Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

1988. január 11. Kelet-Magyarország 3 I« a 11-277! Farkas Kálmán újságíró válaszol Köszönöm az olvasók, bi­zalmát, a leveleket és a tele­fonhívásokat, amelyekkel megtiszteltek. Elnézést kérek azoktól, akiknek itt nem tu­dok válaszolni, mert kérdé­sük annyira személyes jelle­gű, vagy mert korlátoz a terjedelem is. Részükre le­vélben ' igyekszünk kielégítő választ adni. Egy asszony a lánya felvétele elutasításinak körülményeit teszi szóvá levelében. „Tudo­másom szerint a 2-es számú bölcsödébe gyermek- és cse- esemögondozót vettek fel. Az én lányom már korábban je­lentkezett, de ö azt a választ kapta, hogy az állást már be­töltötték. Szerintem azért uta­sították el, már látták, hogy cigány.” A panasszal megkerestem dr. Borbély Gábort, a nyír­egyházi bölcsődék igazgató­ságának főorvosát, aki az esettel kapcsolatban elmond­ta: „Ha bennünket a felvé­teleknél a megkülönböztetés vezetne, akkor nem dolgoz­nának jelenleg is intézmé­nyeinkben cigány nők gon­dozókként vagy takarítónők­ként. Igaz, hogy gondozónő­ket már egy esztendeje nem vettünk fel, mert a létszá­munk teljes. Kérem a pana­szost, személyesen keressen fel a Pacsirta utca 29—35. szám alatti igazgatóságun­kon. Abban tudunk segíteni lányának, hogy takarító­ként, mosónőként, udvari munkásként vagy konyhai dolgozóként valamelyik böl­csődénkben munkát talál­jon." A Nyíregyháza, Vasgyár utca 7. szám alatti bérház lakóinak aláírásával kaptam levelet, amelyben azt kifogásolják, hogy a városi tanács egyes bérlőkkel kivételez. „Kilenc bérlő épített garázst fa­anyagból építési engedély nél­kül az udvaron. Az egyik bér­lőnek, (Írják a nevét!) mivel ö tanácsi dolgozó, garázsának a lebontását nem rendelték el. Ezt egy másik bérlő korábban már írásban is kifogásolta a tanácsnál. Ennek alapján el­rendelték a nevezett engedély nélkül épített garázsának a le­bontását is. A garázs azonban ma is áll” — írják levelük­ben. Kovács István, a városi tanács vb műszaki osztályá­nak vezetője az esettel kap­csolatban arról tájékoztatott, hogy ők valóban elrendelték a fából épített garázsok el­bontását, tűzveszélyességük miatt. A „kivételezett" sze­mély átépítési engedélyt kért, s ezt meg is kapta (külön­ben nem tanácsi dolgozóról van szó). Arról nincs tudo­másuk, hogy az átépítés megtörtént-e vagy sem. Ta­vasszal ismét felülvizsgálják e garázssort, s amennyiben az illető elmulasztotta, úgy elrendelik a fagarázs lebon­tását. Pirnyák András, Nyírszőlős, Sugár utca 14. szám alatti la­kos azért panaszkodott telefo­non, mert az óvodában január 4-én és 5-én olyan hideg volt, hogy a két gyerekük számára újabb meleg holmiért kellett hazamenniük. fgy volt sok szülő, s ő úgy véli, mulasztás történt a fűtő részéről. Mi történik akkor, ha valóban beköszönt a hideg? — kérdezi. Urbin Istvánné vezető óvó­nő á panasszal kapcsolat­ban elmondta, hogy január 4-én valóban hideg volt az óvodában, s. ezért egy cso­port gyermeket el kellett osz- taniok a másik három' cso­portba. Hideg azonban csak egyetlen napon volt, s ez sem mulasztás, hanem a ka­zán meghibásodása miatt. Azóta intézkedtek, megjaví­tották, s a kicsinyeket me­leggel fogadják az óvodában. Erdei Józsefné csengeri, Jó- ni Jánosné nyírcsászári, Du­es! Béla vásárosnaményi lako­sok panaszolják: eddig kedd, szerda és péntek volt az or- thopéd szakrendelés napja. Legutóbb pénteken keresték fel Nyíregyházán a Bocskai utcán a szakrendelést, de itt azzal utasították el őket, jöj­jenek szerdán, mert a nyilván­tartási kartonok el vannak zárva. Dr. Havasi Sándor, a me­gyei rendelőintézet igazga­tó főorvosa arról tájékozta­tott az esetek kapcsán, hogy Szabolcs megyében ilyen szakrendelés Nyíregyháza mellett még Mátészalkán és Kisvárdán is működik. Így a csengeri betegeket Máté­szalkán, a naményiakat pe­dig Kisvárdán látják el, il­letve e helyeken írják fel részükre a szükséges gyó­gyászati segédeszközöket, amelyeket Nyíregyházán válthatnak ki a rendelőinté­zetben reggel 3/4 8 órától délután 16 óra 30 percig. Nyíregyháza egyik legelha­nyagoltabb, de legsötétebb az utcája az Árok utca. Egész hosszán nem világit egyetlen villany sem. Télen különösen veszélyes, mert korán estele­dik, s az itt lévő iskola egyéb­ként is baleseti forrás, de így még inkább. Mikor változtat­nak ezen az áldatlan állapo­ton? — írják és érdeklődnek telefonok sokaságán szülők, pedagógusok, itt lakók. Válaszért Makai Istvánhoz, a TITÁSZ hálózatfejlesztési osztályvezetőjéhez fordu tam, aki elmondta: mindé előkészületet megtettek an nak érdekében, hogy az Árok utcán minél előbb világosság legyen este. Ennek akadá­lya csupán az, hogy a nátri­um lámpatesteket a (VBKM) Villamosberendezések és Ké­szülék Művek Gyára a TI­TÁSZ által kért időre nem szállította. Ezt csak 1988 el­ső negyedévére ígérték. Ha megérkeznek, azonnal felsze­relik őket a már felállított villanyoszlopokra. Mi lesz a sorsa a nyíregyhá- za-borbányai temetőnek? Elter­jedt a hír, hogy meg akarják szüntetni. Igaz-e? — kérdezték főleg borbányai olvasóink tele­fonon. A hír alapjában igaz — válaszolta a városi tanács illetékes osztályvezetője, s hozzáfűzte: a lakótelep ki­alakítása miatt nincs fej­lesztési lehetősége a temető­nek, s ezért megszüntetését és kegyeleti parkként törté­nő kialakítását írja elő a vá­ros rendezési terve. A lakos­ság javaslatai alapján azon­ban most ismételten felül­vizsgálják, milyen formában lehetne mégis megtartani a hagyományokkal rendelkező temetőt. Az ügyben 1988 feb­ruár közepéig végleges dön­tés születik. Szabó T. Imre Kert közi la­kos ezt írja levelében: „Negy­venéves szolgálati időm van. Eléggé fáradt vagyok már. Szeretnék nyugdíjba menni. Van-e erre mód. mivel még nem töltöttem be a 60. élet­évemet?” Bódi Ferencné, a társada­lombiztosító megyei igaz­gatóságának nyugdijosztály- vezetője arról tájékoztatott, hogy az utóbbi hónapokban a korábbinál sokkal többen fordulnak hasonló nyugdíja­zási kérelemmel az igazga­tósághoz. Különösen azok, akiknek már csak 1—3 év hiányzik az öregségi nyug­díjjogosultságukhoz. „Szabó T. Imrének a jelenlegi jog­szabályok szerint van lehe­tősége nyugdíjazását kérni. Ennek feltételei a követke­zők: kérheti, ha rokkant, to­vábbá abban az esetben, ha a 40 évi munkaviszonyát igazolja, és nem dolgozik rendszeresen. Igényét jelent­se be a munkáltatójának, amely köteles azt továbbíta­ni, s akkor a társadalombiz­tosító megyei igazgatósága gondoskodik nyugdíjigényé­nek elbírálásáról." Válasz San Franciscoiéi Információs ablak a világra Az álomból valósággá vált varázsgömb, a számítógép megjelenítő képernyője, nap mint nap újabb és újabb meglepetésekkel örvendezte­ti meg létrehozóját, az em­bert. A legújabb attrakció, amelynek grafikus utánér­zése e cikket illusztrálja, a földgömbbé tágult display. Ül a klaviatúra előtt egy hölgy — itt Nyíregyházán, a KSH SZÜV számítóközpont­jában —, felteszi a kérdést, és ... A válasz másodperce­ken belül megérkezik mond­juk az USA-ból, a San Fra-n- cisco-i Palo Alto-i nagy adat­bázisból. — A kutatásfejlesztési eredményeket közlő publiká­ciók, a különféle műszaki- gazdasági és társadalmi gaz­dasági adatsorok száma ma már eléri a 100 milliós nagy­ságrendet — tájékoztat a vál­lalat új kezdeményezésének okáról Gulácsi Barnabás, a KSH SZÜV nyíregyházi szá­mítóközpontjának marketing osztályvezetője. — Ezek egy részének ismerete nélkül piaci, főleg külpiaci verseny- képességről nem beszélhe­tünk. Ilyen mennyiségű adat feldolgozása, rendszerezése, a félhasználó számára szük­séges információ visszakere­sése, figyelése hagyományos módon megoldhatatlan. Hit kutatnak mások? A külföldi adatbázisokkal való kapcsolat immár a sza- bolcs-szatmári vállalatok és intézmények számára is le­hetővé válik. Heteken belül, de legkésőbb tél végén, ta­vasz elején bármikor elér­hető lesz valamennyi nagy világközpont a Vasvári Pál utcai számítóközpontból. A fejlett nyugati világban ma már mindennapos az in­formáció üzletszerű adás­vétele. Egyetlen cég sem en­gedi meg magának, hogy va­kon tapogasson abban a vi­lágban, ahol mindenki igyek­szik mindent megtudni a másik, esetleg konkurens cégről; hogy pénzt adjon olyan kutatásra, amit más már elvégzett és eredmé­nyét olcsóbban árulja. A szo­cialista országok programjai csak most fedezik fel a friss tudást, a naprakész informá­ciót, és a szavahihető előre­jelzést, mint a sikerhez veze­tő út nélkülözhetetlen ele­meit. Melyek is ezek? — A legújabb piaci tende­rek, a pénzügyi és hitelfel­vételi lehetőségek, leasingek, kooperációk — ismerteti a várható szolgáltatásokat Gu­lácsi Barnabás, és folytatja — információk az üzleti part­nereik helyzetéről, szabadal­mákról, know-how-okról, technológiákról, de még poli­tikai információkról és elő­rejelzésekről is lehet egészen frisset megtudni. Válaszol a Dialog A technikai lebonyolítás nem is olyan bonyolult, mint azt első látásra hinné az em­ber. Nem külön-külön kell kapcsolatba kerülni az infor­mációs helyekkel, hanem csak központokat felhívni. A legnagyobb ilyen központ Dialog névre hallgat. Kettő híján ezer adatbázist mű­ködtet, székhelye pedig az Amerikai Egyesült Államok­ban, a San Francisco melletti Palo Alfában van. A másik cég, amellyel lehetséges majd az összeköttetés, a svájci központú Data Star, ennek 200 adatbázisa van, belőlük 100 piaci, üzleti típusú. Az érdeklődőnek azonban ezen­kívül még számos más cég információs tára is hozzáfér­hetővé válik. Maga a módszer nem bo­nyolult. A kérdést úgy fogal­mazzák meg, hogy azt a gép értelmezni tudja, lefordítják angolra, és postai vonalon továbbítják a megfelelő adat­bázisba. Ha minden előírá­sosan történik, szinte azonnal jön a válasz. Maga a levele­zés képernyő előtt zajlik, de párhuzamosan le is íródik a kapcsolt sornyomtatón. Forintban fizethetá Az információt természe­tesen pénzért adja vala­mennyi központ, mégpedig kemény valutáért. A sza- bolcs-szatmári cégek forint­ban fizetnek a SZÜV-nek, napi árfolyamon átszámolva a nyugati valuta ellenértékét. A szolgáltatást rendszeresen igénybe vevőkkel a vállalat társulásra lép. amely által a szolgáltatás olcsóbbodik. A megyében rfem túl nagy azoknak a vállalatoknak és intézményeknek a köre. ame­lyekre a nemzetközi informá­ciós bázis számít, de jó né­hánynak nélkülözhetetlen. Hogy kik lesznek ezek. egye-' ln»-e még bizalmas informá­ciónak számít, az első Palo Alto-i h ívásnál azonban — már csak kíváncsiságból — ott leszünk mi is. fiaik Sándor Szerkesztői notesz Könnyes képernyő Apu hangtalanul köny- nyezik, anyu zokog. Zsu­zsi, a tinilány már csuk­lik a sírástól, Buksi ku­tya pedig nyüszít kínjá­ban, mert nem tudja, mi történt. Igaz, hogy eb lé­te ellenére ő is szereti nézni a tévét, de őt, a farkasok utódát nem tud­ja megríkatni Assisi Szent Ferenc hányatott élete, a Bajnok tragikus halála, a „Dalban élek” halál tor­kából megmenekült Gian­ni Morandinál is vonzóbb gyerekhösének sorsa, Ró­meó és Júlia ki tudja, há­nyadszor átélt tragédiája. Milyen jó, lélekmeg- könnyítő sírások ezek. Maguk a filmek időnként giccsbe hajlanak, de többnyire mégis átélhetők konfliktusaik. Ha nem így lenne, senki el nem pi­ty eredne rajtuk. Pedig nagyrészt olyan problé­mák körül forognak a történések, hogy korban vagy a térképen meglehe­tősen távol esnek tőlünk. Pedig a néző jó darabig védekezni tud az „ugyan, ez csak film” távolságtar­tással. Aztán észrevétle­nül alulmarad. Győz az idealizmus, amely végre táplálékhoz jut a kerekre nyílt szem és a tátva maradt száj vigyázatlanságán keresz­tül beáradó romantikával és szentimentalizmussal. Milyen jó egy kis idealiz­mus: megint elhinni, hogy van szép és van be­csületes, állhatatos és szent, szűzi és erényes, rájönni, hogy az eredeti mintáink nekünk is ilye­nek voltak, és talán mi magunk is ilyenek va­gyunk, vagy . . . legalább­is ... szertnénk lenni. Németalföldi festők megelevenedett figurái szólalnak meg, hiteles jel­mezben jönne k-mennek, a közeli képen Rómeó szája valóban „két piruló zarándok", mellé pedig Donovan méhzümmögés hangja énekel, vagy Nino R óta muzsikája hallik. Csoda-e, hogy rabul ejti és másfél-két órára vala­mi jobb emberré vará­zsolja aput, anyut és Zsu­zsit, mindegyiket más­ként. Pont olyanná, mint amilyet álmodtak maguk­nak. Felkapcsolják a vil­lanyt a film végeztével, aztán nevetnek egymáson: ..Te is sírtál...” Restellik, hogy a törté­net hatása alá kerültek, hogy kiadták magukat, í pedig csak azok voltak, amik. Vesznek két nagy • lélegzetet, megrázzák ma- | gukat és ismét „komoly, j realista" emberek . .. É. S. Telefoitkalami r oporgok, toporgok ... Várom az előttem álló embereket, akik szin­tén telefonálni szeretnének. A bácsi, aki már pár perce nyaggaija a készüléket a Tanácsköztársaság téren, mély felháborodással hagyja el az utcai telefont: — Nem jó! Ráadásul el­nyelt két kettesemet. * Jómagam is arrébb állok, miután meggyőződtem a te­lefon állapotáról. Megszokott eset: elnyeli a kettest, vona­lat ad, s amikor a vonal túl­só végén valaki felveszi, „ő" kikapcsol, s a kettesemet el­teszi emlékbe. Nem adom fel a reményt. A Kossuth téren már mesz- sziről csalogat az ellenállha­tatlan fülke. De megint nincs szerencsém, mert valaki tö­mítéssel gondoskodott arról, hogy az övé legyen az utolsó szó joga. Megpróbálom eltá­volítani a tömítést, ami igen verejtékes munka. De zavar­ban is vagyok, mert már ket­ten várnak "rám. Egy közép­korú úr felháborodottan kuk­kant be, s kérdi, mit pisz­mogok itt. De már nem is foglalkozom vele, mert mű­tétem sikerrel jár, s próbá­lom a hívást. A bácsi látja a megelégedett mosolyt arco­mon. mit ő gúnymosolynak vélt, s rámripakodik: ' %— Te szélhámos! Majd adok én neked rongálni a ké­szüléket, kihorgaszni a kette­seket! Közben lázasan folytatom tevékenységemet, s a prédi­káció végére elsomfordálok, mivel a telefon károsodása olyan mértékű volt, hogy még én sem tudtam rajta segíte­ni. Irány a posta! Sajnos, so­kan vannak, így a következő fülkéhez, a Bessenyei tér sarkára megyek, gyors lép­tekkel. De ez a fülke sem akarja az igazságot. Végül a buszállomáson vár álmaim nyilvános telefonja, tárt kagylóval. És tényleg itt ál­lok a fülkében. Ordibálok, visszaordibál a barátom, majd újra én, közben arcom, vörös, hangszálaim pattaná­sig feszülnek: — Leteszem, mert már nem bírok kiabálni! Körülöttem azt hiszik, hogy megörültem! H állásbörzéiben — amit sikerült a többszörösére nö­velnem — meredt szemekkel néznek rám az emberek. A fülkét elhagyom, köszö­rülöm a torkomat, összera­gasztom hangszálaimat, letör­ve bandukolok a peronon. Devonon a tanulságot. Vá­rosi postánk végtére is jó: a nyilvános fülkék rosszak ugyan, de lehetőséget adnak arra, hogy az ember levezes­se felgyülemlett haragját — jói kiordibálja magát. Tompa Zoltán A képernyáa felt fenik a távéiról Jfett afeni. (EK)

Next

/
Thumbnails
Contents