Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

2 Kelet-Mag yarroMzag 1988. február 25. A radiátoron is ültek I II bruttósitott Svmphonia Aki ismeri a magyar falu téli estéjét, az tudja, hat óra tájban mélységes csend ül az utcákon. Nincs ez más­képp Tiszalökön sem, de ezen a mai, február végi késő al­konyaiban mintha csak esti ájtatosságra harangoztak vol­na. Csapatosan igyekeznek a kultúrház felé, hamarosan kezdődik a falugyűlés. Kissé furcsán hangzik a ki­fejezés — falugyűlés — itt, a megye talán legrendezet- tebb, legvárosiasabb nagy­községében, a volt járási székhelyen, de ha már a he­lyiek is eképp illették meg­hívójukban mai rendezvé­nyüket, mi sem változtas­sunk rajta. Az utcán hallom, hogy csak ülőhelyből több mint háromszázat számolnak a nagy kultúrházban ... ki­csit sajnálom is a rendezőket: ki tölti majd meg ezt a ha­talmas termet. Fillérről fillérre De nem nagyvárosi tanács­tagi beszámolón vagyunk, ahol legfeljebb tucatnyian lé­zengenek a tanácstag hozzá­tartozóin kívül. Itt minden hely foglalt, még a radiáto­rokon is ülnek. S a székeket félkaréjban körbe veszi az az állók sokasága. Kiss András, a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke nyitja meg a gyűlést. Idős, sokat látott ember, lát­szik, beszélt ő már ennél na­gyobb tömeg előtt is. Szavá­ra, „énekeljük el a Him­nuszt", jó félezren húzzuk ki magunkat, a lemezjátszót el­nyomja a sokadalom hangja. A nagyközség tanácselnöke beteg, a kórházi ágyat nyom­ja, így a társadalmi elnökhe­lyettes, Nagy József emelke­dik szólásra. Majd harminc­oldalas beszéde során számba veszi az elmúlt esztendő he­lyi eseményeit, gondjait, eredményeit, de fillérről fil­lérre beszámol az idei ter­vekről is. Megszámlálhatatlanul sok gyűlésen, értekezleten, aktí­ván vettem már részt, s volt alkalmam tapasztalni: ne­gyedóFányi koncentrálás után 'lankad a hallgatóság figyel­me, mind többen pislognak nagyokat. Itt senki! Szépen is nézné­nek ki, hiszen a megjelentek bőrére megy most a vásár. Javaslatok Figyeljünk hát mi is! Meg­tudhatjuk többek között, hogy tavaly nyolcvannégy­millió forintból gazdálkodha­tott a tanács. Mellőzzük most a tételes felsorolást, s elé­gedjünk meg a legfontosab­bakkal: bővítették a vízmü­vet, új, szilárd burkolatú utak épültek, hozzáláttak a már nagyon hiányzó, új ál­talános iskola alapozásához, átadtak húsz OTP-s lakást, s felépült egy korszerű, nagy alapterületű ABC-áruház. Az idén sem lesz kevesebb a tennivaló, csak győzzék pénzzel a helybéliek, s a fen­tebbi támogatók. Ivóvizet kap a Tiszalökhöz tartozó falu- nyi Kisfástanya, tovább foly­tatódik az út- és járdaprog­ram, valamint a tavaly meg­kezdett általános iskola épí­tése — csak ez egymagában hetvenmillió forintnál is töb­be kerül! — kitatarozzak a könyvtár épületét, mely új raktárral is gyarapszik. Már hét óra felé járt a gyűlés, mikor a tiszalöki hon­polgárok következtek. (Elöl­járóban csak annyit, hogy az egyszerűnek aposztrofált fa­lusi emberek értelmes, logi­kus szavait öröm volt hall­gatni.) Az első hozzászólók egyike. Szentesi Péter meg­ette már a kenyere javát, mégis valóságos kiselőadást tartott az új adórendszer várható furcsa hatásairól. Majd: „Mi tisztában vagyunk azzal, hogy az ezer forint te­rületfejlesztési hozzájárulá­sunkra nagy szüksége van a falunak. Fizetjük is rende­sen, pedig azt is tudjuk, hogy a nálunk gazdagabb városok­ban sorra tagadják meg azt az emberek. Én csak azt aka­rom javasolni, hogy a 3500 forintnál kevesebbet kapó nyugdíjasokat mentesítsük”. Téma a közbiztonság Voltak, akik nem értettek vele egyet, ám Fulöp József és mások szavai általános he­lyeslésre találtak. A házigaz­dát, meg a háziasszonyt a portájáról, s — szó ne érje a ház elejét — a mellékhelyisé­géről ítélik meg a vendégek. Ezért nem lenne szabad el­tűrni a falu körül kialakult „szemétövezetet". Igaz, a szervezett szemétszállítás biztosítására eddig nem volt pénze a tanácsnak, de az mégiscsak felháborító, hogy mind többen a kertek alját tekintik szeméttelepnek. Ti- szalök kiemelt fontosságú üdülőkörzet, nem mindegy az tehát, milyen véleménnyel megy haza innen a vendég az ország másik pontjára. Mellőzzük ezúttal a neve­ket, hiszen majd minden har­madik véleményt mondó a közbiztonsággal foglalkozott a legtovább. Főleg a mellék­utcákban, az autósok zöme fittyet hány a közlekedési szabályokra, a hétvégeken a rendkívül agresszív motoros suhancok riogatják a felnőt­teket. s méginkább a gyer­mekeket, egy bizonyos réteg szinte kizárólag lopásból tart­ja el magát. Nem egyszer megesett, hogy a tizenéves gyermekével nem bíró szülő éjjel az általános iskola igaz­gatóját zörgette fel, hogy za­varja haza csemetéjét a disz­kóból ; hogy az újtelepi bolt­ba hetente betörtek; hogy a nemrég szerződéses üzeme­lésbe adott presszóban lép- ten-nyomon elszámolják ma­gukat a felszolgálók. „Nem tudnak azok szá­molni, még magukat is be­csapják!” — rikkantotta el magát ekkor valaki a tömeg­ből, s kitört a kacagás. „Ott már a Symphóniát is bruttósí­tották” — tették hozzá má­sok. Könnyű lélekkel Később aztán persze ismét komolyabb tennivalókra te­relődött a szó. Krusoszki Györgyöt például többen is megerősítették, hogy renge­teg a kóbor kutya a faluban, és sokan csatlakoztak Erdei András, Kiss Ferenc, Be- reczkei Sándor szavaihoz is: a közösségi törvényeket meg­szegők ellen erőteljesebb rendőri fellépésre van szük­ség, de nem feledkezhetünk meg a szülők felelősségéről sem. A vita még két és fél óra múltán is javában tartott, az est valamikor kilenc után fe­jeződött be. A népfrontelnök zárszavával, s a Szózat hang­jaival. Melyet — miután jól ki­beszélték magukat — szinte kivétel nélkül mindenki, megkönnyebbült lélekkel énekelte. Balogh Géza A ttszadobi révnél Pihen a hid, felújítják Tavaszvárás (MTI-fotó) Kistermelők adója Bűnözésről — nynlcvanszemközt Civilben, távcsővel N em fulladt teljes ér­dektelenségbe a nyíregyházi 9-es is­kolában hétfőn este rende­zett várospolitikai fórum a bűnözésről: a húszezres Jó- savárosból ugyanis volt negyven ember, akit érde­kelt ez a téma. A kevés résztvevő elle­nére éppen elég kérdés ér­kezett a városi rendőr- kapitányhoz, a gazdasá­gi rendészet és a bűnüldö­zési osztály vezetőjéhez, va­lamint a gyermek- és ifjú­ságvédelmi főelőadóhoz. A kérdések kitűnően tükröz­ték, hogy mi foglalkoztatja a közvéleményt: miért csak a közlekedésrendészet áll a helyzet magaslatán és a többi rendőr miért kerüli a konfliktushelyzeteket? Mi­képp lehet, hogy a rendőr­ség tövében, a „kung-fu erdőben” háborítatlanul szipózhatnak a fiatalok? Mennyi a felderítetlen bűn- cselekmények száma, mi­lyen a cigány elkövetők aránya? Többen panasz­kodtak a Jósaváros közbiz­tonságára, hogy sok a pin­cefeltörés, az éjszakánként randalírozó, részeg fiatal, nincs jó hatással az Eper­jes ételbár — és az ott ve­tített erőszakos karatefil­mek — a környékre, cross- pályának használják a bi­ciklisek az Ungvár sétányt, veszélyeztetve ezzel első­sorban a kisgyermekek és a félreugrani nem tudó idős emberek testi épségét. Né­hány „kemény” észrevétel is elhangzott: érdemes len­ne gyakrabban ellenőrizni a Korányi Frigyes utcai építkezéseket, mert vannak — állítólag — olyan válla­lati vezetők, akik munka­időben saját beosztottjaik­kal dolgoztatnak, illegális úton szerzett építőanyagok­ból. Sok a feketéző külföl­di állampolgár a piacon, miért nem ellenőrzik őket a határon, hogy engedhetik be őket egyáltalán ennyi áruval az országba . . . A megjelent rendőrtisz­tek becsületére legyen mondva, a legtöbb kérdés­re kielégítő válaszokat ad­tak. S nem zárkóztak el mereven az olyan ésszerű­nek tűnő javaslatoktól sem, hogy a rendőrök civil­ben vegyüljenek el inkább a tömegben, mert így nem riasztják el egyenruhájuk­kal a bűnözőket, ritkábban járjanak a „csíkos” kocsi­val, esetleg távcsövet is használjanak, ha szükséges. A várospolitikai fórumot minden jósavárosi — örö­kösföldi, Szamuely lakóte­lepi és belvárosi — lakos megtekintheti a városi te­levízió következő adásában. B. A. van az. hogy aki itt dolgo­zik, valószínű: ■ innen is megy nyugdíjba. A révészmester­ség apáról fiúra száll. Jelen­leg tizennyolc jól képzett szakembert irányít a révnél Seres Sándor, a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság műveze­tője. — A munkások átlag­bére megközelíti a 6 ezer fo­rintot. Ezért a pénzért a 24 órás szolgálatban lévő két embernek napkeltétől nap­nyugtáig. meg kell ragadnia a görbe nyelű húzókampót. Az enyhe téli napokon nagy forgalmat bonyolít le a komp. A tiszadobi pontonhíd híd­főtől hídfőig mért hossza 170 méter. Ezen a rövid szaka­szon a korábbi években 90 'köbméter faanyag volt be­építve. A faszerkezeteket év­ről évre meg kellett vizsgál­ni, szükség szerint ki kellett cserélni, hiszen a pára. a napsugárzás, a fagy nem kí­mélte a mégoly vastag fe­nyőgerendákat sem. Műsza­konként négyen dolgoznak a javításán. Folyamatosan a könnyű, alumínium profil­idomok kerülnek a drága ne­mesfák helyére. A fémszer­kezetek az elbontott tápéi hídból kerültek ki, melyeket itt újra hasznosítanak. Az idén kísérletképpen három ponton felett cserélik ki a máglyagerendákat alumíni­umra. Siker esetén jövőre mind a tizenegy ponton könnyű alumínium máglya­rakást kap, melyeket csak ötévenként kell felülvizsgál­ni. Ez időszak alatt 13—15 köbméter fűrészelt árut ta­karítanak meg. A tervek sze­rint csak a pályaszerkezet marad fából, és ez mindösz- sze húsz százaléka a beépí­tett anyagmennyiségnek. Mint megtudtuk, egy ész- szerűsítésen is dolgoznak a hidászok: motoros hajtásúra alakítják át a kompot. Ha beválik a konstrukció, jövő­re talán már senki sem kér­dezi meg: Nem találtak egye­nes nyelet a' húzókampóba? Hiába mondogatják: szép az egyenes nyél, ám csak a gör­bével lehet jól ráfeszíteni a drótkötélre, hogy haladjon a komp. Farkas Béla /DiHOSzanfusz, V tojás ) 4 z eddig talált dino­szaurusztojások