Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-25 / 47. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1988. február 25. Ünnepekről hétköznapon Tavaszi tanulságok Szigorú ellenőrzés Lyuk a járdán igencSak ingerlő a feltúrt utca, járda, tér. Főleg, ha soká tátong a lyuk. Bosszankodtunk azon is eleget már az életben, hogy amit ma megcsinálnak, holnap felbontják. Úgy tűnt, néha úgy tűnik: valami eszméletlen káosznak kell itt uralkodni. Nos, káosz volt, de egyre kisebb a gond Nyíregyházán. A tanács műszaki osztálya ugyanis rendkívül radikálisan látott hozzá ahhoz. hogy rendet teremtsen, és mind az egyént, mind a vállalatot rákényszerítse arra. hogy dolgozzék gyorsan, tegyen rendet maga után. A megyeszékhelyen évente 2000 körül van azoknak a kérelmeknek a száma, melyekben felbontások engedélyezéséért folyamodnak. Ezek túlnyomó része valamilyen közműbekötés. Tudni kell ugyanis, hogy egyetlen közműtulajdonos se kezd addig munkához, amíg a polgár kezében nincsen a tanács úgynevezett kezelői hozzájárulása. Ez aztán kőkeményen előírja, hogy mikortól meddig lehet bontani, hogyan kell biztosítani a forgalmat, a biztonsági előírások melyek, hogyan kell helyreállítani a bontást, mit sza- had, mit nem. A legfontosabb: az a határidő. amikorra helyre kell állítani a munka- területet. A tapasztalatok szerint a gyorsan kapott engedély után meg is indul a munka, ami azonban nem mindig úgy zájlik, ahogy előírták. Ennek lehet objektív oka, de az esetek többségében az állampolgári fegyelmezetlenség játszik nagy szerepet. Több gaxda között •!vé*z a... Hasonlóan kemény előírások vonatkoznak a vállalatokra. Itt igyekeztek kizárni az ötletszerűséget. Ezért minden esztendőben két alkalommal, legközeleb március elején, ülnek össze az összes közművel rendelkező vállalatok, hogy előadják idei terveiket. Ilyenkor egyeztetnek időpontokat, koordinálják a várható munkákat. Nyíregyházán külön gond, hogy jó néhány frekventált útvonal a közúti igazgatóság kezelésében van (pl. á körút), ahol ők kompetensek. Az úttesten, mert a járda és a zöldterület már a tanácsé. így a vegyesházasság minden átka is ül rajtuk. A gyakorlat azt mutatja, hogy az egyeztetések mind jobb eredményt hoznak. Sikerül kiküszöbölni az egymás utáni bontásokat, olcsóbb, közös helyreállításokat végeznek. Jobb a forgalomszervezési lehetőség is. kevesebb a kényelmetlenség. Ha az egyeztetés rendben, akkor kezdhetik a munkát. Egyetlen eset van, amikor tanácsi engedély nélkül is lehet bontani. Ez az, amikor olyan hirtelen hiba keletkezik, csőtörés, kábelrobbanás, távhővezeték kilyukadása, amikor nem lehet várni arra, hogy a hatóság intézkedjék. Itt is van viszont utólagos bejelentési kötelezettség. Az igen szigorú előírásokat többen és nagyon határozottan ellenőrzik. Részt vesz ebben a rendőrség, ők a forgalommal kapcsolatos előírásokat (borostyánszínű forgólámpa. korlát elhelyezése stb.) figyelik árgus szemmel. Baleset azonban mégis előfordul, legutóbb p. Makarenko utcán egy rosszul visszatemetett munkaárokban bukott egy motoros. De a tetthejyen vannak a közterületi felügyelők, a tanács útellenőrei is. Főleg azt vizsgálják, hogy szabályszerűen alakították-e ki a területet, és betartják-e a határidőt. Kicsit mulatságos, de egyetlen ellenőr sem bírságolhat. Míg egy rosszul parkoló autó esetében azonnal ugrik a százas, addig egy szabálytalan bontást először jelentenek, majd határozat születik, azt kiküldik, a delikvens fellebbez, vagyis húzódik az ügy. A probléma megoldása nem tanácsi ügy, ők sem értenek egyet ezzel. így aztán az ellenőrzések hatékonyak is, meg nem is. Szerencse, hogy a többség igyekszik az előírásoknak megfelelően dolgozni. Ezért nem érdemes kimenni... De a bonyodalom ezzel még mindig nem ér véget. A következő ellenőrzési fázis: a helyreállítás. Ez még nem nagyon megy. Sok volt árok, gödör idővel berogy, jóllehet garanciális kötelezettség terheli a kivitelezőt. Sokan tessék-lássék csinálják a dolgukat, holott például a postának egy sáv kábelárok felbontása után az egész járdát, teljes szélességben kell helyrehoznia. De ez áll másokra is. A vállalattal, intézménnyel könnyebb. A magánosok munkái, a helyreállítások sajnos nem megfelelőek. Több, kísérlet történt már arra, hogy létrehozzanak egy olyan készenléti brigádot, amely mindenkinek, megfelelő díjazás ellenében elvégzi a helyreállítást. Egy vállalat sem volt erre hajlandó, mert kis, néhány négyzetméternyi területről van szó, amiért, szerintük, nem érdemes kimenni. Próbálkoztak azzal is, hogy a közterület-fenntartó vállalat, hozKözművesítik a Hatzel teret és környékét. A kérdés: mikor és hogyan állítják vissza az eredeti állapotot? zon létre ilyen részleget. Itt viszont olyan pénz kellett volna az eszközök beszerzéséhez, ami nem volt, nem van, és nem is lesz. Amíg valami döntő fordulat nem következik be, addig marad a nagyon szigorú ellenőrzés, és a szigorú büntetés. (Amit a megyei tanács rendre mérsékel.) Szólni kell még arról is, hogy partizánkodásra nem sők lehetőség van. A lakosság azonnal jelzi, ha valahol ásnak, túrnak. Igen érzékenyek vagyunk, és így sokat segítünk a tanácsnak. Legkésőbb két napon belül kiderül, ha valaki engedély nélkül dolgozik. Ez is szabálysértés, ezt is bírságolják. Különösen ingerült információk érkeznek olyankor, amikor parkot, zöldterületet ásnak. Ilyenkor jó tudni: a területen bontónak nemcsak a munkaárkot kell szakszerűen betemetni, de meg kell rendelnie a köztérnél a park eredeti állapotának helyreállítását is. Ez nem olcsó mulatság, sokakat vissza is tart. Az illegális felbontások szintén igen sokba kerülnek. Sajnos, miután minden nagy és komoly igyekezet ellenére a közművek helye nem mindig és mindenütt ismert, sokszor az ismertet sem nézi meg a bontó, előfordulnak olyan esetek, hogy a tervezett bontásoknál többre lesz szükség. Indokoltságukat vizsgálja a tanács, és nem mulasztja el a felelősök megkeresését, a vétség megtorlását sem. A büntetés, amint a műszakiak mondják, nem lehet cél. Sajnos, egy még szükséges eszköz, ami végtére is alapgondot nem oldja meg. A munka nem lesz tőle se gyorsabb, se szakszerűbb. Éppen ezért nem adták fel, hogy lehetőleg hamar mégis legyen Nyíregyházán olyan építőszervezet, amelyik vállalja a felbontások gyors, szakszerű és garantált helyreállítását. Úgy vélik, hogy a születő közlekedési törvény is segítségükre siet, hiszen a tervezet rendkívül határozottan beszél arról, hogy a közterületeket, tehát utcákat, tereket, járdákat, úttesteket, parkokat csak szigorú feltételekkel lehet bontani, a helyreállítás pedig központi erőből történik, igen drágán. Nem lesz tehát érdemes a jövőben egyre-másra ásni, aszfaltot törni, mért ez nem lesz olcsó mulatság. A tavasz lesz az ellenőrök időszaka Nyíregyházán már az év eddigi részében is sokan kértek felbontási engedélyt. Volt köztük magánszemély, de szerepel a kérők között a posta, a SZÁÉV és más intézmény is. Máskor ilyenkor teljes a csend, de a jó idő hamar mozgásba hozta az embereket. A nagy roham a tavasz beköszöntővel kezdődik, és a tél elejéig tart. Elképzelhető, hogy milyen forgalom van ilyenkor a műszaki osztályon, ahol bár számítógép ontja megfelelő esetben az engedélyt, de így se semmiség a munka. Naponta 150—200 ilyen hozzájárulás komoly figyelmet igényel, főleg azért, mert a kérelmező által megadott adatokat ellenőrizni kell. A tavasz lesz az ellénőrök időszaka is, ilyenkor módszeresen vizsgálják a helyszíneket. A tanács külön erre a célra megalakuló csoportjai is meg-megszálLják a város egy-egy részét, Hogy ott meggyőződjenek határozataik betartásáról. Régi. de biztos tapasztalat, minden engedély csak akkor ér valamit, ha annak feltételeit folyamatosan vizsgálják. így sikerül a rendre szoktatni a mulasztókat és érvényre juttatni a többség érdekeit. A műszaki szakemberek azt remélik, hogy részben az anyagi érdekeltség, részben a remélhetően növekvő állampolgári fegyelem javít a mai- helyzeten, és sokkal átgondoltabb, ésszerűbb és főleg szakszerűbb lesz bontás és helyreállítás egyaránt. Igen nagyra értékelik az állampolgári kontrollt, a felelős közérdekű bejelentéseket. Ezekre azonnal reagálnak, kifejezve ezzel azt is, milyen nagyra becsülik a tanács dolgozói a lakosság igyekezetét, segítőkészségét. v B. L. Hamarosan ismét plakátok virítanak majd a falakon, hirdetve: kezdődik a FIN. Mindenki láthatja: kívülről hogyan ünnepelünk. Néhány kérdés erejéig ezúttal arra voltunk kiváncsiak, valójában mit jlentenek ezek a dátumok a felserdülő generációnak — legalábbis 33 kiválasztott képviselőjének, egy nyíregyházi gimnázium harmadikosainak. A „HÁROM TAVASZ” HÁROM ÜNNEPE KÖZÜL MELYIKET ÉRZED LEGINKÁBB SZEMÉLYES ÜNNEPEDNEK IS? — így szólt az első kérdés azon a kérdőíven, amit kitöltöttek a gyerekek. Csak egy fiatalember jelölte meg március 21-ét, de ő is hozzáfűzte: „személyes ünnepnek egyiket sem érzem”. Ketten írták, hogy egyiket sem. (Jut egy kritikai megjegyzés a pontatlan kérdés megfogalmazójának is: „Egyiketsem. Szerintem mindhárom nemzeti ünnep ... Én személyes ünnepen a születésnapokat, névnapokat szoktam érteni.”) Harmincháromból tizenkilencen írták be, hogy március 15. áll legközelebb hozzájuk. Néhány érdekes indokolásból érdemes idéznünk. „Ahogy láttam, olvastam, ez volt a legizgalmasabb, leggyorsabb. És a fiatalok vezették. Gyors és pozitív változás. Vér nélkül. A másik kettőt is szeretem, de már olyan lapos mind. A könyvekben még klassz, de semmi más.” „Mert ekkor voltak nagy reformok az országban. És egyelőre ennyiről tanultunk.” Egy tipikusnak mondható vélemény: ........ha mégis választani kell, akkor 1848. március 15., aztán 1919. március 21., mert a magyarok saját erejükből hozták létre, mégha megbukott is." Egyénibb megközelítés: „ ... mert a márciusi ifjak lázadók voltak, s én is annak érzem magam (sajnos ebből már elég sok bajom származott).” A felszabadulás ünnepére pontosan az osztály egyharmada voksolt, mint „legszemélyesebbre”. Például azért, mert „nagyobb a felhajtás országosan, megyei téren és az iskolában is.” Vagy: „...mert az időben is közelebb áll hozzánk, illetve ennek még ma is érezzük a hatását, következményeiben élünk. Míg a másik kettő már egy lezárult folyamat, amit már csak történ elemikönyvekben kellene dicsőíteni, nem pedig évről évre." FELTÜZÖD-E Á KOKÁRDÁT MÁRCIUS 15-ÉN? A második kérdésre igennel felelt az osztály nagy többsége, egészen pontosan 25 diák. Négyen állították, hogy nem, négyen pedig határozatlan választ adtak. Nem, mert: „Nem tehetek róla, de nem tulajdonítok neki igazi fontosságot”. Igen a válasz, de kételyekkel: „Eddig általában feltűztem, mert jó dolog tudni, hogy mi is azoknak a sarjai vagyunk. De ha végignézek az embereken, akik gúnyolódnak, másképp teszek. A nagy ünnepléseket feleslegesnek tartom, s úgy gondolom, hogyha ezt a Fiatal Magyarország tagjai tudták volna, akkor talán ültek volna tovább a Pilvaxban — itt a nagy cécóra gondolok, amit rendeznek országszerte ilyenkor.” Feltűzi a kokárdát a másik diák, mert „nemzeti hazafinak” érzi magát. A legtöbben pedig azzal indokolják, hogy — az egyik megfogalmazás szerint — „ez egyfajta hovatartozást jelent. Érzem: magyar vagyok.” Más szerint: „ezzel mutathatom, hogy én is a magyar ifjúsághoz tartozom. És ilyenkor csodálkozom, hogy akkor tudott tenni a fiatalság”. Páran bevallják, hogy főleg azért, mert így szokás, és valaki azt mondja: „manapság már sikk az, ha valaki kokárdát hord. Én nem ezért hordom”. Szinte mindegyik válaszból az derül ki, hogy már kicsi korukban feltűzték a kokárdát, s ahol a szülők adták először kézbe (néhány családban el is mesélték, hogy mit jelképez), ott