Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

1988. január 11. Kdet-Magyaronzág 7 Nagy feladat az utánpótlás nevelése Nyíregyházi atléták aliiapia, vt előtt As idei esxtendő a agy eseménye volt a rekortánpálya- avató. Vitathatatlanul az NYVS- SC atlétikai szakosztálya volt a legeredményesebb me­gyénkben 1987-ben. Verseny­zői összesen 19-szer állhat­ták. fel a dobogó legmaga­sabb fokára Ennek ellenére furcsa kettosség jellemezte szereplésüket. Míg a nem­zetközi eredményesség a ko­rábbi évekhez képest vissza­esett, addig 342 ponttal töb­bet szerezve — mint 1986- ban — megőrizte harmadik helyét az országos szakosztá­lyi rangsorban. — Hogyan értékeli elmúlt évi szereplésüket? — kér­deztük Orendi Mihálytól, az NYVSSC atlétáinak vezető edzőjétől. — Szakosztályunkban nem­zedékváltás vain, amit igyek­szünk zökkenőimentesen vég­rehajtani. Felnőtt vagy felnő egy olyan generáció, aki Ba­kost Béla vagy Petrvka Ibo­lya örökébe lépve, képes le­het hasonló eredményeket el­érni, mint ők tették. Gondo­lok itt legígéretesebb tehet­ségeinkre: Ficsorra, Molnár­ra, Stefánra, Törősné Daku Mónikára és Vasvári Sándor­ra. Az előbb említettek fi­gyelembe vételével én jónak ítélem meg szakosztályunk hazai szereplését. Molnár a legjobb — Ami sikerült itthon, az várat magára külföldön... — Igen, ezeknek a fiata­loknak még legalább 1—2 év kell ahhoz, hogy kilépve a nemzetközi porondra, ott is eredményesek legyenek. — Milyen eredményeket értek el a felnőttek és az utánpótlás korú versenyzők az országos bajnokságokon? — öt arany-, négy ezüst- és négy bronzérmet szerez­tek. — Ki volt a legeredménye­sebb versenyző? — Országos bajnokunk, Molnár Tamás, aki egész éves jó teljesítményének kö­szönhetően indulhatott Ró­mában a 2. atlétikai világ­bajnokságon. ö még csak 19 éves, így neki ez a verseny tapasztalatszerzés szempont­jából volt nagyon hasznos, hiszen találkozhatott a világ legjobb 400-asaival. Bir- minghamban az ifjúsági Eu- rópa-bajnokságőn bronzér­met szerzett. Szülés után győzelem — Kikkel volt még elége­dett a férfiaknál ? — Az országos bajnokságot nyert gerelyhajító Stefán Lászlóval, (akinek az edzé­seit nemcsak edzője Seres István, hanem a „dobópápá- nak” is nevezett világhírű Koltai Jenő vezeti) és az ezüstérmet szerzett diszkosz­vető Ficsor Józseffel. Mind­ketten végtelenül kemény edzésmunkát végeznek. Ők azok, akik a legrövidebb időn belül a világ élvonalába ke­rülhetnek. Orendi Mihály — A nők közül kik sze­reztek kellemes meglepetést? — A szülés után visszatért két sportolónőnk. Törősné Daku Mónika két év kiha­gyás után kezdte ismét az edzéséket és lett ebben az évben stabil válogatott, új utánpótláscsúcsot futva 100 m-en. Vele bizonyosodott be, hogy egy-egy tehetséges ver­senyzőnknek érdemes na­gyon sókéig bizalmat szavaz­ni. Senczi Erika távolugrás­ban ezüstérmet szerzett az OB-n, ami szülés után vlsz- szatérve igencsak szép telje­sítmény. Ügy vettem észre, hogy most már edzésein egy­re kevésbé döntenek hangu­lati tényezők a munka el­végzését illetően. — Hányán atlétizálnak az NYVSSC-nél? — Háromszázan. Ebből egy kiváló ifjúsági sportoló: Molnár Tamás. Tizenegy fel­nőtt és három junior korú el­ső osztályú versenyzővel ren­delkezünk. Az aranyjelvé­nyeseink száma az ifjúsági­aknál 7, míg a serdülőknél 15. — Kevésnek tűnik az ifik hét aranyjelvényese ... — Nekünk is. Egyáltalán nem vagyunk elégedettek az eredményességükkel, pedig van köztük egy-két igazán hagy tehetség is. A felkészü­lésükben sokkal differenciál­tabbnak kell lenniük ezentúl az edzésterveiknek, mert töb­ben sérülnek meg szakmai problémák miatt. — Lesz-e valamilyen vál­tozás az utánpótlás-nevelés­ben? — Minőségi változást fo­gunk végrehajtani, amiben kiemelkedő szerep fog há­rulni bázisiskolánkra — a Vasvári Pál Gimnáziumra. Ezt folyamatosan, kapkodás nélkül szeretnénk elvégezni. Egyharmad a saját bevétel — Milyen most a légkör az atlétáknál ? — Örömmel mondhatom, hogy nyíltabb, őszintébb, mint eddig bármikor. — A létesítményhelyzet ja­vult a korábbi évekhez ké­pest? — Igen, most már olyan feltételek között edzőnk, hogy a legmagasabb szintű munkát is elvégezhetjük. Nagyon so­kat jelent az új műanyag bo­rítású pálya. Kiemelném a tanárképző főiskolával való igen jó kapcsolatunkat, amelynek eredményeként op­timálisan kihasználhatjuk atlétikai csarnokukat. A sta­dion vezetőitől viszont jóval több megértést várnánk el... — A gazdasági körülmé­nyek mennyire szorítják önöket? — Szakosztályunk egy-két tagjának hatékony segítsé­gével stabilizálódott költség- vetésünk. A kiadásunk egy- harmada saját bevétel (tag­díj, reklám), de a jövőben is számítunk a MÁV, a Nyírlu- gosd ÁG, és a Nyírség Kon­zervipari Vállalat támogatá­sára. — Hány nyíregyházi atlé­ta lesz ott az olimpián? — Remélem, hogy Ficsor és Stefán biztos. Aztán, ha váltók is utaznak, akkor még két fővel bővülhet ez a lét­szám, és eredményes fedett- pályás EB-szereplése esetén, Bakosi is résztvevő lehet. — Mit szeretnének elérni 1988-ban? — Szeretnénk a szakosz­tályi pontversenyben a har­madik helyet megszerezni az idén is. Az olimpiáról már beszéltem. Az ifjúsági világ- bajnokságon, reméljük, ket­ten legalább képviselik szí­neinket. Az IBV.-t idén Nyíregyháza rendezi, és na­gyon jó lenne, ha lenne do­bogós helyezésünk. Ez a ver­seny egyébként nem kis megtiszteltetést és feladatot jelent számunkra, amit igyekszünk hibátlanul meg­oldani. Száraz Attila ( FORMA—1- y Enzo Ferrari, a Forma—1 egyik apostola, az utóbbi években már alig mozdult ki Fioramóban levő főhadi­szállásáról. Forma—1-es csa­patát szűkszavú parancsok­kal, telefonon Irányítja. A gyeplőt azonban nem adja ki a kezéből, pedig már erő­sen közeledik kilencvenedik születésnap jához. Nemrégi­ben szűkebb társaságot látott vendégül, amelyen többek között a következő kijelen­téseket tette. GERHARD BERGER: — Amit Gerhardban a legjob­ban szeretek, az az óriási, félelmetes győzni akarása. Kiváló versenyző. ALAIN PROST: — Világ­életében nagyon közel állt hozzánk. Mondhatnám azt is, hogy a Ferrari fölött, a Ki M SPORT L> fi Megvesztegetések Elsőkből utolsók 1962-ben az FC Bari csapata az olasz I. ligában derekasan helyt­állt, de váratlanul a kiesés ellen kellett küzdenie. Néhány nappal a sorsdöntő mérkőzés előtt Carlo Tognin, az FC Bari egyik funkcionáriusa felhívta telefonon régi barátját. Maoriin Prinit, a Lazoi játékosát és közölte vele: — hárommillió lírát ajánlott fel játékosai szá­mára, ha átengedik számukra a bentmaradást jelentő két bajno­ki pontot. Tognin alig néhány órával a te­lefonbeszélgetés után újból fel­csengette Prinit, s miután ala­posan átgondolta elhamarkodott ajánlatának várható következ­ményeit, közölte vele: — Kérlek, korábbi ajánlatomat tekintsétek tárgytalannak! Igen ám, de Prím. akit úgy látszik a „gerincesek” közül fa­ragtak, az esetet azonnal jelen­tette klubja elnökének. Az ítélet — mint az eddigiek — ezúttal is szigorú volt: az FC Bari csapatát 10 büntetőpont le­vonásával súlytották, ami ki­esésüket jelentette. A kezdemé­nyező, kétszer telefonáló Tognint pedig 1963. december 31-ig min­dennemű tisztség viselésétől el­tiltották. II „tigris”... 1963 tavaszán a Brescia csapata ott állt az ..ígéret földjét” jelen­tő I. liga küszöbén, ahol utoljára 1947-ben szerepelt. A feljutáshoz mindössze két pont megszerzésé­re volt szükségük. A klub vezetőinek ugyancsak főtt a feje. Hosszúra nyűit ér­tekezletek során vitatták meg: mit lehetne tenni a siker érde­kében? Ekkor előállt Sardei és Pozzan, a csapat két oszlopos játékosa az ötlettel: — Dobjunk be ötmilliót Tu- lissinek, a Catanzaro csapatka­pitány ának! Mi vállaljuk a ..köz­vetítést” . . . A Brescia vezetői előkaparták az ötmilliót, de Sardei és Pozzan ezúttal rossz helyen kopogtat­tak. Tu láss i átvette ugyan az öt­milliót, de az összeget, mint tár­gyi bizonyítékot beszolgáltatta klubja vezetőinek. Döntés: Sardeit és Pozzant örökre eltiltották a játéktól. A Bresciát megfosztották bajnoki pontjaitól, így mint utolsó he­lyezett, nem az áhított I.. hánem a III. ligába került. így lesznek az elsőkből utol­sók . . . Zrínyisek a partizánúton Hait éve járok — tö.bbé-ke- vésbé rendszeresen — segíte­ni megrendezni az országjáró diákok megyei találkozóját. Már az első években feltűnt, hogy a Zrínyii gimnázium csapatában milyen jó a han­gulat. A lányok csinosak és ami nem megvetendő: reme­ikül főznek (saját tapasztalat). A fiúk pedig vidáman vágják a fát nekik a főzéshez. Per­sze, nemcsak ez tűnt fél, ha­nem az ás, hogy rendkívül eredményesek. A megyei ta­lálkozókon összesítésben, míg az országoson természetjáró kategóriáiban, szinte biztos, hogy a Zrínyi csapata dobo­góra kerül. Izsépi Bélát, a gimnázium ODK-vezető tanárát kértem meg arra, hogy segítsen az iskola természetjáró sportcso­portjának bemutatása során. Havonta kétszer-háromszor egynapos túrán és minden második hónapban pedig 2— 3 napos természetjáráson vesznek részt. Ilyenkor .na­ponta 15—20 kilométert tesz­nek meg. Az igazolt ..ver­senyzőik" száma: 40 fő. — Igyekszünk ennél több diákot is megmozgatná (ta­valy például Bakiéra csaltuk el a gimnázium tanulóit), de az az igazság, hogy 10—15, maximum húsz gyereknél többel nem szeretek túrázni. Erre a létszámra oda tudok figyelni, meg amikor csak ennyien vannak, a társaság is összetar.tóbb. mint eev na­Évről évre megrendezik ősszel avatótúrájukat is, ami­vel hozzákezdik az elsősöket a nagyobb feladatokra felké­szíteni. (Ilyenkor a napi adag: 15 km.) December első hétvégéjén elutaznak a ha­gyományos Mikulás-túrájuk­ra Göncruszkára. Ilyenkor a Gönc és a Telkibánya hegyeit járják. — Körülbelül ez az az idő­szak, amikorra összerázódik a társaság. Ilyenkorra isme­rik meg a felsőbb évfolyamo­sokat az elsős ODK-saink. Eddigi legnagyobb túrájuk a tavaly nyári volt, amikor az Alacsony-Tátra gerincén hat nap alatt száz kilométert tettek meg. A tanár úron kí­vül hat lány és három fiú csinálta végig az utat, cipel­ve sátrukat, hálózsákjukat, ruhájukat, élelmüket. .. — Ez az útvonal: Donovaly (960 m) — Prásiva (1652) — Chabenec (1955) — Polona (1889) — Derese (2003) — Chopok (2024) — Dumbier (2043) — Certovica (1000) -nr Homolka (1660) — Velká Vá- penica (1691) — Králova Ho- la (Királyhegy, 1948) — Sver- movo (881), része a piros jel- zéses Partizán túraútnak. — így aztán utunk során számtalan partizánemlék­művel találkoztunk. Hol ha­talmas kőmezőkön, hői vad­regényes erdőkön át vitt utunk. A gyerekek úgy fellel­kesültek ezen, hogy már szer­vezik a nyári magas-tátrai túrát. gyobb létszám esetén. A gye­rekekre így havonta egy-két túra jut, amire nagy kedvvel jönnek. Minden csütörtökön dél­után ODK-klub működik a gimnáziumban. Ilyenkor kö­tetlen beszélgetésen értékelik az eddigi munkát, megbeszé­lik, ki hova szeretne eljutni, milyen volt az előző túra, vagy természettel kapcsolatos kérdésekről beszélgetnek. Tábor 1000 m magasan, a cer­tovicei hágón. Az iskola szűkös lehetősé­gein bélül felszereléssel segíti őket. Nagy csővázas hátizsá­kot és sátrat vettek nekik, de ha tudnak, egy-két túrát is támogatnak. — Hálózsákot nem kérek az iskolától, arra ösztönzőm a diákokat, hogy' azt min­denki saját magának szerez­ze be, mert az így higiéniku- sabb. Mit mondott Enzo Ferrari? levegőben gomodygó egyik bárányfelhő szélén üldögélt, ugrásra készen. AYRTON SENNA: — Két-' ségtelenül nagy versenyző, de jellemét tekintve már vannak bizonyos fentartása- im. MICHELE ARBORETO: — Az elmúlt esztendőben túl sóik személyes gondja izgatta, vonta el a figyelmét a ver­senyzéstől. Nagyon remélem, hogy 1988-ban azt az Albore- itóst látjuk majd a pályán, aki 1985-ben olyan nagyszerűen hajított a Nürburgningen. AZ 1988-AS IDÉNYRŐL: — Turbo-, vagy szívómo­tor, még nem döntöttem. Majd akkor döntök, ha kü­lönböző motorokkal felsze­relt autókat egyszerre pró­báljuk ki, egymással ver­sengve teszteljük. A szívó- motorral felszerelt gépek tel­jesítményét még csak rész­ben értékeltük. De a gép ja­nuárra készen lesz, készen kell lennie. A döntő értéke­lésekre itt, Olaszországban kerül sor. A szélcsatornia- próbát is itt tartjuk meg. EGY ESETLEGES HAR­MADIK FERRARI-PILÓ- TÁRÖL: — Ügy gondolom, hogy 1988-ban egy harmadik pilótára is szükség lesz, de ikizáróLag a próbáknál, a teszteléseknél, amire Berger- nek és Alboretónak sem ele­gendő ideje, sem ereje nem marad. Tavaly hatan értek el ifjú­sági jelvényes minősítést, ti­zenöten teljesítették a száz kilométeres Vöröshadsereg- túramozgalmat, és többen végigcsinálták a Zemplén és a Szabolcs teljesítménytúrát. — Talán néhány igen aktív gyereket érdemes lenne név szerint is megemlíteni: Dom­bi Márta (diákvezető), Ber- gyák Viktória, Korsós Krisz­tina, Perger Mónika, Eiben Péter, Katona Péter és Szí­jártó Gábor. Különösebben nagy terveik nincsenek a zrínyiseknek er­re az évre, ugyanúgy szeret­nének dolgozni, túrázni mint eddig. Legközelebb Miskolc— Bánkút—Ablakoskő—N agy- völgy—Nagyvizsnyó lesz az útvonaluk 17-én, vasárnap — bárkit szívesen látnak. (száraz)

Next

/
Thumbnails
Contents