Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
1987. november 7. „Az utcákon barikádokat emelnek” Az októberi forradalom a Nyírvidékben Századunk elejére az újságot olvasók előtt kitárult a világ. A hírügynökségek, tudósítók által minden eseményről értesülhettek, bárhol is történt. Az orosz belpolitikai helyzet sem maradhatott titokban. Valamennyi lap igyekezett minél hamarabb tájékoztatni olvasóit az eseményekről. Ezek közé tartozott a Nyírvidék is, mely Szabolcs vármegye politikai napilapja volt. Az Oroszországiból érkező hírek gyakran szerepeltek az I. világháború haditudósitásai mellett. Például az 1917. november elsején megjelent szám „Zendülés készül Pé- terváron” címmel közölt tudósítást: „Pétervárról jelentik hivatalosan: Tekintettel ama hírekre, hogy a maximalisták fegyveres zendülést terveznek, a pétervári főkormányzó a közrend érdekében minden gyűlést, felvonulást és tüntetést betiltott.” Hatodikén is jelent meg hír a helyzet 'alakulásáról: „Stockholmból táviratozzék, hogy Oroszországból érkező hírek szerint a ködeitek a befolyást mindjobban magukhoz ragadják, másrészt a bolsevikiek és az anarchisták agitációja egyre terjed.” A november hetedikéi számban nem jelent meg hír a pétervári eseményekről. A lap hadieseményekről, a harcvonal alakulásáról írt, Nyíregyháza és a megye életével foglalkozott. Az olvasók nem is sejtették, hogy több ezer kilométer távolságra tőlük történelmi jelentőségű események zajlanak. Erről csak 1—2 nap elteltével értesülhettek az újságból. A Nyírvidék november 8-i száma még csak arról tudósított, hogy ..a munkástanács gyülekezőhelyein gépfegyverekkel és csapatokkal vétette magát körül, és az a helyzet, hogy a munkástanács és a kormány között harc van kitörőben.” Most már rendszeresen jelentek meg információk a pétervári eseményekről. Gyakran még a világháborús tudósítások is háttérbe kerültek, sőt arra is volt példa, hogy az első oldalon csak a forradalomról írtak. A november 9-én megjelent Nyírvidékben már magáról a forradalomról is szó van. Péterváron újra kitört a polgárháború — hirdette a cím, s utána ez jelent meg: „Pétervárról érkezett jelentések szerint az orosz fővárosban újra kitört a polgár- háború. A forradalmárok az — utcákon barikádokat emelnek. A város egyes részeiben összeütközésre került sor a Kerenszkijhez hű csapatok és a nép között. A munkásnegyedben különösen nyílt és komoly zavargások történnek, a maximalisták hatalma egyre növekszik.” A pétervári eseményeknek szentelték a 10-én megjelent Nyírvidék első oldalát. Nagy betűkkel szedték ki: Lenin a forradalmi kormány miniszterelnöke. A Reuter hírügynökség a következőt jelentette: „A Pétervári Távirati Ügynökségtől, amely a maximalisták kezében van. jelentés érkezett, amely közli, hogy a maximalisták hatalmukba kerítették a fővárost, a minisztereket letartóztatták. Lenin, a mozgalom vezére• haladéktalan fegyverszünetet és azonnali békekötést követel.” A Nyírvidék további számaiban az erőviszonyok alakulását mutatta be. Napjainkban is gyakran előfordul, ha valahol politikai-hatalmi változás történik, az eseményekről egymásnak ellentmondó híreket kapunk. Így volt ez 70 évvel ezelőtt is. A november 15-i szám közölte a következő két hírt: „Elkeseredett harc után a forradalmi hadsereg Carszkoje Szelo- nál Kerenszkij hadait teljesen megverte.” „Kerenszkij táviratozott Angliába, hogy az ideiglenes kormány tekintélyét sikerült helyreállítania.” Figyelemreméltó és elgondolkodtató az a tudósítás, melyből az derül ki, hogy egyesek miként értékelték a november 7-én történteket: „Londonból jelentik. hogy ott általános az a vélemény, hogy Leninék forradalma a polgárháborút sietteti. Kerenszkij tudott Lenin szándékáról, és a kormány székhelyét is ezért helyeztette át Moszkvába. A Daily Chro- nichle megállapítja, hogy Lenin és Trockij Németország fizetett ügynöke. Angliában nem hiszik, hogy a maximalisták forradalma győzne." A forradalom résztvevői azonban hittek a győzelemben, mely végül valóság lett. Távol az események színhelyétől a Nyírvidék megpróbálta bemutatni a forradalom eseményeit. Ezzel akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy a megye lakossága megismerje a szabadság felé vezető utat, amelyet nemso- kána követtek is. Magyar László Móricz-emlékház Tiszacsccsén. — Lakatos József festménye. Első: a „Nadrágba bújt felhő" Műfordítói pályázatok nyertest — Elcsaltam a barátnőmet az eredményhirdetésre. Ö nem tudta a jeligémet, és amikor meghallotta, kitört belőle a nevetés: ez csak én lehetek. Oblomovizmus — ezt választottam. Persze, amikor beadtam a pályázatot, semmiféle elképzelésem nem volt, hogy ez a fordítás valamilyen díjat nyerhet... Viraszkó Szilvia a nyíregyházi Vasvári gimnáziumban tanító orosz-történelem szakos tanárnő meséli a történetet, első szereplését a megyei műfordító pályázaton. Tavalyelőtt hirdette meg első alkalommal a nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház ezt a pályázatot november 7. tiszteletére, amely azóta hagyományossá vált: az elsőn még mérsékeltebb volt az érdeklődés, de tavaly már igen szép számmal vettek részt rajta a jelentkezők, és az idei pályázatra is megint többen jelentkeztek. A 'tanárnő a második pályázaton is indult — ismét ragyogó sikerrel, megint első helyen végzett. Ezúttal egy Majakovszkij-idézet, a „Nadrágba bújt felhő" jelige hozta a győzelmet — aminek az anyagi része, a párszáz forint eltörpül az erkölcsi mellett. Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint az orosz nyelv minél szélesebb körű népszerűsítéséről. Hogyan is kezdődött? Valamikor, talán még az általános iskolából datálható a nyelv iránti vonzalom kezdete, hiszen nem lehet véletlen az, hogy orosz tagozatú középiskolába jelentkezett továbbtanulni. A nyíregyházi Kölcsey gimnáziumban régi hagyományai vannak már a különféle nyelvekből rendezett műfordítói pályázatoknak. Szilvia emlékeiből egy Gorkij-mese kerül elő, amit — így utólag visz- szagondolva — rendkívüli bátorsággal tett át magyarra — akkor meg se fordult a fejében, hogy mások már lefordíthatták. Később a nyíregyházi tanárképzőn, illetve az ELTE orosz kiegészítő szakán éppen csak any- ny.it fordított, amennyit a tananyag előírt, és nem érdekelte különösképp a művészi műfordítás tanárként sem. A demecseri gimnáziumban, és azután a Vasváriban teljes figyelmét nevelői feladatokra igyekezett fordítani. És akkor ... Megjelent lapunkban egy kicsike kis hír: pályázni lehet. Mi történhet? — gondolta. Miaga a novella nem okozott különösebb megértési vagy átültetési gondokat, inkább azzal volt problémája, hogy ha újra elolvasta a magyar változatot, mindig talált rajta valami változtatni valót, és csak a határidő 'lejárta miatt nem készített újabb és újabb verziókat. Ezt a módszert alkalmazza rendszerint — az eddig elért sikerek alapján úgy létszik, igen eredményesen. Idegen nyelvről lévén szó, elkerülhetetlen, hogy beszélgetésünkkor szóba ne kerüljön: hogyan lehet az: négy vagy nyolcévi nyelvtanulás----------------------------------\ után is csak nyöszörögjük az oroszt? Jó eset, ha megértetjük magunkat, de inkább az a jellemző, hogy egy pohár vizet is nehézségbe ütközik kérni, nem is beszélve az utcai tájékozódásról. Ludas a rossz tankönyv, valamint az is, hogy a gyerekek nem látják értelmét, mi szükségük van az orosz tanulására. És nem jó azoknak a pedagógusoknak a „példamutató magatartása” sem, akik úgy mennek be az órára, hogy szeretnének rajta mielőbb túl lenni — ezt a gyerekék könnyen észreveszik. — Mit tehetnénk, hogy ez változzon? — gondolkodik el hangosan a tanárnő. — Másak nevében nem beszélhetek, de én úgy gondolom, az nagyon fontos dolog, hogy a gyerek lássa a tanáron, mennyire érdeklődik az iránt, amit tanít... És a tanár vajon hogyan őrizheti meg vagy fejlesztheti a tudását? Feltétlenül szükséges a rendszeres társalgás, az élő beszéd gyakorlása. A Vasváriban a nevelőszobában külön „sziget” az orosz nyelvi munkaközösség, szünetekben gyakran beszélgetnek oroszul. Szilvia orosz nyelven telefonál a barátnőjének Debrecenbe — és viszont. Levélbarátnője is segít a nyelv gyakorlásában: hét éve jönnek-mennek a levelek Japánból Nyíregyházára és vissza. És itt van a speciális terület: a műfordítás. Sajnos, amióta „belekóstolt”, sokkal kevesebb ideje jut rá, mint szeretné. A felkészülés az órákra, a mozgalmi munka, a korrepetálás teljes embert kíván. De azért igyekszik úgy alakítani az időt, hogy a nyíregyházi művelődési házban működő műfordítói kör foglalkozásairól lehetőleg ne hiányozzon. Antal Miklós, az ismert műfordító segítségével csiszolgatják néhányan a stílusukat, és talán titkos terveket szőnek, hogy egyszer majd a nagy nyilvánosság elé merészkednek. Szilviának egyébként jelent mór meg egyikét lefordított meséje, és dédelget egy álmot, hogy talán kirgiz vagy más kis nép irodalmát fordítja majd magyarra — az orosz segítségével. És mivel a jó irodalom az élet tükre, az orosz nyelv lenne a híd, amelynek segítségével két kis népet közelebb lehetne hozni egymáshoz. A további helyi pályázatok? Ezúttal nem indul, inkább az érettségi előtt álló „falktos” diákokat igyekezett menedzselni. Átadja a „'terepet”, hadd mutassák meg a tanítványok, mit tudnak. Persze, azért elkészíti a saját verzióját is, de ezt csak az eredményhirdetés után veszik majd elő. Mindnyájan tanulhaitunk egymástól... Az ungvári rádió vasárnap délutáni kívánságműsorának nálunk is népes hallgatótábora van, sokan írnak is innen a szerkesztőségnek, lamely — mint az ‘ adásban hallhatjuk — szívesen teljesíti a határon túlról érkező kívánságokat is. — Ez a legnépszerűbb műsorunk — mondja Egressy György, a Kárpátontúli Területi Televízió- és Rádió- bizottság magyar nyelvű adásainak főszerkesztője, aki a magyar—szovjet barátsági napok megnyitó ünnepsége alkalmából járt Nyíregyházán. — A kívánságműsor sokáig változatlan formában szólt, a közelmúltban újítottuk meg úgy, hogy az egyes zeneszámok között kis riportokat sugárzunk. Ezek a beszélgetések ipari és mezőgazdasági üzemekben készülnek, az emberek mindennapjairól szólnak, tehát az egyes munkahelyek gondjaiba, tevékenységébe is betekintést nyerhet a hallgató. Ez már az új idők szele, amely egyébként a többi műsort is felfrissítette. A korábbinál jóval nagyobb Hét-nyolc nemzetiség egy helyen Map nyelveli Vágván! Rádióhíd: Budapest — Moszkva teret kap azoknak az embereknek a véleménye, akik semmiféle vezető pozíciót nem töltenek be, „csak” nap mint nap teszik a dolgukat; a tapasztalatok szerint szívesen, őszintén elmondják, mivel elégedettek, és beszélnek arról is, amivel nem —, tehát hogy mit kell tenni, ha azt akarják, „hogy a szekér jobban menjen”. Az ungvári rádió és a televízió négy nyelven, oroszul, magyarul, ukránul és románul sugározza műsorát. Amikor a tévé magyar nyelvű .adásának időpontjáról határoztak, a hétfő estére azért esett a választás, hogy az érdeklődő magyar néző a számára kedvező időpontban, hazai „tévé- szünnapon”, este 9 óra tájban ülhessen a képernyő elé. A rádió naponta mintegy háromnegyed órányi műsort sugároz magyar nyelven. — A viszonylag rövid adásidő miatt szórakoztató programok sugárzására nem vállalkozhatunk, kivéve a már említett vasárnapi kívánságműsort. Mindenek- előitt tájékoztatni szeretnénk hallgatóinkat, a gondokról és a jó megoldásokról egyaránt. Az utóbbi időkben megnövekedett az információk szerepe, amit az is jelez, hogy adásunkban fontos szerepet kapott a hírcsokor. — Üj rovatokat indítottunk. Az egyik a nemzetiségek együttélésével foglalkozik. Nálunk szinte nincs olyan munkahelyi közösség, ahol legalább hét-nyolc nemzetiség ne dolgozna együtt. Fontosnak tartjuk, hogy szóvá tehessék gondjaikat, beszélhessenek sajátosságaikról, szokásaikról, hogyan őrzik hagyományaikat, amelyekkel kölcsönösén gazdagíthatják egymást. Élénken érdeklik az embereket természetesen az átalakítás, a peresztrojka kérdései. Legutóbb például a nagyszőlősi járás Kom- szomol kolhozában készítettünk riportot, amely az ottani családi vállalkozásokról szólt. Mindig örömmel adunk helyet a demokratizálódás újabb és újabb jeleinek, akár csak egy brigádvezető megválasztásáról legyen is szó. Naponta 50—60 levél érkezik a magyar nyelvű szerkesztőséghez. A hallgatók — csakúgy, mint nálunk — elsősorban ügyes-bajos dolgaik elintézéséhez kérik a szerkesztőség segítségét, s ők segítenek is, ha csak lehet. Náluk is előfordul, hogy egy autóbuszmegálló sorsa végül a nyilvánosság bevonásával, a képviselő közreműködésével dől el... — Feltétlenül szeretném megemlíteni, hogy nagyon jók a kapcsolataink a nyíregyházi rádióval, régi hagyomány a kölcsönös, műsorkészítéssel egybekötött látogatás, a tapasztalatcsere. No, és a műsorcsere, amire április 4~e és november 7-e alkalmából szoktunk sort keríteni. Éppen e cikk megjelenésének napján sugározza a Magyar Rádió azt a vállalkozást, amelynek Ungvár is részese, egyik láncszeme, állomása a Budapest és Moszkva közötti „rádióhíd- nak”. Az ungvári stúdióban Ukrajna legnagyobb dohánytermelő gazdaságának vezetője, Bíró Andor, tőle több száz kilométerre, Budapesten pedig Burgert Róbert ül a mikrofonnál ... Gönczi Mária r V. Baraksó Erzsébet KM ÜNNEPI MELLÉKLET I
