Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

1987. november 9. Kelet-Magyuomig 3 Az olyasó kérdésére Tóth Kornélia újságíró válaszol Sóik kérdés érkezett ezen a héten is odviasószolgá latunk­hoz. A kérdések döntő több­sége a nagyobb közösség ér­dekében fogalmazódott meg, voltak viszont olyanok, ame­lyek a közérdek képében személyes kérések elintézé­sére irányultak. Természete­sen a sok embert érintő -kér­déseket továbbítottam a vá­laszadásra ilietékesékhez. Mikorra várható a nyíregy­házi kisvasút várótermének megépítése? — kérdezte Ko­vács János kótaji lakos. El­mondta, sokan járnak be dol­gozni a kisvonattal, s télen ál­landóan fagyoskodnak. A be­járóknak nemcsak a várakozás ideje, hanem su, körülményei is idegtépőek. — Mivel igen közéi van a MÁV-pályaudvar, nem lenne célszerű a Petőfi téren váró­termet építeni — mondita Kiss József, a MÁV nyíregy­házi állomásfőnöke. — Ter­mészetesen nekünk sem kö- zörrybös, milyen utazási vi­szonyok fogadják nap mint nap a bejárókat. A Petőfi térről áthozzuk a peront a „nagyállómás” elé. Még az 'autóbuszokat is hamarabb el­érik innen -az emberek. Je­gyet váltani, kulturáltan vá­rakozni pedig szintén itt le­het. A gyalogátjárók felfes­tése, a korlátok elhelyezése, ia világítás kialakítása — a tervek szerint — hamarosan elkezdődik. Véglegesen elké­szül a következő menetrend­változásig. Miért tűntek el az üvegvisz- szaváltó helyeknél a szeméttá­roló konténerek? — kérdezte égy nyíregyházi olvasónk a 18-454-es telefonszámról. — Ugyanis nem vesznek át min­denféle üveget az ABC-ben, viszont kár eldobni az ott ép­pen nem forgalmazott palac­kot. Ezért jó lenne ismét a forgalmasabb helyeken az üvegtároló konténereket felál­lítani. — Egyszerű az oka, hogy elszállítottuk a konténereket — hallottuk Szakos József telepigazgatótól a MÉH Vál­lalatnál. — Elhasználódtak, koptak és balesetveszélyesek lettek, ezért a debreceni-köz­pontunk tmík-műhelye javít­ja jelenleg a négy, Nyíregy­házán elhelyezett konténert. Ügy gondoljuk, hogy év vé­gére ismét elhelyezhetjük a Kígyó utcai, a Vöröshiadse- reg úti ABC-inéi, a píaccsar- inoknál és a sóstói Igriee nya- iralófialu mellett. Miért nem lehet a nyíregy­házi műsorkalauzt megvenni a postánál vagy a hírlapárusok­nál? — tudakolta Hegyi Erzsé­bet, Nyíregyháza, Kert-közi la­kos. — Azért, mert nem hírliap- jedilegű kiadvány, hanem propaganda anyagnak számít — magyarázza Szabó Pál, a megyei postahivatal helyet­tes vezetője. A bross úrókat, propaganda anyagokat a meg jelentőtök a saját háló­zatukon. keresztül juttatják el az emberekhez. Nem lem. ne akadálya a postai forgói-, ma zásnak sem, amennyiben a felelős kiadó szerződést kötne a Debreceni Postaigaz­gatósággal, A műsorfcadiauz- niaik alkkor árat szabnának, a posta a terjesztésért bizonyos összeget kapna, s végülis azok vehetnék meg a havon­ta megjelenő műsorfüzetet. akiket valóban érdekelnek ezek a hírek. Mert így sok­szor az az érzése az ember­nek, hogy egyeseknél felesle­gesen ott lapul, míg mások nem jutnak hozzá. Volt már rá eset, hogy a posta is be­kapcsolódott a terjesztésbe, például ,a Kelet-magyaror­szági Magazin esetében. A közvilágításról elfeledkez­tek a Petőfi és a Marx teret összekötő útnál — panaszolta Mándokról, a „Kanadai” köz­ségrész nevében egy olvasónk. Két éve alakították ki ott az utcát, nagyon sokan járnak arrafelé. Esténként most már hamar sötétedik, ezért jó lenne a közvilágításról gondoskodni. — Nem útról van szó, csu­pán egy járdát építettünk ki az iskolához a gyerekeknek mondta Bereczki Zoltánná, a méndoki nagyközségi tanács vb. titkára. — Egyébként szilárd burkolatú út, villany­világítással vezet az iskolá­hoz, csak némi kerülővel. Éppen a gyerekeknek akar­tunk segíteni a bekötő járda megépítésével. Ide — pénz­ügyi okok miatt — nem ter­vezhetünk sem most, sem a jövőben közvilágítást. Miért kell előre fizetni a vizsgadíjat az Autóklubnál? Ügy tudjuk, hogy a felemelt tandíjat kell már most is ki­fizetni a gépjárművezető-kép­zésért — hallottuk Szokol Pál­tól a 12-555-ös telefonszámról. — Tévesen hallotta az ügy­fél ezeket az adatokat — pon­tosított válaszában Módy Elek, a nyíregyházi Autóklub vezetője. — Egyelőre azt kér­jük ügyfeleinktől, hogy az elméleti képzésért járó 400 forintot, valamint a vizsgáz­tatási díj 400 forintos össze­gét fizessék be. Ez utóbbi 400 forintot azonnal átutal­juk a megyei vizsgabizott­ságnak. Csináljunk egy szá­mítást! Most 4600 forint a gépjárművezető-képzés díja. •Ebből az említett kétszer 400 forintot fizeti be először a hallgató, marad 3800 forint. Ezt két részletben fizetheti be, egyszer a gyakorLati ok­tatás kezdete előtt, a fenn­maradó részt pedig a gya­korlati vizsgáztatás kezde­tén. Most azt kérjük az Autó­klub ügyfeleitől, hogy a gya­korlati oktatás' díját ne fi­zessék be, mivel január 1- jétől a forgalmi adó beveze- rtése-után változhat a képzés összege. Akik viszont elkezd­ték és már a tanfolyam be­fejezéséhez közelednek, azt kérjük, hogy minél előbb je­lentkezzenek vizsgára, hogy még az idén megszerezzék a jogosítványt. A Szovjetunióban zajló változásokhoz illően újszerű módon, rá­dióhíddal köszöntötte a 70. évfordulót a Magyar Rá­dió. Reggeltől estig tartott a párbeszéd Budapest és Moszkva között napjaink izgalmas kérdéseiről. A bőség zavarával küzdött az a hallgató, aki a szomba­ti műsorfolyam egy-egy ki­szemelt órájára akarta be­kapcsolni a készüléket. Jómagam is többször ott­ragadtam a rádió mellett. Például délelőtt a Gondo­lat-jelnél. A hangos heti­lapban — egyebek mellett — a dobozokból több (a Hosszú búcsúzások esetében 16!) év után a közönség elé ke­rült filmekről, ezeknek a szovjet filmművészetre gyakorolt hatásáról, az ér­tékek esélyeiről meditál­tak a szakemberek. * Ki mer ma? —• kérdez­te címében (is) egy kora­délutáni adás. Verebes Ist­vánnak nem kisebb művész válaszolt, mint Arkagyij Rajkin. Az a Rajkin, aki Rádió híd nemcsak ma, a glasznoszty frissítő levegőjében „mer” — évtizedeken át jószerivel egyetlen zászlóvivője volt hazájában a szatíra mű­fajának. Bizonyára sokak érdek­lődését felkeltette, majd fogva tartotta a 168 óra fó­ruma a Szovjetunóról. A magyar hallgatók kérdéseit a rádió moszkvai tudó­sítója (a mostani rádióhíd egyik tartópillére) Barát József tolmácsolta a szak­embereknek. Szó volt töb­bek között a Szovjetunió jelenlétéről a Perzsa (Arab) öbölben és Afganisztánban, Borisz Jelcin lemondásá­ról, a nacionalizmusról, Hruscsovról és Brezsnyev- ről. az emigráns írókhoz, költőkhöz való viszonyról (egyikük, Brodszkij Nobel- díjat kapott az idén), vag3r arról, miért kell a sebész­professzornak olykor krumplit szedni, kukoricát törni... Nagy dolgoknak kell történniük abban az országban, amely most nemcsak, hogy önmaga is hajlandó szembenézni ezek­kel a — gyakran fájdalmas — kérdésekkel, de, mond­hatni, ország-világ előtt is vállalja azokat. Valójában a reggeli órák­ban a Kossuthton és a nyír­egyházi rádióban egyidő- ben sugárzott Könnyű-e fi­atalnak lenni? című mű­sorral kellett volna kezde­nem. Nemcsak az időrend miatt — azért is, mert eb­ben a műsorban a két stú­dió összekapcsolásával ung­vári és nyíregyházi fiata­lok folytathattak párbe­szédet. Őszinte érdeklődés­sel tudakolták a résztvevők egymás gondjait: a la­káspróblémákat, elhelyez­kedési lehetőségeket, a ke­reseteket; szó volt róla, mennyi szabad idejük van a fiataloknak, mivel töltik azt, kinek-kinek a szűkebb pátriájában milyen gondo­kat okoz az alkoholizmus, a kábítószer, milyenek az uta­zási lehetőségek, és így to­vább S ajnos, éppen ez a mű­sor kelthetett hiány­érzetet a hallgatók­ban. A kérdésekre ugyanis éppen a fiataloktól érkezett öregesen óvatoskodó, gyak­ran a valóságnak csak egyik, derűsebb oldalát mutató válasz. De még ez a kicsit féloldalasra sikerült pár­beszéd is azt bizonyította, hogy a jövőben újra és új­ra érdemes lesz kiépíteni a mostanihoz hasonló rá­dió (és egyéb) hidakat, ame­lyek két népet hoznak em­berközelbe. Gönczi Mária „Mindössze korrekt elosztásra törekedhet...” Kisepert Tiizép-telepek Nemcsak az építkezők, újságolvasók, tévénézők is tudják: cseréphez, téglához, általában építőanyaghoz jutni nehéz fel­adat. A gond nem egyedi, országos. Minek köszönhetjük a ki­alakult helyzetet, s lesz-e be­lőle kilábalás? — kérdeztük Szilágyi Zoltánt, a Kelet-Ma­gyarországi TÜZÉP Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyet­tesét. Á több is kevés — Mindenekelőtt azt sze­retném elmondani, hogy idén 14 százalékkal több építő­anyagot forgalmaztunk, mint tavaly. Csak szeptemberig fa- lazóból tíz, cserépből tizenöt, fenyő fűrészáruból húsz szá­zalékkal több fogyott az idén, mint az elmúlt évben. — Persze tudom, aki most szeretné megvásárolni ezeket az anyagokat, aki most épít­kezik, annak nem vigasztaló a felsorolt statisztika, s nem vigasztal minket sem. A felvásárlási láz akkor kezdődött, amikor napvilágot látott a jövőre bevezetendő adóreform, s annak várható hatása. A szakemberek szinte egyik napról a másikra olyan keresleti igénnyel találták szembe magukat, amire sem az ipar, sem pedig a keres­kedelem nem tudott felké­szülni. Nehezítette a dolgot néhány árucikk folyamatos hiánya is. Szabványpalából például már jó ideje nem kaptak elegendő mennyisé­get, s bizony a minőséggel is akadnak gondok. Falburkoló­csempéből időarányosan le­maradt a romhányi gyár. A felvásárlási láz követ­keztében teljesen megszűn­tek a készletek. Aki végigjár­ja a Tüzép-telepeket, láthat­Egy férfi kenyérre! Szoknyák az NSZK-ba, női Uhák, blézerek holland meg- -endelésre a fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szö­vetkezetből. £ gy férfi ké­zében egy darab ke­nyérrel, elment a nagy kenyérgyár­ba. — Nézzék csak — mondta a pé­keknek —, ezt a kenyeret külföd- röl hoztam ma- v gammal. És ha ösz- szehasonlítom a miénkkel. .. — Igen — bólo­gattak a pékek —, de micsoda liszt­jük van nekik! — Ugyanolyan mint nekünk. — Jó, jó — bó­logattak megint a pékek —, de mi­csoda kemencé­jük van nekik! — Olyan mint nekünk — mondta a férfi. — Ez mind rend­ben van — mond­ták a pékek —, de ott öröm ezt a , munkát csinálni! I — Ezt nem ér-' tem ... És itt miért, nem öröm? — Hát mondja meg őszintén, ki i csinálna szívesen I olyan vacak ke- nyeret mint a mi-, énk? Lipcseyné Bán­falvi Júlia fordí­tása ja, szinte üresek. Az ember­nek könnyen támad az az ér­zése, most már teljesen mindegy hogy mit, csak vá­sárolhassanak az emberek. Mit tehet a vállalat ilyen esetben ? — Vállalatunk ez idő sze­rint mindössze korrekt elosz­tásra törekedhet, amit termé­szetesen nagymértékben be­folyásol az iparvállalatok ka­pacitása is. Elosztani ugyanis csak a megtermelt árufélesé­get lehet, tehát azt, ami az év hátralévő részében beér­kezik a Tüzép-telepekre. Ko­moly feladatunknak tartjuk, hogy csak arra vállaljunk kö­telezettséget, aminek termelé­se. leszállítása biztosnak lát­szik .. . Hit tehet a kereskedő? A Kelet-Magyarországi Tü- zép keresi azokat az eljárá­sokat, amelyekkel kizárhat­ják a manipulációs lehetősé­geket. Megerősítették a ház­hoz szállítási szolgáltatást, az eddig előjegyzett termékek pontos kiszolgálására töre­kednek. A legnehezebb helyzetben maguk a kereskedők, a Tüzépek dolgozói vannak. Ök azok, akik naponta talál­koznak a vevőkkel, akik kö­zül ki csendesebben, ki ide­gesebben veszi tudomásul a tényeket. — Az építőanyagok közül gyakorlatilag minden alapve­tő anyag hiányzik. Falazó­anyagok, fa, tégla, cserép egyáltalán nem kapható — mondja Csatlós Sándor, a megye második legnagyobb forgalmú, mátészalkai Tüzép- ének vezetője, majd hozzáte­szi: — A hiányt a kampány- szerű felvásárlás is előidézte, hiszen normális körülmények között elegendő építőanyag­gal rendelkezünk, készletünk fedezte volna a szükséglete­ket. A kialakult helyzetet lát­va próbáltunk valamiféle sorrendiséget kialakítani, ezért megrendeléseket példá­ul csak építési engedély bir­tokában vettünk fel. Igaz, az előleg befizetésétől eltekin­tettünk — mondja a telepve­zető. A Tüzépek alkalmazottai nem sokat tehetnek. Mind­össze sürgethetik a gyártó­kat, a szállítókat, ami persze íem sokat érhet, ha nincs ilegendő áru. Hajzer Tibor­né, a szálkái telep helyettes vezetője a tüzelőellátás gond­jairól beszél. — Tüzelőből elegendő mennyiséggel rendelkeztünk, kitartott volna, ha nem jön a felvásárlási láz. Nehezíti a helyzetet, hogy az emberek nem szívesen barátkoznak az újjal. Húsz éve Borsodból kapjuk a szenet, az emberek megszokták, s nehezen áll­nak át az újabb fajtákra. Ugyanez a véleménye Po- lacsek Imrének, a nyírbátori Tüzép helyettesének is. — Nincs hiány tüzelőből, legfeljebb választékot nem tudunk nyújtani. Dorogi bri­kettből tízezer mázsa van készleten, de nem szívesen veszik az emberek, inkább a béréntei fajtákat keresik, ab­ból pedig véges a készletünk. A vásárlási kedvet az ár is befolyásölja. Amíg ugyanis a készleten lévő újfajta szén mázsája 116 forint 50 fillér, addig a berentei nyolvan fo­rintba kerül. A Tüzép környékén fuva­rosok várakoznak. Apró cso­portokba verődve beszélget­nek. Ki ilyen, ki olyan han­gulatban múlatja az időt. Murzsa Tamás évek óta ke­resi fuvarozással a kenyerét. — Itt vagyunk már hét óra óta, várjuk, hogy behozzák a szenet a vagonokból. Nem tu­dom, lesz-e belőle valami. Ki­lenc óra elmúlt és még sem­mi nem érkezett. Legjobb, ha hazamegyünk, itt már nem­igen lesz ma fuvar... — mondja lemondóan. Az ár is, a minőség is A telepen lévő szénből nem pakolnak a fuvarosok. Nem is csoda. Szemmel is látható, milyen silány a minősége. Kődarabok, sódermaradék fe­hérük a kupacokból. Egyet­len autó markolója dolgozik. Mint kiderül, a lyukói bá­nyából érkező szállítmányok ellen mindig van kifogás. Ezért is árulják fele áron, s akinek kell, viheti. Más a helyzet a jófajta szenekkel. Ha megérkezik egy vagon, csak percekig tart. Négy-öt fuvaros körülállja. s egy­kettőre fel is rakja az utolsó cseppig. — A fával sem könnyű a helyzet — mondja Polacsek Imre. — Akácot tisztán nem adhatunk, csak tölggyel, nyárral, fenyővel keverve, egységes áron. lassan ne­künk is meg kell szoknunk, hogy elfogy az akác. A fuvarosok helyeslőén bó­lintanak. A fogyasztók véle­ményét ők ismerik legin­kább. hiszen őket szidják, vagy dicsérik a háznál. Kovács Éva SZERKESZTŐI OOOOOOOO ttoteAf Bruttó Hozzáértő szakemberekkel arról beszélgettünk,. hogy a munkabérek bruttósítása nem lesz egyszerű feladat. Megem­lítették, hogy az első gond a bruttósításhoz szükséges anyagi fedezet megteremtése. Nem biztos, hogy az eddig fi­zetett jövedelmi adó és általá­ban az adó összege elég lesz ahhoz, hogy a fizetéseket a kívánt mértékben felkerekít­sék. Rendelkezésükre áll vi­szont majd az ilyen célra szolgáló hitel a kamataival és azzal a nyomasztó érzéssel, hogy a hitelt és a kamatokat végül is vissza kell fizetni. Nem könnyű dolog ez, egy kimondottan rossz gazdasági év után olyan háttérrel és alapokkal, mint amit a gyen­ge termőhelyi adottság jelent. Természetesen a bruttósítást — az egyre sürgetőbbé váló számszaki munkát — bár­mekkorák is a gondok, el­odázni, késleltetni nem lehet. Az újkeletű adózáshoz már nincs sok idő hátra. Aki ala­nya lesz, nem is tudja, hogy az előkészítést a számtani, közgazdasági műveleteken túl morális kérdések is tar­kítják. A már említett szak­emberek közül mondta az egyik, hogy különös gond­dal, nagy figyelemmel kell majd minden egyes dolgozó bruttósított bérét meghatároz­ni. De ha úgy is. lesz, hogy mindent figyelembe vesznek, akkor is adódhat vita, meg nem értés és hiba. Arra is készülni kell tehát, hogy az értetleneket felvilágosítsák, a hozzá nem értőknek az alap­vető dolgokat elmagyarázzák, a hibákat gyorsan és meg­nyugtatóan korrigálják. Az csak természetes, hogy minden változtatást, amely­nek középpontjában az ember áll, emberségesen kell elren­dezni. Jó volt hallani, hogy egy termelőszövetkezeti iro­dában főkönyvelő és közgaz­dász szakember a jövedelem- adót úgy emlegette, hogy köz­ben állattenyésztőkre, nö­vénytermesztőkre, gépkeze­lőkre és adminisztratív dol­gozókra gondolt. A bérek bruttósítása után — mondták — lesznek kirívó és feltűnő különbségek. Kitetszik m d a végzett munka nagysági, de az is, ha valaki az átlag­nál kevesebbet teljesített. Eh­hez is kell majd magyarázat. Igen sok mindenhez és sok mindenre kell majd magya­rázat, mert bár rengeteget beszéltünk, írtunk a jövede­lemadóról, az adózó állam­polgár, az erről szóló tör­vényt akkor érti meg iga­zán, ha adózni fog. Ez ötven nap múlva bekövetkezik. Ad­dig a béreket bruttósítják, a munka anyagi és emberi ol­dalát elrendezik. Akire mind­ez tartozik, teszi a dolgát. És bár rövid a rendelkezésre álló idő, felületességre, kapkodás­ra ez nem ok, ehhez szolgál­tatott a beszélgetés is példát. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents