Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. december 12. Kelet-Magyarország 3 Család és nevelés C saládi életre nevelés a közművelődési intéz­ményekben cím­mel tartottak tanácsko­zást a közelmúltban Buda­pesten. . Tulajdonképpen örülnöm illene, hiszen egyáltalán nem mindegy, milyen munka folyik a kul- túrházakban, művelődési otthonokban. Kétségtelen, sok mindenre alkalmasak: lehet filmet nézni, nyelvet tanulni, játszani, beszélget­ni, előadásokat hallgatni — a felsorolás hosszan foly­tatható. Hogy a családi élet­re nevelni lehet-e^ Nem tudom. Jómagam inkább azt szeretném, ha a családi életre nem elsősorban az iskolák, a kulturális köz- intézmények, munkahelyek és klubok nevelnének, ha­nem maguk a családok. Ha a gyermek nemcsak hallaná, olvasná, hanem nap mint nap tapasztalná, milyen az igazi család. Ha nem kulccsal a nyakában mászkálna nyáron, s nem üres lakás, a hűtőre tett cé­dula várná hazatérve az iskolából. Ha nem lenne Pista apu, meg Mari anyu, hanem együtt élő, boldog családok lennének. Ha az anyák megengedhetnék ma­guknak, hogy kevesebb időt dolgozzanak a munkahe­lyeken, s cserébe többet törődhessenek gyermekeik­kel. Ha este nem kellene el­kezdeniük a második vagy harmadik műszakot, s ha lenne türelmük meghall­gatni gyermekeik ügyes bajos dolgait, hogy elmond­ják majd azokat is, ame­lyeket majd mi is tudni sze­retnénk ... Tudom, túl sok a ha, és még nincs is vége ... Mond­ják, manapság egyre ke­vesebb gyermek születik, s egyesek már azt is tudni vélik, a jövőben ez még- inkább így lesz majd. Az okok között nyomós érve­ket is találhatunk, amelyek a gazdasági helyzettől a csa­ládok válságáig találnak magyarázatot. Az érveket el lehet fogadni, lehet velük vitatkozni. Csak egyet nem lehet. Elfelejteni, hogy az igazi, szép családokban még a problémák is hama­rabb oldódnak meg. És nem azért, mert a közművelődési intézmények is bekapcso­lódtak a családi életre ne­velésbe. Sokkal inkább azért, mert családban élni jó, mert csa­lád nélkül nem megy. Va­lóban nem megy ... Kovács Éva Nyíl! beszédre számítanak Gondokról, kibontakozásról őszintén Nyírbátorban Az egyik munkás mondta a 175 párttag közül a beszélge­tések során, a Csepeli Szerszámgépgyár Nyírbátori Fúró­gépgyárában a következőt: „Gondjaink őszinte feltárásával nem a jövőt temetjük, hanem a kivezető utat keressük.” — Huszonhatodik eszten­deje vagyok a pártvezetőség titkára, de még ilyen őszinte, nyílt beszélgetéssorozat nem volt az alapszervezetekben, mint most — vall Nótin Já­nos. — Nagyon komolyon kell vennünk a kritikákat, ha nem akarunk utat tévesz­teni. Keményen kell dolgozni Tizenkét éve jegyzik e gyá­rat. Ott voltak ez idő alatt az élen, teljesítették terveiket, reményeik nagyjából valóra váltak. Terméket váltottak, átálltak a számjegyvezérlésú gépek gyártására. S a pártve­zetőség titkára sorolja az új termékeket, amelyek nekik is, Bátornak is hírnevet sze­reztek. — Nálunk keményen meg kell dolgozni minden forin­tért. Tudják a munkások: amikor megszűnt a tröszt, a Csepel Művek, az adós­ságot szétosztották. Ettől a batyutól igyekszünk megsza­badulni. Talán 1990-re kike­rülhetünk a kátyúból, ha ... Mert az anyaghiány, a gé­pekhez szükséges vezérlés bajai, a szállítási gondok ... S persze ilyenkor december­ben szinte emberszakító a munka! Alig várjuk, hogy át­gördüljenek a vagonok a ha­táron. így teljesül a terv. Ezért hajt most mindenki. Vége felé tartanak a be­szélgetések a pártszerveze­tekben. December végére ösz- szegzik, ami után kritikus taggyűlésekre számítanak. Ezekről váltottunk szót mun­kással, technikussal, vezető­vel. Sürgősen lépni kell — Bennünket a holnap fog­lalkoztat — mondja a gyár egyik régi munkása, Papp Sándor horizontál esztergá­lyos, akii 17 éve dolgozik itt. — Eddig alapprofilunk volt a fúrógépgyártás. Még né­hány van „szalagon”, aztán kifut. Mi lesz ezután? A kor­szerűbb vezérlésűek gyártása lép előtérbe. Az a kérdés: fel vagyunk-e eléggé készülve ezekre? Régebben volt itt szakmai továbbképzés. Kihe­lyezett gépgyártástechnoló­giai tagozat működött, a mi mérnökeink tanították a munkásokat. Ez megszűnt. Most, amikor valóban szük­ség lenne rá, nagyon kellene. Véleményem szerint ebben sürgősen lépni kell, ha a vi­lágpiac igényeivel lépéstaka­runk tartani, s olyan termé­keket gyártani, amelyekért nyugaton is fizetnek. — Igaza van — veti közbe Megyesi Ilona, a személyzeti és tanulmányi csoport veze­tője. — Noha most is sok munkás tanul és senkit nem akadályozunk meg abban, hogy képezze magát. De egy ilyen szervezett, magasabb szakmai képzést nyújtó okta­tásra most van igazán szük­ség. Visszaidézi a beszélgetések lényegét: a párttagok és pár­ton kívüliek vallják: jók az elvek, de sokan félnek a vál­tozásoktól, nem látják azok következményeit. Balogh András üzemveze­tő-technikus a vezetés legkü­lönbözőbb szintjein a fiata­lítást sürgeti. Később a gyárt­mányok és a piaci értékesítés ellentmondásairól szól: — Hiába gyártunk jó szer­számgépeket, ha nem kell a kutyának sem, mert túlsú­lyosak. Most adtunk el az NSZK-beli Krupp cégnek egy Yasda megmunkáló köz­pontot. Részben itt csináltuk. Kiváló. Ilyenekre lennénk képesek, csakhogy a magyar ipar a megmunkáló gépekhez szükséges vezérlést nem tud­ja világszínvonalon megolda­ni. Reklamációink zöme még a legújabb gépeinknél is a vezérlésük miatt érkezik. Ezt az EMG (Elektronikus Mérő­készülékek Gyára) szállítja. Egészen más, ha Mitsubisi vagy Siemens vezérlést épí­tünk be. Bár ez import, noha kevesebbe kerülne, csakhogy nincs rá pénz. Nyílt beszéd — Ha mutogatás, magya­rázkodás helyett mindenki elvégezné a rábízott felada­tot, s a megfelelő emberek a megfelelő helyen vezetnének, irányítanának, akkor a ki­bontakozás is könnyebb, zök- kenőmentesebb lenne — el­mélkedik Nótin János, a pártvezetőség titkára. — Nyílt beszédre számí­tunk a taggyűlésen. Van tü­relmünk: újra megfogalmaz­zuk gondjainkat, s addig mondjuk, míg változás nem történik — summáz az üzem­vezető. — Fent is, az üzem­ben is. Ettől függ a kibonta­kozás. Farkas Kálmán Beregi kristály Ebben as évben 54 millió forint értékben készítenek kris­tálypoharakat a vásárosnaményi Üvegipari Művekben. Ké­pünkön: Baráth Csaba ólomkristály hamutartót csiszol. (Farkas Zoltán felvétele) Optimal — de nem mosópor Versenyben a megrendelőért Űj sütőipari termék: Negyedkilós kenyér Ha egy tervező kisszövetkezet elnöke gépész, óhatatlanul túlsúlyba kerülnek vállalásaik között az ilyen jellegű mun­kák. Legalábbis a nyíregyházi Optimal kisszövetkezetnél ez a helyzet: előszeretettel foglalkoznak mostanában például uszodai vízforgató berendezésekkel. A fogyasztói igények jobb kielégítésére, a pazarlás csök­kentésére kis súlyú kenyér