Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-23 / 302. szám
1987. december 23. Kelet-Magyarország 3 Talpunk alatt milliók Parkettagyár „jó passzban" Nyírbátorban Csengetnek Dunántúlról, sürgetnek Budapestről és a Kunságból, érdeklődnek Miskolcról és Kazincbarcikáról, te- lexeznek Debrecenből és Nyíregyházáról. Száz telefonból kilencvenben parkettát kérnek. Érthető-e ezek után bizonyos „elzárkózás” Juhász Mihály, a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyírbátori erdészeti üzemigazgató- ja részéről? Bizonyára. Bár a számok, s az elmúlt évgk eredményei ezt cáfolni látszanak. Közli is: — Az elmúlt hét év alatt jnegduplázódott a parketta- gyártásunk. Most 100 ezer négyzetméter parkettát gyártunk, melynek kilencven százaléka akácfából készül — mondja, majd hozzáfűzi: — ,Ez a legkeresettebb, ára közepes, 300—370 forint között van négyzetmétere. Átsétálunk a telepen. Feltűnően kevés az akác. Ahogy érkezik, szállítják is a feldolgozóba. — Eddig nem utasítottunk el senkit. Legfeljebb sorban állás van — tájékoztat az üzemigazgató. Zúgnak a gépek, ügyes női kezek válogatják a parkettát, kinn fújja-hordja a szél a íűrészpont. Két nyújtott műszakban termelnek. Korszerűsítették az üzemet, így naponta 5—600 négyzetméternyi parkettát gyártatnak. Szárítóüzemet építet- tek, amely rendkívül gazdaságosan működik augusztus óta. Igaz, 2,5 millióra tervezték, 4 millióba került, mire elkészült, de olyan mértékben növekedett a kapacitás, thogy még így is gazdaságos. S ha a szükség úgy hozza — márpedig ez bekövetkezett — a gyaluforgácsot használják a kazánok fűtésére. S ez nem kevés, ha azt számoljuk, hogy egy-egy műszakban körülbelül 3—4 köbméter ilyen forgács képződik. Az üzemigazgató ismét szóba hozza a bizalmat, a vevők tévhitét, rossz információit a parkettáról. — Sokszor megkérdezik a vásárlók: tessenek mondani, szárított ez a parketta? Szeretnénk eloszlatni egy téves információt. A magyar szabvány 12 százalék alatti nedvességtartalmat engedélyez. Ez központi fűtésű lakásokban magas, mert ezekben a helyiségekben nem megfelelő a páratartalom. Mi önerőből a szárítási ciklust a parkettáinknál megnöveltük, s 9—10 százalék alatti eredményt értünk el. Bizonyára ezért is keresett termék a Nyírbátorban gyártott parketta. Ki véletlennek, ki tudatosnak véli, egy bizonyos: jó érzékkel korszerűsítették a parkettagyárat, s nem kidobott pénz az NSZK- gyártmányú gyalugép. Idén — ilyen körülmények között — 2,5 millió nyereséggel számolnak Nyírbátorban. — Svéd parkettát szeretnénk gyártani — villant a jövőre Juhász. — Olyan ez, mint a mai parketta, csak nagyobb méretű, 80 cm hosz- szú és 8—10 cm széles. Az igényektől függ, hogy beve- zetjük-e. Ezen a korszerű gépen tudjuk ezt is gyártani. — Nem lesz rá igény — kétkedik Paulik. Egyedi kívánságra, kuriózumképpen már gyártottunk — árulja el az igazgató. — Nem mondom meg, de érdeklődik az egyik sportcsarnok is. Vajúdik az üzletkötésünk. Ugyanis ez a svéd parketta alkalmas falburkolásra is, bár szokatlan, de mi már kipróbáltuk egy-egy irodánkban, és azt mondják, mutatós. „Űri igény” Nyugaton, Amerikában divat, talán itt is hódítani fog. Szondázzák a piacot a nyírbátoriak. A jelentkező új, szokatlan igényeket is igyekeznek kielégíteni, mert meg akarnak élni jövőre is. Ezt célozzák takarékossági elképzeléseik is. Jövőre 3—4 ezer tonna energetikai célú faaprítékot szeretnének gyártani fűrészporhulladékból. Értékesítésre 3,5 ezer tonnára már szerződést kötöttek a Nyírbátori Növényolajgyárral, ahol a drágább szenet helyettesítenék ezzel, amely egyben környezetkímélő is. — Igyekszünk mindenből pénzt, valutát termelni — mondja az üzemigazgató. — Akác bútorlécből és egyéb fatermékekből idén 10 milliós lesz a tőkés árbevételünk. Ebből jövőre 15 százalékos növekedést tervezünk. Alkalmazkodnak a piac igényeihez. Tudják: a piac mér, ítél, minősít, elutasít, de el is fogad. És ha igen, akkor belőle meg is lehet élni. Farkas Kálmán A kerékpárosok biztonságáért Pályázat a világításra Már régen szükség volna egy olyan új világító berendezésre, amely alkalmas megoldani a kerékpárok biztonságos kivilágítását. Ezt szeretné elérni a Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, s ezért országos pályázatot hirdetett a kerékpárok Megyénkben is megjelentek az új Maruti személygépkocsik. A VAGÉP autószerviz üzemében üreg- és alvázvédelmen az első indiai'összeszerelésű japán gépkocsi. (Elek) kivilágításának korszerűsítésére. Olyan pályaművet vár a közlekedésbiztonsági tanács, amely sorozatgyártásra alkalmas, a kerékpárokra célszerűen szerelhető, a jogszabályok által előírt műszaki követelményeknek megfelel, a jelenlegi világító berendezést fejleszti tovább, vagy teljesen újszerű, biztonságosan üzemel minden körülmény között. A pályázatot mintadarab vagy műszaki leírás formájában lehet benyújtani. A pályázat országos, nyílt és titkos, melyen minden magán- és jogi személy saját munkájával részt vehet. A pályázati kiírás a Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkárságán (Békéscsaba, Bartók Béla u. 1—3.) vehető át 100 forint fizetése ellenében személyesen, vagy postai utánvéttel. A pályamunkák benyújtásának határideje 1988. június 30., az eredményhirdetés 1988. október 31. A pályaművek díjazására 100 ezer forintot szántak. ma itiek van a leges-leg- veszélyesebb foglal- * hozása? Az űrhajósnak, a berepülőpilótának, a bányásznak, esetleg a hegymászónak? •* Ha engem kérdeznek, én csak annyit mondhatók, hogy nekem, azaz Zehtinsz- ki elvtárs gépkocsivezetőjének. Gondolom, mindnyájan ismerik őt. Sokszor láthatták öles termetét az elnökségi asztalnál ülve, körbevéve megannyi aszparágusszal. ■ Meg vagyok győződve, hogy Önök is elérzékenyül- tek már alttól, ahogy arcán a nyájas mosollyá] az egyszerű emberekkel beszélget. Megható az a szülői gondoskodás, ahogy az úttörőegyenruhába és népviseletbe bújtatott fiúkkal és lányokkal bánik. Minduntalan eltölt bennünket a büszkeség, ha látjuk, milyen keményen szorítja meg a szerelők és az esztergályosok olajos kezét. Mihail Vesim: Veszélyes hivatás Egy szó mint száz, Zéh- tinszki elvtárs népünk egyik nagy fia! Ennek ellenére nem kis bátorságra van szüksége annak, aki mellette dolgozik. Zehtinszki elvtársat ugyanis bármelyik pillanatban leválthatják. Ha pedig ez bekövetkezik, vele együtt repülök én is, a sofőrje. Tegnap, amikor éppen gázt adtam, Zehtinszki elvtárs megszólalt a fekete Mercedesben: — Miladin, tudod-e, hogy a trákok elhunyt vezérük mellé temették a szeretőit, a szolgáit és a rabszolgáit. Oda hántolták a szakácsot, a fürdőmestert és a lovászt, azért, hogy halála után is szolgálják urukat... Ök ugyanis ismerték gazdájuk minden rejtett titkát, és elővigyázatosságból tették el őket láb alól, nehogy eljárjon a szájuk. Markolom a volánt, és fogalmam sincs, miről van szó. Szerencsémre Zehtinszki elvtárs a segítségemre sietett. — Nos, tehát, ha engem leváltanak, velem együtt repül mindenki. A titkárnők, a tolmácsok, egyszóval mindenki... De elsősorban te, Miladin fiaim... Hiába, nincs mit tenni, valamennyi titkomat ismeritek. E titkokat pedig egyedül csak én vihetem magammal. A 100 W teljesítményű erősítők nyomtatott áramköreinek ültetése és kábelkorbács Ütése a feladata a BEAG nyíregyházi üzemében az egyik szerelőszalag dolgozóinak. (Elek Emil felvétele) A város peremén (II.) Rendet tenni mielőbb A Guszevvel fenyegetnek? Ma már elodázhatatlan, hogy a Nyíregyházi Városi Tanács sürgős megoldást keressen. Éppen ezért a város- fejlesztési bizottság létrehozott egy munkacsoportot, amelyik azt a feladatot kapta: mérjék fel a Guszev-te- lep állapotát és tegyenek javaslatot a megoldásra. Talán soha nem készült ilyen szerteágazó és tartalmas felmérés az itt élőkről. Nem csupán szociológiai jellegű vizsgálódást végeztek a szakemberek — társadalmi munkában —, hanem felmérték a telep közel 300 lakásának műszaki állagát, és számításokkal igazolták, mikor mennyibe kerülhet a városnak, hogy normalizálja itt az életet. Hamarosan a tanács végrehajtó bizottsága tűzi napirendre a témát és hoznak, remélhetőleg, hosszú évekre szóló, megnyugtató döntést. Kútba dobott pénz? A munkabizottságot Vezse József, a tanács városfejlesztési bizottságának tagja, a SZÁÉV termelési igazgató- helyettese vezette. Egyértelműen leszögezték a vaskos jelentésben, hogy nem elég felújítani a lakásokat, vagy nem elég nyakló nélkül adni a segélyeket, komplex, úgyEkkor értettem meg, milyen veszélyes foglalkozást űzök. Igaza van, én válóban mindent tudok. Ismerem a lakásmanipulációit, tudok a Hondákról, a villáról ... És annak a gyárnak a létezéséről, mely beszerezte Zehtinszki elvtárs összes háztartási gépét Nyugatról. Mindenhová követtem a főnökömet, a vadászatokra, a bankettekre, a tivornyákra... Mindent tudok. Hevesen dobogni kezdett a szívem ettől a gondolattól, fölment a vérnyomásom, és kis híján infarktust kaptam. MJM őst már csak azért izgulok, és kérlelem a jó istent, egy-két évig maradjon még Zehtinszki elvtárs a helyén. Legalább addig, amíg a fiam befejezi a tanulmányait, és lakáshoz jut. Akkor aztán nem bánom, leválthatják Zehtinszki elv- társast. nevezett társadalmi rendezésre érett meg az idő. — A Guszev nem egyszerűen lakónegyed, hanem egy sajátos szegregátum — fejtegeti Vezse József. — Hiába történt sokmilliós felújítás a telepen, nincs látszatja, mely egyértelműen a lakosság összetételének kedvezőtlen alakulásával magyarázható. Élnek itt öreg, magányos, sokgyermekes, szegény emberek, és hozzájuk telepítették a közösségellenes magatartást tanúsítókat, a törvénnyel is szembekerülőket. Nem véletlenül kellett őket a korábbi lakásukból kényszerrel kiköltöztetni. Ma már ott tartunk, hogy a Guszevvel fenyegetik a renitens lakót... Nehéz körülmények között élnek itt azok is, akik a civilizáltabb környezetért minden áldozatot meghoznának Sok gonddal küszködik az iskola. Felújításra szorulna az ABC. Működik még egy bölcsőde. Itt található a cipőnagykereskedelmi vállalat, a PIÉRT és az Amfora lerakata. Ám mindenféle fejlesztési elképzelésnek gátot szab a bizonytalanság, ami a Guszev-telep jövőjét évek óta körülveszi. A bizottság szerint — teljes társadalmi rendezés nélkül — kár lenne egyetlen fillért is fordítani a telep felújítására. Olyan lenne az, mint a feneketlen kútba dobott pénz. Á közbiztonság hiánya Az életmód szerint három cigány és három nem cigány származású, egymástól markánsan elkülönülő csoportot találtak a bizottság tagjai a Guszevben. A jómódú, részben antiszociális magatartást tanúsító, 4—5 cigánycsalád viszonylag magas pénzhez jut, de ezt rendszeresen elisszák. Sokgyermekes, igénytelen, részben csonka cigány- család (számuk 30 és 60 közt lehet) igénytelen környezetben, segélyekre várva tengődik. Gyakori körükben az alkoholizmus és a betegség. A rendezett körülmények között élő, a felemelkedés útján elinduló cigánycsaládok (20—50 között) vágynak el a jelenlegi környezetükből. Hadakoznak az előítéletekkel is, másutt nem szívesen fogadják be őket. Található egy jövedelemmel nem rendelkező, antiszociális beállítottságú, 40—50 családból álló csoport. Vannak halmozottan hátrányos helyzetűek, akik becsületesen élnek, de saját erőből nem tudnak innen kimozdulni. Néhány család és egyedülálló idős még a „régi, szép időkben” költözött a Guszevbe, megszokta az itteni életet, beletörődött a sorsába. — A legnagyobb gondot a közbiztonság hiánya okozza — folytatta Vezse József. — A lakók átcsoportosításával, esetleg rendőrőrs szervezésével lehetne féken tartani azt, akit kell. Jó lenne az is, ha a családsegítők segélye nem a kocsmába vándorolna. Mivel zárt közösségről van szó, talán még lehetne a régi cigányvajdának megfelelő tisztségű embert választani, aki partnere lehetne a Guszev sorsát, életét rendező intézményeknek. A nemrégiben szervezett közhasznú munkásokat is bizonyára hatékonyan lehetne foglalkoztatni a Guszevben. Nem célszerű felszámolni Több hónapos munka után a bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a lakótelepet nem célszerű teljesen felszámolni. Horribillis összeg kellene hozzá, hisz egyszerre közel 300 lakást nem tudna adni a város. Leghamarabb a korábbi istállóépületekből kialakított lakásokat — iszonyúan rossz műszaki állapotuk miatt — kellene szanálni. A lakások felújítása, a közbiztonság megszervezése és a közterületek rekonstrukciója a legfontosabb. A tanács pénzügyi lehetőségétől függ, de 2—300 millió forintba kerülne a jelenlegi racionális megoldás. — A Guszev még hosszú ideig fennmarad lakóterületnek — fogalmazott Csabai Lászlóné nyíregyházi tanácselnök. — Közművel jól ellátott terület, házon belül és a közterületen kell mielőbb rendet tenni. A telep felszámolása nemcsak a pénzszűke miatt nem oldható meg — újratermelődnének a társadalmi feszültségek. A bizottság azt javasolja, hogy fékezzék meg a szembehelyezkedőket, esetleg úgy, hogy elhagyott tanyákra költöztetnék őket, és a Guszevben konszolidálnák az életkörülményeket. Hogy ne Nyíregyháza szégyenfoltjaként emlegessék a jobb sorsra érdemes telepet. Tóth Kornélia
