Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
1987. december 12. Kelet-Magyarország 3 Család és nevelés C saládi életre nevelés a közművelődési intézményekben címmel tartottak tanácskozást a közelmúltban Budapesten. . Tulajdonképpen örülnöm illene, hiszen egyáltalán nem mindegy, milyen munka folyik a kul- túrházakban, művelődési otthonokban. Kétségtelen, sok mindenre alkalmasak: lehet filmet nézni, nyelvet tanulni, játszani, beszélgetni, előadásokat hallgatni — a felsorolás hosszan folytatható. Hogy a családi életre nevelni lehet-e^ Nem tudom. Jómagam inkább azt szeretném, ha a családi életre nem elsősorban az iskolák, a kulturális köz- intézmények, munkahelyek és klubok nevelnének, hanem maguk a családok. Ha a gyermek nemcsak hallaná, olvasná, hanem nap mint nap tapasztalná, milyen az igazi család. Ha nem kulccsal a nyakában mászkálna nyáron, s nem üres lakás, a hűtőre tett cédula várná hazatérve az iskolából. Ha nem lenne Pista apu, meg Mari anyu, hanem együtt élő, boldog családok lennének. Ha az anyák megengedhetnék maguknak, hogy kevesebb időt dolgozzanak a munkahelyeken, s cserébe többet törődhessenek gyermekeikkel. Ha este nem kellene elkezdeniük a második vagy harmadik műszakot, s ha lenne türelmük meghallgatni gyermekeik ügyes bajos dolgait, hogy elmondják majd azokat is, amelyeket majd mi is tudni szeretnénk ... Tudom, túl sok a ha, és még nincs is vége ... Mondják, manapság egyre kevesebb gyermek születik, s egyesek már azt is tudni vélik, a jövőben ez még- inkább így lesz majd. Az okok között nyomós érveket is találhatunk, amelyek a gazdasági helyzettől a családok válságáig találnak magyarázatot. Az érveket el lehet fogadni, lehet velük vitatkozni. Csak egyet nem lehet. Elfelejteni, hogy az igazi, szép családokban még a problémák is hamarabb oldódnak meg. És nem azért, mert a közművelődési intézmények is bekapcsolódtak a családi életre nevelésbe. Sokkal inkább azért, mert családban élni jó, mert család nélkül nem megy. Valóban nem megy ... Kovács Éva Nyíl! beszédre számítanak Gondokról, kibontakozásról őszintén Nyírbátorban Az egyik munkás mondta a 175 párttag közül a beszélgetések során, a Csepeli Szerszámgépgyár Nyírbátori Fúrógépgyárában a következőt: „Gondjaink őszinte feltárásával nem a jövőt temetjük, hanem a kivezető utat keressük.” — Huszonhatodik esztendeje vagyok a pártvezetőség titkára, de még ilyen őszinte, nyílt beszélgetéssorozat nem volt az alapszervezetekben, mint most — vall Nótin János. — Nagyon komolyon kell vennünk a kritikákat, ha nem akarunk utat téveszteni. Keményen kell dolgozni Tizenkét éve jegyzik e gyárat. Ott voltak ez idő alatt az élen, teljesítették terveiket, reményeik nagyjából valóra váltak. Terméket váltottak, átálltak a számjegyvezérlésú gépek gyártására. S a pártvezetőség titkára sorolja az új termékeket, amelyek nekik is, Bátornak is hírnevet szereztek. — Nálunk keményen meg kell dolgozni minden forintért. Tudják a munkások: amikor megszűnt a tröszt, a Csepel Művek, az adósságot szétosztották. Ettől a batyutól igyekszünk megszabadulni. Talán 1990-re kikerülhetünk a kátyúból, ha ... Mert az anyaghiány, a gépekhez szükséges vezérlés bajai, a szállítási gondok ... S persze ilyenkor decemberben szinte emberszakító a munka! Alig várjuk, hogy átgördüljenek a vagonok a határon. így teljesül a terv. Ezért hajt most mindenki. Vége felé tartanak a beszélgetések a pártszervezetekben. December végére ösz- szegzik, ami után kritikus taggyűlésekre számítanak. Ezekről váltottunk szót munkással, technikussal, vezetővel. Sürgősen lépni kell — Bennünket a holnap foglalkoztat — mondja a gyár egyik régi munkása, Papp Sándor horizontál esztergályos, akii 17 éve dolgozik itt. — Eddig alapprofilunk volt a fúrógépgyártás. Még néhány van „szalagon”, aztán kifut. Mi lesz ezután? A korszerűbb vezérlésűek gyártása lép előtérbe. Az a kérdés: fel vagyunk-e eléggé készülve ezekre? Régebben volt itt szakmai továbbképzés. Kihelyezett gépgyártástechnológiai tagozat működött, a mi mérnökeink tanították a munkásokat. Ez megszűnt. Most, amikor valóban szükség lenne rá, nagyon kellene. Véleményem szerint ebben sürgősen lépni kell, ha a világpiac igényeivel lépéstakarunk tartani, s olyan termékeket gyártani, amelyekért nyugaton is fizetnek. — Igaza van — veti közbe Megyesi Ilona, a személyzeti és tanulmányi csoport vezetője. — Noha most is sok munkás tanul és senkit nem akadályozunk meg abban, hogy képezze magát. De egy ilyen szervezett, magasabb szakmai képzést nyújtó oktatásra most van igazán szükség. Visszaidézi a beszélgetések lényegét: a párttagok és párton kívüliek vallják: jók az elvek, de sokan félnek a változásoktól, nem látják azok következményeit. Balogh András üzemvezető-technikus a vezetés legkülönbözőbb szintjein a fiatalítást sürgeti. Később a gyártmányok és a piaci értékesítés ellentmondásairól szól: — Hiába gyártunk jó szerszámgépeket, ha nem kell a kutyának sem, mert túlsúlyosak. Most adtunk el az NSZK-beli Krupp cégnek egy Yasda megmunkáló központot. Részben itt csináltuk. Kiváló. Ilyenekre lennénk képesek, csakhogy a magyar ipar a megmunkáló gépekhez szükséges vezérlést nem tudja világszínvonalon megoldani. Reklamációink zöme még a legújabb gépeinknél is a vezérlésük miatt érkezik. Ezt az EMG (Elektronikus Mérőkészülékek Gyára) szállítja. Egészen más, ha Mitsubisi vagy Siemens vezérlést építünk be. Bár ez import, noha kevesebbe kerülne, csakhogy nincs rá pénz. Nyílt beszéd — Ha mutogatás, magyarázkodás helyett mindenki elvégezné a rábízott feladatot, s a megfelelő emberek a megfelelő helyen vezetnének, irányítanának, akkor a kibontakozás is könnyebb, zök- kenőmentesebb lenne — elmélkedik Nótin János, a pártvezetőség titkára. — Nyílt beszédre számítunk a taggyűlésen. Van türelmünk: újra megfogalmazzuk gondjainkat, s addig mondjuk, míg változás nem történik — summáz az üzemvezető. — Fent is, az üzemben is. Ettől függ a kibontakozás. Farkas Kálmán Beregi kristály Ebben as évben 54 millió forint értékben készítenek kristálypoharakat a vásárosnaményi Üvegipari Művekben. Képünkön: Baráth Csaba ólomkristály hamutartót csiszol. (Farkas Zoltán felvétele) Optimal — de nem mosópor Versenyben a megrendelőért Űj sütőipari termék: Negyedkilós kenyér Ha egy tervező kisszövetkezet elnöke gépész, óhatatlanul túlsúlyba kerülnek vállalásaik között az ilyen jellegű munkák. Legalábbis a nyíregyházi Optimal kisszövetkezetnél ez a helyzet: előszeretettel foglalkoznak mostanában például uszodai vízforgató berendezésekkel. A fogyasztói igények jobb kielégítésére, a pazarlás csökkentésére kis súlyú kenyér gyártására vállalkozik a sütőipar. Ezt a törekvését eddig főként azért nem tudta valóra váltani, mert a régebbi gépek közül kevés volt alkalmas a kis kenyerek folyamatos előállítására. A sütőiparban a vállalatok összefogásával ígéretes kezdeményezés bontakozott ki. A sütőipari műszaki gazdasági társaság mintegy három és fél millió forintot áldozott olyan gépsor kialakítására, amellyel az eddigieknél kisebb kenyereket süthetnek. Az új gépsoron várhatóan a jövő év elején indul meg a folyamatos gyártás. Az Optimal 1982-ben, tizenhét taggal alakult. Az első irodahelyiségben eleinte a mérnökök saját ceruzával, vonalzóval, a térdükre fektetett rajztáblán dolgoztak, majd — miután kiderült, hogy érdemes hosszabb távra berendezkedni — megvásárolták a jelenlegi irodát. Semmi 9em bizonyítja jobban, hogy nem volt elh’amarmi l. Beszél. Magyaráz. ml Olykor elkapja a szenvedély, rajzol, bizonyít. Számokat mond, képleteket, műszaki megoldásokat. Inkább az arcát nézem, a szöveg műszaki részéből keveset értek, de hát egy több mint tíz éve megálmodott tervről van szó. Nem jegyzetelek, nem írni ültünk le, véletlen ez a beszélgetés. Neki öröm, hogy elmond valamit, nekem jó érzés arra gondolni, hogy mennyi jóra való szenvedély él az emberekben, hogy biztosan gazdagabbak vagyunk, mint amilyenek látszatra vagyunk. Képzeletben felteszünk az asztalra egy fekete dobozt. Alig nagyobb, mint egy táskavarrógép. Kilóg belőle egy zsinór, kell hozzá egy bármilyen háztartási gépet üzemeltetni tudó elektromos forrás. Egyszerű konnektor. Kell asztal és szék. Mindez bármelyik konyhasarokban elfér. Megkérdezem: mit tud, mit rejt a láda? Kiderül, hogy egy mini forgácsoló szerszámgép, másoló eszterga. • MegmunA fekete doboz titka (Bizalmas jelentés rossz érzéssel) kálható vele színes fém. műanyag, lágyacél. Éppen olyan méretpontossággal mint a nagy gépeken, akár gyártható is rajta minden, főként a műszeripar által igényelt, használt alkatrész. Lehet a géppel fúrni, marni és esztergálni. Készíthetők belőle külön rendeltetésű célgépek is .. . Magamba arra gondolok, hogy valamiféle „szociálpolitikai kisgépet" látok, hiszen kiválóan alkalmas bedolgozói munkára, csökkent munkaképességűek foglalkoztatására. A SZOT egy évekkel korábban írt levelében érdeklődik is, de a gép tervezőjének nem volt műhelye, pénze, gépe a prototípus elkészítéséhez. Magát a gép kezelését bárki néhány óra, ha semmi érzéke sincs hozzá, akkor néhány nap alatt megtanulhatja. A pénz pénzbe kerül, így aztán alig akarom elhinni, hogy az a bizonyos első sorozat egy jól felszerelt üzemben néhány hónapon belül. 20—25 ezer forintos darabáron elkészíthető, és ezt követően kipróbálható lenne. Igaz, hogy amire a műszeriparnak szüksége van az összehasonlíthatatlanul drágább, nagy energiafogyasztású gépeken eddig is gyártották, de ezzel a gyártás huszadannyiba kerülhetne. Olyan ez, mintha eddig óriás présgépet használnák ahhoz, hogy össze- roppantsunk egy gyufásdo- bozt. Ahhoz a két ujjunk is elég. Mikor lesz kész ez a kép- • zeletbeli, de már pontosan megtervezett, legtöbb elemében gyakorlatban, igaz kis műhelyben, kipróbált kisgép? Tervezője segítséget kért a gyártól, ahol dolgozik, legalább annyit, hogy egy műhelysarokban, a benti gépeken ő maga csinálja meg azt, amit tud, amihez már kis segítség is elég. Most vár. Talán hetekig, talán hónapokig, talán hiába is, hiszen a gyárnak, ahol dolgoziknem profilja mindez. Aztán lehet, hogy elindul, kér, kilincsel. Gazdagok vagyunk. Lehet, hogy maga a terv nem is annyira jó, lehet, hogy dolgozni kell rajta, de — és innen valók a rossz érzéseim — a gép készítője fél. Annyi történetet tud egyre több gazdájú újításokról, találmányokról, hogy ezt a félelmet meg lehet érteni.., Azt is, hogy nem akar nehéz ember hírébe keveredni. 4 beszélgetést, igaz minden műszaki hozzáértés és információ nélkül, megírtam. Annyit beszélünk innovációról, a szükséges ipari háttérről, hogy hátha kíváncsi lesz valaki az ötletre magára. A kíváncsiság ugyanis mindig gazdaságosabb, mint az elmulasztott kíváncsiság. Bartha Gábor kodott a vétel, mint az éves bevétel: a 10 millió forint, öt >év alatt a létszám h úszom- 'hatra emelkedett, s immár egyedül kell felvenniük a versenyt a nagy tervező cégekkel, mert a megye másik hasonló profilú kisszövetkezete, az Umitas szép csendben kimúlt. Éles küzdelem — Legfőbb vetélytársunk a Nyírberv — állítja az elnök, Nagylucskay László — de nehéz a helyzetünk a vállalati gazdasági munkaközösségek miatt is. Sajnos, wem tudunk közös nevezőre jutni egymással, ezért gyakran előfordul, hogy egy-egv előnyös megbízást valamelyik miegyén . kívüli tervezőiroda kaparint meg előlünk. A 'küzdelem olyan édes, hogy a versenytárgyalásokon időnként 'tisztességtelen eszközöket is felhasználnak : egyszer például azzal akartak lejáratni, hogy , .mosópo rn e v űek vagyunk ... Szereltek a tervezők Az Optimal kizárólag közülieteknek tervez, legismertebb munkájuk Nyíregyházán a Szamuely téri ABC és szolgálta tóház. Ö.k oldották meg a kisvárdaii és a namé- nyi kórház fűtés-rekanstruik- tíiójá't, valamint az ország 'több pontján kaptak megbízást uszodai vízforgatóikra: a siófoki SZOT-üdülőben, a pécsi városi uszodában. Eb- , ben a témában nagy népszerűségnek örvendenek, ugyanis kevesen foglalkoznak vízforgatókkal. (Az elsőre, a szentlőrincire annyira kíváncsiak voltak, a gyakorlatban miként működik, hogy maguk a tervezők szerelték össze a helyszínen.) — Az egyszerűsített, harmincnál alacsonyabb taglétszámú kisszövetkezett előnye, hogy nem kell önálló szerveket létesíteni, . adminisztratív dolgozókat foglalkoztatni. Hátránya, hagy ugyanúgy adózunk, mint a nagy cégek, a bevételünk 12 százaléka termelési adó. Hogy jövőre mi lesz? Még nem tudjuk, az viszont biztos — és óriási hátrány —, hogy nem lesz lehetőségünk a bérbruttósításra. Néha a tönk szélén? — Azért nem félünk a 88- 'áis évtől, mert eddig négy vízforgatóra és két település teljes gázellátására van kilátásunk. Azt pedig már megszoktuk, hogy év közben gyakran úgy tűnik, a tönk szélén állunk. iMi ugyanis csak akkor látunk pénzt, ha egy beruházás műszaki átadása megtörténik — a késedelmes teljesítéssel éppen ezért a nagyobb cégek tömk- retehetnek bennünket. Nem ltudunk imiilliőkat felhalmozni, de nem is vághatunk mindent zsebre, gondolni kell a fejlesztésre is. Nézzen körül: ma már senki sem a térdére fektetett táblán rajzol, hanem komoly felszeretéssel, van fénymásológépünk és ami a lényeg, saját irodahelyiségünk. Egyszóval nem panaszkodhatunk az elmúlt öt évre! B. A.
