Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
1987. november 7. Kelet-Magyaromág 3 Milyen ember Károly Géza? Matasd a munkád, lassan ki vagy... Vékony füstcsík kígyózik fel a sebesen pörgő fémről, aztán rácsordul a tejfehér hűtőfolyadék, s az acél húsába maró kés nyomán csillog a formálódó munkadarab. Forgácsspirál pöndörödik, majd lehulLik az esztergapad alján terpeszkedő tálcára, s pár másodperc múltán makulátlan fénnyel forog az új alkatrész. Az olajos kéz tolómérőt emel, hunyorít a szem. amikor a mérce két pofája közé kerül a fémhenger, elégedetten bólint a fej: stimmel a méret. — A pontosság minde- nekíelett! Enélkül itt nem élünk meg — húzza fel fekete szemöldökét Károly Géza. — Közlekedési vállalatnál dolgozunk, óriási a felelősségünk egy-egy alkatrész elkészítésénél vagy felújításánál. Életek múlhatnak egy millimétertöredéken. A Volán vállalat nyíregyházi központjának forgácsolóműhelyében süt a nap. Csupa ablak a kis műhely, a Korányi útra néz, éppen az autóbuszmegállóra. Fékez és indul a sárga busz, melyhez talán tegnap épp itt esztergáltak valamilyen alkatrészt. A forgácsolók csoportvezetője ez a fekete, kopaszodó férfi, akinek széles ajkai gyakran először a feleségével és a lányával. Azóta már többször is volt rá mód. Nem azt mondom, hogy összejárunk — de nemegyszer volt már olyan közös programunk, ahol a család is ott volt.) Milyen ember Károly Géza? Ha csak adatokat sorakoztatunk fel, az túlságosan is száraz. De leírom: ötvenegyedik évében jár, harminckét éve egy munkahelyen dolgozik, a felesége orvosírnok, a lánya a debreceni egyetemen harmadéves orvostanhallgató, a nyíregyházi Kun Béla utcán laknak... A vállalati pártbizottság tagja hosszú ideje, nagyon sok ismerőse és barátja van, és rajong a szakmájáért. (— Mikor látta utoljára az esztergapad mellett a főnökét? — Tegnap.) — Aki csoportvezető, vagy ahogyan erre a kis üvegfalú irodácskára kiírták: műhelyvezető, annak jut-e ideje a szakmát gyakorolni? — Jut bizony — ha keresi az alkalmat. Márpedig én keresek, s találok is. Ha hiszi, ha nem. örülök, ha Károly Géza az esztergapad mellett, (cs) húzódnak mosolyra, ám a feddő szó se hiányzik róluk, ha kell. (Géza bácsi volt a mesterem, amikor ide kerültem 1975-ben — mondja Décsi Ferenc, miután leállította gépét, mely első a sorban. — Hetvenhárom szeptemberében találkoztunk először, amikor én tanulóként ide jöttem ... azóta bizony jó idő eltelt. Itt maradtam. Nem bántam meg. — Szigorú ember a csoportvezetője? — Szigorú? . . . Mit is mondjak? Ha munkáról van szó, nincs apelláta. Megköveteli, amit meg kell, de hogy túl szigorú vagy netán afféle mogorva vagy hasonló ember lenne, azt senki se állíthatja! Tudunk jókat is nevetni, ha úgy fordul. Jó itt a légkör a műhelyben, a brigádban. Azt hiszem, senkinek sem lehet oka panaszra. — Annak idején, amikor tanulóként idekerült, milyennek ismerte meg? — Nehéz erre válaszolni: hiszen, amikor először beléptünk az ajtón, mindenki „nagy” volt számunkra, féltünk is egy picit. De aztán egykettőre feloldódtunk! Hetvenötben szabadultam, 5 lettem szakmunkás ugyanitt. A brigádba is bevettek. összejöttünk még jobban. — Ismerik egymás csáváját? — Persze! Ha jól emlékszem, 76-ban találkoztam valaki szabadságon van vagy szapadnapos, és üres az esztergapadja. Van úgy, -hogy szinte mindennap melléállok egy-egy munkát megcsinálni. Nem restellem így mondani: szerelmese vagyok a szakmámnak. Nekem ez a hobbim is, a munkám is, és azt hiszem, így a legjobb. — De nyilván mégiscsak kevesebbet gyakorolhatja, ha egyéb teendői is vannak. — Idebent lehet, hogy nem annyit dolgozhatok, amennyi jólesne, de van egy saját esztergapadom is, egy kis műhelyem. Másodállásban is dolgozom. — Azt mondta, ez a hobbija. Viszont úgy is meg lehet közelíteni a dolgot: a szakmájával munkaidőn túl is pénzt keres. — Hát persze. De miért ne? Egyrészt tényleg ez a legkedvesebb elfoglaltságom, másrészt pedig a pénzre szükség van. ötven- héttől vagyok csoportvezető, de a mai hat-hétezer forintos béremből nem futja mindenre, ami kell. Pótolom hát, de azzal, amit amúgy is szívesen csinálok. Elég. ha annyit mondok: a lányom két évig albérletben lakott Debrecenben, s persze, ma is, hogy kollégista, szüksége van a pénzre. Én amondó vagyok: ha tíz-ti- zenkét órát dolgozom egy nap. az se fáraszt, mert kedvvel csinálom. Amikor arról beszélgettünk. miképp kezdte a pályáját. földrajzilag nem indultunk messziről, hiszen Nyíregyháza mellett, Ilona- tanyán nőtt fel, szülei gazdálkodó emberek voltak. Hogy mégis mi vezette a vasas szakmába? Maga sem tudja már pontosan megmondani. Nem használ nagy szavakat, hogy „életem álma volt, megfogott a vas ereje, formálása" és így tovább. — Apámék azt akarták: tanuljak valamit. Ezt választottam — és jól tettem. Pedig milyen nehéz volt az ötvenes évek közepén Nyíregyházán esztergályosként elhelyezkedni! Jó fél évet munka nélkül voltam, hiszen alig akadt a városban esztergapad . . . Aztán ide kerültem, s az első mesterem, Tuba Feri bácsi oktatott a szakma fogásaira. Hiszen a másfél éves tanulóidő igen rövid volt ám. (A műhely végében barázdált arcú. idős férfi hajol a gép fölé, keze biztosan mozdul. Meglepődik, amikor Károly Géza odakiált a gépzúgásban: „Feri bácsi! Ide jönne egy percre?" — Furcsa a sors . .. Én tanítgattam annak idején a Géza gyereket, emlékszem, nagyon szelíd, jóravaló fiú volt. Sőt, az is előttem van még ma is, amikor szó szerint a gallérjánál fogva cipeltem el a gép mellől, s leültettem: egyél már, fiam! Az istennek se hagyta volna ott a munkát, ha nem szólok rá ... S lám, most ő a csoportvezetőm, mivel nyugdíjasként jó pár éve itt dolgozom napi négy órát.) — Sok gyerek kikerült már a kezem alól. és én mindig azt mondtam: mutasd meg a munkádat, hogy lássam, ki vagy! Mert jól látni ám, miféle ember, ha szemügyre veszem, amit csinált. Van, aki odacsapja, Örül, ha végzett, s van. aki ki nem adná a kezéből, amíg tökéletesnek nem látja. Formáíg2tía' csiszolhatja. szinte sose i£tja késznek. — Ne írjon már mindent! — kicsit ingerülten szólt rám Károly Géza. amikor látta, hogy beszélgetésünk alatt folyamatosan jegyez- getem a legfontosabbakat. — Nem szeretnénk, ha valami nagy, fényes riportot írna rólunk. Csak úgy és azt, ami van. Egyszerűen. — Aztán persze, el is párolgóit apró ingerültsége, tán meg is feledkezett arról, hogy írogatok. — Érezni kell az anyagot. Hogy ne adjon ki a kezéből az ember hibás, rossz méretezésű munkadarabot. Hogy lássa: érdemes-e felújítani azt az alkatrészt vagy már mindenképp új kell helyette. Mert mondom: sok múlik rajtunk. Annak idején ezt a szakmunkás csak a saját tapasztalatára hagyatkozva csinálhatta. Ma itt a sok új műszer, a repedésvizsgáló meg a többi. De azt hiszem, azoknál is többet érnek az esztergapad mellett eltöltött esztendők. (Utolérte már a mesterét a szakmában? Décsi Ferenc kissé zavarban van. — Van, amiben talán igen... De sok mindenben nem! A tapasztalatot nem lehet megtanulni. Meg kell szerezni. Talán majd húsz év múlva én is ...) Károly Géza november 7. alkalmából Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetésben részesült. Tarnavölgyi György „Jegyben jéró” három pár Á legjobb lelkiismeret szerint Egy kis gazdaságpolitika a csengeri határban Féllábszárig érő nehéz „terepjáró” bakancsot öltöttem magamra óvatosságból Csen- gerbe indulván, mert nehéz vendégmarasztaló sarat sejtettem. A nagyközség minden jelentősebb utcája feltúrva fogadja az érkezőt, mert még e hónapban szeretnék meggyújtani a bevezetett gázt. Szóval nehéz a járás a határ menti helységben ... "Milyen lehet a határban? — gyanakodtam, amikor indultunk Végh Jánossal, a Lenin Termelőszövetkezet főmérnökével a szántó traktorokhoz. Rajta egy sima öltöny, és egy fényesre bokszolt félcipő-... A mezőn meg se zökkent velünk a kényelmes NYVA a sima, egyenes úton. Végh János — a kötelező udvariasság engedte határig — megmosolyogta óvatosságomat. — Évi három-négyszázezer forintot költünk a dűlőutak és a csatornák karbantartására. így kimondva talán nagy összeg, de ha hozzámérjük a lassúbb szállítás, és a géptörések okozta költség- emelkedésekhez, amelyek enélkül bekövetkeznének, az egyik leghatékonyabb ráfordításunk. A melioráció utáni száz hektárosnál is nagyobb táblák olyanná teszik a környéket, mintha nem is Szatmár- ban volnánk. A búzatáblákban sűrű a vetés, valameny- nyi régen kikelt, és megerősödött. Gépzúgás csak a Szamos menti öntéstalajú részek felől érkezik. Két hét ajándék — Van még nyolcvan hektár répa szedetlen, de ezeken a földeken egy kis eső nem állítja meg a munkát — ad magyarázatot a kérdésemre a főmérnök. Azt érdeklődtem, hogy novembert írunk, vajon nem fáj-e a feje a répa miatt? — Szerencsére elmaradtak a hosszú, véget érni nem akaró őszi esők, így mindenben nagyon előrehaladtunk. Vagy két hete hullott kiadósabb csapadék, azzal *'íe^ ki a búza utója, és attól' nöu' rengeteg gomba a gyepeken. Moi?^^am a kollégáknak: most jön az ,a két hét, ami nekünk ajaí?^®^ lesz. Az is volt. No, és a szántás? — érdeklődtem. A válasz azonban késett, mert a majorba érkeztünk. Katona Sándort kerestük, a Rába Steiger egyik gazdáját. A hatalmas sárga gép a mosón állt, a traktoros erős vízsugárral tisztogatta a mögé akasztott tárcsát. — Hát nem szántanak, Sándor? — hangzott a főmérnök kérdése. — Majd délután Fórján Sanyi, a váltótársam. Kikívánkozott belőlem a kérdés: a főmérnök a traktorostól tudja meg, mi a dolgok állása? — Én nem avatkozom bele a napi munkák szervezésébe, mert annak nem lenne értelme. Nem gyerekek dolgoznak itt;‘szükségtelen a kezüket fogni. Hat traktoros és három traktor a biztosíték arra, hogy a csengeri Leninben tíz munkanap alatt felszántsák, ami arra van szánva. Amíg ahhoz a bizonyos táblához érünk, Végh János összefoglalja miért van ez így és miért nincs másképp. Ezeknek az értékes, nagy teljesítményű gépeknek ilyenkor éjjelnappal menni kell. Nem a lóerőkön múlik, bár abból sincs kevés. Azon inkább, hogy sikerül-e három olyan párt találni, aki kibírja egymást. Nagyon nehéz, mert a közös traktor is hamar jár úgy, mint a közös ló. Az ilyen párpróbálgatásokból támadt már olyan vita, hogy Fórján Sándor mélységet állít az ekén. (A szerző felvétele) mind a ketten itthagyták még a tsz-t is. A mostani három pár azonban majdnem évtizede „jár jegyben". Menetből támad A Rábával Fórján Sándor ér utol bennünket. A nemrég megtárcsázott csutkaföldön — ahogy a páncélosoknál mondják — menetből támad: behajt és bele is akasztja az ekevasat. Csak kóstolásról van szó, mert utána' kiszáll, hogy állítson az ekén. — Találkoztam Sanyival, jj.j'vne találkoztam volna, — mondja ~ .a gépudvarban újságolta, vai7?ak ldekmt - Üdvözlésül baratsa?°s®.n megemel egy hetvenc °n 1S pajszert. Azzal igazgatjuk a mankókereket hátul, hogy egy kicsit mélyebben szán- kázzon az ekenád. Közben faggatom: ha olyan „kitolós” ember lenne, mit csinálna, hogy a váltótársával rosszat tegyen? — Nem sok fáradságomba kerülne, higgye el — törli meg a homlokát. — Ha éjszakára úgy adnám oda neki, hogy ő az ekevas cseréjével kezdje, biztosan vaklálna éjfélig. Közben pedig engem emlegetne. De mi ilyet nem teszünk egymással. Ügy széliünk le, hogy azzal még nincs vége. Ápolás és karbantartás az ember legjobb lelkiismerete szerint. Ügy, hogy a másik akár fehér kesztyűben is odaülhessen a volánhoz és csak hajtsa a műszak végéig. A több mint tízesztendős monstrum külseje valóban gondos embereket sejtet. A másik kettő (a Fiatok) ugyancsak benne van a korban, de az üzembiztonságuk nem lehet kérdés. Aki látott már feketeföldön sarat dagasztani félig belefulladt traktorokat, az tudja, mit jelent ez a biztonság. De hát egyáltalán: biztonság az, hogy még csak az elején vannak itt a szántanivalónak ? — A jó szántás felér egy trágyázással, persze nem helyettesíti — kezdi a magyarázatot egy kicsit messziről Végh János. — Ha a szántás előtt nem tudjuk tárcsával bedolgozni a növényi maradványokat, akkor az csak tur- kálás lesz. Inkább meghagyunk az enyhébb téli napokra egy kicsit, de nem engedünk az ideális talajállapotból. Sőt, még a kukorica- földön sem engedjük rögtön a tárcsát, hanem a szárat felbálázzuk. Nem fogunk kiadni februárban egymilliót azért, hogy valahonnan mesz- sziről almot vegyünk. A föld alá süllyedve... Szóval a jó talajmunka ... Került, fordult a Rába és ismét Fórján Sándorral vizs- gájg^tjuk a megforgatott hantokat. — Ezért a sz*.. . . tizenöt forintot kapa ’ még tizenötöt, ha az ágaza, vezető jónak ítéli —• magyarázza el a bér- és prémium- rendszert. — Vajon volt már arra példa, hogy elmaradt volna? — fordulok a főmérnökhöz, miután a traktor ismét tovazúgott. — Ugyan, ha ennek az embernek én csak annyit mondanék, hogy „Sanyi, hát maga ilyet..." a föld alá süly- lyedne szégyenében. A földet morzsolgatjuk markunkban, rugdossuk cipőnk orra hegyével. Jól meg- omló, és porhanyós. Érdekes: a kibokszolt félcipőn annyi nyom marad, ami egyszerűen letörölhető. Még egyet derülünk recés talpú bakancsomon és a leereszkedő ködben elindulunk a helység irányába. Zajunkra lusta réti héják rebbennek. Jó sok hörcsög lehet erre — mondom. — A — felel Végh János, — egy darab sincs, inkább egerek. Azok a lombban fészkelnek. A hörcsög nem bír ebben a kutya kemény földben vackot vájni magának. Esik Sándor
