Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
Karácsonyi üzenetek 1. Levél Kanadából Karácsonyi élményeiket gyűjtve egy kanadai professzornő 'levelét olvasgatom. Megosztom gondolataimat szülőföldem lapjának olvasóival. 1986 .karácsony „közeledltén” kelt a levél Vancouverből. Ügy írom le szóról szóra, ahogy a levél küldője írta. Sorait egy fotóval díszített levélpapírra írta, amelyen ő egy gyermeket tart karjaiban, fcörüilöttte az indiai asszonykoszorúval. Így szól a levél: „Szinte hihetetlen, hogy karácsony már a küszöbön áll és elvárja, hogy pár percre lecsillapodjon az ütem, lelassuljon a világ és gondoljunk mindazokra, akik ezt az évet, ezt a karácsonyt melegebbé, emberibbé tették számunkra. A kandalló lángjai idevarázsolják a múlt év élményeit, örömokozóit, örömrésztvevöit. Afrikából, Ázsiából, Amerikából, Európából és főleg kies kis Magyar- országról. A múlt karácsonyt Darjeelingben töltöttem, ahol tiszteletemre nyolc év után először óriási, vizes lusta pelyhekben megeredt a hó és puha palástként beborította a teraszos teaültetvényeket, a keskeny, kanyargó hegyoldalba kapaszkodó utcákat és a kopjafát Körösi Csorna Sanyi sírján. Olyan érdekes volt a darjeelingi lakosok, főleg a gyerekek reakcióit figyelni, hogy átázott cipőmet, zoknimat gyorsan újra és szárazra cseréltem ki a piacon, hogy időt ne veszítsek azzal, hogy visz- szatérjek a szállodába. Két kis tibeti gyerek barátommal találkoztam, akik kíváncsian érdeklődtek a keresztények ünnepéről, amiről olvastak valahol. — „Mi az a karácsonyfa?” Fenyőillat, ajándékozás, melegség, feloldottság, újra születés, havas hegyek, díszes utcák, barátok, családi összejövetel, töltött pulyka, öröm, jókedv ... Hallgattak egy darabig, utána megegyeztünk abban, hogy elviszem mindkettőjüket az állatkertbe és ők segítenek megkeresni Körösi Csorna sírját. Jártunk hegyről le, hegyre fel, csodálva a hirtelen fehérre varázsait világot. Este a szállodában ahhoz, hogy kiszárítsam magam, az egy vödör szén, ami a kandalló előtt állt, nem lett elég. A nepáli szénadagoló fiú nagy mosollyal hozott egy másodikat és egy kis karácsonyi megemlékezés után olyan örömmel rakta a szenet a kandallóba, hogy öröm volt nézni. Egeit a láng, futott a toll, esett a hó és a darjeelingi karácsonyi gondolatok vágtattak a világ minden tája felé." Eddig a levél. Az élményt nyújtó sorokból a „Körösi Csorna Sanyi” szóhasználat ütött egy kicsit mellbe. Lehetséges, hogy egy rokoni, vagy öröklődő baráti szál ad lehetőséget erre a fogalmazásra. Mi mindig Körösi Csórna Sándort mondunk a nagy tudósnak kijáró tisztelettel. Felemelő érzés lehetett az ö szellemével ünnepelni a karácsonyt. Talán az olvasó előtt is megjelent e rövid em.be rszeretebből fakadó levél szavai alapján a 'távol-keleti, hófehér karácsonyi táj. Köszönjük meg ezeket a sorokat Csapó Margit professzornönék. Kívánjuk, hogy legyen sok ereje .a további világjáráshoz. Valósítsa meg nagy álmát, hogy a világ minden részéről egy Nemzetközi Gyógypedagógiai Kongresz- szusra hívja mindazokat — és éppen talán Magyarországra — akik ezekért a fogyatékos gyermekéként sok felelősséget éreznek. To wish you a Blessed Christmas and a Joyous New Year! Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánnak levelének magyar olvasói. 2. A béke fenyőfái Ma szinte elképzelhetetlen számunkra, hogy karácsony szent ünnepén ne díszítsünk fenyőfát! Előjönnek a szép emlékek, örülünk a jelennek, együtt ünnepel a családi és baráti kör, néhol még karácsonyi ének is elhangzik... Mennyből az angyal... vagy lemezről a „Stille Nacht, beilege Nacht” fülbemászó melódiája. Ám a karácsonyfa-állítás szokása nálunk nem nagyon régi, mintegy 170 éves. A szálak József nádor családjához vezetnek. Ehhez a nagyon tehetséges és sokoldalú főúrhoz — akit érdeme szerint nem igen méltatunk — bár segítette a városszépítö- ket, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Ludovika Akadémiát és a Margit-sziget kiépítését is. Ennek a korábban közkedvelt főúrnak a harmadik felesége a württembergi király. Mária Dorottya Vilma nevű leánya állította fel Magyarországon az első karácsonyfát. Aztán elterjesztette 'környezetében és ma az egész népünkbe beivódott, felemelő szokás lett. A melegszívű, szegényeket segítő öt gyermek édesanyjának köszönhetjük ennek a gyönyörű hagyománynak a megkezdését. Említsük meg még róla, hogy jól megtanult magyarul, szívesen járt magyar ruhában. Családtagjait magyarul taníttatta és bőkezűen támogatta az iskolákat és jóléti intézményeket. Magyarrá lett! Talán megérdemli, hogy reá is gondoljunk a csillogó fenyőfa mellől. Emlékeimben tovább tallózgatva a dél-amerikai uruguayi karácsonyra gondoltam, ahol ugyancsak díszítenek „fát”, de ez műanyagból készült és zöld, vagy fehér színű. Bár ott nem akasztanak rá csak színes gömböket... és a rekke- nő nyár közepén van a karácsony! Nekünk szokatlan ez, mert a „karácsony fogalma” nálunk hideget, fehér hóval borított tájat is jelent. Én az uruguayi „fát” feldíszítettem itthonról vitt szaloncukorral, csokoládéfüggőkkel, diókkal és csillagszó- róklkal. Mostohaunokáim nem kis örömére. Ök azonnal „szabad gazdálkodást” akartak, a függőket leemelve a cukorral együtt — míg végül azt a megállapodást kötöttük, hogy mindennap néhány cukrot szabad leszedni. Emlékeimben felcsillog a betlehemi karácsony fénye is, ahol a város főterén hatalmas, kivilágított fenyőfa hirdette az emberek közötti békét és szeretetet. Fülembe cseng az esti szabadtéri műsor énekkarainak hozsánna éneke, hallelujája és a hires betlehemi harangok „békeszózata”. Bízzunk benne, hogy azon a tájon is — ahol most vér folyik — erősebb lesz a karácsony hangja. Gondolok az éjféli misére, annak sok ezer éneklőjére, a békés „zarándokúira” a Krisztus születése helyéig. Hiszem, hogy a betlehemi „békeüzenet” áthatja majd a szembenállókat és a fegyver helyett baráti kezet szorítanak. Gacsó László A II. Rákóczi Ferenc vezetett szabadságharc mos nagy alakja tetteiví tézségeivel, hazaszeret örökre beírta nevét a no történelembe. Kitörölhé emléke él Esze Tamásnál Ádámnak, Bercsényi M nak, Bercsényi Lászlóna még sokan másoknak, a hazáért, a Magyarors: véráldozatoktól sem rei vívták csatájukat. Egy é dig sem tartott a küzdel a „nagymajtényi síkon le a zászló”. A vezérlő feje' katonái 1711-ben, a sza békét követően Európa s: országába, Lengyelors; Törökországba, Franciao: ba emigráltak. A honbar radottak, a kuruc vitéze dók mélyén, nádasok, 1 mocsarak rejtekadó ölén ták az újrakezdést, ami következett be. Franciaoi ban, a francia király XV jós szolgálatában Ber< László haláláig, 1778-ig h bízott abban, hogy hazat hogy katonája és zászlói lehet egy újabb harcnak ; ibadságért. Bercsényi nem tért, nen hetett haza. Csak szobr; Vaján, a vajai várkastély fejedelem, a generálisok, pitányok társaságában, ben a szabadságharc ide Bercsényi első vitézi te számítva eltelt 280 év, s Bercsényi László vajai rához 1987. november Franciaországból katonai döttség érkezett. r------------------------------------------------------------------------\ „...csakhogy valami fájjon." r r ója is legyen hiteles, ne csak a vers — nekem itt kezdődik a költő igazán. Váci Mihályon nőttem fel. Talán, mert ő is pedagógus; mert ezért a vidékért, ezért a népért szólt messzehangzón — otthon, a családban gyakori beszédtéma volt. Mondtam kölyökként a verseit. A Paraszt-legendát Zajácz Mihály urasági cselédről; a Még nem elég sorait (megsértődve, hogy valaki megkockáztatta: piros nyakkendősen még nem érthetem); később, kamaszkételyekkel, indulatokkal telve, hogy Valami nincs sehol... Nem felejtem a döbbenetét. Édesanyámat, magunkat, ahogyan figyeltük a rádiót: milyen hír érkezik a felfoghatatlan messziségű Hanoiból? Tizenhárom éves voltam akkor (kopott jutalomkönyvem, a Százhúszat verő szív is felnőtt korba lép már hamarosan), s meggyászoltam a sosem látott hozzátartozót. 1970 — karácsonya — de távoli a dátum! Azóta volt, hogy elfordultam tőle, kevesebbet lapozgattam verseit. Aztán felfedeztem újból. Humorát, szatirikus vénáját — amit kifelejtettek a tankönyvekből. És a kételyeit, aggódásait,' töprengéseit. Keserűségét, mert az eszmények nem adták könnyen magukat; vívódását, hogy hol rontottuk el... Bölcsész barátaim az egyetemi évek alatt kézlegyintéssel elintézték: „Szabadság! Tégy gazdaggá minket!, Kelet felől...” Vitatkoztam, érveltem: persze, mert csak ennyit tudtok róla, csak ezt a Vácit ismeritek... Mindhiába. A leginkább becsmérlő lányt aztán sikerült meggyőzni. Nem az én érdemem, Váci Mihályé. Újságpapírba burkolva vittem fel a könyvet a szobájukba, s szokásos éjszakai, teázós beszélgetéseink egyikén olvasni kezdtem egy verset — találja ki, ki írta! „És irgalomért a kalászos / rozs-szál lehajolt a hajá- - hoz, — / éj-arCa körül olyan tűz lett, / mint a czesztoho- vai Szűznek.” „Könnyű, szép kicsi melle, / mintha madárka lenne / az inge alatt félve, / verdesve bújt a szívére.” „Az egész nem igaz: — álom. / Fekszem és kitalálom, / csakhogy valami fájjon.” De szép — mondta barátném, s nem találta ki a költőt. Ez tényleg Váci Mihály?! — kérdezte. Igen, ez is Váci Mihály. És még sok más. Csak nem is- > merjük. Nem akarjuk?, nem hagyják megismerni? Papp Dénes Váci Mihály: Vakvezető Valami szürke köd közeleg, benne egy varjú károg. Nem látok jól — jöjj közelebb; vezess, magyarázd, merre járok. Én láttam a csillagokat, tudtam, merre menjek. Hályog ez? Mondd, hogy nem igaz, hazudd, csak kósza felleg. Fehér bottal tapogatok a körúti csúcsforgalomban. Kezemben gyeriya lobog, kiálts rám valahonnan! V ________________________________________________J Tóth Bálint: Békehozó születik Nézd a karácsonyi éjjel csillagait: az Ikerpárt, Kecskegidát, a Kutyákat, az Égi Vadászt s a Bikát! Július napperzselte kormos egén sohse gyűlt ki ennyi ragyogva: nézd az Oroszlán is felszökken Keleten! Honnan e sűrű csapat, ez a káprázat, ez az éjfeli égi tolongás? Bárka az ég s népét gyűjti nagy útra Noé? Más csillagrendszer Ararátján vélvén csak menedéknek? Félve, a vén Földet tűzözön égeti föl... Tán nem. S megszólal ott fenn az égi Oroszlán s emberi hangon mind az ég állatserege, s indulnak — bízzunk — beragyogni ama jászolt, hol ma a Fényből a Fény, a Békehozó születik. Hamar sötétedett. A M Pireneusokban fekvő T helyőrség I. ejtőernyősez nek katonái személygépi reflektora által szolgál fényben helyezték el kos ju'kát a szobor talapzaté tisztelegtek ezredük név előtt. A vajai várkastély jébe ekkor jött vissza ni pillanatra a dicső múlt, idézve egy rendkívüli m ember sok esetben kai; történetét. Bercsényi László 168 Eperjesen született. Apja csényi Miklós főgenerális, jedelem helytartója odaac ve volt Rákóczinak, a m szabadságharcnak. A B( nyi család férfiúi ágon dig is híven szolgálta í zát, törökkel, osztrákkal : ben csatákban kard-kard nében évszázadokon át v küzdelmeiket. Sok jeles Gyógynövény-kivonatok készítésére használt tinctura prés Patikai relikviák A tiszalöki „Szarvas” patikát Valkó Sámuel gyógyszerész alapította 1847-ben. 1869—74 között Kosztka László gyógyszerész bérelte, akinek Csont- váry Kosztka Tivadar nevű fia itt volt gyakornok az 1871 —73. években. A „Szarvas” patikának kiemelkedő tulajdonosa volt három generáción át (1888—1950) a Rab család, amely 1890-iben készíttette Steinbuch Ármin budapesti asztalossal a most Nyíregyházán, a megyei gyógyszertári központban látható neobarokk diófa bútorzatot. Képeink a gyógyszerésztörténeti szakgyűjtemény néhány régi és értékes darabjáról készültek, amit 1980-tól állítottak ki a megyei gyógyszertárközpontban. (császár) Mechanikus pénztárgép National márkajelzéssel. HU karácsonyi MELLÉKLET Tiss Pii
