Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-29 / 24. szám
1988. január 29. Kelet-ftf agy arország 3 mám Sok kő között o CSAK BEGYCkOZIK már hozzánk a sok kedvezőtlen faktor után, vagy mellett Nyugatról néhány olyan is, amit szívesen látunk. Elemi erővel ébred a kereslet b ■ rozskenyér, a rozsliszt iránt j az egészséges táplálkozás jegyében. Ugyanígy a kemény búzából készült tészta is na- j gyón keresett, mert nincs benne koleszterin, lévén felesleges a tojás a gyúrásához. Csak örülhetne mindennek Makrai László, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója, de inkább ő is az elégedetlenkedő gazdasági szakemberek sorát hosszabbítja. „A sütőiparral nem jutunk dűlőre” — mondja, — „de nem is csodálom, hogy nem lelkesednek nagyon érte. A rozskenyeret jobban meg kellene fizettetni a vásárlóval, legalább annyival többet kérni tőle, amennyivel többe van”. A megye az egyik legjelentősebb termőtáj, így alapanyagra lehet számítani. A 27 ezer hektárnyi termő- terület adta szemért azonban csak 350 forintot fizet a felvásárló, ez szabott ár. Ettől még lehetne olcsó a rozscipó, a technológia azonban megdrágítja. a kárpótlást a jó minőség, az egészséges étrendi hatás adná, ennyiért azonban egyelőre csak a maszeknak éri meg, amit meg az állami pék süt, nem az igazi. A GMV sütőipari tevékenységre kért és kapott engedélyt — újságolta az igazgató. Végre valami ebben a maratoni vitában, ami sínen van, nyugtázták magukban néhá- nyan a résztvevők közül. Aztán már távlatok is szóba kerültek: Pest és Debrecen ellátása ... Csak kezdődne már. A kemény búza, vagy ahogy latinul mondják és kezd honosodni: durum, sokkal kevésbé sorolható a sikersztorik közé. Félmillió dollár kellene egy olyan gépre, amely elengedhetetlenül szükséges az egyelőre „tölte- lékes durumtészta” elnevezésű termék készítéséhez. Harmincmillió forint támogatást már szereztek hozzá, és természetesen a saját forrásokból is csörgedezik erre a célra a pénz. De most még Fehérvári durica lesz a káliéi malom őrölte Basa és Minaret elnevezésű búzafajták terméséből. SZÓVAL „KEMÉNY” ÜGYBEN még az elejénél is visz- szább van a Szabolcs-Szat- már Megyei GMV. A két említett búzafajta, miként nevéből is lehet következtetni, déli országokból származik, ennél fogva egy-egy télies télen kifagy. Kellene nemesíteni, valami télállóbbat, és itt ismét szóba került a Vetőmag Vállalat nyíregyházi kutató központja. Vagy ha itt nem megy, akkor a Szovjetunió mostoha időjárású tájain megnézni milyen búzafajták jöhetnek számításba. EGY HÉTIG ELÁLLÓ KENYÉR, magas rosttartalommal. Koleszterinszegény tészta ... Modern termékekkel keresi a jövedelmező holnapot a GMV, és itteni alapanyagokra építene. Bár olyan szaporán menne, mint a há- zitészta-gyártás, amelyet gyorsan vittek keresztül, és gond nélkül haladnak vele. Ésik Sándor A napi 350 mázsa kenyér gyártásához szükséges lisztet számítógép-vezérelt berendezés irányítja a sütőipari vállalat nyíregyházi 2-es számú gyárában. A műszereket Nagy Gábor kezeli. (Elek Emil felvételei) FALUGYŰLÉSEN PANYOLÁN Számba vett forintok A házadótól a cement-áremelkedésig, a halottasháztól a Szamos árterének szennyezéséig, a Tavasz utca kikövezésétől a rokonsági fokozatok kibogozásáig sok mindenről szó volt a panyolai falugyűlésen, csak arról nem — mert nemigen szokás egymást dicsérgetni —, hogy milyen ritkaság manapság higgadtan meghallgatni a másik szavát és józanul tudomásul venni: ezt most itt nem lehet. Nemigen kellett számtan tanárnak lenni Panyolán ahhoz, hogy kiszámítsák: 95 százalékig megtelt a művelődési ház. amikor a tanács összehívta a falugyűlést. A százszemélyes házba ugyanis 95-en mentek el, ami annyit jelent, hogy minden kilencedik helybéli ott volt, s bár azt mondta a falugyűlés után Biró Etelka tanácselnök, hogy többen is lehettek volna. Valószínű, örülne neki bármelyik városi tanácsi vezető, ha minden kilencedik városlakó résztvevője lenne a városkörzeti tanácskozásnak. No, de most Panyoláról van szó. arról a 823 lelkes községről, ahová — ha magas a Szamos vízállása —, csak egyfelől vezet az út, s ahol ma is két utca — a Veszprémi és a Szombathelyi — neve őrzi azok emlékét, akik az 1970-es árvíz pusztítása után otthont építettek a hajlék nélkül maradottaknak. Lapos a tanácsi pénztárca Szó is volt a falugyűlésen a Veszprémi utcáról, hiszen ma az a falu legjobb útja. Tavaly sokat költöttek rá, 950 ezerbe került a felújítása. Valószínű, ez ösztönözte szólásra Tóth Lajosnét, aki a Tavasz utca kiépítését sürgette, aztán elállt javaslatától. Az elnöknő ugyanis azt mondta: mivel ez kétmilliónál is többe kerül, csak akkor tudnának tenni valamit, ha az ott lakók társulásban vállalkoznának a pénz nagy részének összeadására. Mert pénzből igen kevés van. Ahogy Biró Etelka elmondta: tavaly tízmillióval gazdálkodhattak, de fejlesztésekre alig .jutott. Buszvárókat építettek, Olcsvaapáti- ban — a társközségben — az iskola és a szolgálati lakás felújítása, a kultúrház és a járdák egy részének felújítása volt csupán megoldható. És az idén sem nyithatják nagyra a pénztárcát. A belvízelvezető árkok korszerűsítése, iskolabusz vásárlása, a közvilágítás korszerűsítése, járdafelújítás az a reális cél, amit maguk elé tűzhettek. És persze, ami társadalmi munkával megoldható. Ami igaz, igaz: tavaly nem volt valami nagy összeg a közös munka végeredménye, de azt mondják: ott szerepelnek nagy pénzek, ahol valamilyen közművet építenek, mert a társulásokba fizetett összeg társadalmi munkának számít, Panyolán pedig rég kiépült a vízhálózat, más közműre pedig — legalábbis míg ezt fizetik — nemigen lesz lehetőség. Közeli hozzátartozó-e? Bármennyire is fontos a pénz, szó volt, Panyolán sok egyébről ist Varífá Béla pél-f dául arra.' kéri volna választ: miért nem tartozik a vő és a meny a közeli hozzátartozók közé? Nem csak úgy a kérdés kedvéért tette fel a kezét, hanem valós és másoknak is fejtörést okozó gond ez. 25 négyzetméterig adómentes családtagonként a lakás, de ez a kedvezmény a vőnek, a menynek nem jár, az élettárs viszont megkapja. Nem volt irigylésre méltó helyzetben az elnöknő, mert úgy tartják: egy vezetőnek mindent tudni kell. Biró Etelka bevallotta, hogy nem tudja, pontosabban nem érti és szerinte sem a kérdezőben van a hiba. Jött a kérdés arról a fiatal, másfél éves tanácsrendeletről, amely a temető dolgairól intézkedik. Van egy olyan passzusa, hogy a halottat hat órán belül ki kell vinni a halottasházba, de mi van akkor, ha este hal meg valaki ? Természetesen nem történik szabálysértés, értelemszerűen az csak a nap közben előforduló esetekre vonatkozik, csak a rendeletben egy egészségügyi szempontból elfogadható határidőt kellett szabni. Volt szó természetesen az ellátásról, a tápellátás gondjairól. hiszen ahol egy év alatt 55 tehenet, 10 üszőt, .930 sertést adtak a falu lakói a tsz-felvásárlónak, ott kell a iáp, kellenek a vetőmagvak. a műtrágyák. Az élelmiszer-e Hátasra nem volt különösebb panasz, a 24 kisiparossal is elégedettek, de baj, hogy háztartási kisgépeiket Gyarmatra kell vinni, s onnan lehet szakembert szerezni. ha valaki parkettázni akar. vagy lecsiszoltatná a régit. ló hangulatban Elmarasztalás is elhangzott a tanácselnöknő mondatai között. Mert néhányan elhanyagolják portájuk rendben tartását, igaz, soknak nincs már lakója, hiába jelöltek ki szemétlerakót. . s építették ki a hozzá vezető utat, sokan a Szamos árterébe viszik a hulladékot és az sem tesz jót a köztisztaságnak, hogy néhányan fél órával csordahajtás előtt kiengedik az utcára a tehenet. Mindent összevetve jó hangulatú falugyűlés volt Panyolán. A tanácsiakat megerősítették a falu lakói abban. hogy a pénzt jó helyre teszik, a falu lakói pedig ismét bepillanthattak a tanács gondjaiba. Mert ki érti például, miért kell sokkal több pénz az intézmények működtetésére, ha nem tudja, hogy egy mázsa kazán- szén. 43,7 forint és fűteni kell az óvodát, az iskolát, a ta- , ríácsot. a' kuítúrházat is. És ha tavaly 1,1 millió lett volna az iskolabusz ára. mert biztos, az is többe kerül már. B. J. A politikai kultúráról Tekintély és Igazság Egyre többször jut eszembe egy szellemes mondás, amely a 'következőket állapítja meg: Aki jól tud idézni, az nem gondolatai gazdagságáról, hanem csak jó memóriájáról tesz tanúbizonyságot. Az aforizmaszerű szöveg nemcsak szellemes, de igaz is. Hadd tegyem hozzá: nem veszélytelenül igaz. Mindannyian tudjuk, hogy a pontosan vagy eklektikusán kiválasztott citátumok kiválóan alkalmasak arra, hogy másra hárítsuk a felelősséget, betafearózziunk egy-egy 'klasszikus vagy mai politikus határozat- szövegével. Ha ügyesen vágja, húzza és sorakoztatja valaki az idézetéket, akkor már értelmük is van, a használó ugyanakkor teljes biztonságban érezheti imagát, hiszen a tekintély - elv óvja. Ne is tagadjuk, ez a gyakorlat nem idegen fde jó lenne múlt időben mondani!) a politikai élettől. Igaz, a nagypo.lit lkából mind jobban kiszorul, a hétköznapi politizálás azonban nehezen szabadul a sok-sok éve kialakult reflexből. Márpedig, ha azt sürgetjük, hogy új politikai kultúra kell, akkor, többek között ettől a beidegződéstől is búcsút kellene venni. Mert az újféle politizálás éppen azt követelí meg, amit az idézgetéssel védett ki sok ember. A gondolkodást, az önálló véleményt, a tételek és feltételezések vitáját, a rnegfellebbezhe- tetlen formulák helyébe lépő gyors reagálásokat. Mindez nehéz dolog. Ehhez ismerni kell a valós életet, de ismerni kell azt az elméletet is, amelynek nevében valaki politizál. Ismerni, mondom, nem idézni, ismerni összefüggéseiben, logikájában. Ez lehet a háttér, ez a biztos talapzat, melyen valaki áll. De mindez nem azért kall, hogy helyettesítse a valóságból fakadó tapasztalatot, nem azért, hogy azt kényünkikedviünk szerint .alakítsuk. Talán rabból fakadt eddigi legnagyobb problémánk, hogy elméletekhez, tételekhez, jó szándékú feltételezésekhez igyekeztünk mindenáron hozzáigazítani az életet, ahelyett, hogy ,az élet törvényszerűségeit szembesítettük volna az elméiét megállapításaival. Még ajkkor is, ha nem minden esetben az elmélet került volna is ki az összevetésből győztesen. Az új módszer és kívánalom csak látszólag köny- nyű. A valóságban nehéz, mert az élet nem egyszerűsíthető úgy, hogy ez jó, az nem jó. A vélemény megalkotása ismeretet, elméletit és .gyakorlatit tételez fel. A saját véleményért a felelősséget is vállalni kell. A vitában alul is lehet maradni. Most nem a tekintély, hanem csak az igazság védi meg ■a polítizálót. A felszínes ismeret hamar lelepleződik, és elvesz a politizáló hitele. Talán a politikáé is. Így logikus hát, hogy amikor bonyolult korunkban az új politikai kultúra alapjait is igyekszünk megteremteni, o prioritás a tudáson alapuló önálló vélemény- formálásnak jut. Ezzel élni most, amikor .ideológiai tézisek, intézményrendszeri korszerűsítések, a párt megújulásának kérdései, a demokrácia kiteljesítésének problémái szerepelnek a napirenden, nemcsak lehetőség, de kötelesség is. Hasznos lenne új stílusú politizálásunkkal alkotóan hozzájárulni a jobb gyakorlathoz. Bürget Lajos Hogyan lesz valakiből milliomos? Úgy, hogy összeadják a menetlevelek alapján a „guruló” kilométereket, melyet balesetmentesen és 500 forintnál nagyobb károkozás nélkül vezet az ember. Ebből kiderül, hogy kilométerekből vannak miliőim — mondja mosolyogva Batári Gyula, a húsipari vállalat gépkocsivezetője. A boldog emberek közé sorolja magát. Azt csinálja, amit szeret. Számára „pasz- szió" a gépkocsivezetés. Annak ellenére, hogy tudja, mindig felkészültnek kell lenni, nagyon sokat van távol a családjától, szóval e foglalkozásnak is megvannak az árnyoldalai. — 1956-ban kezdődött a szerelem köztem és a volán között, mely egy életreszóló „házassággá” vált — emlékezik vissza. Közel húsz évé dolgozik már a húsiparnál, még a régi „karos, irányjelzős” Csepelen kezdte, azután hűtőkocsis IFA-k — majd Volga személygépkocsik következtek. Nem is tudja, hányat nyúzott már el. Büszke arra, hogy neki még rossz autója nem volt, nem kellett műszaki hiba miatt hazavontatni egyszer sem. Ha hosszabb ideig várni kell a főnökre, mindjárt „simogatja”, ellenőrzi kocsiját. Az a véleménye róla: ez is munkaeszköz, mint a többi, de tudni kell vele bánni. Az autónak lelke van, ha beindítja a motort, az elpanaszolja a baját. A rendszeres karbantartás bizalmat és biztonságot ad, meghálálja a gép. Napjainkban sokat változott az országút. Volt időszak, mikor Budapest—Nyíregyháza között kilométerekig nem találkozott senkivel. Ma sorok haladnak egymás mellett, egy nagy száguldás az egész autópálya. Sajnos, sokszor ez a rohanó élettempó szüli a szabálytalanságot, a figyelmetlenséget. Gyula bácsit arra tanították, hogy „az országút nem versenypálya”. — Sokszor előfordult, hogy vezetőtársaim figyelmetlenségét nekem kellett kivédeni. Valahogy eddig még szerencsém volt, mert ez is kell ehhez a szakmához — vallja. Szeret olvasni, igyekszik naprakészen tartani kresz- tudását. Vezetés közben soha egy korty alkoholt nem fogyasztott. Véleménye: akinek nincs ilyen irányú önfegyelme, adja vissza a jogosítványát. Nem egy „kikia- bálós” típus, inkább végiggondolja magában, milyen következményekkel járhatott volna az adott veszélyes helyzet. Jó a tájékozódóképessége, könnyen eligazodik, de bevallása szerint nem csinál problémát abból sem, ha eltéved. Szabad ideje kevés van: — Akkor is az autó a hobbim. Van egy személy- gépkocsink „belehajtottam jó pár ezer kilométert abba is” — persze az nem számít a millióba. Szeretek a családdal együtt kirándulni, szívesen járok ismeretlen helyeken, külföldön. Én vezetés közben is tudok gyönyörködni a tájban — fűzi hozzá. Ezek alapján természetes, hogy az egész család élete az autózás körül forog. Büszke a fiára: aktív autóversenyző volt, de a hatéves kis unoka is „forgatja már a kormányt”, nyomkodná a pedálokat, ha elérné a lába. Mit szeretne még elérni az életben? Nincsenek mesebeli álmai, öt éve van még a nyugdíjig, szeretné ezt egészségesen, megbecsülésben és főleg balesetmentesen elérni. Dankó Mihály „Milliomos" vezetőállásban