gyártására vállalkozik a sütő­ipar. Ezt a törekvését eddig főként azért nem tudta való­ra váltani, mert a régebbi gépek közül kevés volt alkal­mas a kis kenyerek folyama­tos előállítására. A sütőiparban a vállalatok összefogásával ígéretes kez­deményezés bontakozott ki. A sütőipari műszaki gazdasá­gi társaság mintegy három és fél millió forintot áldozott olyan gépsor kialakítására, amellyel az eddigieknél ki­sebb kenyereket süthetnek. Az új gépsoron várhatóan a jövő év elején indul meg a folyamatos gyártás. Az Optimal 1982-ben, ti­zenhét taggal alakult. Az el­ső irodahelyiségben eleinte a mérnökök saját ceruzával, vonalzóval, a térdükre fekte­tett rajztáblán dolgoztak, majd — miután kiderült, hogy érdemes hosszabb táv­ra berendezkedni — megvá­sárolták a jelenlegi irodát. Semmi 9em bizonyítja job­ban, hogy nem volt elh’amar­mi l. Beszél. Magyaráz. ml Olykor elkapja a szenvedély, rajzol, bi­zonyít. Számokat mond, képleteket, műszaki meg­oldásokat. Inkább az ar­cát nézem, a szöveg műsza­ki részéből keveset értek, de hát egy több mint tíz éve megálmodott tervről van szó. Nem jegyzetelek, nem ír­ni ültünk le, véletlen ez a beszélgetés. Neki öröm, hogy elmond valamit, nekem jó érzés arra gondolni, hogy mennyi jóra való szenve­dély él az emberekben, hogy biztosan gazdagabbak vagyunk, mint amilyenek látszatra vagyunk. Képzeletben felteszünk az asztalra egy fekete dobozt. Alig nagyobb, mint egy tás­kavarrógép. Kilóg belőle egy zsinór, kell hozzá egy bármilyen háztartási gé­pet üzemeltetni tudó elekt­romos forrás. Egyszerű kon­nektor. Kell asztal és szék. Mindez bármelyik konyha­sarokban elfér. Megkérde­zem: mit tud, mit rejt a láda? Kiderül, hogy egy mini forgácsoló szerszámgép, má­soló eszterga. • Megmun­A fekete doboz titka (Bizalmas jelentés rossz érzéssel) kálható vele színes fém. műanyag, lágyacél. Éppen olyan méretpontossággal mint a nagy gépeken, akár gyártható is rajta minden, főként a műszeripar által igényelt, használt alkatrész. Lehet a géppel fúrni, mar­ni és esztergálni. Készíthe­tők belőle külön rendelteté­sű célgépek is .. . Magamba arra gondolok, hogy valamiféle „szociál­politikai kisgépet" látok, hiszen kiválóan alkalmas bedolgozói munkára, csök­kent munkaképességűek foglalkoztatására. A SZOT egy évekkel korábban írt levelében érdeklődik is, de a gép tervezőjének nem volt műhelye, pénze, gépe a prototípus elkészítéséhez. Magát a gép kezelését bárki néhány óra, ha semmi ér­zéke sincs hozzá, akkor né­hány nap alatt megtanul­hatja. A pénz pénzbe kerül, így aztán alig akarom elhinni, hogy az a bizonyos első so­rozat egy jól felszerelt üzemben néhány hónapon belül. 20—25 ezer forintos darabáron elkészíthető, és ezt követően kipróbálható lenne. Igaz, hogy amire a mű­szeriparnak szüksége van az összehasonlíthatatlanul drágább, nagy energiafo­gyasztású gépeken eddig is gyártották, de ezzel a gyártás huszadannyiba ke­rülhetne. Olyan ez, mintha eddig óriás présgépet hasz­nálnák ahhoz, hogy össze- roppantsunk egy gyufásdo- bozt. Ahhoz a két ujjunk is elég. Mikor lesz kész ez a kép- • zeletbeli, de már pontosan megtervezett, legtöbb ele­mében gyakorlatban, igaz kis műhelyben, kipróbált kisgép? Tervezője segítsé­get kért a gyártól, ahol dol­gozik, legalább annyit, hogy egy műhelysarokban, a ben­ti gépeken ő maga csinálja meg azt, amit tud, amihez már kis segítség is elég. Most vár. Talán hetekig, ta­lán hónapokig, talán hiába is, hiszen a gyárnak, ahol dolgoziknem profilja mindez. Aztán lehet, hogy elindul, kér, kilincsel. Gazdagok vagyunk. Le­het, hogy maga a terv nem is annyira jó, lehet, hogy dolgozni kell rajta, de — és innen valók a rossz érzé­seim — a gép készítője fél. Annyi történetet tud egyre több gazdájú újításokról, találmányokról, hogy ezt a félelmet meg lehet érteni.., Azt is, hogy nem akar ne­héz ember hírébe kevered­ni. 4 beszélgetést, igaz minden műszaki hoz­záértés és információ nélkül, megírtam. Annyit beszélünk innovációról, a szükséges ipari háttérről, hogy hátha kíváncsi lesz valaki az ötletre magára. A kíváncsiság ugyanis min­dig gazdaságosabb, mint az elmulasztott kíváncsiság. Bartha Gábor kodott a vétel, mint az éves bevétel: a 10 millió forint, öt >év alatt a létszám h úszom- 'hatra emelkedett, s immár egyedül kell felvenniük a versenyt a nagy tervező cé­gekkel, mert a megye másik hasonló profilú kisszövetke­zete, az Umitas szép csend­ben kimúlt. Éles küzdelem — Legfőbb vetélytársunk a Nyírberv — állítja az elnök, Nagylucskay László — de ne­héz a helyzetünk a vállalati gazdasági munkaközösségek miatt is. Sajnos, wem tudunk közös nevezőre jutni egymás­sal, ezért gyakran előfordul, hogy egy-egv előnyös meg­bízást valamelyik miegyén . kívüli tervezőiroda kaparint meg előlünk. A 'küzdelem olyan édes, hogy a verseny­tárgyalásokon időnként 'tisz­tességtelen eszközöket is fel­használnak : egyszer például azzal akartak lejáratni, hogy , .mosópo rn e v űek va­gyunk ... Szereltek a tervezők Az Optimal kizárólag kö­zülieteknek tervez, legismer­tebb munkájuk Nyíregyhá­zán a Szamuely téri ABC és szolgálta tóház. Ö.k oldották meg a kisvárdaii és a namé- nyi kórház fűtés-rekanstruik- tíiójá't, valamint az ország 'több pontján kaptak megbí­zást uszodai vízforgatóikra: a siófoki SZOT-üdülőben, a pécsi városi uszodában. Eb- , ben a témában nagy népsze­rűségnek örvendenek, ugyan­is kevesen foglalkoznak víz­forgatókkal. (Az elsőre, a szentlőrincire annyira kíván­csiak voltak, a gyakorlatban miként működik, hogy ma­guk a tervezők szerelték össze a helyszínen.) — Az egyszerűsített, har­mincnál alacsonyabb taglét­számú kisszövetkezett elő­nye, hogy nem kell önálló szerveket létesíteni, . admi­nisztratív dolgozókat foglal­koztatni. Hátránya, hagy ugyanúgy adózunk, mint a nagy cégek, a bevételünk 12 százaléka termelési adó. Hogy jövőre mi lesz? Még nem tudjuk, az viszont biz­tos — és óriási hátrány —, hogy nem lesz lehetőségünk a bérbruttósításra. Néha a tönk szélén? — Azért nem félünk a 88- 'áis évtől, mert eddig négy vízforgatóra és két település teljes gázellátására van kilá­tásunk. Azt pedig már meg­szoktuk, hogy év közben gyakran úgy tűnik, a tönk szélén állunk. iMi ugyanis csak akkor látunk pénzt, ha egy beruházás műszaki át­adása megtörténik — a kése­delmes teljesítéssel éppen ezért a nagyobb cégek tömk- retehetnek bennünket. Nem ltudunk imiilliőkat felhalmoz­ni, de nem is vághatunk mindent zsebre, gondolni kell a fejlesztésre is. Nézzen körül: ma már senki sem a térdére fektetett táblán raj­zol, hanem komoly felszere­téssel, van fénymásológé­pünk és ami a lényeg, saját irodahelyiségünk. Egyszóval nem panaszkodhatunk az el­múlt öt évre! B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents