Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

1988. január 18. Kelet-Magyarország 1 Itt a 11-277! /-----------------­-----------------------------------------------------> Balogh Géza rovatyezető válaszol v _____________I____________ Seregnyi Közérdekű kér­déssel, javaslattal keresték meg lapunk olvasószolgálatát ezúttal is a szabolcs-szatmá- riak, sőt, egy budapesti tele­fonhívás is érkezett. E kér­désekre az érintettek közre­működésével az alábbiakban próbálok válaszolni, míg az egyéni gondokkal foglalkozó leveleket lapunk Fórum ro­vatához továbbítottam. erős tölgy marad, megmentve a táj eredeti képét. — Többen, — köztük Nyír­egyházáról, a n-284-es tele­fonszám tulajdonosa — azt kifogásolták, bogy a megye- székhelyen, az Ofotért Kos­suth utcai üzletében gyakran elviselhetetlen a zsúfoltság, s hiányos az ellátás, SZTK-s szemüvegkeretet például egy­szerűen nem lehet kapni. Mi az oka mindezeknek? Natúr lecsó a Nyírségből. Ez év első negyedében NDK exportra 600 tonna, szovjet megrendelésre 2 ezer tonna natúr le­csó elkészítésére kapott megrendelést a Nyírség Konzervipari Vállalat nyíregyházi gyára, amiből eddig az NDK-ba már 150 tonnát, Szovjetunióba pedig közel tíz tonnát szállítottak ki januárban. A szovjet partner megrendelésének az év második hetében eleget tett a gyár, hiszen az igényelt mennyiség 90 százaléka már elkészült és kiszállításra vár. Ké­pünkön: Juhász Ferencné a vagonokhoz szállítja a gondosan csomagolt natúr lecsót. Bilki Károlyné és Sipos Jánosné a zsugorfóliázó gépsorral szedi le az üvegeket, (császár) — Magyarország folyóinak túlnyomó többsége határain­kon túl ered, s mire azok ha­zánkba érnek, többnyire el­viselhetetlenül szennyezettek már. Talán csak két kivétel van, a Tisza és a Túr, ahol nyaranta eltöltők néhány na­pot. Az ottani nyarak fogal­maztatták meg velem a kér­dést: szabályozza-e a folyók vízminőségének védelmét va­lamiféle nemzetközi egyez­mény, s mit tesznek a ma­gyar, közelebbről a szabolcsi szakemberek? — telefonált a fővárosból Jakab András. — Mint ahogy a kérdező is tisztában lehet vele, a mi megyénk még viszonylag sze­rencsés, hiszen „csak” a Sza­mos és a Kraszna érkezik időszakonként .igen szennye­zetten hozzánk — mondták el a Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság szakembe­rei. Az igazság szerint a fo­lyók alsó folyásánál lévő or­szágok a világ szinte minden táján ligen nehéz helyzetben vannak, nem kivétel .ez alól hazánk sem. Az igazgatóság kapcsolata a szovjet partner- red kifogástalan, s igen gyü­mölcsöző, erre törekednek a román vízügyi szervekkel is a két oldalú egyezmények értelmében. Rendkívüli eset­ben, a vitás kérdések eldön­tése érdekében egyébként a hágai nemzetközi bírósághoz lehet fordulni. Drahos Ferenc nyíregyházi lakos az után tudakolódott: az alkalmi munkát végzők­nek kell-e jövedelemadót fi­zetni, s ha igen, hogyan el­lenőrzik a bevételeit? — Magyarországon minden jövedelemforrás adókö teles — fellelték a megyei adófel- ügyelőségen. Ha netán valaki kimondottan alkalmi munká­ból él, .akikor a jövedelmét be kell vallania, s ezután álla­pítják meg az adóját. A fel­ügyelőség szakemberei per­sze számítanak arna is, hogy egyeseiknek kisebb gondja is nagyobb -lesz ennél, ám meg­találják majd a módját, hogy behajtsák azt, ami a kincs­táré, még ha a jövedelem most láthatatlan is. — Valamikor sokat cikke­zett lapjuk arról, hogy meg­mentik a Túristvándi és Köl­ese határában lévő ősi lege­lő, a Rókás védett tölgyeit, melyek pusztulásnak indul­tak. Hol tart jelenleg a mun­ka, egyáltalán van-e még esély arra, hogy fennmarad e párját ritkító táj? — kér­dezte Király Pál Mátészalká­ról. — E valóban ritka, rendkí­vül értékes terület pusztuló tölgyeinek megmentésére már korábban is történtek erőfeszítések, sajnos nem sok sikerrel — tudtuk meg a Hortobágyi Nemzeti Park ve­zetődtől, .akiket egy jó fél éve bíztak meg a terület gondo­zásával., — Az öreg, pusztu­lásnak Indult fákat sajnos ma már szinte lehetetlen megmenteni, de a pótlásukra van lehetőség. Kiét esztendeje ■el is ültettek jó néhány tölgyhusángot, ám .azok a nagy szárazságban, az öntö­zés ellenére kiszáradtak. Most foltokban kétéves tölgycsemetéket ültetnek ki, melyek nem igényelnek lo­csolást. A serdülő fáikat foko­zatosan ritkítják majd, s a mai telepítésből harminc- negyven év múltán folton­ként már csak két-három — Az üzletben ugyan ki­lencen dolgozunk, de külön­böző, gyakran rajtunk kívül­álló okok miatt néha való­ban csak egy-két dolgozónk tartózkodik az eladótérben — közölte az üzletvezető. Ez, az utóbbi időben hirtelen megnőtt adminisztrációs te­endőink befejezése után meg­változik. SZTK-.S keretünk most valóban nincs, de ren­delést felveszünk, s a leltár után várjuk az árut is. — örömmel hallottam, hogy Budapesten nemrég megala­kult a Nagycsaládosok Or­szágos Szövetsége — írja le­velében az egyik nyíregyhá­zi olvasónk a Korányi Fri­gyes ntcából. Szabolcs-Szat- márban létrejött-e már a ta­gozata, vagy csoportja, s ha nem, mikorra tervezik? — A Hazafias Népfront megyei bizottsága már meg­tette az első lépéseket, s szí­vesen fogad minden tanácsot, javaslatot. Az a sokgyerme­kes szülő tehát velük veheti fel a kapcsolatot, s bekap­csolódhat a szervező munká­ba, a tennivalók meghatáro­zásába is. — Igaz-e, hogy a hetven évesnél idősebbeknek nem kell tévédíjat fizetni? Ha igen, mi az érintett teendő­je? — hangzott a következő kérdés. — A posta válasza: mint a Kelet-Magyarország is közöl­te, január elsejétől nem kell tévédíjat fizetniük a hetven éven felüli egyedül élő nyug­díjasnak, a hetven éven fe­lüli, egy nyugdíjjal rendel­kező és egyedül élő házaspá­roknak, s azoknak a ,nyugdí­jasoknak, .akik önálló kere­settel nem rendelkező kisko­rú, vagy a nyugdíjkorhatárt élért, de nyugdíjjal és egyéb jövedelemmel nem rendelke­ző házastársuk, illetve egyéh ■eltartásra szoruló, jöveide- iammel nem rendelkező csa­ládtagról gondoskodnak. Mindehhez a postán, vagy a postai kézbesítőnél kapható formanyomtatványt kitöltve a postára 'kell visszajuttatni, ahol nyilvántartásba veszik, s már januártól megszűnik a tévédíja. m-’ ■ . . . ■ • Két segédmunkásnak egy helyet kínálnak / Munkástelvétel nincs! j Riogattunk, hogy a farkas itt ólálkodik a kertek alatt, mígnem azt vettük észre, hogy a megye egyes körzeteiben már valóságos a veszély. Akit elküldenek egy üzemből, az nem biztos, bogy könnyen jut új munka­helyhez. A tavalyi statisztika szerint a me­gyei munkaerő-szolgálati irodánál két se­gédmunkásnak jelentkező közül legfeljebb egy kaphatott állást, olyan kicsi volt a kí­nálat. Az utóbbi időiben — a meg­változott szabályzás hatásá­ra — megszűnőben van a sokat emlegetet kapun belüli, munikané'küliség. Egyre több az olyan üzem, intézmény, amely a szigorúan vett haté­kony munkavégzés szerint ítéli meg az embereket. Az idén a bérszabályozás lehető­ségei — hogy az eltávozottak pénzét szétoszthatják üze­men belül — különösen arra sarkallják a vállalatokat, hogy megszabaduljanak a fe­lesleges emberektől. Kevesebben az irodákban — A termelő emberiekre, akik a közvetlen gyártási fo­lyamatokban vesznek részt, továbbra is szükségünk van. Azonban az úgynevezett im­produktív létszámot 1986-hoz képest összesen tíz százalék­kal .kell csökkentenünik — so­rolja Máthé Dezső, a nyír­egyházi gumigyár munkaügyi főosztályvezetője. — Vagyis a tavalyi létszámcsökkenés után az idén is 120—130 em­bertől kell megválnunk. Tavaly azzal, hogy a távo­zók helyét nem töltötték be, illetve egyeseknek a termelő területeken kínáltak mun­kát, a gumigyárból külön nem küldtek es’. embereket. Az idén viszont az is előfor­dulhat, hogy szervezett leépí­tés következik be néhány tu­cat ember esetében. Munkaügyi szempontból tulajdonképpen éppen a