Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-15 / 295. szám
1987. december 15. Kelet-Magyarország 3 Reform, politika, intézméiyrendszer Üzletkötés a főiskolán Sikeres kísérlet Egymást erfisítí lépések a hazánkban működő POLITIKAI INTÉZMÉNYRENDSZER immár négy évtizedes múltra tekinthet vissza. A negyvenes évek végén alakult ki országunkban az ,a politikai szervezet, amelynek fő összetevői a társadalomi életét irányító marxista—leninista párt, az államszervezet, a helyi önkormányzatok, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak, érdekképviseleti szervek, a politikai tartalmat is hordozó egyesületek és szövetségek, valamint a nyilvánosság különféle fórumai. Ha csupán a politikai rendszer alkotóelemeit vesszük szemügyre, könnyen úgy találhatjuk, hogy e négy évtizedben kevés változás történt. Akadtak bizonyos módosulások — megszűnt pél- jdátil a különálló nőmozgalom, iúj“'1 érdekképviseleti szervek keletkeztek, némely szervezetben azelőtt volt egyéni tagság ma viszont nincs —, ide á szereplők zöme lénye- jgétiéü ma is ugyanaz, mint kofát!hun Orhég ha jó néhány köaülük. itpeg is változtatta nejűét évek során). Ám égy rejtdszer — tanítja a tu- idóttnáíf, figyelmeztet a dia- jléMIka elmélete — nem azonosítható pusztán alkotóelemeinek összességével. Mindenfajta rendszer tartalmát ,elsősorban ,az egyes részek [viszonya, ennek mozgása határozza meg. S ha azt is megnézzük. hogy miként alakult az egyes politikai intézmények kapcsolata, hogyan változtak funkcióik, a társadalmi élet különféle más szféráira (a gazdaságra, a kultúrára, a szociális viszonyokra) gyakorolt hatásuk — akkor már egészen más képet kapunk. Akkor azt látjuk, hogy az elmúlt négy évtizedből az utóbbi három ebben a tekintetben éppen hogy nem az egy helyben topogás, hanem a folyamatos mozgás, az egymást követő reformlépések időszaka volt. HOSSZŰ LENNE FELSOROLNI E LÉPÉSEK MINDEGYIKÉT, a párt irányítási módszereinek újragondolásától kezdve (ami már . az MSZMP 1957 elején hozott határozataiban fontos helyet kapott), a társadalmi szervezetek önállóságának kibon- laközásán át a választási rendszer módosításáig, egyebek koZött a nemzetközileg is hagy1 figyelmet keltett kötelező többes jelölés bevezetéséig. Ám tételes felsorolás nélkül is könnyű átlátni, hogy politikai intézményrendszerünk ilyen értelemben a legkevésbé sem volt valamiféle statikus, mozdulatlan képződmény, hanem folyamatosan törekedtünk körszerűsítésére, megújítására — úgy, ahogy azt az adott körülmények között az élet igényelte, megkövetelte. S amikor most napirendre kerül átfogó reformja, akkor az ehhez kapcsolódó lépések távolról sem előzmény nélküliek, hanem szervesen illeszkednek korábban megindult folyamatokhoz. Valamennyi ilyen — már megtörtént vagy most formálódó — lépés közös nevezője, meghatározó tartalma a szocialista demokrácia szélesítése és elmélyítése. Nem állóhelyzet- ből indulunk ezen az úton (s kiváltképp nem visszafordulunk, nem eltérünk az eddig követett iránytól), hanem felgyorsítjuk haladásunkat. A gyorsításnak egyik 'lényeges eleme — ami bizonyos mértékig kétségtelenül új mozzanatot jelent —. hogy most átfogó, komplex lépésekre törekszünk. Más szóval, 'nem csupán egy-egy részterület ikerül napirendre — a szakszervezet, vagy az ifjúsági mozgalom, vagy a népképviseletek —, hanem ezek összessége. együttes működése. Az utóbbi időben ugyanis meghatározó módon tudatosodott, ' hogy egy-egy adott területen nem lehet igazán előre lépni, ha a többinél változatlanok maradnak a viszonyok, nem módosul a