Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

KM'-HÉTVÉG' MELLÉKLET Kovács Mari párizsi levele Ingdivat A párizsi divattervezők örömmett foglalkoznak e kedves ruhadarabbal, mely divatos reggeltől estig. A népszerű klasszikus „felsőrész” télére természe­tesen mindig hosszú ujjú. Az állandó formákon belül keresik az ú j variációkat, a felfrissülést. Az ingdivat jóllehet szezonról-szíezonra mind több újdonsággal je- leratkeaik. mértéktartónak mondható. A kifejezetten sporting formája továbbra is lezser, kényelmes, cél­szerű. Az ünneplő ingek vo­nalvezetése is kényelmesen karcsú. A modellek anyaga és színe, mintázata dönti el, milyen alkalmakra használ­ják. E szezonban a divatra jellemző a színes ingviselet, s ha pedig a mintázatról beszélünk — bátran kije­lenthetjük: csíkos a divat! \z alkalmi ing modern, újsze­rű változata a keménygalléros es mandzsettás modell. Anya­ga — fehér alapon, fekete csí­kos — pamut és polyester ke­verék. Városi viseletnek ter­vezték a zöld, viola és rózsa­szín csíkos fehér inget, mely­nek gallérja hajlékony, puha kidolgozású, s kissé hossz!tott. (La Ltonne) A színes — viola, zöld, barna és fekete csíkos kockás inget az anyagból ferdén szabott nagy rátett zseb díszíti. (LA Líonne) Római mozaik motívumokkal díszített kelméből készült fér­fiing baloldalon elhelyezett ■•ebbel. (Mák ni) Nyers színű sporting ötletes zsebmegoldással. (Makni) Karthágói ihlet sugallta sport­ing — jacquard stílusú szövet­ből, melynek csíkozása külön­böző színű. A nagy rátett zse­bet háromszög alakú hajtóka díszíti. (Makni) Viták o reggeli készülődésnél Beszéljünk a fürdőszobáról Ha belépünk egy fürdőszo­bába, a látvány ékesen elárul­ja, hogy tulajdonosa milyen igényes a testápolásban. Ahol a fürdőszobát lomtárnak te­kintik, és bezsúfolnak min­den oda nem való holmit, ott akaratlanul is elmarasztaló vélemény alakul ki tulajdo­nosáról. Különösen rossz szo­kás, ha a fürdőszoba a cipő- raktár szerepét is betölti, és a cipők szerte-szét hevernek a helyiségben. Ha nincs más­hol lehetőségünk a cipők el­helyezésére. akkor barkácsol­junk vagy készíttessünk jó magas állványt, sok polccal, és abba helyezzük el tisztán a cipőket. Az állványt takar­juk el függönnyel, így nem zavarja a sok cipő látványa a fürdőszobák rendjét. Régi textilanyagból készíthetünk falra akasztható oipötartót. I fürdőszoba Beszéljünk most arról, mi­lyen legyen a fürdőszoba be­rendezése. Nagyon jó szolgá­latot tesz például egy három­részes szekrényke. Az egyik részben tartsuk a tisztálko­dással kapcsolatos holmikat (szivacs, szappan, fürdősó, habfürdő, hintőpor, lábápoló­szerek. fürdőkele, sósbor- szesz. hajszárító, borotválko­zási eszközök stb), a másik részbe tegyük a szépségápo­lással kapcsolatos kozmeti­kumokat, felszereléseket (krémek, arcvizek, arclemo­só, hajlakk, körömlakk, illat­szer, hajsampon, körömlemo­só, kézápoló, arcpakoláshoz szükséges tálka, hajcsavarók stb). Jó, ha egy helyen van­nak, mert nem kell keresgél­ni, ha szükség van rájuk. A harmadik részben a fürdő­szoba tisztántartásához szük­séges vegyszereket, eszközö­ket tároljuk (kádmosószer, csempelemosó, vízkőoldó stb.). Elsőrendű higiéniai köve­telmény, hogy a család min­den tagjának két külön tö­rülközője legyen, egy a felső­test, egy az alsótest törlésé­hez. A dörzstörödközőket úgy helyezzük el, hogy érje a le­vegő, és egyik használattól a másakig kiszáradjanak. Ugyanis a tartósan nedves törölközőn gombák keletkez­hetnek. A fürdőszobába any- nyi többkarú törölközőtartót szereljünk fel, amennyi a tö­rölköző szellős elhelyezésé­hez szükséges. A fürdőszobát tartsuk ra­gyogóan tisztán. Ha a WC a fürdőszobában van, a szoká­sosnál nagyobb gondot kell fordítanunk a tisztántartásá­ra. Hetenként legalább két­PARAJMARTÁS. Hozzávalók: személyenként 20 dkg paraj, 3 dkg vaj, fél citrom, fél dl tej­szín. só. A megtisztított parajt vékony metéltre vágjuk, vajon megpá­roljuk. Hozzáadjuk a citrom le­vét, majd a fél dl tejszínt, össze­keverjük és felforraljuk. Tálalá­sig fedő alatt tartjuk. Tálaláskor kevés sóval ízesítjük. Hús melilé, vagy tojásételek mellé adható. ZÖLDBORSÓ VAJBAN PA­KOLVA. Hozzávalók: 50 dkg tisz­tított vagy mirelit zöldborsó, 4—5 kockacukor, vagy szénhid- ráitmentes egyéb édesítőszer, 5—6 dkg vaj, egy evőkanál liszt, só, petrezselyem. Lábosban felhevítjük a vajat, megpirítjuk benne a cukrot, majd ráöntjük a megtisztított borsót; rövid ideig víz nélkül pi­rítjuk. majd gyengén sózzuk, és kb. 2 dl vízzel felöntjük. Fedő alatt puhára pároljuk. Meghint­jük liszttel, zöldpetrezselyemmel, Jó étvágyat! kevés vízzel felengedjük és fel­forraljuk. SüLthűsokhoz tálaljuk. VESE GOMBÁVAL. Hozzáva­lók: személyenként: 1 db vese. 5—6 dkg gomba, reszelt hagyma, 4 dkg zsír, só, bors, petrezse­lyem, fél dl tejföl. A vesét a faggyús résztől meg­tisztítjuk. vékony szeletekre vágjuk a gombával együtt. A re­szelt hagymát a zsíron megpirít­juk, rádobjuk a szeletelt vesét és gombát, 2—3 percig fedő alatt pároljuk, majd borssal, petrezse­lyemmel ízesítjük, kevés vizet öntünk alá és a tejföllel felfor­raljuk. Sózzuk és melegen tálal­juk. Főtt, vajas burgonyával tálal­juk. SZÉKELY SERTÉSSZELET. Hozzávalók: 6—8 szelet sertés­comb, ugyanannyi savanyúká- posztalevél, 2 evőkanál zsír, 1 nagyobb fej vöröshagyma, l ge­rezd fokhagyma, pirospaprika, só, bors, 2 dl tejföl, köménymag. A 10—12 dkg-os hússzeleteket kiklopfoljuk, sózzuk, és borssal meghintjük,, majd mindegyiket külön-külön egy-egy káposztale- vélbe becsavarjuk, fogvájóval vagy hústűvel összetűzzük.. A zsíron az apróra vágott vörös­hagymát és fokhagymát megpi­rítjuk, kevés pirospaprikával megszórjuk, és rátésszük a ká­posztalevélbe csavart szeleteket. Fedő alatt pároljuk, tejföllel meglocsoljuk, vigyázva, hogy le ne égjen. Köménymaggal is íze­síthetjük. Körítésnek resztéit burgonyát, vagy petrezselymes 'rizst adunk hozzá. szer fertőtlenítsünk, nyeles kefével gyakran mossuk ki, hogy ne keletkezzen a lefo­lyó részben lerakódás. A mellékhelyiség rendszeres tisztán tartása nem helyette­síthető a WC-iLLatosító sze­neikkel. Ha a W C - ka g yl óban lerakódás van, sósavval eltá­volítható. Ha az első eljárás nem jár sikerrel, addig ismé­teljük meg, amíg újra fehér lesz a porcelán. Tartsunk sorrendet Sok családban kerekedik vita a fürdőszoba használatá­val kapcsolatban. Egymást zavarják, siettetik, különösen reggel. A vitákat megelőzhet­jük azzal, ha egy fürdőszo­bai rendet alakítunk ki az elmenés sorrendjében. így mindenki tudja mikor és meddig használhatja a für­dőszobát, és elkerülhető a reggeii idegeskedés. Az is a fürdőszobai rendhez tartozik, hogy mindenki tegye rendbe maga után a helyiséget. A mosdás után a mosdót, für­dés után a fürdőkádat azon­nal mossa ki, a csapokat tö­rölje le. a követ törölje fel, holmiját rakja el. A gyermeket már kicsi ko­rában szoktassuk a fürdőszo­ba kulturált használatára. Ehhez tartozik, hogy a szap­pant használat után ne tegye vissza mocskosán a tartóba, hanem öblítse le. Fogmosás után se hagyja a fogkrém maradványait a mosdóban vagy a vízcsapon. A fürdő­szobai rendhez tartozik, hogy a szennyest erre a célra ké­szült. lefedett műanyagtartó­ban tároljuk. Az intim hol­mik se legyenek közszemlére kitéve, legyen megfelelő he­lyük. Ay szerteszét hagyott zoknik, zsebkendők sem dí­szítik a fürdőszobát, tegyük a szennyestar tóba használat után. Végül: ha valaki a fürdő­szobában van, a belépni alka­ró családtagnak kopogni il­lik, még akkor is, ha „csak" a gyerek van bent... Elvált szilák versengése A válófélben levő vagy az el­vált szülők gyermekei általában hátrányosabb helyzetbe kerül­nek az okikai a gyermekekkel szemben, akik nem csonka csa­ládban nőnek fel. A válás min­dig lelki traumát okoz a gyer­meknek, még akkor is, ha a szü­lők fel tudják mérni a válás utá­ni új helyzet gyermeklélekre ne­hezedő, nem egyszer lelki meg- hasonlást okozó súlyát. A gyer­mek Iáiba állói kicsúszik a biz­tonságot jelentő otthon talaja, s a szokatlan helyzet félelmekkel tölti el. A szülők nagy része átérzi, hogy válás után a gyermeke lel­ki egyensúlya kritikus helyzetbe került. Szeretné ,, jóvátenni”, hogy hibájából, esetleg önhibá­ján kívül nem tudja az ideális családi életminta szerint nevelni gyermekét, ezért el halmozza anyagi javai szerint mindennel (ajándék, utazás, divatos holmik, mozijegy, sok zsebpénz stb.). Így szeretné kárpótolni azokért a lelki sebekért, amelyektől min­den gyermek szenved, ha elvál­nak a szülei. A gyermeküket nem okosan szerető szülők, a gyermekelhe­lyezési per előtt vagy válás után valósággal versenyre kelnek a gyermek kegyeiért, hogy szere- tetét maguk felé fordítsák, és a másik szülő iránt érzett ragasz­kodását mérsékeljék. Ez a leg­nagyobb hiba, amelyet a szülő gyermeke lelki egészségének, személyiségének zavartalan fej­lődése ellen elkövethet. A gyer­meket sokszor hangulatai befo­lyásolják, s egy-egy ajándék ha­tására olyan mértékű szeretet- megnyilvánulással „jutalmazza” az ajándékot adó szülőt, amelyet valójában inkább az ajándék ál­tal kiváltott öijöm diktált, és nem aZ erősebb szeretetórzés. Ilyenkor a szülő úgy könyveli el magában az örömteli kitörést, hogy ez személyének szól, és a gyermek őt jobban szereti, mint a másikat. Ez súlyos hiba, és a gyermek személyiségének torzulásához vezethet. Még nincs kialakult ér­tékítélete, csak hallatlanul édes igazságérzete, amely azt diktál­ja, hogy egyformán szeresse szü­leit, akkor is, ha nem értették meg egymást és elváltak. A ter­mészetes szeretetigénye pedig az, hogy mind a két szülője őt egy­formán szeresse. A szeretet mértékét azonban nem az ajándékok és a luxus holmik mennyiségén és értékén lehet mérni, hanem a gyermek­kel való lelkiismeretes törődé­sen. Mennyi gond, felelősség, ál­dozatvállalás, munka, fáradtság szükséges egy gyermek felneve­léséhez, gondozásához! A szülői szeretetet (az elvált szülőkét is) az tükrözi legjobban, hogy ki mennyit vállal ebből a teherből. Aki többel, tesz a gyermek egész­séges fejlődése érdekében, az szereti jobban, okosabban gyer­mekét. Elgondolkodtató, hogy egy bi­zonyos fokú hátrányban van az a szülő, akinél a gyermek neve­lődik. A „vasárnapi apuka” (vagy anyuka) tevékenysége igen sokszor abban merül ki, hogy teletömi a gyermeket édes­séggel, elviszi szórakozni, így jó színben tűnteti fel magát a gyer­mek előtt. A legrosszabb, ha a gyermeket nevelő szülőt igazság­talanul kritizálja, leszólja, ellene hangolja. Bírálja a tartásdíj fel- használását is. Ezzel elérheti, hogy a gyermek lelkületét felka­varja (talán egész életre ki ha­tóan). Egy gyermekideggondozó inté­zet folyosóján ezt olvastam: „A GYERMEKNEK NEM TARTÁS- DÍJRA. HANEM SZÜLEIRE VAN SZÜKSÉGE”. Milyen döbbenetes igazság van ebben az egy mondatban ... A „vasárnapi szülő” akkor cselek­szik helyesen, ha segít nevelni, — és nem féírenevelni gyerme­két. Ha valami hibát vél felfe­dezni a gyermek nevelésében, akkor észrevételét ne a gyer­meknek, hanem a másik szülő­nek mondja el, de feltétlenül se­gítőkészen, és nem gyűlölködve. F. K. FELSOSZOKNYA íme, megszüle­tett — az idei na­gyon praktikus felsőszoknya- divat! A rajzon látható modell eredetijét — igaz más anyagból — a legutóbbi 1987/88 őszi-téli Clara Szalon divatbe­mutatóján láttuk. Skótkockás, roj­tos nagykendőből — a rajzon látha­tó módon — ki-ki kiszabhatja, meg­varrhatja a fel­sőszoknyát, amely, ha szűk, ha bő, jól áll a térdet épp hogy takaró egyenes, de akár a tányér­szoknya fölé is, ha színben har­monizálnak. A piros-kék-sár- ga-zöld, klasszi­kus skótkockás felsőszoknya leg­jobban az olaj­zöld aljhoz illik. „FOGYÓKÚRA” jeligére: Sajnos nagyon szeretek einni, képtelen vagyok elviselni az éhséget. . Most múltam el 33 éves, és levelem írása előtt mértem magam, 78 kilogramm vagyok. Hozzá kell még ten­nem, csak 156 cm. Bevallom, hogy mindig irigykedve nézem a kolléganőimet, milyen kar­csúk, fittek, a legdivatosabb ruhákat is felvehetik, nekem meg örökké lebemyegszarű öltözékben kell járnom, mert ez az egyetlen, amiben jól né­zek ki. Hallottam egy jó mód­szerről, egy idő óta csinálom is. Evések után meghányitatom magam sós vízzel, gyógyszer­rel, ezek nélkül még nem megy. De nemrégiben a kezem­be került egy magazin, amiben azt olvastam, hogy ez retten­tően káros és veszélyes a szer- vézetre! Egy kicsit megriadtam tőle. Kérem, nyugodtan írják meg, hogy igaza van-e a cikk szerzőjének, mert akkor abba­hagyom és visszatérek a fo­gyasztógyógyszerhez. A bulémia (az a módszer, amit ön gyakorol) nem csak káros és veszélyes, hanem tel­jesen értelmetlen is! Tudomá­som szerint nyugaton „találták fel” ezt az erőszakos hányta- tást a manökenek, hogy súlyuk az étkezés után se gyarapodó jék, de mégis jóllakottnak érezzék magukat. Ez tévedés. Bár még egyértelműen nem tudjuk az okát, de a szervezet zsírsejtjei a bűnösök ab bar* hogy fogyás után csak szigorú diétával lehet megőrizni to­vábbra is a testsúlyt. Ha vala­ki mégis enged az étkek csábí­tásának, csakhamar visszahíz­za azt, amit nagy nehezen le­koplalt, és újra kezdheti elöl­ről ezt az önkínzást. A magas­ságához mérten valóban túlsú­lyos, mégsem ajánlom a fo­gyasztógyógyszert a mellékha­tásai miatt. Mivel a túlzott evés mindig valamilyen lelki kom­penzáció, vagyis bizonyos szo­rongások, félelmek, lelki bajok egyfajta levezetése (ilyenfor­mán a baj létezésének is bizo­nyítéka) , amíg a szorongás okát nem szűntetik meg, a beteg kényszert érez az evésre. Le­velében egyébként felfedeztem ezt az okot: fél, hogy a kövér­sége miatt nem tud férjhez- menni. Meglehet, szerzett ilyen tapasztalatokat, de megnyugta­tom, sok olyan férfi van, aki épp az ilyen hölgyeket keresi. Elküldte a fényképét is, mond­jak önről véleményt. Széles csípejű, asszonyos alkat, látha­tóan erős csontozató. Ezt az adottságot nem Lehet megvál­toztatni. Ne kívánjon olyan so­vány lenni, mint a kolléganői, mert ők valószínűleg más alka- túak. Tornázzon, mozogjon so­kat a szabad levegőn. Étkezé­sek előtt igyon meg egy pohár vizet (telíti a gyomrot), és ha megéhezik, fogyasszon gyümöl­csöt, almát, joghurtot. Egyes sovány húsokat, zöldségfélét párolva, és kerülje a szénhid­rátokat. Fogyókúrájához fel­tétlenül kérjen tanácsot a kör­zeti orvosától. „KÉTSÉGBEESETT ÉDES­ANYA” jeligére: Első osztályos kislányomat sehogyan sem tu­dom leszoktatni a bal kézzel való írásról. Jobb kézzel is tud írni, de mindig a balt használ­ja. A mi családunkban senki sem volt sete! Mit csináljak, büntessem, kényszerítsem és mivel? Sehogyan és semmivel! Az ön által seteségnek nevezett balkezesség (népiesen válóban ez a neve) nem betegség, nem kór, és nem szégyen. Nem he­lyes a balkezest erőszakosan az ügyetlenebb jobb kéz hasz­nálatára kényszeríteni, ezt az iskolában is bizonyára elmond­ták önnek. A balkezesség lé­nyegében anatómiai, fejlődés­tani adottság, és mivel a haj­lam örökölhető, feltehetően volt már a családjában balke­zes. A „seteség” megértéséhez és elfogadásához tudni kell, hogy sem az ember agy veleje, sem a testének két része nem szimetrikus pontosan. Az egyik fele mindig fejlettebb, erősebb is, vagyis működésében ez ügyesebb és pontosabb. Előfor­dul olyan, is, hogy egy ember mind a két kezét egyformán használja. Ez a rejtett balke­zesség, illetve két jobb kezű- ség (szakszóval ambidextemek nevezzük). A kislánya a na­gyobb ügyességet, erőt kívánó mozgásokat, tevékenységeket továbbra is bal kezével végzi majd el, amihez viszont nincs szüksége gyorsaságra, mozgé­konyságra, pontosságra, ahhoz a jobb kezét fogja használni. Amennyiben ön akár szelíd rábeszéléssel, akár * kényszerí­téssel rá kívánja venni, hogy mindenhez a jobb kezét hasz­nálja, az előreláthatóan zavart okoz mind a tanulásban, mind a lelki fejlődésben. Szorongá­sos . „bűntudatos” neurózist válthat ki a gyermekben. CISIAILIAlDMCITITlülClN I 1988. január 2Í»#

Next

/
Thumbnails
Contents