Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

1988. január 30. Kelet-Magyaromig 3 Konyakalkony Volt, nincs, de vajon lesz-e műszaki cikk? •• Üres polcok nyomában e A szovjet an tial-koholiista program betette az ajtót azoknak, akik ilyesmit ex­portáltak a hatalmas ország­ba. Szinte egyik napiról a másakra kellett volna merő­ben új üzletpolitikát kialakí­tani a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál is, ha... Ha már régebben nem kezdték volna erősíteni szeszmemtes águkat. Hete Szabolcs igazgató, aki ennék a sorozatnak az utolsó szereplője, egyúttal a megye első számú virilistája. Há- rommilliiárd kétszázezres for­galma után tavaly kétmiilii- árdnyi adót fizetett a cég. Ebben azért még jócskán volt Várda konyak, bármeny­nyire is alkonyul már a fo­gyasztásának. Az igazgató sze; rint a szeszes termékek elő­állítása zsákutca. Nincs jó üveg, szép címke, lecsavar­ható kupak.. . Marad tehát az üdítő. Azért ennek is lehet ártani, ha nagyon igyekszik valaki. Az új adórendszer például a hazai alapanyagot adóval sújtja, a külföldit nem. En­nél fogva a Coca-Cola ol­csóbb, mint például az almá­ból készült ital. így aztán hi­ába volt ’87 az üdítő éve a kisvárdaiaknak, a bevétel 34 százalékát ezek hozták, a BB almaié itteni sűrítmény­ből Balatonbogláron készül. Nálunk a Coca-Colát három műszakban töltik abból a két komponensből, amelynek az összetételére a hollandiai Nardenben egy kutatóintézet tíz éve nem bír rájönni. Mi csak a 12 százalék cukrot csurgatjuk hozzá, ami által az egyik legegészségtelenebb italunk. Az osztrákok láda­számra viszik a literest, mert az ottani árnak töredéke az itteni. A felemás helyzetnek a korábbi hiány az oka, ami­kor jószerivel csak Coca-Co­lát lehetett kapni, modern gyümölcs alapú üdítőt alig, szűrtet pedig egyáltalán nem. Pedig ez utóbbi az igazán menő. Talán március után várható az árak „kiigazítá­sa", és a modernebb termé­kek gyártásának előretörése. Mivel szeszfronton csak to­vábbi visszavonulásra van kilátás, a jó — ez elsősorban természetest jelent — gyü- mölcsleveké a jövő. Amíg azonban nem szerez be a gyár ugyancsak modern do- boztoltő sort... És miért nem szerez be? — kortyolgatták a vitázók az asztalon lévő Schweppes üdítőt, és a sió­foki ásványvizet. Az akadály az, hogy egy valamirevaló Tetrapack töl­tő 16—18 millió doboznál ke­vesebbet nem tud megcsinál­ni egy esztendőben. Kínál­kozna a három szomszédos ország, ezek közül — az óra­mutató járásával megegyező sorrendben mutatkozik kész­ség a vásárlásra. Még ha vennék is: a doboz anyaga egyelőre tőkés import, ami ­nél belátható időn belül dön­tő szempont, hogy „puha” valutáért nem reexportáljuk. Egyelőre tehát meglehetősen folyékony a helyzet az üdítő­fronton. Az előrelépés annál is inkább sürget, mivel már így is át kellett képezni 51 dolgozójukat — és a jó ellá­tás is fontos szempont. Ésik Sándor ' (Vége) Megcsappant a hiánycik­kek listája a január elsejei áremelkedést követően. Fel­töltöttek a bútorboltokat, kapható már pelenka és bé- bieipő, mindent megvehetünk — persze jóval borsosabb áron. Azaz mégsem mindent, mert a műszaki boltokban, az áruházak műszaki osztá­lyain az eladók még mindig sajnálkozva tárják szét kar­jukat egy-egy kérés halla­tán: „nincs, és nem is tud­juk, hogy mikor lesz. Tessék talán előjegyzéssel próbál­kozni!” Alig lézeng néhány vevő a nyíregyházi Vasvill depó jobb oldali, műszaki részle­gében. Aki mégis betéved és esetleg még vásárolni is kí­ván a gyér készletből, az megkülönböztetett figyelem­ben részesül. Mint Zohány Ágnes, aki fekete-fehér tévét szeretne venni az édesanyjá­nak: Hűtőt még nem láttak Ritka esemény: hőtárolós kályha kerül a kocsira — szin­tén hiánycikk — Tönkrement a régi ké­szülék, és nem tudtam rábe­szélni a színesre. Most már nem is bánom, hiszen abból ugyanúgy egyféle kapható, mint a fekete-fehérből — már ahol van egyáltalán. Megveszem ezt a nagy kép­ernyős Tátrát, ennek még változatlan az ára, 8620 fo­rintba kerül. — Soroljam a hiánycikke­ket? — kérdezi Kopjári Ist­ván eladó. — Inkább azt mondom, hogy mit tudunk kínálni, így egyszerűbb lesz. Van fekete-fehér tévénk, egy darab varrógépünk, AIWA rádiósmagnónk, aminek je­lentős mértékben megugrott az ára. mosógépünk, centri­fugánk és tűzhelyünk. Az utóbbi egy színben, egy mi­nőségben, gáz. villany, illet­ve vegyes kivitelben. Kap­tunk már az idén Energomat mosógépet is, tíz darabot, s annak ellenére, hogy 1300 forinttal lettek drágábbak, pillanatok alatt gazdára ta­láltak. Szintén kapós az Ori­on fekete-fehér tévé és ez­zel vége, mert ami menne, az sajnos nincs. Egyetlen ma­gyar hűtőt nem láttunk még ebben az évben, sem szek­rényt, sem ládát. Talánvisz- szatartják?! A magyar áru eltűnt Az osztály forgalma ennek ellenére közepes, hasonló az elmúlt évek januárjához, hi­szen ez az a hónap, amikor a nagy karácsonyi költekezé­sek után a legkevésbé fekte­tik az emberek a pénzüket tartós fogyasztási cikkekbe. Üresek a polcok a Kelet Áruházban is. Papp György. a műszaki osztály vezetője azt számolgatja, hogy a ta­valyról megmaradt csehszlo­vák autógumik pótolták ed­dig a forgalmat, de mi lesz, ha ezek elfogynak? 1987-ben kitűnő volt az áruellátás. 132 millió forintot produkáltak a 86-os 96 milliós tervhez ké­pest. December végén még mélyhűtőládát kínáltak a ve­vőknek, azóta ellenben egyet­len darabot sem kaptak. Szovjet hűtőszekrényük van, néhány automata mosógépük, egy darab kisképernyős szí­nes televíziójuk. A román fe­kete-fehér tévé jótállásijegy- gondok miatt a raktárban porosodik. Nem veszik a Simson mopedeket sem, ami­óta rendszámosak, mert így más kategóriájú jogosítvány szükséges hozzájuk. — Április óta bizományi felvásárlással próbáljuk bő­víteni a választékot és né­hány hónapja előjegyzést ve­szünk fel a hiányzó cikkek­re. Nem is kell érte előleget fizetni, mert bizonytalan, hogy mikor tudjuk értesí­teni a kedves vevőt. A szir- mabesenyői Skála-raktár az átárazás miatt nem szállít, s nem érkezett áru az Orion- tól, a Leheltől sem. A ma­gyar műszaki cikkek eltűntek a boltokból, pedig a legtöbb­jüknél nincs árváltozás, len­ne rájuk vevő. 5 zorulunk az autóbuszon a délutáni csúcsforgalomban. Mellettem két fia­talember áll, alig túl a harmincon, s derűsen beszélget­nek. — Nem szoká­som a fogadás — meséli a maga­sabb, szemüveges —, de egy vacsora után úgy adódott, hogy mégis fogad­tunk a feleségem­mel. Már nem is emlékszem, vala­mi ártalmatlan dolog volt. Talán 6 azt mondta, az esti krimiben a félszemű, sánta lesz a gyilkos. Én állítottam, hogy ilyen szereplő nincs is a filmben. Na, akkor fogad­junk, úgyis nekem lesz igazam, mondtam. Nem, így a nejem, ne­kem lesz igazam. Jó, de mibe fogad­junk? Ugye ilyen igazán véresen ko­moly fogadásnál csak véresen ko­moly lehet a tét. Na hát fogadjunk két pofonban, ajánlottam nevet­ve. Megfogtuk egymás kezét, és halljuk ám a má­sik szobából anyó­som hangját: majd ő elvágja! Sietett is ki, szólni sem volt időnk, mar el is végezte az ilyenkor szokásos műveletet, de még hozzáfűzte: „a nyertessel fele­zek!”. A szemüveges abbahagyta mon- dókáját, kis ha­tásszünetet tartott, a mellette álló köpcös pedig vet­te a lapot, s jót nevetett. A folytatást már nem ■hallottam, mert leszálltam a buszról, de elkép­zeltem. Családi hármasban nézték végig a filmet a televízióban, s a végén eldöntötték, ki kapja az első pofont a győztes­től. Ettől a gondo­lattól aztán meg­borzongtam és megfogadtam: so­ha senkivel nem fogok fogadni, ha mégis erre kerül­ne a sor, inkább egy tábla mogyo­rós csokoládé lesz a tét. Azt ugyanis az anyósom nagyon szereti. (sípos) Hogy minek emelkedett meg a legjobban az ára? A tőkés termékeknek: a video­kazetta 790 forintról 995-re változott, a japán videómag­nó 39 900-rói 44 900-ra. En­nek ellenére keresik — de hiába. A fiatal házaspár nem vi­deomagnót szeretne venni, hanem hűtőszekrényt. Utol­só állomásuk a Centrum: — Novemberben született a kisfiúnk, és itt állunk meg- fürödve, mert karácsonykor javíthatatlanul tönkrement a régi hűtőnk. Tizenhat éves volt, megszolgálta a maga ideiét, de nagyon rosszkor hagyott bennünket cserben. Ragaszkodnánk a magyar­hoz, de hát égen-földon nem lehet kapni, azt mondta a barátunk, nehogy felmenjünk érte Pestre, mert csak pénz­kidobás lesz. ott sincs se­hol. Legalább egy kicsit hi­degebb lenne, hogy ne romol­na meg a hús az ablak kö­zött ... Csak a tévé? Szabolcs-Szatmárt és rész­ben Hajdú-Bihart, Borsod és Pest megyét a Vasvill, mint nagykereskedelmi egység lát­ja el műszaki cikkekkel. Ta­valy 262 millió forint érté­kű árut forgalmaztak, s a bevásárlási láz miatt már szeptemberben teljesítették az éves tervet. — Kevés az árualap, ma­gasak az igények — így jel­lemezte Stefáni Béláné meg­bízott igazgatóhelyettes a mostani helyzetet. — Ugyan­azok a hiánycikkek, mint de­cemberben : a Karancs gáz­tűzhely, az automata mosó­gép, a gázkonvektor, a hűtő- szekrény és a -láda. Némi ja­vulás tapasztalható a televí­ziófronton. Ez annak köszön­hető, hogy a „rohbanós” té­vék nagy részét kicserélte a gyár és most már nemcsak cserére, hanem eladásra is tudnak termelni. A többi áru véleményem szerint azért nem érkezik, mert a gyártók képtelenek magukat utolérni, a megnövekedőit keresletet kielégíteni. Magam is kíváncsi lettem, hogy miért nem érkezett az idén megyénkbe egyetlen hű­tőszekrény sem — mert a többiből azért legalább mu­tatóba kaptunk egyet-egyet — s felhívtam a jászberényi hűtőgépgyárat. Az értékesíté­si osztályon azt a választ kaptam, hogy januárban ex­portra termelnek, mert a gyárnak és az országnak fon­tosabb a dollár, mint a fo­rint. Ez a vállalati magatar­tás, hogy nem törődnek a hazai ellátással, óhatatlanul azt a gondolatot sugallja, hogy a gyár a tavaszi újabb áremelési lehetőségre speku­lál. S ez a gondolat nem ja­vítja az ember hangulatát... , Bartha Andrea lizSs töpnagís Nyírbátorban A válasz mist születik K özérthetőbb fogalmazást sürgetett az első felszó­laló Nyírbátorban, a fúrógépgyárban, amikor az ideológiai tézisekről tartottak aktívaértekezletet. S mintha ebből fakadt volna az utána következő néma csend, az igencsak nehezen kibontakozó hozzászólások. Pedig utóbb a szavakból kiderült, hogy értik, miről van szó, van saját vélemény, amit érdemes meghallgatni. íme: „Sok olyan történt az utóbbi időben az országban, ami távol esik céljainktól, az általunk elképzelt szocializmustól. A szükségintézkedése­ket el kell fogadni, de bízhatunk is. Nálunk pél­dául kisebbek a gondok, itt nem uralkodhat el a kilátástalanság.” Egy másik hozzászóló kifejtette: „Tapasztaljuk, látni kell, hogy akaratunk ellené­re fellelhető a munkanélküliség. Akkor ne beszél­jünk mellé, tegyük oda a tézisek mellé azzal, hogy ez csakis átmeneti jelenség lehet.” A fúrógépgyári munkások, műszaki szakembe­rek többnyire a maguk helyzetét mérlegelve mondtak véleményt, a gyári lét adta meg a ki­indulási alapot. Ha valaki tudja, hogy ez az üzem folyamatosan fejlődik, egyre magasabb színvona­lú feladatok megoldására képes — az ív az al­katrészek sorozatgyártásától haladt a már náluk összeszerelt szerszámgépeken át az itt kifejlesz­tett megmunkáló központokig — akkor kényte­len elfogadni azt a túlzónak tűnő véleményt is, amely azzal érvel, hogy a gyár fiatal vezérkara előbbre jár több dologban, mint amit irányelv­ként a kormány hirdet, ami a pártdokumentu­mokban mint elképzelés szerepel. „Az elvvel nem tudtuk megforgatni a világot. Az együttes cselekvéssel azonban — alulról és felülről egyaránt ösztönözve — jó irányt szabva, a végrehajtót megfizetve igenis tudunk ered­ményt elérni” — bizonygatta egy másik hozzá­szóló. S mindehhez sürgette az őszintébb tájé­koztatást, a kényes kérdések felvetését, mert nem ezektől kell félteni a szocializmust. Előtte már mondtak hasonlókat, hiszen volt, aki úgy fogal­mazott, hogy továbbra is hiányzik a sokat emle­getett szocialista embertípus meghatározása, el­maradt az utóbbi időben az öntudat fejlődése, erősítése. Ellentmondás valahol, hogy amikor egymás után sorolják kételyeiket, amikor elmondják a vitás kérdéseket, akkor az után sóvárognak, hogy mindenre legyen határozott válasz. Pedig a vi­tából éppen azt kell megérteni, hogy ez a vá­lasz most születik, azért kerültek a tézisek a tag­ság elé, hogy mindenki kifejthesse véleményét, így lehet igaz a megfogalmazás egyrészről, hogy „vérünkben a gazdasági munka van, az ideoló­gia is ilyen vetületben nyilvánult meg” — vagy­is a "termelés talaján állva nézik a változásokat, másrészt a továbbfejlesztett gondolatot, hogy „észre kell venni, a világ, az ellenfél is válto­zott”. a mikor a felszólaló arról beszélt, nem illett min­dig ilyen vitás kérdésekről beszélni, máris véle­ményt alkotott, hogy igenis kell szólni róluk. Az egyik első megnyilvánulás is ez volt: „Tabu té­mák nem lehetnek”. Egy ilyen eszmecserén, ami­kor mindenki kötetlenül mondhatja el vélemé­nyét, egyszerre jelenik meg az óhaj és a kritika egy mondaton belül. A fogalmazás így hangzott: „Ebben a változó világban szükség lenne stabil hitre, amikor ezt kell korszerűsíteni, akkor nő az elbizonytalanodás”. Közben ugyanőtől kiderül, hogy többek között félti a családot, a korábban sokat emlegetett emberi humánumot, miközben a tények rákényszerítenek a szegénység fogal­mának elfogadására is. Ilyen alapon érthető a sürgetés, hogy a társadalmi fejlődés alapján an­nak kell érvényt szerezni, minden a dolgozó emberért történik. S végül a kijelentés: „Hitet kell önteni az emberekbe”. Végül is inkább beszélgetés, hangos töprengés volt a fúrógépgyári KISZ-klubban, mint parázs vita. Ám annak, aki utolsóként kapott szót, a vé­leménye bizonyára megegyezett a többiekével: „Ami megnyugtatott, növekvő a vitaszellem. A demokratizmus bővülésétől azt várjuk, hogy ne engedje meg a felkért felszólalókat, vagy a csen­det”. Lányi Botond Próbaolvasztás Kisvárdán Évente tízezer tonna vas Jelentős állomásához érke­zett a hét elején a kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat re­konstrukciója. Kedden elő­ször olvasztottak vasat a két — egyenként öttonnás telje­sítményű — nyugatnémet Junker típusú olvasztóke­mencében. A gyártó cég sze­relőjének útmutatásai alap­ján helyezték üzembe a ke­mencéket, s ő irányítja a pró­baméréseket is. A Junkerek bármilyen összetételben ké­pesek nagy szilárdságú, ko­pás- és hőálló öntöttvasat előállítani. Az új berendezé­sek világszínvonalú, techno­lógia bevezetését teszik lehe­tővé a Vulkánban, s mind­ezt úgy, hogy nem szennye­zik a levegőt, (A kisvárdai gyár terveiben szerepel, hogy később a legmodernebb gömbgrafitos eljárással vé­gezzék a vasöntést.) A próbaméréseket követő­en várhatóan két-három hé­ten belül kezdődhet meg a Junker-kemencék üzemsze­rű alkalmazása. Három mű ■ szakban működnek majd az olvasztók, s így napi negy­ven, évi mintegy tízezer tonna jó minőségű vasat ál­lítanak majd,ejö. . |G2zdagondolT88

Next

/
Thumbnails
Contents