Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
1987. november 28. oo Nevezetes napok télen Kiskarácsony, nagykarácsony Cár volna tagadni: minden- >i életünkben nagy szerepet szik a naptár. Az időbeosz- unkat is hozzá kötjük. Hogy sor van tél, azt nem csupán ellegzetes természeti jelenek (pl. a hó) dönthetik el, lem bizonyos nevezetes na- < is. ileink a telet többnyire drás napjától (novemoer i számították, azaz valami- élőbbről, mint a téli nap- duló. Régebben is voltak, ma is vannak jeles napok, zdjük mindjárt a mikulás- ! Maga a szó nyelvünkben ová'k eredetű, de az ajándé- lás szdkása Szent Miklós ehül, illetve szlovákul: Mi- lás) nevéhez fűződik. A kulásnaik van egy állandó érője, a krampusz (őt a né- tektől „kölcsönöztük”), a étség, a rosszaság képvise- e. .uca napja következik de- nber 13-án. Eredetileg — íz a Julián-naptár szerint — volt az év legsötétebb nap- így a szokások is a boszor- lyokkal, a megrontással i cső Latosak. Az úgynevezett aszék-re a XIX. század ele- ől vannak adatok, sőt még ilás is: „úgy készül, mint ca széke”, azaz lassan. V karácsony szót egy közeiéről meg nem határozható i szláv nyelvből vettük át. t — a kereszténység felvéte- előtt — a téli napforduló nepe volt; mi már másodla- ; jelentésben (Jézus születé- íek az ünnepe) vettük át a I. században. Az ünnepre szülni kellett, ezt szolgálta jöjt időszaka, az advent (szó :rint: az eljövetel). Advent sárnapjainak nevet is ad- rk: bronz-, ezüst- és arany- sárnap. A szenteste megle- tősen új ' fejleménye nyel- nknek, eleink b őved-esté- k nevezték, jelezve, hogy ge a böjtnek, és bőven lehet enni. 25-én van nagykarácsony ünnepe. Karácsonyi életmódúkat nagyon szellemesen mutatják be szólásaink:'„hadd legyen neki is karácsonya” (—hadd örüljön ő is), „kapós, mint karácsonykor a szalma- kalap” (=nem kell senkinek), „kapós, mint karácsonykor a famozsár” (—nagyon kapós), „különös, mint karácsonykor a tökkáposzta” (=nagyon különös), „karácsonyig való esze sincs” (=nem sok esze van) stb. Ezután szinte zsinórban következnék az ünnepek: István napja (ma már inkább karácsony másodnapjának hívjuk), János evangélista napja (az egyház ezen a napon áldotta meg a bort; ezt a hagyományt őrzi a Szent János áldása kifejezés, amely a búcsúpoharat jelenti). December 28-án, az aprószentek napján emlékeztek azokra a kisdedekre, akik a heródesá gyermekgyilkosság áldozatai lettek. A szilveszterzés nem régi szökás. Annak idején január elsején búcsúztatták el az ó- évet. Az újév meglehetősen új kifejezés nyelvünkben, a régi neve ugyanis kiskarácsony volt (ha máshonnan nem is, de a dalból ismerjük: „Kiskarácsony, nagykarácsony, Kisült- e már a kalácsom...”). Eredetileg Jézus körülmetélésének az ünnepe volt. Ezt latinul cir- cumcisio-nak nevezték. E szó második eleméből jött létre a csízió szavunk (ma már csak az „ismeri a csíziót” szólásunk emlékeztet rá). A csízió nyelvünkben új jelentést kapott: versbe szedett nevezetes napok összessége, amely idővel a kalendáriumok őse lett. És az sem véletlen, hogy a székely rovásírásos kalendáriumnak ezt a címet adták: „Küskará- csonytól Sülvesterig”, tehát ők értették a csíziót. Mizser Lajos *ok Tiszavasváriban r A Bodrogköz szívében egykor járhatatlan mocsarak övezte alacsony dombon emelkedik a pácini kastély. A közelmúltban befejeződött helyreállítása eredményeképpen a 16. századi, későreneszánsz építőművészetünk egyik legjelentősebb emléke. Műemléki helyreállítása széles körű történeti kutatás alapján történt 1978-80 között. Komplex régészeti-művészettörténeti vizsgálat tárta fel építés történetét s tisztázta legjelentősebb építési korszakait, az épület korabeli formáját. E kutatásokból tudjuk, hogy létrejötte a korabeli Északkelet-Magyaror- szág két jelentős, azóta nagyrészt a feledés homályába merült családjának, a Mágó- csiaknak és az Alagiaknak köszönhető. A kastély építtetője Mágó- csi Gáspár és unokaöccse, András voltak — az előbbi híres katona, ki gazdagságát elsősorban a tokaji borkereskedelemnek köszönhette. Mágócsi András humanista műveltségét a wittenbergi A felújított pácini kastély ) A pácini kastély egyetemen szerezte, s így nagybátyjával együtt a reformáció, a református vallás kiemelkedő pártfogója volt, ők készítették elő a Vizsoly! Biblia kiadását is. Ennek megfelelően az általuk emeltetett pácini kastély — egy új, addig ismeretlen életforma kifejezője — gazdag reneszánsz díszítést kapott; kőkeretes ablakok és kandallók, festett sarokminták díszítették, színesmázas cserépkályhák álltak szobáiban, bár elrendezése még sok középkori vonást is mutatott. A bejárat feletti címertábla 1581-re helyezi a kastély építését, de 1591-ben már tovább is bővítették. Az új tulajdonos, Alagi Ferenc egy- egy reneszánsz pártázattal, sgrafittódísszel ellátott toronyrészt épített hozzá, s mindezt még külső, tornyos- védőfolyosós-lőréses fallal is körülvetette. Mindez nem annyira a védelmet szolgálta, mint inkább urának hatalmát volt hivatva hirdetni. 1630-ban az Alagiak kihaltával a kastély fénykora végétért. Bár új tulajdonosai, a Sennyei bárók később többször is, sőt gyökeresen átépítették, jelentősebb új értéket e munkák nem hoztak létre, így amikor az 1960-as évekre az épület sorsa már rendeződni látszott — számos méltatlan funkció után óvodát helyeztek el benne, majd az is kiköltözött belőle —, már kezdettől fogva a későreneszánsz korának emlékeit kívánta a műemléki hatóság bemutatni. Az említett alapos kutatás eredményei alapján azután lehetővé is vált egy jelentős rekonstrukció: mindenütt, ahol ez tudományosan igazolható volt, az Országos Műemlékfelügyelőség szakemberei a 16. század végi állapotot állították helyre, sok esetben más építőanyagot, egyszerűsített formákat, jól elkülöníthető részleteket alkalmazva, hogy a hamisítás elkerülhető legyen. Ott azonban, ahol az eredeti részékre elegendő támponttal nem rendelkeztek, a 18- 19. századi építmények maradtak meg, illetve nem épültek újjá a megsemmisült részek. Így a pácini kastély a mai történeti kutatásnak a 16. század magyarországi kastélyairól alkotott felfogását tükrözi vissza, mindezt a hazai műemlékvédelemben alkalmazott eljárások segítségével. Az épület, mint építészeti alkotás élményét még tovább fokozza az a szerencsés tény, hogy új funkciója — Bodrogközi Múzeum — lehetővé tette, hogy számos belső tere 16-17. századi berendezést kapjon: reneszánsz kályhák másolatai — a környéken előkerült leletek alapján visszaállítva, rekonstruálva —, korabeli bútorok és más berendezési tárgyak idézik hazánk történetének egy nemépp szerencsés korszakát, s bizonyítják, hogy még ekkor, a török- és Habsburg-ellenes élet-halál harc idején is születtek magas színvonalú építészeti alkotások. A helyreállított pácini kastély, késő-reneszánsz építőművészetünk gyöngyszeme, megújulását az Országos Műemlékfelügyelőség és Borsod- Ahaúj-Zemplén megye közös áldozatvállalásának és együttműködésének köszönhette, kezelője a miskolci Hermann Ottó Múzeum. Sárospatak és Karcsa után így a vidék egy újabb jelentős kulturális értékkel és látnivalóval gazdagodott, mely méltán válhat a hazai és a külföldi idegenforgalom célpontjává. is lábon járt rút, de pestist is hozott ■ generális 1739. május minden helység magát ira éjjel-nappal strázsá•m lehetett. A Debrecenben íjus 20-án, Böszörmény- n június 10-én fellépett rvány november 1-jén érte Szentmihályt és 1740. jú- us elsejéig tartott. Kábái )th János prédikátor szelt: „Itten, Istennek legyen csőség, más helységekkel szehasonlítva, nem sokan iltanak meg, körülbelül ázan.” Az ölesárok tehát nem entette meg a községet a ■stistől, de szerepe százakra meghatározta a tele- ilés fejlesztését. A század izepéig még elfért a község ; ölesárkon belül, de ek- >rra a zsúfoltság akkora tt, hogy a kizárólag náddal dett lakásokat a sűrűn is- étlődő tűzvész néha annyi- i elpusztította, hogy 50-60 íz is leégett. 1764-ben olyan itározatot hoztak, hogy az lesárkon belül csak a laká- k maradhatnak, az állatolt és rakodókat az ölesár- )n kívül, a helységet fél- irívben ölelő 500 m-es sáv- in kell telepíteni,, hogy ez- 1 is csökkentsék a tűzve- élyt. így keletkeztek az äynevezett ólaskertak, ahol család fiatalabb tagjai vigyáztak állatokra és egyéb értékekre. A XIX. században rohamosan fejlődő községben (a megye második legnépesebb települése) megkezdődött az ölesárkon kívüli lakásépítkezés is ás az Ölaskertekben felépített lakóépületekkel kialakultak a 800 öles nagy- porták, melyek a legutóbbi évtizedekig a község jellegzetes településrendszerének meghatározói voltak. Az ölesárkon belül maradtak a középületek (tanács, templom, iskola) és a lakatlanul maradt 50-60 öles porták, j melyeket a szegényebb néprétegek foglaltakéi. Előállott tehát az ölesárok „jóvoltából” az a közelmúltig meglévő anomália, melyben a település magva zeg- zúgos utcácskák szövevénye, múlt századból ittmaradt lakásokkal, míg az ölesárkon kívül rendezett településkép valósult meg, zömmel az első világháború előtti gazdasági konjunktúra hatására épített lakásokkal. Tiszavasváriban az ölesárok még a második világháború után is szinte tabu volt. A község csatornázásának megindulásakor tűntek el utolsó nyomai, de hatása éppen elég gondot okoz, mert most kell kialakítani azt a központot — 100 év mulasztása miatt — mely méltó egy 15 000 lelkes városhoz. Kerekes Béla Két megye lüktető szíve A városi rang elnyerése óta eltelt 150 év során Nyíregyháza gazdasági, művelődési, közigazgatási funkcióját a különböző írásokban sokféleképpen muntatják be. Megyén túli szerzők és lokál- patrióták egyaránt hangsúlyozzák a legutóbbi évtizedekben elért gazdasági-szellemi gyarapodást csakúgy, mint a megyeszékhely viszonylagos elmaradását és a környezetére gyakorolt befolyás fogyatékoságait. Sziklay László ezt írta: „Nyíregyháza a maga erős keveredettségével nem tud a szabolcsi falu lelki középpontja lenni.” Mátyás Ferenc viszont sokkal meggyőzőbb képet rajzol: „Rengeteg problémával viaskodnak, de voltaképpen Nyíregyháza lüktető szíve lett az összevont két megyének ... szabályozza, irányítja a nyíri világ vérkeringését.” A város negyven évvel ezelőtti közgyűlési jegyzőkönyveiből vett idézetek azt példázzák, hogy a „ki, kit győz le?” történelmi időszak küzdelmében, az igen nehéz anyagi viszonyok között is születtek döntések, voltak kísérletek, amelyek a város és külterülete helyzetét voltak hivatva előmozdítani. A Bessenyei György Népi Kollégium segélyezéséről olvashatjuk: .......a nyíregyházi Bessenyei György Népfőiskola . i. célja a magyar népi kultúra felemelése, valamint a képzőművészeti tárgyak értékesítéséből nincstelen növendékek létfenntartása és tanulmányinak biztosítása. ... A segély egyharmada hat nyíregyházi (városi-tanyasi) kollégista élelmezésére, hétharmada a kollégium felszerelési tárgyainak beszerzésére fordítandó." Egy másik határozat ugyancsak a szellemi gyarapodás elősegítője volt. A képviselőtestület helyiség átengedésével mozgalom kibontakozását és nevelési elvek korszerűsítését támogatta. „A Magyar Kollégium Egyesület módot kíván nyújtani népünk, szegénysorsú földmunkások, ... szegény sorsú tanítók gyermekeinek ... a tanítók árváinak ... részben ingyenes ... de legfőképpen demokratikus szellemben való nevelésére.” A várost ölelő nagykiterjedésű tanyavilág közigazgatási, termelési, ellátási, művelődési kérdései állandóan foglalkoztatták a különböző fórumokat. Ezt a tanyai lakosok száma és életkörülménye egyaránt indokolta. Volt idő ugyanis, amikor a tanya-szaporodás volt a jellemző, a tanyatörténet egyik szakaszában pedig előtérbe került a falvasítás. Később viszont a tanyán-maradás, az építés ösztönzése, majd az „elsorvasztás”, megszüntetés koncepciója volt kihatással sokezer ember életére. Ennek az életsorsokat alakító dilemmának egy szakaszában tanyabírók működte- ■ tését látták indokoltnak. Erről szól a negyven év előtti nyíregyházi képviselőtestületi határozat: Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság fokozott munka-késedelmet szenvedett azzal, hogy a messzefekvő tanyabírót ... csak időveszteség árán lehetett felkeresni... a fontos rendeletek közzététele is idő- veszteséget szenvedett, időszerű és méltányos Alsósós- kút tanyabokor lakosainak kérelmére ... tanyabírói körzet létesítése.” A levéltári dokumentum a tanyabírói körzetek neveit is tartalmazza a következő indokolással: „Nyíregyháza m. város 71 tanyabírót alkalmaz ... a város külterületén a hatósági teendők, illetve ezek ellátásának megkönnyítése végett.” A közigazgatás változása, a tanyapolitika módosulása, a településfejlesztés gyakorlata régi állapotokat, módszereket szüntetett meg. Tanyabírók sem működnek. Ma már a város és külterülete közötti kapcsolat, a társadalmi megítélés is más, mint akár négy évtizeddel korábban. Az akkori állapotokat, a , tanyás megyék és települések terheit, a tanyai embereket sújtó hátrányokat a , már , szintén nem működő ,dtszá- 1 gos rangú Tanyai Tanács egyébként 1950-ben így jellemezte: „... a rossz utak miatt a világtól elzárva, falutól, várostól messze, legtöbbször az iskolától is több kilométerre, orvosból, • szülésznőtől majdnem elérhetetlen messzeségVén, iri köélgaz- ; gatási központtól sokszor félnapi járóföldTe.csak elmaradni lehetett.” Ezeket felidézve az évforduló^ ünneplő város önértékelését, céljait, jelenének szó- j rító gondjait bizonyára segít i jobban megítélni annak említése, hogy a Nyíregyháza j külterületén élők száma 1960- i ban még 16 861 fő, (29,7 százalék volt, sőt 1970-ben- is 21 / százalékot mutat a statdszti- j ka). A tisztelgő visszaemlékezés tehát a szándéknak megfelelően akkor a város rangjához méltó, ha a jövőt alakító döntésekben, valamint a várost szerető emberek önbecsülésében és cselekvésében gondolatilag jelen van örökségünk, a múlt minden jó kezdeményezése, intézkedése és eredménye. Szűcs Imre