általában ma is megmaradt ez a szokás. MI JUT ESZEDBE ELŐSZÖR A SZÓRÓL: TANÁCSKÖZTÁRSASÁG? Az osztály kétharmada teljesen szetereotip választ adott: 133 nap, először üdülhettek a gyerekek a Balatonon stb. Van aki szerint csak' azért ünnepeljük, mert március 15. és április 4. közé esik. Jó néhányan azonban éppen azt nehezményezik, hogy nem ünnepeljük meg kellőképpen. És egy aranyos válasz: „A habos kakaó. Még általános iskolában olvastunk arról, hogy a proligyerekeket üdülni vitték. Nagyon jól érezték ma - gukat, s ott ettek először kalácsot, ittak kakaót (én is nagyon szeretem).” SZERINTED MIT HOZOTT MAGYAR- ORSZÁG, A MAGYARSÁG ÉLETÉBE 1945 ÁPRILIS 4.? (Külön hangsúlyoztuk, hogy valóban a személyes véleményükre vagyunk kíváncsiak — ennek megfelelően igen érdekes válaszok születtek, amelyek már feszegetik a nyíltság, a glasznoszty jelenlegi határait is.) Kezdjük két, egymással is vitázó vélekedéssel. „Akkor léptünk a fejlődés útjára. Az igába fogott, fejlődésében korlátozott ország lerázta bilincseit. Megpróbált a saját lábára állni. Sikerült neki. Április 4 nagy fordulópont. Mi sem élnénk ilyen nyugodt (gazdaságilag, pöüfcifcailag) világiban.” »Ez az ünnep a magyarság szabadságát hozta. Igaz nehéz építő munkával, de lelkesen „építettük” újjá Magyarországot. És itt is „rontottuk” el. Szerintem, ahogy most áll gazdasági és politikai életünk, ott kezdődött ez az egész.« „Szerintem a szocializmus nagy dolog. Né - ha mondják a‘szüleim, hogy: tessék, bebizonyosodik lassan a szocializmus életképtelensége. De miért mondják ezt? Aki nem élt a háború előtti időben, miért nem tudja megbecsülni azt, ahol most van? ...szerintem jobban tennék az emberek, ha nem szövegelnének, elégedetlenkednének, hanem a kezük járna.” Egy végiét: „Területcsökke- nést, inflációt. A HÁROM TÖRTÉNELMI ESEMÉNY ALAKÍTÓI, „FŐSZEREPLŐI” KÖZÜL KIK ÁLLNAK KÖZEL HOZZÁD? KIRŐL TUDSZ TÖBBET ANNÁL, MINT AMI A TANKÖNYVEKBEN VAN? Harmadikban a gimnazisták még csak a forradalom, sza - badságharc idejéig jutottak el történelem ből, talán ezzel is magyarázható, hogy az „abszolút győztes” Petőfi lett — őt huszonegyen írták. Kossuth is kapott néhány szavazatot, de páran éppen az egyik legellenszenvesebb 1848-as szereplőnek tartják. A márciusi ifjak, mint csoport is sokszor szerepel a kérdőíveken, de külön-külön is em - lítik hárman Vasvárit és Jókait. A Tanács- köztársaság idejéről Kun Béla, Szamuely és Stromfeld egyszer-egyszer említődik, a második világháborúból, a felszabadulás idejéről viszont senkit nem említenek név szerint. Egy jellemző megnyilatkozás: „Általában senkiről sem tudok többet, mert,szeretnék ugyan olvasni róluk, de mindig ma tematikát kell tanulni.” Van aki kijelenti: „Petőfit utálom. Olyan, mintha az egész március 15. egyedül az ő érdeme lenne. Mindenhol Petőfi-fcépek, más meg nuku. Most már elegem van belőle.” Végül egy egyéniség: „Főszereplői? Személyek? Mert ha igen, akkor senki. Hozzám a magyar nemzet, a forradalmi tettvágy, a tenniaka - rásuk áll közel." HA RAJTAD ÁLLNA. HOGYAN ÜNNE PELNÉD MEG MÁRCIUS 15-ÉT, MÁRCIUS 21-ÉT, ÁPRILIS 4-ÉT? Az utolsó kérdésre adott válaszok közül az egyik legjellemzőbb az alábbi: „Biztos, hogy valami újat találnék ki. Szerintem sokan úgy áll - nak hozzá, hogy jó hogy van, mert nem kell dólgozrti. de komoly arcot kell vágni . . . Számtalan érdekes következtetésre, tanulságra ad alkalmat a harminchárom közép • iskolás diák véleménysora. A kérdező azonban igyekezett nem értékelni, nem kom - mentálni, főként nem kioktatni, megmagyarázni a tévesnek vélt nézeteket. A kamaszoknak csak köszönet jár őszinteségükért (alig egy-két olyan kérdőív akadtf amelyen érződött, hogy félvállról veszi kitöltője). A tanulságok levonása a felnőttekre vár. Papp Dénes Hárman a magyar forradalmak kimagasló egyéniségei közül: Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Kun Béla /
