Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
KARÁCSONYI MELLÉKLET Államunk ezután is fontos feladatának tekinti az idős emberekről történő gondoskodást ön többször járt Szabölcs-Szaitmár megyében, így személyes ismeretei is vannak arról, hogy itt nagy számban élnek nagycsaládosok és igen alacsony nyugdíjból élők. A nehezedő körülmények számukra különös terheket jelentenek. Sokak kérdése: a gazdaságtól teljesen különvált szociálpolitika intézkedései képesek lesznek arra, hogy mérsékeljék az őket különösen sújtó gondokat? — Olyan szociálpolitika, amelyik teljesen elkülönül a gazdaságtól, nem lenne, nem lehetne eredményes. Éppen ezért nem áll szándékunkban felmenteni a gazdálkodókat a korszerű szoci ál politikai tevékenység kötelezettségei alól. Képezni, átképezni, egészség- és munkavédelmet fejleszteni, a családokkal és nyugdíjasokkal, a megváltozott munkaképességűekkel törődni a jövőben is kell a munkahelyeken, mert éneikül a társadalombiztosítás, az egészségügy, a tanácsok nem képesek jól megoLdami a feladataikat. Visszatérő momentum volt a stabilizációs és kibontakozási program vitája során, valamint az azt követő pénzügyi nyilatkozatokban, hogy a szociális kérdések teljes mértékben függetlenednek a bértől, az adózástól, a gazdasági szférától. Egy szociális ügyekkel is foglalkozó minisztérium vajon ren- délkezák-e olyan anyagi eszközökkel, melyek a valós helyzethez alkalmazkodva képesek lehetnek a krónikus bajok orvoslására? — Természetes, hogy a viták során eltérő álláspontok is megfogalmazódnak. A döntéseink azonban csupán a teljesítményelvű bérpolitikát kívánják megvédeni a szociális megfontoltságtól. (Bár például a minimális bér meghatározására mindig szükség lesz, és ez is erősen szociális indíttatású bérpolitikai elem.) Az adózás pedig már tekintettel van a nyugdíjasokra, a hátrányos helyzetiekre és a sokgyerekesekre. Nem szűkíteni akarjuk az adózás szociális elemeit, hanem ha egy kicsit is jobban állunk — éppen a kedvezmények és mentességek bővülésével számolunk. — A gazdasági döntések jelentős része is tartalmaz szociális elemeket,' így például az árpolitika, a hitelpolitika, az ipar szerkezetváltása, a környezetvédelem, a településfejlesztés, az infrastruktúra alakítása során rendre tekintetbe vettük elhatározásaink szociális, emberi következményeit, az egyéneket és a családokat. Éppen ezért nem egyedül az új minisztérium rendelkezésére álló eszközökkel lehet csökkenteni a gondokat. Az új szervezetnek az a legfontosabb feladata, hogy koorDr. Cselláb Judit szociális és egészségügyi miniszter exkluzív nyilatkozata lapunknak Az Országgyűlés téli ülésszakán, a kormányzati munka hatékonyabbá tétele jegyében fogadták el azt a határozatot, amely a jövőben szociális és egészségügyi ügyek intézésére új, kibővített hatáskörű minisztériumot hozott létre. Ennek minisztere dr. Cserhák Judit, a Politikai Bizottság tagja, aki új hivatalának elfoglalása után először lapunk munkatársának, Bürget Lajosnak nyilatkozott a szociálpolitika és az egészségmegőrzés időszerű kérdéseiről. egyházak támogatását, segítségét. Manapság a családi és szociális problémák esetében is a gazdasági kérdések kerültek előtérbe. Hiányolom ugyanakkor: kevés inspiráció van arra, hogy nagyobb szerepet kapjon az érzelem, a melegség, a türelem, a megértés. Lehetne mozgósítani azokat, akik nem kevés számban vállalnák a humanitás önzetlen munkáját, példájukkal, magatartásukkal kompenzálnák a túlzott racionalizmust ? — Példaképet hivatalból nehéz lenne kijelölni. Ugyanakkor terjesztenünk kell a legszélesebb nyilvánosság előtt is a jó példákat. A nyugdíjasok „Szeretetszolgálat” egyesülete legalább olyan mértékben alkalmas a követésre, mint a nagycsaládosok törekvésed vagy az állami gondozott gyermekeket nevelő családok közösségei. A racionalizmus szerintem nem kell, hogy érzelem- mentességet, az önzetlenség hiányát jelentse. Hajlamosak vagyunk általában beszélni a családok helyzetéről és a szociálpolitikáról. Köztudott ugyanakkor, hogy egy-egy terület között nagyok az eltérések. Szabolcs-Szatmárban — amint azt ön is tudja — lényegesen alacsonyabbak a munkabérek, itt a legtöbb az egy keresőre jutó eltartott, ndlatíve a legnagyobb a népszaporulat, az elöregedés is meggyorsult, családok esnek szét a munkahely és a lakóhely közti távolság, a kényszerű elvándorlások miatt. Várható-e, hogy szociálpolitikai területen is kialakul egy olyan koncepció, mely az ország legnehezebb helyzeteiben lévő területeinek prioritásokat biztosít? — Foglalkoztatásra, rehabilitációs célra, a kevésbé fejlett térségek fejlesztésére, vagy a hátrányos helyzetben dolgozó iskolák feltételeinek a javítására elkülönített anyagi eszközök rendelkezésre állnak. Ismereteim szerint a megye vezetése igen határozott elképzelésekkel rendelkezik ezeknek a feladatoknak a megoldására, és jó kilátással pályázhat a központi támogatások elnyeréséért — ha saját erőforrásait is sikerült mobilizálnia. Ma már nyíltan beszélünk arról, hogy hazánkban vannak szegények. Előrevetül annak árnyéka, hogy még többen lesznek. A helyzet magyarázatán kívül várható-e olyan hosszú távú és ' hatékony szociálpolitika, mely az önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévők sorsát úgy rendezi, ahogy az társadalmi i gazságérzetün k - nek megfelel? Egyáltalán: milyen szintig vágyunk kényszerülve a szegénység fogalmát és gyakorlatát elvisel n|i? — Kétségtelen, míg korábban úgy véltük, hogy gyarapodásunk és a teljes foglalkoztatás automatikusan felszámolja a szegénységet, most némiképp csodálkozva ismerjük fél: mindezek ellenére élnek köztünk megélhetési gondokkal küszködő állampolgárok is. — Az igazságot pedig el kél! viselni, a valóságot nem lehet leváltani. Az elszegényedést is megelőző intézkedésekkel és nem csupán alkalmi segélyekkel, a rászorultak eseti támogatásával lehet eredményesen befolyásolni. Éppen ezért az általános iskola befejezésének, az életrevaló szaktudásnak, az együttélés szabályai elsajátításának, a normális családi élet támogatásának, a jó munkahelyi és lakóhelyi közösségeknek véleményem szerint ebben a kérdésben is nagyobb a szerepe, mint csupán a segélykeretek rendszeres emelésének. Nyíregyházi és megyei látogatása során, éppen a nemzeti egészségmeg- őrzésá program kérdéseiről beszélgetve hangsúlyozta, hogy annak elsőrendű színhelye a család. Mit tartana fontosnak, hogy kd-ki felismerje ebben legsajátosabb érdekét? Mennyire számítanak ebben a munkában a tömegtájékoztatásra? Netán szó lehet arról is, hogy azokat, akik önpusztító életet élnek — ás betegségüket ezzeL idézik elő — valamilyen módon szankcionálják? — Több, bár összefüggő dologról faggat most. Nem lenne helyes — és nem is lehet — az egészség értékét szankciókkal megteremteni. Bevallom, célunk, hogy a gyereket, szokásait szeretnénk sokféle eszközzel alakítani úgy, hogy esetleg szüleiket is rávegyék életmódjuk megváltoztatására. Ezért nemcsak ifjúsági, hanem családi programokban is gondolkodunk. Természetesen olyan érdekeltség kidolgozása is feladatunk, amelyben a megőrzött egészség anyagi értékké is válhat. Karácsony a' szeretet és a béke ünnepe lévén hadd kérjem meg, hogy személyes gondolataival járuljon hozzá ahhoz, ami erősíti emberi kapcsolatainkat, és hozzájárul egymás jobb megértéséhez, jövőbe vetett reményünkhöz. — Egész évben szeretnék úgy dolgozni, úgy élni, hogy karácsony táján se érezzék lalkiismeretfurdalást az egyedül maradók, az elhagyatottak, a szeretet nélkül felnövő vagy elhanyagolt szeretteink miatt. Most nem könnyű a lelkem, sok a hátralékom, sokan vagyunk egymásnak erkölcsileg eladósodva. De nagyszerű dolog jónak, nemesnek, adakozónak, segítőkésznek és megsegítettelek lenni; mindent szeretnék megtenni azért, hogy legyen minél több lehetőségünk egymásra figyelni. din ál ja mindazoknak a munkáját, akiknek kötelességük tenni és azokét is, akik önként sietnek segítségünkre. Nyomatékkai és viszsaatérően hangsúlyozzuk, hogy a család, a több gyermek, az egészséges nép- szaporulat nemzeti kérdéseink között az első helyen áll. Számos árintézkedés, amely januártól lép érvénybe — gyermekruha, csecsemőétel. járóka, nem is szólva a lakásárakról —, nem csinál kedvet a családalapításhoz, a gyermek vállalásához. Tervez-e a kormányzat olyan lépéseket, melyek képesek kivédeni a negatív hatásokat, csökkenteni a gazdasági kényszerből adódó logikus nehézségeket ? — A parlament döntött a legfontosabb szociális intézkedésekről. Ezeket az érintettek is jól ismerik. Anyasági segély, GYES, családi pótlék emelés, a GYED kiterjesztése, a tanácsi segélykeretek emelése mind a várható terhek mérséklését célozzák. Még ezzel a sokféle intézkedéssel sem tudjuk teljes mértékben kompenzálni a jövő évi megélhetési költségek emelkedését. Éppen ezért arra kell számítanunk, hogy a születéssszám — még a legjobb esetben is — átmenetileg csökkenhet, hogy a szülők többletmunka vállalásával igyekeznek majd gyermekeiket felnevelni. A házasság előtti tanácsadás, a terhesgondozás, a gyermekek egészségügyi ellátása és az egészségnevelés színvonalának emelése révén csökkenteni kell a gyermekekre leselkedő egészségi kockázatokat. A családvédelmi szolgálatok számának bővítésével konkrét gondjain szeretnénk enyhíteni. Rendkívüli feladat hárul a szociális gondok megoldásában az állami, a tanácsi szervekre, ismerve a lehetőségeket, nem tudják a szükséges mértékben kielégíteni az igényeket. Számítanak-e arra, hogy társadalmi szervek, egyházak további részt is vállalnak a feladatok megoldásában ? — Véleményem az, hogy ez a terület, ahol az állami intézkedések — még a leggazdagabb országokban is —önmagukban, a társadalmi szervezetek, önsegítő egyesületek, és az egyház részvétele nélkül nem lehetnek eredményesek. Az értő figyelem, az érzelmi motiváció hiánya a legjobb jogi intézkedések hatékonyságát is megkérdőjelezi, és ha nem fogunk ösz- sze mindazokkal, akik az egyes emberekhez is elérnek, akkor nem számi ihatunk sikerre. Ez azt is jelen ti, hogy nemcsak számítunk, hanem igényeljük a társadalmi szervek, a céljainkkal azonosuló Szociális gondoskodás társadalmi alapon L987. december 24. Q
