Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
1988. január 20. Kelet-Magyarország 3 Minek nekünk kókuszdió ? Kitárni az ablakot M inek nekünk kókuszdió dollárért, amikor nem látszunk ki a valutaadósságból? Vagy a sok narancs, meg mandarin, ami tomnaszámna megrohadt? (Egy közbeveteti vélemény a vásárosnaményii forgácsilapgyár politikai vitakörén, ahol az ideológiai tézisekről folytattak vitát a minajp.) Pillanatig sem feltételeztem, hogy bonyolult ideológiai .kérdéseinkre éppen egy beregi gyár munkáskollektívájában kapok teoretikus válaszokat. Nem is erre vállalkoztak a forgácslapgyár kommunistái, párton kívüli dolgozói köziül vagy negyvenen, ihianem arra, hogy őszintén feltárják, ami ott baj, ami nekik fáj. Ha ideológiai és tudati zavarok jelentkeznek, azoknak okát mindig a társadalmi tünetekben kell keresnünk — adta meg biztatás gyanánt az alaphangot a vitához az előadó, aki azt is elmondta: jó három évtizede, az ellenforradalom után azért tudtunk úrrá lenni a nehézségeken, mert bátran szembe néztünk azokkal. Megfejelte még mindezt azzal is: szooiaLizmusképünk ellentétbe került a kitapintható valósággal, az önámító álamvilágból mielőbb fel kell ébrednünk és cselekednünk, amíg még nem késő. Milyen is valójában a írni valóságunk, milyen örömöket és gondokat él meg a beregi munkásember s van-e elképzelése arról, mit hogyan lehetne másképpen, jobban csinálnunk, mint eddig tettük? Erre igyekeztek felelni a résztvevők. Nehezen indult a vita, már-már kínossá vált a csend. Aztán az egyik .asszony leleplező vallomást tett: Ez a hallgatás is kritika, mert jó néhányon tudjuk, korábbam is meghallgattak bennünket az illetékes elvtársak aztán az égvilágon semmi sem történt. Én évekig „irtfós” voltam, gyűjtöttem a véleményeket, de egyszer sem -kaptam visz- szajeizést róla, hogy mi lett az észrevételekkel. Nem fél itt senki .szólni, csak éppen nem sok értelmét látja ... Kiderült, hogy bár jp .adag igazság van ezekben a szavakban, az .emberek mégsem rejtik véka alá véleményüket, remélve, hogy szavuk eljut a döntéshozókhoz. Mert -a naményi forgácslapgyárra most különösen oda kellene figyelni, hiszen a gyár élete csepp a tengerben: meglátható benne az egész mai magyar gazdasági-társadalmi feszültség. Röviden: a régi módon itt már csak csődbe lehetett volna jutni a termeléssel, váltani kellett, új cégékkel — köztük a svájci Kronospannal — társulni, hogy idén augusztustól nemzetközi színvonalon —-. és eredményességgel — termelhessenek. Igen ám, de ez nemcsak a technikai-technológiai színvonal emelését jelenti, .hanem több, mint kétszáz dolgozó várható menesztését is, — ennyivel kevesebbre tart igényt a társulás. Ki mem jen, ki maradjon? Akinek mennie kell, hová, merre tartson? (Ráadásul a másutt munka nélkül maradók is hazajönnek...) Vegye nyakába az országot, amikor egy élet műveként felhúzott magának egy szép hajlékot? De a legrosszabb a bizonytalanság, az, hogy még pontosan senki nem 'tud semmit s ez lassan felőrli az idegeket.. . Ugyanaz a vitázó, aki mindezt szóvá tette, azt sem hallgatta el: a sok kritikával már szinte magunkba beszéljük a frászt, a meglévő kedvünket is elvesszük a mindenféle hibák unos-untalan sorjázásával, s így akaratlanul is szembeköpjük önmagunkat. „Beszélni már fent is, meg lent is nagyon jól tudunk, csak éppen nem mozdul a helyzet az ötről a hatra, tenni még töredékét sem tesszük annak, amit kellene. Van hiba meg felelős fent is, de itt kell először megkezdeni a gondok megoldását, ahol azok keletkeztek ...” A véleményekbe nem ritkán tévedések, túlzások is vegyülnek. (A párttitkár közbevetése: „Mondjátok elvtársak bátran, őszi,hóén, mindent leírunk, tőlünk azt kérték, mindent, még az „a” betűt is írjuk le, tájékoztassuk a felsőbb pártvezetést, mert nekik most minden őszinte véleményre nagy szükségük van”) Rövid, szemelvénysor az elhangzottakból: „Az eocén programra milliárdokat szórtak el, ide Beregbe meg néhány millió sem jutott munkahelyre ... Itt -a periférián nekünk mindent magunknak kell előteremteni, ha vizet, villanyt, gázt akarunk, a nagyvárosban meg mindez ajándék. Aztán kibeszéljük a nyelvünket a szánkból arról, hogy eltüntetjük a különbséget a város és a falu között... Szakadásig dolgozunk az asz- szonnyal, túlóra, gmk, meg minden, aztán este holtfár,adtán érünk haza. Hogyan foglalkozzunk a négy gyerekkel? Örülök, ha annyi erőm marad, hogy amelyik egyest kapott, az nyakoncsapjam.” Mondom, a véleményekbe túlzás is vegyül, de mindenkinek a maga gondja a legnagyobb, s ha megszenvedi a szükséget, nem társadalmi kategóriákban gondolkodik. Vannak persze reálisabban töprengek is. „Miért nem figyelnek fel azokra, akik — mert nekik a mostani helyzet kényelmes, összkomfortos — ahol tudják, ott akadályozzák a reformot? ... Nyütabb tájékoztatás kell mindenütt, a sajtóban is, ne féltsük a szocializmust a kényes kérdésektől ... Véget kell vetni a főmunkaidő lejáratásának, megkülünfoözteni a vállalkozót a szélhámostól, a más zsírján élősködőtől... Ha kijön a gyárba egyik-másik vezető eiivtárs, tisztelje meg ,a kollektívát, hogy felkészül a konkrét kérdésekből és benyit a munkások közé is ... ” Súlyos indulatosságuk mellett is intő, közös ügyünket féltő szavak. Mert abban a jelenlévők többsége egyetértett, hogy — bár az emberek között most sokan elkeserednek, s úgy érzik, ők mindent jószándékkal megtapsoltak, megszavaztak s most egyszeriben kiderül, máisként kell cselekedni — azért még nem ég a ház. Legfeljebb másként kell berendezni, belakni azt a házat, amit az elmúlt négy évtizedben építettünk. Az is meglehet, hogy erősítésre szorul az alap, hogy néhány közfalat el kell mozdítani, kitárni az ablakot, beengedni a friss levegőt s eltüntetni a falon a repedéseket. V égül egy megszívlelendő munkásvélemény: „Igaz, mostanában mindenki leginkább a magáét mondja, de legbelül félti is, ami az eladósodás közben megteremtődött. Ha sikérül igaz képet adni valóságunkról és célt mutatni, ahová kapkodás nélkül igyekszünk eljunii, akkor ennek sikerülnie kell, hiszen ebben a népben rengeteg erő van.” 1 Angyal Sándor V______________________ _______________ Csomagolják a Biopont. A televízióban még javában tart a film, nézni azonban nincs idő. Készülődni kell, a nyírbátori növényolajgyárban rövidesen kezdődik az éjszakai műszak. Negyed tízkor minden csendes. A városnak, ezen a részén — a vasúton túl — alig járnak emberek. A Bóni felé azonban egyre többen sietnek. A porta melletti biciklitárolóban alig van szabad, hely. Mintha nem is éjszaka, hanem nappal lenne. Tartályban az illat A mosóporüzem folyosóján elvétve látok embert. A délutánosók még dolgoznak, az éjszakások az öltözőben. Az irodának nevezett emeleti kis üvegkalitkában Vályogot János a távozó. Pusztai István az érkező csoportvezető beszéli meg a munkái. Fél- szavakbó' is értik egymást. Közben sorra érkeznek az éjszakások. A csoportvezetővel váltanak néhány szót. Kiderül: az Ózon mosóport csomagoló gép elromlott, a rajta dolgozók ma más feladatot kapnak. Leghamarabb a keverőüzem gépei mordulnak fel. A hatalmas tartályokba Sajtos Sándor adagolja a különféle anyagokat. Huszonöt éve dolgozik a Bónitoan, 19 éve a mosóporrészlegen. — Ebben illat, emebben enzim, a másikban pedig fehérítő van — magyaráz, miközben a hatalmas hordókból töltöget a keverékbe. — Hozzatok fel orosz pezsgőt! — szól oda munkatársainak, majd csodálkozásomat léitvta nevetve hozzáteszi. — A szódát hívjuk így, amelyik a Szovjetunióból jött. Van francia is — hunyorít huncutul. A zsákokon német, román, orosz, francia szöveg váltogatja egymást, bizonyítva, hogy az alapanyagok javarészét külföldön vásárolja a gyár. — Én már megszoktam az éjszakai műszakot, nekem már nem sokkal több a nappalinál. Csak a fiatalasszonyokat sajnálom, néha csodálom is, hogy bírják — töpreng hangosain. Felváltva könnyebb A töltőüzem asszonyai mégsem panaszkodnak. A több évtizedes, német Besser gépek mellett ötös csoportokban dolgoznak. Felváltva végzik a munkafolyamatokat, hogy mindenkinek jusson a könnyebb munkafázisból is. — Bogéiról járok mindennap — mondja Szegedi Jó- zsefné, miközben szélsebesen ragasztja, s rakja a futószalagra a 15 kilós dobozokat. — Szeretek itt dolgozni. Beköltözni ? Sajnos, az nem megy. Otthon takaros kis portánk van, amit már - csak azért is sajnálnék eladni, mert az árából itt Bátorban alig vehetnék valamit. Szerencsére a buszközlekedés jó, igazodik a műszakhoz. Bencsik Andrásné szintén ingázó. Nyírgyuliajiból jár be naponta. Férje is a Bóni dolgozója, három gyermekük közül kettő már dolgozik. — Nem fáraszt a három műszak, én emellett is jobban beosztom az időmet. Itt műszakpótlékkal hat, hat és fél ezer forintot keresek, az uram ennél többet. A mosolygós arcú, barna hajú fiatalasszony a dobozokat rakja a szalagra. Hatalmas köteget vesz egyszerre a kezébe, szemét egy pillanatra sem veszi le a gépről. Szárítja a bőrt Az éjszakások keze alatt szinte ég a muinifca. Szoros a norma, nemigen jut idő pihenésre. Hetey László targoncás boszorkányos ügyességgé' forog a hatalmas rakományokkal. Munkája nyomán másfél óra alatt tele lett a raktár alapanyaggal. Ezután sem fog pihenni, a készáruval megrakott konténeréket hordja majd a helyére. A raktárban finom fehér por lebeg, szinte mindent elborít. — Dolgozónként fél liter tej és szódavíz a védőital, emellett szájkendő használata is szerepel az előírásban — mondja Pusztai István éjszakás csoportvezető. — A mosópor leginkább a bőrt károsítja, az optikai fehérítő például alaposan szárítja a bőrt, az enzim meg csípős szagával a tüdőnek árthat. Műszak után házi munka A csomagolóterem radiátorain picinyke lábasok várakoznak. Bennük a jóféle hazai. Az éjszakás műszak fél egykor 20 perc - pih enőre áll le. Ilyenkor lehet enni, meginni egy kávét, pár szót váltani. Azután minden megy tovább. Hajnali három a kritikus időpont. Ha énekszó hallik, azt jelenti, bizony fáradtak az emberek. De folytatni muszáj. Fél hatkor Pusztai István lecsengeti a műszakot. A mosóporüzem- bol hazaindülnak az emberek. Közülük szinte senki nem fekszik 'e azonnal. A nőik ellátják a családot, iskolába indítják a gyerekeket. A férfiak a jószággal foglalatoskodnak. Pár órára lefeküdni csak ezek után lehet. Domkréd Gazdasági társulással Kilenc hónapja, hogy a dombródi áfész és a megyei Zöldért gazdasági társulást hozott létre felvásárlásra és értékesítésre, valamint a pát- rohai fűrészüzem üzemeltetésére. — A kezdeti 2—3 hónapos döcögős után ma már olajozottan megy minden — mondja Galambos Kálmán a gt vezetője. — Az exporttervet 130 százalékra teljesítettük almából. De mennyiségileg is mintegy 80—100 vagonnal vettünk több árut. A négy telep közül Tiszaikanyéron és Pátrohón te1 jesítettek legjobban. Terven felül feldolgoztunk 170 vagon léálmnát is a helyi tsz léüzemében. A felvásárlás során egyesek méreten aluli, vagy nem megfelelő árujukat is szerették volna magasabb áron átadni — pl. az uborkánál. Ez gondokat akozott. A fűrésztele- pi dolgozókkal is sokat bajlódtunk. Jutalmazáskor csak minden negyediknek tudtunk pénzjutalmat adni. mert a többségnél kizáró okok voltak. Az áfész igazgatósága elismerte a gt eddigi munkáját, de ugyanakkor javasolta, hogy a legközelebbi igazgató- tanácsi ülésen vizsgálják meg a kistételű áruk felvásárlásának a lehetőségét, valamint az adminisztrációs létszám csökkentésének az ügyét. (sz. e.) Célgép tisztítja • gyökeret Sárgarépát aszalnak Az év elején a Zöldért fehérgyarmati hűtőházának aszalójában ismét megkezdték a sárgarépa feldolgozását. A korábban almaaszal- vány készítésére használatos berendezést az igényekhez igazítva, most NSZK- exportra dolgoznak a gyarmati zöldértesek, akik már kora ősszel megkezdték a felvásárlást, s így megfelelő mennyiségű sárgarépa került- a telepre. A szatmári részen e zöldségfélével nagy tételben még csak most próbálkoztak, így a Nyírség sárgarépát termelőitől is felvásárolták a termést. A gyökereket célgépek tisztítják, s a technika segíti a további feldolgozást is, A korábbi termékeik közül már a szovjet piacon van a vegyes darabos savanyúság, s gazdára talált a speciális za- matú savanyított uborka és paradicsom is. Folytatják az alma feldolgozását is, az exportra nem kerülő gyümölcsből pedig kompót készül, amit majd Nagyatádon hasznosítanak. Egy E—400-as esztergagépet alakítottak át célgépnek a tmk dolgozói az Ipari Szerel vénygyár fehérgyarmati üzemében. A géppel a villanymotorok forgórészét könnyebben és gyorsabban munkálják meg. Kovács Éva A lulírott minden érdeklődővel közlöm, hogy a szerkesztőségem tájékoztatása szerint a vételáram (korábban eszmei értékem) mintegy 10 forint. Ennyiért vásárolhat meg valamelyik másik szerkesztőség, mert így a . munkahelyem értem két gyakornokot vásárolhat darabonként öt forintért. Tudomásom van arról, hogy többen érdeklődtek utánam. Még az utcán is sokan megkérdezték, hogy vagyok. Köszönöm jól. Külföldi érdeklődés esetén a vételáram valutában kifizetett összege az államé és volt egyesületem ezt forintba kaphatja meg. Ügy érzem erőm teljében vagyok, jóllehet hónapok óta a kis- padra kényszerültem. Bejelentem, hogy az új szerkesztőségtől csak lakást, külön kocsit és két csinos gépírónőt kérek. Tudomásom van arról is, hogy vételáramból és jövőmből több klub folytat bizalmas tárgyalásokat, de a napi áramban még nem tudtak megegyezni. Én szocialista munka- vállalóhoz illően természetesen minden kedvező megállapodást aláírok. Dátum, aláírás és minden. Végül az utó- irat: tévedések elkerülése végett nem rabszolga vagyok valahonnan a történelemből, csak eszereű ember, aki munkám közben néha labdába is rúgtam. Áram alakulásáról nem tehetek. Mint ahogy arról sem, hogy az ember kereskedők újabban egyre gyakoribbak. Bartha Gábor labdarúgóPezsgői bér az adagelí Éjszakai műszak a Bonillán tótomba Nyilatkozat