Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-02 / 27. szám
1988. február 2, Kelet-Magyaromig 3 Kiegyenlítődés kérdőjelekkel A GYŐRI RÁBA VAGON- ÉS GÉPGYÁRNAK is dolgozik a Nyíregyházi Elektromos Termikus és Fémmunkás Szövetkezet. Képünkön: Kiss Zoltánné az öntött kapcsolókarok viasamintáját készíti. (Farkas Zoltán (elvétele) Dohánymag biohumuszban Jó megélhetést ad Á termesztésben első: a minőség . Dohányt termeszteni ma, ha gondosan és jól csinálják, kifizetődő munka, jő megélhetés, sok ezer embernek ad kenyeret, biztosítja a jó közérzetet. Egyébként is, ha Sza- oolcs-Szatmár mezőgazdaságának termelési szerkezetéről esik szó, a főbb növények mellett ott van a dohány. Speciálisan homoki, az itteni klímát, napfényt nagyon kedveli. TÖBB MINT NÉGY ÉVTIZEDDEL vagyunk a felszabadulás utáin, húsz éve járunk a reform útján, de az életszínvonalban és az élet- körülményekben még ma is meghatározó területi különbségeket találunk. Megyénk lakossága az eltéréseknek természetesen nem az előnyeit élvezi, hanem annak hátrányait kénytelen elviselni. Ügy tűnik, sem az 50-es évek nehézipart fejlesztő politikája, sem a 60-as évekre jellemző termelés mint ér- tókközpont, de a 70-es éveket meghatározó életszínvo- nallnövekedés ás a 80-as években kibontakozó vállalkozás sem tudott a területi differenciák mérséklésében látványos fordulatot hozni. Ennek látszólag ellentmond az a mindenki előtt elismert terület- és településfejlesztő tevékenység, ami Szabóies- Saatmár megyében négy évtized alatt végbement. A változás történelmi léptékű, a fejlődés mindenütt tetten érhető. A növekedési ütem az alacsony bázis miatt számos területen megyénkben a legnagyobb. Mégis, ha az ország más tájain fordulunk meg, azt tapasztaljuk, hogy ott az életszínvonal magasabb, az életkörülmények fejlettebbek. A kérdés tehát mindenkiben megfogalmazódik, a ktegy említőd és irányába haladunk-e. A válasz nem egyértelmű. A gazdasági építőmunka feltételeiben mintegy évtizede kedvezőtlen jellegű és irányú változások következtek be. A gazdaságpolitika ebben a helyzetben számos reformlépést tett és kereste a vállalatok számára a mozgásteret. Miközben nőtt a vállalati önállóság, erősödött a vállalatot egyetlen egységként kezelő pénzügyi, költségvetési függés. Mindez a többtelephelyes vállalatoknak módot nyújt arra, hogy .a fejlesztést és a visszafej- lesztést térben megossza, mégpedig a központokat általában előnyösen, a perifériákat hátrányosan értintő módon. Ennek néhány példáját az olvasó az elmúlt hetekben e lap hasábjain is nyomon követhette, ami ipartelepek bezárását, több száz munkahely megszűnését jelentheti. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT új feszültséget jelent a teljes és hatékony foglalkoztatás egyidejű biztosításának igénye, ami itt korábban is mindig csorbát szenvedett. A hatékony foglalkoztatás a vállalatok számára egyre Inkább létkérdés, a teljes foglalkoztatás elérése ugyanakkor a tanácsok részéről mind nehezebb, mivel a tanácsi szerveknek nincsenek érdemi eszközeik a vállalati magatartás befolyásolására. Ismert, hogy az utóbbi 6—8 évben .az ipar sokat vesztett gazdaság- és tér- szervező dinamizmusából, RUHÁK MÁTÉSZALKÁRÓL. Szovjet exportra gyárt síkkötött pulóvereket, női kosztümöket és ruhákat a Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyára. Ba- zola Kálmánná a divatos női ruhákat minősíti. így a területi kiegyenlítődési folyamatban sem tud már a korábbiakhoz hasonló szerepet játszani. E helyzet tükröződik abban, hogy az utóbbi időben a településfejlődési folyamatok jelentős részben és mértékben lelassultak. Lényeges viszont annak hangsúlyozása, hogy lassulásról és nem megtorpanásról van szó. Megyénk szempontjából nagyon fontos lenne, ha a gazdaságpolitika elősegítené és megteremtené a kedvezőtlen adottságú agrártérségek felzárkózásának lehetőségeit. Ezzel fél me- gyónyi terület mezőgazdasági termelőszövetkezetei kerülnének kedvezőbb pocíció- ba, ami az ott élők életkörülményeit, életszínvonalát is nagyban javítaná. A gondok jó része összefüggésben van a tőkehiánynyal és a gyenge szakember- ellátottsággal. A technika - orientált fejlesztés — ami egyik legfontosabb tényezője a kibontakozásnak — egyre inkább a vállalati központokhoz kötődik. Ugyancsak ők vannak preferált helyzetben a tőkés gépimportban és a konvertibilis exportárualapot bővítő hitelek felhasználásában is. A szellemi tőke és az innovációs készség területi elhelyezkedése természeténél fogva szoros ösz- szefüggést mutat. A kisvállalkozások is meghatározó mértékben a városokhoz kötődnek. A TERÜLET- ÉS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS az utóbbi időben az állami programokon kívül (lakás- program, kórházprogram, iskolaprogram) főleg a la* kossági inf r astru ktú na -fej - tesztében realizálódott, ami egyre inkább lakossági forrásokból valósult meg (magánerős lakásépítés, víz-, ütés közműtánsulásak). Ennek eredményeként a lakossági infrastruktúrában kiegyenlítődés ment végbe, bár a kistelepülések egy részének korábbi funkcióvesztése ma ;s súlyos gondokat okoz. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztéséiben a forráshiány és a vállalatok bizonytalankodása miatt eddig még nem született átütő siker, pedig a határ menti zóna egyértelműen csak központi programoktól segítve zárkózhat fel. Segíthetné a megye gazdasági kibontakozását és felzárkózását a szomszédos országokkal való együttműködés kibővítése és az idegenforgalom fellendítése. A DIFFERENCIÁLÓDÁSI FOLYAMATOK ismét előtérbe kerültek. A területi-települési tényező mind a gazdaságban, mind az életkörülményekben elsősorban a központ-periféria tagozódás mentén (;a fővárostól az országhatár, illetve a megye- székhelytől a megyehatár irányában) van jelen. — A dohánytermesztésre jellemző most — mondja Fü- löp Mihály, a Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer ügyvezető igazgatója — hogy nem a termőterület nagysága és nem is a megtermelt mennyiség, hanem a minőség számít. Nálunk a megújulást, a termesztés költségtakarékos megoldása, a minőség további javítása jelenti. Szerződés tonnára Gyökeres szemléletváltás. Volt idő, amikor a mennyiség növelésén volt a hangsúly. Ennyire jók tennének már a termésátlagokban? — A fejlődés két szám alapján is megítélhető. 1980- ban az egy hektár termésátlaga a 600 kilogrammot sem érte el, ma kétezer kilogramm körül van. Jóval túl vagyunk azon a célon —, az 1200 kilogrammon —, amit néhány éve feladatként meghatároztunk. Ez nem ba.i, sőt sok szempontból előnyös, hiszen termőterület szabadul fel, másrészt kisebb területen az eddigieknél is jobb talajelőkészítést. talajerő-visz- szapótlást, vegyszerezést és növényvédelmet lehet végezni. A növekvő termésátlagok hatására a szerződések feltételei is megváltoztak. Eddig a dohányipar hektárra kötött szerződést, tavaly már tonnában meghatározott mennyiségrer * ' • ‘ A dohánytermelési rendszernek az elmúlt évben 42 taggazdasága volt. 34 szabolcsi, 7 hajdúsági és egy borsodi. A gazdaságok 2470 hektáron 4326 tonna dohányt termeltek, ez 1752 kilogramm hektáronkénti átlagnak felel meg. Vajon mi a magyarázata annak, hogy a tavalyi kedvezőtlen időjárás ellenére (hideg tavasz és aszály) a dohány a hozamokat tekintve talpon maradt. A gazdák érdekeltsége — Sok mindenre lehet hivatkozni. Valószínű, hogy az eredmények kedvező alakulásában jelentősége van annak, hogy a dohány 85 százalékát a háztájiban termelik. A közös gazdaságok integrálják a termesztést, viszont a sok munkát igénylő kézi gyomirtást. tetejezést. kacsolást és törést a tagok végzik. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtásában a gazdák gondosak, díszen az eredményekben érdekeltek. Változtak a biológiai alapok is. A fajta- választék jobb mint korábban volt. A Hevesi 11-es dohány.— ezt termesztették a legnagyobb területen — a szélsőséges időjárások mellett is bizonyította képességét. Az eredmények igazolásához még számos. Kedvező változást említhetnék, egy biztos az üzemi adottságok, a termesztés- technológia, mind olyan tényezők. amelyeknek köze "olt az eredményhez. Dohányt tehát már tudunk termeszteni és egyre növekvő eredményekkel. Szolgálja ezt a munkát számos kutatás, kísérlet is. Gépeket, szárítókat, dohányfajtákat, termesztés- technológiákat próbáltak ki, illetve alkalmaztak újdonságként. Üj például az energia- és munkaerő-takarékos palántanevelés, avagy a Mária- pócson alkalmazott fogóujjas és tárcsás palántázó. De mi lesz 1988-ban. Termelők körében elterjedt az a hír, az iparnak kevesebb dohányra van szüksége, csökkentik a termőterületet. — Inkább azt mondanám, nem növekszik a termőterület. A rendszerközpont terye .szerint a termőterület 2460 hektár lesz, 1800 kilogrammos termésátlaggal számolunk, összesen 4400 tonna dohánnyal. De már mint mondtam, a minőség a cél. A szárításnál, a válogatásnál is jobban oda kell figyelni arra, hogy minél több legyen a jobban fizető „A” világos. Már nem a régi Néhány hét és a dohánytermesztésben újra indul a szezon. Kezdődik a palántanevelők talajának előkészítése, ami akárcsak a termésátlag, már nem a régi. Valamikor volt a melegágy, követte a fólia alatti magházföldes hajtatás, most a magokat bio-humuszba vetik. Minőségileg jobb, kiültetésre alkalmasabb az így nevelt növény. A fejlesztésben, fejlődésben nincs megállás, hiszen a dohány konkrétan és átvitt értelemben is fontos. Seres Ernő Hajnal Béla mm ár harmadik jWM hete fekszem *w a kórházban. Pontosabban, az utóbi időben már jjj remekül érzem magam: olvasok, sell tálok. A főorvos szerint a baleset után úgy kellett engem szétszedni, megfoltozni, mint egy rossz biciklit. Képzelhetik, menynyire hálás vagyok orvosaimnak. Csak egy-két helyen maradt rajtam heg, főleg olyan helyen, ahol idegen nemek előtt rejtve marad. A feleségem pedig egyáltalán nem bánja: „örülj neki, hogy ilyen kis szépséghibával megusztad. Igaz. ha amputálni kellett volna a lálekötelez főorvos úr! Amikor bementem a főorvos úr szobájába. mély bad, én akkor is szeretnélek!” Szóval, a mai nagyvizit előtt igen kedvezőek a kilátások ... Hurrá! A főorvos úr még ma kiír. Végleg! Mehetek haza! Rendkívül alázatot es tiszteletet éreztem iránta. Ez az ember szinte újra szült engem, mert fél lábbal már a sírban voltam ... — Nézze, uram — mőndta ekkor a főorvos úr —, maga igazán derekasan kiállta a próbát. Nehéz, de jó beteg volt. Nem akarom itt latin szavakkal ecsetelni, hogy milyen és hány műtétet végeztünk magán, s közben milyen komplikációkat hárítottunk ~el. Bevallom őszintén, hogy sokat tanultam magától.... vagyis magán, a gyakorlatban. Ezért rendkívül hálás vagyok . . . Azzal a főorvos úr a zsebembe csúsztatott egy tömött borítékot. S. A Megmenteni az értékeket II MMHés nem adja id A kedvezőtlen gazdasági környezet ellenére a kultúra nem adja fel pozícióit a köz- művelődési intézményekben, csupán átcsoportosítja az erőit. Ez volt a lényege annak a tanácskozásnak, amelyet néhány napja rendeztek a közművelődési szakfelügyelők részére. Sajnos mint tapasztalható, a közművelődés még a korábbiaknál is hátrányosabb helyzetbe kerül. Nemcsak az állami költségvetésből jut kevesebb művelődésre, hanem a legtöbb gazdálkodó egység szemlélete is megváltozott. Az üzemek és szövetkezetek növekvő gondjaik miatt sajnos kevesebbet jut- . tatnak kulturális célokra. Megrekedt a közművelődés társadalmasítása. Mindehhez még hozzájárul, hogy romlott a lakosság fizetőképessége. Nem csoda hát, hogy az amúgy is csökkenő számú rendezvényeket egyre kevesebben látogatják. Természetes a közművelődés a megváltozott, kedvezőtlen helyzetben sem mondhat le feladatairól, vállalt missziójáról. Azt sem fogadhatjuk el, hogy a kistelepülésekről kivonuljon a köz- művelődés. Hiszen egy kis falucskában élő állampolgárnak épp olyan- jussa a kultúra, mint más városok lakóinak. Mindamellett szükség van bizonyos átcsoportosításokra, átrendezésekre, de nem lehet cél az intézményhálózat csökkentése. Legfontosabb feladat az értékek megmentése. A közművelődés tisztjei és közkatonái legelőször is félmérik az intézményrendszernek és környezetének adottságait. A következő hetekben, hónapokban a megyében minden művelődési házról pontos felmérés készül, amelyben feltárják á helyi sajátosságokat is. Természetes, a felmérők a közművelődési alapellátás megoldásának módját is kutatják többek között azt, hol, merre találhatók partnerek, támogatók. Majd a helyzet feltérképezése után javaslatot tesznek, hogyan lehetne a bajból kilábalni. Megeshet, hogy egyes intézményeket összevonnak, integrálnak; Kisebb művelődési házakat, esetleg nagyobb, jobb feltételek között működőkhöz csatolnak. Meglehet, hogy a legmosto- hább körülmények között működő intézményeket meg is szüntetik. Remélik, erre csak elvétve kerül sor, de ezekben az esetekben a köz- művelődési funkciókat más kulturális, oktatási vagy egyéb szervezetekhez csatolják. Természetesen a tartalmi megújulásnak is vannak forrásai. Mint megfogalmazódott, meghatározott szerepet kell biztosítani például a társadalmi kezdeményezéseknek. a lakosság öntevékeny működési egyesületeinek, a helyi jelleg erősítésének. A művelődési otthonok a jövőben változatlanul a helyi kulturális és társadalmi élet színterei tesznek. örvendetes, hogy a korábbi célkitűzésekből a közművelődés jottányit sem enged. Ám az is bizonyos, ha magára marad, pozíciói minden erőfeszítés ellenére romlani fognak. Félő, hogy a közművelődés esetleges hiányosságai miatt később majd az egész társadalom fizet. (bodnár) Háfapénii|