szer­vezett, legalább tíz embert érintő létszámcsökkentés kí­sérhető legjobban figyelem­mel. Itt ugyanis a vállalatnak is keresni kell új munkahe­lyet, illetve a területileg il­letékes munkaerő-szolgálati szerveknek kell gondoskodni — ha a dolgozó nem talál magának állást — az el-' helyezéséről. Ha ez sem lehetséges, akkor jár a felmondási idő letelte után a hathónapos elhelyezkedési tá­mogatás, a korábbi átlagfize­téssel, majd még fél évig, most már csökkenő mérték­ben, még szintén adnak elhe­lyezkedési támogatást — amennyiben addig nem tud­nak a korábbihoz hasonló munkát felajánlani. Képzettség nélkül nehéz... — Egyelőre az ilyen moz­gás nem számottevő — ösz- szegzi a mai helyzetet Rusin József, a megyei munkaerő- szoógáliati iroda vezetője. — Az újságban is szerepelt a nyíregyházi ecetüzem 15 em­berének elbocsátása, ők azok, akik kapják az elhelyezkedé­si támogatást, április elsejé­től a megszüntetett tiszaber- oeli téglagyár 47 volt dolgo­zója kerül ,a listára. Sajnos vannak olyanok is, akik több mint fél éve nem kaptak új munkahelyeit. Ők a felszá­molt nagyecsedi költségveté­si üzem doágozói voltak, vagy a Hajdúsági Iparművektől, illetve a Debreceni Közúti Építő Vállalattól lettek a1, küldve. A vállalatok neve pedig azt mutatja, hogy a más megyében történő létszám­csökkentés is jelentkezik ná­lunk, h,a ott .szabolcsiak dol­goznak. Tavaly, az előző évi­hez képest ötszázan voltak, akik ezért jelentkeztek a munkaerő-szolgálati- irodá­ban. Kötelező munkaközvetí­tés nincs, ezért a megyei iro­dáiban az állást változtatók­nak csak mintegy harmada jelentkezik (így is ez a leg­magasabb arány az ország­ban), azonban a náluk felvá­zolható kép már mutatja a jellegzetességeket. Január el­ső napjaitól például egy-egy fogadónapon 70—100 munkát kereső fordul meg a nyíregy­házi irodában. Közülük a szakképzetlenek (ide tarto­zik a gimnáziumi érettségi is) nem számíthatnak köny- nyű elhelyezkedésre. Különö­sen nem állnak szóba azok­kal. akiket fegyelmi úton küldtek el. kilépett bejegy­zés szerepel a munkaköny- vüfcben. Á létszámstop dominál... A köd E lmondom Sto- haneknek mit láttam a köd­ben. Ment előttem egy ember, utána egy kutya. Mindkettő hullámvonalban, bot­ladozva. Be voltak rúgva. Legalábbis az ember. Viszont a ku­tya! Ha a gazdája jobbra tántorgott ő is, ha balra, ő is. Ha a gazda megállt, a ku­tya is letette a tom­porát a kőre. Ha a gazda visszanézett, a kutya is. — Okos! — jegyezte meg elgondolkod­va Stohanek. — Ezt látta a ködben? Ma­ga lát a ködben? Szomszéd, maga egy szerencsés ember, én már derült időben, napfény mellett sem látok tisztán. — Mit nem lát? — Mondjam? — Ha akarja. — Itt van például a narancsügy. Látom a zöldségesnél, 47 fo­rint egy kilogramm. Egy tonna ezek sze­rint 47 ezer forint. Nem rossz ár. De mi van ebben? Mit fize­tek én meg a negy­venhét forinttal? — Hát a narancsot, maga balek! — Azt is, amit a szemétre dobtak? Láttam a tévében, többször is mutatták, hogy tonnaszám vi­szik a szemétbe a drága, rossz naran­csot. Kérdeztem is a feleségemtől, ki fi­zeti ezt meg? — Nem mana. Ma­gának nincsenek mil­liói. — Milliárdjaim sin­csenek. Például az Eocén-programra. Látta, — nem lát­ta? Na látja, azt is a tévé mutatta. Itt fúr­tak, ott fúrtak, el­pocsékoltak egy ra­kás pénzt és most egymást fúrják. Ki fi­zeti ezt meg? Vagy elég, ha csak levon­juk a tanulságot? Mert valami ilyesmit hallottam: vonjuk le a tanulságot. Le­vonnám, ha tudnám. Nézem ezt a Stoha- neket. Mélyen maga alatt van. Volt idő, amikor a narancs árára, a bányamű­velésre, a csődtö­megre és hasonlókra oda sem figyelt. Ke­délyes, kedves, jó fi­gura volt, a kedvenc szomszédom. Most meg macerái. Ha nem hagyja abba el­költözöm, elkerülöm, vagy legalábbis fel­függesztem a köszö­nőviszonyt. Hát te­hetek én arról, hogy nem lát tisztán? — Menjen el a szemorvoshoz — ja­vasoltam. — Elmegyek — ígé­ri —, de mondja meg őszintén, maga tény­leg lát a ködben? Ki lát a ködben? — gondolom magam­ban. De van aki be­vallja, van aki nem. Ismerek olyan em­bert, akivel órákig el lehet dumcsizni arról, mit nem lá­tunk a ködben, a sö­tétben. Mi tisztán lát­juk, amit nem látunk, mi tudjuk, amit nem tudunk. Sajnos Sto­hanek ehhez nem partner. Ha az lenne, akkor tudná: hosszú távén mégtérül az a veszteség, amit a na­rancsnál elszenved­tünk. Nyáron példá­ul a narancsnál nincs romlás, szemétre hor­dás. Igaz narancs sincs. És ez a nyere­ség. A téli vesztesé­get a nyári nyereség kiegyenlíti, ügyé mi­lyen egyszerű!? Seres Ernő — Hiány van viszont kép­zett szakmunkásban, bár itt is tapasztalható a kereslet és kínálat strukturális egyen­súlytalansága — folytatja Rusin József. Vagyis keresett a kőműves, az ács, lakatos, hegesztő és esztergályos, ők két-három hely között is választhatnak, de például Fehér gyarmaton és környékién átlagban egy szakmunkásnak jó, ha egy helyet tudnak ajánlani. — Az idei tervek szerint ugyanannyi munkánk lesz. mint tavaly, így a létszámot nem bővítjük — említi Her- czeg Gábor, a IVfÁV Záhonyi Üzemigazgatóságának köz­gazdasági osztályvezetője a kilátásokról. — Mindez azt jelenti, hogy az eltávozok, nyugdíjba vo­nulók helyét töltik be, lehe­tőleg képzettebb emberekkel. Ezek szerint a pillanatnyi helyzetben, javarészt a lét­számstop dominál a vállala­toknál. A munkaügyi szak­emberek úgy vélik. ennek hatása, valamint az ezután következő létszámcsökkenté­sek ezután, inkább az év má­sodik felében növelik meg a feszültségeket a megyében. Lányi Botond '---------------------------------------^ SZERKESZTŐI oooooooo m A tavalyi export adatai mutatták, mennyire tart­hatatlanok azok a néze­tek, amelyek az élelmi­szergazdaság jelentőségét kérdőjelezik meg hazánk külkereskedelmében. Som­másan ezzel lehet össze­gezni Váncsa Jenő minisz­ter értékelését az ága­zat lehetőségeiről. Mind­ez pénteken hangzott el Nyíregyházán, s éppen azért volt jó hallani, mert megyénkben is több lehe­tősége van a mezőgazdasá­gi termelés bővítésének, örvendetesen fejlődik az élelmiszerfeldolgozás, s bízhatunk benne, hogy ez­zel az ezredfordulóig az ágazat több jövedelmező­ségi, foglalkoztatási gon­dot old meg. Persze tudni kell, hogy ugyanarra a termékre, ugyanarra a feldolgozott­sági fokra egyre kevésbé van szükség. Komoly el­mozdulás történt a minő­ség irányában, különösen érezhető ez a hústerme­lésnél, ahol az átvételi árakban mutatkozik meg a különbség. Ha tudjuk, hogy az élelmiszeripari termékek harmada ex­portra kerül, akkor a mi­nőségen túl a választék növelése is fontos szerepet kap. Az üzemeknek, a me­gyének is egyszerre kell gondolkodni a nagy tö­megben és a kistételek- ben, hiszen a Szovjetunió­val megújítandó egyez­mény szerint a friss gyü­mölcs, főleg alma tízezer tonnáit várják tovább­ra, a konzervipari termé­kekből szintén többet kér­nek, de a gondolkodás másik részének tartal­maznia kell újabb lehe­tőségek felkutatását is. Példa erre, hogy a szor­gos méhecskék dollármil­liókat gyűjtöttek össze az exportban — nem be­szélve az almáskertekben a beporzás hasznáról —, ám fellendülőben van a kisüzemi nyúltartás, jó néhány gyógynövény ter­mesztése, illetve gyűjtése. A gazdálkodás feltéte­lei ismertek az új eszten­dőben. Itt javarészt a szi­gorúságot szoktuk hang­súlyozni. Ám azokat a kormányzati törekvése­ket is látni kell, amelyek a megye egyes térségei­ben javítják a helyzetet, így folytatódik a gazda­ságilag elmaradott tér­ségek támogatása, már 29 eladósodott termelőszö­vetkezettel történt meg­állapodás olyan termelés- bővítésre, amely adósság­elengedéssel jár. Szeret­nék feleleveníteni az „Erő­sebb segítse a gyengébbet” mozgalmat is, hogy túl­zottan ne maradjanak le a ma még gyengélkedő közös gazdaságok. L. B. V _____ y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents