Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
1987. december 5. Kelet-Magyaromig 3 A TÖRTÉNET ÍRÓDHATNA BÁRHOL. AZ, HOGY SZAMOS- SZEGRÖL ÉS SZAMOSKÉRRÖL SZÓL, AZ CSUPÁN A VÉLETLEN müve. az Állampolgár jogát ugyanis mindenütt egyformán szabályozza A JÓ ELV, de a pontatlanul müködö, agyonszabalyozott intézmények miatt okok sora eredményezi AZT, HOGY GYAKORLATUNK a tétova demokrácia Hallgatom Szamoskéren az elöljárót, Imre Györgynét. Szépen sorolja, mennyi volt a társadalmi munka, melyek az ellátás gondjai, panaszolja, hogy rossz a szolgáltatás, lelkesen számol be arról, hogy lesz ravatalozó, körbevezet az iskolán, ami a büszkeségük, dicsekszik, s joggal: van óvodájuk, öregek klubja. Lelkesedése lohad, amikor azt kérdem: — És milyen érzés, hogy elöljáró, egy község elsőszámú felelős embere? — Elsősorban tanítónő vagyok, ez köti le energiám javát. Nemrégen lettem elöljáró. az elődöm lemondott a tavaszon. Munkám sajnos, főleg abból tevődik ki, hogy a szociális segélyek elosztásával foglalkozom. Emiatt meg is szólnak: „vajdának” hívnak az emberek. Nem sokkal később az előd. a falu alapszervezeti párttitkára, Vincze Lajos is utamba kerül. Kérdem tőle: miért vált meg a funkciójától. A klubba invitál, ott mondja: — Korlátozottnak éreztem a lehetőségeket. Öten vagyunk itt tanácstagok, eleve a kisebbség a tanácsban. Sokszor olyan az előterjesztés,, főleg a pénzügyi, hogy érdemben nem is tudok hozzászólni. A munkám is olyan, hogy Szamosszegen dolgozom főleg, így aztán jobbnak láttam átadni az elöljáróságot. Szamoskéren tehát öt tanácstag van. Közülük három Szamosszegen dolgozik. A párttitkár is, aki a tsz dolgozója. s bizony, ha mint tanácstag vagy mint párttitkár szól a kéri öreg nyugdíjas tagok ügyében, egyben azt is vállalja, hogy munkaadója ferdén néz rá. A választott képviselők és a falu lakóinak kapcsolata esetleges. Miután az elöljáróságnak pénze nincs, a tanácsban esélyei kicsik, hiába csupa rendes ember, a bizalom kevés irántuk. Az érem két oldala mUSB* A közös tanács elnöke, Molnár András és a titkár, Gergely Lajos beszélgetőtársam Szamosszegen. Elmondom gondjaimat, a hallottakat. Aztán felteszem a kérdést, amit előttem fogalmaztak meg a társközségben: vajon nem túl koncentráltak az információk a hivatalnál? Vajon áramlik ebből valami vissza az emberekhez, döntés előtt? — Tény, hogy a tanácsnál igen sok értesülés jön össze. De ez mind nyitott. Ha bármelyik tanácstag ide bejön, akár egy napig is foglalkozunk vele, hogy minden világos legyen, hogy ismerjen minden okot, hátteret és lehetőséget — mondja az elnök. — Ha bejön, mért ez nem a jellemző. — Az is igaz viszont — így a vb titkára —, hogy az informálás gépezete akadozik. Ahol sokan vannak együtt, ott nincs kérdés, nincs vélemény. Így a lakosság, most is a tanácstagi beszámolókon, ott aktív, ahol nyolc-tíz ember jön össze. Ha mi olyan párbeszédet akarunk, ami valóban párok közti beszéd, akkor ezt a formát kell választani, így jön időben a vélemény, az ötlet, a közérdekű javaslat, a tanácstag-és a tanács munkájának megítélése. — Amit pedig Szamoskér- ről mond, az igaz. De hadd tegyem hozzá: Imréné harcos elöljáró. Nemegyszer vitatkoztunk össze fejlesztésen, felújításon. De az is igaz, az öt szamoskéri tanácstag mindig huszonhárom szamossze- givel áll szemben egy testületi ülésen. — Van elöljárósági jogszabály. Van egy sor előírás, ami mindent törvényesen elrendez. De ebben a labirintusban valóban elsikkadnak dolgok — fejtegeti Gergely Lajos. — Mert építési szabályzat például itt van, a társközségé is, itt döntünk felette. Az elöljárónak nem áll rendelkezésre pénz, mert a társközség fejlesztése, felújítása nincsen megbontva. Mi megmondjuk, hogy az elöljáró miben fog dönteni. És ez téves, mert azt kellene meghatározni, hogy miben akar az elöljáróság dönteni. Tétova demokrácia ez. A próbálkozások — Rendezünk kihelyezett vb-üléseket Kéren, olyan kérdésekben, ami oda vonatkozik. De bizony el tudnám képzelni — így az elnök —, hogy az elöljáróság szólítaná fel az áfészt, hogy a helyszínen adjon tájékoztatást. Mert van ilyen joga, mi több, beszámoltathat is. Lehet, a mi hibánk is, hogy nem élnek vele. — És az is furcsa, hogy köztisztasági. környezetvédelmi és más tanácsrendeletek is úgy születnek itt, a tanácsülésen, hogy az egyformán rendelkezik a két faluról. Ha az emberek nem látják egy-egy rendelkezésben saját szavukat, érdeküket, ha nem ismernek magukra, viszonyaikra, akkor a rendelet még akkor se talál megértésre, ha jó — fejtegeti a tanács titkára. — A kulcskérdés az érdek — veszi át a szót Molnár András —, amit több dolog bizonyít. Élénk és harcos vita volt például akkor, amikor a gyógyszertár szükségességéről esett szó. Szamos- kér lakói egyöntetűen utasították el egy festőművész letelepedési kérelmét, aki műtermet kért, mondván, más dolog fontosabb. De vitákban született állásfoglalás, mégpedig elutasító volt az, ami visszavonatta az egyik lakás értékesítési elképzelését. És mindig tetten érhető, hol a magán-, hol a közérdek akkor, amikor egy-egy tanácsülésre az állampolgár is bejön és szót kér. Kapcsolat a választókkal — Nekem az a kevés, ami kapcsolatot a tanácstag tud tartani a választóival. Van persze, aki nem is töri magát — mondja a titkár —, de bizony eddig soha nem fordult elő. hogy visszahívását követelte volna a választó. A tanácsülésen 83 százalékos a megjelenés, mondhatná valaki, hogy ez jó, szerintem nem. Miért nem lehet foglalkoztatni a póttanácstagot — kérdem? Miért nincsen lehetőség, hogy jobban bevonjuk őket a közéletbe? Miért nem támaszkodunk rájuk? Nincs jogszabály, ami ezt szorgalmazza. De nem is tiltja — morfondírozok magamban, s azon gondolkodom, miért lépik át olyan nehezen azt a megszokást, amely mindig készen várja az előírást, akkor is, ha demokráciáról van szó. Lényegében nem a választottak mondanak le időnként arról, hogy gyakorolják a hatalmat, miközben nem tudják kontrollálni a hivatali hatalmat? Visszacseng ekkor bennem, amit Vincze Lajos párttitkár mondott Szamoskéren : — Kérdés, hogy a válasz-' tottak rendelkeznek-e olyan alapképzettséggel, hogy tudják gyakorolni tisztüket. Vajon biztos, hogy mi, a legjobb szándék ellenére is, el tudunk igazodni egy olyan jogszabálydzsungelban, ami a tanácsi ember számára is csak nehezen érthető? Demokrácia az, amikor nem tudom, hogy amiről döntök, az mi által kötött, szabályozott, korlátozott? Hol tudja egy egyszerű, de becsületes, felelős ember maradéktalanul betölteni az állampolgári ellenőrzést, hogyan tud cse- lekedtetni, ha valami nem érthető? Tenni a közöny ellen Szép szóval egyeztünk meg Szamoskéren és Szamosszegen abban, hogy az érdektelenség megszüli a közönyt. Világos, hogy a jogszabályok sokasága áttekinthetetlenné teszi az életet. És ami a legrosszabb : az állampolgár maga sincs tisztában mindazokkal a jogokkal, melyeket az alkotmány biztosít számára. így aztán a tanácstag beérheti azzal, következmény nélkül, hogy egy testületi szavazógép alkatrésze, és elhiszi, hogy amit elé terjesztenek, az jó. — Én nem bánnám, ha a tanácsülések szenvedélyesebbek lennének — fejtegeti Molnár András. — Az elkövetkező szűkösebb esztendőkben még fontosabb lenne, ha minden információnk eljutna mindenkihez, és a legalkotóbb ötletek viszont be- áramlanának hozzánk. — Hiszem — egészíti ki Gergely Lajos —. hogy akkor. ha a személyi adó itt lesz nálunk, megélénkül minden, hiszen az emberek egyszerűen saját pénzük sorsát fogják számon kérni tőifink. De a közakarat gyakorlásánál nem lehet várni addig, azt a keveset, ami van, már most úgy kell osztani, hogy megfeleljen a többségnek. És a közélet mégse csak pénzosztás és -felhasználás. A hatalom a választókból fakad, nem belőlünk, ha az ő akaratuk nincs a döntésben, rossz a hatalom. Ha úgy tetszik, államjogi, alkotmányjogi a vita. Jó gondolatok, valós gondok jöttek felszínre. Ezek végső konzekvenciája lesz az, amikor a tanácstagok számot kell adjanak arról, miként tudták érvényre juttatni választóik érdekét, akaratát. Bürget Lajos Voröslreresst — kongresszus előtt Vegyük észre a másikat... Ha száz keze lenne, akkor is találna tennivalót Helyes Mihály né, a Taurus munkavédelmi előadója. Felsorolni is sok, hányféle terhet vállalt magáira. A gyár egyii'k Vöröskiereszt- alapszervezetóneik titkára, a gyári polgári védelmi szervezet egészségügyi századénak parancsnoka, párttag, pártcsoportvezető, és vezeti a Krúdy Gyula szocialista brigádot. Ezek a ‘társadalmi megbízatásai, emellett a Taurus nyíregyházi gyárában munkavédelmi előadó. Hiába szerzett szakmunkás-bizonyítványt dísznövénytermesztésből, mégis segédmunkásként kezdte. A szó szoros értelmében a földön, mert padlószőnyeget csomagolt először. — Soha nem gondolkodtam azon, érdemes-e elvállalnom egy feliadatot — magyarázza sokirányú megbízatásainak történetét. — Ha láttam, hogy valamire szükség van a közösségben, szívesen vállaltam. Szerencsére, otthon biztonságos „hátországra’' támaszkodhattam, hisz ia férjem és a fiaim is sokat segítették. Helyeséknél az a szokás alakult ki, hogy a férj főz a téli hónapokban, majd amikor kitavaszodott, minden szabad percét a ger- hátbokori kertben tölti a MÁV-nál művezetőként dolgozó családfő. — A gyerekek kicsi koruktól fogva önállóak, nem kellett őket noszogatni a tanulásra. Olyannyira, hogy a legidősebb, Tibor a Kilián György repülő műszaki főiskolán repülőmérnöknek tanul, Zoltán leérettségizett és. most sorkatona, a legkisebb, Csaba — akit édesanyám halála után, mint legkisebb testvért vettük magunkhoz és .neveltük fel — villamos- gép-tszerelőmek tanult, nemrégiben nősült meg. Helyezné a december 5— 6-án sorra kerülő Vöröskeresztes kongresszuson képviseli társait. Ha szót kapna, miről beszélne? — Talán olyasmiről, *ami az embereket általában foglalkoztatja az utóbbi időben. Főként arról mondanám el személyes tapasztalataimat, hogy legyünk felelősségteljesebbek a mindennapi életben, a munkahelyen' és a családban. Vegyük észre köztünk azokat, 'akik átmenetileg nehéz helyzetbe kerültek, életük válságos szakaszából segítsük ki őket szíves szóval, baráti tanáccsal. Bár sökan tartják feleslegesnek győzködni a szenvedélyes dohányost, a gyakran po- hiarazgatót, a társaival nem törődőt. Én személyes sikernek érzem, hogy a környezetemben sikerült néhány embert megállítani azon az úton, amelyen so- kák téves véleménye szerint nincs megállás ... T. K. Nemcsak a légkor javul Orvosi rendelő és étkezés Az üzemegészségügy helyzetéről tárgyalt a napokban a FeLső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatói tanácsa. A téma előtérbe kerülésének számos indoka közül elég, ha csak a legfontosab- hakra gondolunk: napjainkban országos jelentőségű üggyé vált az egészség kérdése, ezt hangsúlyozza az egészségmegőrzés nemzeti programja is. Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán három üzemorvos és egy fogorvos hat saját, illetve bérelt rendelőben biztosítja a csaknem 1500 vízügyi dolgozó üzemegészségügyi ellátását. Ezen belül az újonnan belépők alkalmassági vizsgálatát, a gyógyító munkán és a gondozási tevékenységen túl a munkahelyek és munkakörülmények vizsgálatát. A tárgyi és személyi feltételek biztosításán túl olyan gondok is felvetődtek ezen a fórumon, amelyek rendezése meghaladja az igazgatóság kereteit: az egész várost, megyét, sőt az országot érinti. Ilyen kérdés többek között a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatási nehézségeinek áthidalása. Köztudottan fokozott jelentőségű ez egy olyan területen, ahol az országos szinthez képest .is kevés a munkahely, nagy az elvándorlás. Több gondot kell fordítani az egészségre káros munkahelyeken az egyéni védőeszközök használatára, a dolgozók oktatására, egészségi állapotuk folyamatos ellenőrzésére. Az üzemi étkeztetés jellegének helyes megválasztása is komoly jelentőségű az egészséges, korszerű táplálkozás meghonosítása érdekében. Az igazgatóság vezetői megállapították, hogy az odafigyelésnek, a törődésnek nemcsak a munkakörülmények és ezáltal a munkahelyi légkör, a teljesítmény javulása terén van jelentősége, számokban alig kifejezhető az a megtakarítás, amely a munkaidő-kiesés elmaradásából származik. Szabolcsi vetőmag Indiába Gondjai ellenére is sikeres évzáróra készül a Szabolcs Szatmár megyei Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat. Az 1987. évre megjelölt 95 milliós tőkés export tervét 96,5 millióra teljesítette november közepére. Szabolcsból a legtöbb vetőmagot az NSZK- ba, Svájcba, Olaszországba. Hollandiába. Svédországba és Ausztriába exportálták. De már feliratkozott vevőik közé Törökország is, ahová vetőbúzát, és India, ahová pedig borsót szállítottak. Hasznosított hulladék A gyártás során keletkezett hultadékanyagot granoláta sassá dolgozzák fel a Kender-Juta nagyhalász! gyárában. Ilyen úton a kevésbé értékes anyagból jól eladható exportterméket készítenek. fE. E. felv.) Teljesített exportterv
