Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

az a I ma nemesítő A hatalmas almáskert kellős közepén sze­rény épület. Most még messzire látszik a hozzá vezető útról, ha azonban a lombok zöld levele borítja majd a iákat, igazi rej­tőkké válik. Tűz a februári napfény, a fa­törzsek tövében zöldell a tyúkhúr és az ár- vaesalán. A vastagabb ágak mintha nyúj­tózkodnának : érzik a tavaszt. A távolból metsző emberek szavát, olló csattogását hoz­za a csípős szellő. A fehér falú ház mellett autók gyülekeznek. Ismerősök üdvözlik egy­mást: a megye kertészed jönnek össze ré­szint tapasztalatcserére, részint azért, hogy .a Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Fej­lesztő Vállalat Üjfehértói Kutató Állomásá­nak munkatársait hallgassák meg legújabb tudományos eredményeikről. Az igazgató, dr. Harmatii László üdvözli a megjelenteket, aztán kollégái veszik át a szót. Valamennyien egy-egy részterület gaz­dái. Az egész napos rendezvényen szóba ke­rül minden, ami manapság izgatja a gyü­mölcsösök gazdáit. Az intézmény vezetőjének szobája, ahol vendéglátómat várom, úgy lá­tom új kötetekkel gazdagodott. Leemelem a polcról a két látványos, színes borítójú könyvet: az egyik a ribiszke termesztéséinek legújabb kutatási eredményeit foglalja ösz- sze, a másik pedig egyebek között a bodzá­val, az áfonyával és más egzotikus bogyó­sokkal ismerteti meg az olvasót. Kollektív munkák. Dr. Harmath László szerkesztő­ként, szerzőként, lektorként ott szerepel az impresszumban, néhány itteni. és másutt dolgozó kollégával együtt. Szeretettel fogja kezébe a még nyomdaszagú példányokat. Belelapoz, mond egy-két szót tartalmukról, de a harmadik mondat után az almára ka­nyarodik beszélgetésünk. Talán mert a ker­tészek között erre hangolódott, vagy egyéb­ként is e körül forog legtöbbet gondolata. Nagyon sokat változott a jonatán az el­múlt évtizedek alatt — tér rá az egyik égető gondra. — Mi változtattuk, de nem változ­tunk vele. Megbomlott a termőegyensúly. Jobb lett a technológia, több a trágya, fel­javult a lomb. Nagy Sándor annak idején azt mondta: „vágjuik el a vesszőt, hadd le­gyen elég hajtás!” Harminc esztendeje ke­resztülláttunk a fán, másképpen a fuzikot nem lehetett megfogni. Vázlatos áttekintés attól az embertől, aki ezt a harminc évet cselekvő résztvevőként töltötte a jonatán sorsának istápolói között. De nézzük a részleteket. A Nagy Sándor-fé­le metszés tulajdonképpen végeláthatatlan küzdelem volt a fuzikládium ellen. A mai korszerű permetezési technológiákkal azon­ban teljesen visszaszorítható ez a veszélyes gombabetegség. A régi jól bevált metszési módszer megmaradásával oda jutottunk, hogy az erős metszés által sok levél „tart el” egy almát. Nagy lesz tehát a gyümölcs és mivel a gyökérzet tápanyagban dúskál, fel is fúvódik. Laza szövetűvé válik, nem le­het eltartani. Nem tartott tehát egymással harmonikusan lépést minden termelési té­nyező fejlődése. Hiba, mert így megváltozott az a kép, arrri a jonatánról korábban kiala­kult. — Történt azonban ellenkező előjelű vál­tozás ds — hívja fel a figyelmet dr. Harmath László egy másik jelenségre. — Akadnak, atoik a lezajlott változásokat követték ugyan figyelműikkel, de jobban terhelik a fákat, mint azt azok bírnák. Az alma nem éri el a fajtára jellemző gyümölcsméretet, és ez szintén hiba. Az ilyen aránytalan terheles ahihoz is elvezethet, hogy a következő évre kevesebb termőrügy keletkezik, ennélfog­va ingadozik évről évre a leszüretelt alma mennyisége és minősége, végső soron a jö­vedelmezősége. A megyében tájegységenként, de még fal- vámként is eltérő módon művelik az almát, más és más az az előrehaladás, ami az új ismeretek birtokában megtörtént. Három esztendővel ezelőtt Hodászról, a termelőszö­vetkezetiből jöttek el a szakemberek az új­fehértói kutatóállomásra, és konzultáltak az itteniekkel. Kertjeikből illene 10 ezer tonna körül szüretelni, mert alkalmazzák mindazon módszereket, ami ma modernnek számít, és mégse . . . Az alma metszésével foglalkozó szakemberek a helyszínen tanul­mányozták mi Okozhatja a reményen aluli hozamokat. Szabolcs-Szatmárban azóta ds csodálattal emlegetik az elért eredményeket. Dr. Harmath László maga is megismétli, hogy tízről harminc tonnára emelkedett a hektáronként leszüretelt alma, de szerényein hozzáteszi, hogy kivételesén jó évjárat kö­vette azt a telet, és nagyon sok virágrügy is differenciálódott akkoriban. — Ritkítani kellett lombokat, és elővenni a fűrészt az olló mellé, de ez csak egy volt a sok tennivaló közül, amivel a termő­egyensúlyt helyre kellett állítani. Egyébként nem kell ekörül nagy hűhót csapni és cso­dáról beszélni. Nem generális ügy ez: az adott év kondícióihoz kell mindent igazítani. Ennek felismerése és az alkalmazkodás bá­torsága annál inkább fontos. Érdekes: első évben a közös almának volt alkalma megfo­gadni a tanácsainkat, másodikban a bérletbe adott területek gazdái vették át a példát, a faluban lévő kertek birtokosai a harmadik esztendőre csatlakoztak. Óvatos duhaj az almatermesztő. Kiderül ez másból is. A nagy almás falvakban, ahoi a ház melletti kert is be van telepítve, árulkodik az ott lakóról. Mintha egy kicsit sokat akarna a tulajdonos. A lombok egy­benőnek, az ágak térdmagasságban kezdőd­nek, éppen hogy csak görnyedve lehet közte menni a permetezőgéppel. Olyan sötét van a fák alatt, hogy mohos a föld. — A soknál az elég több. — játszik a sza­vaikkal dr. Harmath László, utalva az ará­nyosság fontosságára. — Az idén különösen fontos ez, mert jó a rügykínálat, és ki va­gyunk téve annak, hogy nagy virágzás lesz, ami már önmagában is kimerítheti a fákat. Gondos, aprólékos metszésre van szükség. Ezzel a tanáccsal mentek haza aznap a megye kertészei az üjfehértói kutatóállo- másiról. Igaz, hogy szép az idő, lehet halad­ni a kertek nagy téli munkájával, van azon­ban még jócskán hátra belőle. Kell egy ilyen vendégség, ahol az összegzett tapasz­talatok haszna megsokszorozódik. Esik Sándor Iájszavak családneveinkben A nyelv állandó mozgásban van; szavak keletkeznek, pusz­tulnak el, változtatnak je­lentést. A tulajdonnevekre azt szoktuk mondani, hogy hagyományőrzők. Az igaz, hogy itt már a közszói jelentésről ritkábban beszélhe­tünk, de azént nem ilyen egy­szerű a helyzet. Tallózgattunk egy keveset megyénk család- névanyagában, és azok közül válogattunk, amelyeknek az allapja a névadás időpontjában egy-egy tájszó volt (némelyi­ket alig vagy egyáltalán nem használjuk ma). Van, amikor könnyedéin fel­ismerjük a vezetéknév köz­nyelvi alakját, mint pl. a Ko­kas, a Sallós, a Siket nevek esetében. Kissé nehezebben jö­vünk rá a következők „meg­fejtésére”: Esik (== érsek), Eölyüs — ölyüs (= ölyves), de már az Umeges névről nagyon kevesen tudják, hogy ez az V ____________ ' inges szavunk tájnyelvi adata (tudniillik: ing — imeg — ümeg alakban volt használatos). Az -a-ra, -e-re végződő helység­neveink az -i képző előtt „megrövidülnek”: Bakti, Gel- si, Gemzsi, Gyügyi, Zajti stb. Természetesen mindkét alak (pi. Baktai — Bakti, Gelsei — Gelsi sttb.) előfordulnak még ugyanazon helységben is. A nevek vizsgálatakor a leg­főbb nehézséget a köznyelvben nem ismeretes ún. valódi táj- szavak jelentik. Némelyikről azt gondolhatnánk első látásra- hallásra, hogy idegen eredetű­ek. A közszó természetesen le­het jövevényszó, de a belőle alakult családnevet már ma­gyarnak is tekinthetjük, ha a névadás formája magyar. E nevek egyik része az egykori foglalkozásra utal, azaz meg­mondja a foglalkozást vagy annak eszközét, esetleg termé­két. Pl. Sőrés (= hízó marhá­kat őrző pásztor), Csépke (= a szövőszék része), Daku (= ködmönszerű felöltő), Gorzsa (— a kasza orr-részéből ké­szült vágószerszám) stb. A ne­vek másik része vagy belső vagy külső tulajdonágat jelölt a névadás időpontjában, több­ször metaforikusán is, pl. Cza- kó (= gólya, azaz hosszú lá­bú), Badár (~ szép), Székács (= galamb, azaz szelíd, „ga­lamblelkű”), Borbáth (= ügyes, serény), Fige (= cinege: így tehát a hangalaki hasonlósá­gon kívül semmi köze sincs a füge, illetve a tájnyelvi fige szóhoz. A Fige a függ igének a régies-népies melléknévi ige- \ neve; azaz a fige cinege szó- kapcsolatból vonódott el). Az is igaz, hogy a Czinege család­név nem tartozik a ritkábbak közé. Csupán mutatóba hoztunk néhány nevet, indokolva ezzel azt is, hogy a táj, a nyelvjárás a családnevektől sem idegen. Sőt: nagyon sok — ismeretlen­nek., netán idegennek érzett — szavunkat csakis ebben a kör­ben találjuk meg napjainkban. Mizser Lajos ____________________________/ Tört szárnyú repülés A közelmúlt magyar já- tákfilmtermése megméretett a nemrég lezajlott szemlén és könnyűnek találtatott. A minősítés azonban — legyen az a díjakban, illetve azok hiányában kifejezésre jutó, avagy hírliapcikk formájú zárójelentés —, leegyszerű­sített képet ad a vizsgálat (tárgyáról, holott néha nem­csak a végeredmény váLik tanulságossá, hanem azok a mozzanatok 'is, amelyekből a summázat kikerakedik. Mert ha az a 13 játékfilm, amely lepergett a Budapest Kongresszusi Központban, s amelyek közül 9 napjaink tükörképét kívánja adni, úgy lenne rossz, hogy ben­nük semmiféle értéket nem lehetne felfedezni, akkor minden velük kapcsolatos pesszimizmus indokolttá vál­na. De mert e filmek több­ségében ott volt a jelenté­keny teljesítmény ígérete, az elkeseredettség hangját érdemes árnyaltabbá tenni. E filmek szinte mindegyi­kében a felelős módon gon­dolkodó alkotók keze nyo­mát fedezhetjük fel, de né­hol a gondolatiság jut vak­vágányra, néhol a dramatur­gia játékszabályai szenved­nek csorbát, néhol pedig a forma telepszik rá olyan mértékben a tartalomra, hogy ez megnehezíti vagy lehetetlenné teszi az értel­mi-érzelmi azonosulást. E három vétség közül az utóbbi kettőben Gothár Pé­ter föltétien elmarasztalha­tó a Tiszta Amerika című munkája kapcsán, amely a ■szemlefilmek közül elsőként jutott a mozikba. Azon vi­szont lehet és érdemes is vitatkozni, hogy a cselek- ményépítési vagy a stilizáld - si hibák vezettek-e 'inkább a nem tanulságok nélküli kudarchoz. Gothár profi rendező a szó legjobb értelmében, ezt .korábbi filmjei és a Tiszta Amerika is igazolják. Tudja például azt, amit kevesen akarnak 'tudomásul venni: író nélkül, (illetve annak szerepét is átvállalva nehéz a játékfilmben eredményt elérni. De mintha Beremé- nyó Géza szerencsésebb vá­lasztás lett volna, mint Es­terházy Péter, ezt látszik igazolni a Megáll az idő és az Idő van nemcsak szem­léletbeli, hanem stilánis kü­lönbözősége is, amelyek egy­úttal jelentős értékbeli külön­bözőségeket is eredményez­tek az előbbi javára. Fél­reértés ne e§sék, itt nem a megnevezett két író mun­kájának értékkülönbségéről van szó (ennek megmérése az irodalomkritika dolga), hanem arról, hogy az az írói Világ, amelyet Esterházy (te­remt, jóval nagyobb közeg­ellenállást tanúsí t a mozgó­képi formával szemben, mint Bereményié; jóval nehezebb adekvát fümi formát talál­ni hozzá, mint a hagyomá­nyoshoz közelálló prózai megoldások esetében. Bár a mai tömegigényt (s nóhla már nem csak a tömegét) szinte kizárólag a r ealista-natural ista cseleik ­ménymozgás tudja kielé­gíteni, amiatt nagy hiba lenne Gothárt elmarasztalni, hogy a stilizálás tekinteté­ben hol kisebb, hol nagyobb mértékben túllép a hagyo­mányoson. A stilisztikai ér­telemben túlrajzolt jelene­tek között vannak bravúro­sak és elmarasztalhatok egy­aránt. A görbe vagy sza­bálytalan tükörben láttatott valóságnak a művészetben megvan a létjogosultsága, az alól azonban nem ment­hető fel a rendező, hogy a maga teremtette képi világ belső logikáját megtartsa, hősei társadalmi meghatá­rozottságát- elfogadhatóan indokolttá tegye. Gothár főhőse negyven év- körüli férfi. Az világosan kirajzolódik a filmből, hogy cselekvéseit a teljesebb élet iránti vágy és ennek meg­valósíthatatlan sága közötti feszítő ellentmondás hatá­rozza meg. Az elvágyódás ki­fejezésére remek megoldást talál a rendező a repülésre utaló torz pózokban, az er­re késztető okokról azonban alig tudunk meg valamjt;. Hogy ez mégis mai hazai viszonyaink kritikája, az ki­fejezésre jut több jelenet­ben. A főhős az USA-iba utazik feleségestül, gyere­kestől, majd lemarad az IBUSZ-csoporttól, s éli gyö- kértelen életét egy számára nyelvileg és mindenféle mó­don idegen közegben. Alkal­mi szeretője arcára azonban mégis Magyarország térkép- körvonalát rajzolja. 'Ami a Tiszta Amerika jelzései közül a legelgon- idolkodtatóbb (többek között azért, mert ezt a szemle filmjei közül több is kife­jezésre -juttatta), hogy az egyén önmegvalósításának korlátái vagy ellelhetetlenü - lése maga <is kialakíthatja a menekülés vágyát; a szub­kultúra szintjére el lehel érkezni viszonylagosan biz­tonságos anyagi háttér ese­tében is. A film befejező egyihar- mada dramaturgiai talányok sorozata. Az após veje után utazása legfeljebb azzal in­dokolható, hogy mejelemésé- vel némi képet kaphatunk arról a pitiáner szemlélet- módról, amely elől — vél­hetőleg — a főhős mene­kül, de hogy miként sike­rül az öregnek ráakadnia a lánya férjére a nagyváros betondzs'ungelében, holott egy szót sem beszél ango­lul, megfejthetetlen marad Miként talány az is, miiér í vadászik a főhősre a két gyilkos. Hogy mégis az utol­só harmad válik a film leg­elevenebb egységéivé, az dön - tőén Szirtes Ádám színészi teljesítményének köszönhető, valamint annak, hogy a hu­mor eszközével az alkotók itt bőkezűbben bánnak. „Az Ür csodálatosan mű­ködik, de tervét homály fe­di." — olvassuk a vásznon a mottót. Ha a mondat pusz­tán ironikus, akkor szelle­messége méltányolható ugyan, igazságtartalma alig­ha. Ha azonban az alkotók öniróniának szánták, találó­an fogalmaztak. Hamar Péter 1982 végén jelent meg a JAK-füzetek első példánya, a Fasírt. A sorozat elé Szilágyi Ákos írt előszót, amelyben arról szólt, hogy e vállalko­zás ^kiszabadítja a legújabb nemzedéket az antológiák és folyóiratok mai tömegszállá­sairól." Az elképzelések sze­rint évi tizenkét alkalom­mal (!) látott volna napvilá­got, helyet adva a szépiroda­lomnak, az elméletnek, a cso­portok, az új irányzatok kép­viselőinek. Hat év alatt elju­tott a harmincadik kiadvány­hoz, amely Bódy Gábor két fi lm tervét, a Tüzes angyalt és a Psychotechnikumot tar­talmazza. Bódy Gábor (1946—1985), aki azt vallotta: benne az írás „képek nyugtalanító ha­tásából született”, 1983 őszén látott hozzá a Tüzes angyal megfogalmazásához. A forga­tókönyv a szimbolista Brju- szomak (1873—1924) 1908­ban keletkezett, ál-történelmi regénye nyomán készült. (Prokofjev 1927-ben operát komponált a mű alapján; en­nek Remáta-áriáját Bódy A harmadik című, 1971-es film­jében már felhasználta), majd a két alkotás alapján eLőbb operafilmet tervezett, később romantikus játék­filmre gondolt. A forgatókönyv keretes; hőse R., író és történész, a Sámánok harca a boszorká­nyokkal című tanulmányán Body Gábor: Tüzes angyal; Psychotechnikum, avagy Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliában dolgozva Antwerpenben rá­talál egy XVI. századi kéz­iratcsomóra. Mohón olvasni kezdi: így elevenedik meg Ruprecht és Renáta szerelme. A misztikus elemekkel át­szőtt cselekmény fölhasznál­ja Agrippa von Nettesheim (1486—1535) német gondol­kodó De occulta philosophia című hármaskönyvét, mely­ből Bódy 1983-ban Berlinben „philo-clipet” rendezett. Az okkultista-démonista vonatkozásokban, mágikus szertartásokban gazdag „bo­szorkányos” história megkí­sérli a személyiségnek és a létnek traszcendens eszkö­zökkel történő birtokba véte­lét. De (itt is) kiderül (mint a Psychében vagy A kutya éji dalában), hogy az emberi lényeg igazán így sem ismer­hető meg, hqgy a férfi-nő vi­szony tragikus és lehetetlen, hogy a világ titokzatos, enig- matikus és szomorú. A tör­ténet, jóllehet a XVI. század­ban játszódik, örök küzde­lemről szól: a világ káoszá­ban rendet teremteni vágyó, intuíciót, mitikus, asztrológi- kus képzeleteket is segítsé­gül hívó értelem keresi a fo­gódzókat önmaga és a létezés titkainak megfejtéséhez. Az 1985-ben elkészült Psychotechnikum a XXX. századba röpít: hőse Gull. A néhol Huxley Szép új világá­ra, néhol Déry G. A. úr X- ben-jére emlékeztető Digiitá- lia Bódy borzongó antiutó- piája. Gull, akinek vágyai a Halál Angyalára irányulnak, itt szereti meg Viviant, aki arra keresi a választ: „ki vá­gyóik ón?”. Gull pedig azt kutatja: „mi értelme van az utazásaimnak?". S miután végigjárták Digitália bugyra­it, előbb a Tér, majd az Idő megszüntetésének kísérletét, eljutnak a Psychotechnikum- ba,,a születésre jelöltek közé. Gull, aki egyre idegenebből érzi magát a halántéksávju- kon digitális jeleket villogta­tó, mágikus rajzokkal ismer­kedő, félelmetes járőrök kö­zött. tudja, hogy Férfiként újjá kell születnie. A könyv végén, amikor elnyeri Vivi­ant, megszületik — tizen - nyolcadik században — Jo­nathan, aki majd megírja Gulliver utazásait. A mű több szempontból is önélet­rajzi ihletésű. (Bódynak 1981 ben fia született: Caspar Ma­ria Zoltán Leopárd [Jona­than], Bizonyos elemei pedig A kutya éji dalát idézik.) Bódy, aki egész művészeté­ben küzdött az Idővel, aki új, ismeretlen film-és video - műfajokkal kísérletezett, e túltechnizált, válságos világ­ban az ésszel mérhető ponto­kon is túlra tekintett: kitágí­totta a megismerés és az áb­rázolás határait. A Csapiár Vilmos higgad­tan értékelő bevezetőjével, Klamiczay Gábor szómagya­rázataival ellátott, gazdagon illusztrált kiadvány megren­dítő olvasmány. S nemcsak a Bódy-torzó miatt. A könyv Jegyzeteát Csontos Sándor ír­ta, aki 1987 végén, menekül­ve a további testi szenvedé­sek elől, maga is a Halál An­gyalává szegődött. Harminc­egy éves volt. Karádi Zsolt 1988. február 27. KH HÉTVÉGI MELLÉKLET KkM VENDÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents