Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-13 / 10. szám
MA AK-M Nyírbátorban 2. oldal Segítség a családoknak 3. oldal Minőségi üdítők Segíts*« a rászoruló szövetkezeteknek A Mezőgazdaságii és Élelmezésügyi Mindsztórium és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa vezetői Váncsa Jenő miniszter és Szabó István elnök vezetésével az agrár- és szövetkezetpolitika időszerű kérdésedről tárgyaltaik. Áttekintették az adó- és árreform várható hatását a mezőgazdasági szövetkezetekre. Megállapították, hogy a szövetkezetek egy részében gondot okoz a munkabérek bruttósítása, s ezt a feladatot esetenként csak a belső és a külső pénzügyi források együttes igénybevételével tudják megoldani. Külön is foglalkoztak a nehéz gazdasági helyzetben lévő szövetkezetekkel. Szükségesnek tartják, hogy az eredményesen működő szövetkezetek vezetői, szakembered az eddiginél szervezettebben nyújtsanak segítséget az arra rászoruló szövetkezeteknek. Ennek szervezeti és anyagi feltételeit a vezető testületek rövid időn belül kidolgozzák. Diplomásaink életkörülményei Kövekví szerep a gazdaságban Ülést tartott a megyei tanács vb A hetvenes évtized dinamikusabb iparfejlesztése nyomán Szabolcs-Szatmárban is nőtt a gazdasági életben fontos szerepet játszó értelmiségiek aránya. A nyolcvanas évek megyénket sem kímélő regressziós folyamatai erőteljesen lassították a felsőfokú végzettségűek számának növekedési ütemét, de azt nem állították meg — hangzott el többek között a megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén, ahol a testület fő napirendi pontként azt vizsgálta, milyen az értelmiség részvétele megyénk gazdasági életében. Ezenkívül a vb döntött arról, hogy a Szatmár Tej GT- nek — amely hat termelő- szövetkezet és a tejipari vállalat társulása — Mérken, a húsüzem mellett egy évi 12— 13 millió liter tej feldolgozására alkalmas sajtüzem létesítéséhez a területfejlesztési és szervezési alapból 24 millió forintos támogatást nyújt. A jövő év végén üzembe helyezendő létesítmény — mely újabb 65 főt foglalkoztat Értékrdntg:en L átványos, néha egyenesen meghökkentő eredményeket hozhatnak egy-egy vállalatnál a modem szervezéstudomány és az értékelemzés eredményei. Imponálóak a számok, hangosak a hom- lokraütések: hogy ezt eddig miért nem így csináltuk?! Egy valamiről azonban ritkán szólnak ezek a beszámolók, mégpedig azoknak a véleményéről, akiket alávetnek az ilyen átvilágításoknak. ök nem örülnek. Egyenesen zavarja őket, hogy kiderül: olyan hibákkal dolgoztak együtt, amely már-már bűn. Az iilyen értékröntgen-el- járás azonban nem csak egy-egy részleg rossz munkájára derít fényt — ludas ebben mindenki, beleértve a legfőbb vezetőt is, hiszen az ő szeme előtt zajlanak az események. Talán az a hite az alkalmazásban, hogy rossz irányú a megközelítés. A dolgozókban és a szakemberekben egyaránt reflexszerű ellenérzést vált ki a kívülről jött „okosok” megjelenése. A minap egy közepes nagyságú vállalat vezetőjével beszélgetve olyan újdonsággal ismerkedtem meg, ami felér a már említett eljárások jelentőségével. „Mi az átvilágítást magukra a dolgozókra bíztuk” — magyarázta. „Mindenekelőtt alapos munkával összeírtunk, de főleg elkülönítettünk minden költséghelyet. Nagyon aprólékosnak kell lenni, mert csak ezen a módon lehet külön-külöm elemezni valamennyinek a létjogosultságát.” Az ilyen munkánál egy- egy embernél, pusztán fillérek jönnek össze. Megkérdeztem például a vállalat raktárában járva, hogy miért nem alkalmazzák a zsákok lezárásánál a modem varrógépet? Azért, mert zsineggel bekötni olcsóbb, hangzott a válasz. Miért két traktor hordja az állomásra a készterméket pótkocsin, és miért nem teherautó? Mert olcsóbb. Kérdeztem még mást is, a válasz mindig ugyanaz volt. Az ötleteket maguk a dolgozók adják, mivel saját munkájúkat ők ismerik a legjobban. Kiszaladt a számon ünneprontó módon, hogy nem új módszer ez, a japánok már rég kitalálták. „Pusztán ezért nem mondunk le róla' — mondta beszélgetőtársam. Aztán meg azt firtattam, hogy „mi készteti a dolgozókat az időnkénti ötletrohamra? Meg arra, hogy olyasmit is előadjanak, ami addig szinte mulasztásszámba ment?” Céloztam arra, hogy „a nem túl sikeres újítómozgalmat is mintha a mozgalom jellege tartaná vissza a kibontakozástól”. A munkásgyűlésen .részletesen elemeztem a résztvevők előtt, hogy a húszmilliós olajszámlánk belátható időn belül csak növekedhet. Még a nyereségnövekmény nagy része is az elvonások martaléka lesz. Manapság nyerni csak a költséglefaragással lehet.” így már érthető, gondoltam. Mégse hagyott nyugodni, hogy olyan szemron- tóain lógott a zsákmadzag a fényes polietilén göngyölegen. Mégha tengerdszsák lett volna. N incs kizárva, hogy esetleg a szebb Lezárást is megfizetnék valahol. „Akkor se varrunk, annál még a tűzőgép is olcsóbb” — mondta az igazgató. Ésik Sándor majd — félkemény sajtféleségekből biztosítja a megyei önellátást, általa megoldható a tsz-ekben eddig is termelt juhtej feldolgozása, gazdaságosabbá válik a termelés. Ezután a testület egyéb ügyeket tárgyalt. A gazdasági életben közvetlenül szerepet játszó értelmiség helyzetéről többek között elhangzott: munkájuk egyre meghatározóbb, s hogy a megye gazdasági fejlettsége a szakember-ellátottsággal közvetlenül összefügg. Jelenleg az aktív keresőknek közel tíz százaléka — több mint 22 ezer felsőfokú végzettségű szakember — dolgozik megyénkben, melynek fele főiskolai végzettségű, egy- harmada egyetemi diplomával rendelkezik. Legnagyobb részük (56 százalék) pedagógus, népművelő, őket követik a mezőgazdasági (13 százalék), a műszaki (10 százalék) és az egészségügyi (8 százalék) szakember. Sajnos, legkevesebb a közgazdász és a jogász — az előbbi a teljes létszámnak csupán öt, míg az utóbbi mindössze három százaléka. Friss felmérések tanulsága szerint az ipar és a mezőgazdaság területén az összes dolgozónak alig több mint három százaléka felsőfokú végzettségű. Egyes üzemekben a gazdálkodás irányítását is döntően középfokú végzettségűek látják el, eközben másutt beosztottként is egyetemet, főiskolát végzettek tevékenykednek. Kedvezőbb a helyzet a minisztériumi vállalatoknál, mint a tanácsi üzemeknél, és a legrosszabb az ipari szövetkezetekben. A testület többek között megállapította: a közel 44 ezer szellemi foglalkozású közül a vezető, irányító beosztásban foglalkoztatottak száma 12 ezer, ha ide soroljuk a magasabb vezető beosztásúak mellett a közép- és alsó szintű pozíciókat is. Figyelemre méltó, hogy a vezetőirányító munkakörben foglalkoztatottaknak 38—40 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel — ez az arány a termelői ágazatokban 34— 35 százalék. Elhangzott: a megyében dolgozó műszaki és agrárértelmiség döntően elsőgenerációs és fiatal. Gond is ez ugyanakkor, hiszen az itt dolgozó, de nem vezető beosztású értelmiségiek jövedelme érezhetően elmarad a más megyében dolgozókétól. Általában jellemző, hogy a fizetések szempontjából a különböző vezetői posztokon az iskolai végzettség nem meghatározó, s ez is elgondolkodtató tény. Szakközép- iskolát, technikumot végzett vezető bére például a mező- gazdaságban vagy a vegyesipari szövetkezetekben gyakran magasabb, mint a másik üzemben, vagy a költségvetési szervnél dolgozó diplomás vezető bére. A beosztások ranglétráján lefelé haladva egyre kisebb az az arány, amellyel érdekeltté teszik a dolgozót a hatékonyabb, jobb munkavégzésben. Még mindig a beosztás és nem a produktum részesül anyagi elismerésben. Ah(Folytatás a 4. oldalon) FOLYAMATOSAN ELLENŐRZIK AZ ÜDÍTŐK MINŐSEGET a Nyírkémia Vállalat nyíregyházi palackozó üzemének laboratóriumában. Képünkön: Tömösváry János- né és Kasza Beáta a Viking üdítőitalok szénsav- és szárazanyag-tartalmát vizsgálja. (Császár Csaba felvétele) Változó ebédárak Két menü az étlapon A január elsején életibe lépett élelmiszerár-emelkedés szükségszerű következménye, hogy megdrágult a vendéglői és az üzemi koszt. A közétkeztetés új dijait a vállalatok és intézmények a megváltozott nyersanyagáraik alapján állapítják meg. s a többletköltség bizonyos hányadát anyagi helyzetüktől függően magukra vállalják. A SZÁÉV-nél január 11-e óta egy forinttal fizetnek többet a dolgozók az ebédért, most 13 forintba kerül egy jegy. Eddig 23 forint értékű nyersanyagból jött ki egy háromfogásos ebéd, ez az összeg azonban január elsejétől 25 forintra emelkedett. MegSZAKMCNKÁSKEPZÉS A NYÍRSÉGBEN. A nyíregyházi 107-es számú Mező Imre Ipari Szakmunkásképző In tézetből az idén harminckét végzős nőiruha-készítő szakmunkástanuló sajátítja ei a szakmai fogásokat a Nyírség Ruházati Szövetkezetben. Subert Józsefné üzemvezető az egyik NSZK-beli cég megrendelésére készülő kétrészes női kosztümök gyártási folyamatát ismerteti. (Császár Csaba felvétele) marad a választás lehetősége, ezentúl is két menü szerepel majd az étlapon. Két menü .köziül lehet választani a Taurus nyíregyházi gyárában is. Jól járnak az itt dolgozók, hiszen továbbra is változatlan áron, 11 forint 50 fillérért kapják az ebédet, mert a vállalat a teljes többletköltséget magára vállalta. Ez egyébként nem kevés, hiszen a nyersanyagiér- ték a tavalyihoz képest 3 forint 30 fillérrel emelkedett meg. A Ságvári Termelőszövetkezetben százhúsz dolgozót ét-intett az áremelkedés, eny- nyien kérnek ugyanis üzemi kosztot. Aki a határban dolgozik, az nem hagyja abba a munkát csak azért, hogy megebédeljen a központban, inkább elfogyasztja a-z otthonról hozott elemózsiát. Aíkik délben az ebédlőben étkeznék, ezentúl 18 forint helyett 23-ért kapják majd az ebédet, a termelőszövetkezet csak -egy forintot vállalt át a megemelkedet t r ezs ikö ltség- böl, a nyersanyag többlet- költségét teljes egészében a dolgozóiknak kéll állniuk. A Ságvári üzemelteti az UN1VERSIL konyháját, itt azonban még nem döntöttek az új árakról. Nem határoztak még a tö bbletk ö ltsége'k - ről a MOM mátészalkai egységében sem, így az ebédjegy ára itt ebben a hónapban változatlan marad. Utólag sem kell majd a januári étkezésekre ráfizetni, mert az e hónapi többletet a vállalat teljes egészében fedezi. Februártól azonban drágább lesz az ebéd, valószínű, hogy megmarad a 60—40 százalékos arány, vagyis a dolgozók a teljes ár 60 százalékát fizetik majd. ! XLV. évfolyam, 10. szám ARA: 1,80 FORINT 1988. január 13., szerda