funkciók ellátásának módja. A kapcsolódások ugyanis oly szorosak, hogy amennyiben a reformlépések nem az intézményrendszer egészére terjednek ki, akkor előbb-utóbfo bekövetkezik a visszarendeződés, vagy pedig bizonyos pontokon hiány támad a funkciók ellátásában, zavarok keletkeznek a működésben. FIGYELMET ÉRDEMLŐ TANULSÁGOKKAL szolgáltak ebben a tekintetben a legutóbbi választás kihatásai. Mint arra számítottunk is, a többes jelölés megnövelte a képviseleti testületekbe választottak felelősségérzetét választóikkal szemben. Ennek következtében e testületek egészének fokozódott az aktivitása és bíráló szelleme, ami szükségképpen változásokat eredményezett a kormányzati, államigazgatási szervekhez fűződő viszonyukban is. A képviselők és tanácstagok igényesebbé és kri- tikusabbá váltak, több az ellenvélemény, az ellenjavas- lat, az elutasítás, erőteljesebb a végrehajtó szervek feletti kontroll. És ez szükségképpen érinti a pártszervek irányítási stílusát is: míg korábban a pártbizottság titkára számára gyakorta elegendő volt a tanácselnökkel megállapodni valamely ‘kérdésben, most sokkal nagyobb gondot kell fordítani a testület egészének meggyőzésére. S a kommunista tanácstag esetében sem elegendő pusztán a pártbizottság állásfoglalásának közlése: igénylik a velük történő előzetes konzultációt, a részletes és kölcsönös tájékoztatást, az adott témával kapcsolatos párthatározat meghozatalába való bevonást. De ugyanez mondható el példának okáért a társadalmi szervezetek érdekképviseleti tevékenységének fellendüléséről is. Hiszen az érdekek a döntések révén érvényesülhetnek, azok meghozatalára pedig többnyire állami szervek hivatottak. S ez máris felveti a társadalmi szervezetek és az állami szervek viszonyának újragondolását, az érdekegyéztetés intézményes módjainak továbbfejlesztését. Kihat ez a nyilvánosságra is. mivel ma a társadalmi szervezetek tagsága igényli a részletes tájékoztatást. a vezető szerveknek a részérdekeket érintő kérdésekben elfoglalt álláspontjáról. De érinti a párt vezető szerepét is — felvetődik immár, hogy indokolt-e afféle döntőbíróként fellépnie a különféle részkérdésekben, magára kell-e vállalnia minden esetben az igazságosztó, illetve az érdekeket és álláspontokat összehangoló „integrátor" funkcióját? Vagyis ebben az esetben is a politikai intézményrendszer egészének működésére kiható kérdésről van szó, mely csak úgy oldható meg helyesen, ha valamennyi alkotóelem funkcióját, egymáshoz fűződő viszonyát mérlegre tesszük, s mindegyikük működésére vonatkozóan levonjuk a szükséges következtetéseket. MA ILYEN SZELLEMBEN KÖZELÍTÜNK a politikai intézményrendszer működéséhez — komplex módon vizsgálva az egyes láncszemek kapcsolódását, dialektikus szemlélettel elemezve az összefüggéseket és kölcsönhatásokat. Arra törekedve, hogy a megújítás ne elszigetelt lépések egymásutánja, hanem szervesen kapcsolódó intézkedések egymást erősítő komplexuma, valóban átfogó és szerves reform legyen. Gy. L. Megmondják, bal a hiba A hidraulika részveszteség-vizsgáló próbapadon Zajácz István és Szilágyi Ferenc végez méréseket. — Eddig felmutattuk a diákoknak a munkadarabokat, mint pap az ostyát, 10 percre bekapcsoltuk a gépeiket, majd véget ért az óra, a drága műszerek itt porosodtak — magyarázza Zajácz István, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiiskola tanüzemének vezetője. — Ráadásul az oktatás fejlesztésére kapott összeg már csaik csordogál, idén 8 millió forinttal kaptunk kevesebbet — veszi át a szót dr Rukóber István karigazgató. — Viszont a színvonalat nem szeretnénk csökkenteni. Valamilyen bevételi forrást kellett keresnünk, házon belül. Nem bontják A megoldásit nem itt találták ki, átvették az ötletet és második éve hasznosítják. Költségvetési Intézményen belül alakítottak ki önálló elszámolású, nyereségérdekel t- ségű termelőüzemet. A műhely egyik sarkában elhasznált szerkezetek. Vele szemben, az állványon tűzpirosra festve már kész darabok várják elszállításukat. — Két éve egy hidraulika vizsgáló berendezéssel és egy galvanizáló részleggel hatan kezdtük meg a munkát — mutat körbe az üzemvezető. — Előbbivel a fődarabok megbontása nélkül meg lehet mondani, hol a hiba. Nem vertük nagydobra, hogy működünk. A főiskolán továbbképzésen részt vett tsz-ek vezetőinek mondtuk, hogy vállaljuk a felújítást az eredeti ár feléért és még 6 hónap garanciát is adunk. — A megyében egyedül mi alkalmazunk kémiai galvanizálást — invitál a műhely melletti részlegbe. — Az elkopott alkatrészekre nikkel- réteget viszünk fel, megnöveljük ezzel méretüket. Nagyobb a kopásállósága így és nem igényel utólagos megmunkálást. — Műszereink és berendezéseink jobb kihasználásává' visszasegítünk az oktatásba folytatja a karigazgató. — Hetes gyakorlaton vesznek részt diákjaink az üzemben. Nem szakmunkásképzőt akartunk itt létrehozni, hanem azzal a céllal indítottuk az üzemet, hogy leendő üzemmérnökeink gyakorlatban lássák, csinálják mindazt, amit a jövőben irányítani! fognak. Szabadidőben kereset Egy hetet töltenek el itt a diákok, és a közmondás is úgy tartja: ha az ember bemegy a malomba, ha máshoz nem, hát a cipője talpára csak ragad egy kis liszt. Ezen kívül szabadidejükben pénzkereseti lehetőséget nyújt az üzem. Huszonhárom forintos órabérért dolgozhatnak a főiskolások, zsebpénzkiegészítő, ráadásul helyiben, jó lehetőség. — Ahogy tanulunk bele a munkába, úgy lépünk tovább — értékelte az évet Zajácz István. — Egymillió forintos forgalom mellett 250 ezer forint tiszta nyereséget termeltünk. a diákokkal és kollégáimmal, Szilágyi Ferenccel, Hepp Péterrel, Kertész Mihállyal, Szatmári Ferenccel és Bujdosó Lászlóval. Egymilliót nyereség — A befolyt összeget műszerek, berendezések vásárlására fordítjuk és egy részéből csónakházat szeretnénk hallgatóinknak kialakítani a Tisza-parton — mondja Rukóber István. — Jövőre a hidraulikák felújításán és az alkatrészek nikkelezé- sén kívül már van egy 10 ezer darabos alkatrész-megrendelésünk a Szerencsi Cukorgyárból. Ezt teljes egészében a diákokkal tervezzük elkészíteni. Emellett egy minőségellenőrző állomás létrehozásán is fáradozunk, amelynek működésébe az oktatói állományt is bevonnánk. Mindezekkel egymillió forintra növelhetjük a nyereségünket. A z iskolában sok olyan — rengeteg időt, energiát felemésztő — feladatot el kell látni, amihez nem szükségeltetik felsőfokú végzettség. Más megoldás nem lévén, ez a teher is a pedagógusokra hárul. Az oktatási törvény azonban megteremtette a változtatás lehetőségét azzal, hogy bizonyos tevékenységek ellátását nem köti tanítói, tanári képesítéshez. A szabolcsi tapasztalatokról Káder Ferencnétői, a megyei pedagógiai intézet munkatársától kértünk tájékoztatást: — Az iskoláknak módjukban áll mind úgynevezett pedagógiai asszisztenst, mind pedig szabadidő-szervezőt alkalmazni. Ezt a státust elvileg minden általános iskola „kigazdálkodhatja”, a jövő útja ez is lesz, de most még csak egy iskola tudta ezt így megoldani. A többieknek a megye adott tavaly 25, az idén pedig 20 ilyen státust. Jelenleg tehát az általános iskolák közül 20-ban dolgozik összesen 45 pedagógiai asz- . szisztens vagy szabadidőszervező, némelyikben több is. Elsősorban a nagy létszámú vagy hátrányos helyzetű iskoláknak biztosítottuk ezeket a státusokat, ilyen például a hodászi, a tiszavasvá- ri iskola, a tiszadobi gyermekváros, vagy az örökösföldi általános iskola, ahol most 9 első osztály van. Az iskoláknak igen jók a tapasztalataik, óriási az igény, de egyelőre nem tudjuk bővíteni ezeknek az állásoknak a számát. Természetesen annak csak örülünk, ha az iskola maga meg tudja ezt oldani, de ismétlem, ez egyelőre kivételnek számít. Mind a szabadidő-szervezők, mind pedig a pedagógiai asszisztensek jelentősen tehermentesítik a pedagógust azzal, hogy például elkísérik a gyerkeket az orvosi vizsgálatra, a mozielőadásra, bábszínházba, egyéb programokra; elvégzik az adminisztráció egy részét: felügyelnek a gyerekekre a napköziben; ott, ahol a város más részébe kell buszoztatni a gyerekeket, elkísérik őket — és még lehetne folytatni. Az ilyen és ehhez hasonló munkát végzők mindannyian érettségizettek, ezt a végzettséget elvileg csupán pedagógiai vagy nevelési fakultációnak kellene kiegészíteni. Most valójában vegyész- technikus, óvónő, egészség- ügyi szakközépiskolát végzett fiatal is akad közöttük. Ami persze nem baj. A jelek szerint sikeres kísérletről van szó, amely közvetve a pedagógushiány okozta nehézségeken is enyhít, hiszen azzal, hogy a pedagógiai asz- szisztens ellátja az alsósok napközis felügyeletét, felszabadít egy szakképzett pedagógust. Jó lenne, ha ennek a próbálkozásnak nemcsak néhány iskola lehetne a haszon- élvezője, ha sikerülne megteremteni a széles körű alkalmazás lehetőségeit is. Járda, út, ivóvíz Fodrászüzlet Jánkmajtison A .korábbi évekhez képest mérséklődött az elvándorlás Jáníkmaj fisról és a társközségeiből : Kisnaményból, Darnóról, Csegöldről, Csász- lóról, Hermánszegről és Sza- mossályiból. Az említett községekben jelenleg összesen 5300-iain élnek. A Jáníkmiajtisi Nagyközségi Közös Tanács minden erejével igyekszik javítani a lakosság életfeltételeit. Az idén Jánkmajtison 600 méternyi út épült. Szamossályiban, Kisnaményban és a székhelyközségben bővítették az ivóvízellátó nyomó- csőjiáilózatot. A csegoldi temetőben új ravatalozóit létesítettek. A „tehóból" mind a hét községben járdát építették, újítottak fel, s azt teszik jövőre is. Ebben az évben a tanács a mátészalkai fodrászszövetkezettel közösen, illetve jelentős társadalmi összefogással Jánkmajtison fodrászüzletet nyitott. A strandon — A szülők, akik elvesztettek egy ötéves kislányt, menjenek a m entőá llomásral Két óra múlva: — A szülök, akik elvesztették a Larisza névve hallgató ötéves kislányukat, menjenek a mentőállomásra! Két évvel később: — A szülök, akik elvesztették Larisza Gorbuno- vát, menjenek a mentőállomásra, és vigyék a gyermeket az iskolába.. .. Tíz évvel később: — A szülők, akik elvesztették Larisza Gorbuno- vát, menjenek a mentőállomásra! Köszöntsék gyermeküket nagykorúsága alkalmából ... A mentőállomáson felhangzott a hangszóróból Mendelssohn nászindulója. — A szülők, akik elvesztették Larisza Gorbu- novát, jöjjenek a mentőállomásra. Kislányuk férjhez ment. (Mizser Lajos fordítása) Máthé Csaba (gönczi) FÖLDGOLYÓNYI DRÓTHÁLÓ. Száz éve dolgozik a Salgótarjáni Kohászati üzemek huzalműgyárának dróthúzó üzeme, ahol évente 110 ezer tonna készterméket állítanak elő. A salgótarjániak azt mondják, az üzem százéves fennállása alatt annyi dróthálót készítettek, hogy azzal beboríthatnák a földgolyót. (MTI-fotó) Alekszandr Kiríj:
