Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

1987. december 31. Hogyan lettem H a a vége jó minden jó — mondhatnám most, szilveszterkor. A nagy igazságra két könnyed bi­zonyítékom is van. (1.) Mindenki tudja, sajtóhiba volt, van és saj­nos — lesz. Persze a kész lapszámban mindig több is lehetne, mert jó néhányat kijavítanak kéziratban, korrektúrában. Íme három egybetűs „kiszűrt” lehetőség a KM idei terméséből: Azt hittem, káprázik a szemem, vagy legalább­is igazi szenzációt látok, amikor az egyik cikk címében ez állt: „Elkészült a vérszínház prog­ramja”. A talány persze nem sokáig tartott; az első bekezdésben már a kisvárdai várszínházba invitáltak. „Megtartották a tanévnyivó ünnepsé­get ...” adta hírül egy másik kéziratunk. Micso­da öröm lett volna a srácoknak! Aztán végre egy igazi jó hír a mai inflációs időkben: „Bérbányán átadták az új . . .” Ránk is férne már egy kis bér­bánya, itt Szabolcsban. Sajnos nem bérről, bor­ról volt szó, de a bánya igaz ... Toliunk egészsé­gére! (2.) Az idén tartottuk a 25 éves érettségi talál­kozónkat. Egyik kedves osztálytársnőm (az első nagymama az osztályunkban) sejtelmesen meg­kérdezte: „Ugyan, Marik Sanyi, milyen kocsid is van neked?". Hatéves piros Dacia — mondtam. „Szerencsédre. És akkor biztosan megengeded, hogy hangosan is elmondjak egy történetet, ami rólad szól, de egy kicsit pikáns ...” Megengedtem, mit is tehettem volna ... „Hazajön egy alkalommal a lányom — mond­ta most már a társaság füle hallatára —, tudjá­tok, ide járt a nyíregyházi tanárképzőre, s nagy jókedvvel kezdi mesélni: képzeld, anyu, el akar­tak csábítani, méghozzá milyen trükkel! A Sóstói úton lelassított a buszmegálló mellett egy autós és felajánlotta, hogy szívesen elvinne. Nem is figyeltem rá, de mondta tovább, hogy milyen csinos vagyok, meg hogy ő újságíró, Ma­rik Sándor. Biztosan olvastam már, ha mást nem, a külföldi riportjait feltétlenül. Jó rámenősen magyarázta, hogy el tudna intézni néhány dolgot nekem, nem" bánnám meg, ha vele mennék. Amúgy jó fej volt a srác, ráadásul azt hitte, ráállok a dologra, amikor mondtam, hogy való­ban ismerem a nevet. De láttad volna a folyta­tásnál, amikor azt is hozzátettem, hogy az anyu­kám beszélt róla, megmutatta az érettségi tabló­ján is. Csak ott nem ilyen szőke volt. meg mint­ha kicsit korosabb is lenne már ... De akkor a zöld Zsiga kerekei már kaparták a bitument, egy pillanat alatt eltűnt az új lova­gom. Most mit szólsz hozzá, anyu?” Az mind semmi. De adott esetben mit szóltam volna én, ha anyuci nem beszél az osztálytársak­ról amikor Nyíregyházára készül a lánya, vagy nem olyan talpraesett az a kis szöszke? Marik Sándor Mi?: odaértem, a cetlin* néztem, s onnan tudtam meg. hogy a nevem, ami a pogácsához vezető utal megteremtette dr. Nagy An­tal. Azóta otthon sütjük a pogácsát, és a családban — bizalmasan — dr. Pogácsa a neve. Balogh József Kedves fogadtatás éMjm i tagadás, IWM igen nyúl- lelkűnek ■kell lennie annak, aki megijed tő­lem a mégoly sö­tét utcán is; nem vágyóik az a kife­jezetten marcona .alkat. . . Jött’ is már ettől .zavarba egy-'két riportala­nyom. Egyszer például — előre megbeszélt idő­pontban — vár­nom kellett Illeté­kes Elvtársra az előszoba j ában, mert »még nem ért véglet az előző tár­gyalása. Végre ki- kísérte a vendé­gét, <s mór nyitot­tam volna a szá­mat, de meg»elő- zött: — Kire vársz, öcsi ? — -fordult hozzám kedvesen. — Éppen önre — válaszoltam, s bemutatkoztam, ahogy illik. Illetékes Elvtárs hirtelen azt sem -tudta, mit mond­jon. Csak -akkor oldódott fel, »ami­kor látta, milyen jói szórakozom a zavarán. .A másik törté­net helyszínét — »ne is kíváncsis­kodj aniak — nem árulom el. Csak annyit: a várako­zók mind munkát kerestek ... Meg­érkezem az előre egyeztetett időre. A Főnök nyitott »ajtó mögött tele­fonál éppen, ia -tit­kárnője hellyel kínál. N-em látjuk egymást a leen­dő beszélgető­partnerrel, de én minden szavát hallom: — Nem, most »nem jó ... Talán majd délután ... Jön hozzám vala­mi újságíró... Nem tudom, mit iakar ., . Szerintem még ő se tudja . . . Ránézek a tit­kárnőre; »arcán némi .pír és ta­nácstalanság. Vé­gül -úgy dönt, be­szól -az irodába: — Főnök kar- társ, már itt vár­ja az újságíró ... Beletelt egy pár másodpercbe, mi­re a Főnök kilé­pett a szobájából, s — még mindig lángoló arccal betessékelt. Olyan készséges volt, »mint tán -senki velem azelőtt! Papp Dénes Szerelem, szex és egyebek — Ne felejtsd el, Henrik, egy fél óra múlva hazajön a férjem! — Na és? Nem csináltam semmit. — Éppen azért — igyekezz végre! Kezdő színésznőcske di­csekszik a barátnőjének: — Tegnap próbafelvételen voltam a filmgyárban. Egész nap a kamerák előtt mezte­lenül lovagoltam. — És szerződtettek? — Engem nem, csak a lo­vat. Az idős Bella kisasszonyt a szomszédai állandóan pisz­kálják, hogy miért nem megy férjhez. — Minek? — válaszolja. Hiszen van kutyám, papagá­jom, macskám... — De hiszen ezek nem he­lyettesíthetik a férjet! — Dehogynem. A kutyám mindig morog, a papagájom egész nap káromkodik, és a macskám minden éjszakát házon kívül tölt. T sz-béli ismerősöm, kiváló mezőgazda, á nyáron igencsak kapacitált, hogy nézzük meg a közös ártéri tenge­rijét. Merthogy nagyon szép, sűrű, ígéretes, az aszály ellenére is dús meg minden. Nem tagadom, nagy kíváncsiság nem volt bennem, de hát ki bánt meg egy lelkes ten­geritermesztőt. Én nem, az biztos! Nos, indultunk, mentünk a GAZ-zal vagy félórát, aztán tényleg ott voltunk a tetthelyen. Ten­geri is volt, nem különös, legalábbis szerintem, olyan, mint másutt. Az viszont feltűnt, hogy "azért rendesebb, tisztább, gon- dozottabb, mint általában. Miután kinézegettük ma­gunkat, invitál a mező­gazda: gyerünk ki a part­ra, legalább egy pillantást vessünk a Tiszára, örö­mest. Átvergődünk a szedren, igaz. csapás már volt, és íme, ott előt­tünk ... Nem a Tisza. Az csak kulissza. A túlsó part palaja. És rajta mennyi csodás pucér nő! Egy iga­zi nudista strand! Leros­kadok. jár a szemem mint a jojó. A barátom előkerít egy látcsövet. Délebédig gyönyörködtünk, mert csodás volt, a dolog, az­tán a- fürdőzö, napozó szépségek is elmentek, fel­tehetően — enni. És ettől a pillanattól kezdve ér­tem, miért lendül fel az ártéri termelés, miért gondozzák jobban az itte­ni növényeket. Újféle nyá­ri szabályozó. Jobb — és főleg szebb —, mint az adó. (bürget) Kíyánsághangyerseny ’88 (Siilyeszteri hangulatban komponálta Körtén Sándor) VARGA GYULA megyei első titkár: r- Most meg­próbáljuk több szólamban, de vigyázzunk az össz­hangra! JÖKAY LÁSZLÓ KISZ megyei első titkár: — Kö- téltáachn védőhálót! SZMV ve töth LyuK n<*­S nÄ*ilat! «~°s.; főorvosa: 'ingató '*'»Pa,áza2í?b,á* RUDI BÉLA, a NYÍRSÉG Konzervgyár vezérigazga­tója: — Világútlevelet a ..Nagymaminak”. HORVATH ISTVÁN ügy­vezető színházigazgató: — Brrrrúttóóósított gázsikat a világot jelentő deszkák­VACZI BÉLA, az NYVSSC csatára: — Ha lap, legfel-^ jebb Kelet... HH ÚJÉVI MELLÉKLET KOPKA JANOS, a Kelet­Magyarország főszerkesz­tője: — Jobb híreket — no és lényegesen kevesebb sajtóhUbát — napi száz- jjzer^jéldánybairí^^^^^^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents