Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. február 8. Kelet-Magyarország 3 A kérdések jó részét az utolsó pillanatban -kaptam, ráadásul sokan sem nevüket, sem címüket nem közölték, így még levélben sem pótol­hatom a lapunkból most hi­ányzó választ. Elnézést — nem rajtam múlott. dést nekik címzik olvasóink), valóban vita alakult ki, hol is van a kisajátítási határ. Ezért a tanács március ele­jéig ismét felméreti a terüle­tet. Az eredményről és az ezt követő döntésről az érintet­teket tájékoztatni fogják. Névtelen az a levél is, amelynek feladója már másodszor fordul szer­kesztőségünkhöz citera- zenekaruk ügyében. A nyugdíjasokból álló együt­tes a gávavencsellői mű­velődési házban műkö­dött, de néhány hónappal ezelőtt — mint levélírónk fogalmaz, „egy-két ember elhatározásából” — meg­szűnt. Nos, kérésének megfelelő­en a legilletékesebbtől, Cser­tő Kálmántól, a művelődési ház immár nyugalmazott igazgatójától kértem tájékoz­tatást az előzményekről. Mint megtudtam, a kilenctagú ze­nekar korántsem azért hul­lott széjjel, mert az a bizo­nyos „egy-két ember” nem törődött vele. Az igazság az, hogy a zenekaron belül hi­ányzott a közös muzsikálás­hoz elengedhetetlen, jó lég­kör. A torzsalkodások miatt szűnt meg ez az együttes, amely pedig — a művelődé­si ház igazgatójának vélemé­nye szerint is — sokra vi­hette volna, hiszen működé­sének ideje alatt is szép ered­ményeket ért el a zenekar. De bizony az is előfordult, hogy a kilenc emberből csak három jelent meg a fellépés­re ... Ha ők maguk annyira akarták volna, mint ahogyan azt a levélíró állítja, még ma is együtt lehetnének ... Vé­gül egy kérdés a névtelen- címtelen levélíróhoz: mité­vők legyünk a leveléhez mel­lékelt, önnek bizonyára fon­tos fényképpel? Imre Pálné Nyíregyházá­ról telefonált. Ügy hallot­ta a televízióban, hogy most már tízszeres hasz­nálati díjat térítenek vissza a tanácsi bérlakás bérlőjének, ha a lakást visszaadja a tanácsnak. Tapasztalata szerint azon­ban Nyíregyházán ez nem így van. Létezik-e tehát a fent említett rendelkezés? — Létezik — de csak Bu­dapestre vonatkozik, ugyan­is a fővárosi tanács döntésé­ről van szó. Nyíregyházán a következő a helyzet: ha va­laki öt éven belül adja vissza a lakást a tanácsnak, akkor háromszoros visszatérítésre tarthat igényt; ha öt év el­telte után, akkor ötszörös (legalább háromszobás la­kás esetén), illetve négysze­res (ha háromszobásnál ki­sebb a lakás) a visszatérítés mértéke. Szabó József — ugyan­csak Nyíregyházáról — a Tünde utca elejének álla­potára panaszkodik, és a tanács ezzel kapcsolatos szándékát tudakolja. Röviden: a műszaki osz­tály vezetőjétől kapott infor­máció szerint tavasszal el­végzik az esedékes kátyúzást. Minden bizonnyal máso­kat is érdekel S. I.-né nyíregyházi levélírónk kérdése, amelynek lénye­ge az, hogy a településfej­lesztési hozzájárulás meg­állapításánál — az isme­retes változásokat köve­tően — a bruttó vagy a nettó keresetet veszik-e figyelembe? A városi tanács pénzügyi osztályának vezetője elmond­ta, tervezik az alsó határok emelését, a tanács napirend­re tűzi a kérdést. Azt java­solja olvasónknak (és má­soknak is), hogy március kö­zepéig fizessék be az első félévi részletet, s ha a ta­nácsrendelet módosítása után már nem lennének kö­telesek fizetni a tehót, akkor kérjék mentesítésüket, s ez esetben a befizetett összeget is visszakapják. R. K.-né Dombrádról ar­ra kíváncsi, férje hogyan vállalhatna munkát kül­földön? Konkrétan a ten- gizi lehetőségek iránt ér­deklődik. Nehéz ügy — tudniillik je­lenleg is több százan „állnak sorban” (jelenleg a megyé­ből a KEMÉV és a Közúti Építő Vállalat munkásai van­nak kint nagyobb létszám­ban Tengizben). Leghama­rabb azok juthatnak ki, akik ács-állványozó szakmával rendelkeznek. Mivel levelé­ben nem közölt részleteket, azt javasoljuk, bővebb felvi­lágosításért forduljon az em­lített két vállalathoz. Juhász József né nyírbog- dányi lakos egyedül élő özvegyasszony, nyugdíja nincs. Ilyen körülmények között kötelezhetik-e a vízműfejlesztési hozzájá­rulás fizetésére? — kérdi levelében. A községi tanács elnöke tájékoztatta szerkesztőségün­ket, hogy készséggel utána­néznek olvasónk ügyének — már meg is tették volna, ha egyenesen hozzájuk fordul. Ha valóban indokolt, méltá­nyosságot fognak gyakorol­ni, de az is lehetséges, hogy az örökösökre hárítják a fi­zetési kötelezettséget, hiszen a néninek négy gyermeke van. Ezért azt ajánlja — ma­gunk sem tudunk okosabbat —, mivel feltehetően nem tagja a vízműtársulatnak, ke­resse meg a tanács szakigaz­gatási szervét, ahol számba veszik a lehetőségeket, s részletesen tájékoztatják. Üzemorvos a KEMÉV-nél D. J.-né Borbányáról te- fonált, és elmondta, hogy annak idején úgy tudták, építendő házuk előtt öt­méteres eiőkertre számít­hatnak, ezért ők ennek megfelelően építették meg az emésztőgödröt. Most viszont, hogy kije­lölték az utca vonalát, ki­derült, hibádzik az öt mé­ter, így náluk az emész­tőgödör beleesik az út te­rületébe. 'Szintén a műszaki osztály­tól tudjuk (a legtöbb kér­A KEMÉV központi te­lepén főállású üzemorvos kezdte meg rendelését. A te­lepen naponta délelőtt 8 órától 10 óráig; a Vörösmar­ty téri irodaházban meg 10 órától 13 óráig fogadja a be­tegeket. A Tünde utcán na­ponta átlagosan tizenöten- húszan keresik fel az orvo­si rendelőt -a különböző be­tegségekkel, sérülésekkel, balesetekkel. A helyiség jól felszerelt, ott többek között EKG-, valamint hallásvizs­gáló készülék, Solux-lámpa is rendelkezésre áll. Gyors metszés Vásárosnaményban Lég-ollós fafodrászok Ködös, párás levegő vesz körül bennünket, lábunk ra­gadós vörös agyagban cup­pog. A vásárosnaményi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet gyümölcsösében Zentai Gyula elnökkel és Kozák Károly főkertésszel keressük a metszők brigádját. Nincs nehéz dolgunk: egyre köze­lebb kerülünk valami furcsa zajhoz. Mintha egy csapat légpuskás gyakorolna a fák között. Apró kis süvítés, az­tán azonnal egy csattanás. Mint amikor eltalálják a céltáblát. Lövészet ködben? Nem. A metszőgép kompresz- szora nyomja a levegőt az ollók dugattyúiba. Egy érin­tés a ravaszon ... És az ágak aláhullanak. Kilenc embert szolgál ki ez a szerkezet, egyszerre két sort metszenek. Magas áll­ványról vágják a tetejét, — ugyanez az állvány szolgál a cső átvezetésére a másik ol­dalra. Gémberedés nélkül — Gyerekjáték ezzel a metszés — áll meg egy kis beszélgetésre Sárai András- né. — Aki próbálta már. az tudja, hogy beleáll az ember kezébe a gémberedés estére, ha az izmára hagyatkozik. — Bizonyítékul vastagabb galy- lyakat is megcéloz. Süvítés- csattanás, és vége az ágnak. — Ilyen ködben nagyon han­gos a kompresszor, sistereg benne a pára — ismerteti a gép tulajdonságai közül a leghangosabbat. — De ez nem zavar bennünket. Haj­tunk, mert teljesítményre fi­zetnek bennünket. Öt-ötvenet kapunk egy fáért, és ha így álldigálunk, sose lesz mega harminc. Annyit szoktunk egy nap. Süvítés, csattanás — és hull a gally. — Tavaly, amikor tényleg nagy hidegek voltak, akkor is ment gond nélkül — emlé­kezik vissza a főkertész. — A probléma csak az volt, hogy egész januárban mind­össze hat napot dolgoztunk, az idén ellenben csak hat napot álltunk. Ha így hala­dunk, lassan a végére járunk a metszőnek. Több fény kell Sétálgatunk a sorok kö­zött. Könnyű a dolgunk, mert nemrég ritkították a fákat.. Több fény kell, hogy szeb­ben színeződjék és a koro­nát jobban lehessen alakíta­ni. Adódik a kérdés: miként lehet gondot fordítani a ko­rona szépségére, ha a trak­tor halad, a bér pedig da­rabra jár? — Nem gond ez — vála­szol a főkertész. — Minden szezon előtt felfrissítjük a tudásunkat, összegyűlünk a kert szélén, és én megmet­szek egy fát mintának. Aki valamit nem ért, akkor meg­kérdi. Ha a metszés során úgy látom, nem értette meg, akkor megállítom a csapa­tot, és még egyszer „átvesz- szük" a leckét. Takaros fafrizurák Felfelé haladunk a domb­hajlaton, a vékony ködfüg­gönyön áttörnek a februári nap sugarai. Ottlétünk alatt haladtak vagy húsz—harminc métert a metszők. Utánuk ta­karos formát ölt a fák fri­zurája. Egyszer egy grúz fil­met láttam a teaszüretről. Ott is: ahogy elhaladt a gép. legömbölyödtek utána a for­mák, és egyforma lett min­den cserje. — Csak a sövényben hasz­náljuk a metszőgépet, ma­gas műveléshez alkalmatlan — mondják beszélgetőtársa-" im a látványt kommentálva. Aztán ismét elhaladunk a csattogó lég-ollók gazdái mellett. Ilyesztő az erő. ami a gallyakat elválasztja az ágtól. Megnyugtatnak: tud­ják ezt az itteniek, baleset még sohase volt. Esik Sándor Fekete, csinos fiatal hölgy állt a munkások kö­zött, és az ő kezébe ado­gatták a férfiak a méteres tölgyfadongákat, ö mind­egyiket megnézte-megfor - gáttá, s adta tovább — il­letve, amelyiknél valami hibát fedezett fel, azt fél­redobta. Kint a műhely előtt vi­lágos színű, elegáns Mer­cedes állt. A hölgy dél­ben kijött a farakások kö­zül, beült a Mer cedes be és elment ebédelni. A kocsi nem magyar rendszámú volt, hanem Osztrák — Bécsben bérel­hette az egyébként Fran­ciaországból érkezett nő, aki egy francia cég meg­bízottja volt, s azért érke­zett a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság guthi igazgatóságára, hogy átvegye az itt gyártott hordódongákat. Egy kamionnyi dongára szólt a szerződés, s ez — gyors számvetést csinál­tunk a FEFAG szakembe­rével — legalább nyolc­ezer darabot tartalmaz. A francia hölgy mindegyiket megnézte, mielőtt berak­ták. Az előzmény: jött a ve­vő cég megbízottja, mo­solygott, társalgóit, s kö­zölte, hogy átveszi a szál­lítmányt látatlanban, ha ennyi meg ennyi árenged­ményt adnak. Szavaira az erdészet vezetője csak mosolygott, és hasonló nyájassággal közölte: ő bi­zony nem enged egy per- centet se, ha hibás dongá­kat talál az átvevő, ám le­gyen, szedje ki, kicserélik. Nem volt sok vita, alku­dozás — a hölgy fölkap­ta a kiskabáját, odagör­dült a Mercedessel a mű­hely elé, és beállt a rako­dók láncába, hogy egyen­ként megnézze, mit is visz haza a vállalatának. (Azt egyébként hozzá kell ten­nem: a válogatás kellős közepén pillantottunk be a rakodáshoz, és a fekete szemek vidáman villantak felénk, a mosoly azt je­lezte: elégedett a minő­séggel ...) Ehhez sok kommentár nem kívánkozik. Pusztán a kisördög szól belőlem, amikor halkan megkér­dem: vajon hány külkeres szakemberünk csinálja ezt így? ... (tgy) Sárai Andrásné Megcsikordul az MTZ se­bességváltója, és elindulnak. Zentai Gyula meséli, miként jutottak hozzá a szabolcs- szatmári kertekben nem mindennapos masinához. — A Nyírkert Gyümölcs­termesztési Rendszer tagja­ként műveljük almásainkat — kezdi az elnök. — Igen sok jó ötletet kapunk tőlük a szakmai tanácsokon kívül Ilyen volt 1980-ban ennek a metszőgépnek a megvétele is. Ä kedvező tapasztalatok alapján négyet szereztünk be, azóta is dolgozik mind­egyik. Nagyon hálás beren­dezések, igaz, a rendszer példásan gondoskodik az al­katrész-utánpótlásról, és se­gített minket az itteni kö­rülményekhez való adaptá­lásban is. Kellett egy pára­fogó tartályt konstruálni, mert mínusz öt fok alatt el­fagyott benne a lecsapódó nedvesség. Addig okoskod­tunk, míg kiküszöböltük ezt a hibáját. Amikor Nyikolaj Nyikolajevics reg­gel belépett a hiva­talba, kibomblott a cipőfűzője. Vigyáz­va, nehogy rálépjen a végére, nem vette észre a vele ,szem­bejövő Iván Ivano- vicsot, és nem kö­szönt neki. — „Mit jelentsen ez? — gondolkozott Ivan Ivanovics. — Csak nem váltották le Vaszilij Vaszilje- vicset, a pártfogó­mat? Akkor nekem végem van. De ha Nyikolaj Nyikolaje­vics már arra sem tart érdemesnek, hogy köszönjön ... Valamit gyorsan lenni kell...” Ivan Ivanovicsot annyira lekötötték ezek a gondolatok, hogy nem vette ész­re Sztyepan Sztye- panovicsot, és így nem is köszönt ne­ki. De Sztyepan Sztyepanovics ész­revette Ivan Ivano­vics figyelmetlen­ségét, és ezt gondol­ta: „Szóval igaz: Igaz, hogy Ivan Ivanovi­„Szóval igy ál­lunk! — gondolta Valentyina Valen- tyinova. Tehát igaz, hogy átpártolt Alek- szandra Alekszand- rovnához, ahhoz a verébhez! Na meg­Ú.énn&ggtíj Mtnyev&i&y Acipőfűző csőt előléptetik. És nyilván nem felej­tette el, hogy meg­bíráltam az érte­kezleten ... . Most mit csináljak?" Sztyepan Sztyepa­novics annyira el­gondolkodott, hogy köszönés nélkül el­ment Valentyina Valentyinova mel­lett, aki pedig az ő kedvéért állt meg a folyosón. állj, majd megmu­tatom neked!” Valentyina Valen­tyinova ekkor fel­hívta Sztyepan Sztyepanovics fele­ségét és elmondta neki, hogy Sztye­pan Sztyepanovics- nak viszonya van Alekszandra Alek- ■ szandrovnával. Sztyepan Sztyepa­novics felesége, aki­nek már régen ele­ge volt mindenből, hivatalosan panaszt tett Nyikolaj Nyiko- lajevicsnél. Nyiko­laj Nyikolajevics leváltotta Sztye­pan Sztyepamovi- csot, de rövidesen őt is leváltották, mert ezen a tragikus napon a felindult Valentyina Valen- tyinovna a valósá­gos adatokat írta be a kimutatásba, és nem azokat, ame­lyeket neki Nyiko­laj Nyikolajevics diktált. Ivan Ivano­vics előtt megnyílt az út a vezetői be­osztás felé. Fantasz­tikus perspektíva! De amikor egyszer reggel belépett a hi­vatalba, kibomlott a cipőfűzője ... (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) SZERKESZTŐI OOOOOOOO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents