Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-13 / 10. szám
1988. január 13. Kelet-Migyuonxá| 3 Jegyzetek Ne csak az erdőt... V allom, mindent meg kell őrizni, ami pótolhatatlan. Védett területeinkben nemcsak múzeumot látok, hanem olyan vidékeket, tájakat, melyek létükkel hozzájárulnak az ökológiai egyensúlyhoz, rendhez, olyan együttéléseket óvnak meg, melyek a Föld gazdagságának bizonyítékai. Ezt el kellett mondani, mert a következőkben olyan témát pengetnék meg, amely napjaink élő valósága. Nem véletlen, hogy hosszú évek óta folyik a vita arról, hogy a környezetvédelem és a gazdasági érdek összeegyeztethető-e. Magam is írtam e témában, szerencsére jó példákkal illusztrálva a mondandót. Pedig nem mindig és minden rózsás. Vegyük a következő esetet. A tarpai termelőszövetkezet területének több mint 10 százaléka, 800 hektár védett erdő. Olyan terület tehát, amely tulajdonjogilag a termelőszövetkezeté, de minden ott végzendő munkát egy hatóság engedélyez vagy tilt, szabályoz, ír elő. Kettős tehát a hatalom, s azt talán mondani sem kell: a hatóság az erősebb. Senki nem vitatja: a szatmár-beregi tájvédelmi körzet e részét védeni kell. A most 80—100 éves tölgyek, gyertyánok, szilek és kőrisek hatalmas értéket jelentenek, fészkelőhelyei sok madárnak, búvóhelyei a gazdag vadállománynak, életterei a rovarok százainak. Erre büszkék is az ott élők, tudják: kincs birtokában vannak. Harag S zeretem a Napközben műsorát. Külön örültem hétfőn délelőtt a cigányműsornak. Nem rádiókritikát akarok írni, megírják azt mások, hanem csak azt, amit gondoltam közben. Néhány napja beszélgettem egy jó ismerősömmel. Ö cigány. Megbeszéltük a sportot, az árakat, a családot, még azt is, hogy mit tervez a cigánytanács Mátészalkán, de azután már csak beszélgettünk. És akkor ő. azt mondta; „Jaj, Gabi bácsi, félek én, hogy most nagyon rossz lesz cigánynak lenni...” Kicsi hazában élünk. Még ismerni se kell a történelmet ahhoz, hogy tudjuk: ismerősömnek igaza van. Itt valakinek mindig nagyon rossz volt lenni. Ha egy kicsit is nehezedett az élet, akkor a korábban vígan boldogulok, akik nem törődtek addig semmivel, haragudni kezdtek valakire. Valakikre. Tatárra, kunra, törökre. Osztrákra, németre, szlávra, zsidóra. Akárkikre, de valamiért mindig haragudni kellett. Azt hiszem, hogy ismerősömnek igaza van. Valami primitív indulat munkál a társadalomban, legalábbis A gond akkor kezdődik, amikor kiderül: o szövetkezet erre a 800 hektár erdőre ráfizet. Mert miután ő a tulajdonos, a gondozásról, őrzésről neki kell gondoskodni, saját költségén. Fát viszont nem vághat ki, egy szálat sem. A vágásérettségi tervet látva abból az derül ki: majd kétezerben. Marad tehát a realitás: akkor, amikor minden gazdaság a nyereségre, az eredményre törekszik, ez a szövetkezet berendezkedik arra, hogy erdészetére ráfizet. A múlt év decemberi közgyűlésen az elnök is csak magyaráz, mentegetőzik, mi mást is tehetne. Meg kell tennie, mert még azt is a szövetkezet szemére hányják: a tűzifát sok kilométerről szállítják, miközben ott a szemük előtt a végtelen erdő. De hát amit nem szabad, azt nem szabad. Ügy vélem, hogy érdemes lenne a környezetvédelmi törvényt módosítani. Le kellene szögezni, hogy aki bizonyos méretnél nagyobb természetvédelmi területtel rendelkezik (azaz nem rendelkezik), az vagy kapjon ezért térítést, vagy a magyar állam vásárolja meg a területet. Végtére is nem korrekt egy tsz-t arra kényszeríteni, hogy 800 hektárt eleve veszteségesre tervezzen. Meggyőződésem, hogy nemcsak a környezetet kell védeni. Védelmet érdemel a termelő gazdaság, az ott élő és dolgozó ember is. Bürget Lajos annak műveletlen, vagy félművelt rétegeiben. Van