Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

SzelUmi örökségünk kincsoshózai Bessenyei szülőháza a régi patinával fogadja a látogatót vett Dolgok és munkák”-at. s eltűnődni rajta, vajon vi­szik-e majd előrébb a haza sorsát. Ám a gondnok erről lebeszél, a könyv fölöttébb értékes, vigyázni kell rá, la­pozgatni sem szabad benne. *. Így hát a másik szobába megyünk, ahol a tablók Bes­senyei életéről mesélnek. Bár az ősi család Heves megyé­ben élt, a költő már az itteni tájait tekintette otthonának. A család egyébként Báthory Istvántól kapta meg Vencsel- lő, Tímár. Bércéi határát, de birtokaik máshol is voltak. Bessenyei György életének jó részét töltötte itt. A kora­beli portán cseperedett, 8 éves korában került a híres pataki iskolába, ahol még be sem fejezte tanulmányait, amikor 1761-ben apja haza­vitte Bércéire, s ott a gazdál­kodás tudományát igyekezett elsajátítani. Ám alig négy év múlva a megye ajánlása alapján 18 évesen Bécsbe kerül, s nem is akárhová: a királynő test­őrségébe. Itt ébred rá arra, hogy mennyire tudatlan. Ölt- hatatlan szomjúsággal képzi magát. A francia felvilágoso­dás eszméi lelkesítik, Vól- taine-t olvasgatja — az em­lékházban is található jó né­I lissiifgi-ciiiei lan megérinti az emlékházba belépő látogatót. A szobák tisztán ragyog­nak, mintha a nagy költő most is ott élne a falak kö­zött, csak éppen elment megcsodálni a Tiszáinak reg­geli gyönyörűségét, ahol az ' erdő sokféle hanggal zendül, s ahol a széles réteken a fu­rulyázó pásztor tereli a sok állatot, miközben nyájasan zörgenek a zöld s fehér le­velek. A kandallóban félig elégett fa is mintha ezt su­gallná, hogy csak a házigaz­dára vár. A házban végigka­lauzoló, ízesen beszélő Nagy Lajos bácsi pedig arról győz­köd, hogy sóik látogató meg­jegyzi: szívesen élné most is a kúriában. A régesrégi, korabeli szép ágyban még az ágynemű is ott van. Az utazóláda most üres, a szekrény rajzolatain pedig bizonyára sokszor meg­pihenne az emlékház lakójá­nak múltba tekintő szeme. A parányi asztalka mellett szé­kek. Jó lenne hoszú téli es­téken olvasgatni a kirakott, csaknem 200 éves könyvet, az „1790-dik esztendőben Budán tartott ország gyűlésének al­kalmatosságával írásba bé- nyújtott köz tanácskozás alá hány Voltaire-kötet —. de mellette angol és némel szerzők könyveit is tanulmá­nyozza. Az emlékház öt tablójának két utolsó darabja már Sza­bolcs vármegye, a Bessenyei Kör, s a nagy író emlékét őr­ző utókor tisztelgése. Többek között a nevét viselő iskolák képei és a Bessenyei-kiad- ványok láthatók itt. Ezekből szívesen vásárolnánk mi is, vagy akár az emlékház iro­dalmi útikalauzából, de ezek­ből sajnos jelenleg nem kap­ható. A közelmúltban meg­alakult Bessenyei Társaság éppen az egyik feladatának tekinti Bessenyei gazdag ha­gyatékának ápolását. Befejezésül az emlékszoba vendégkönyvét nézegetjük. Közeli és távoli falvakból, városokból zarándokolnak ide kisdiákok és felnőttek, hogy a szellemi óriás házá­ban tegyék tiszteletüket. Nem egy beírás tanúsítja: távoli országokból, Kanadá­ból, Brazíliából is jönnek ide kivándorolt magyarok, hogy emlékezzenek, mit is jelent magyarnak lenni. Bodnár István A meghitt hangulatú olvasósarok Miroslav Krleza számára a nagypolgárság életét, széthul­lását naturalista eszközökkel ábrázoló Glembay-trilógia hozta meg a világsikert (a há­rom színmű közül elsőként az Agóniát mutatták be 1928-ban. Eszéken). A horvát drámaíró munkás­ságának ezt megelőző tizenöt esztendeje viszont merő ku­darc. Az 1910-es években írott, expresszionista, irodalmi-kép­zőművészeti fogantatású da­rabjait meg sem kísérlik -be­mutatni. Az első világháború idején született, a háborúról szóló három mű közül kettő a közönség elé kerül ugyan, de csaik néhány előadást ér meg, a Galíciát pedig a zágrábi premier előtt fél órával tilt­ják be. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház tehát a járatlan — és nemcsak emiatt1 nehe­zebb — utat választotta, ami­kor a Krleza-életmű nálunk jószerivel ismeretlen darabját, a Galíciát tűzte műsorára, Spiró György fordításában. Az előzményekről a következőket mondta Léner Péter, az élő­adás rendezője: — Főiskolás koromban, 1958-ban mutatta be a Nemze­ti Színház a Gtembay Ltd-t, a szerb Bóján Stupica rendezé­sében. Óriási élmény volt, Go megjegyeztem magamnak szerzőt. A trilógia másik ké darabját, az Agóniát és a Lé dát a hatvanas évek középé: láttam a Madách, illetve a Ka tona József Színházban, eze két az előadásokat is Stupic rendezte. Aztán pár éve ke zembe került a hét Krleza drámát tartalmazó kötet. Eb ben olvastam a Galíciát, arr rendkívül megragadott. A da rabban még fellelhetők az ír korábbi, expresszionista kor szakának jegyei, de már a utána következő Glembay-tr.i lógta naturalista vonásai i! Éppen ebben rejlik a színpad ra állítás nehézsége — ötvöző érzékeltetni ezt a kettőssége' — A feladat önmagában i izgalmas, de nyilván nem e volt a döntő érv a Galíci mellett. — Nagyon fontosnak tartju a közép-európaiságot, hogy a itt élő népek történelmével, sa játos problémáival foglalkoz zunk. Erről „szólt” Páskánc 1912. december elsején szü­letett Szentpétervárott és 1986- ban halt meg Budapesten, feb­ruár elsején 17 óra 50 perckor. És akkor a felesége megállí­totta abban a szobában az órát, hogy ezután mindig 17 óra 50 percet mutasson. Koval Lőrincet sokan isme­rik, sokan, sok könyvét olvas ták. A „fényes szellők nemze­déke” nemcsak ismerte, jel- szénák is választotta néhány könyve címét. A történelmi regényeket kedvelők bizonyá­ra élményeket köszönhetnek a Caesarok kertje, a Halhatat­lanok hegyén és a Bolygó láng, a Morajló messzeség című Ko­vái-műveknek. Kovái Lőrinc tulajdonkép­pen ifjúsági író. Sőt azt, hogy „ifjúsági” maga tünteti fel re­génye címe után. Ilyen példá­ul a Párbaj című műve, illet­ve ilyen az Életre-halálra is, amely művet trilógiának szán­ta, és amelynek előzményei a Párbaj, illetve a Kibontott zászló című két regénye. Egyébként minden művét magyarul írta. De írhatta vol­na oroszul, lengyelül vagy uk­ránul is. Hiszen ezeket a nyel­veket korábban beszélte, mint a magyart. A Fergeteg Észa­kon című műve,, amely XII. Károly svéd királyt állítja kö­zéppontba, bizonyítja: Kovái belülről ismerte az azon az ég­tájon lezajló történelmet. Is­merhette is, hiszen édesapját Nag Aki Hetyeiii Leon Zakrzewskinek hívtál lengyel származású orosz for radalmár volt, akit 1913-ba lőtt agyon egy cári tiszt. Any ja ukrán—lengyel származási A világháború végén mégis merkedett egy Kovái Andrá nevű magyar hadifogollyal. E a hadifogoly feleségül vette a özvegyet, elhozta magával Ma gyarországra és elhozta gyér mekét is. Kovái mintaszer otthont teremtett a családja nak. 'Új nevet is adott a fiú nak: Kovái Lőrinc. Kovái maga írja: minden amit kaptam az indításhoz apámnak köszönhetek. Köve Andrásnak, aki engem úgy tel magyarrá, hogy égni hagyt szívemben a lengyel öntudá tot. Ez a lengyel-orosz-ukrá: származású ember tehát ma gyárrá lett. 1939-ben már tör ténelemtanár volt Nagykálló ban. Itt kezdte az életet, a hí rés régi káliói gimnáziumban ~ - ondosan betonozott, ‘ keskeny utcácska ve- zet Tiszaberceien ah­hoz a házhoz, ahol a jeles író és gondolkodó, a magyar fel- ■ világosodás irodalmi vezére, •' Bessenyei György született • és életének egy részét töltőt- ! te. Az emlékét tisztelő utó- j kor nemcsak a kúriához ve- ? zető utat hozta rendbe, ha- ’ nem pár évvel ezelőtt magát ; a házat is. Az épület faláról ■ ugyan néhány helyen már ; újra lepergett a mész, de ezt leszámítva a tetszetős kúria : a régi patinával fogadja a lá­togatókat. í Bessenyei — némi költői ■ túlzással — magát a szülő- I házat is megörökítette a Ta- ; riménes utazásaiban. „ ... Közepén felemelkedett ordas katélya hajdani formájával a - tündérek várát hozta nézői­nél oly bánatos emlékezetbe, j mellyel a régi időknek me- ; sélt gyönyörűségei után szok­tunk sóhajtozni. Magas csú­csait gólyafészkek tornyoz- . ták: romladozott szegleteiről pedig csipkebokrök csüngöt- : tek alá, hol csókák szállón- ■ gottak és verebek csdripol- tak.” A többször átépített, j ám egykori jellegét hűen > megőrző ház (a hasonlatos- \ ságról az egyik szobában lé­vő metszet is tanúskodik) ké­ményei most korántsem tűn­nek magasnak, de „a régi idők mesélt gyönyörűségei­nek” varázsa akarva-akarat- '( Szombati galéria G. Nagy Ilién: Csillagot mozdít Diófa sárgul levelet hullat az őszi kertre lassul a bogár megerednek aszályba némult patakok Pörögve hull a légy s fecskék gyűlnek az utcán begombolkozik a rét sünöcske búvik avarba lustán Egy udvaron két öregasszony üst fölé görnyed füstbe kendőzve főzik a lekvárt — Juditnak és Áronnak — pattog a tűzben a muzsikás szikra menyecske-arcú társait hevítő táncra hívja Mozdul az asszonyok karjaiban a munka örök mutatója sejtről sejtre jár az erő jövőnk a szivükhöz igazítva Csodának ennyi is elég a pusztulásban hogy építkezzen az ének sóhajtok tavaszra várva csillagot mozdít a lélek ■ Dombos táj — Soltész Albert grafikája HH HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents