Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

1987. december 15. Kelet-Magyarország 3 Reform, politika, intézméiyrendszer Üzletkötés a főiskolán Sikeres kísérlet Egymást erfisítí lépések a hazánkban műkö­dő POLITIKAI INTÉZ­MÉNYRENDSZER immár négy évtizedes múltra tekint­het vissza. A negyvenes évek végén alakult ki országunk­ban az ,a politikai szervezet, amelynek fő összetevői a tár­sadalomi életét irányító marxista—leninista párt, az államszervezet, a helyi ön­kormányzatok, a tömegszer­vezetek, társadalmi mozgal­mak, érdekképviseleti szer­vek, a politikai tartalmat is hordozó egyesületek és szö­vetségek, valamint a nyilvá­nosság különféle fórumai. Ha csupán a politikai rend­szer alkotóelemeit vesszük szemügyre, könnyen úgy ta­lálhatjuk, hogy e négy évti­zedben kevés változás tör­tént. Akadtak bizonyos mó­dosulások — megszűnt pél- jdátil a különálló nőmozgalom, iúj“'1 érdekképviseleti szervek keletkeztek, némely szerve­zetben azelőtt volt egyéni tagság ma viszont nincs —, ide á szereplők zöme lénye- jgétiéü ma is ugyanaz, mint kofát!hun Orhég ha jó néhány köaülük. itpeg is változtatta nejűét évek során). Ám égy rejtdszer — tanítja a tu- idóttnáíf, figyelmeztet a dia- jléMIka elmélete — nem azo­nosítható pusztán alkotóele­meinek összességével. Min­denfajta rendszer tartalmát ,elsősorban ,az egyes részek [viszonya, ennek mozgása ha­tározza meg. S ha azt is meg­nézzük. hogy miként alakult az egyes politikai intézmé­nyek kapcsolata, hogyan vál­toztak funkcióik, a társadal­mi élet különféle más szfé­ráira (a gazdaságra, a kultú­rára, a szociális viszonyokra) gyakorolt hatásuk — akkor már egészen más képet ka­punk. Akkor azt látjuk, hogy az elmúlt négy évtizedből az utóbbi három ebben a tekin­tetben éppen hogy nem az egy helyben topogás, hanem a folyamatos mozgás, az egy­mást követő reformlépések időszaka volt. HOSSZŰ LENNE FELSO­ROLNI E LÉPÉSEK MIND­EGYIKÉT, a párt irányítási módszereinek újragondolásá­tól kezdve (ami már . az MSZMP 1957 elején hozott határozataiban fontos helyet kapott), a társadalmi szerve­zetek önállóságának kibon- laközásán át a választási rendszer módosításáig, egye­bek koZött a nemzetközileg is hagy1 figyelmet keltett kö­telező többes jelölés beveze­téséig. Ám tételes felsorolás nélkül is könnyű átlátni, hogy politikai intézmény­rendszerünk ilyen értelem­ben a legkevésbé sem volt valamiféle statikus, mozdu­latlan képződmény, hanem folyamatosan törekedtünk körszerűsítésére, megújításá­ra — úgy, ahogy azt az adott körülmények között az élet igényelte, megkövetelte. S amikor most napirendre ke­rül átfogó reformja, akkor az ehhez kapcsolódó lépések távolról sem előzmény nélkü­liek, hanem szervesen illesz­kednek korábban megindult folyamatokhoz. Valamennyi ilyen — már megtörtént vagy most formálódó — lé­pés közös nevezője, meghatá­rozó tartalma a szocialista demokrácia szélesítése és el­mélyítése. Nem állóhelyzet- ből indulunk ezen az úton (s kiváltképp nem visszafordu­lunk, nem eltérünk az eddig követett iránytól), hanem fel­gyorsítjuk haladásunkat. A gyorsításnak egyik 'lé­nyeges eleme — ami bizonyos mértékig kétségtelenül új mozzanatot jelent —. hogy most átfogó, komplex lépé­sekre törekszünk. Más szó­val, 'nem csupán egy-egy részterület ikerül napirend­re — a szakszervezet, vagy az ifjúsági mozgalom, vagy a népképviseletek —, hanem ezek összessége. együttes működése. Az utóbbi időben ugyanis meghatározó módon tudatosodott, ' hogy egy-egy adott területen nem lehet igazán előre lépni, ha a töb­binél változatlanok marad­nak a viszonyok, nem mó­dosul a funkciók ellátásának módja. A kapcsolódások ugyanis oly szorosak, hogy amennyiben a reformlépések nem az intézményrendszer egészére terjednek ki, akkor előbb-utóbfo bekövetkezik a visszarendeződés, vagy pedig bizonyos pontokon hiány tá­mad a funkciók ellátásában, zavarok keletkeznek a műkö­désben. FIGYELMET ÉRDEMLŐ TANULSÁGOKKAL szol­gáltak ebben a tekintetben a legutóbbi választás kihatásai. Mint arra számítottunk is, a többes jelölés megnövelte a képviseleti testületekbe vá­lasztottak felelősségérzetét választóikkal szemben. En­nek következtében e testüle­tek egészének fokozódott az aktivitása és bíráló szelleme, ami szükségképpen változá­sokat eredményezett a kor­mányzati, államigazgatási szervekhez fűződő viszonyuk­ban is. A képviselők és ta­nácstagok igényesebbé és kri- tikusabbá váltak, több az el­lenvélemény, az ellenjavas- lat, az elutasítás, erőteljesebb a végrehajtó szervek feletti kontroll. És ez szükségkép­pen érinti a pártszervek irá­nyítási stílusát is: míg koráb­ban a pártbizottság titkára számára gyakorta elegendő volt a tanácselnökkel megál­lapodni valamely ‘kérdésben, most sokkal nagyobb gondot kell fordítani a testület egé­szének meggyőzésére. S a kommunista tanácstag eseté­ben sem elegendő pusztán a pártbizottság állásfoglalásá­nak közlése: igénylik a ve­lük történő előzetes konzul­tációt, a részletes és kölcsö­nös tájékoztatást, az adott té­mával kapcsolatos párthatá­rozat meghozatalába való be­vonást. De ugyanez mondható el példának okáért a társadal­mi szervezetek érdekképvise­leti tevékenységének fellen­düléséről is. Hiszen az érde­kek a döntések révén érvé­nyesülhetnek, azok meghoza­talára pedig többnyire állami szervek hivatottak. S ez máris felveti a társadalmi szervezetek és az állami szer­vek viszonyának újragondo­lását, az érdekegyéztetés in­tézményes módjainak to­vábbfejlesztését. Kihat ez a nyilvánosságra is. mivel ma a társadalmi szervezetek tag­sága igényli a részletes tájé­koztatást. a vezető szerveknek a részérdekeket érintő kér­désekben elfoglalt álláspont­járól. De érinti a párt vezető szerepét is — felvetődik im­már, hogy indokolt-e afféle döntőbíróként fellépnie a kü­lönféle részkérdésekben, ma­gára kell-e vállalnia minden esetben az igazságosztó, illet­ve az érdekeket és álláspon­tokat összehangoló „integrá­tor" funkcióját? Vagyis eb­ben az esetben is a politikai intézményrendszer egészé­nek működésére kiható kér­désről van szó, mely csak úgy oldható meg helyesen, ha va­lamennyi alkotóelem funk­cióját, egymáshoz fűződő vi­szonyát mérlegre tesszük, s mindegyikük működésére vo­natkozóan levonjuk a szük­séges következtetéseket. MA ILYEN SZELLEMBEN KÖZELÍTÜNK a politikai intézményrendszer működé­séhez — komplex módon vizsgálva az egyes láncsze­mek kapcsolódását, dialek­tikus szemlélettel elemezve az összefüggéseket és köl­csönhatásokat. Arra töreked­ve, hogy a megújítás ne elszi­getelt lépések egymásután­ja, hanem szervesen kapcso­lódó intézkedések egymást erősítő komplexuma, valóban átfogó és szerves reform le­gyen. Gy. L. Megmondják, bal a hiba A hidraulika részveszteség-vizsgáló próbapadon Zajácz István és Szilágyi Ferenc végez méréseket. — Eddig felmutattuk a di­ákoknak a munkadarabokat, mint pap az ostyát, 10 perc­re bekapcsoltuk a gépeiket, majd véget ért az óra, a drá­ga műszerek itt porosodtak — magyarázza Zajácz István, a Nyíregyházi Mezőgazdasá­gi Főiiskola tanüzemének ve­zetője. — Ráadásul az oktatás fej­lesztésére kapott összeg már csaik csordogál, idén 8 mil­lió forinttal kaptunk keve­sebbet — veszi át a szót dr Rukóber István karigazgató. — Viszont a színvonalat nem szeretnénk csökkenteni. Va­lamilyen bevételi forrást kel­lett keresnünk, házon belül. Nem bontják A megoldásit nem itt talál­ták ki, átvették az ötletet és második éve hasznosítják. Költségvetési Intézményen belül alakítottak ki önálló el­számolású, nyereségérdekel t- ségű termelőüzemet. A műhely egyik sarkában elhasznált szerkezetek. Vele szemben, az állványon tűzpi­rosra festve már kész dara­bok várják elszállításukat. — Két éve egy hidraulika vizsgáló berendezéssel és egy galvanizáló részleggel hatan kezdtük meg a munkát — mutat körbe az üzemvezető. — Előbbivel a fődarabok megbontása nélkül meg lehet mondani, hol a hiba. Nem vertük nagydobra, hogy mű­ködünk. A főiskolán tovább­képzésen részt vett tsz-ek ve­zetőinek mondtuk, hogy vál­laljuk a felújítást az eredeti ár feléért és még 6 hónap ga­ranciát is adunk. — A megyében egyedül mi alkalmazunk kémiai galvani­zálást — invitál a műhely melletti részlegbe. — Az el­kopott alkatrészekre nikkel- réteget viszünk fel, megnö­veljük ezzel méretüket. Na­gyobb a kopásállósága így és nem igényel utólagos meg­munkálást. — Műszereink és berende­zéseink jobb kihasználásává' visszasegítünk az oktatásba folytatja a karigazgató. — Hetes gyakorlaton vesznek részt diákjaink az üzemben. Nem szakmunkásképzőt akartunk itt létrehozni, ha­nem azzal a céllal indítot­tuk az üzemet, hogy leendő üzemmérnökeink gyakorlat­ban lássák, csinálják mind­azt, amit a jövőben irányíta­ni! fognak. Szabadidőben kereset Egy hetet töltenek el itt a diákok, és a közmondás is úgy tartja: ha az ember be­megy a malomba, ha máshoz nem, hát a cipője talpára csak ragad egy kis liszt. Ezen kívül szabadidejükben pénz­kereseti lehetőséget nyújt az üzem. Huszonhárom forintos órabérért dolgozhatnak a fő­iskolások, zsebpénzkiegészí­tő, ráadásul helyiben, jó lehe­tőség. — Ahogy tanulunk bele a munkába, úgy lépünk tovább — értékelte az évet Zajácz István. — Egymillió forintos forgalom mellett 250 ezer fo­rint tiszta nyereséget ter­meltünk. a diákokkal és kol­légáimmal, Szilágyi Ferenc­cel, Hepp Péterrel, Kertész Mihállyal, Szatmári Ferenc­cel és Bujdosó Lászlóval. Egymilliót nyereség — A befolyt összeget mű­szerek, berendezések vásár­lására fordítjuk és egy ré­széből csónakházat szeret­nénk hallgatóinknak kialakí­tani a Tisza-parton — mond­ja Rukóber István. — Jövő­re a hidraulikák felújításán és az alkatrészek nikkelezé- sén kívül már van egy 10 ezer darabos alkatrész-meg­rendelésünk a Szerencsi Cu­korgyárból. Ezt teljes egé­szében a diákokkal tervez­zük elkészíteni. Emellett egy minőségellenőrző állomás létrehozásán is fáradozunk, amelynek működésébe az ok­tatói állományt is bevon­nánk. Mindezekkel egy­millió forintra növelhetjük a nyereségünket. A z iskolában sok olyan — rengeteg időt, ener­giát felemésztő — fel­adatot el kell látni, amihez nem szükségeltetik felsőfokú végzettség. Más megoldás nem lévén, ez a teher is a pe­dagógusokra hárul. Az okta­tási törvény azonban megte­remtette a változtatás lehe­tőségét azzal, hogy bizonyos tevékenységek ellátását nem köti tanítói, tanári képesítés­hez. A szabolcsi tapasztala­tokról Káder Ferencnétői, a megyei pedagógiai intézet munkatársától kértünk tá­jékoztatást: — Az iskoláknak módjuk­ban áll mind úgynevezett pe­dagógiai asszisztenst, mind pedig szabadidő-szervezőt al­kalmazni. Ezt a státust elvi­leg minden általános iskola „kigazdálkodhatja”, a jövő útja ez is lesz, de most még csak egy iskola tudta ezt így megoldani. A többieknek a megye adott tavaly 25, az idén pedig 20 ilyen státust. Jelenleg tehát az általános is­kolák közül 20-ban dolgozik összesen 45 pedagógiai asz- . szisztens vagy szabadidő­szervező, némelyikben több is. Elsősorban a nagy létszá­mú vagy hátrányos helyzetű iskoláknak biztosítottuk eze­ket a státusokat, ilyen pél­dául a hodászi, a tiszavasvá- ri iskola, a tiszadobi gyer­mekváros, vagy az örökös­földi általános iskola, ahol most 9 első osztály van. Az iskoláknak igen jók a tapasz­talataik, óriási az igény, de egyelőre nem tudjuk bővíteni ezeknek az állásoknak a szá­mát. Természetesen annak csak örülünk, ha az iskola maga meg tudja ezt oldani, de ismétlem, ez egyelőre kivé­telnek számít. Mind a szabadidő-szerve­zők, mind pedig a pedagó­giai asszisztensek jelentősen tehermentesítik a pedagógust azzal, hogy például elkísérik a gyerkeket az orvosi vizs­gálatra, a mozielőadásra, báb­színházba, egyéb programok­ra; elvégzik az adminisztrá­ció egy részét: felügyelnek a gyerekekre a napköziben; ott, ahol a város más részébe kell buszoztatni a gyerekeket, el­kísérik őket — és még lehet­ne folytatni. Az ilyen és ehhez hasonló munkát végzők mindannyian érettségizettek, ezt a vég­zettséget elvileg csupán pe­dagógiai vagy nevelési fakul­tációnak kellene kiegészíte­ni. Most valójában vegyész- technikus, óvónő, egészség- ügyi szakközépiskolát végzett fiatal is akad közöttük. Ami persze nem baj. A jelek szerint sikeres kísérletről van szó, amely közvetve a pe­dagógushiány okozta nehéz­ségeken is enyhít, hiszen az­zal, hogy a pedagógiai asz- szisztens ellátja az alsósok napközis felügyeletét, felsza­badít egy szakképzett peda­gógust. Jó lenne, ha ennek a próbálkozásnak nemcsak né­hány iskola lehetne a haszon- élvezője, ha sikerülne meg­teremteni a széles körű al­kalmazás lehetőségeit is. Járda, út, ivóvíz Fodrászüzlet Jánkmajtison A .korábbi évekhez képest mérséklődött az elvándorlás Jáníkmaj fisról és a társköz­ségeiből : Kisnaményból, Darnóról, Csegöldről, Csász- lóról, Hermánszegről és Sza- mossályiból. Az említett köz­ségekben jelenleg összesen 5300-iain élnek. A Jáníkmiajtisi Nagyköz­ségi Közös Tanács minden erejével igyekszik javítani a lakosság életfeltételeit. Az idén Jánkmajtison 600 mé­ternyi út épült. Szamossályi­ban, Kisnaményban és a székhelyközségben bővítet­ték az ivóvízellátó nyomó- csőjiáilózatot. A csegoldi te­metőben új ravatalozóit léte­sítettek. A „tehóból" mind a hét községben járdát építet­ték, újítottak fel, s azt teszik jövőre is. Ebben az évben a tanács a mátészalkai fodrászszövet­kezettel közösen, illetve je­lentős társadalmi összefogás­sal Jánkmajtison fodrászüz­letet nyitott. A strandon — A szülők, akik elvesztettek egy ötéves kis­lányt, menjenek a m entőá llomásral Két óra múlva: — A szülök, akik elvesztették a Larisza névve hallgató ötéves kislányukat, men­jenek a mentőál­lomásra! Két évvel ké­sőbb: — A szülök, akik elvesztették Larisza Gorbuno- vát, menjenek a mentőállomás­ra, és vigyék a gyermeket az is­kolába.. .. Tíz évvel ké­sőbb: — A szülők, akik elvesztették Larisza Gorbuno- vát, menjenek a mentőállomás­ra! Köszöntsék gyermeküket nagykorúsága al­kalmából ... A mentőállomá­son felhangzott a hangszóróból Mendelssohn nászindulója. — A szülők, akik elvesztették Larisza Gorbu- novát, jöjjenek a mentőállomás­ra. Kislányuk férjhez ment. (Mizser Lajos fordítása) Máthé Csaba (gönczi) FÖLDGOLYÓNYI DRÓTHÁLÓ. Száz éve dolgozik a Sal­gótarjáni Kohászati üzemek huzalműgyárának dróthúzó üzeme, ahol évente 110 ezer tonna készterméket állítanak elő. A salgótarjániak azt mondják, az üzem százéves fenn­állása alatt annyi dróthálót készítettek, hogy azzal bebo­ríthatnák a földgolyót. (MTI-fotó) Alekszandr Kiríj:

Next

/
Thumbnails
Contents