most bajunk elég. Következésképp valakikre haragudni kell. Én sokféle haraggal egyetértek. Még azt is elhiszem, hogy nagyon sok szociális támogatást adtunk érdemteleneknek, de jónéhány cigány ismerősöm, cigány származású barátom van, akik ezt a felesleges segítséget eddig is kifogásolták. Nagyszerű ismerőseim vannak, dolgozó, egy helyütt tíz, vagy húsz évet leszolgáló, semmiféle szociális támogatást nem kérő cigányemberek. Aki most azt mondta, hogy rossz lesz cigánynak lenni, az tizenöt éve szolgált egy vállalatnál. Szakmát tanult, házat épített, nagyon tisztességesen felnevelt, elindított három gyereket. Miért lenne neki rossz? Kiváló munkás, brigádvezető és ráadásul becsületes ember, aki nem akarja, és nem is fogja levakarni a bőre színét. Emberek! Van abban valami természetes, hogy manapság egy kicsit több indulattal vitatkozunk, mint tettük ezt korábban, de azért gondoljunk néha a történelemre. Amely iga- golja, hogy egyetlen oktalan haragunkból se származott semmi jó. Bartha Gábor „Skála-nyúF Szabolcsból A Bailaton Skála Gazdasági Társaság megkezdte az idei és a hosszú távú nyúl- felvásárlásii szerződéskötést. Az adatai szerint Szabolcs- Szatímár megyében körülbelül ötezren tenyésztenek nyu- lat. A Balaton Skála partnereinek munkáját Skála-ketrecekkel, törzsnyu Lakka 1, táppal, illetve kiegészítő termékekkel segíti. Többen érdeklődtek szerkesztőségünknél a nyúlfelvá- sárlási árak alakulásáról. A Balaton Skála képviselőjétől megtudtuk, hogy az első osztályú fehér nyúlért kilónként 76 forintot, az első osztályú színes nyúl kilójáért 68 forintot, míg a másodosztályú nyálért — függetlenül attól, hogy fehér, vagy színes — kálónként 40 forintot fizetnek az átvételkor. VASSZERK EZETTEL ÖLTÖZTETIK FEL a nyíregyházi Mezőgép Vállalat mátészalkai gyáregységében a Tajga lakókocsikat. Ezután szállítják át a lakókocsikat a fehérgyarmati és a baktalórántházi gyáregységbe, ahol a belső berendezéseket szerelik fel. Képünkön Lakatos Sándor és Izsó Sándor a Tajga lakókocsi vázát hegeszti. (jávor) Bürokrácia nélkül, emberhez szólva Segítség a családoknak LEHET, HOGY VAN A MEGYENEK OLYAN RÉSZÉ, AHOL MÉG NEM IS HALLOTTAK A CSALÄDSEG1TÖ KÖZPONTOK NEVÉT, PEDIG SZABOLCS-SZATMARBAN IMMÁR NYOLC MŰKÖDIK. Hogy miért hozták létre ezeket? Szabó lcs-Szatmár megye Lakónépessége 570 ezer, a városokban több mint 200 ezren élnek. A cigányla- . kosság aránya közel kétszer annyi, mint az országos átlag, becslések szerint 45 ezerre tehető. A havi átlagkereset körülbelül ezer forinttal kevesebb az országos átlagnál, az eltartottak száma itt a legmagasabb, s jelentős az ingázás. Itt van a legtöbb fiatal, meglehetősen magas a deviánsok — az öngyilkosok, a bűnözők, az alkoholisták — száma. Rátalálni a segítségre Ez csak egy része a miértre adott válasznak. A másik, hogy a megyében is fokozatosan nehezülő gazdasági körülmények következtében a családi konfliktusok megszaporodtak, ugyanakkor az állami ellátó rendszer nem tudott megfelelően lépést tartani a segítségnyújtásban. A tanácsadó és ellátó szervezetek a szükségeshez képest nagyobb mértékben szakosodtak, nehéz közöttük eligazodni. A családoknak nehézséget jelent azt az intézményt megtalálni, amely a legmegfelelőbb segítséget tudja adni. Szükség volt tehát egy olyan szervezetre, mely közvetlenül az egyénen keresztül foglalkozik a családdal. Ennek szükségességét érezve vállalta a megye, hogy részt vesz a kísérletben, s 1985-ben négy helyen — Ibrányban, Nyírbátorban, Nyíregyházán és Szatmárcsekén — megszervezték a családsegítő központokat. (A szatmárcse- kei központ azóta megszűnt, mert úgy látták, hogy gazdaságosan csak ott célszerű létrehozni családsegítő központot. ahol legalább 15—25 ezer ember ellátásáról kell gondoskodni.) Ezután jött létre abban a körzetben a fehér- gyarmati központ. Azóta újabb három alakult, s ma nyolc működik. Hogy hogyan, azt nemrég vizsgálták a népi ellenőrök. Megállapításaikból érdemes néhány számadatot idézni. (A vizsgálat idején kezdte működését a vásárosnaményi központ, ezért az adatok hét központ működésének adatai.) A leglényegesebb, hogy a hét központ hatóköre a megye lakosságának 25 százalékát érinti. Rövid idő alatt — a hétből négy csak három-öt hónapja működött — 6737 család kereste fel az intézményeket, 56 százalékukat gondozásban részesítették, 25 százalék tanácsot kapott problémájának megoldására, 19 százalékuk egyéb szolgáltatást vett igénybe. És nagyon érdekes adat, hogy a központokat felkeresőknek csak 20 százaléka volt cigány. Együttműködés a tanácsokkal A családsegítő központoktól azt várták el létrehozóik, a tanácsok, hogy derítsék fel a veszélyeztetett családokat, vegyék őket nyilvántartásba, végezzenek tanácsadást, gyűjtsenek információkat, hogy ki miért szorul segítségre, tegyenek javaslatot arra, hogy a rászorulók milyen segítséget vagy gondozást igényelnek, döntsenek a rászorulók segélyezéséről és tartsanak kapcsolatot a különböző szociálpolitikai, illetve gyermekvédelmi feladatokat végző intézményekkel. A népi ellenőrök megállapításai szerint a családsegítő központok eleget tettek feladatuknak, sőt sokat segítettek a tanácsoknak a hatósági döntések előkészítésében. Noha nem fogalmazták meg feladatként, hogy a rendszeres és rendkívüli segélyezést, az állami gondozásba vételt, a szociális otthonba történő elhelyezést, a kényszerelvonókúra elrendelését előkészítő döntésekhez is letegyék véleményüket, a központok mégis sokat segítettek abban, hogy megalapozott határozatok szülessenek ezekben az emberi sorsokat érintő kérdésekben. Megállapították ugyanakkor azt is, hogy a jelenlegi irányítási forma esetenként nem megfelelő. Az államigazgatási hierarchiától való részbeni függetlenség lehetővé teszi ugyanis a központok számára a bürokratikus elemek elhagyásét, és jól szolgálja a gondozottakkal, a rászorultakkal az elmélyült kapcsolatok kiépítését. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy az információ- csere akadozása és szabályozatlansága miatt olykor párhuzamos a munkavégzés, néhány esetben kétoldalú a segélyezés, s közben néhány gondozásra szoruló család kimarad a tanácsok és a családsegítő központok látóköréből is. A népi ellenőrök tapasztalata szerint a központok tevékenysége kedvezően hatott a gondozott családokra és azok környezetére, ugyanakkor egyes rétegeknél a sikeres gondozás sem hozott átfogó eredményeket. Kedvezően fogadta a lakosság a központok működését. Már nem csak kísérlet Aki látta nemrég a televízióban a 100 perc című adást, hallhatta Popper Péter pszichológus véleményét a családsegítő központokról. Ö is elismeréssel szólt tevékenységükről, ám szóvá tette, hogy praktikusabb lett volna a nevelési tanácsadók tevékenységi körét kiszélesíteni, hiszen ott sok jó szakember dolgozik már. Ennek ellenére ő is — hasonlóan a népi ellenőrökhöz — azt mondta: a családsegítő központok működésük rövid időszaka alatt is eredményesen tevékenykedtek. Eredményeik arról győznek meg mindenkit, hogy alkalmasak a társadalmi folyamatokban bekövetkezett feszültségek és ellentmondások feloldására, mérséklésére, a család helyének. szerepének és rendeltetésének erősítésére. Éppen ez indokolja, hogy a jövőben már nem kísérleti jelleggel kell működtetni ezeket az intézményeket, és olyan mértékben kellene kiterjeszteni hatókörüket, hogy mindenütt ott legyenek, ahol szükség van segítő tevékenységükre. Balogh József Szükségből tők© GONDJAINKRÓL már- már csak idegfeszítően tudunk szólni? Erre számítottam, vártam a lemondásba és kilátástalanságba torkolló véleményeket. Aztán meglepődtem, miért nem ezt hallottam, amikor a múlt esztendő mérlegének előzetes megvonása, illetve a jövő vázolása ügyében szót váltottam igazgatóval és szövetkezeti elnökökkel, közgazdásszal, pénzügyi szakemberrel. Igaz gond terheltségüket nem palástolták, de reménykedésüket sem titkolták. Isten mentsen, hogy most valami hurrá hangulat látszatát keltsem (!). Volt belőle a múltban elég. Annyit azonban megválthatok: talán éppen a kényszer vált vagy válik hajtóerővé. Ez adott és ad •reális mérlegelésre alapot, késztet gondolkodásra, ésszerű kockázatvállalásra, segíti elő a termékszerkezetváltást, új piacok után való kutatást, azok meghódítását, végeredményben a nyereséges gazdálkodást. MÉG JÓL PROSPERÁLÓ vállalatainknál is előre vetíti árnyékát a nyereség várható csökkentése. E felismerésekből kívánnak tőkét kovácsolni Vásárosnaményban, a Vörös Október Férfiruhagyárban azzal, hogy férfiak részére gyártanak könnyed anyagokból divatos blézereket, pótolandó a más termékekből idén várhatóan bekövetkező árcsökkenésből eredő nyereségcsökkenést. A Divat Ruházati Vállalatnál új termékkel rukkolnak elő. Megkezdték a női, műmappa kosztümök és blézerek kísérleti gyártását. Nem titkolják, az NSZK piacára szánják. A Nyírség Ruházati Szövetkezet egy világhírű párizsi divatcéggel bővíti idén kapcsolatát. Okos kísérletek folynak a BEAG Universil Nyíregyházi Gyárában a számítógépek tápegységeinek továbbfejlesztésében. Idén. már országos sláger az Elekiter- fém Szövetkezet fa-fém kombinációban készülő divatos szohagarnitúrái, hasonlóan a fehérgyarmatiak TINI-gye- rekbú torai. AZ ÉLNI AKARÁS megmozgatja a fantáziákat, gondolkodásra késztet, s mint a példák s a beszélgetések tanúsítják: termékenyítő hatásúak. Az ilyen vállalatoknál reménykedve tekintenek a dolgozók a nehezebb esztendő élé. Megalapozottabbnak láitjiák saját kilátásaikat, s ez manapság a létbiztonság érzetét erősíti, ami nem csekélység és valamelyest javítja a közérzetet is. Farkas Kálmán Osztozkodtok N ézem a két kisembertf akár a hörcsögök. Már majdnem verekednek. Harmadfelnőtt az egyik, negyedfel- nőtt a másik. Renoválni kell a játékpolcukat. Persze ez egy bérhá- zi lakásban nehéz. Se pince, se padlás. Az emberrel veleszületett gyüj- tőszenvedélye a gyerekszoba sarka. Egy zsákba mindaz, ami már nem játék, de amit kidobni nincs szívük. Osztozkodnak a zsákon, mert nehéz eldönteni, hogy az évek során összegyűlt sok felesleges kincsből mennyi legyen az egyiké, és mennyi a másiké, A mecsbokszparkunk tehetősre nőtt. Olyan volt mint egy taxigarázs. Nemcsak az- . ért, mert sok ko- : esi volt benne, hanem azért is, mert a vitel, illetve a ■ vételárak is idő■ arányosan emelkedtek, de hiába, szép lassan kun■ csaft nélkül ma- radtak a kocsik. Addig semmi . baj nem volt, amíg mindenből akadt ■ két hasonló, de akkor már igen, ■ amikor egy egykor volt Fiat cso: dából nem volt ■ kettő. Én csak , hallgattam a vitát, ■ alább közlöm a ■ jegyzőkönyvet. I — Ez az enyém! — Az enyém! — Ó mindent magadnak akarsz! — Jó, de akkor add nekem a For- dot! Nem adta. Érvelt inkább, a mai demográfiai helyzetben nagyon szimpatikusán. — Nekem azért kell a Fiat, mert két fiam lesz, és a másiknak kell a Ford... — Nekem azért kell a Ford, mert nekem is két fiam lesz, és az ember szeresse együtt a két fiát... Könyörgöm mit tegyek ehhez? Harmadik gyerek már nem lesz és reménybeli nagyapaként sem re- ménykedhetem a földi javak igazságos meccsek és bokszok nélküli elosztásában. (—tha)
