Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

1988. január 26. Kelet-Magyarország 3 i Gondolatok a tézisekről r Érvek, ellenérvek A szocializmus ered­ményeit divat lett lebecsülni, holott at­tól, hogy csupán az „illeté­kesek” fejére olvassuk a gondok és hibák hosszú lis­táját, aligha változik meg a helyzet. Mert az alapál­lás megfordítható is lenne: minden párttag, minden ve­zető a tőle telhető legtöb­bet tette-e a saját terüle­tén az utóbbi években, vagy csak utólag vagyunk oko­sak? Már a rövid bevezetőből is érezhető, hogy nagyon sokféle olvasata van a párt ideológiai munkával foglal­kozó téziseinek, amelyeket ezekben a napokban vitat meg a párttagság. Mert — mint a nyíregyházi városi pártbizottság múlt héten tartott ülésén elhangzott vélemények is bizonyítják — életkortól, tapasztalattól, munkahelytől, környezettől függően más és más alap­állásból közelíti meg a té­mát az üzemi párttitkár, a honvédtiszt, a nyugdíjas, a munkásnő,' a pedagógus, az ifjúsági vezető. A sokszínű vitában volt azonban néhány olyan meg­állapítás, amely szinte min­den felszólalónál visszatért: munkánk minősége és fele­lőssége a legfiatalabb kor­osztályért, annak látásmód­jáért. Életünk gazdaság- és re­formközpontú lett, gondol­kodásunk homlokterében is nagyrészt gazdasági prob­lémák együttese áll — ami­vel minden összefügg — ma kétségtelenül a gazda­ság megújítása a döntő fel­adat. Mi kellene ehhez? — er­re keresték a választ a fel­szólalók. A pártmunkás egy mon­data szerint elbürokratizá- lódik életünk, sok intézke­dés vagy elhamarkodott, vagy annyira húzódik, hogy végül elmarad, nem va­gyunk elég következetesek. — Meg kellene tanulni végre önállóan gondolkodni, ne csak végrehajtók le­gyünk — így az üzemi párttitkár. — És fontos jobban figyelni a fiatalok­ra, megnyerni őket célja­inknak. Az pedig nem baj, ha viták vannak — egyéb­ként is furcsa lenne, ha egy komoly átalakítás min­denkinek egyformán meg­felelne. Ám egy dologban végre komolyan és hatáso­san lépni kellene: visszaad­ni a főmunkaidő becsüle­téi, ami sok helyen már csak az emlékekben léte­zik. — Évtizedekig egy el­képzelt szocializmusmo- dellt tanultunk, népszerűsí­tettünk — fűzi hozzá a nyugdíjas vállalati igazga­tó. — Most sok minden me­rőben más, és ezt kellene szilárd ideológiai alapról jól magyarázni. Annak is, aki már az újba született, és annak is, aki más gyakor­latot ismert meg, másként tanulta elméletben, s más­ként képzelte el, amikor pél­dául tsz-t szervezett. Az ő kételyeikre is gondolni kel­lene — és határozott, kor­szerű választ adni. Munkásnő, pedagógus, KISZ-vezető egyaránt hangsúlyozta: figyeljünk sokkal jobban a családra — mert ideológiai munkánk­nak aligha lehet jó hatásfo­ka. ha nem igazolódnák vissza törekvései, megálla­pításai a napi életben. A váltott műszakban dolgozó, vagy maszek munkák után szaladgáló szülő mikor, s mire neveli kulcsos gyer­mekét? Vagy miként tesz- szük vonzóvá a szocializ­must a mai fiatal számára, akinek esetleg semmit nem mond a megelőző korosztá­lyok küzdelme, csak a mai gondokat érzékeli, még ha nem is rossz alapból. Poli­tikaként, ideológiaként lé­nyegében életszínvonalun­kat éljük meg — s közvet­lenül azzal lehet jól érvel­ni ... Érvek, ellenérvek, felve­tések, hangos gondolkodás: az ideológia nemcsak á „központban” készül — ál­talunk is formálódik. De figyelembe kell azt is ven­ni, hogy milyen realitások között élünk. Igaz, hogy ál­talában lassan mozdulunk. Gyorsabban kellene lépni a termékszerkezet-váltásban, a minőség javításában, az új, keresett termékek piac- radobásában. Ám az is rea­litás, hogy a magyar mun­kás, paraszt, de az értelmi­ségi munkáját gyakorta le­értékeli a világpiac. N em árt, ha tudjuk: jó munka mellett is le­het kudarc, viszont abból is tudni -kell kibon­takozni. Sok minden arra ösztökél bennünket, hogy a szocializmusról vallqtt né­zeteinket időről időre át kell értékelni —, de ez nem jelenti elveink feladását. Marik Sándor HA KEVÉS A PÉNZED... A bélteki döntés — Meg fog lepődni. Elő­ször néhány más dolgot mon­dok. Ahogy maguk nevezik: információt. így kezdte be­szélgetésünket Nyírbélteken ‘ Csik Mihály, a tanács elnö­ke. Távhívós telefon — Látta, ásnak árkot, ké­szül a telefonvonal. Béliek kapcsolódik a bátori konté­nerre, ide kerül egy ARK- központ, bekapcsolódunk a crossbarba. Bélieken 90, Om­bolyon 10, Nyírlugoson 60, Penészleken 20, Encsencsen 20 fővonal lesz. A postai vál­lalkozásba a tanácsok nyolc­millióval szálltak be, mi is megközelítően 1,5-del. Lesz új műszaki épület, önálló kör­zetszám. — És mi az én dolgom ez­zel? A munka megy, a ha­táridőnél hamarabb kész lesz. — Folytatom. Ömbölyben épül a vízmű, hat kilométer vezeték, hidroglóbusz. Por­tánként 20 ezret adtak a la­kók, az egész 6,3 millióba ke­rül, ebben a támogatás is benne van. — Ügy látom, itt se sokat segíthetek. Amint mondta: szeptemberre készen is lesz. — Van még valami. Hosz- szú, mondhatni sok éves ha­logatás után megépítjük a gyógyszertárat, az egészség- ügyi központot, ahol lesz két rendelő, gyermekorvosi ren­delő, helyiség a központi ügyeletnek, épül labor, meg­szervezzük a fizikoterápiát, külön helye lesz az anya- és csecsemővédelemnek, az emeleten kialakítunk nyolc szolgálati lakást. Az egész 8883 négyzetméter lesz. A jö­vő év szeptemberére készül el. Ha ... — Értem. Ha ... Szóval itt segíthetek. Bankhitellel — Hadd fejezzem be, a pénz meglesz. Mert az egész­Munkások a „Ganz”-ban létesítmény 25 millióba ke­rül, a tervek szerint. A ter­vet, az elképzelést a tanács­ülés jóváhagyta. De a hiány­zó pénzt csak úgy tudjuk megszerezni, ha modern mó­don vállaljuk a bankhitelt. 11,5 milliót. Viszonylag ked­vező, 13 százalékos kamat­tal. — És hol itt a sajtó szere­pe? Pénzünk nincsen, segíte­ni vajmi keveset tudunk. Ha­csak nem itt jön az a bizo­nyos demokrácia. — De bizony itt jön. Mert az elképzelésünk jó, meg­alapozott. De a hitelről a ta­nácsülésnek szavaznia kell. Ahhoz, hogy a tanácstag tisz­Bélteki falukép tességesen képviselhesse vá­lasztói érdekét, úgy vélem, hogy a polgárnak kell fel­hatalmaznia az igenre, vagy a nemre. Ehhez pedig ismer­nie kell az elképzelést, azt, mi jó származik neki abból, ha megépül a létesítmény, és mit jelent az, hogy a meg­épülés utáni három évben a kamatnak lesz előnye min­den kifizetésnél, ami más fejlesztést igencsak behatá­rol. — Magyarul, amit elmon­dott, az tulajdonképpen ta­nácsi propaganda volt? — Ügy van. Ha a Kelet- Magyarország megírja, hogy a jövőben nem kell Bátorba menni patikába, -hogy az or­vosi ellátás tetemesen javul, hogy a csúzos, reumás hely­ben is kaphat ellátást, hogy nem kell minden laborvizs­gálatra elutazni, mert labo­ratórium is lesz, hogy az or­vos szívesebben marad, ha jó lakást kínálunk, hogy a környéken betöltött szere­pünk nő ... — Szóval, írjam meg, amit a tanácstag mond majd a választónak a beszámolón és a falugyűlésen? Alapos döntés — Szerintem már meg is irta. így aztán talán nekünk sikerült először elérni, hogy olyan információkat kínálunk minden béltekinek és ömbö- lyinek, hogy tud dönteni, he- lyesli-e a kérelmünket. Mert bizony a telefon, a vízmű elvitte a pénzt. A lakosság hasznára. Ez a vállalkozás illeszkedik az előzőekhez. Gondolkodom hazafelé. Rájövök: Csik Mihály igen jó politikus. Megnyert, meggyőzött, okosan felhasz­nált annak érdekében, hogy demokratikus legyen a bél­teki döntés. Legalább olyan mestervágás volt, mint a hitelügylet. Hiába, résen kell lenni. Bürget Lajos A tűzhely melegénél V igasztalanul zuhogott az eső azon a szombat hajnalon. Gondterhelt volt a házigazda, hátha a vá­rosi nép ki se mozdul ilyen cudar időben. Pedig hát a disznóölésre mióta várják a gyerekeket! A gulácsi portán mindent előkészítettek az év legnagyobb otthoni munkájá­hoz, glédában sorakoztak a vájlingok, a máskor soha nem használt nagy lábasok, odakészítették a tüzelőt a fé­szerbe az üsthöz. Hetven kilométerrel odébb négykor csörgött a vekker. A panelházban cseperedő két kisfiút ez egyszer nem kellett költögetni. Napok óta készül­tek a nagy eseményre. Mit nekik zuhogó eső, köd, haj­nal, hideg! Márta András — mint jó házigazdához illik — a kapu­ban várta a vendégeket. Perc­re tudta, mikor érkeznek, csak hát a vendégmarasztaló beregi sárban, ki tudja, nem téved-e el a ritkábban arra vetődő városi vendég?! A háziasszony, Róza néni már hajnalok hajnalán talpon volt, friss kávéval, a gazda szilvapálinkával kínálja a vendégeket. Ez a titulus egyébként csak néhány per­cig érvényes, utána gyorsan előkerülnek a vastag kabá­tok, nadrágok, esőköpenyek és munkára fel! Jégpáncélon csúszkálnak a disznóólig és csak a lámpa fényénél tudják eldönteni, a két hízó közül most melyik­nek kegyelmezzenek. Sorra kerül nemsokára a másik is, persze. Szakavatott mozdu­latokkal bánik az állattal Bede Péter, a háziasszony testvérének veje. Nemcsoda, hisz hentes, bár kőművesnek tanult. Munka nem nagyon akadt, így szakmát váltott. Nem bánta meg. Lassan világosodott és Ró­za néni alig győzte a temér­dek munkát. Megérkezett a segítség, az egyik testvére, Ilona az unokájával, a min­denre sziporkázó választ adó, hároméves Péterkével. Elkí­sérte őket a család dédi ma­mája, Juliska néni, Róza és Ilonka édesanyja is. Én naiv, azt hittem, a 85 esztendős matróna bizonyára a spór mellett melegszik majd egész nap. Mekkorát tévedtem! Ügy kellett a kezéből kiven­ni a munkát, már amikor le­hetett. Ki tudja, életében há­nyadik disznóölésen serény­kedik már. Tudja a dolgát mindenki, de azért meg-meg- kérdik dédi mamát, jó lesz-e a sorrend. Amint a férfiak felbontják a disznót, a kony­hában máris teszik oda a reggelinek valót. Szidják az esőt az embe­rek, amíg kibújnak az átázott ruhából. Átmelegednek egy percre. Közben előkerül az illatos pálinka, s koccintanak a sikeres munkára. Vidám történeteket idéznek az el­múlt évek disznóöléseiről, amikor az ügyetlen szomszéd úgy szúrta meg a disznót, hogy a hatodik portáról kel­lett visszacsalogatni. Félszóból értik egymást a konyhában, kinek-kinek meg­van a maga reszortja. Most már nagyon tetszik a gyere­keknek a darabolás, a na­gyobbik még a zsírt is süti dédi mamával. Precíz mun­kát, gondosságot követel a hurka- és a kolbásztöltés, nem bíznák ügyetlenre egyet­len háznál sem. A nehezén túl vannak, a gazda egyelőre búcsúzik. Ju­hász és neki a szombat, va­sárnap is munkanap. Márta András apjától, nagyapjától tanulta a mesterséget, s fiá­nak adja át jószágnevelés tu­dományát. Meg még mi min­dent! Jobban ismeri a termé­szetet, a fák, a növények, az állatok tulajdonságait, mint bárki más. Megbízhatóan kö­vetkeztet az időjárásra a csil­lagok állásából, no meg a ju­hok viselkedéséből. A konyhában az asszonyo­kat megszégyenítő tudomá­nyát veheti elő Fenyvesi Sán­dor bácsi. Hát az asszony­nép nem hozzá fordul, ami­kor a vájlingban összekevert hurkát meg kell kóstolni?! Nagy szakértelemmel forgat­ja a szájában, ízlelgeti, majd meglepetésre azt kérdi, ta­valyi vagy idei-e a só?! Mert ha tavalyi, tegyetek még be­le! — s azzal kivonul a fér­fiakhoz. Megfőtt a hurka, a kol­bászt egyelőre a padlásra vitték fel. Mint a szokás megköveteli, Mártáéknál is húsleves, töltött káposzta a vacsora. A konyhát tisztára súrolták az asszonyok, két összetolt asztalon terítenek. Bedéék délután hazaszalad­tak, az asszony lefektette a gyereket, a férj megfejte a teheneket és leadta a tejet a csarnokban. Boriska néni — aki szegről-végről rokona a családnak —, igazi házi sü­teménnyel könnyített a gaz- dasszony ezernyi dolgán. E lröppent a nap. A disz­nótoros vacsora mel­lett egymás munkáját dicsérik. Sűrű köd ereszke­dett le. A világ hírei, ame­lyeket máskor oly fontosnak hiszünk, kiszorultak Róza né­ni gulácsi konyhájából. Egy­másra figyeltek a család tag­jai. Nein véletlen, hogy a három testvér sem vágyott el a szülőfaluból. Nekik az itt épített hajlék adott - biz­tonságot. Tóth Kornélia BEIM Kocakockázat o A SERTÉS ÉRTELME­SEBB állat, mondta Bodzás Árpád a kisvárdaá Rákóczi Tsz elnöke, ö is ott volt azon a vitán, amelyről sorozatunk első részében beszéltünk. A tréfás állításra nyilván azért ragadtatta magát, mert mél­tán országos hírű nagy fehér törastenyészetük jól fizet a magas színvonalú szakmai munkáért. Nyírtasson ás Tor­nyospálcán van még törzsié- nyészet a megyében, így nyilván az övéikkel is meg­egyeznek a sikerek mellett jelentkező gondok. A nagy hizlaldák, amelye­ket egészséges és jó pedigré- jű kocákkal látnak el, az or­szág távolabbi részein van­nak. Ütemesen viszik az utánpótlást a selejt kocák helyére, mert ma Magyaror­szágon már nem lehet akár­milyen tenyészértékű szülők­től gyorsan és olcsón hízó malacokat várni. Ez az üte­messég azonban csak addig tart, amíg a pénz. Hiányában rögtön kifullad. Az ilyen za­varok különösen év vége felé j árványszerűek. Elképzelhető milyen súlyos anyagi hát­rányt jelent a tenyésztelep fenntartójának, ha december táján — amikor maga is igyekszik behajtani minden fillér kinnlevőséget — kap egy telexet, ho.gy nem viszik a kész kocasüldőt. Annak minden nap terven felüli tartása be nem tervezett és ráadásul nagy költség. Nem beszélve arról, hogy a követ­kező turnus „ráérik” az elő­zőre. MI LEHET A MEGOL­DÁS? Mivel már kész törté­net hangzott el, a vége sem légből kapott. A kilóinál jó­val nagyobb értékű, tulaj­doniképpen a génjeiben kin­cset érő állománynak ez a része a vágóhídra ment — és megettük. Ellenérvek a vitá­ból, ami a probléma körül kialakult: alkudni kellett volna a hizlaldával, még mindig jobb lett volna ol­csóbban eladni nekik, mint még olcsóbban a mészár­székbe küldeni. Hogy miért nem így történt? Az adott helyzetben nyilván sok más tényező is közrejátszott, ta­lán a sürgető idő még keve­sebb volt mint a pénz, tanul­ságnak azon ton nem utolsó az eset lefolyása. A sertéssel tulajdonképpen nem is nagyon lenne baj — folytatódott a beszélgetés. Bár a világpiaci ára csök­ken, ezt még a termelők nem érzik. A kedv a tartásra nem hagyhat alább — egyeztek meg az álláspontok. Itt azon­ban ismét nézetkülönbségre derült fény. A kistermelők termélési kedvénél kétféle vélemény alakult ki. Ne tá­mogassuk őket kedvezmény­nyel és vemhes kocával — hangzott az egyik — mert óriási a kockázat. Nagyon so­kan meghizlalják és levágják, pedig az állam nem azért juttatta hozzá őket. NEM JELLEMZŐ — állították má­sok — elmeséltek egy törté­netet egy kihelyezett koca 91 malacáról, melyek közül egy sem hullott el. Ez sem jellemző azért — közeledtek egymáshoz a vélemények. Legáláblhis nem megyénkre, mert Fejérben történt az eset. ABBAN AZTÄN MIN­DENKI EGYETÉRTETT, hogy a háztáji gyengébb ké­pességű állományának gene­tikai javítása szempontjából mindenképpen folytatni kell az akciót, a hizlaldákkal kapcsolatos pénzügyi nehéz­ségek áthidalására pedig va­lami banki megoldás kellene. Esik Sándor — Akar a társunk len­ni? — Miben? — Egy propagandavál­lalkozásban. — Az attól függ. — Nekünk szükségünk van a sajtóra. — Ha az ügy tisztessé­ges, partner vagyok. — Maga írt a tanácsi demokráciáról? Hát ilyen témában lenne szó együtt­működésről. — Halljam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents