Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

Kovács Mari párizsi divatlevele Á legkisebbek öltözéke 2—3—4. képen: A Marese (Caroli­ne Allain) kollekció négy sikeres da­rabja kissé felnőttes összhatásúak. A fonnák egyszerűek, s a gyermek- modellek sima, csíkos, pöttyös és mintás, könnyen kezelhető nyomott, szövött pamutkelmékből és kötött anyagokból készültek. 5. képen: Az Ozana cég joggingmo- dellje e télre ötletes formákban és ízléses díszítésekkel mutatkoznak be. 6. képen: Békanadrág, melynek előnye az, hogy pelenkázáskor nem kell levetni a babáról, mert oldalt patentzáras (MCI-modell) 7. képen:. Féloldalasán patentolódó kimonókabát divatos összefirkált anyagból. (MCI-modell) Párizsban egyszerű szabás, ötletes tűzésdíszítés, szegélyezés jellemzi a kissé sötét tónusú mintás és sima gyermekruhácskákat. Ma már semmi megdöbbentő nincs abban, hogy a fekete és a sötétszür­ke is bevonult a gyermekdivatba. Az idei téli szezonban a legdivatosabb alapanyagok a csíkos felületű flanell, a pamut, a kordbársony, a kötött, a téliesített-mosott formeranyagok. A gyapjú kelmékből főleg az ünneplő ruhák készülnek. 1. képen: A jeans-öltözékek — mo­sott és kissé koptatott kivitelben már a bébik divatját is uralják, ezt bizo­nyítja a párizsi Nemzetközi Gyer­mekruha Szalon divatfotója is. Hogyan is lesz az idén? Hogyatt is lesz? Nem lesz könnyű a bérből, fizetésből élőknek sem, még kevésbé a többgyermekeseknek. Senki sem irigyli á szülői segítséget nélkü­lözni kényszerülő pályakezdő fiatalokat, de talán a legnehe­zebb mégiscsak a nyugdíjasok­nak, közülük is a régebben nyu­galomba vonultaknak lesz. Egy hatvannyolc éves, tehát már tizenhárom éve nyugalom­ba vonult asszony kérdezte tő­lem : — Azt magyarázza meg ne­kem, hogy a hetvenévesnek mi­ért emelik a nyugdíját 15 száza­lékkal, és az enyémet még min­dig csak kettővel? Mit válaszoltam volna erre? Azt, hogy valahol csak meg kellett húzni egy határt, és ezt általában kerek számnál taná­csos meghúzni? Azt, hogy a hetvenen felüliek nyugdíja, még ha az szép ősz- szeg is volt annakidején, ma már bizony igen kevés? Azt, hogy hetven felett igen kevés az olyan ember, aki még valami kiegészítő munkával (ke­resettel) pótolni tudja a nyug­díját? Vagy azt, hogy a hetvenen fe­lüliek jó része olyan támogatás­ra is szorul, amiért csekélyke nyugdíjából fizetnie is kell, ha azt akarja, hogy legyen otthon mindig friss kenyér? Ha mindezt el is mondom — mert mindez igaz is —, tudom, hogy nem vigasztalja, aki még nem érte el a hetvenet, így nem emelik évi 15 százalékkal a nyugdíját, és nem utazhat in­gyen a fővárosi buszokon, villa­moson, metrón. Vigasztaljam azzal, hogy majdcsak megéri a hetvenet, lesz még öregebb is, és akkor rá is vonatkoznak majd a ked­vezmények? Gondolom, az a bizonyos nagy állami zseb most ennyit bírt ki; ha kibírt volna többet, akkor lejjebb szállította volna a bűvös korhatárt. De menjünk vissza a fiatalabb nyugdíjasok körébe, vagy akik közelítenek a nyugdíjas korhoz. Üj nyugdíjtörvény még nem született, de dolgoznak rajta, s tervezetten esztendő múlva, Am már most életbe lépett néhány új intézkedés. A nyugdíjalapként számító időszak tartama nem változik, továbbra is a nyugdíj előtti öt naptári év három legjobb évét fogják számítani. Ám természet­szerűen ehhez már az idei év­ben (ha például valaki 1989-ben vagy még később megy nyugdíj­ba) a jelenlegi nettó keresetet veszik majd figyelembe. Eddig is fizettek a keresetüknek meg­felelő nyugdíj járulékot azok is, akik a nyugdíj mellett vállaltak munkát. Ezután az aktív dolgo­zók egységes tíz százalékával szemben öt százalék nyugdíj já­rulékot fognak fizetni. Ugyanez a kedvezmény vonatkozik azok­ra is, akik özvegyi' nyugdíj mel­lett vállalnak munkát. Több új rendelkezés már jól ismert. A nyugdíjasokra vonat­kozó utazási kedvezmények; a munkavállalási plafonok eltör­lése, vagyis nem behatárolt már az a plusz munkamennyiség, amit a nyugdíj mellett valaki elvégezhet. Nem behatárolható — jogilag. De mégiscsak behatárolja egy­részt az adott munkalehetőség, másrészt saját fizikai energiája. A szellemi energiát ugyanide so­rolhatjuk, ez gyakran még ha­marabb kezd csökkenni, mint a fizikai erő. Nem könnyű dolog megöre­gedni, nem könnyű az öregsé­get elviselni. Ezért nem kell irigykedni a hetvenen felüliekre. Jobb lenne inkább abban re­ménykedni, hogy valamennyien megérjük ezt a kort. . . Házibuli A házi bálok örökébe lépett házibulik teljesen más jellegű vidám — esetleg táncos — össze­jövetelek. Ügyszólván feltételük, hogy a szülő jelen ne legyen. A távoliét fejében viszont a ház fia, lánya maga szervezi meg vendégei ellátását, többnyire a meghívottakra kiróva a viendő italt, gyakran többet összehor- datva, mint amennyi a vidám­sághoz kívánatos. A bulik előre elhatározott kötetlenségének kö­vetkezményei meglehetősen gyakran — nemcsak a résztve­vők másnaposságát illetően, ha­nem még inkább a lakások ál­lapotára nézve — csaknem ka­tasztrofálisak. A nehezen megbocsátható és helyrehozható ,,tény állásból” következően a legtöbb szülő be­tiltja, hogy lakásában rendezzen gyermeke házibulit. De hát mi másképp védhető ki az, hogy az otthon ne vallja kárát a fia­talok házibulijának? A házi fiúval vagy lánnyal ra­kassuk a törékeny dísztárgya­kat, térítőkét zárható szekré­nyek aljába. Az ülőbútorokat borítsuk be használatból kivont ágynemühuzattal, rossz pléddel. A parkettre, konyha, fürdőszo­ba padlózatára terítsünk csoma­golópapírt; szóval, mintha la­kásfestés előtt állnánk, úgy ké­szítsük elő a „terepet” az ese­ményre. Üveg helyett papírpo­harakba, törékeny porcelántá­nyérok és tálak helyett papír­tányérokba és tálakba kerüljön az ennivaló. Mindezek tetejébe — ha a gyerek elfogadja felté­telként a házibuli ilyetén elren­dezett kereteit — kössük ki, hogy olyankorra szervezze, ami­kor másnap ideje és ereje lesz a „nyomok” eltávolítására. Ezt felvállalva nyilván házigazda­ként — a buli közben — is né­mileg ügyelni fog rá, hogy más­nap minél kisebb erőfeszítéssel eleget tudjon tenni adott sza­vának. „Eskü” jeligére, Záhony: Nemrégiben szörnyű dolgokon keresztül mentem át lelkileg. Egy közeli hozzátartozóm el­hunyt. Mindenki tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg, áttétes gyomorrákja volt. Nagyon hosszú ideig szenvedett, már kábítószert kapott, hogy ne érezze a kínjait. Rimánkodott, könyörgött az orvosoknak, ad­janak neki egy halálos injek­ciót, de tovább éltették, még egy hónapig. Én ezzel az or­vosi állásponttal nem értek egyet. Hagyják az embert ak­kor meghalni, amikor már úgyis csak napjai vannak hát­ra. Miért nem segítettek neki? Kinek jó ez? Az euthanázia, vagyis a ha­láltusa kérdése az ovosi etika egyik alapproblémája, számta­lan heves vita alapja. Ám nemcsak etikai, hanem jogi következményei is vannak. Az orvosi eskü értelmében a ha­lált sem a beteg kifejezett ké­résére, sem segítő szándékkal nem lehet siettetni. Még akkor sem, ha a vég előre látható. Ez szándékos emberölésnek, illetve emberölési kísérletnek minősül, és a törvény szigo­rúan bünteti. Az orvos hivatá­sa, kötelessége, hogy az életet minden körülmények között megtartsa. Nemcsak Magyar- országon, hanem az egész vil­iágon vitatott kérdés az eutha­názia. „Bánatos menyasszony” jel­igére, Mátészalka: Két éve já­rok jegyben a vőlegényemmel. Testileg még férfi nem érin­tett meg, de ezt nem hiszi el a vőlegényem. Azt mondja, minden olyan könnyedén ment és nem is véreztem. Pe­dig én nem hazudtam neki! Hogyan bizonyítsam be?! A házasságunk forog kockán . . . Javaslom, adjon a kezébe szexuális felvilágosító könyve­ket. A szűzhártya egy-két milliméter vastag rostos kötő­szövetű hártya, amelyen nyí­lás található. Mivel rugalmas, nem mindig jelent akadályt a közösülésnél. Bár általában vérzés kíséri a berepedését, ha tágulékonysága folytán még­sem jár vérzéssel, az még nem jelenti, hogy a nő nem szűz. Bármely biológiával, he- mi élettel foglalkozó könyvben talál részletesebb tudnivalókat. Jó lesz még házasságkötés előtt áttanulmányozni, mert a gyanú megmérgezheti a kap­csolatukat, tönkreteheti a há­zasságot. K. B., Nyíregyháza: Egész életemben mindig tiltakoztam a nyugtató- vagy altatószerek ellen. Most mégis azzal élek, mert félek az éjszakáktól. Ugyanis egy idő óta szörnyű­ek az álmaim. Rémülten éb­redek, mert mindig arról ál­modom, hogy üldöznek, meg akarnak ölni, és én nem tu­dok menekülni. Sikoltozom, hánykódom, a férjemet se ha­gyom aludni, felébred a másik szobában. Ébredésem után órákig reszketek. Mit lehet ilyenkor csinálni, van valami­lyen gyógymód? Jó házasság­ban élek, egészségesek, rende­sek a gyerekeim. Nem tudom, miért van ez. Menjek orvos­hoz? Igen, mégpedig a városi ideggyógyászati rendelésre. Nem kell aggódnia, egy-két kezeléssel bizonyára meggyó­gyítható. Az éjszakai rémület valamilyen feldolgozatlan, kel­lemetlen gyermekkori élmény utóhatása. Neurotikus tünet, ami azáltal jön létre, hogy az emberben felidéződik az egy­kor átélt élmény, mert vagy hasonló-történt vele újra, vagy olyan dolgot látott-hallott, ami a felszínre hozta ezt a mélyből. Az agy alvás alatt sem pihen. Igaz, az agysej­tek működése csökken, de kisebb mértékben, mint példá­ul a szervezetet felépítő sejtek anyagcseréje. Az alvásnak kü­lönféle fázisai vannak: felszí­nesebbek, mélyebbek, ez függ attól is, hogy közvetlen elal- vás után, illetve ébrenlét előtt van az ember. A kísérletek be­bizonyították, hogy mindenki álmodik, legfeljebb nem em­lékszik rá. Az álomban feldol­gozódnak a napi benyomások, élmények, csak épp a történé­sek „logikája’, kapcsolódása más, mint a valós életben. A pszichológussal való beszélge­tés azért lényeges, mert kide­rül, mi okozza az éjszakai ré­mületét, mi volt az, amit _ kis­korában elszenvedett, átélt, és ami miatt a mai napig is — tudat alatt — szorong. Ha az okot meglelik, megszűnnek a nyomasztó, üldözéses álmok. KU HÉTVÉGI MELLÉKLET ifcisUii-Uipi-wiiiímciNi 1988. február 6. 0

Next

/
Thumbnails
Contents