Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

1987. november 2. Kelet-Magyarország 7 Forma—1 Vasárnap Suzukában rendez­ték az idei Forraa~l-es autós gyorsasági világbajnokság 15. futamát, a Japán Nagydíjat. Eredmények: a Japán Nagydíj végeredménye (51 kör, 298,809 km) : 1. Gerhard Berger (oszt­rák, Ferrari) 1:32:58,072 óra, 2. Ayrton Senna (brazil, Lotus) 1:33:15,456, 3. Stefan Johansson (svéd, McLaren) 1:33:15,766, 4. Michele Alboreto (olasz, Ferra­ri) 1:34:18,513, 5. Thierry Boutsen (belga, Benetton) 1 :34:23,648, 6. Satoru Nakajima (japán, Lotus) 1:34:34,551. A világbajnoki pont­verseny állása: 1. Nelson Piquet (brazil, Williams) 73 pont — már világbajnok, 2. Nigel Man­sell (brit, Williams) 61, 3. Ayr­ton Senna (brazil, Lotus) 57, 4. Alain Prost (francia, McLaren) 46, 5. Stefan Johansson (svéd, McLaren) 30, 6. Gerhard Berger (osztrák, Ferrari) 27. Torma érmei Az egyesült államokbeli Day­tona Beachból. az első női súly­emelő világbajnokságról már ér­mekkel térnek haza a magyar versenyzők. Torma Ibolya a 60 kilogrammosok mezőnyében sza­kításban még az elsőségre Is esé­lyes volt, végül 72,5 kg-os telje­sítménye ezüstérmet jelentett. A lökésben elért 100 kg-os ered­ménye bronzérmet jelentett a számára, összetettben pedig a dobogó második fokára állhatott. A világbajnokság eddig a kí­naiak elsöprő sikerét hozta, hat súlycsoport 18 aranyérméből csak egyet adtak másnak. \ Örült, ha egy jé vacsorát kapott Érdekes intermezzóval kezdő­dött beszélgetésünk Szokol Jó­zseffel, Nyíregyháza egykori labdarúgójával. Munkahelyén, a dohánygyárban kerestük te­lefonon. — Tessék. SzoikOl József kar­bantartó lakatos. Az újság ke­res? Nem hiszem. Én már el­felejtett ember vagyok. Bizto­l ______ san szaktársaim tréfálnak ve­lem. Csak akkor nyugodott meg, amikor később a szerkesztősé­gi szobába belépve köszöntöt­tük. Semmit sem változott, ta­lán valamivel testesebb lett, arca éppoly kerekded. mint ré­gen volt. Pedig hát több mint két évtized telt el. hogy utol­jára magára húzta a Szpari me­zét. Mi is történt Szokol Jó­zseffel- a húsz esztendő alatt? — Szinte semmi különös — mondja. — 1967-ben szerepel­tem utoljára a Nyíregyházi Munkásban, nem sokkal utána sérülés miatt abbahagytam. Előtte persze a Szpari játékosa voltam, kezdetben Kóvacsics. Bakos, Kertesi, Pokrovenszki. Parti voltak a csapattársaim. Szép jubileum, de ehhez kí­vánkozik egy másik: az idén éppen 50 éves Szokol József. Pontosan 33 esztendővel ezelőtt lett igazolt futballista. Lakatos Jancsi hívására választotta ak­kor az Építők csapatát. Első edzője. Móré János fantáziát lá­tott az Oncsa-telepi fiúban, s mint később kiderült: nem csa­lódott benne. Hajtott, szürke eminenciása volt a csapatnak, kellett, szükség volt határozott­ságára, keménységére. — Sohasem szerettem reflek­torfényben lenni. Inkább ját­szottam és dolgoztam. Sajnos, túlságosan hamar abba kellett hagynom a játékot, pedig na­gyon szerettem futballozni. Amikor tönkrement a térdem, nem is a fájdalom volt a leg­nagyobb. hanem az. hogy nem játszhatom többé. Jóska lelkiismeretes futbal­lista volt, 1961-ben a Ferencvá­ros is megkereste, ő azonban hűséges maradt városához, a Bujtoshoz, amelyet annyira szeretett, s ahol megtanult fut­ballozni. úszni. ..Kaszás” nevet ragasztottak rá a többiek — keménységéért. Csapatával megjárta a csúcsot is, kis hí­ján az NB I-be kerültek, végül is az Ózd megelőzte őket. Játszott csatárt, hátvédet, de legjobban a középpályán érez­te magát. Sok emlékezetes mérkőzésen szerepelt csapatá­ban. Akkor még nem voltak nagy lehetőségek, örült ha egy jó vacsorát elfogyasztott a győ­zelmi banketten. Most is ott van a mérkőzéseken, figyeli az utódok játékát. Olykor beszáll a dohánygyári kispályás csa­patba. most is oda rúgja a lab­dát, ahová akarja. Kőkemény futballistának ismerték, olyan­nak, aki nem ijed meg saját árnyékától. — Mi mindig azzal mentünk a pályára, hogy nyerjünk — meséli. — Szerintem ez hiány­zik a maiakból. Az akarat mindig döntő tényező volt eb­ben a játékban. Érdekes volt hallani Szokol Jóskát, amint a máról beszél. Tudja, hogy eljárt az idő afe­lett, amit ők játszottak, válto­zott a világ a labdarúgásban is. De egy megmaradt, de ezt ők is táplálják: a sport szeretete. az aggódás, a féltés. Ezt érez­tük akkor is. amikor robusztus alakja elindult az utcán ha­gyott kerékpárja felé . . . (kovács) Eredmény nélkül nincs értelme...! Mi lesz a tiszavasvári súlyemeléssel? A győri Rába ETO kezdte a leglátványosabban, azóta számtalan sportegyesület szüntetett meg. vagy adott át szakosztályt. A legtöbb­ször azért, mert a költségve­tés szűkösnek bizonyult. Most a Tiszavasvári Lombik SE súlyemelő-szakosztálya van kritikus helyzetben, ám el­sődlegesen nem a pénz mi­att. Tiszavasváriban a hatva­nas években indult el a súly­emelés. Hosszú éveken át jól működött a szakosztály. A rendszeres edzésmunka az eredményekben kamatozó- dott, a Lombik a területi baj­nokság középmezőnyébe tar­tozott. Ha világbajnokokat nem is nevelt, Ondi László, Varga László, vagy Görög Péter neve ismerősen cseng a szakemberek fülében. Az utóbbi időben azonban, évről évre csökkent a versenyzők száma, különösen a felnőtte­ké. Jelenleg nincs is felnőtt súlyemelőjük. A szakmai munkával két szakember foglalkozott. Nagy Béla hat évig főállásban ve­zette az edzéseket, most már munka mellett, másodállás­ban. A másik edző, Nagy La­jos a 115. számú szakmunkás- képzőben testnevelő, és az ottani DSE elnöke. A Lom­bik sporttelepén található ed­zőterem mostanában gyakran üres, csak páran járnak le. Azért a négy-öt gyerek ked­véért pedig nem érdemes to­vább működtetni a szakosz­tályt. — Mi lesz, mi lehet a meg­oldás? — kérdeztük Mészá­ros Lászlótól, a Lombik elnö­kétől. — A jelenlegi állapot tart­hatatlan, ez az elnökség ál­láspontja. Rendszeres, és eredményhozó munka nélkül nincs értelme a szakosztály működtetésének. Két megol­dás merült fel, a szakosztály megszüntetése vagy az át­adása. Az utóbbit szeretnénk megvalósítani, ám a végleges döntést majd a november végi elnökségi ülésen hozzuk meg. Hogy mit jelentene ez? A szakmunkásképző diáksport egyesülete venné át a szak­osztályt. A sportolók nagy ré­sze egyébként is az iskola ta­nulója, a súlyzók egy része is a DSE-hez kerülne, vala­mint a megyei szövetség tá­mogatása. Ha megkapják. A Lombiknál bíznak abban, hogy ez megvalósul, és ak­kor nem kell a megszünte­tést választani. A diagnózis tehát felvéve, ám a konzílium döntése még hátrálván. Azonban az már bizonyos, hogy a megye súly­emelése veszít az „üzleten". Ám ez nem rajtuk múlt. Vas­váriban önmagát sorvasztja egy sportág. (mán) Mi lett a Balogh—Dőránt párossal ? „Csináljak tovább és reménykedünk” Egy éve hallot­tunk utoljára a Ba­logh—Dóránt körre­pülő modellező pá­rosról. Akkor a többszörös magyar bajnok nyíregyhá­zi duó megnyerte a pécsi világbajnok­ság előtt válogató versenynek számí­tó Mecsek Kupát. A VB-n viszont ver­senybírói döntés alapján, húzás miatt kizárták őket a ver­senyből, így helye- zetlenek maradtak. Idén már csak egy versenyen álltak rajthoz, a Sebestyén Kupán, amit meg­nyertek. Előtte és utána is ..lehalkult” a modellező páros. Nem indultak az OB-n. nem utaztak külföldi versenyek­re. — Amikor az oko­kat kérdeztem, Ba­logh József a szála­kat