Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-11 / 35. szám

2 Keleí-Magyarország 1988. február 11. TÁNYÉRFESTÖ. A Parádsasvári üveggyár üvegfestő szakmunkásnője, Cserháti József- né — Juhász Julianna — hobbija a tányérfestés. Parádóhutai otthonában már csaknem három évtizede festi a különböző tányérokra a palóc motívumokat, a Mátra jellegzetes­ségeit, a vadakat, madarakat, virágokat. Több száz, és természetesen szebbnél szebb tányér került ki már a keze alól, amelyekkel rokonait, barátait, ismerőseit ajándékozza meg a jeles napokon. (MTI fotó) JEGYZETEK mm Ö römmel várom a pén­tek estét minden hé­ten. Hiszen akkor van a tv-ben az egyik legkedvel­tebb műsorszámom, az Ab­lak. Viszont keserű szájíz maradt bennem legutóbbi pénteken a főműsor nagyvo­nalúsága miatt. Azzal egyet lehet érteni, hogy kell a televarieté. Külö­nösen a vidéken éjlök zöme — márpedig az ország lakos­ságának többsége nem a fő­városban lakik — ilyet soha nem láthatna. Csak a tv jó­voltából. Érdekesek, pergők és elég jók a műsorszámok. De hogy ilyen gazdagok lennénk? Azért mert a kisor­solt két személy saccolási ké­pessége olyan, amilyen, mag­nósrádiót meg színes tévét Pazarlunk ? ajándékozni? — ez már túl­zás. Még a két'szerencsést is meghökkentette. Tessék csak visszagondolni a komamói úr vagy a vegyészmérnök arcá­ra. Szinte hitetlenkedve néz­ték, hogy ezt ők kapják? Vagy ezeket az ajándékokat Ernyei művész úr ajánlotta fel, mivel ő adta át? Ha így van, elnézést kérek. De ha nem, akkor közöm van hozzá, mert a mi forint­jaink is benne vannak eb­ben a nagyvonalúságban. Egy ilyen „produkciót” ki­sebb ajándékkal is lehetne jutalmazni. Annál is inkább, mert sokunknak egész éves nyugdíja sem fedezné ezt a mostani pazarlást. Játsszunk, de szerényebben ajándékoz­zunk ! (sz. e.) Síremlék az út mentén V alószínű egy virágcso­korral kezdődött, má­ra azonban már beton síremlék állítása sem ritka azokon a helyeken, ahol köz­úti baleset áldozata lett va­laki. Az elhunytak hozzátar­tozói egyre többször választ­ják a megemlékezésnek ezt a formáját, síremlékeket he­lyeznek el közutak mentén. A Nyíregyházi Közúti Igaz­gatóság múlt évi adatai sze­rint Szabolcs-Szatmár me­gye országos közútjai men­tén 68 síremlék volt, s nem lehetetlen, hogy azóta to­vább növekedett a számuk. Azt szokták mondani, hogy a járművezetőket óvatosság­ra, nagyobb körültekintésre intik ezek a síremlékek. Ta­lán így igaz, ám legalább ennyi veszélyt is jelentenek, hiszen elvonják a figyelmet az útról és nagyobb sebes­ségnél egyikét másodperc is elegendő ahhoz, hogy újabb baleset történjen Mindemel­lett a síremlékek akadályoz­zák az útburkolaton kívüli fenntartási munkákat. Vannak jogszabályok, ame­lyek az országos közutak, il­letve a mellettük lévő terü­letek használatára tilalmat, illetve korlátozást rendelnek el. Ilyen az égetési tilalom, a magas növésű növények ter­mesztésének tilalma, a védő­távolságon belül létesítmény, épület, építmény elhelyezésé­nek tilalma, vagy korlátái. A közúti igazgatóság — megértve a hozzátartozók fájdalmát — azt szeretné, ha az engedély nélkül állított síremlékeket március végéig az érintett családok lebonta­nák, hogy a fenntartási mun­kákat elvégezhessék. Ha va­laki az út mentén hagyja a síremléket, akkor az üzem­mérnökségek bontják le, és egy évig tárolni fogják, így a hozzátartozók Nyíregyhá­zán, Kisvárdán, Vásárosna- ményban, Mátészalkán, Nyír­bátorban átvehetik. Termé­szetesen, ahol ismerik a hoz­zátartozókat, ott felkérik őket a síremlékek elbontá­sára. Minden bizonnyal fájdal­mat okoz a közúti balesetben elhunytak családjainak az intézkedés, jóllehet ez nem kegyeletsértés. Senkinek nem jut eszébe például a lakott területeken belül közúti bal­eset áldozataivá lett elhuny­taknak a helyszínen síremlé­ket állíttatni. (b. J.) Téltemető A szépséges sárga harang- virágú Téltemető kibontotta szirmait a rendkívül enyhe tavaszias télben. Nagyon rit­ka, hogy a téltemető január végén kinyíljon. Nevével el­lentétben nem a legkoráb­ban nyíló vadvirágunk, amelyben február elején már gyönyörködhetünk. Mediterrán Virág, még a középkorban vadulhatott ki a kolostorkertekből, s a ma­gyar flórába gyorsan beil­leszkedett. Mintegy har­minc kisebb-nagyobb állo­mánya él az országban. E dísznövény gumóoskái a vetőmagboltokban kaphatók, Hollandiából importáljuk. Magvetésről is könnyen sza­porítható, csupán a magokat érés után azonnal el kell vetni. Májusra már termést érlel, s aztán visszahúzódik a gumóba. Igényes, szépet szerető ker­tészkedő egyik kedvence ez a virág, amely — ha nem csalódunk! — a tavasz korai eljövetelével örvendeztethet meg bennünket, (f.) Eszmei áron A segíteni akarásról mindig örömmel értesülünk. A buji Üj Elet Termelőszövetkezet egy csaknem százezer forintot érő NYSA típusú kisteherautót esz­mei áron, azaz majdnem ingyen adott a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár megyei Egye­sületének. A gépkocsit a mű­szaki vizsgára a Tempó autója­vító leányvállalata készíti fel. A megváltozott munkaké­pességűek megfelelő foglal­koztatása érdekében kifejtett erőfeszítésekről már többször beszámoltunk. Mindnyájam, tudjuk, hogy a rokkantaknak és másoknak, milyen nehéz az egészségi állapotuknak megfelelő munkát biztosíta­ni, holott mindenki elismeri, hogy az fontos egyéni és tár­sadalmi érdek. A buji Űj Élet Tsz által adományozott teherautót a bedolgozók anyagellátásában, illetve a kész munkák elszállításában alkalmazzák majd. Az érin­tettek bármennyire is igye­keznek a saját erejükből megélni, maguknak erőt, egészséget, és lelki egyen­súlyt is adó munkát végezni, azért elkel a segítség, mely­ről most a buji Űj Élet Ter­melőszövetkezet mutatott szép, követendő példát. (cselényi) B tévedés (megtévesztés) kizárt! Magáénak vallhatja-e Renátát az elrablíja? Mint arról már többször hírt adtunk, december 23-án, dél­után Budapesten a Majakovsz­kij út 65. szám alatt a Halló önkiszolgáló étterem elől egy ismeretlen tettes elvitte az őri­zetlenül, gyermekkocsiban ha­gyott Horváth Renáta két hó­napos csecsemőt. A nyomozás azóta is tart. Ezúttal annak néztünk utána; aki elvitte Renátát, a hatóságokkal el tudja-e is­mertetni, hogy az az ő gyere­ke. Az eljárás — Szerintem az lehetetlen — állítja Molnár Lászlómé, a Nyíregyházi Városi Tanács gyámügyi csoportjának veze­tője. — Ugyanis az örökbe­fogadás engedélyezése na­gyon komoly eljárás alapján lehetséges. Induljunk ki ab­ból, hogy kétféle örökbefo­gadás lehetséges: ha egy csa­lád állami gondozott, vagy állami nevelt gyereket fogad örökbe (ekkor az eljárás szi­gorúan bizalmas, az örökbe­fogadók és a gyermek vér­szerinti szülei nem kerülnek egymással kapcsolatba); vagy ha válás után az egyik szü­lőnél maradó gyereket a szü­lő — zömmel anya — új há­zastársa örökbefogadja. Eh­hez azonban a gyermek vér­szerinti másik szülőjének hozzájárulása is kell. Hivatalos út — Nagyon ritkán, talán húsz, harminc évenként for­dul elő, hogy egy házaspár a gyermekét egy másik szülő­párnak örökbe adja. Ekkor a gyámhatóságon mindkét há­zaspárnak egy időben meg kell jelennie, és a vérszerinti szülőknek jegyzőkönyvi nyi­latkozattal le kell mondani­uk a gyerekről, és hozzájá­rulniuk ahhoz, hogy az álta­luk megjelölt házaspár a gye­reket örökbe fogadhassa. A kiinduló példához visszatér­ve: ha valaki elrabol egy cse­csemőt, az nem tudja sem örökbe fogadni, sem a saját­jaként elismértetni. Hyíregyházi szerző jelenős vállalkozása Új könyv a parasztságról Közel húsz éve hiányzik egy átfogó monográfia, amely a magyar parasztság társadalmi-termelési viszo­nyainak alakulását dolgoz­za fel. Tar Imre Nyíregy­házán élő kandidátus, ag­rárközgazdász most megje­lent könyve ezért is aktuá­lis. Emellett nagy erénye a munkának a folyamatok pontos leírása, a tények rögzítése és sokoldalú be­mutatása. A parasztság társadalmi­termelési viszonyának át­alakulása című mű három nagy fejezetből áll, s nagy időtávot fog át. A szerző a Horthy-rendszer utolsó másfél évtizedétől egészen napjainkig kíséri végig a parasztság helyzetét. Az első fejezet a kapitalizmus­ban és a kapitalizmusból a szocializmusba való átme­net időszakában egészen 1962-ig tárgyalja a témát. A parasztság felszabadulás előtti helyzetét, a demokra­tikus földreformot és hatá­sait vázlatosan tekinti át, az 1949-től 1962-ig terjedő időszakot — a mezőgazda­ság szocialista átszervezé­sének időszakát — azonban részletesen elemzi. A második fejezet az 1962—1968 közötti idősza­kot, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének hatá­sait elemzi. A tulajdonviszo­nyokban és a munka sze­rinti elosztás elvének érvé­nyesülésében, valamint a parasztság osztályhelyzeté­ben bekövetkezett változá­sokat, s ezeknek az élet- és munkaviszonyokra gya­korolt hatását vizsgálja. A harmadik, s egyben legterjedelmesebb fejezet az 1968—1985 közötti idő­szakban vizsgálja a gazda­ságirányítás reformját a mezőgazdaságban és annak hatását a termelési viszo­nyok fejlődésére. Ismerteti a reform szükségességét és lényegét, majd a termelő- eszközök tulajdonformájá­nak fejlesztésével foglal­kozik, végül a földtörvényt és annak eredményeit elem­zi. Az olvasó teljesen új ösz- szefüggésekkel, folyamatok­kal ismerkedhet meg a könyvben, amelyet a szerző a magyar gazdaságtörténet, gazdaságpolitika korábbi évtizedeiből — a pártmun­ka különböző területein szerzett tapasztalata alap­ján is — merített. A mező- gazdasági könyvhónap al­kalmából megjelent művet jó szívvel ajánljuk a Sza­bolcs-Szatmár megyei olva­sónak. Ezek után Turóczi Miklós­áé védőnővel beszélgettünk. — Egy elrabolt csecsemőt senki sem tud a nevére ad- minisztráltatni — mondja. — Egy csecsemő sehol, még ta­nyán sem bukkanhat fel anélkül, hogy a környezete ne tudna róla, illetve az ér­kezéséről. Mi azonnal intéz­kedünk. — A kórházban születettek esetében minden olajozottan megy. — A kórházi védőnő a gyermek születését jelzi a kismama állandó lakóhelyi körzetéhez tartozó védőnő­nek, s ha kell, ugyanezt az ideiglenes lakóhelye szerinti védőnővel is tudatja. A vé­dőnő a kismamát, illetve a csecsemőt a lakásán rend­szeresen látogatja. Ha a gye­reket nem találja, azonnal megteszi a szükséges intéz­kedéseket. — Például — folytatja a védőnő —, ha valaki elviszi a gyerekét az orvoshoz, azt is adminisztrálják. Ha a gyerek nem abba a körzetbe tartozik, az orvos ellátja, de a védőnőnek jelzi, a karton alapján derítsék ki, hová va­ló. — Ha valakiről megálla­pítják, hogy terhes, utána az egészségügy nyomon követi a sorsát — említi Turócziné. — A gyermekintézmények­ben pedig mindent a szülő személyi igazolványából ír­nak ki, s abba sem irathat senki valótlan dolgokat. Mindebből következik: az el­rabolt csecsemőt az arra il­letéktelen nem fogadtathatja el sajátjaként. Anyakönyv Ezt erősíti meg Jeszenszki Istvánné, a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács anyakönyvi hi­vatalának . főelőadója is. Ugyanis, ha a gyerek a kór­házban megszületett, az anya személyi igazolványa alapján felveszik az adatokat, s meg­küldik a tanácsnak anya­könyvezésre. Az annak alap­ján kiállított anyakönyvi ki­vonatot az anya megkapja. Ha a rabló ismeri a gyerek adatait, akkor születési anya­könyvi kivonatot szerezhet, — bár két-három hónapos „késés” feltűnő lenne — de hivatalosan, csupán az anya­könyvi kivonattal nem iga­zolhatja, hogy Renáta az ő gyereke. Tudniillik minden hivatalos ügyintézés alapja a személyi igazolvány, s abba még születési anyakönyvi ki­vonat alapján sem irathatja be, hogy Renáta az ő gyer­meke, mert a kivonaton raj­ta van az anya és az apa neve, ami nem igen fog meg­egyezni a rablóéval. A gyere­ket anyakönyvezéskor szemé­lyi lappal is ellátják, s ha véletlenül a szülő neve meg­egyezne a rablóéval, akkor a szülők és .a rabló személyi számának összehasonlítása bizonyosan kizárja a téve­dés lehetőségét. Cselényi György HlBfllIK FURCSA SIKERTÖRTÉNET A Nők Lapja január 23-i számá­ban a nagyücálilól egyesített téesz eredményeit és gondjait összeg­ző riportban olvashatjuk, hogy szigorú önelszámolási rendszer­ben dolgoznak. A közvetlen ter­melésirányítókkal szerződést kötnek. Amennyiben tartják ma­gukat a szerződéshez, 0—25 szá­zalékos prémiumot kapnak. A nulla százalékosokkal nem fog­lalkoznak. Ha a tevékenység zsákutca, akkor évközben is fel­számolják ... A szolgálati ko­csit itt mindenki maga vezeti, viszont ha az autó megérik a se­lejtezésre, addigi használója megveheti. Vigyáz is mindenki a járművére. A szövetkezet hús- boditja kint áll a préri közepén a sertéstelep mellett. Közel s távol sémhogy településnek, de még háznak sincs nyoma. A forgal­ma mégis óriási. Nem csoda, hisz az árak mesébe illően alacso­nyak. A két kis gyógyszer­üzemben dolgozó asszonyok tel­jesítményüktől függően több mint négyezer forintot tudnak keresni. Fő büszkeségük azon­ban a sertéstelep. Senki sem hitte, hogy talpra tud állná. De az ott dolgozók nem hagyták, hogy felszámolják őket, kezükbe vették az ügyet. Ma már ők is tisztes haszonnal működnek. GALÍCIA A Film Színház Muzsika 2. számában elemző kritika jelent meg a Móricz Zsigmomd Szín­ház „Galícia” produkciójáról: .......tűnődhetünk Krleza és a hozzá hasonlóan igényes gondo­latokkal szolgáló kelet-európai drámai életművek 6orsa fölött, mert a nyíregyházi színház tö­rekvése és munkája ebben az irányban következetességet mu­tat. Hogy az édes-bájos straussi idillvilág helyett a történelem, közelebbről a Monarchia társa­dalmi. történelmi és emberi kér­déseit vigye színpadra. Szűk esz­tendőn belül ebben a törekvés­ben Nyíregyházán harmadik elő­adásra utalhatunk . . . Bizonyos, hogy a nyíregyházi közönség számára is kihívás ez a színházi program; a Krleza-előadás szü­netében jó néhányan távoztak. Feltehetően a fiatalabb közönség körében is némi értetlenség és éretlenség fogadja majd a mű­vet, de azt gondolom, a nyíregy­házi színháznak nem szabad fel­adnia igényességét”. TÉGLAGYARSIRATÓK Területi pártszervekig, ország- gyűlési képviselőig, miniszterig eljutó téma lett a tiszaberceli téglagyár ügye. Vajon miért ka­vart ekkora hullámokat e fény­korában is csak legfeljebb het­ven embert foglalkoztató, évek óta ráfizetésesnek tudott üzem megszüntetésének szándéka? — Erre a kérdésre keresi a felele­tet a Népszabadság január 5-i számában megjelent riport. Czeglédi Lászlón é, a községi pártbizottság titkára: „Távol áll­jon tőlünk, hogy egy vesztesé­gesen termelő kisüzem fennma­radásáért tusakodjunk. Az itte­nieket azonban igazából senki nem győzte meg arról, hogy a gyár nem gazdaságos”. Barcsik Ferenc szakmunkás: „Ami leg­jobban fáj, az a bánásmód, pon­tosabban az elfoánásmód ... A művi elsorvasztás során mára ötven körülire apadt létszámból tizünkre sincs idebent szükség, nappali- és éjjeliőrködünk, oly­kor söprögetjük a semmit. A „legérdemibb” munkánk az volt, amikor utasításra két napon át hordtuk ki a színek alól a meg­maradt 200 ezer nyerstéglát, hogy az időjárás végezze be azt, amit elkezdett, azaz máilassza csak szét a félkész terméket. . . saját korábbi fáradozásunk ered­ményét kellett szándékosan tönkretennünk”. Az Észak-ma­gyarországi Tégla- és Cserép- ioari Vállalat igazgatójának vé­leménye: „Lehet, hogy intézke­déseinket rosszul és rosszkor hajtottuk végre. Szemünk előtt azonban a már korábban megfo­galmazott cél lebegett, tudniillik, hogy azzal is forintot mentünk, ha nem folytatjuk a veszteséges termelést”. Ehhez fűzi hozzá Szemián Tibor a városi pártbi­zottság titkára: ........a vesztesé­ges termelés fenntartása mife­lénk sem célja senkinek.” Készül a kakaóscsiga. Naponta 10 ezer süteményt készíte­nek a megyeszékhely boltjai és közfiletei részére a Nyír­egyházi Sütőipari Vállalat jósavárosi sütőüzemében.

Next

/
Thumbnails
Contents