Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
1987. december 8. Kelet-Magyarország 3 r Érdemes meggondolni! Autószerelőből gazdálkodó? Ugyanazok termelnek, mint tavaly Csökkenő lázgörbe Az elmúlt években gyengén alkalmazkodó gépipari vállalatok betegségtünete elérte az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai üzemét is. Különösen a múlt évben szökött magasra a kiúttalanság „lázgörbéje”. A feszültség mindenkiben érezhető volt. A kétkezi emberben azért, mert nem tudta, mennyit fog hő végén hazavinni a családnak, mennyit kell beosztani az asszonynak. A vezetőkben pedig azért, mert az irányításukra bízott gyárban a már említett kórtünet — nevén nevezve a dolgokat, az értékesítési bizonytalanság — az orvosi hasonlatnál maradva, egyre jobban elburjánzott. A MAGYAR CSALÁDOK férfitagjainak 70 százaléka valamilyen többletmunkát végez — olvasom kulturális hetilapunkban. Egy másik statisztika azt állítja: a falusi családok 80 százaléka folytat háztáji vagy kisegítő gazdálkodást. A számokból két dolog következik. Az egyik: aki csak teheti, kiegészíti jövedelmét. Manapság már egyre biztosabban állítható, hogy ezt nem feltétlenül gyarapodási vágyból teszik az emberek, hanem a család gazdasági kényszerűsége diktálja a túlmunkát. A másik következmény: a kistermelés egyre inkább elveszíti kiegészítő jellegét, mindinkább pótolhatatlan forrása lesz a családi költségvetésnek. CSIRKÉK A MŰHELYBEN. Korábban már mondogattuk: a kistermelés hobby, a hétvégi telkeken, a ház körüli kertekben azért is ka- pálgatnak a gazdák, hogy a terméssel büszkélkedhessenek a szomszédok előtt. Máskor, ha a kistermelés testet fárasztó jellege került a beszélgetés középpontjába, azzal lehetett érvelni a sommás megállapítások ellen, hogy a kistermelés életmód. A gazda azért kel hajnalban az állatok miatt, azért hajladozik a forró nyári napokon a kertben, mert megszokta. Nem akar és nem is tud évtizedeken át gyakorolt szokásairól lemondani. Ma sem állítható, hogy nincsenek hobbykertészek, hogy idős emberek nem megszokásból etetik malacukat, de a kistermelést vállalók többségét a megszerezhető jövedelem hajtja. Előre, gondosan eltervezett családi célok eléréséhez gyűjtik a pénzt. Az egyéni törekvéseket támogatja a gazdaságpolitika, a személyes érdekek találkoznak az országossal, s mindezek következtében virul a kistermelés. A jövőben sem lesz ez másként, mint ahogy ezt a kormány nemrégiben elfogadott' programja is meghatározza. A kistermelés virulásának azonban a legutóbbi hetekben mintha a vadhajtásai is növekednének. Egyik példáját ennek autószerelő ismerősöm fogalmazta meg érzékletesen: leteszem a kulcsot, és csirkéket tartok a szerelő- műhelyben. Szinte hihetetlennek tartottam vélekedését, de néhány héten belül másoktól is hallottam, hogy az autószerelőhöz hasonlóan jól képzett, .magánkisipart gyakorló szakemberek is készülnek elhagyni szerszámaikat. Néma munkától, hanem a személyi jövedelemadótól félnek. Arra készülnek, hogy ezután nem az autó körül vagy a szobafestés közben hajladoznak, hanem a hátsó udvarokban. Szakmájukat feladva, mező- gazdasági kistermelők akarnak lenni. Csatlakoznának ahhoz a másfél millió emberhez, akik eddig is kiegészítették jövedelmüket a kistermelésből. FELÜLETESEN SZÁMOLNAK. Semmi elítélendő nincs az autószerelőből, vagy a festőből mezőgazdasági kistermelővé átalakuló állampolgárok gondolkodásában. Joggal gondolhatnak arra, hogy munkájukra eddig is szükség volt, s ezután sem lesz másként. Ipari szakemberként is eltartották családjukat, és kistermelőként sem akarnak mást. Azt is megállapíthatják, hogy a kormány támogatja törekvéseiket, s az országnak is szüksége lesz áruikra. Mégis furcsálható magatartásuk. Legalábbis azoké, akik korábban semmi jelét nem adták mezőgazdasági hajlandóságuknak. Ök nyilvánvalóan most sem a növények szeretete, az állatok iránti buzgalmuk miatt adnák fejüket a kistermelésre, hanem a látszólag kedvezőbb adózás a vonzó számukra. Azzal számolnak csak, hogy 500 ezer forint árbevételig adómentes a kistermelés, s ezt nagy összegnek vélik. Arra viszont kevésbé gondolnak, hogy az árbevétel és a tiszta haszon egymástól jelentősen különböző dolgok. A bevételnek legfeljebb 10—15 százaléka a nyereség, a család megélhetése szempontjából viszont csak ez jöhet számításba. Azt is számításba kellene venniük, hogy a kistermelés megindításához beruházás, vagyis pénz kell. Később gondolniuk kell a parasztemberek körében már megszokott és elismert kockázatra. Ha mindezeket alaposan megfontolták, még kézbe kell venniük a szakirodalmat, tájékozódniuk kell néhány tapasztalt gazdánál, ha nemcsak vállalkozni akarnak, hanem sikereket is szeretnének elérni. A mezőgazdasági kistermelés ugyanis éppolyan hozzáértést követel, mint bármelyik ipari szakma. LEBESZÉLÉS NÉLKÜL. Nem érdemes riogatni a kistermelésre avatatlanul vállalkozókat, a maguk hasznán vagy kárán rnajd úgyis tapasztalják az ellentmondásokat, illetőleg a sikereket. Lebeszélni már csak azért sem szabad őket, hiszen szükség van a megfontolt vállalkozókra és vállalkozásokra, a kistermelésben elvégzett túlmunkára, az abból származó anyagi javakra. A kalandorok aránya úgyis elenyésző a megfontoltakhoz képest, éppen ezért az utóbbiak érdekeinek megfelelően kellene kiszolgálni a kistermelést. Ez sem teljesen zökkenő- mentes, hiszen a termelés feltételei közismerten változtatásra szorulnak. Jelenleg még kevés a korszerű gép, a meglévők drágák, többféle anyag ellátása akadozik. S ezek megváltoztatásán sokkal inkább múlik a kistermelés sorsa, mint az avatatlanok szertelen vállalkozásain, vagy a gyakran kinyilatkoztatott jó szándékon. V. F. J. A mit most elmesélek, az nem mostanában történt velem, hanem januárban. Akkor, amikor a tél leginkább tombolt. Mínusz 15 fok hideg volt, és itt a Tisza partján combközépig ért a hó. Elképzelheted milyen lehetett a Zempléni-hegység. Oda hívtak vaddisznóra. Nagy megtiszteltetés ez egy kezdő vadásznak, kellőképpen meg is voltam illetődbe. Bandival mentünk át az ottani barátokhoz. Kora délután érkeztünk meg, de kisvártatva beesteledett. Megbeszéltük melyik dombhajlatba megyünk fel, aztán pakoltunk. Az emelkedő lábánál volt egy kis vadászház, oda cuccoltunk be. Jóféle füstölt sonka, hagymával, öreg mádi borocska ... Persze meg se kóstoltuk, mert tele gyomorral nem vadász a vadász. A szesz meg puskával a kézben ugyebár tilos. Négyen hagytuk el a jó meleg kis szállást, és tapostuk a szűz havat. Ragyogott a Ebhen az időben nagyon sokan elhagyták a „süllyedő hajót”, csak a szakma és az ISG „szerelmesei” nem futa- modtak meg. Nem volt köny- nyű a helyzet, amibe Sichna György igazgató belecseppent, noha Budapestről a központból ismerte a szálkai üzem gondját-baját. Különböző megítélés — Más háromszáz kilométer távolságból megítélni és más dolog a munkapad, az esztergagép mellett dolgozó ember szemébe nézve válaszolni, mert ez az év sem indult másként, mint a korábbi. Döcögve, akadozva ment a termelés, s ezt még tetézték az üzemen belüli gondok is. Utólag már látszik, hogy jól döntöttünk, amikor a folyamatos termelésre koncentráltunk és ezt tartottuk legfontosabb feladatunknak. Abból indultunk ki, ha Olyan termékeket gyártunk, amik keresettek a piacon, különösen a tőkés országokban, iáikkor a dolgozóknak is több jut a borítékba fizetéskor. Az elképzelés megvalósításához mindenki partner volt Mátészalkán gyáron belül és gyáron kívül. A termelési eredmények már az első félévben biztatóak voltak, de az igazi eredményt az mutatta, hogy a háromnegyedéves bevételűik elérte a 320 millió forintot. Természetesein közben a termékszerkezet is változott, a hagyományos szelepek, szerelvények gyártását megszüntették és elkezdték a magas ötvözetű, nagy hidegben és melegben is használható ipari szerelvények gyártását. A termék- családot tovább bővítették, s ma már a szálkái szakemberek kezemunkája megtalálható az osztrák, a francia és legújabban a finn piacokon is. Az úgynevezett vezérelhető, automatizálható, gázokban és más különleges közegekben is használható szerelvények állják a próbát. Ebben az évben 25 millió forint értékben gyártanak visz- szacsapó szelepeket a mátészalkai Ipari Szerelvény és Gépgyárban. Képünkön: Tóth Lajos CNC esztergán a szelepházakat készíti. (Farkas Zoltán felvétele) Szeretnek dolgozni — Kidolgoztuk az ösztönzőket is, a tőkés exportot még külön is dotáljuk — folytatja az igazgató. — Az év .eddig eltelt időszakában másfél millió forint lett a dolgozóké. Ez az összeg tavaly mindössze 400 ezer forint volt. Ahogy látom, itt az emberek szeretnek dolgozni, — a közel egyéves tapasztalatom alapján bátran állítom — s ha eredményét látják munkájuknak, akkor pedig különösen. De más területen is értünk el változást ebben .az évben. Elértük, hogy nem kell szombaton és vasárnap berendelni az embereket és nem mentek az ősz folyamán betegállományba. Nem volt ez ilyen egyszerű, de a politikai és társadalmi szervek segítségével megértettük a gyár érdekeit és megértettük mii is vezetők azt, hogy van almaszedés, van háztáji gazdálkodás. Ön mielőtt Mátészalkára érkezett Japánban is járt. Az ott látottakat, tapasztaltakat .igyekezett-e, tudta-e hasznosítani ? Fogékony fiatalok — A legfontosabb, ámított láttam, a különböző szintű vezetők önállóságának, elképzelésének megvalósulása, természetesen egy cseppet sem figyelmen kívül hagyva a gyár érdekeit. Ebből talán sikerült valamit itt Mátészalkáin megvalósítani, de ehhez hozzájárult az is, hogy a gyár dolgozóinak közel fele harminc éven aluli. Mindenki tenni akart és ez csak jó értelemben érthető. Azért tudtuk a termékváltást megoldani, mert a fiatal mérnökök fogékonyak voltak és bizonyítani akartak. Nagyon remélem, ez a szellem továbbra is megmarad. Az ISG portájának ablakán tábla adja hírül: „munkásfelvétel nincs”, mert akik maradtak, a minőségi munka elvégzéséhez elegen vannak, s mostanság ennek a .követelménynek megfelelni kötelesség ... Zsoldos Barnabás telihold, percről percre hidegebb lett. A disznó felülről jön majd, oktatott a helybéli felvezető. Négy magasles várt ránk, sorba rácihelődött a következő. Nekem már csak egy hatalmas szilvafa jutott a dombtetőn, és annak a két legerősebb ága között egy karvastagságú rúd. Ha lőtávolban a dúvad, ne tétovázz, — búcsúzott el a zempléni barátom. És még valami: 11-ig nincs leszállás, mert a lentiek disznónak nézhetnek. Hat óra volt. A szilvafára olyan óvatosan másztam fel, hogy a félujjnyi vatag zúzmara- réteg meg sem mozdult. A keresztbe rakott ülőalkalmatosság vágta egy kissé az alsó felemet, de amúgy nem volt kényelmetlen. Egy darabig. Ott a fa hegyében a levegő alig észrevehetően mozdult. Nem szél volt, hanem csak szellőcske, de sütött a hidegtől. Meresztettem a szemem a ragyogó holdfényben, de nem mozdult semmi. Telt múlt az idő, lassan gémberedni kezdtem. Előbb az ujjaim kékültek rá a puska agyára, majd a fogam vacogó- sodott meg. Utóbb már annyira reszkettem, hogy a szilvafáról lehullott a zúzmara. Ekkor inogtam meg először. De úgy, hogy maj- nem leestem. De azért kitartottam. Mit szólnának ezek, — járt az eszemben. Nyolc óra tájban úgy rángatóztam, hogy az apró ágak összeverődtek, és a ki tudja mikor ráfagyott jég lepattogzott róluk. Ban- diék vajon, hogy bírják, gondolkoztam kétségbeesetten. Én tízig álltam helyt. Alig bírtam lemászni, olyan merev voltam, mint egy döglött róka. Lent jutott eszembe, hogy mi lesz, ha disznónak néznek? Próbáltam kiáltani, de csak nyöszörögni tudtam: Baba-bandi jövök ... Ne lőjetek. Odaértem a második magasleshez, felnézek, senki... Lassan leérek a harmadikhoz, közben mondom: Bandi, jövök. Hátha ott vannak. Senki. A harmadikon se. Hová lettek? Ügy vonszoltam le magam a vadászházhoz, mintha a Dontól érkeznék. Azon vettem észre magam, hogy még mindig dünnyögöm: Bandi, jövök. Benézek az ablakon, hát ezek a jó melegben, gatyaszárban kártyáznak. Az asztalon az ennivaló, a butykosnak már csak az alján láttam valamit. P iros volt az arcuk, verejtékben úszott a hajuk. Vígan ri- koltoztak. Csak Bandi vette észre, hogy az ablakban állok, megbabonázva nézett kifelé, míg rá nem szólt a felvezető: Bandi, te jössz ... Esik Sándor SZEMBETŰNŐ ELLENTMONDÁS Kereslet, kínálat Egyre szembetűnőbb az ellentmondás. A munkahelyek szakképzett dolgozóra várnak, miközben egyre többen mindenféle szakképesítés nélkül kopogtatnak kapujukon. A nyírbátori munkaerőszolgálati irodát az év elmúlt tíz hónapjában 570-en keresték fel azért, hogy elhelyezkedési, munkahelyváltoztatási gondjaikra megoldást találjanak. Sajnos, a megjelentek 27 százaléka még nyolc általánossal sem, 36 százaléka mindössze nyolc általánossal rendelkezett, s a jelentkezők alig 20 százaléka volt szakmunkás. 16 százalék rendelkezett középfokú végzettséggel, a munkát keresőknek csupán egy százaléka érkezett felsőfokú tanulmányokat bizonyító okmánnyal. Amint a statisztikából kiderül, a munkahely-változtatás szándéka elsősorban a fizikai dolgozók körében volt leggyakoribb. Örvendetes viszont, hogy a jelentkezők több mint fele el is tudott helyezkedni, s nem minden tanulság nélkül való az a tény sem, hogy leggyakrabban azok maradtak munka nélkül, akik még nyolc általánossal sem rendelkeznek. A város gyárainak, üzemeinek létszáma véges. A közeljövőben mindössze az Auróra Cipőgyár vesz fel új munkásokat, a tervek szerint a jövő év első negyedévében mintegy száz fővel növeli létszámát, örvendetes az is, hogy elsősorban a nők foglalkoztatásából vállal jelentős szerepet. (k. é.) BŐVÍTETTE TERMÉKVÁLASZTÉKÁT a Fejér megyei Malomipari és Gabonaforgalmi Vállalat. Az új üzemrészben NSZK gépsoron készül az ízesített kukorica, a rizs- pehely, valamint a sós ropi. A képen: egy zsáknyi az új termékből. Bttkönyi járdák Több, mint 2 ezer négyzet- méter járda készült el ebben az évben Bökönyben. A tar nács kezdeményezésére mindl ezt a lakosság végezte el társadalmi munkában. A helyi kisiparosok külön vállalták fel a bekötőutak, illetve a lakosság által nem lakott területek járdaépítését. Szeretnék, ha jövőre valamennyi út járható lenne hasonló összefogással. 1 ■ ■■■ ■ ■ v Bandi, jövök...
