Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-09 / 33. szám
1988. február 9. Kelet-Magyarország 3 OLVASÓNK ÍRJA Nyereségesen termelő tannlók A 110. sz. Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanműhelyében tíz vasasszakmában 500 elsőéves tanuló gyakorlati oktatásával foglalkoznak. Korábban az elsőéves tanulók gyakorlati oktatása az úgynevezett „tanmeneti gyártmányok" készítésének útján valósult meg, amelyek teljes mértékben fémtömegcikkekre korlátozódtak. Értékesítésük az iparcikk-kereskedelmi vállalaton keresztül történt. A fémtömegcikkeket nagy vállalatok automatizált gépsorokon, nagy szériában készítik. Tanulóink viszont kéziszerszámokkal, kézi erővel végezték ezeken a termékeken a különféle részműveleteket. Ez azt jelentette, hogy a termékek sokkal nagyobb ráfordítással készültek, mint a fent említett vállalatoknál, kövekezésképpen termelésünk gazdaságtalan volt. Egy- egy terméknek csak az anyagárát kaptuk vissza. Az új oktatási törvény le-, hetőséget adott az úgynevezett „speciális eredményérdekeltségi rendszeriben való termelésre, azaz lehetővé tette a tanműhely „szerkezetváltását”. Felkerestünk számos vállalatot a megyében és felajánlottuk közreműködésünket. A tantervi törzsanyagnak megfelelő termékek előállítását vállaltuk bérmunkában. Tárgyalásaink olyan eredménnyel jártak, hogy már az elmúlt tanévben a tanmeneti gyártmány és a bérmunka aránya 30—70 százalék volt az utóbbi javára. Ennek eredményeképpen termelési tervünket 1,2 millió forinttal teljesítettük túl. Ebből a pénzből már jócskán jut tanműhely-fejlesztésre, ami új, korszerű gépek beszerzését jelenti. Selejt nem gyártható. Tehát a szakoktatóknak, tanulóknak egyaránt sokkal szervezettebb munkát kell végezniük. E tempósabb munka érdekében anyagi ösztönzést alkalmazunk. Exportért — büntetés A történet olyannyira hihetetlen, hogy fontolgattam: meg- irjam-é? Annak bizonyítására, hogy nem kitalálásról van szó, megírom a helyszínt is: Tarpa, termelőszövetkezet. Történt, hogy a múlt évben többek között lóbabot termeltek. Kiválóan sikerült, jó két- ezer-hatszáz mázsa került zsákokba. A lóbabnak jó volt az ára. Hétszáz forint mázsánként, s erre még kettőszáz, mert a lóbab fehérjeanyagot vált ki, ami dollármegtakarítást jelent. A megtisztított, szép, jó lóbabot a vetőmagtermeltető vette meg. És nyomban exportálta is. Mégpedig kemény valutáért. És itt jött a baj. A termelő- szövetkezet nem kapta meg a kétszáz forint pluszt, abból a meggondolásból, hogy a lóbab nem itthoni felhasználásra került, így nem váltott ki valutát. Hogy közben hozott? Nos, ezt nem honorálják. Forgatom a kezemben a tsz reklamáló levelét. A TESZÖV közbenjárását igazoló iratot, a vetömagtermeltető válaszát, amely elutasító. És nem értem. A termelőt megbüntették. Félmillióra. Mert minőséget termelt. Mert exportra érdemes volt az áruja. A vita tart. Az ellenérdekeltség e klasszikus példája pedig beleillik abba a nem ritka jelenségbe, miszerint a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. 0>.) Ugyanis a tiszta nyereség 20 százaléka a szakoktatók, 25 százaléka a termelésben részt vevő tanulók között osztható fel a végzett munka arányában, ahol figyelembe vesz- szük a teljesítményt és a termék minőségét. A tanulók konkrét termelési folyamatban sajátítják el a tantervi anyagot, nem pedig szétforgácsolva önálló témákra, sok esetben improduktív tevékenységen keresztül. Minimálisra csökkentek a tanulók fegyelmezési problémái, mert minden percük le van kötve munkával, nem unatkoznak, nincs idejük fegyelmezetlenkedni. A tanulók és szakoktatóik részt vesznek a műszaki átvételben, melynek során a megrendelő vállalat meósa minősíti a terméket. Legnagyobb megelégedésünkre eddig sem minőségi, sem határidőbeli kifogás nem volt. A tanulók látják munkájuk eredményét, felmérik valóságos termelési értékét, ami nagymértékben elősegíti munkára nevelésüket. Gáva Béla tanműhelyvezető 110. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Nem hóhegy — műtrágya Az elmúlt évben véglegesen befejeződött a nyírbátori Üj Barázda Termelőszövetkezet raktárbázisának építése, ahol ezekben a napokban is folyamatos a munka. A szövetkezet tagjai a Szovjetunióból érkező műtrágyát csomagolják, s küldik tovább bel- és külföldi megrendelőiknek. 1987-ben 73 000 tonna műtrágya hagyta el az Oj Barázda raktárbázisát. (Jávor László felvétele) LEVÉL NYOMÁN JÁRMIBAN Csökkentett Járandóság az öregeknek? Jobb tájékoztatásra, nagyobb törődésre van szükség Napjainkban a termelőszövetkezetekben az aktív tagok száma egyre kevesebb lesz, sok a nyugdíjas és a járadékos. Nem mindegy, hogyan élnek, akik kétkezi munkájukkal megteremtették ezeket a modern nagyüzemi gazdaságokat. Levél érkezett, mely vizsgálódásra hívott a jármi Alkotmány Termelőszövetkezetbe. írója a nyugdíjasok nevében sérelmesnek tartotta, hogy csökkentették a háztájiként kapott kukoricamennyiséget. Valamint a tsz legjobb fekvésű földjeit szakcsoportos formában idegeneknek adja ki. Jakab Károly tsz-elnök nagyon meglepődött, nem gondolta, hogy, az időseknek ilyen panaszai vannak. Ö úgy ■érzi, mindent megtesznek ér- tü'k. Állítása szerint a 'levél agy-két ember véleményét tükrözi, de a többség elégedett. Hegvette a tsz A jármi tsz .területe gyenge, homokos, 2200 hektár szántó, átlag aranykorona- értéke 6,94. Az elmúlt gazdasági évet nehezítette még az is, hogy elmaradt az állami támogatás, melyet mint kedvezőtlen körülmények között gazdálkodók kaptak korábban. A tagok év elején döntenek arról, hogy milyen formában igénylik a háztáji juttatást. Három lehetőségük van, kérhetik illetményföldben, májusi morzsolt kukoricában, vagy a tartósan ■munkaképtelenek pénzben. A területükön nincs olyan minőségű föld, ahol megteremne a kukorica. Viszont jelentős azoknak a száma, akik mégis ezt igénylik, így a tsz-nek minden évben meg kell vásárolni a kívánt mennyiséget, kb. 450 tonnát. Az 1987, aszályos esztendő volt, emiatt a megye gazdaságaiban gyenge termést hozott a kukorica. Végül 4,20 forimt/k 11 ogrammos árban sikerült beszerezni a nyíregyházi Béke Tsz-tői. Ezt az ösz- szeget terhelte még a szárítási és a fuvarköltség. Akik pénzben kérték .az illetményt, azoknak 1200 kilogrammnak megfelelő (3,60 forint kilogramm) állami felvásárlási áron számolt összeg járt. Miivel a szabadpiaci ár ennél sokkal magasabb, így ez komoly veszteséget jelentett volna a szemes kukoricát igénylőkkel szemben. A vezetőség .a fentiek figyelembevételével — és nem az elnök egyedül, mint ahogy ezt a levélíró írja — úgy határozott, hogy az 1200 helyett 1080 kilogrammot ad ki. Ezt csak egy tag reklamálta, akinek elmondták, ha ’88-foan könnyebb lesz a beszerzés, visszamenőleg kipótolják az elmúlt év hiányzó mennyiségét. A csökkentés elsősorban a nyugdíjasokat és a járadékosokat érintette. Hiányzik Zám Miklósné alapító tagja a közös gazdaságnak. Szerinte, az időseknek nincsenek megélhetési gondjaik, mely elsősorban a tsz-nek köszönhető. Kedvezményes áron kaphatnák tüzelőt, szalmát. Sajnálja viszont, hogy már hat 'éve elmaradt a szervezett öregek napja, — „mert a résztvevők irigykedtek egymásra, ha valaki többet evett vagy jobban érezte magát” — mondta Jolika néni. Paposon Juhász Istvántól érdeklődtem, aki összekötő a falu nyugdíjasai és a tsz vezetése között. Nem értett egyet a levélben leírtakkal. Ismeri az itteni földeket. „Az elmúlt évben még egy méterre sem nőtt volna meg a tengeri, ha azt vetünk a háztájiba” — fűzi hozzá. Sok azoknak a munkabíró öregeknek a száma, akik földiét igényelnek, „vállalkoznak” intenzív kertészeti kultúrákban paprikát, káposztát termelnék. Viszont tud olyanokról is. akik azért harcolnak a kukoricáért, mert magas felárral már jóval osztás előtt eladták. Levont tanulságok A .tsz elnöke arról is szólt, hogy .a nyugdíjasoknak és a járadékosoknak a szociális- kulturális alapból évente 630 forint támogatást adnak, melyet szeretnének félemel ni ezer forintra. Emellett folyamatosan figyelemmel kísérik a háromezer forint alatti jövedelemmel rendelkezőket és felterjesztik a megyei társadalombiztosítási tanácshoz kiegészítésre. Indokolt esetben az arra rászorulókat évi egy .alkalommal 3—4 .ezer forint szociális segélyben részesítik. A levél alapján azonban levont a vezetőség néhány tanulságot. A témával kapcsolatban a tájékoztatás nem volt kielégítő. A biztosabb beszerzés érdekében imár év elején le kell kötni a kívánt kukoricamennyiséget. Annak ellenére, hogy úgy gondolják, az 580 idős tag nem szenved hiányt, mégis több figyelmet és törődést .igényelnek a vezetés részéről. A második problémával kapcsolatban válasza: a tsz- ben már három éve .nem folyik szakcsoportos tevékenység. Helyette átalánydíjas és bérleti szerződéses művelést alkalmaznak, azokon a földterületeken, ahol nem gazdaságos a nagyüzemi ‘termelés. Ez .körülbelül 150 hektár. Külön kereskedelmi és háztáji főágazatuk van, akik á háztáji tevékenységet koordinálják, piackutatás, vetőmagbeszerzés. Danko Mihály Beszélgetések tanulságai Kimozdulni a tétlenségből Közös pártalapszervezete van la nyíregyházi parkerdőnek és a műszaki erdészetnek, melynek .immár 18 .érve pérttítkára a 43 esztendős Szabó László műszaki vezető. Bár alig 20 a létszáma az alapszervezetnek, jelentősége mégis meghatározó, ha abból indulunk ki, hogy történetesen a műszáki erdészet feladata a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz tartozó mintegy 60 ezer hektár erdő gazdálkodásához, műveléséhez szükséges gépek javítása, karbantartása. Több száz járműről gondoskodnak. — Nem tehetjük, hogy távolról szemléljük, mi ■történik a gazdaságban. Fontos feladata a pártszervezetnek is, hogy idejében jelezzen, tájékoztassa a gazdaságvezetést. A kommunistákat pedig példamutatásra ösztönözzük — ösz- szegzi a nőm régen befejeződött, a tagkönyvcseréket megelőző beszélgetések lényegét Szabó László párt- titkár. — Érthető — mutat a beszélgetésiek tanulságaira a párttítkár —, hogy ez a téma foglalkoztatta elsősorban az embereket. Gárdánk az aLkatrészhiány •pótlásával, az import helyettesítésére mintegy 2,5 millió forintnyi értéket termel. — Ha a műszakiak nem értik meg a takarékosság fontosságát, s ez nem párosul alkotókedvvel, nem .tudtük volna a feladatokat teljesíteni — veszi át a szót Zempléni Tibor, a járműjavító üzem vezetője. Azokat az alkatrészeket, amelyeket korábhan a szemétre dobtak, vagy drága alkatrészcserével pótoltak, itavaly felújították. Ezek értékben megközelítették a tízmillió forintot. — Csak az a bosszantó, hogy ezek hiánya szinte újratermelődik. Egy részüket még csak tudjuk pótolni, de más részüket lehetetlen, mert az már a biztonság rovására történnék, ezt nem szabad kockáztatni — magyarázza Zempléni. Nyomatékkal szóltak a beszélgetések során ezzel kapcsolatban. — Lehet-e az alkatrész- ellátásban javulást várni ? — teszi fel a kérdést Lóczi József raktáros, régi párttag. — Nem hiszem, hiszen most még kevesebb devizánk van, mint volt. Csak olykor azon csodálkozik az ember, hogy kurrens dara - bokát árulnák a maszekok, az állami kereskedelem ■meg belerokkan az áruhiányba — fűzi tovább gondolatait. Aztán a családi kasszánál tart, a megélhetési gondokat veszi sorra: — Én munkásember vagyok, és nem a pipere dolgok érdeke In eik, de az igen, ■hogy mennyi egy kiló krumpli, vagy a paszuly. Legalább húsz témát adtunk segítségképpen a beszélgetésekhez. Ezeket az élet elsodorta, amikor napirendre került az ideológiai tézisekről és a politikai rendszer megúj ításáról szóló előterjesztés — magyarázza Szabó László. — A leglényegesebb kérdéseket azonban megbeszéltük. Ennek egyik legfontosabb pontjára így mutattak rá: ki kell mozdulnunk a tétlenkedésből. Nem szabad addig várni, míg megbénul a gazdaság. — És ezt .a mi helyzetünkre lefordítva így fogalmaztuk meg — fűzi hozzá Zempléni. — Ha a Felső- tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki feltételeit szavatolni alkarjuk, hosszú távon is, akkor az ■anyag- és gópalkatrész-ed- látást országosan rendezni kell. — Tapasztaltunk elkeseredést, kétkedést, de bizakodást .is. Egyik kiegészíti a másikat, de még nem veszett ki a remény az emberekből — összegez Szabó László. Farkas Kálmán Artúr Zarikovszkij: Hihetetlen dolgok ★ Egy Ripacsov nevű színész tökéI letesen játszotta el az éhes embert. A nézők pirogok- , kai árasztották el a színpadot. it Ripacsov na- 1 gyón bepöccent, ' amikor meglátta a csaknem üres né- I zőteret. Úgy be- ' vágta az ajtót, hogy a színház , összedőlt. Amikor I kimászott a törmelék alól. a nézők tapsvihara fo- I gadta. ★ Egyszer éjjel \ a konyhában Ripacsov zseniálisan játszotta el egyI személyes jelenetét. Aztán a szomszédja átszólt, | hogy hagyja abba ' a garázdálkodást. ★ A felvétel > idején Grimaszovszkij színészre rászállt egy szúnyog. Tűrte egy darabig, aztán olyat csapott a homlokára, hogy mindenki gurult a nevetéstől. Ez nem került rá a filmre, de a tragédia igen. it Magányában Gri maszovsz kij sokat gondolkodott a tehetségről. Ö mindig fütyült másokra. És ezt csinálta egész életén át. it Grimaszovsz- kij eljátszotta Don Quijote szerepét, és mindenben önmagát adta. Szánalmas volt és hamis. it Stupidov író nem tudta befejezni megkezdett regényét. Kigondolt ugyan egy zseniális frázist, csak éppen a másodikra nem sikerült rábukkannia. it Stupidov figyelmesen áttanulmányozta a „Hogyan írjunk verset?” című cikket, és nagyon sokat írt. Az igaz, hogy ezeket senki sem nézte versnek. it Amikor Stupidov az őserdőbe ment, egy vekker hangját hallotta. Rögtön megértette, hogy itt emberek élnek. it Botfülenko abbahagyta a hangszeres zene oktatását. Inkább énekelni kezdett. Mizser Lajos fordítása