közül a legrégibb az a kövület, amelyet tavaly szeptemberben hoztak fel­színre az amerikai Salt Lake Citytöl 220 kilométerre dél­keletre. A most befejeződött lézeres kormeghatározó vizs­gálat szerint a tíz centimé­teres tojást ezelőtt 152 millió évvel rakhatta a homokba egy alloszaurusz, amely mint­egy 4 tonnát nyomott. A to­jásban a kutatók gerincosz­lopra utaló csőszerű, csepp- alakban végződött képletet véltek felfedezni, amelyről megállapították, hogy egy egy hónapos embrió kövülete. ÖTLETEK LÁPOKBÓL TUDÁSSAL A MEGYÉÉRT A TIT Baranya megyei Szer­vezete pályázatot hirdet 35 év alatti fiatalok számára, azzal a céllal, hogy fórumot teremt­sen új, tehetséges előadóknak. A jelentkezők maximálisan 20 perces, a megye gazdasági életét érintő, annak fejlődésének előse­gítését célzó, tetszőleges témájú előadással pályázhatnak. Az arra érdemesnek tartott pályázók elő­adásaikat hivatott szakembe­rekből álló zsűri és hallgatóság előtt tartják meg. Az elbírálás szempontjai: a témában muta­tott jártasság, a közérthetőség, a mondanivaló érdekessége és újszerűsége, az előadás módja és időbeosztása, szellemessége és illusztrálása. A zsűri döntése alapján az előadók a helyszí­nen 1000 és 2000 forint között: díjazásban részesülnek. (Dunán­túli Napló) FILMEKKEL POLITIZÁLNI A szombathelyi Bódy Gábor Filmklub új sorozatot indított Ezúttal nem oktatni, nevelni, szórakoztatni vagy gyönyörköd­tetni kíván, nem a régi ér­tékek és a csak értőknek szóló filmek felvonultatásával vonzza a filmbarátokat, hanem az együtt­gondolkodás, a véleménycsere reményével. Hat alkalommal Ma­gyarország felfedezésére vállal-' kozott — kamerával. Dokumen­tumfilmeket állított össze te­matikusán azért, hogy az alko­tásokban felvetett problémák - kai vitába szálljunk a nézőté­ren: az átélt mindennapokat szembesíti a közelmúltban cel­luloidszalagra vettekkcl. öt film kapcsán a munkamorálról kí­ván véleményt nyilvánítani. A tematikus sorozathoz minden al­kalommal egy, az adott témá­hoz leginkább értő, vagy közel­álló vendéget hívnak meg. (Vas Népe) ÉTELKÉSZÍTÖ SZAKKÖR A keszthelyi vendéglátóipar5 szakközépiskola és szakmunkás- képző intézet tanműhelyét min­den hét egy napján a Magyar Gasztronómiai Társaság keszthe­lyi szervezetének ifjúsági szek­ciója, a 21 középiskolást és szakmunkástanulót számláló étel - készítő szakkör veszi birtokba Az iskolai tantervhez igazítot­ták a szakkör tevékenységét, természetesen valami pluszt ad­va a gyerekeknek. Ez a több­let a modern gasztronómia, a korszerű táplálkozás népszerű­sítése. Régi, vagy régen elfe­lejtett alapanyagokat is hasz­nálnak: így búzacsírát, kuko­ricát, növényegyvelegeket, gyű - mölcsöket. természetes fűszere­ket. S ami itt prioritást élvez; a tejtermékek, a szárnyasok húsa. Ezek a gyerekek az or­szág különböző területeire ke­rülnek majd, s viszik maguk­kal az itt elsajátított szemléle­tet. Odáig már eljutottak, hogy érdem kell ahhoz, hogy beke­rüljön valaki a szakkörbe. (Za­lai Hírlap) „CSEMETE”-EGY£SULET A szegedi Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskolán 1986 elején alakult egy környezetvédelmi klub, amely a hallgatókon kí­vül is szívesen fogadott min­den érdeklődőt: azokat, akik tevékeny részt is kívántak vál­lalni a természet megóvásának társadalmi ügyéből. A város egyetemi hallgatói is egyre na­gyobb számban érdeklődtek, és a kör mindinkább bővült. így merült fel egy egyesület ala­kításának gondolata, ami jó­val szélesebb kereteket biztosít a munkához, anyagi alapokkal is rendelkezhet, ugyanakkor sokkal több szakembert moz­gósít. 1987 májusában megala­kult a ,»Csemete”, vagyis a Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület. A tudományos kutatásra, a feltá­ró természetvédelmi alapkuta­tásokra koncentrálnak, de sze­retnének a környezetvédelmi ok­tató-nevelő munkában is előre­lépni. A leendő pedagógusok kép­zésében erre meglehetősen kevés a lehetőség, nem is külön tantárgy­ként tanítják a környezetvé­delmet. A foglalkozásaik a ran­gos előadások, a terepbejárá­sok és kutatásaik hozzájárul­nak a leendő tanárok szemlé­letének alakulásához. (Csong­rád Megyei Hírlap) A tárgyalóteremből A felgyújtott szalmakazal Nadzon József 1987 márciusá­tól augusztus elejéig a tisza- vasvári Vasvári Pál Mgtsz-ben dolgozott. Kevesellte azonban a fizetését, ezért nem jelentkezett többet munkára, munkaviszonya „kilépett” bejegyzéssel meg­szűnt. Megélhetését alkalmi mun­kákból akarta biztosítani, de egy idő után újból állandó mun­kaviszonyt szeretett volna lé­tesíteni. Próbálkozásai nem jár­tak sikerrel, végül már a régi munkahelyével is meg lett vol­na elégedve. Hiába kilincselt, elutasították. Közölték vele azt is, hogy többször volt ittas ál­lapotban korábban akkor, ami­kor dolgozni kellett volna. 1987. november 3-án ismét mun­kahelyet keresett magának, de ezúttal sem ért el eredményt. A délutánt az italboltban töl­tötte, s az alkoholista ember erősen leittasodott. Este felé in­dult haza. Ütba esett a terme­lőszövetkezet egyik telepe. Nad­zon — akit gyújtogatásért már korábban szabálysértési úton felelősségre vonták —, bosszút forralt. Elhatározását tett követ­te; felgyújtott egy 180 darab körbálából álló szalmakazlat, mely teljesen leégett. Másnap, amikor kijózanodott, a rendőr­ségen önként jelentkezett. A Nyíregyházi Városi Bíróság a gyújtogatót rongálás bűntette miatt pénzbüntetéssel sújtotta. A 21 600 forint kárt az Állami Biztosító a termelőszövetkezet­nek időközben megtérítette. Az ítélet jogerős. Dr. Szabó Pál ügyész A tiszadobi révhez érkező autós megáll a lezárt sorom­pó előtt és kérdőn néz ránk. Megnyugtatjuk, nem itt van a világ vége: ha balra lor­dul a kompon, átkelhet a túlpartra. A pontonhíd most telelőben van. Pihen ... és közben fiatalodik. A pontonhíd dolgozójának lenni megtisztelő feladat. Az egyik legjobban fizető mun­kahely a községben. Ezért is _____________ V A magyar gazdasági re­form szerves része és egyik eszköze az adóreform. En­nek szabályozását a külön­böző szintű jogszabályokkal végezték el az arra jogo­sított szervek. A dr. Székács Anna által szerkesztett'könyv tartalmazza a kistermelőkre vonatkozó adóügyi rendele­teket, éspedig a forgalmi adó, a jövedelmi adó, a vál­lalkozási adó szabályait, va­lamint az adóigazgatási el­járásra vonatkozó tudnivaló­kat. Gyakorlati jellege foly­tán nélkülözhetetlen lesz a jogot alkalmazók és az egyéb érintettek számára. A mű végén elhelyezett „munkafü­zet” az adószámítások el­végzését segíti. A könyv a Mezőgazdasági Kiadó gondo­zásában jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents