Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. december 18. Befejezte munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) zata is: 500 millió forinttal csökkent, s így 1,5 milliárd forintra változott, a családi pótlék emelésének érdekében. A képviselők — két tartózkodással — elfogadták a terv- és költségvetési bizottságnak azt' a javaslatát is, amely a többi között előírja: az Országgyűlést előzetesen tájékoztatni kell arról, ha az állami költségvetés több paragrafusában szereplő kiadások közül a szénbányászat, a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvasutak, a szanálási alap, illetve a foglalkoztatási alap támogatásának bármelyikét a Minisztertanács növelni kívánja. E szavazással több más, bizottsági módosító indítványt is elfogadtak. Így azt is, hogy az egyéb kiadásokra —, köztük az év elején bevezetendő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem látható következményeinek áthidalását szolgáló tartalékra — előirányzott költségvetési tartalék 1988 első fél évében nem használható fel. A második fél évben a felhasználásról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat, figyelembe véve a belföldi megtakarítások alakulását és a nem rubel elszámolású nemzetközi fizetési mérleg tervezett hiányát. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartózkodással — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági javaslatokról. Az indítványok a többi között szorgalmazzák, hogy a pénzügyi ellenőrzés megállapításairól az ellenőrzött szervezet vezetőjét — vezető testületét — tájékoztatni kell. Ennek alapján az ellenőrzött szervezeteknek meg kell tenniük az ellenőrzés megállapításai szerint szükséges intézkedéseket, indokolt esetben a személyi felelősségre vonást is. A képviselők a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Országgyűlés — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Az egyházügyi hivatal elnökének jelentése Borics Gyula expozéja Borics Gyula igazságügy- miinisztériuimi állaimltitkár tartotta meg expozéját. Elöljáróban kiemelte: ha mérleget készítünk az edmúlt öt évről, megállapíthatjuk, hogy a Parlament törvényalkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési .bizottságok szerepe ;a törvények és más jogszabályok előkészítésében, a jogalkotás minden eddiginél jobban igyekezett kielégíteni a politikai, a társadalmi és a gazdasági szükségleteket, a joganyagot «tudatosan és folyamatosan korszerűsítették és egyszerűsítették, s a jogszabály-előkészítés demokratikus jegyeit i.s bővítették. — A vitathatatlan fejlődés ellenére a jogszabályok szánna'az indokoltnál nagyobb mértékben, évente 4—5 százalékkal növekszik: 1986-iban .már 5529 hatályos jogszabályunk volt. Különösen a ren- deletek száma emelkedett. S bár a törvények száma is növekvő tendenciát mutat, szerepük a jogrendszerben a kívánatosnál kisebb, 1986 végén a számuk csupán 146 volt. A továbbiakban kifejtette: a jog. csak akkor szolgálhatja hatékonyan az előttünk álló feladatok megoldását, ha megőrzi társadalmi tekintélyét. Ehhez pedig elengedhetetlen az állami szervek kibocsátotta jogszabályok világos, áttekinthető és egységes rendszerbe foglalása.' továbbá a szabályozandó életviszonyokat pontosan feltáró, az érdekek .széles körű egyeztetésén alapuló jogszabályelőkészítés, és végül, de nem utolsósorban a következetes végrehajtás. Az előterjesztett törvényjavaslat ezeknek a feladatoknak a megoldását kívánja elősegíteni. — Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, .amellyel iaz állatni, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szervezetek az állampolgárok .tevékenységét aiánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az irányítás korszerűsödése folytán ugyanis egv- re gyakrabban merül fel olyian kívánság, hogy a központi állami szervek ne konkrét magatartási szabályokat írjanak elő, hanem átfogó, elvi jellegű célokat, programokat - tegyenek közzé — mondotta a «törvényjavaslat előadója. A «törvényhozási tárgyiak meghatározása során vizsgálni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó tevékenységét is — .emlékeztetett .az előadó. — Az elmúlt évtizedek során ugyanis az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az alkotmány 30. paragrafusának (5) bekezdésében foglalt helyettesítő jogkör ében az Elnöki Tanács igen gyakran helyettesítette laz Országgyűlést a .törvényalkotó funkciójában, különösen így volt' ez, ha törvény módosítása vált szükségessé. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága úgy ítélte meg. a Parlament jogalkotási jogkörének igazi garanciát az ad, ha a jogalkotásról szóló törvény kimondja: az’ Elnöki Tanács a törvényhozási tárgykörökben nem alkothat törvény- erejű rendeletet, ez azt is jelenti, hogy az Országgyűlésnek e tárgyakban alkotott törvényeit nem módosíthatja és nem helyezheti hatályon kívül. Ez a megoldás azonban korlátozza az Elnöki Tanácsnak az Alkotmányban megállapított, helyettesítő jogkörét, így szükségessé vá^- íik az Alkotmány módosítása is. A demokratizmus követelményéről szólva kifejtette: a törvényjavaslat a II. fejezetében előírja, hogy az állampolgárok — közvetlenül vagy képviselőik útján — vegyenek részt a jogszabályok előkészítésében, illetőleg megalkotásában. Kimondja továbbá azt is, hogy a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi- viszonyokat érintik. A törvényjavaslat most a jogszabály-előkészítés részeként külön szabályozza a társadalmi vitákkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket. Lényeges szabály, hogy a vitát az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervek is kezdeményezhetik, és azt olyan időpontban kell lefolytatni, hogy az észrevételeket, javaslatokat a jogszabály előkészítésénél hasznosítani lehessen. Az előadó beszámolt arról is, hogy eltérő vélemények alakultak ki a Minisztertanács és a n niszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon felmerült érvek alapos mérlegelése után a törvényjavaslatba az a megoldás került, hogy .minisztertanácsi rendelet az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is szabályozhatja, természetesen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tárgyak körébe. A miniszter rendeletet, az államtitkár rendelkezést csak a feladatkörében és a törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján bocsáthat ki. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1986-ban úgy határozott, hogy az igazságügy-miniszter — a miniszterekkel és az Országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve végezze el az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálatát. Dr. Nagy József, a törvényjavaslat bizottsági előadója szólt az Országgyűlés törvényalkotó szerepének erősítéséről, javasolta az Alkotmány 30. cikkelyének módosítását, és hangsúlyozta, hogy a felkészültebb képviselői munka érdekében a törvényjavaslatokat az ülésszak előtt legalább 30 nappal .terjesszék be. Dr. Korom Mihály, az Alkotmányjogi Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy most 13 ezer, főleg alacsonyabb szintű jogszabály kerül hatályon kívül. Borics Gyula válasza után határozathozatal következett. Az Országgyűlés először az Alkotmány módosításáról szavazott, és egyhangú döntéssel beiktatta az alaptörvénybe azt a bekezdést, amely szerint az Országgyűlés ülései között a Parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja, az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság írásos jelentésében előterjesztett, a jogalkotásról szóló törvény- javaslathoz megfogalmazott módosító javaslatot az Országgyűlés ugyancsak egyhangú szavazással elfogadta. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általánosságban. és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy , tartózkodás mellett — elfogadta az Országgyűlés. A Parlament ezt követően az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatról szavazott, s azt egyhangúlag elfogadta. A napirend szerint ezután az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója következett az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról. Az elnöklő Cser- venka Ferencné üdvözölte az egyházak megjelent vezető személyiségeit, akik jelenlétükkel megtisztelték a tanácskozást. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke mindenekelőtt kiemelte: hivataluk — amelyet az 1951. évi I. törvénynyel hoztak létre — fennállása óta először tesz jelentést az Országgyűlésnek.- Üdvözölte, hogy e társadalmi jelentőségű témát az Országgyűlés napirendre tűzte, majd rámutatott: a mai magyar társadalmi valóság egyik fontos jellemzője, hogy immár hosszú idő óta megnyugtatóan rendezett az állam, valamint az egyházak és vallásfelekezetek kapcsolata. Tapasztalataink szerint a kedvezőbb helyzet kialakulásához az egyházakon belül lezajlott mélyreható változások is hozzájárultak. Széles körű teológiai munkával újraértékelték a társadalomhoz való viszonyukat, korszerűsítették az egyházak belső életét szabályozó törvényeiket. Elfogadták, hogy a lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlása, valamint az állampolgári jogok és kötelességek nem állíthatók szembe egymással. Ezután emlékeztetett arra, hogy az egyházpolitikai viszonyaink további javulását tette lehetővé a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán között 1964-ben kötött részleges megállapodás, amelynek nyomán a Magyarországi Katolikus Egyház és a Szentszék, valamint kormányunk és a Vatikán közötti kapcsolatok fejlődésnek indultak. Hazánkban a lelkiismereti és vallásszabadság zavartalanul érvényesül; a kialakult helyzet összhangban áll a helsinki megállapodásokkal, és jó feltételeket biztosít a továbbfejlődéshez is. Az egyházak képviselői számára is nyitottak a társadalmi és politikai közéletünk fórumai. A békéért és a biztonságért folyó küzdelem kezdettől fogva a politikai együttműködés egyik legfontosabb területe. Az Országos Béketanács keretében működő Katolikus Papi Békebizottság, továbbá az Opus Pa- cis — a Püspöki Kar békeműve — illetve a protestáns és kisegyházakat, az izraelita felekezetet képviselő Egyházközi Békebizottság tevékeny részt vállalnak a hazai és a nemzetközi békemozgalom céljainak megvalósításában. Miklós Imre beszámolt az egyházak szociális tevékenységéről, .amely jól kapcsolódik ,a kormány és a társadalmi mozgalmak szociális gondoskodási rendszeréhez. Elmondta: .az egyházak részt vállalnak .az egészségmegőrzés nemzeti programjának megvalósításából, és aktív szerepet játszanak a testi és szellemi fogyatékosok és a rászoruló idős emberek felkarolásában. Államunk erkölcsi és pénzügyi segítséget nyújt az egyházak szociális intézményeinek fenntartásához, korszerűsítéséhez, gondozási költségéihez, az ápoló személyzet szakmai felkészítéséhez. Támogatja az egyházak törekvését az .alkoholisták és a veszélyeztetett fiatalok társadalmi beilleszkedését segítő új formák bevezetésében." Ezért is járult hozzá több új egyházi szociális otthon létesítéséhez, és .a katolikus egyház szociális tevékenységét segítő, új női szerzetesrend felállításához. — A nemzeti értékké nyilvánított műemlékek egyhiar- mad része az egyházak tulajdonát képezi. Ezek .megőrzése közös érdekünk és feladatunk. Az elmúlt években a szorító gazdasági körülmé- nyék ellenére az állam és az egyházak közös erőfeszítésével sok műemlék templom és egyházi épület újulhatott meg. A magyarországi egyházak vezetői, az egyházak központjai, köztük a Vatikán is az állami törvények betartására buzdítanak. Munkánk során kellő figyelmet fordítunk az említett negatív jelenségekre, de a jövőben sem kívánunk részt venni az egyházak belső vitáiban. Berecz János felszólalása Ezután Berecz János Sza- bolcs-Szatmár megyei képviselő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kapott szót. Nem tartom helyesnek társadalmunk olyan felosztását, hogy vannak hívők és nem hívők — kezdte Berecz János. — Én például egyházi értelemben nem vagyok hívő, mert nem vagyok vallásos. De nem vállalom azt, hogy nincs hitem. Nemcsak meggyőződésem az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája hasznos ennek a nemzetnek, s hogy felépíthető a szocialista Magyarország, hanem én hiszek is ebben. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolójával egyetértek. Beszédében jó politikáról, eredményes, sikeres évekről adhatott számot. Jó példákat hozhatott arra, hogy lehetséges a társadalmi összefogás, a politikai türelem, ha jó a cél és megfelelő a politika. Mi az elmúlt 30 évben felismertük és megfogalmaztuk, hogy társadalmunk ideológiai szempontból megosztott. Érdektagolt társadalomban élünk, különböző érdekek mozgatják az egyes közösségeket. Ezért az állam és az egyház együttműködése jó példa arra: lehetséges a politikai megértés, a gyakorlati összefogás, ha a jelen formálásának, a jövő biztosításának felelőssége vezérel mindnyájunkat. Mi kommunisták úgy értékeljük, hogy egyhézpol'iitiKádár János találkozója egyházi személyiségekkel Az Országgyűlés tanácskozásának szünetében Sarlós István, a Parlament elnöke fogadta és üdvözölte az Állami Egyházügyi Hivatal egyházpolitikánkról, a hivatal munkájáról szóló beszámolójának tárgyalásán megjelent egyházi személyiségeket, a törvényhozó testületbe megválasztott egyházi képviselőket. A találkozón részt vett Kádár János, az MSZMP főtitkára, Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, valamint Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. kánk megfelel a Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politikájának. A XIII. .pártkongresszus határozatából két mondatot idéznék: „Népünk javát 'szolgálja, hogy az állaim és az egyházak viszonya rendezett. Az együttműködés a haza sorsáért érzett felelősségre épül”. Az állam számára ’az állam és az egyházák kapcsolata két fő kérdés megoldását igényli. Az egyik: intézményeik közötti kapcsolatokat kell intézményesen biztosítani. Erre létrejöttek a megfelelő megállapodások, egyezmények — a hivatal elnöke szólt erről — és biztosítja ezt az alkotmány is. A másik 'az állampolgár szempontjából fontos: vallását .szabadon gyiakoroihat- ja-te? Erre is megvan a mód; az alkotmány és más törvényeink biztosítják ezt a jogot. A párt szempontjából nem közömbös, hogy jól tudjuk-e értelmezni és kezelni e témának mind a politikai, mind laz ideológiai összefüggéseit. A .politika oldaláról az a mércénk, 'ki mit fesz a társadalmi haladásért és hogyan vesz részt a szociálisba társadalom építésében; milyen a viszonya a törvénye- inMiez. E szempontokat mérlegelve nyugodtan mondhatjuk, hogy egész népünk boldogulásának érdekében létrejött a nemzet egységét építő szövetség az állam és az egyház között, s ezt pártunk támogatja, erősíti. Azt azonban tudnunk kell, hogy a politikai és ideológiai összefüggések igen bonyolultak. Bármilyen ideológiai meggyőződésű emberek között vannak — lehetnek — a haladásnak elkötelezettjei, akiknek meg kell találniuk egymást a progresszió szolgálatában. És minden oldalon lehetnek — vannak is — elvakultak, gyűlölködők. együttműködésre képtelenek. Ma én ilyeneknek tartom az egyházak kebelében működő olyan személyeket, akik fiatal emberek bitét nem ápolni, hanem politikai célokra felhasználni akarják. Akik nem arra törekednek, hogy ez a hit gazdagabb, mélyebb és erősebb legyen, hanem a vallást szembe akarják állítani a haza iránti, a nemzetközi haladás melletti elkötelezettséggel, és minden egészséges hazafi társadalmi kötelezettségeivel. De á másik oldalon is van ideológiai türelmetlenség, amelynek politikai megnyilvánulásaihoz hivatali, intézményi eszközök is rendelkezésre állnak, és sebeket, fájdalmat okozhatnak. Mi azt kívánjuk, hogy a magyar egyházak összefogva támogassák a szocialista magyar nemzet egységét, nagy céljaink megvalósítását. S ehhez nem megosztottság, hanem kölcsönös türelem, megértés szükséges. Igaz ez nemzetközi értelemben is. A Magyar Szocialista Munkáspárt azt vallja, és azt kéri az egyházaktól is: minden nemzetközi kötelezettséget úgy teljesítsünk, hogy az a nemzet hasznára váljon. A Szabolcs-Szatmár megyei 6. számú választókerület képviselőjeként is kértem szót, most mégis engedjék meg, . hogy jelenlegi tisztségemből eredően pártom meggyőződését fejezzem ki: az a politika, amelyet az állam és az egyház kapcsolatában eddig követtünk, tovább szélesedik és gazdagodik, s javára válik a szocialista Magyarország felépítésének, hozzájárul népünk lelki egyensúlyának fenntartásá- Jaóz — mondotta végezetül Berecz János. ★ Az Országgyűlés — Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének • előterjesztésében — állást foglalt a december 7. és 10. között megtartott washingtoni szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatban, hangsúlyozva: a Magyar Népköztársaság továbbra is minden lehetséges módon hozzájárul a fegyverzetkorlátozás és leszerelés ügyéhez, a háborúktól mentes világ megteremtéséhez. ★ Ezt követően az Országgyűlés téli ülésszaka befejezte munkáját.
