Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
■ ■ Ünnepi ülés Moszkvában a nagy október 70. évfordulóján Alapjaiban kell megújítani a szovjet társadalmat — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára A moszkvai Kreml kongresszusi palotájában hétfő délelőtt tíz órakor megnyílt az SZKP KB, a szovjet és az orosz- országi Legfelsőbb. Tanács együttes ünnepi ülése. Az elnökségben Mihail Gorbacsov,, az SZKP KB főtitkára, Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Nyiko- laj Rizskov miniszterelnök, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, külföldi párt- és állami vezetők — köztük Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke —, valamint más szovjet vezetők foglaltak helyet. Andrej Gromiko megnyitója és a szovjet himnusz elhangzása után Mihail Gorbacsov, az ünnepi ülés szónoka mondta el beszédét. A nagy érdeklődéssel várt beszámolót 75 nyelvre fordították, a világ számos tévéállomása egyenes közvetítést adott Moszkvából. Az ünnepi esemény helyszínén csaknem hatezren voltak jelen: KB-tagok, legfelsőbb tanácsi küldöttek, a párt, a munka veteránjai, a honvédő háború hősei, élmunkások, a szövetséges köztársaságok képviselői, katonai vezetők, a tudományos élet kiemelkedő személyiségei. Az ülésre 119 országból összesen 163 küldöttség érkezett Moszkvába. Bulgária küldöttségét Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke; Csehszlovákiáét Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök; Jugoszláviáét Bosko Krunics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke; Kambodzsáét Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, az államtanács elnöke; a KNDK-ét Pák Szong Csői, a Koreai Munkapárt KB PB tagja, a KNDK alelnöke; Kubá- Mihail Gorbacsov az ünnepi ét Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB PB tagja, az ülés előadói emelvényén. államtanács elnökhelyettese; Laoszét Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, kormányfő; Lengyelországét Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke; Mongóliáét Dzsanmin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke; az NDK-ét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke; Romániáét Ni- colae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke; Vietnamét Nguyen Van Linh, a VKP KB főtitkára vezeti. Afganisztán küldöttségét Nadzsibullah, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke; Angola küldöttségét Jósé Eduardo dos Santos, az MPLA-Munkapárt elnöke, köztársasági elnök; Etiópiáét Men- gisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, államfő; Finnországét Mauno Koivisto köztársasági elnök; a Jemeni NDK-ét Ali Szalem al-Bied, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára; Nicaraguáét Daniel Ortega államfő vezeti. Magas szintű küldöttségekkel képviseltetik magukat a kommunista és munkáspártok, szocialista és szociáldemokrata pártok, nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalmak, más polgári pártok is. Köztük van az Afrikai Nemzeti Kongresszus delegációja Oliver Tambo elnök vezetésével; a Francia KP küldöttsége Georges Marchais főtitkár vezetésével; az Olasz KP küldöttsége Alessandro Natta főtitkár vezetésével; a PFSZ küldöttsége Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke vezetésével; a Portugál KP küldöttsége Alvaro Cunhal főtitkárral az élen; a Spanyol KP küldöttsége Gerardo Igle- sias vezetésével. A Szocialista Internacionálét Kalevi Sorsa, a szervezet finn alelnöke képviseli. Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendégeink! Hét évtized választ el bennünket az 1917-es esztendő októberének feledhetetlen napjaitól, azoktól a legendás napoktól, amelyek a társadalmi haladás új korszakát nyitották meg, az igazi emberi történelem kezdetét jelentették. Október valóban az emberiség létének nagy pillanata, fényés hajnala. Az októberi forradalom a nép forradalma, a nép érdekeit, fel- szabadulását, fejlődését szolgáló forradalom. Hét évtized nem nagy idő a civilizáció sok évszázados fejlődéséhez mérten, ám a történelem nem ismert még egy ilyen, monumentális korszakot, amilyent hazánk élt át a nagy október győzelme óta. Nincs is nagyobb megtiszteltetés, mint követni az úttörőket, minden erőnket, energiánkat, tudásunkat és képességünket a nagy október eszméinek és céljainak diadaláért áldozni! Az évforduló a büszkeség pillanata. A véghezvitt tettek fölött érzett büszkeségé. Roppant súlyos megpróbáltatások jutottak nekünk osztályrészül, s mi becsülettel álltuk a sarat, mi több, kiemeltük az országot a ziláltságból, az elmaradottságból, nagyhatalommá tettük, megváltoztattuk életét, gyökeresen átformáltuk az emberek szellemi arculatát. A XX. század legádázabb küzdelmeiben megvédelmeztük a saját életformánkhoz való jogunkat, megvédtük jövőnket. Teljes joggal lehetünk büszkék arra is, hogy forradalmunk, munkánk és harcunk változatlanul igen nagy hatást gyakorol a világ fejlődésének minden területére, a politikára és a gazdaságra, a társadalmi szférára és kortársaink tudatára. Az évforduló az emlékezés pillanata. Az emlékezésé azokra az embermilliókra, akik mind-mind tettek valamit közös szocialista vívmányainkért. Azokra, akik acélt öntöttek, gabonát vetettek, gyermekeket tanítottak, előrevitték a tudományt és a technikát, feljutottak a művészet csúcsaira. A szomorú emlékezésé azokra, akik a hazát védelmezve harcban estek el, életük árán lehetőséget adtak a társadalomnak a haladásra. Az emlékezésé az átélt dolgokra, a megtett útra, mert ezekből született jelenünk. Elvtársak! Üttörőként hatalmas és bonyolult utat tettünk meg. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe. Nem foglalható bele a régi világ anyagi és erkölcsi örökségének, az első világháborúnak, a polgárháborúnak, az intervenciónak a súlyos volta. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe az átalakulások újszerűsége, a hozzájuk fűződő remények sokasága, az új, a szokatlan térnyerésének olykor lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó üteme és mértéke. Nem foglalhatók bele a szubjektív tényezők sem, melyek különleges szerepet játszottak a forradalmi viharok időszakaiban. -Nem férnek egy rövid elemzésbe a maximalizmussal átitatott forradalmi idők, a jövőről alkotott, olykor leegyszerűsíAz évforduló az elmélkedés pillanata. Az elmélkedésé arról, mennyire bonyolultan, mennyire nem egyértelműen alakultak olykor dolgaink, alakult sorsunk. Volt benne minden: volt hősiesség és tragikum, voltak fényes győzelmek és keserves kudarcok. A nép szemszögéből nézve elmélkedünk a megfeszített alkotómunka hetven évéről, a népéből, mely kész mozgósítani minden erőtartalékát, a szocializmus óriási erőforrásait az élet forradalmi átalakítása érdekében. Az évforduló egyben pillantás a jövőbe is. Vívmányaink nagyszerűek, nyomatéit, sarkított elképzelések. És nem fér bele az új életért küzdők tiszta és szenvedélyes törekvése arra, hogy mindent a lehető leggyorsabban, legjobban, legigazságosabban oldjanak meg. Megtett utunk — annak hősi és drámai mivolta — magától értetődően gondolatokat ébreszt kartársainkban. Történelmünk csak egy van, s ez a történelem megváltoztathatatlan. Bármilyen érzelmeket váltson is ká, ez a történelem a miénk és kedves nekünk. Ma visszatekintünk azokra az októberi napokra, amelyek megrengették a világot, szilárd lelki támaszt, megszívlelendő tanulságokat keresünk és találunk is bennük. Mindig újra meg újra meggyőződünk a nagy október által választott szocialista út helyességéről. tékosak és jelentősek. Ezek képezik újabb eredményeinknek, a társadalom továbbfejlődésének ázilárd alapját. Éppen a szocializmus fejlesztésében, a leninizmus és a nagy október eszméinek és gyakorlatának továbbvitelében látjuk mai teendőink és törekvéseink lényegét, elsőrendű feladatunkat és erkölcsi kötelességünket. Ez teszi parancsolóan szükségessé a nagy október történelmi jelentőségének, valamint mindannak komoly és alapos elemzését, amit a nagy október óta eltelt hét évtizedben végeztünk. Az emberiség történelmi fejlődésének objektív logikája vezetett ehhez a mérföldkőhöz. Az októberi forradalom — a civilizáció fejlődése útjainak minden ellentmondásossága és változatossága ellenére is — törvény- szerű következménye volt egy sok évszázados harc eszméi és gyakorlata fejlődésének, amely harcot a dolgozók a szabadságért és a bérkéért, a társadalmi igazságosságért, a nemzeti, szellemi és osztálykizsákmányolás ellen vívtak. Az 1917-es év megmutatta, hogy korunk fő társadalmi alternatívája — választás a szocializmus és a kapitalizmus között, megmutatta, hogy a XX. században nem lehet előrelépni másként, csakis a magasabb rendű társadalmi formáció, a szocializmus útján. Ez az alapvető lenini tétel ma sem kevésbé időszerű, mint akkoriban, keletkezésekor volt. Ez a dinamikus társadalmi fejlődés törvényszerűsége. Az oroszországi forradalom a legjobb emberi elmék — a múlt nagy humanistáitól kezdve egészen a XIX. és XX. századi proletár forradalmárokig — felszabadító törekvéseinek csúcspontja, álmainak megvalósulása volt. 1917 magába szívta a nép önálló fejlődésért és függetlenségért vívott harcának, a történelmünkre jellemző haladó nemzeti mozgalmaknak, az antifeudális paraszti felkeléseknek és háborúknak az energiáját. Testet öltött benne a XVIII. századi fel- világosítóknak, a dekabrista mozgalom hőseinek és vértanúinak, a forradalmi demokrácia lánglelkű vezéreinek szellemi útkeresése, kultúránk nagy személyiségeinek erkölcsi aszketizmusa. Országunk sorsa szempontjából döntő jelentőségű volt az az idő, amikor a XX. század hajnalán Vlagyimir Iljics Lenin magával ragadta elvbarátainak egységbe forrott csoportját az új típusú oroszországi prolétárpárt létrehozásának útján. Ez a hatalmas lenini párt indította rohamra a népet, annak legjobb, legbecsületesebb erőit a régi világ ellen. Október sikerének alapjait az 1905—1907-es első oroszországi forradalom rakta le. Ekkor születtek január 9 keserű tanulságai, a decemberi moszkvai barikádok elkeseredett hősiessége, a szabadságért vívott küzdelem sok ezer ismert és névtelen harcosának hőstettei, de innen eredeztethetők az első munkástanácsok, a szovjethatalom mintaadó szervei is. A nagy október győzelme az 1917-es februári forradalom vívmányaiból is táplálkozott: ez volt az imperializmus korának első győzelmes népi forradalma. A februári győzelem után a forradalom hihetetlen gyorsasággal indult fejlődésnek. A forradalom főszereplői a katonaruhát öltött munkások és parasztok voltak. 1917 tavasza megmutatta az össznépi mozgalom hatalmas erejét. Egyidejűleg megmutatkoztak e mozgalom korlátái is, a forradalmi tudat e szakaszban tapasztalható ellentmondásossága, a történelmi tehetetlenségi erő, amelynek következtében a színről távozó kizsákmányoló osztályok egy ideig kihasználhatták a nép győzelmének gyümölcseit. A februári forradalom adta október kezébe a fő fegyvert: a hatalomnak az újjászületett szovjetek képében történő megszervezését. Február jelentette az igazi demokratizmus, a tömegek gyakorlati politikai nevelése első tapasztalatát, amely a kettős hatalom bonyolult viszonyai között keletkezett. Február a maga nemében egyedülálló abból a szempontból is, hogy lehetővé vált a hatalom békés átkerü- lése a dolgozók kezébe, mely lehetőség sajnos a történelmi körülmények miatt nem vált valóra. Február fontos történelmi szakasz volt az októberhez vezető úton. (Folytatás a 2. oldalon) I. Október útja: az úttörők útja * A Kreml kongresszusi palotájának ülésterme. XLIV. évfolyam, 259. szám ARA: 1,80 FORINT 1987. november 3., kedd
