Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

1988. január 8. Kelet-Magyarország 3 A múlt év volt az első tel­jes év a tiszanagyfalui Űj Élet Termelőszövetkezet csillarüzeméifek életében. Az utóbbi években sok vi­szontagságot megért szövet­kezetben új színt hozott az ipari ágazat. A Tiszalux korszerű kisüzem 36 dolgo­zóval, több mint 20 millió forint értéket állítottak elő ’87-ben. Csillárokat, lámpá­kat, úgynevezett belső téri izzólámpás világítótesteket készítenek. Az alapanyag- gyártástól a szerelésen át a csomagolás és értékesítésig minden munkafolyamatot ellátnak az ügyes kezű asz- szonyok, a szakmunkás fia­talemberekkel együtt, akik elsősorban lemez- és cső- munkákat végeznek. A Tiszalux lámpáit a nagykereskedelmi vállalato­kon keresztül az ország minden áruházában, szak­üzletében értékesítik. Je­lenleg 40—45 típusból vá­laszthatnak a megrende­lők. Az idén 4—5 új ter­mékkel jelentkeznék. Elek Emil Háromkarú csillárokat szerelnek össze az asszonyok. A mennyeseti lámpák kását préseli Bodrod János. 750 forint vagy a nadrágszíj Régi vásárlók — új árak — Miután hazánkban már rajtunk kívül további két he­lyen is gyártanak duzzasztott perlitet, az erősödő konku­rencia az ország távolabbi ré­szeiben néhány helyről kiszo­rított bennünket. Ezenkívül rontja az üzletünket az is, hogy számos falazóanyag egyre inkább megfelel a szi­gorodó hőszigetelési szab­ványoknak, így szükségtelen az építőnek még külön jól szigetelő vakolóanyagot al­kalmazni. Hőszigetelő alapvakolat Van még néhány más té­nyezője is a konkurencia- harcnak a perlitfronton, de csupán az eddig felsorolt ket­tő is elegendő ahhoz, hogy elgondolkodtassa a petitese­ket: mit kellene tenni ah­hoz, hogy megmaradjon jö­vedelemtermelő képességük, sőt még bővüljön is. A 128 dolgozót foglalkoztató beleg- rádi üzemben néhány nap­pal ezelőtt új részleg kezdett munkába, ennek megtekin­tésére invitál Andrejkovics István. — Ez a három nagy tar­tály eddig is megvolt, — mu­tat fel az udvaron magasló okkersárga acélsilókra. — 11 millió forintért építettük alá ezt a keverőberendezést, ame­lyen alul zsákoljuk új termé­künket, a hőszigetelő alap­vakolatot. A méretekből nem nagyon lehet következtetni arra, hogy hova kellett ide 11 millió fo­rint, közelebbről szemügy­re véve azonban nyilvánva­lóvá lesz. Zagyi Sándorné kezeli a mindenre ügyelő elektronikát. — Két automata mérlegre kerülnek a papírzsákok, a műszerek pedig éppen hu­szonöt kilogrammra vannak beállítva. Se több, se keve­sebb nem lehet. A mérleg mellett szaporán gyűlnek a megtelt zsákok, az igazgató pedig tartalmuk tu­lajdonságaiból árul el néhá­nyat. Csillárok a tsz-ből Meggyőző érv, legalábbis a laikusnak. A modern beren­dezésekkel felszerelt, üzem­részt elhagyva a telep to­vábbi részeit vesszük szem­ügyre. A gyárüzem bejára­tánál, pontosabban annak bal oldalánál új épület áll, még érződik rajta a mész szaga. — Kereskedelmi tevé­kenységre is kiterjesztjük munkánkat, — ismerteti az építkezés célját Andrejkovics István. — Nemcsak a mező- gazdaságban, nálunk is meg­fontolandó szempont a több lábon állás. A perlitterméke- ink folyamatos fejlesztésén kívül hiba lenne nem megra­gadni minden jövedelemszer­zési lehetőséget. Itt közvetle­nül beszerezhető lesz gyárunk minden terméke, sőt a Ko­szig Vállalat további gyárt­mányai is, így például gáz­beton. Távolabbi célunk pe­dig közvetlen környezetünk ellátása mindenféle építő­anyaggal. — Konkurálnak a TÜZÉP- pel? — Inkább megkönnyítjük az errefelé lakók beszerzé­seit. Belső munkahely­teremtés Alaposan kinőtte magát a perlitgyár, úgy gondoljuk, hogy az eddigiekből mindez kiderül. További fejleszté­si lehetőségeik és terve­ik is figyelemre méltóak. Ezekről már ismét az iro­dájában beszél Andrejko­vics István. Valamennyi termékükről azonnal ízlé­ses színes prospektust vesz elő, bár vannak olyanok ame­lyekre még nem készülhet­tek el az ismertetők. A leg­izgalmasabb az atomerőmű- vi programba való bekap­csolódásuk. — Az erőmű munkájához használt vízben nagyon kis mennyiségben vannak olyan anyagok, amelyek kémiai úton nem vonhatók ki, vi­szont bizonyos idő után a turbina lapátjait tönkre­teszik. Javasoltuk a perlites szűrést, mert az még magas hőmérsékleten sem károso­dik. A kísérletek sikerrel biztatnak, és az eredményü­ket az egész KGST használ­ja majd atomerőműveiben. Andrejkovics István ontja a műszaki adatokat fejlesz­téseikről, eredményeikről, és csak közbevetőleg tér ki a cég gazdálkodásának né­hány adatára. 8,2 millió he­lyett 12 millió volt a tiszta nyereségük az esztendő vé­gén, és ezt az irányzatot tar­tani akarják. Volt még vala­mi, amit biztosan megelége­déssel olvasnak az üzem dol­gozói: a mai „leépítéses” időkben Belegrádon ilyes­mitől nem kell tartani. Az új keverőüzem munkásait a meglévő állományból cso­portosították át, így tulajdon­képpen belső munkahelyte­remtésről lehet beszélni. Ésik Sándor A fél MA MÉG CSAK BECSLÉ­SEKKEL lehet következtetni arna, milyen hatással lesz­nek életvitelünkre az új árak, amelyek január elsején lép­tek életbe, amint csak hozzá­vetőlegesen leheít megbe­csülni azt is, hogy az év fo­lyamán milyen tempóban emelik tovább a szabad ára­kat a termelőik és a forgal­mazók. Egyelőre csak a köz­ponti áremelések és árcsök­kentésék léptek életbe, ame­lyek hatására összességében 7,6 százalékkal emelkedik a fogyasztói árszínvonal. A Központi Statisztikai Hi­vatal tizenkétezer család kia­dásait vizsgálja hosszú ideje; ennek alapján készül az úgy­nevezett háztartás-statiszti­ka. Számításaik szerint a ja­nuár elsejei áremelések átla­gosain, személyenként és ha­vonta 750 forint többletkia­dást okoznák a lákossógnak, ám ezen belül legerőteljeseb­ben — 1050 forinttal — a bu­dapesti szellemi és fizikai dolgozók élete drágul, leg­kevésbé — körülbelül 600 fo­rinttal — a mezőgazdasági dolgozóké és a nyugdíjasoké. Az utóbbiaké azért kevésbé, ment az idősék általában ke­vesebbet fogyasztanák, kény­szerűségből szerényebbek az igényelik. Nyilvánvaló azonban, hogy ennyivel — tehát személyen­ként átlag 750 forinttal — több pénzt nem adhatunk ki, mert nem keresünk ennyivel többet. Ilyen körülmények között csak egyet tehetünk: összébb húzzuk a nadrágszí­jat. Mást vásárolunk, olcsóbb termékeket, mint tavaly, te­hát módosítjuk fogyasztá­sunk szerkezetét. Mást, és esetleg kevesebbet is. Mérsé­kelhetjük az áremelés hatását, hia a kisebb gyerek tovább hordja a nagyobb kinőtt ru­háját; ha elhasználódott tár­gyainkat nem újakra cserél­jük, hanem megjavíttatjuk; ha halasztható beszerzésein­ket elhalasztjuk. Sokféle ma­gatartással lehet védekezni az áremelés ellen. A január elsején életbe lé­pett új fogyasztói árakat azonban csak az első negyed­év végéig kötelező alkalmaz­ni. Azután a szabad árformá­ba tartozó cikkeket — és ma ■már a fogyasztási cikkek 80 százaléka ilyen — olcsóbban is, drágábban is kínálhatják, vagyis a termelők és a for­galmazók még inkább alkal­mazkodhatnak a piaci köve­telményekhez. De vajon le­felé szorítják-e az áraikat, hogy többet eladhassanak, vagy inkább felfelé, hogy a maguk növekvő kiadásait na­gyobb nyereséggel ellensú­lyozzák ? jövedelmi pozícióikat. S árat emelhetnek, ha másért nem, hét azért, hogy lépést tartsa­nak az infláció via 1. Az inflációt gerjesztő té­nyezőikkel szemben csupán két fő visszatartó erő fog hatni: a piac beszűkülése és ■az árhatóságok magatartása. A kereslet zsugorodására már utaltunk, most lássuk, miként próbálja, miként ter­vezi fékezni az inflációt az árellenőrzés, az árpolitika. Most a termelőknek be kell jeleníteniük, ha árat akarnák emelni. Szándéku­kat az árhatóság mérlegeld, s ha megalapozatlannak ítéli, átmenetileg megtilthatja az áremelést. Ez a rendszer csak az első negyedév vágóig mű­ködik, ám ha a kormány szükségesnek látja, az ár­emelési szándék bejélentésj kötelezettségét meghosszab­bíthatja. Az Országos Árhiviatal emellett rendszeresen kon­zultál az úgynevezett ve­szélyzónában mozgó terme­lőkkel, tehát azokkal, ame­lyek tevékenységük termé­szeténél fogva a leginkább veszélyeztetik az árterv be­tartását. A konzultációk so­rán közösen alakítják ki a vállalat árpolitikáját, azaz megállapodnak egy-két évre ■előre a követendő vállalati ármegtartásban. Ezeket a konzultációkat is folytatni lehet. Akadnak azonban radiká­lisabb hatósági eszközök is. Ha az év folyamán, amikor már szabadabban lőhet mo­zogni az árakkal, úgy tűnik, hogy spontán fölgyorsulna az infláció, és meghaladná a tervezett — 15 százalékos mértéket, akkor az Árhivatal akár be is fagyaszthatja az áriakat. Persze, a befagyasz­tás — az árstop — nem le­het általános: csak a termé­kek egy szűk körére terjed­het ki. TEHAT VANNAK OLYAN ERŐK, amelyek fékezik az áremelési törökvéseket, de ezek a törekvések több ok miatt fel is erősödhetnek. Ám a kormány ma úgy látja: ha a gazdaság más folyamatai iis a népgazdasági tervinek megfelelően alakulnak, akkor az áremelkedés mértéke sem fogja meghaladni a tervezeti 15 százalékot. Bár a kor­mánynak lenne igaza, s nem azoknak a közgazdászoknak, akik az idén elkerülhetetlen­nek látják a nagyobb mérté­kű inflációt! G. Zs. BIZONYÁRA LESZNEK TERMELŐK, kiválóan veze­tett vállalatok, amelyek költ­ségeik növekedését a munka jobb megszervezésével, az adminisztráció csökkentésé­vel, az apparátus mérséklé­sével és más tartalékokkal ligyekeznek majd ellensú­lyozni. Ám, vélhető, hogy ezek lesznek a kivételiek. A többség az egyszerűbb, vagy legalábbis egyszerűbbnek lát­szó megoldást, a további ár­emelést választja majd. Annál is inkább, ment er­re vám, lesz kellő indoka. Áp­rilis elsejétől drágul az elekt­romos energia, ha nem is a háztartások, de a termelők számára, és villanyáramot minden termék tartalmaz: ez indók a további áremelésre. De valamiféle importot is szinte minden termék tartal­maz — a termék valamieiyiik komponense külföldi eredetű — és a nyugati importhoz is drágábban jutnak a felhasz­nálók, mint korábban. Drá­gábban egyrészt azért, mert laz egy évvel ezelőttihez ké­pest nőtt seregnyi alapanyag világpiaci ára, másrészt az­ért, mert a forint tavalyi két­szeri leértékelése nyomán eleve drágább mindem, amit nyugati devizáért vásárol­nak. Áremelésre késztetheti a termelőket az is, hogy a most élebelépett termelői áriak 'alacsonyabbak a tava­lyiaknál ; megpróbálhatják tehát visszaszerezni tavalyi ma emcsak a természetet, hanem olykor az újság­írót is megtréfálja a szokatlanul enyhe, tavaszias tél. Történt pedig, hogy egy január közepén megjelenő kiadványban még karácsony előtt le kellett adni egy cik­ket. A tollforgató szerette volna a természetről szóló irományát szépen patetiku­san indítani — s bízva az év­szakok becsülhető törvény­szerűségeiben — így kezdte fogalmazványát: Fehér hó borítja a didergő határt... Telt, múlt az idő, s az idő vasfoga még vízkereszt táján sem csattogtatott, s a fránya fehér hó az istennek sem akarja beborítani a didergő határt. Sűrű bocsánatkérés kö­zepette tehát gyors telefon a nyomdába, javítsák ki az ominózus sort, valahogy effé­leképpen: Hűvös szél bor­zolja a védtelen határt. A cikk írója csupán hazafelé menet az utcán bizonytalan­kodott el, amikor a márciusi napsugár megcirógatta az arcát. Talán helyesebb lett volna a cikket valahogy így kezdeni: „Melengeti a nap­sugár a határt... (bodnár) tréfája — Ez olyan késztermék, amit az építkezés helyén nem kell keverni, készen tartal­mazza a perlitet, a cementet, a mészhidrátot, sőt még egy lutenzol nevű anyagot is, amely a felsorolt alkotók na­gyon homogén keveredését segíti elő. Ki keveri? — A mai pénzszűkében azl mondhatja az a bizonyos építtető, hogy inkább külön- külön megveszi olcsóbban, és ő majd összekeveri — vetjük közbe. — Más is szóvá tette már ezt, válaszunk pedig a kö­vetkező: nem tudja nagyke­reskedelmi áron beszerezni, mi viszont igen. Lutenzolt egyáltalán nem tud venni, anélkül, és végül a gépi ke­verés híján, nem jut olyan minőségű termékhez, mint amit tőlünk vehet. Tervektől duzzadó perlitesek Szűrő az atomerőművekhez A falon egy nagy Ma­gyarország térkép, rajta gombostűerdő. A felénk eső részen sű­rűbben, távolabb nem annyira. Andrejkovics Istvánnak, a belegrádi perlitgyár igazgatójának szobájában vagyunk, a házigazda ad felvilágosí­tást a különös térkép hasz­náról. Zagyi Sándorné a töltőberendezésnél.

Next

/
Thumbnails
Contents