a VB előttig gombolyította vissza. — A világbajnok­ság előtt — kezdte egy nagy sóhaj közepette — mindenki a tartalék modellekkel edzett, a másikat a versenyre tartogatta. A szövetség egy héttel a VB előtt válogatót írt ki a legjobb hazai duók számára. Nem volt mese, ha részt akartunk venni a VB-n. indulnunk kellett. Azt. hogy 7 országos bajnoki címet. VB-bronzérmet és VB 5. helye­zést értünk el, nem vették fi­gyelembe. Persze mindenki ki­hajtotta a lelkét is a motorok­nak. Nyertünk, azon az áron, hogy tönkrementek a motorok. Ráadásul kizártak minket, de ezt nem vitatjuk. — Tavaly valamennyi versenyt megnyertünk a VB-n kívül mind idehaza, mind külföldön — fűz­te hozzá Dóránt Vilmos. — Se jót, se rosszat nem mondtak a nyírségi vezetők, de nem vál­lalták a szükséges felszerelés — motor, üzemanyag egy része, gyanta, karbonszál, üzemanyag­cső — beszerzését. Az anyagi fedezet, a forintháttér megvan, mivel ezeket csak valutáért le­het beszerezni, az elszámolást senki nem vállalja. Támogató nélkül maradtunk mind idehaza, mind a szövetségben. — Amit adtok, olyan lesz az eredmény, — mondtuk az év ele­ji tervezésnél. Ráadásul az ÁISH nem fedezte a válogatott keret egyszeri külföldi utazását. Ez azért fontos, mert láthatjuk az új technikát, amit az amerikai­ak. vagy a japánok kifejlesztet­tek. riyenkor a beszerzés is könnyebb. Mi csinálunk mond­juk egy légcsavart és elcserél­jük kettes csavarra. Most mind­ez elapadt. — Most ugyanazok a motorok vannak, mint a tavalyi VB előtt? — Sajnos, igen — legyintett le­mondóan Balogh József. — Vili javítgatja őket, cserélgeti az al­katrészeket egyikből a másikba, de így sem mennek. Ezért nem indultunk olyan versenyeken, amelyeket sorozatban megnyer­tünk. Nem akarjuk égetni ma­gunkat tönkrement motorokkal. (M. Cs.) Fekete-fehér kockás hadszíntér Záhonyi sakkozók osztályozó előtt Záhony újkori sakkéletét Miló József fodrászig vezetik vissza, akinek az üzletében mindig kéz­nél volt a fekete-fehér kockás hadszíntér, és két borotválás, vagy fazonigazítás között jutott idő a sakkozásra is. A Záhonyi VSC sakkszakosz­tálya 1973-ba-n alakult meg. Ga­vallér Miklós szakosztályelnök vezetésével úgy tizenöten alkot­ták a szakosztályt. A hetvenes évek vége felé felduzzadt a lét­szám. mintegy harmincán ültek rendszeresen a táblák mögé. Az­tán a csapat egyre jobb eredmé­nyeket ért el. és megkezdődött a lemorzsolódás. Itt is érvénye­sült a természetes kiválasztódás, hiszen a gyengébbek már keve­sebbszer jutottak szóhoz verse­nyeken. így csendesen odébbáll- tak. A csapat két év ..másodosz­tály” után 1981-ben visszakerült a megyei csapatbajnokság A-cso- portjába. Egy év múlva kezdő­dött a nagy menetelés. Három egymást követő eszten­dőben bronzérmet nyertek az A- csapatban. Aztán két évre ..színt váltottak”. 85-ben és 86-ban a második helyen végeztek. Az idén végré eljutottak a csúcsra, megyei bajnokok lettek. Végig nagy harcot vívtak a Tiszavas- várival* és a Vízüggyel, ám a hajrá a záhonyiaknak sikerült jobban. Eleinte évről évre változott a szakosztályvezető személye, egé­szen 1979-ig. Ekkor, a segéded­zői képesítést megszerző Bátyi Sándor került a szakosztály élé­re. aki egyben játékos is. A bajnoki aranyérmet tizenhárom játékos szerezte, a fordulók so­rán ennyien ütlek' asztalhoz. Kö­zülük kiemelkedett az első táb­lás Bartha László, aki a tizen­négy mérkőzésen a legjobban szerepelt. Mellette Révész István szintén I. osztályú minősítésű. Ketten II. osztályúak, a jelenleg Lenitiben katonáskodó Baranyai Sándor, és Németh András. A III. osztályúak: Bátyi Sándor, Szinku István, Révész Csaba, Csáki Jenő, Pál József és Pócsik Imre, a IV. osztályúak: Markó Zoltán, Görgényi István és Bán János. Az OB H-be jutásért kiírt osz­tályozok közül eredetileg az ózdi csoportba kerültek voln-a. Ám a csapatok száma miatt az utolsó pillanatban módosítottak és a zá­honyiak vállalták, hogy Zala ka­rosra utaznak. Az osztályozó, előtti főpróbát az országos vas­utas csapatbajnokság jelentette, ahol a négyfős csapat (Révész I.. Csáki, Szinku. Bátyi) a ne­gyedik helyen végzett. A megyei bajnokságban nyolc táblán játszottak. Az osztályo- zón tizenkét játékos alkotja a csapatot. Hogy milyen eséllyel utaznak Zalába? — Szerény tervekkel, az esély­telenek nyugalmával — válaszol Bátyi Sándor, majd folytatja. — Az erőviszonyok alapján nekünk van a legkevesebb esélyünk, hi­szen a Videoton és a Kaposvári Volán-Surján már volt OB II-es. és a Nagykanizsai Izzó is kitűnő gárda. Am a csiapat mindig jól szerepelt erősebb ellenfelekkel szemben, és a katonáskodó Ba­ranyaira is számíthatunk. Az eredménytől függetlenül az osz­tályozó egy fontos állomáshelyet jelent csapatunk életében, ami remélhetőleg újabb lendületet ad a továbbiakhoz. Hogy ez utóbbit miért fűzte hozzá a szakosztályvezető já­tékos. Mert korábban az osztá­lyozó néhány csapatnak a végál­lomást jelentette. Nyírbátor az­óta már talpnaállt, a kisvárdai sakkozás viszont nem. Záhony­ban bíznak abban hogy most megszakad az eddigi rossz ha­gyomány. Mán László Parádés gólok után Búcsúzó kózis lányok A Nyíregyházi Volán Dó­zsa női kézi Láb dac sa pa táná 1 az utolsó sípszó a búcsút je­lentette az NB 11-től. Egy­úttal négy játékos — Búzásy Enikő, Balázsi Jánosné, Ba­logh Zoltánná, Simon San- dómé — sportpályafutásá­nak végét is. Hárman közü­lük már 1974-ben pályára léptek a Volán színeiben, amikor a csapat kih.arcoilta az osztályozón az NB II-es tagságot, míg Balázsiné 1977- től játszik az együttesben. Azóta a nyíregyházi gárda hol a másodosztályban, hol az NB I B-ben szerepeit. Most újra kiesett a csapat a megyei bajnokságba. Parádés gólok, kudarcok, apró kék foltok kísérték vé­gig játékukat. Búzásy balát- lövőként kezdte, majd az irányító poszton dirigálta csapatát. Fürge, vagyis Ba- loghné a széleken találta meg azt az apró rést, ame­lyen be lehetett vetődni a hatoson belülire. A balkezes Simonná jobbá (lövőként ke­serítette meg a kapusok dol­gát. Balázsim húzták-von- ták az ellenö játékosai, a beáillós m; Lek ’pvUa őket. Éltek, haltak a kéziluodú­ért, lelkesen készültek va­lamennyi meccsre. Külföl­dön, Szovjetunióban, Len­gyelországban és Jugoszlávi­ában is megcsodálták játé­A búcsúzók. Balról jobbra: Búzásy Enikő, Balázsi Já- nosné, Balogh Zoltánná. A képről hiányzik a gyesen lé­vő Simon Sándorné. kukat. Visszaemlékezve so­kat köszönhetnek első edző*- iknek, Pethe Istvánnak, Zi­lahi Lászlónénak, Veress Zoltánnak és a Volán edző­jének, Szabolcsi Györgynek és Sallai Ernőnek. Közben Enikőn kívü/i mindhárman férjhez mentek, gyerekeik születtek, de to­vábbra is kézilabdáztak. A nyugodt hátteret a család biztosította számukra. Ha vége volt a bajnokságnak, kezdődött a kupasorozat, majd a felkészülés a követ­kező évre. Az esték és a hét­végék a kézilabdapályákon telitek. Egymás gondolatát is ismerték, tudták, az adott pillanatban a másik hova fog mozogni. A legnagyobb élményt szá­mukra az jelentette, hogy az év elején vendégül láthatták a magyar válogatottat és a (legjobbak ellen mérkőztek. Az ellenpont, a legnagyobb kudarc is 1987-hez fűződik. Ha már eldöntötték, hogy búcsúznak, úgy szerették volna átadni a fiataloknak a helyüket, hogy a Volán bent marad az NB tí-ben. ímáthé)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents