Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

1988. január 20. Kelet-Magyarország 3 Minek nekünk kókuszdió ? Kitárni az ablakot M inek nekünk kókuszdió dollárért, amikor nem lát­szunk ki a valutaadósságból? Vagy a sok narancs, meg mandarin, ami tomnaszámna megrohadt? (Egy közbeveteti vélemény a vásárosnaményii forgácsilapgyár politikai vitakörén, ahol az ideológiai tézisekről folytat­tak vitát a minajp.) Pillanatig sem feltételeztem, hogy bonyolult ideoló­giai .kérdéseinkre éppen egy beregi gyár munkáskollektí­vájában kapok teoretikus válaszokat. Nem is erre vállal­koztak a forgácslapgyár kommunistái, párton kívüli dol­gozói köziül vagy negyvenen, ihianem arra, hogy őszintén feltárják, ami ott baj, ami nekik fáj. Ha ideológiai és tu­dati zavarok jelentkeznek, azoknak okát mindig a társa­dalmi tünetekben kell keresnünk — adta meg biztatás gyanánt az alaphangot a vitához az előadó, aki azt is el­mondta: jó három évtizede, az ellenforradalom után az­ért tudtunk úrrá lenni a nehézségeken, mert bátran szem­be néztünk azokkal. Megfejelte még mindezt azzal is: szooiaLizmusképünk ellentétbe került a kitapintható való­sággal, az önámító álamvilágból mielőbb fel kell ébred­nünk és cselekednünk, amíg még nem késő. Milyen is va­lójában a írni valóságunk, milyen örömöket és gondokat él meg a beregi munkásember s van-e elképzelése arról, mit hogyan lehetne másképpen, jobban csinálnunk, mint eddig tettük? Erre igyekeztek felelni a résztvevők. Nehezen indult a vita, már-már kínossá vált a csend. Aztán az egyik .asszony leleplező vallomást tett: Ez a hall­gatás is kritika, mert jó néhányon tudjuk, korábbam is meghallgattak bennünket az illetékes elvtársak aztán az égvilágon semmi sem történt. Én évekig „irtfós” voltam, gyűjtöttem a véleményeket, de egyszer sem -kaptam visz- szajeizést róla, hogy mi lett az észrevételekkel. Nem fél itt senki .szólni, csak éppen nem sok értelmét látja ... Kiderült, hogy bár jp .adag igazság van ezekben a szavakban, az .emberek mégsem rejtik véka alá vélemé­nyüket, remélve, hogy szavuk eljut a döntéshozókhoz. Mert -a naményi forgácslapgyárra most különösen oda kellene figyelni, hiszen a gyár élete csepp a tengerben: meglátható benne az egész mai magyar gazdasági-társa­dalmi feszültség. Röviden: a régi módon itt már csak csődbe lehetett volna jutni a termeléssel, váltani kellett, új cégékkel — köztük a svájci Kronospannal — társulni, hogy idén augusztustól nemzetközi színvonalon —-. és eredményességgel — termelhessenek. Igen ám, de ez nem­csak a technikai-technológiai színvonal emelését jelenti, .hanem több, mint kétszáz dolgozó várható menesztését is, — ennyivel kevesebbre tart igényt a társulás. Ki mem jen, ki maradjon? Akinek mennie kell, hová, merre tartson? (Ráadásul a másutt munka nélkül maradók is hazajön­nek...) Vegye nyakába az országot, amikor egy élet mű­veként felhúzott magának egy szép hajlékot? De a leg­rosszabb a bizonytalanság, az, hogy még pontosan senki nem 'tud semmit s ez lassan felőrli az idegeket.. . Ugyanaz a vitázó, aki mindezt szóvá tette, azt sem hallgatta el: a sok kritikával már szinte magunkba be­széljük a frászt, a meglévő kedvünket is elvesszük a min­denféle hibák unos-untalan sorjázásával, s így akaratlanul is szembeköpjük önmagunkat. „Beszélni már fent is, meg lent is nagyon jól tudunk, csak éppen nem mozdul a hely­zet az ötről a hatra, tenni még töredékét sem tesszük an­nak, amit kellene. Van hiba meg felelős fent is, de itt kell először megkezdeni a gondok megoldását, ahol azok kelet­keztek ...” A véleményekbe nem ritkán tévedések, túlzások is vegyülnek. (A párttitkár közbevetése: „Mondjátok elvtár­sak bátran, őszi,hóén, mindent leírunk, tőlünk azt kérték, mindent, még az „a” betűt is írjuk le, tájékoztassuk a felsőbb pártvezetést, mert nekik most minden őszinte vé­leményre nagy szükségük van”) Rövid, szemelvénysor az elhangzottakból: „Az eocén programra milliárdokat szór­tak el, ide Beregbe meg néhány millió sem jutott munka­helyre ... Itt -a periférián nekünk mindent magunknak kell előteremteni, ha vizet, villanyt, gázt akarunk, a nagy­városban meg mindez ajándék. Aztán kibeszéljük a nyel­vünket a szánkból arról, hogy eltüntetjük a különbséget a város és a falu között... Szakadásig dolgozunk az asz- szonnyal, túlóra, gmk, meg minden, aztán este holtfár,ad­tán érünk haza. Hogyan foglalkozzunk a négy gyerek­kel? Örülök, ha annyi erőm marad, hogy amelyik egyest kapott, az nyakoncsapjam.” Mondom, a véleményekbe túlzás is vegyül, de min­denkinek a maga gondja a legnagyobb, s ha megszenvedi a szükséget, nem társadalmi kategóriákban gondolkodik. Vannak persze reálisabban töprengek is. „Miért nem fi­gyelnek fel azokra, akik — mert nekik a mostani helyzet kényelmes, összkomfortos — ahol tudják, ott akadályoz­zák a reformot? ... Nyütabb tájékoztatás kell mindenütt, a sajtóban is, ne féltsük a szocializmust a kényes kérdé­sektől ... Véget kell vetni a főmunkaidő lejáratásának, megkülünfoözteni a vállalkozót a szélhámostól, a más zsír­ján élősködőtől... Ha kijön a gyárba egyik-másik vezető eiivtárs, tisztelje meg ,a kollektívát, hogy felkészül a konk­rét kérdésekből és benyit a munkások közé is ... ” Súlyos indulatosságuk mellett is intő, közös ügyün­ket féltő szavak. Mert abban a jelenlévők többsége egyet­értett, hogy — bár az emberek között most sokan elke­serednek, s úgy érzik, ők mindent jószándékkal megtapsol­tak, megszavaztak s most egyszeriben kiderül, máisként kell cselekedni — azért még nem ég a ház. Legfeljebb másként kell berendezni, belakni azt a házat, amit az el­múlt négy évtizedben építettünk. Az is meglehet, hogy erősítésre szorul az alap, hogy néhány közfalat el kell mozdítani, kitárni az ablakot, beengedni a friss levegőt s eltüntetni a falon a repedéseket. V égül egy megszívlelendő munkásvélemény: „Igaz, mostanában mindenki leginkább a magáét mond­ja, de legbelül félti is, ami az eladósodás közben megteremtődött. Ha sikérül igaz képet adni valóságunkról és célt mutatni, ahová kapkodás nélkül igyekszünk eljunii, akkor ennek sikerülnie kell, hiszen ebben a népben ren­geteg erő van.” 1 Angyal Sándor V______________________ _______________ Csomagolják a Biopont. A televízióban még javá­ban tart a film, nézni azon­ban nincs idő. Készülődni kell, a nyírbátori növény­olajgyárban rövidesen kez­dődik az éjszakai műszak. Negyed tízkor minden csen­des. A városnak, ezen a ré­szén — a vasúton túl — alig járnak emberek. A Bóni felé azonban egyre többen siet­nek. A porta melletti biciklitá­rolóban alig van szabad, hely. Mintha nem is éjszaka, ha­nem nappal lenne. Tartályban az illat A mosóporüzem folyosó­ján elvétve látok embert. A délutánosók még dolgoznak, az éjszakások az öltözőben. Az irodának nevezett emeleti kis üvegkalitkában Vályogot János a távozó. Pusztai Ist­ván az érkező csoportvezető beszéli meg a munkái. Fél- szavakbó' is értik egymást. Közben sorra érkeznek az éj­szakások. A csoportvezetővel válta­nak néhány szót. Kiderül: az Ózon mosóport csomagoló gép elromlott, a rajta dolgo­zók ma más feladatot kap­nak. Leghamarabb a keverő­üzem gépei mordulnak fel. A hatalmas tartályokba Sajtos Sándor adagolja a különféle anyagokat. Huszonöt éve dolgozik a Bónitoan, 19 éve a mosóporrészlegen. — Ebben illat, emebben enzim, a másikban pedig fe­hérítő van — magyaráz, mi­közben a hatalmas hordókból töltöget a keverékbe. — Hozzatok fel orosz pezs­gőt! — szól oda munkatársai­nak, majd csodálkozásomat léitvta nevetve hozzáteszi. — A szódát hívjuk így, ame­lyik a Szovjetunióból jött. Van francia is — hunyorít huncutul. A zsákokon német, román, orosz, francia szöveg válto­gatja egymást, bizonyítva, hogy az alapanyagok javaré­szét külföldön vásárolja a gyár. — Én már megszoktam az éjszakai műszakot, nekem már nem sokkal több a nap­palinál. Csak a fiatalasszo­nyokat sajnálom, néha csodá­lom is, hogy bírják — töp­reng hangosain. Felváltva könnyebb A töltőüzem asszonyai még­sem panaszkodnak. A több évtizedes, német Besser gé­pek mellett ötös csoportok­ban dolgoznak. Felváltva vég­zik a munkafolyamatokat, hogy mindenkinek jusson a könnyebb munkafázisból is. — Bogéiról járok minden­nap — mondja Szegedi Jó- zsefné, miközben szélsebesen ragasztja, s rakja a futósza­lagra a 15 kilós dobozokat. — Szeretek itt dolgozni. Be­költözni ? Sajnos, az nem megy. Otthon takaros kis por­tánk van, amit már - csak azért is sajnálnék eladni, mert az árából itt Bátorban alig vehetnék valamit. Sze­rencsére a buszközlekedés jó, igazodik a műszakhoz. Bencsik Andrásné szintén ingázó. Nyírgyuliajiból jár be naponta. Férje is a Bóni dol­gozója, három gyermekük közül kettő már dolgozik. — Nem fáraszt a három műszak, én emellett is job­ban beosztom az időmet. Itt műszakpótlékkal hat, hat és fél ezer forintot keresek, az uram ennél többet. A mosolygós arcú, barna hajú fiatalasszony a dobozo­kat rakja a szalagra. Hatal­mas köteget vesz egyszerre a kezébe, szemét egy pillanat­ra sem veszi le a gépről. Szárítja a bőrt Az éjszakások keze alatt szinte ég a muinifca. Szoros a norma, nemigen jut idő pihe­nésre. Hetey László targon­cás boszorkányos ügyességgé' forog a hatalmas rakomá­nyokkal. Munkája nyomán másfél óra alatt tele lett a raktár alapanyaggal. Ezután sem fog pihenni, a készáru­val megrakott konténeréket hordja majd a helyére. A raktárban finom fehér por lebeg, szinte mindent el­borít. — Dolgozónként fél liter tej és szódavíz a védőital, emellett szájkendő használa­ta is szerepel az előírásban — mondja Pusztai István éj­szakás csoportvezető. — A mosópor leginkább a bőrt ká­rosítja, az optikai fehérítő például alaposan szárítja a bőrt, az enzim meg csípős szagával a tüdőnek árthat. Műszak után házi munka A csomagolóterem radiáto­rain picinyke lábasok vára­koznak. Bennük a jóféle ha­zai. Az éjszakás műszak fél egykor 20 perc - pih enőre áll le. Ilyenkor lehet enni, meg­inni egy kávét, pár szót vál­tani. Azután minden megy tovább. Hajnali három a kri­tikus időpont. Ha énekszó hallik, azt jelenti, bizony fá­radtak az emberek. De foly­tatni muszáj. Fél hatkor Pusztai István lecsengeti a műszakot. A mosóporüzem- bol hazaindülnak az embe­rek. Közülük szinte senki nem fekszik 'e azonnal. A nőik ellátják a családot, isko­lába indítják a gyerekeket. A férfiak a jószággal foglala­toskodnak. Pár órára lefe­küdni csak ezek után lehet. Domkréd Gazdasági társulással Kilenc hónapja, hogy a dombródi áfész és a megyei Zöldért gazdasági társulást hozott létre felvásárlásra és értékesítésre, valamint a pát- rohai fűrészüzem üzemelte­tésére. — A kezdeti 2—3 hónapos döcögős után ma már olajo­zottan megy minden — mond­ja Galambos Kálmán a gt ve­zetője. — Az exporttervet 130 százalékra teljesítettük al­mából. De mennyiségileg is mintegy 80—100 vagonnal vettünk több árut. A négy te­lep közül Tiszaikanyéron és Pátrohón te1 jesítettek legjob­ban. Terven felül feldolgoz­tunk 170 vagon léálmnát is a helyi tsz léüzemében. A felvásárlás során egyesek mé­reten aluli, vagy nem meg­felelő árujukat is szerették volna magasabb áron átadni — pl. az uborkánál. Ez gon­dokat akozott. A fűrésztele- pi dolgozókkal is sokat baj­lódtunk. Jutalmazáskor csak minden negyediknek tudtunk pénzjutalmat adni. mert a többségnél kizáró okok vol­tak. Az áfész igazgatósága elis­merte a gt eddigi munkáját, de ugyanakkor javasolta, hogy a legközelebbi igazgató- tanácsi ülésen vizsgálják meg a kistételű áruk felvásárlásá­nak a lehetőségét, valamint az adminisztrációs létszám csökkentésének az ügyét. (sz. e.) Célgép tisztítja • gyökeret Sárgarépát aszalnak Az év elején a Zöldért fe­hérgyarmati hűtőházának aszalójában ismét megkezd­ték a sárgarépa feldolgozá­sát. A korábban almaaszal- vány készítésére használa­tos berendezést az igények­hez igazítva, most NSZK- exportra dolgoznak a gyar­mati zöldértesek, akik már kora ősszel megkezdték a felvásárlást, s így megfelelő mennyiségű sárgarépa ke­rült- a telepre. A szatmári részen e zöld­ségfélével nagy tételben még csak most próbálkoz­tak, így a Nyírség sárgaré­pát termelőitől is felvásá­rolták a termést. A gyökere­ket célgépek tisztítják, s a technika segíti a további fel­dolgozást is, A korábbi termékeik közül már a szovjet piacon van a vegyes darabos savanyúság, s gazdára talált a speciális za- matú savanyított uborka és paradicsom is. Folytatják az alma feldolgozását is, az exportra nem kerülő gyü­mölcsből pedig kompót ké­szül, amit majd Nagyatádon hasznosítanak. Egy E—400-as esztergagépet alakítottak át célgépnek a tmk dolgozói az Ipari Szerel vénygyár fehérgyarmati üze­mében. A géppel a villanymotorok forgórészét könnyebben és gyorsabban munkálják meg. Kovács Éva A lulírott min­den érdek­lődővel köz­löm, hogy a szer­kesztőségem tájé­koztatása szerint a vételáram (koráb­ban eszmei érté­kem) mintegy 10 forint. Ennyiért vásárolhat meg valamelyik másik szerkesztőség, mert így a . munkahe­lyem értem két gyakornokot vá­sárolhat dara­bonként öt forin­tért. Tudomásom van arról, hogy töb­ben érdeklődtek utánam. Még az utcán is sokan megkérdezték, hogy vagyok. Kö­szönöm jól. Kül­földi érdeklődés esetén a vétel­áram valutában kifizetett összege az államé és volt egyesületem ezt forintba kaphatja meg. Ügy érzem erőm teljében va­gyok, jóllehet hó­napok óta a kis- padra kényszerül­tem. Bejelentem, hogy az új szerkesztő­ségtől csak la­kást, külön ko­csit és két csinos gépírónőt kérek. Tudomásom van arról is, hogy vé­teláramból és jövőmből több klub folytat bi­zalmas tárgyalá­sokat, de a napi áramban még nem tudtak meg­egyezni. Én szo­cialista munka- vállalóhoz illően természetesen minden kedvező megállapodást alá­írok. Dátum, aláírás és minden. Végül az utó- irat: tévedések elkerülése végett nem rabszolga va­gyok valahonnan a történelemből, csak eszereű em­ber, aki munkám közben néha lab­dába is rúgtam. Áram alakulásá­ról nem tehetek. Mint ahogy arról sem, hogy az em­ber kereskedők újabban egyre gyakoribbak. Bartha Gábor labdarúgó­Pezsgői bér az adagelí Éjszakai műszak a Bonillán tótomba Nyilatkozat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents