Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-26 / 48. szám

1988. február 26. Kelet-Magyarország 3 Latolgatás a földeken Jó tél-e az idei? HARMADIK NAPJA LATJUK és érezzük a te­let. A néhány centiméteres hóhoz, a mínusz egy-kéí fokhoz társul a gondolat, jó ez most nekünk? Gazdálko­dóként igyekszünk a köz­vetlen környezetünkön is túlnézni, latolgatva, hogy a hideget erőltető télutó ká­rosíthatja-e az őszi kalászo­sokat és a gyümölcsösöket, ahol már duzzadnak a rü­gyek? E kérdésekkel kap­csolatban a szakember meg­nyugtatóan nyilatkozik. Nincs ok az aggodalom­ra. Az őszi kalászosok száz­ezer hektáron, változatlanul jó állapotban vannak. Az enyhe, szinte nyárias tél­ben a búza, a rozs, az ár­pa megerősödött, a tőszám jobb mint bármikor és nincs vízkár, ami más tél­végeken 10—12 ezer hektá­ron pusztított. Gondot talán csak az okozna, ha nagy hirtelenjében igen sok hó esne és 10—20 centiméteres réteggel takarná a növény­zetet. Akkor, mert fejlett a kalászos és már sok oxigént kíván, az oxigénhiány mi­att előfordulna kipusztulás. Reméljük, ez nem követke­zik be. Nem a tél, inkább o mű­trágya és növ ény védőszer- ellátás kedvezőtlen alakulá­sa miatt aggódnak a gaz- . dák. Az enyhe tél nemcsak a növényzetnek, de a kór­okozók megmaradásának és szaporodásának is ked­vezett. Ebből eredő üzemi feladat, hogy a tavaszi nö­vényvédelemre gonddal és elegendő készlettel kell fel­készülni. Jelenleg a kemi­káliák iránti kereslet nagy. bár az információk szerint a kalászosok kártevői ellen elegendő a gyomirtó szer, viszont nyomasztó a pénz­telenség. SZABOLCS-SZATMÄR­BAN némi előnyt jelentett, főként műtrágyánál az elő­szállítás, jónéhány üzem készletezése. A TSZKER az elmúlt év végén, janu­ár elején 210 millió fo­rint értékben szállított ke­mikáliákat partnereinek az­zal, hogy februárban, már­ciusban fizetnek. A. számlák kiegyenlítése azonban ké­sik. Végzett előszállításokat az AGROKER is. Egyéb­ként jelzőszám a pénzhi­ányra, hogy amíg az AG­ROKER 1987 januárjában 199 millió forint értékben forgalmazott, idén január­ban a forgalom csak 95 milliós volt. Természetesen a mező- gazdasági üzemekben az említett gondok miatt a munka nem állt meg. A fej­trágyázást a kalászosoknál már elvégezték, illetve ahol lágy, vizenyős volt a talaj, ott most végzik. Igazán ak­kor lesz nagyobb gond, ha a készletek kifogynak, ki­tavaszodik és egyszerre sok rrriridenre kell pénzügyi fe­dezetet teremteni. Akkor már a gyümölcsösök nö­vényvédelme is tonnaszám igényli majd a vegyszert. Most az almáskertek re­ménykeltő állapotban van­nak. A metszés jól haladt és nemcsak azért, mert kedvezett az idő, de a vál­lalkozói, művelési mód hét­közben és hétvégeken a szo­kásostól többeket serkentett munkára. Ennek a lendület­nek lenne folytatása a szak­szerű, a gondos, időben el­kezdett v növényvédelem. Ezért lenne jó, hogy a szük­séges kemikáliák ne késse­nek, másrészt, hogy min­denki meg tudja venni. ESETT EGY KIS HÓ, zordabb felét is megmutat­ta a tél, de ez már nem az igazi, most már a tavasz jön. A tavaszi vetésekhez a magok többsége (borsó, ta­vaszi árpa, á kukorica 60 százaléka) már az üzemek­ben van. Nincs már szán- tatlan terület sem. A jó idő érkezése tehát nem okozhat meglepetést, de mi­előbb meg kell szüntetni a munkát késleltető, zavaró hatásokat. (seres) Ismerősök a képernyőn RÉGI, KEDVES ISME­RŐSÖKET láthatott a tv 2- es csatornáján, aki szerdán este a Híradó helyett a finn Tapiola kórus műsorát vá­lasztotta. A világhírű es- poo-i gyermekkórusban sok ismerőst fedezhetett fel a nyíregyházi zenekedvelő közönség, és különösen azok a hajdani 4-es iskolás gye­rekek és családjaik, akik 1984 őszén házigazdái vol­tak a kórusnak itteni ven­dégeskedésük idején. Két évvel később, 1986 nyarán ugyanezek a gyerekek lát­ták vendégül a Helsinkiben szervezett Sympaatti fesz­tivál idején a nyíregyházi Cantemus kórust. E rövid film keretében a tv-nézők is meggyőződhet­tek arról, hogy a kórus ve­zetője, Erkki Pohjola mi­lyen magas szintű, tiszta csengésű kórussá fejlesztet­te az együtt éneklő, külön­böző korú gyerekeket. A Tapiola kórust bemuta­tó finn film arra is jó példa, hogyan lehet élményszerű­vé tenni a kóruséneklést a tévénézők számára. A sab­lonos megjelenési formától eltérően itt a képi eszközök adta lehetőségeket felhasz­nálva színes és élvezetes kisfilmet láttunk. NEMCSAK A GYERE­KEK DALAI és a felcsen­dülő zene, hanem a képek is jellegzetes finn tájakra, az ezüst fenyők és a végte­lenbe vesző tavak országá­ba vitték el a nézőt. E ké­pek láttán és az ismerős da­lok hallatán bizonyára sok gyerekben elevenedtek fel az együtt töltött napok és a közös éneklések. (bodnár) Akik hazatérnek, \M Ifi 0 II I o akiket hazaküldtek(j.) Ya lóba rí feleslegesek ? NAPONTA 20—25 TONNA HÜST kevernek alapanyaggá a nyíregyházi állatforgalmi és húsipari vállalat hideggép­termében. Képünkön: Szőke Zoltán virslihez méri össze az alapanyagokat, (farkas) Nem is tagadom, szivén ütött Nyírbélteken az a mon­dat. amit idősb Gamel József mondott: — Megöl a szégyen, ha kikapcsolják a villanyo­mat. Képzelje el ki-ki, mi­ként indukál ez a mondat újabb gondolatokat. Mert minderről könnyű beszélni. De csak addig, amíg valaki nem érintett. Ha beleképze­lem magam az elengedettek helyzetébe, már nem tudok olyan objektív lenni. Kényszer­helyzetben Azok a segédmunkások, akik már hosszabb munka- viszonyt mondhattak magu­kénak, Gamelék, a szálkái és gyarmati megkérdezettek, lényegében 2 és 3 ezer forint között kerestek. Más szóval, a létminimumot. Ennyi tel­lett tőlük. Most ezt a mini­mumot is elveszítették. De akik elhelyezkedtek, a var­rónő. a szakács, a festő és mázoló, mind rosszabbul jár­tak, mint korábban. A kény­szerhelyzet miatt azt fogad­ták el, amit kínáltak. Márpe­dig a választék kicsi. Tulaj­donképpen elgondolkoztató, hogy miért nem akkumulált mondjuk egy-egy szakszerve­zet már régebben olyan ala­pot, amivel segíteni tudna? Hogyan tartható fenn az az abszurdum, ami teret ad a csalárdságnak, s ötösével- hatosával elbocsátottak ese­tében nem biztosítja az el­helyezkedési segélyt? Egy ál­lam sose lehet olyan sze­gény, hogy csak rideg racio­nalizmusa mutatkozzék ak­kor is, ha emberekről van szó. Ütbaejtem Vásárosna- ményt. Tudom, a helyzet itt se rózsás. Itt is vannak le­építések, és Bereg is súlyos gondokkal fog szembenézni. Beszélek a Miskolcról elen­gedett szakmunkással. így fogalmaz: — A munkától én se fé­lek és azok se, akik hozzám hasonlóan jártak. De nem tudom, hogy miért nekünk kell vállalni annak a hibá­nak a következményét, amit mások követtek el. Egy régi, ostoba ipartelepítési elkép­zelés, elhanyagolt országré­szek, rossz foglalkoztatási és bérezési rend. Most minden­nek a következményét mi viseljük. És nem értek sók mindent. Mindent végiggon­doltak vajon, akik döntöt­tek? Pedig D. Mihály hamaro­san munkába áll. az ő sor­sa láthatóan megoldódik. Társai helyett is fogalmaz, akik nem tudják ilyen pon­tosan elmondani a dolgokat, mint ő, aki 18 évet húzott le a munkások fellegvárában. De ehhez tehetném azt a pár kifakadást, amit a terület tsz-elnökeitől hallottam. Azt mondják: — Ma mindenki, akinek nincsen munkája, ná­lunk köt ki. Más lehetőség a faluban nincs. De mit te­gyek? Nekem nem kell em­ber. Ami van, az is sok né­ha. Áz ügy erkölcsi oldala Először Kovács Györgyné, a bélteki munkaügyes pen­gette meg a dolgot Érde­kes módon egy naményi el­bocsátott betanított munkás folytatta, tőle függetlenül. Hogy mit? Azt, hogy a jelen­Hogyan tartható fenn az az abszurdum, ami teret ad a csalárdságnak, s ötösével-ha- tosával elbocsátottak esetében nem biztosítja az elhelyezkedési segélyt? A vásárosnaményi forgácslapgyár egyike Bereg kevés korszerű üzemének. légi helyzetnek van egy sú­lyos oldala. Senki nem vér- • tezi fel az embereket az er­kölcsi kár ellen. Márpedig a munka nélkül maradás fel­veti kiben-kiben. hogy való­ban felesleges? Rákérdeznek arra, indokolt az. hogy min­dent elveszítenek, ami ked­vezmény, így a családi pót­lékot, a munkaviszony folya­matosságát, a hitelképessé­get? Hogyan értheti meg a munka nélkül maradt gyere­ke, hogy a szülője sehol nem kell? Nem tagadom, szükségsze­rűnek kell ítélnem a lét­számmal való ókos gazdál­kodást. El kell fogadni, hogy átrendeződnek a frontok, s nem mindenki ott fog dol­gozni, ahol szeretne. Tör­vényszerű, hogy újat tanul­jon, akinek ismerete elavult, s egyáltalán: tanuljon, aki ezt eddig nem tette. Vagyis a folyamat nem politikai döntés kérdése, gazdasági szükségszerűség. De azt már vitatni kell a látottak alap­ján, hogy az egész kellően előkészített volt. Egyszerűen a sok éves szemérmes prob- lémakerülgetés csapdájában vagyunk. Egyszerre kellene magyarázni és cselekedni. A fehérgyarmati tanácson a terv-, pénz- és munkaügyi osztály vezetője. Kertész Já­nos azt mondja: — Már-már törvényszerű, hogy a mun­kaerőgondok éppen ott vál­nak súlyossá, ahol a helyzet eddig sem volt rózsás. Ahol az itt élők megélhetése is nehéz volt. A gondok ilyen mértékű feltornyosulása a szegénység, a szociális prob­lémák megsokszorozódását hozza magával. Ehhez a he­lyi szerveknek se pénzük, se lehetőségük nincs, a megol­dás már nem az ő kezükben van. Ha végiggondoljuk a jövő kilátásait, akkor valóban ko­mor a kép. Beszélhetünk napraforgómag-csomagoló- ról; kosárfonásról; seprűkö­tésről : manufakturális fog­lalkoztatásról. De vajon ki­nek gyártunk? Ki mérte fel az ilyen igényt? Ki szervezi ezt a lehetőséget? Letett-e már valaki a köz asztalára egy olyan tanulmányt, amely felméri, hogy ha. átmenetileg is, mivel lehet okosan, ész­szerűen, nem megalázóan foglalkoztatni a mai és a holnapi embereket? Míg az ország nem egy helyén jo­gosan aktív akciók folynak a munka nélkül maradtak el­helyezésére, velük teli a saj­tó, a rádió, a televízió, Sza- bolcs-Szatmárról szó sem esik. Talán mi sem mutatjuk őszintén, a helyzet valódi drámaiságában gondjain­kat? És vajon azok, akik olyan egyszerűen fogalmaz­zák meg a munkaerő mobi­litásának szükségszerűsé­gét, gondoltak-e arra, hogy itt családokról, ezrekről, ott­honokról is szó van? Hiányzik a szociológus! Mind jobban megérlelődik bennem a régi feltevés: ma se politikai, se gazdasági döntést nem lehet eredmé­nyesen hozni, ha nem isme­rős a szociológiai következ­mény. Az a tudományos, sok­rétű elemzés, ami az ember­ből és az emberért vizsgál összefüggéseket. Mert ami ma történik, az messzemenően hat a holnapra, nem csupán egy-egy területre, hanem az egész megyére. A témában egyik beszél­getőpartnerem itt a megye- székhelyen így vélekedett: — Nem kell érzelgősnek lenni, az áldozat szükséges. Egysze­rűen az van, hogy most a minőség forradalma zajlik. Lehet. De nekem az Ny.-ben lévő munkavállaló ember is. A szálkái segédmunkás csa­ládapa is. Akik a mi okta­tási rendünkben nőttek fel. Akik e politika és rend ide­jén bújhattak ki a képzés alól. Akiket mi nem tanítot­tunk meg minőségivé válni■ Könnyű lenne lesöpörni a gonddal telieket. Bár a meg­állapítás egyáltalán nem úgy igaz, ahogy partnerem mond ­ta. Mert mi van, ha a minő­ség is áldozatul esik? A fehérgyarmati tanácsel­nök-helyettes, Szabó Endre viszont ezt mondta: — Ha nagy áron is, de újra kell kezdeni a tanítást. Ha nem könnyen is. de serkenteni kell a vállalkozásra azokat, akik erre alkalmasak. Sok - kai okosabban kell megszab­ni a holnap képzésének irá­nyát. Tény, sokan maguk a hibásak abban, hogy ma munkájukra nincsen szükség. Olyanok is vannak, akik nem is akarnak dolgozni. Nekünk azonban mindig emberben, és soha nem egyszerűen „fő­ben” kell gondolkodnunk. Semmilyen tanulságot nem kívánok az olvasóra kény­szeríteni. Mindenki le tudja azt vonni magának. Amit vi­szont szeretnék sokszor el­mondani: ha valaha szükség volt a társadalom toleranciá­jára, akkor most szükség van erre. Egy változó világ ese­ményei, gyakorta igencsak kellemetlenek, minket sem hagynak érintetlen. Viszont igencsak elvárható a cselek­vő türelmetlenség ' azoknál, akik kormányzati, igazgatá­si, érdekvédelmi szinten lé­péskényszerbe jutattak. Kár lenne elveszíteni egy percet is a cselekvésre fordítandó időből. Bürget Lajos (Vége) Elnyelt forintok — Sanyi? Te vagy az? — Mondjad Ferikém! — Megüt a guta öregem, ezt írd meg... Minden második parkolóóra rossz. Nyeli a pénzt és nem mű­ködik. Rablás fényes nap­pal, szétdurran a fejem. Hogy lehet ilyet csinálni. — Nyugi • pajtás, nyugi. Menj oda az ablakhoz és támaszd a homlokod az üveghez. — Hülyéskedsz? Van ne­kem elég bajom .., — Nézz ki! Látod mi­lyen szép nagy pelyhek- ben hull a hó? — Ugrasd az öregapá­dat. — Nerrt, nem Feri ... Vegyél nagy lélegzetet. Ér­zed milyen hűvös az ab­laküveg? Meredj a távol­ba... Gondolj arra, hogy ma van jégtörő Mátyás napja. A folyókban már ívik a csuka, te meg itt rongálod az idegeidet. — Én most kapom ma­gam és kimegyek a térre. Figyelsz? Kimegyek és ki­rugdosom iaz összes rossz órát. Érted? — Jó, ne ordíts, persze hogy értem. Ez sem rossz. Igaz, hogy bevisznek ga­rázdaságért, de az legalább egy nyugodt hely. Odamégy a cella másik végébe, fel­lépsz a sámlira és az ab­laküveghez támasztod a homlokod. Elmerengsz, mi­ként lett semmivé a szö­kőnap, milyen szép komó­tosan hullanak a hópely- hek, és ... Halló Feri... Ott vagy még? (és)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents