Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
1988. január 30. Kelet-Magyaromig 3 Konyakalkony Volt, nincs, de vajon lesz-e műszaki cikk? •• Üres polcok nyomában e A szovjet an tial-koholiista program betette az ajtót azoknak, akik ilyesmit exportáltak a hatalmas országba. Szinte egyik napiról a másakra kellett volna merőben új üzletpolitikát kialakítani a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál is, ha... Ha már régebben nem kezdték volna erősíteni szeszmemtes águkat. Hete Szabolcs igazgató, aki ennék a sorozatnak az utolsó szereplője, egyúttal a megye első számú virilistája. Há- rommilliiárd kétszázezres forgalma után tavaly kétmiilii- árdnyi adót fizetett a cég. Ebben azért még jócskán volt Várda konyak, bármenynyire is alkonyul már a fogyasztásának. Az igazgató sze; rint a szeszes termékek előállítása zsákutca. Nincs jó üveg, szép címke, lecsavarható kupak.. . Marad tehát az üdítő. Azért ennek is lehet ártani, ha nagyon igyekszik valaki. Az új adórendszer például a hazai alapanyagot adóval sújtja, a külföldit nem. Ennél fogva a Coca-Cola olcsóbb, mint például az almából készült ital. így aztán hiába volt ’87 az üdítő éve a kisvárdaiaknak, a bevétel 34 százalékát ezek hozták, a BB almaié itteni sűrítményből Balatonbogláron készül. Nálunk a Coca-Colát három műszakban töltik abból a két komponensből, amelynek az összetételére a hollandiai Nardenben egy kutatóintézet tíz éve nem bír rájönni. Mi csak a 12 százalék cukrot csurgatjuk hozzá, ami által az egyik legegészségtelenebb italunk. Az osztrákok ládaszámra viszik a literest, mert az ottani árnak töredéke az itteni. A felemás helyzetnek a korábbi hiány az oka, amikor jószerivel csak Coca-Colát lehetett kapni, modern gyümölcs alapú üdítőt alig, szűrtet pedig egyáltalán nem. Pedig ez utóbbi az igazán menő. Talán március után várható az árak „kiigazítása", és a modernebb termékek gyártásának előretörése. Mivel szeszfronton csak további visszavonulásra van kilátás, a jó — ez elsősorban természetest jelent — gyü- mölcsleveké a jövő. Amíg azonban nem szerez be a gyár ugyancsak modern do- boztoltő sort... És miért nem szerez be? — kortyolgatták a vitázók az asztalon lévő Schweppes üdítőt, és a siófoki ásványvizet. Az akadály az, hogy egy valamirevaló Tetrapack töltő 16—18 millió doboznál kevesebbet nem tud megcsinálni egy esztendőben. Kínálkozna a három szomszédos ország, ezek közül — az óramutató járásával megegyező sorrendben mutatkozik készség a vásárlásra. Még ha vennék is: a doboz anyaga egyelőre tőkés import, ami nél belátható időn belül döntő szempont, hogy „puha” valutáért nem reexportáljuk. Egyelőre tehát meglehetősen folyékony a helyzet az üdítőfronton. Az előrelépés annál is inkább sürget, mivel már így is át kellett képezni 51 dolgozójukat — és a jó ellátás is fontos szempont. Ésik Sándor ' (Vége) Megcsappant a hiánycikkek listája a január elsejei áremelkedést követően. Feltöltöttek a bútorboltokat, kapható már pelenka és bé- bieipő, mindent megvehetünk — persze jóval borsosabb áron. Azaz mégsem mindent, mert a műszaki boltokban, az áruházak műszaki osztályain az eladók még mindig sajnálkozva tárják szét karjukat egy-egy kérés hallatán: „nincs, és nem is tudjuk, hogy mikor lesz. Tessék talán előjegyzéssel próbálkozni!” Alig lézeng néhány vevő a nyíregyházi Vasvill depó jobb oldali, műszaki részlegében. Aki mégis betéved és esetleg még vásárolni is kíván a gyér készletből, az megkülönböztetett figyelemben részesül. Mint Zohány Ágnes, aki fekete-fehér tévét szeretne venni az édesanyjának: Hűtőt még nem láttak Ritka esemény: hőtárolós kályha kerül a kocsira — szintén hiánycikk — Tönkrement a régi készülék, és nem tudtam rábeszélni a színesre. Most már nem is bánom, hiszen abból ugyanúgy egyféle kapható, mint a fekete-fehérből — már ahol van egyáltalán. Megveszem ezt a nagy képernyős Tátrát, ennek még változatlan az ára, 8620 forintba kerül. — Soroljam a hiánycikkeket? — kérdezi Kopjári István eladó. — Inkább azt mondom, hogy mit tudunk kínálni, így egyszerűbb lesz. Van fekete-fehér tévénk, egy darab varrógépünk, AIWA rádiósmagnónk, aminek jelentős mértékben megugrott az ára. mosógépünk, centrifugánk és tűzhelyünk. Az utóbbi egy színben, egy minőségben, gáz. villany, illetve vegyes kivitelben. Kaptunk már az idén Energomat mosógépet is, tíz darabot, s annak ellenére, hogy 1300 forinttal lettek drágábbak, pillanatok alatt gazdára találtak. Szintén kapós az Orion fekete-fehér tévé és ezzel vége, mert ami menne, az sajnos nincs. Egyetlen magyar hűtőt nem láttunk még ebben az évben, sem szekrényt, sem ládát. Talánvisz- szatartják?! A magyar áru eltűnt Az osztály forgalma ennek ellenére közepes, hasonló az elmúlt évek januárjához, hiszen ez az a hónap, amikor a nagy karácsonyi költekezések után a legkevésbé fektetik az emberek a pénzüket tartós fogyasztási cikkekbe. Üresek a polcok a Kelet Áruházban is. Papp György. a műszaki osztály vezetője azt számolgatja, hogy a tavalyról megmaradt csehszlovák autógumik pótolták eddig a forgalmat, de mi lesz, ha ezek elfogynak? 1987-ben kitűnő volt az áruellátás. 132 millió forintot produkáltak a 86-os 96 milliós tervhez képest. December végén még mélyhűtőládát kínáltak a vevőknek, azóta ellenben egyetlen darabot sem kaptak. Szovjet hűtőszekrényük van, néhány automata mosógépük, egy darab kisképernyős színes televíziójuk. A román fekete-fehér tévé jótállásijegy- gondok miatt a raktárban porosodik. Nem veszik a Simson mopedeket sem, amióta rendszámosak, mert így más kategóriájú jogosítvány szükséges hozzájuk. — Április óta bizományi felvásárlással próbáljuk bővíteni a választékot és néhány hónapja előjegyzést veszünk fel a hiányzó cikkekre. Nem is kell érte előleget fizetni, mert bizonytalan, hogy mikor tudjuk értesíteni a kedves vevőt. A szir- mabesenyői Skála-raktár az átárazás miatt nem szállít, s nem érkezett áru az Orion- tól, a Leheltől sem. A magyar műszaki cikkek eltűntek a boltokból, pedig a legtöbbjüknél nincs árváltozás, lenne rájuk vevő. 5 zorulunk az autóbuszon a délutáni csúcsforgalomban. Mellettem két fiatalember áll, alig túl a harmincon, s derűsen beszélgetnek. — Nem szokásom a fogadás — meséli a magasabb, szemüveges —, de egy vacsora után úgy adódott, hogy mégis fogadtunk a feleségemmel. Már nem is emlékszem, valami ártalmatlan dolog volt. Talán 6 azt mondta, az esti krimiben a félszemű, sánta lesz a gyilkos. Én állítottam, hogy ilyen szereplő nincs is a filmben. Na, akkor fogadjunk, úgyis nekem lesz igazam, mondtam. Nem, így a nejem, nekem lesz igazam. Jó, de mibe fogadjunk? Ugye ilyen igazán véresen komoly fogadásnál csak véresen komoly lehet a tét. Na hát fogadjunk két pofonban, ajánlottam nevetve. Megfogtuk egymás kezét, és halljuk ám a másik szobából anyósom hangját: majd ő elvágja! Sietett is ki, szólni sem volt időnk, mar el is végezte az ilyenkor szokásos műveletet, de még hozzáfűzte: „a nyertessel felezek!”. A szemüveges abbahagyta mon- dókáját, kis hatásszünetet tartott, a mellette álló köpcös pedig vette a lapot, s jót nevetett. A folytatást már nem ■hallottam, mert leszálltam a buszról, de elképzeltem. Családi hármasban nézték végig a filmet a televízióban, s a végén eldöntötték, ki kapja az első pofont a győztestől. Ettől a gondolattól aztán megborzongtam és megfogadtam: soha senkivel nem fogok fogadni, ha mégis erre kerülne a sor, inkább egy tábla mogyorós csokoládé lesz a tét. Azt ugyanis az anyósom nagyon szereti. (sípos) Hogy minek emelkedett meg a legjobban az ára? A tőkés termékeknek: a videokazetta 790 forintról 995-re változott, a japán videómagnó 39 900-rói 44 900-ra. Ennek ellenére keresik — de hiába. A fiatal házaspár nem videomagnót szeretne venni, hanem hűtőszekrényt. Utolsó állomásuk a Centrum: — Novemberben született a kisfiúnk, és itt állunk meg- fürödve, mert karácsonykor javíthatatlanul tönkrement a régi hűtőnk. Tizenhat éves volt, megszolgálta a maga ideiét, de nagyon rosszkor hagyott bennünket cserben. Ragaszkodnánk a magyarhoz, de hát égen-földon nem lehet kapni, azt mondta a barátunk, nehogy felmenjünk érte Pestre, mert csak pénzkidobás lesz. ott sincs sehol. Legalább egy kicsit hidegebb lenne, hogy ne romolna meg a hús az ablak között ... Csak a tévé? Szabolcs-Szatmárt és részben Hajdú-Bihart, Borsod és Pest megyét a Vasvill, mint nagykereskedelmi egység látja el műszaki cikkekkel. Tavaly 262 millió forint értékű árut forgalmaztak, s a bevásárlási láz miatt már szeptemberben teljesítették az éves tervet. — Kevés az árualap, magasak az igények — így jellemezte Stefáni Béláné megbízott igazgatóhelyettes a mostani helyzetet. — Ugyanazok a hiánycikkek, mint decemberben : a Karancs gáztűzhely, az automata mosógép, a gázkonvektor, a hűtő- szekrény és a -láda. Némi javulás tapasztalható a televíziófronton. Ez annak köszönhető, hogy a „rohbanós” tévék nagy részét kicserélte a gyár és most már nemcsak cserére, hanem eladásra is tudnak termelni. A többi áru véleményem szerint azért nem érkezik, mert a gyártók képtelenek magukat utolérni, a megnövekedőit keresletet kielégíteni. Magam is kíváncsi lettem, hogy miért nem érkezett az idén megyénkbe egyetlen hűtőszekrény sem — mert a többiből azért legalább mutatóba kaptunk egyet-egyet — s felhívtam a jászberényi hűtőgépgyárat. Az értékesítési osztályon azt a választ kaptam, hogy januárban exportra termelnek, mert a gyárnak és az országnak fontosabb a dollár, mint a forint. Ez a vállalati magatartás, hogy nem törődnek a hazai ellátással, óhatatlanul azt a gondolatot sugallja, hogy a gyár a tavaszi újabb áremelési lehetőségre spekulál. S ez a gondolat nem javítja az ember hangulatát... , Bartha Andrea lizSs töpnagís Nyírbátorban A válasz mist születik K özérthetőbb fogalmazást sürgetett az első felszólaló Nyírbátorban, a fúrógépgyárban, amikor az ideológiai tézisekről tartottak aktívaértekezletet. S mintha ebből fakadt volna az utána következő néma csend, az igencsak nehezen kibontakozó hozzászólások. Pedig utóbb a szavakból kiderült, hogy értik, miről van szó, van saját vélemény, amit érdemes meghallgatni. íme: „Sok olyan történt az utóbbi időben az országban, ami távol esik céljainktól, az általunk elképzelt szocializmustól. A szükségintézkedéseket el kell fogadni, de bízhatunk is. Nálunk például kisebbek a gondok, itt nem uralkodhat el a kilátástalanság.” Egy másik hozzászóló kifejtette: „Tapasztaljuk, látni kell, hogy akaratunk ellenére fellelhető a munkanélküliség. Akkor ne beszéljünk mellé, tegyük oda a tézisek mellé azzal, hogy ez csakis átmeneti jelenség lehet.” A fúrógépgyári munkások, műszaki szakemberek többnyire a maguk helyzetét mérlegelve mondtak véleményt, a gyári lét adta meg a kiindulási alapot. Ha valaki tudja, hogy ez az üzem folyamatosan fejlődik, egyre magasabb színvonalú feladatok megoldására képes — az ív az alkatrészek sorozatgyártásától haladt a már náluk összeszerelt szerszámgépeken át az itt kifejlesztett megmunkáló központokig — akkor kénytelen elfogadni azt a túlzónak tűnő véleményt is, amely azzal érvel, hogy a gyár fiatal vezérkara előbbre jár több dologban, mint amit irányelvként a kormány hirdet, ami a pártdokumentumokban mint elképzelés szerepel. „Az elvvel nem tudtuk megforgatni a világot. Az együttes cselekvéssel azonban — alulról és felülről egyaránt ösztönözve — jó irányt szabva, a végrehajtót megfizetve igenis tudunk eredményt elérni” — bizonygatta egy másik hozzászóló. S mindehhez sürgette az őszintébb tájékoztatást, a kényes kérdések felvetését, mert nem ezektől kell félteni a szocializmust. Előtte már mondtak hasonlókat, hiszen volt, aki úgy fogalmazott, hogy továbbra is hiányzik a sokat emlegetett szocialista embertípus meghatározása, elmaradt az utóbbi időben az öntudat fejlődése, erősítése. Ellentmondás valahol, hogy amikor egymás után sorolják kételyeiket, amikor elmondják a vitás kérdéseket, akkor az után sóvárognak, hogy mindenre legyen határozott válasz. Pedig a vitából éppen azt kell megérteni, hogy ez a válasz most születik, azért kerültek a tézisek a tagság elé, hogy mindenki kifejthesse véleményét, így lehet igaz a megfogalmazás egyrészről, hogy „vérünkben a gazdasági munka van, az ideológia is ilyen vetületben nyilvánult meg” — vagyis a "termelés talaján állva nézik a változásokat, másrészt a továbbfejlesztett gondolatot, hogy „észre kell venni, a világ, az ellenfél is változott”. a mikor a felszólaló arról beszélt, nem illett mindig ilyen vitás kérdésekről beszélni, máris véleményt alkotott, hogy igenis kell szólni róluk. Az egyik első megnyilvánulás is ez volt: „Tabu témák nem lehetnek”. Egy ilyen eszmecserén, amikor mindenki kötetlenül mondhatja el véleményét, egyszerre jelenik meg az óhaj és a kritika egy mondaton belül. A fogalmazás így hangzott: „Ebben a változó világban szükség lenne stabil hitre, amikor ezt kell korszerűsíteni, akkor nő az elbizonytalanodás”. Közben ugyanőtől kiderül, hogy többek között félti a családot, a korábban sokat emlegetett emberi humánumot, miközben a tények rákényszerítenek a szegénység fogalmának elfogadására is. Ilyen alapon érthető a sürgetés, hogy a társadalmi fejlődés alapján annak kell érvényt szerezni, minden a dolgozó emberért történik. S végül a kijelentés: „Hitet kell önteni az emberekbe”. Végül is inkább beszélgetés, hangos töprengés volt a fúrógépgyári KISZ-klubban, mint parázs vita. Ám annak, aki utolsóként kapott szót, a véleménye bizonyára megegyezett a többiekével: „Ami megnyugtatott, növekvő a vitaszellem. A demokratizmus bővülésétől azt várjuk, hogy ne engedje meg a felkért felszólalókat, vagy a csendet”. Lányi Botond Próbaolvasztás Kisvárdán Évente tízezer tonna vas Jelentős állomásához érkezett a hét elején a kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat rekonstrukciója. Kedden először olvasztottak vasat a két — egyenként öttonnás teljesítményű — nyugatnémet Junker típusú olvasztókemencében. A gyártó cég szerelőjének útmutatásai alapján helyezték üzembe a kemencéket, s ő irányítja a próbaméréseket is. A Junkerek bármilyen összetételben képesek nagy szilárdságú, kopás- és hőálló öntöttvasat előállítani. Az új berendezések világszínvonalú, technológia bevezetését teszik lehetővé a Vulkánban, s mindezt úgy, hogy nem szennyezik a levegőt, (A kisvárdai gyár terveiben szerepel, hogy később a legmodernebb gömbgrafitos eljárással végezzék a vasöntést.) A próbaméréseket követően várhatóan két-három héten belül kezdődhet meg a Junker-kemencék üzemszerű alkalmazása. Három mű ■ szakban működnek majd az olvasztók, s így napi negyven, évi mintegy tízezer tonna jó minőségű vasat állítanak majd,ejö. . |G2zdagondolT88
