Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-30 / 282. szám
1987. november 30. Kelet-Magyarország 3 Az oivasó kérdésére A Szabolcsi Húsipari Vállalatnál szombaton kommunista műszakot tartottak, amelyen mintegy ezer dolgozó vett részt. A bevételt — mely megközelítette a 250 ezer forintot — az Együtt Nyíregyházáért mozgalom számlájára utalják át. Képünkön: készül a finom virsli. Tanulva tanít az APEH Nemcsak ellenőriz, eligazodni is segít A legújabb olcsó szójáték: Akinek valami takargat- nivalója van az adózással kapcsolatban, azt előbb- utóbb eléri A PGH. Vagyis az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), mely az éppen húszéves Bevételi Főigazgatóságot váltotta fel. A lényeg viszont nem változott. Az új szerv feladata továbbra is, hogy az állam érdekében őrködjön a vállalatok, szövetkezetek költségvetési befizetési kötelezettségeinek helyessége fölött, illetve tevékenységét kiterjesztve most már valamennyi adóalany (s ez ön is, kedves olvasó!) adózását ellenőrizze. Békénk Elöljáróban annyit: azokat a kérdéseket, melyek valamilyen várospolitikai részkérdésre, utcára, lámpára, közlekedésre vonatkoznak, eljuttattuk a megfelelő helyre. Igaz, ezekre egy jól felkészült tanácstag, vagy lakómegbízott is választ tudna adni, de hát látszólag az in- formálódásnak ez a csatornája még nem működik kielégítően. Az első kérdés, amire reagálni szeretnék azt tudakolja: — Mennyi ma Magyar- országon a létminimum, hogyan alakul ez jövőre? — A mai létminimum ma hazánkban háromezer forint. Tagadhatatlan, igencsak be- osztóan kell ebből gazdálkodni, hogy valaki kijöjjön ilyen összegből. Ezen a szinten él igen sok nyugdíjas, és sok olyan sokgyermekes család, ahol bizony alacsony az egy főre eső jövedelem. A kérdező joggal kíváncsi, hogy az áremelések után miként alakul az ő sorsuk. Nos, mint közismert, a nyugdíjasok és a gyermekesek részére néhány olyan szociálpolitikai kedvezmény is életbe lép, ami igyekszik kivédeni az inflációt. Mindez föltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy a mai háromezer forint több legyen, lépést tartson — a lehetőség szerint — az áremelkedéssel. Ugyanakkor senki nem mondja, hogy könnyű lesz az életük. Éppen ezért kerül előtérbe az a gondoskodás, mely figyelemmel kíséri a nehéz helyzetben lévőket, jelzést ad a tanácsoknak, kezdeményez esetenként szociális támogatást. Ennél többre a jelenlegi szakaszban nem futja, de kár lenne ezt alábecsülni. Az önhibájukon kívül nehezen élők változatlanul számíthatnak mind a köz támogatására, mind a társadalom segítségére. Telefonálónk arra kér választ, hogy igazságos -e, hogy egy lakásban ugyanannyi a vízdíj ha öten-hatan laknak, mint akkor, ha csak egy lakó él ott? Tájékoztatásul: mindenkinek joga, hogy felszereltessen egy vízmérő órát, s ha ez van, akkor csak a valóságban felhasznált mennyiség után kell fizetni. Érdekes módon nem kérdezte senki, hogy igazságos-e, hogy a bérházakban átalányt fizet a lakó a gáz után, amiből annyit használ, ameny- nyit tud. Márpedig köztudott, hogy ilyenkor télen bizony rá-rásegítenek a fűtésre, s egyáltalán nem spórolnak a gázzal. Hát bizony, vannak furcsa dolgok, olyanok, melyeken tudunk változtatni, olyanok is, melyek így maradnak. Van, aki azt kifogásolja, hogy a házakban nem kell bejelenteni az albérlőt, sokszor azt se tudni, ki lakik ott. Messzemenően egyetértek ezzel a felvetéssel. Bizony egy-egy bérházban már az őslakó se tudja, ki a szomszédja, kikkel van tele a ház. Rossz ez a liberalizmus és ha ehhez azt is hozzátesszük: kétes elemek sokasága bolyong így kérdezetlenül, hiszen ki-tudja, nem valamilyen új lakóról van-e szó. Meggyőződésem, hogy a lakónyilvántartó könyv okos dolog és nagyon is szigorúan nyilván kellene tartani mindenkit, aki egy-egy házban Bürget Lajos főmunkatárs válaszol tábort ver. Magam is tudok jó néhány botrányos esetről, s ha lehetne sürgetném: valamilyen okos, áttekinthető nyilvántartás segítsen abban, hogy legalább a házfelügyelő és a lakómegbízott tudja, kikkel élünk egy fedél alatt. Kosztyu János arról érdeklődik, hogy az általa feltalált logikai játékot hol gyárttathaurá. Javaslatom: forduljon a Felkínálom- műsorhoz, a Magyar Televízióban. Ök egyrészt segíteni tudnak abban, hogy elbírálhassák: valóban jó-e a játék. Másodszor, ha igen, akkor megmondják, mi ennek a jogvédelmi útja. Ugyanakkor ők, ha a találmány valóban piacképes, segítenek abban is, hogy gyártó és forgalmazó is rendelkezésre álljon. Ez jobb, mint egy magánakció, mely hosz- szadalmas és nem is biztos, hogy sikert hoz. Ilyen esetben a védettség lényeges, és lévén szellemi termékről szó, lekoppintása esetén védelmet másként alig találhat. Ha úgy véli, hogy ezt nem választja, kereshet olyan innovációs vállalatokat, melyek felkarolnak ilyen kezdeményezéseket. Magánmegoldáson ne is törje a fejét. Egy olvasónk levélben érdeklődik, mi a véleményem arról, hogy Budapesten megkoszorúzták Erzsébet királyné szobrát. Magam is láttam: két feltehetően jobb körülmények között élő leányka, az Erzsé- bet-nap szépe virágot tett a szoborra. Konflison érkeztek, ami azt sejteti, hogy nem magánvállalkozás volt. Nos, Erzsébet királyné ellen nincs különösebb kifogásom, ő még a jobbak közé tartozott, mi több, a magyarok barátja is volt. (Hogy a kép teljes legyen, most ezüst- és bronzérmeket is verettek az arcképével.) Üsse kő, övezze tisztelet. Azt Viszont én is túlzásnak érzem, hogy koszo- rúzzuk a szobrát. Érdekes módon István király mindig kimarad ebből, Ferenc-na- pon Rákóczi is, hogy a többit ne is soroljam. Pedig ök elég jó magyarok voltak! Ügyet ebből nem csinálnék, de hivatkozom a jó ízlésre, a mértéktartásra. Befejezésül még valamit: a kérdések — a legártalmatlanabbak is — név nélkül érkeztek. Első pillanatban úgy éreztem, nem is érdemes válaszolni, hiszen a minimális tisztelet, ha legalább bemutatkozunk egymásnak. Bármilyen furcsa, ez is a demokrácia jele — éppúgy, mint a kérdezés joga. A hivatalnak megyei igazgatóságai és megyei adófelügyelőségei vannak. Ez utóbbiakkal kerül kapcsolatba az egyszerű állampolgár a személyi jövedelemadóval. S természetesen (?) az új hivatal jóval nagyobb létszámot követel. A régi, közel kétezer fős országos szervezetet hatezer tagúvá duzzasztják. Ám mielőtt bárki emiatt megakadna, szögezzük le gyorsan: a megnövekedett feladat szükségessé teszi több ember foglalkoztatását. — A többlet nem kimondottan új létszám nálunk sem — állítja Fazekas Jánosáé, a megyei igazgatóság igazgatási osztályvezetője. — A volt tanácsi adómegállapító hivataltól, a pénzügyi osztálytól vettünk át dolgozókat a feladatokkal együtt. Ügyfélfogadás — szervezetten Mindez csak bevezető, mert igazából azt szeretnénk tudni, mit tesznek a „másik oldalon”, milyen elképzelésekkel fogadja az ügyfelet a röviden csak adóhivatalnak titulált intézmény. — Ismert, hogy a gazdálkodó szervezeteknek az általános forgalmi adó, a lakosságnak a személyi jövedelemadó jelent változást — mondja Márton Lajos, a megyei igazgatóság vezetője. — A megye mind a hét városában megszerveztük az ügyfélfogadást, amely igazodik a tanácsok nyújtott fogadásához, éppen azért, hogy mind a vállalkozókat, mind a lakosságot segítsük eligazodni adóügyekben. Hás aki téved, más aki csal... A júliustól megalakult megyei szervezetre jellemző, hogy tanulva tanít, miközben a szó szoros értelmében a helyét is keresi. Az Egyház utcai második emelet már régen kevésnek bizonyult, a Mártírok téri irodaházban a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának megürült szobáit vették át, a régi irodaházban szintén megkaptak egy emeletet, de még a Széchenyi és a Szarvas utcán is vannak helyiségeik. Mindez átmeneti megoldás, amíg felépül a Szabadság téren az új irodaház (a Krúdy mozival szemben). A megyei igazgatóság és a hozzá alárendelt adófelügyelőség létszáma még nem teljes. De azzal számolhat az ezután belépő dolgozó is, hogy vizsgát kell tennie, mint ahogy valamennyi régi dolgozó is különféle tanfolyamokon vett részt, vizsgázott az új adótörvény, a végrehajtási rendeletek sokaságának ismeretéből. S gyorsan tegyük hozzá, hogy a rendeletek ismerete és értelmezése — ami körül bizony még mindig élénk viták dúlnak szakmai berkekben — nem afféle „pandúr” magatartásra sarkallja az adóhivatalt. Ahogy Márton Lajos mondja: — A bizalom elve alapján dolgozunk. Ha valaki tévedett, annak módja van helyesbíteni, ehhez az adóhatóság segítséget nyújt. De aki adót csal, azt kíméletlenül megbüntetjük. S a fénysugár: — Ebben az országban a történelem során soha nem szerettek adót fizetni. Meg vagyok győződve arról, hogy néhány éven belül jelentősen változik az adómorál, amit elősegít a nyílt adópolitika, hogy az állampolgárok tudják, a befizetett forintjaik kellenek településük fejlesztéséhez. „Ugrásra" készen... Az adóhivatal „ugrásra készen” áll, hiszen elvileg már január másodikán — az első munkanapon — jelentkezhet valaki, aki visszatérítést kér számlája alapján az általános forgalmi adóból. A tennivaló: ha megfelel az előírásoknak, akkor adják az adófelügyelőségen a csekket, amelyet bármelyik OTP-fi-' ókban be lehet váltani. A pénzügyi vizsgálatok, a vállalati mérlegek ellenőrzése a jövő évben is folytatódik. S ekkor az adóhivatalt kénytelen kettősség jellemzi majd. Ugyanis 1988-ban, de részben még utána is, az eddig életben lévő rendelkezések alapján kell vizsgálódniuk (minthogy a mostani időszakot elemzik), míg január elsejétől már az új rend szerint kell elszámoltatni mindenkit. — Több, mint tízezer adóalany van a vállalkozói szférában, vagyis ennyi kisiparost, kiskereskedőt, szellemi szabadfoglalkozásút, belföldi társaságot, géemkát 'tartunk nyilván a megyében — sorolja Fazekas Jánosné. Természetesen megmaradtak a „hagyományos” adóalanyok, a vállalatok, szövetkezetek is, akik közül nem egy azért keresi az adóhivatalt, hogy segítse őt a tájékozódásban, az új rendelkezések közötti eligazodásban. ügye Fodor István, az Országos Béketanács titkára is részt vett azon a területi tanácskozáson, amelyet szombaton Nyírbátorban az Országos Béketanács tagjai számára rendeztek, s amelyen Szabolcs-Szat- már és Hajdú Bihar bé- kealktivistái mellett ezúttal a különféle békeközösségek vezetői is jelen voltak. A program első részeként az eltelt év eredményeiről adtak számot a résztvevők. Amint azt Fodor István bevezetőjében hangsúlyozta, a hasonló jellegű találkozókra, a közvetlen eszmecserékre igen nagy szükség van, hiszen az elmúlt év munkaprogramjának háromnegyed részét is a béketanács tagjainak javaslatai alapján fogalmazták meg. Döntésük helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt évben az ENSZ hivatalosan is elismerte a magyarországi békemozgalmat. Ma a békemozgalmak- nak szerte a világban igen változó körülmények között kell dolgoznia. Nemcsak a nemzetközi politika, hanem az adott ország helyzete is meghatározza a munka feltételeit, örvendetes, hogy a nemzetközi helyzet jelenlegi kedvező alakulásában nekünk magyaroknak is részünk van. Ebből meríthetünk erőt a békeharc további folytatásához is. A világpolitikában elért • enyhülés minden békeszerető embert a munka folytatására ösztönöz. A beszámolóból kiderült: ma keleten és nyugaton újabb lendületet kapott a békemozgalom. A békeharcosoknak ma már a környezetvédelem, az ökológia kérdéseivel is foglalkozniuk kell, s nem hagyhatják figyelmen kívül az emberi jogok alakulását sem. Hazai gondjainkról szólva az előadó kiemelte: a nehezedő gazdasági helyzetben az embereket elsősorban saját problémáik foglalkoztatják. Ügy kell hát politizálnunk — mondotta —, hogy az egyéni gondok mellett a közösségek; a népek ügyeire is tudjunk figyelni. Mindezekhez újfajta módszerekre is szükség van, Szerencsére az eddiginél több emberhez jutott el mostanra a béke gondolata. Bebizonyosodott az is, hogy népünkben van szándék a mások gondjainak, a béke ügyének befogadására. Kovács Év» J H alló? Asszonyom! Ne tegye le! Panaszkodjon csak nyugodtan, de vegye figyelembe, hogy a maga baja eltörpül az én gondjaim mellett. Meglopták, megcsalták? Na és? Lopnak, csalnak engem is! A minap tíz deka pari- zer helyett csak kilencet kaptam és tizenegy dekáért fizettem. Reklamáltam. Azt mondták, ha nem tetszik, menjek máshová. Hová menjek? Tolvaj az egész világ... Halló? Hall engerh- asszonyom? Mondja csak egész nyugodtan. Tudom, hogy nagy lesz az adó és azt is tudom, hogy a légy beleesik a levesbe. Mit mondjak? Az én adóm még nagyobb lesz. Akkora, mint egy ház. Nem. Nem vagyok butikos. Kisiparos sem vagyok. Magántaxis sem vagyok, hiszen kocsim sincs. Asszonyom én panaszfelvekimaradt egy járat, húszán szidták a Volánt, csak én nem. Legyünk megértőek — mondtam. Ha kimaradt az a járat, hát kimaradt. Annyi minvő, ügyintéző vagyok, kis fizetéssel, két gyerekkel, apóssal, anyóssal, otthon mosok, mosogatok, én viszem le a szemetet, ettől függetlenül az adóm az nagy lesz. Viszonylag és általában, meg minden. Halló? Asszonyom! Ne tegye le! Nagyon is megértem, hogy zsúfolt az autóbusz, hogy szemetes az utca. A zsúfolt autóbuszról jut eszembe, hogy tegnap, amikor den kimaradt már az életünkből, fizetés- emelés, különpré- mium, jvutalomszabadság, sikerélmény, sőt az én életemből még Bős ke is kimaradt, nem jött el a randevúra. Pedig az lett volna a külön- szám. HaMó? Asszonyom! Ne tegye le! Ha már felhívott, és eláraszt engem a csip-csup bajaival és rabolja a drága időm, hát legyen. Mondja csak bátran, hogy kicsi a lakás... Az enyém is! Nem söprik a lépcsőházat. Nálunk sem! Nem kapott banánt . .. Én sem! Megugatta egy kutya ... Engem meg is harapott! Beázik a tető... De csak esőben asszonyom. Ha esik és fú, ha nagy a zimankó, akkor bizony beázunk, fázunk és minden bajunk van. Momentán nekem reumám, asztmám, náthám is van. Szenvedek! Halló? Asszonyom... Halló? Halló! Hall engem? Letette, hogy micsoda népek vannak! Felhív, panaszkodni, bejelenteni, de nem mondja meg, hogy konkrétan mi a baja. Hát, hogy intézkedjek?! Seres Ernő Lányi Botond \ SZERKESZTŐI
