Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

1988. február 13. Kelet-Magyarország 3 Vita a politikai intézményrendsgerről Tekintély, fegyelem, példa NEM MEGLEPETÉS AMIT MOND. azonban csokorba kötve elgondolkodtató soro- zait. Qlyian visszatérő gondo­kat említ, mlint a jó határo­zatok mellett a következetlen végrehajtás, egyes esetekben a felelősség elmosása. Ugyancsak lehet szólni a ká- d er munka gyengeségeiről, amikor nem a feladathoz ke­resik iá (megfelelő embert, ha­nem azt választják, ,aki mái; úgyis ott vám. így aztán ért­hető a sikertelenség, jöhet később a szabványszöveg: ér­demei elismerése mellett. Hirsch István, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára nyíregyházi pár tveze tőség i titkára sorolta az említette­ket 'egy vitán. Megélénkült a politizálás az utóbbi időben, több fóru­mot is teremtették arra, hogy .aktuális kérdésekben szót váltsanak párttagok és pár- tonkívüMek. Bár egyeseknek úgy tűnik, emiatt sok lesz az ülésezés, a megbeszélés (né­ha van reális alapja), azon­ban érdemes megnézni a má­sik oldalt is, mert jobb egy szépen szervezett nyílt vita, mint a kósza folyosói beszél­getés, nem egészen kiforrott nézetekkel. A POLITIKAI INTÉZ­MÉNYRENDSZER korszerű­sítéséről viitázók többnyire nem elméleti oldalról közelí­tették meg a kérdéséket, ha­nem a magúk gyakorlati ta­pasztalatai alapján. Ezért mondhatta Bárány János, la Nyíregyházi Városi Tanács elnökhelyettese, hogy a te­kintély helyreállításához a fegyelem erősítése kell min­den szinten. Véleménye sze­rint az irányításhoz olyan pánt kell, ame'ly a mostani viszonyokból indul ki, job­ban figyelembe veszi a rea­litásokat. Ugyancsak az új­szerű cselekvésről beszélt Tóth Pál, az ÉPSZER igaz­gatója. Amikor beszámoló taggyűléseket tartanak, előt­te elbeszélgetéseken váltottak szót a párttagokkal, iákkor most sóikkal inkább lehet hangsúlyozni a .személyes példamutatást, a tisztességet a munkáiban és a magánélet­ben. Nem jó, h,a csak a pánt­tá lan bírálatoknak <adúh!k he­lyet, mert ez csak elbizony- talanít, nem mutatja meg a helyes cselekvés irányát. A nyíregyházi városi párt­végrehajtóbizottság kibő­Ff zetésnap az üzemekben Számolni tudni kell! vitelt vitája órtia az adatok is alátámasztották azt. amit Baja Ferenc tanácselnök-he­lyettes ekként fogalmazott meg: ,,A pártból való kike­rülés legyen természetes je­lenség.” Ugyanis jóval keve­sebb, Olyan embernek mond­ták meg az elbeszélgetések során, akik inkább rontják a párt 'tekintélyét, mintsem kommunista magat artást mutatnának fél, hogy ilyen emberekre nincs szüksége az ország vezető erejének. Ugyanis — vélekedett Győrffi István, a tanácsi szol­gáltató vállalatok pártbizott­ságának titkára — az emlbe- rek hisznek a pártban és féltik vezető erejét. Mindez pedig megköveteli, hogy az egység mellett legyen arcu­lata, önálló véleménye az egyes poiLitűkusoikinak. Persze .a politikai intéz­ményrendszer jóval többet jelenít, mint maga iaz irányí­tó párt. Foglalkozni kell az állami irányítás megújításá­val, új ellentmondásokat szülnék a különböző társa­dalmi egyesületek, tömeg- szervezetek körüli kialakult vitáik. Éppen ezek tagozódá­séinak megkülönböztetésére hívta fel a figyelmet Pintér Miklós, a népfront városi bi­zottságának ’titkára, hiszen nem mindegy, hogy az egyik szervezet érdekvédelmi tevé­kenységet folytat, politizál, a másik viszont csak az azonos érdaklődiásűeíkst gyűjti ösz- sze. Bárány János egyenesen azt mondta, hogy az álltaim szervezetét kell megváltoz­tatni az újszerű céloknak pnegfelelősin. NEM AKARUNK RÉSZ­LETES BESZÁMOLÓT AD­NI erről a vitáról, inkább csak felvillantottunk egy-egy véleményt, hiszen a követke­ző hetekben, hónapokban to­vább folyik az eszmecsere országos szinten is. Hasznos a nézetek ütköztetése, hiszen igen sóik a megválaszolatlan kérdés, a régi beidegződések miatt nehéz nemcsak elkép­zelni, haném a gyakorlatban is megvalósítani, hagy egy- egy jó célhoz nem csak egy­fajta úton lehet eljutni. Azonban szükséges a változ­tatás, mert az élet által fel­adott kérdésekre csak így le­het megadni a választ. L. B. Bruttósítási körúton munkatársaink Teljesítménybér, műszak­pótlék, túlóra, állásidő — megannyi összetevője annak a bérnek, amely egy-egy fi­zikai munkásnak jár. Az új adórendszer bevezetésével eh­hez járul a bruttósítás, an­nak az elvnek a gyakorlati megvalósítása, hogy ha vala­ki azonos szinten teljesített, akkor nem kaphat kézhez ke­vesebb fizetést, mint tavaly. Márpedig változtak a levoná­sok is. Hiszen egységesen tíz százalék lett a nyugdíjjáru­lék, ott van a személyi jöve­delemadó, mint csökkentő tényező. Munkatársaink — Ésik Sándor, Farkas Kálmán, Lá­nyi Botond, Máthé Csaba — a hét végi bérfizetéseken an­nak jártak utána: az egyes vállalatoknál hogyan látják az érintettek az elszámolást. Nehéz kiszámítani Büntetik a jól dolgozót Február 11., csütörtök, déli fél ■ 12. A földszinttől az első emeletig kígyózik a fizetésre várók sora a nyíregyházi vasútállomás pénztára előtt. Nyílik az ablak, Szikszai András, a körzeti üzemfő­nökség bérgazdálkodója (aki ilyen alkalmakkor pénztáros is) leszámolja Gurály Pál vo- natfékezőnek az első „brut- tósított nettó fizetést”. Ellép az ablaktól. Arca derült. — Ennyire nem számítot­tam. Hetvenöt túlórám is volt, most 3220 forintot kap­tam kézhez. Ezelőtt csaknem ennyiért korábban 7400— 7600 forintot vittem haza. Ebbe most mindent beleszá­mítottak: műszakpótlékot, túlórát, családi pótlékot. Ügy tűnik, jobban jártam. Felesége várja. — Most csak azért jöttem el, hogy én is tudjam, meny­nyit kapott a- férjem — mondja, de már fogja is a cekkereket, s indulnak. Fecus László vonatvezető borúsabb hangulatban van. Számolgatja a pénzt, de se­hogyan sem tud eligazodni. — Én rosszabbul jártam, úgy vélem. Hótszázötven fo­rinttal bruttósították fel az alapfizetésem, s 1269 forintot vontak le. Ahogy számolom, most 5Ö0 forinttal kaptam kevesebbet, mint a bruttósí­tás előtt. Nem értem, ho­gyan történhetett, hiszen 246 órát „mentem”, többet mint korábban, s nem kaptam ez­zel arányosan több fizetést. Fenyvesi József né számvi­teli csoportvezető számol utána. Tévedés kizárva. Csak éppen a munkás nem érti. Márpedig itt rövid egy­két óra alatt több, mint 1200 „felbruttósított” dolgozó ar­ca válhat derűsebbé vagy bo- rúsabbá, tanácstalanná vágj' kétkedővé, s keresheti az igazát. Zsong a folyosó. Október­ben néhány juttatást alapbé- resítettek a MÁV-nál. Az is okozott némi mailíciát, hát még ez! — Mi is nehezen értettük meg. Nekem kilónyl irodal­mam van ebből a témából — mondja Fenyvesiné. Akkor, hogyan értse meg a munkás? Egyáltalán: nem világos, nem átlátható • az, hogy miért mennyi bért kap a dolgozó. Végre szeretnének tisztán látni. — Ehhek kiszámolásához egyetemi végzettség kell, uram — jegyzi meg valaki. — Ez nekünk még belga. Tanulni kell — így az egyik munkás. Együtt silabizáljuk a bérla­pot Demecserben, a Nyírtex Fonó-Szövő Leányvállalat­nál Varga Erikával. A fésűs fonoda egyik legjobb szak­munkása, a múlt hónapban is 121 százalékot teljesített. — Csak azt látom, hogy na­gyon kevés ez a pénz, a pa­píron kimutatott a hétezer forintot sem éri el, amikor máskor mindig felette kere­sek — jegyzi meg első látás­ra. — A levonások utón, az előleget is leszámítva nincs háromezer, amit kézhez kap­tam. Bemegyünk az irodába, hátha okosabbak leszünk. Győri Zoltán munkaügyi osztályvezető magyarázná a bruttósítás rejtelmeit, amit ugyan ismertettek a gyárban is, de még a műszakiak is azon a ^véleményen vannak, eléggé érthetetlen mindez nekik. Kénytelenek vagyunk szá­molni, mert soknak tűnik ennyi fizetés mellett a 941 forintos személyi jövedelem- adó. Kiderül, hogy hatszáz forinttal többet vontak le a Egy csapatban a „hajtások" Kései várakozás A hogy a nappalok hosszabbodnak, úgy lesz egyre világo­sabb és világosabb. Délután öt óra tájt szoktam a fiam­mal kézen fogva hazasétál­ni az óvodából. Januárban ez mttr öreg estének számí­tott, most azonban még alig szürkül. Keresztülvágunk a piactéren, amely néptelen már ilyenkor. Üres a KGST- piac, elmaradtak a lengye­lek. Hatalmas a tér, a vá­ros zaja mégis távoli, el­mosódott mennydörgés ro­bajával szüremlik csak ide. A tócsák egész télen csak egyszer-kétszer fagytak be, akkor is olyan törékeny módon, hogy felnőtt embert nemigen bírt meg jegük, így aztán az idei sikóka- leckék nem nagyon sikerül­tek. Meg akartam mutatni miként kell művelni ezt a sportot, de majd orra es­tem, mert beszakadt a vé­kony jéglemez. A fiúnak meg csak nem akar sikerül­ni. Rövid a pálya. Kicsi a tócsa. Nem siklik kellőkép­pen. Kerestük azt a helyet, amely végre alkalmas a si- kókázásra. Feljártuk a biciklitároló sáros környékét, belül az -aszfaltot... Sehogy sem akadt megfelelő jégfelület. Nézem az órát: mindjárt öt. Ekkor világosodni kez­dett. Megálltunk és úgy bá- ímultuhk napnyugatnak. Hűvös szél csapott az ar­cunkba, jólesett a kipirult bőrnek. Aztán erősödött és zörgő tejfelesdobozokat, \más szemeteket kezdett görgetni. Az ég alja úgy hasadt meg, ahogy csak bibliai le­írásokban szokás. Elfogytak a szennyes szürke felhők, mögöttük pedig vakító fe­hér maradt az égbolt. A map már eltűnt az emeletes házak mögött, sőt talán te­tejükről sem lehetett volna ilátni. Csak az ég volt ezüs­tös, a környéken homály honolt. A tárgyak körvona- ilain futott a tekintet, a ikontúrok úgy ugrottak elő la háttérből, mintha a he­gesztés ívfénye esne rájuk. Megbabonázva botladoz­tunk tovább a megfagyott sáron. Hirtelen lett sötét este, csak a keleti oldal házainak homlokzata de­rengett még világosan. Az ablakok vakon meredtek a térre, néma falak hallgat­ták lépteinket. Ekkor a fiú megállt egy pillanatra, és egy kis ház még kisebb ab- lakszemére meredt. Én csak akkor láttam meg mit nézt amikor még egyet léptem. A tükröződő üveglapon el­tűnt a piac a rácsos padok­kal, a félig-meddig befa­gyott tócsákkal és a még mindig ezüstös naplementi éggel. B elül gyönyörű mus­kátli zöldellt, a ke­retig megtöltve a helyet. A felső hajtásokon bimbók nyitogatták hasa- dozó pikkelyeiket, némelyik pedig kivirítva nézett a tér­re. Alattuk a belső párká­nyon anyóka könyökölt, fe­jén drapp kockás kendő. Megigazította az álián a csomót és úgy nézett ránk, mintha egész nap bennün­ket várt volna. Esik Sándor — Nesze semmi, fogd meg jól — foglalta össze a brut­tósítás látható jeleit Üveges Gábor, a Tiszaiak,! Állami Gazdaság gépműhelyének szerelője. Huszonhatról 27,80-ra emelkedett ugyan az órabére, de a borítékban ugyanannyi van. Még sze­rencse. hőgy, öószolgálati ké­szenléti díjat is kapnak, ami ezen a felén fjszta pénz. — Az eltérő hozzáállásd, dolgozók, bruttósítása, ha nem figyelünk, ellentmon­dáshoz vezetett volna — mondja Kobzos Gábor igaz­gatóhelyettes. — Ha ugyanis egy munkának egy az ára. az alacsonyabb fizetésűéből kevesebb, me^y adóra, a haj- tósabbébpl több. Ennek elle­nére a teljesítménybérek — amelyek az öázíes dolgozó hetven százalékát illetik — egyformán emelkedtek. Te­ret engedtünk annak, hogy egvmást választó emberek­ből .azonos képességűek, igyekvésűek álljanak össze egy munkacsapatba. Nem nehéz ez. Tudja itt minden­ki mindenkiről, hány pénzt ér. — Január 15. előth kivétel nélkül mindenki megkapta azt a bizonyos levelet — em­lékezik vissza Kovács Lajos szb-titkár. — Reklamációról nem tudok. Ezt megelőzte egy munlkásigyűlés, ahol igen sokan hozzászóltak. A mű­helyben például sérelmezték a még mindig alacsony fize­téseket. ígéretet kaptak azon­ban arra, hogy a tervek el­készülte után sorra kerül a dolog. — Addig elhamarkodott lé­pés lenne — kapcsolódik az szb-titkár szavaihoz Kobzos Gábor. — Ha ugyanis túl­lépjük az adómentes keretet, azt is a dolgozók bánják. Az igazgatónál különben húsba­vágó prémiumfeltétel, • hogy' fél százalékon, belül közelít-’ se meg az adható legmaga-' sabb béremelési , százalékot. Ha ezt nem teszi, pénze bán-' ja. ’ ( kelleténél, mert a múlt évi tiszta keresetből indultak ki, nem a januári keresetet vet­ték alapul. — Majd a februári fizetés­kor korrigáljuk — ad egy kis reményt az osztályvezető. — Akkor lehet, hogy jóval több lesz a keresete. Vigasznak elég, kár, hogy a boltban, vásárláskor nem lehet ugyanezt mondani... Tovább böngésszük a bér­lapot. Látszik, hogy a telje­sítménybért a korábbi 19 fo­rint 50 filléres órabér helyett most 22,90-nel számolják. Az osztályvezető csinált egy pró­baszámítást is, eszerint a legtöbb dolgozónál néhány tíz forintos eltérés van, ha a régi rend szerint fizetnének. Itt viszont valami megint nem stimmel. A vállalat mó­dosított kollektív szerződését is meg kell nézni. Sokat szá­moltak, sokat töprengtek, va­lószínű, hogy vállalati mére­tekben ki is egyenlítődik minden. Csakhogy ebben a rendszerben éppen a jól dol­gozók járnak rosszul, mert aki többet keres, magasabb jövedelmi sávba kerül, több lesz a személyi jövedelem- adója is. — Ezt így nem tudom meg­ítélni — ismeri el Varga Eri­ka. Sajnos úgy tűnik, a válla­lat sem, különben nem hagy­tak volna j$>vá olyan módo­sítást, amelynél bizonyítha­tóan — az adózás miatt — az, aki csak nyolcvanszázalékos normát teljesít, legalább másfél száz forinttal jár job­ban attól, akinek 120 száza­léka van. Szerencsére a ren­deletek szerint még van le­hetőség a korrigálásra. Hi marad a levonás után? Az utolsó előtti bérlapot veszi' elő a pénztáros és mu­tatja Dobránszki Sándornak, a Nyírkémia raktárosának. A középkorú, őszes hajú férfi egy darabig nézi, majd át­veszi a 6475 forintot és aláír­ja a jegyzéket. — A múlt hónap 27-én már kaptunk 1500 forint előleget — magyarázza, majd rövid keresgélés után megtalálja az összeget a levonások kö­zött. — Ez tavaly is így volt, most sem változott. Nézzük, hogyan számoltak? —mond­ja. — Ez még nekem is új, hiszen most kapom először a felbruttósított pénzt. Január elején az ebédlőben tartottak tájékoztatót, akkor "minden világos volt, de más az is, amikor a sajátomat nézem. Zsebéből egy papírt vesz elő, amelyen közölfek vele, hogy a bérét 6010 forintról 6470-re bruttósították. Legfe­lül ez az összeg szerepel. Alatta a műszakpótlék kö­vetkezik, ami összesen 1078 forint. Az így összegzett adóalapból levonták a 10 százalék nyugdíjjárulékot, a jövedelemadó-előleget, a KST-t, a CSÉB-et, a szakszer­vezeti bélyeg árát és az 1500 forint előleget. A levonások után hozzáadták a 2440 fo­rint családi pótlékot. — Utóbbival ugyanannyit kapok mint eddig — értékeli első „bruttófizetését” Dob­ránszki. — Tavaly év végén kaptam 5500 forint jutalmat, remélem, ha újra lesz ilyen fizetés, azt is felbruttósítják. — Két műszakban dolgo­zom — teszi hozzá. — A fele­ségemmel kiegészítőként do­hányt termeltünk ezer ölön. A tavalyiból már megkaptuk a pénzt, erre az évre viszont még nem kötöttünk szerző­dést. •

Next

/
Thumbnails
Contents