Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

987. november 2.

KeJet-Magyarország

3

Iz olvasó kérdésére

i közlekedés úgy tűnik kzöld témának tekinthető atunkban, hiszen az elit héten több olvasónk tett ezzel kapcsolatos kérdé- et.

Gál János nyíregyházi lakos a 41-es számú főút Tüzér út találkozásánál található 60 kilométeres sebességkorlátozó tábla rossz elhelyezésere hívta fel figyelmünket, mondván, hogy azt néhány méterrel odébb, a Velence utca, mely a 41-es fóútba torkollik — feloldja.

Közúti Igazgatóságtól ’tudtuk: felülvizsgálják

a területet, s ha indokolt, ereszteződés után újabb lát helyeznek ki.

Több olvasónk szóvá ' tette, bogy a közlekedési lámpák tincsének kellőképpen össze- tangolva, s egy-egy forgal- Ti! sávban sokszor feleslegeién kell várakozni.

lámpákat előzetes for- imszámlálások alapján, a ;yei és a városi tanáesok- közösen megállapodva /ezték üzembe, úgy, hogy dább kettő legyen össze- golva. Sajnos a tökéletes kronnak műszaki akadá- is vannak, s ezért ezt a tbbiekben sem tudják 5S precizitással megoldaV Sipkay Barna utca lakói tevében érdeklődött egyik te- cfonálónk: a közeljövőben

árható-e a Törpe utca for- almának elterelése, vagy az it szilárd burkolattal való el- átása. mert a gépkocsik ál- al felkavart por sajnos megkeseríti as ott élők életét. Jgyancsak es a telefonálónk érdezi, várható-e gyalogátkelőhely kijelölése a Sipkay tárná utca és a Korányi Fri- yes út kereszteződésében. Ez éleménye szerint eléggé ve- zélyes csomópont.

Dben az ötéves tervben :s pénz a Törpe utca és íyezete építésére, de társi formában lehetőség a probléma megoldására, yalogátkelőhely kialakí- nál először forgalom- nláiást fognak végezni, s valóban indokolt, megte- a szükséges intézkedést.

lazup Zoltán Nyíregyháza, anácsköztársaság 12. szám latti lakos az iránt érdeklőik, mikor rendezik végre a iékeház udvarát. Amióta az pítok levonultak — 1955 óta - még nem rendezték a te- epet.

jövő év tavaszán a la- ág bevonásával fogják oldani az udvar rende- t.

imár József Nyíregyháza, léményseprő utca 2. szám latti lakos utcája sorsáról rdeklödött. Adnak-e ki épí- ísi engedélyt erre a terükre, vagy pedig mint ipari vezetet tartják fenn? Ha így larad. adnak-e ki tatarozási ngedélyt az épületekre?

i általános városrendezé- irvet a jövő év tavaszán dják el, s ezt követően il ki, hol lehet építkezni, ve hol marad érvényben

Kertész Sándor

újságíró válaszol

az építési tilalom. Tatarozási engedélyt azonban addig is kiadnak.

Szabóné a Fazekas János térről többek nevében kérdezte, hogy a Fazekas János téri harmadik új háztömböt valóban lebontják-e a negyedik emeletig, penészesedés miatt. Mint mondja ez a probléma más lakásoknál is megtalálható.

Szó sincs lebontásról — mondták a SZÁÉV szakemberei. Sajnos, országos gond a lakások penészesedése, amelyre egyelőre még nem tudnak tökéletes, végleges javítási megoldást. A hibákat addig is a rendelkezésükre álló módszerekkel a lehető leghatékonyabban próbálják elhárítani.

Farkasinszki Gyula Nyíregyháza, Ungvár sétány 1. szám alatti lakos az iránt érdeklődött, hogy a Fazekas János tér 27. szám alatti lakásába vajon mikor költözhet be. hiszen az építők már április végén átadták, a tanács kiutalta, megvolt az alakuló lakógyűlésük, de a lakáskulcsot még nem kapták meg. Az QTP-nél elmondták: a, késést az okozta, hogy a lakásokra nem voltak fizetésképes vásárlók. A különböző hitelek, támogatások még csak most érkeztek meg az OTP-hez, s most már lassan a költözésre is sor kerül. November 5—6-án átadják a kulcsokat a lakóknak.

A. lakótömbök közös képviselőivel kapcsolatban is többen tettek fel kérdéseket, amelyből az tűnt ki, hogy a lakók nem tudják mikor, kinek és miért kell pénzt fizetni.

Az OTP illetékeseitől megtudtuk: a fizetendő pénzösz- szegekről a lakógyűléseken a lakóknak kell szavazniuk, s csak az ott elfogadott összegeket kell rendszeresen fizetni. Sajnos gyakran előfordul, hogy a lakók egy része nem megy el ezekre a gyűlésekre, nem tudja miről volt otl szó, s már csak a kész tényekkel találják magukat szembe.

Némedi Varga Gyula az Őszülő utca 184. szám alól kérdezi. mikor javítják meg végre a közelükben lévő telefonfülkéket. Mint mondja, nemrégiben sürgős telefonja lett volna és sem az Öszőlő út 105. szám alatti ikerfülkéből, sem az Eperjes út 26 és Smidt Mihály utca sarkán, sem a Tölgyes csárda autóbusz végállomásánál lévő fülkékből nem tudott telefonálni.

A posta szakembereit értesítettük az esetről, akik 22- ig visszamenőleg megnézték a bejelentéseket, amelyek között egyik fülke sem szerepelt, tehát a hibát nem jelezték a postának. Mindezek ellenére a posta szakemberei kétnaponta végigjárják a nyilvános fülkéket, s a tapasztalt hibákat azonnal kijavítják. A szakemberek elmondták azt is, hogyha foglaltat jelez a készülék, a telefonálóknak nincs türelmük végigvárni amíg vonalat kapnak, gyakran ráfogják, hogy meghibásodott a készülék.

Deményfalvl Károly nyíregyházi lakos a 4-es számú általános iskola Alpár Ignác által tervezett kovácsolt vas kapuját hiányolja, s arra kiváncsi, hogy miért kellett azt onnan leszerelni. Kérdésé* továbbítottuk a városi tanács műszaki osztályára, akik utánanéznek az értékes kapunak, s munkájuk eredményéről tájékoztatnak bennünket.

Sajnos, nem tudtunk minden kérdésre válaszolni, így több. válaszra már csak levélben kerül sor. • *

Beszélictisek munkahelyi pántlikánkkal

Ami rajtunk múlik

A megye minden kommunista közösségének a gazdasági és állami vezetéssel együtt önállóan kell megtalálni a jövedelmező, a jelen és a jövő követelményeinek megfelelő, hatékony és minőségi gazdálkodás útjait, módjait. A megyei párt- bizottság úgy véli, hogy a szabolcs-szatmári kommunistáknak ma minden erővel eredményeinket, vívmányainkat megőrző, politikánkat támogató tettekkel kell bizonyítani — szól a testület felhívása.

Értei László

Ennek alapján kérdeztük az iparban, kereskedelemben és mezőgazdaságban dolgozó alapszervezetek titkárait, ők milyen helyi tennivalókat látnak?

BEAG Universil Gyára, Értei László, a pártvezetőség titkára:

— Tudni kell, hogy a nyíregyházi gyár nem önálló, a vállalati központ Budapesten van. A cselekvést programunk elkészítésével mégsem vártuk meg őket, már szeptember 11-én elfogadta pártvezetőségünk. A gazdasági vezetéssel közösen ültünk le, azokat a feladatokat rögzítettük, amelyeket helyben képesnek kell lenni megoldani.

— Nem rossz a pozíciónk, mert várhatóan 1987-ben sikeres évet zár a vállalat. Nálunk egy kevés hiányzik még a termelésből, a labortechnikai eszközök gyártásában volt rendeléshiány. Azonban a végrehajtás során azért adunk konkrét pártfeladatokat, hogy felelőse legyen egy- egy területnek. Most kezdjük a tagkönyvcserével kapcsolatos elbeszélgetéseket, ez is alkalom arra, hogy szóljunk közös dolgainkról, testre szabott feladatot vállaljon mindenki.

— Átnéztük korábbi határozatainkat, a meglévő 14- ből csak a legfontosabbakat vettük át a cselekvési programba-. Ennek alapján rövidesen megvitatjuk a káder- és személyzeti munka helyzetét, mert eredményeket

Balogh Józsefné

csak jól felkészült vezetőkkel lehet elérni.

Kelet-Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat, Balogh Józsefné, alapszervezeti titkár:

— Nálunk elég éles taggyűlések vannak, de szükséges, hogy mindenki elmondja a véleményét. Amikor a cselekvési programot tárgyaltuk, értékeltük a vállalat eredményeit. Bár viszonylag jó helyzetben vagyunk, mégsem nyugodhatunk bele mindenbe. Vannak tennivalóink, például többet kell foglalkozni az emberekkel. Felszínre került, hogy egyre inkább meg kell becsülni a munkahelyet.

— Ügy vélem, a legnehezebb a fejekben rendet csinálni, ami évtizedek alatt berögződött, azon változtatni. De ha másképp akarunk dolgozni, akkor erre van szükség, ehhez kell érvanyagot keresni a propagandistáknak. Mi naponta politizálunk, hiszen most az emberek vásárolnak, költik a pénzüket, a kereskedőnek ehhez kell igazodnia, úgy ajánlani azt a bútort, vagy más terméket, hogy évekig fogja használni.

Ságvári Termelőszövetkezet, Nyíregyháza. Juhász Andrásné, a Il-es alapszervezet titkára:

— Első olvasásra pesszimistának tűnt egy bekezdés a megyei pártbizottság felhívásából. Legalábbis náJuhász Andrásné

lünk nem tapasztalom, hogy csak beszélnek az emberek és nem akarnak cselekedni, de a kilátástalanságot sem érzem. Igaz, mi is látjuk a gondjainkat, tudjuk, milyen területén kell lépnünk. A húsfeldolgozóban például a választék bővítése szükséges, a mandaí növénytermesztésben a termelési szerkezeten kell változtatni — ezt határoztuk meg a cselekvési programban a gazdasági vezetőkkel együtt.

— Tudjuk, hogy a többletpénzért nagyon meg kell dolgozni. nálunk a bérek sem túl magasak. Közben arra is vigyázunk, nehogy az emberek túlhajszolják magukat. Mégis, olyan a hangulat, hogy párttagjaink is mondták: kellett a KB júliusi állásfoglalása, éppen ideje, hogy lépjünk egyet.

— A mi számunkra, a kommunisták részére a következő időszak keményebb lesz, hiszen a példamutatásra is szükség van a nehezebb időben. Az elbeszélgetéseket is úgy irányítjuk, hogy erről essen szó. Az sem árt, ha tudjuk, kire lehet számítani, ki az, aki a tagkönyv- csere során kikerül a pártból.

— Azzal, hogy eredményes évet zárunk, a sertéskombinátunk jól dolgozik, a húskombinát a tervezett eredményességet is 15 százalékkal túllépi, jó alapot teremtünk jövőre. Ezen kell erősíteni ahhoz, hogy az új évben is megmaradjunk a cselekvésnél, mert csak az hozhatja az eredményeket.

Lányi Botond

SZERKESZTŐI '

OOOOOOOO

Szülők

A közelmúltban megjelent írásom végén azt a megjegyzést tettem, hogy a magányos embereken mi segíthetünk, emberek. Az olvasók felrótták, miért nem az írásban szereplő gyermekeihez intéztem a felszólítást, hiszen heten vannak testvérek, mégis magára hagyták az édesapjukat.

Miért?

, Vagy miért érzi egyedül magát az a levélíró, aki lányával, unokájával lakik Nyíregyházán a Jó- saváros egyik tízemeletes házában. Az. ő esete sajnos eléggé tipikus: a falusi kertes házat eladva beköltöznek a nagyvárosba, elszakadva ezzel a napfényes kis kert nyugalmától, a szomszédokkal és a kortársakkal folytatott beszélgetések jó

Í ízétől. Én mindig fájó szívvel nézem a lakótelepi házak ablakaiból kimerengő szomorú idős e embereket. Nézik a forgatagot, gondolatban messze járnak. Idegenek ők itt a kőrengetegben.

A magány, a feleslegesség érzete egyre több koros olvasónk hozzánk írt leveléből ■ „jajszóként” hallatszik ki. Gyerekeik miért nem törődnek többet velük?! Ha megkérdezzük őket. a szülőket, még felmentést is találnak számukra — sokat dolgoznak, építkeznek, kell a pénz, a gyerekek ... —, hangzanak el szinte mindig ugyanazok az érvek. Ebben a rohanó, elgépi- esedett világban nincs idő semmire? Miért felejtik el egyre többen a szülők iránti kötelességüket?

A halottak napján legtöbbünk igyekszik hozzátartozójának sírját rendbe tenni, virággal, gyertyával adózni emlékeiknek. Sokan lehajtott fejjel számadást végeznek — de már későn.

Tudok olyan gyerekről, aki rendszeresen küldi a havi támogatást szeretteinek, ezzel megnyugtatva lelkiismeretét, de azt is tudom, hogy ők ezt az összeget nagyrészt (titokban) takarékba rakják, egyszerre adják vissza, vagy unokáikra költik. Nem elég tehát a pénz. Kell az életet meghosz- szabbító simogatás, az is, hogy lássa a gyerek, hogyan törődünk szüléinkkel. Mert ezt fogjuk visz- szakapni.

Dankó Mihály

V_________________>

1

944 őszének egy napján nyalka rendőrtiszt nyitott be a timári községházára.

— A főjegyző urat keresem — szólt hozzánk nyeglén.

Mindössze négyen voltunk a timári községházán: a főjegyző, én, az írnok, Miklós, a népmozgalmi nyilvántartó, meg Irénke, akit ma adminisztrátornak mondanánk.

Akkor már épp hogy bejártunk a hivatalba. Adót nem jöttek fizetni, az élelmiszerjegyeket kiadtuk az év végéig, a hadi segélyeket is, hogy legyen a szegény hadba vonult családoknak egy kis költőpénzük. Ha született egy gyermek, vagy meghalt valaki, azt anyakönyveztük — mást nemigen csináltunk. Azaz

mégis ... Lestük a híreket, különösen azóta, mióta nyíltan beszélték, hogy az orosz tankok már Debrecen alatt járnak.

Nyílt az ajtó és a főjegyző hangját hallottuk.

— Fogalmazó úr, én most már tanúk jelenlétében ismételten kijelentem, hogy ebben a községben kommunisták nincsenek. Ezért nem tudok semmiféle névsorral önnek szolgálni.

— Lehetetlennek tartom, főjegyző úr —, mondta kissé enyhébben a rendőrtiszt —■ hogy ne lennének olyan 19-esek, akik alig várják, hogy az oroszok bejöjjenek

és minket félreállítsanak. Sőt, ennél többet is akarnak. Nem félti a főjegyző úr az állását, a családját? — majd rám nézve még hozzátette: a munkatársait?

A főjegyző közbeszólt.

— Ebben a faluban nem a kommunistáktól kell tartani, hanem a nyilasoktól, mert az van egynéhány.

Most a rendőrtiszt szólt közbe: — Ne bántsa a nyilasokat főjegyző úr, mert abból éppúgy baja lehet, mint a kommunisták pártfogásából.

Ignácz Nesztor — ő volt akkor a timári főjegyző —

gondterhelt arccal jött visz- sza hozzánk.

— Amint beesteledik, értesítenünk kell néhány embert: Tóth Mihályt, Jankó Tamást, Orosz Ferencet. Meg kell nekik mondani, hogy veszélyben vannak, nagyon vigyázzanak magukra és a többieket is ér-, tesítsék.

Ék z értesítés még aznap este megtörtént. És ™ “ ezek az emberek hittek a főjegyző üzenetének, mert nem első eset volt, hogy melléjük állt. Mióta ő volt a község főjegyzője, adóhátralék miatt nem volt árverés, a bevonulástól is megmentett jó néhány embert. Még urasági cselédet is... Ez akkor nem akármilyen tett volt.

Siroki József

A falu jegyzője