Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
1987. november 24. Kelet-Magyaronzág 7 SZATMÁRI TAPASZTALATOK Gazdálkodás a feketeföldön Részben történelmi okokra vezethető vissza az a tény, hogy a szatmári-síkság lakosságának az országos átlagnál többet kell dolgoznia, hogy ugyanezt az életszínvonalat biztosítsa magának. „Keményen és sokat kell dolgozni, máshogy nem lehet” .— az évszázadok élettapasztalata ezt tudatosította a szatmári emberben. Ez az a tudat, ami átsegítette ezt a népet, az évszázadok buktatóin, a természet megpróbáltatásait kemény munkával védte ki, nem pedig kifogásokat keresett. Az élet és a munka a múltban összetartozó fogalommá vált, amelyben a munka volt a meghatározó elem, talán ezzel magyarázható a szatmári emberre jellemző sajátságos munka- szeretet. A fekete agyagos földön mindennap nehéz, fárasztó munkát kellett végezni, hogy az ember eltarthassa magát és családját. Napjainkban a technika és társadalmi fejlődés hatására jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, mind ez azonban nem jelenti azt, hogy egységesen jobb lett mindenkinek, Áz életkörülmények javulásában erős differenciáltság tapasztalható, van akinek jelentősen javult a helyzete, van akinek kevésbé, az utóbbi körbe tartozik ennek a vidéknek a népe is. Ez az elmaradás elsősorban természeti-földrajzi de- terminációs tényezőkre vezethető vissza és csak másodsorban a közgazdaságira. Itt a termelés meghatározó eleme a föld, amelynek minőségi javítására korlátozott a lehetőség, jelentős költség-ráfordítás mellett is, ez a megoldás a jelenlegi gazdasági helyzetben a legkevésbé kivitelezhető. A szatmári-síkság területén gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek többsége kedvezőtlen termőhelyi adottságú, pénz- gazdálkodásukat általában jellemzi, hogy nem rendelkeznek számotttevő tartalékkal, év elején a termelés indításával kapcsolatos üzemviteli kiadásokat általában csak hitelből tudják finanszírozni. A hiteligénybevételi lehetőségek azonban — az új bank- rendszer ellenére is — erősen behatároltak, csak minőségi tekintetben javultak. Termelőszövetkezeteink többsége nem rendelkezik fejlesztési célra fordítható pénzeszközökkel, ezen a téren pedig a legfontosabb az előrelépés. Területünk termelőszövetkezeteinek állóeszköz állományának ötödé. ezenbelül pedig a gépek, járművek 60 százaléka 0-ra leírt, a termelőeszközök elavultsága lényegében egyet jelent a gazdálkodás alacsony színvonalával. A korszerű, ami jövedelmező — közgazdasági definícióból következően — de józan megfontolás alapján is — megállapítható, hogy termelőszövetkezeteinknek a fentiekből következően, a jövőben nagyon sok buktatóval kell számolni. A termelés hatékonyságának romlását nagyon jól szemlélteti az, hogy 100 forint termelési költségre jutó eredményt az V. ötéves terv 5,7 forint átlagánál a VI. ötéves tervben 2 forintra csökkent. Ez a középérték úgy alakult ki, hogy a terület 20 termelőszövetkezete közül 16-nál ez a mutatószám csökkent, négynél pedig növekedett. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy' a növekedés olyan termelőszövetkezeteknél történt, amelyeket az előző középtávú tervidőszakban az alacsony színvonalú gazdálkodás jellemzett (pl. Kisar), akkor ez már sugallja azt, hogy az előrelépésre meg van a lehetőség. A megoldás kulcsa a szubjektív tényezők megváltoztatása megfelelő munkaszervezéssel, az üzemen belüli tartalékok feltárásával, az adottságokhoz legjobban igazodó termék- szerkezet kialakításával — jelenlegi közgazdasági helyzetünkben ugyanis a problémákat a gazdaságoknak elsősorban maguknak kell megoldani. Ugyanis ameny- nyiben nem,történik előrelépés a gazdálkodás jelenlegi színvonaláról, akkor területünk mezőgazdasága — amelynek hátrányos helyzete természeti adottságainkban eleve determinált — visszaeshet egy még alacsonyabb színvonalra, amelyből a jelenlegi gazdasági helyzetben az elmozdulás nagyon nehéz, vagy pedig lehetetlenség. Katona Oszkár Nábrád TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Fémvágó 1 gépek I gyára A szófiai fémvágó gépgyárban alfanumerikus-program irányítású bonyolult technikai eszközöket, agregát gépeket, automatizált technológiai folyamatokat, modulokat, rugalmas automatizált termelési rendszereket készítenek. Itt működik az első bolgár rugalmas automatizált termelési rendszer (RATR). Bevezetésével a munkatermelékenység várhatóan 1,5— 2-szeresére nő majd, a termelési volumen 2000-ig pedig 10-szeresére fog növekedni. Elkezdték már a második bolgár RATR egyes moduljainak bevizsgálását is, amelyek a szimmetrikus-rotációs darabok részei, és kb., 550 féle anyag megmunkálá-l sara alkalmasak. A fényké-j pen: a gyár szerelőműhelye. I Az 1968-as reform a hierarch izáltság oldásában a szervezeti rendszer reformjának megoldásában volt legkevésbé következetes. A szocialista országok egy részében önigazgatásinak mondott rendszer söpörte el a hagyományos egyszemélyi vezetést (Jugoszlávia, Lengyelország), a másokban menedzseri-dolgozói összetételű igazgatóbi- zottságoik kerültek a vállalatok élére (Románia, Bulgária). Másfelől a kisvállaiko- záisi modellre épített vállalatok helyébe Keleten és Nyugaton egyaránt vállalatrendszerek léptek, amelyek vállalatcsoportosulásként képeznek nagyvállalatot, külső integrációk párosulnak vállalaton belüli belső vállalkozások halmazával. Ezekből a szervezeti tendenciákból a magyar gazdaságban még a 70-es években is viszonylag kevés nyilvánult meg, márpedig egy ilyen kicsi és nyitott gazdaságú országban tartósan elmaradni a nemzetközi trendektől a szervezetrendszer terén sem lehet. Az 1984-es döntés többek közt ezen elmaradás pótlását is célozta. A szervezetrendszer fejlesztése Mindezektől függetlenül sajnos igaz: későn ébredtünk rá, hogy a demokrácia kiszélesítésének. az önigazgatáson alapuló közösségek szerveződésének, az egyéniség kiteljesedésének és a munka közösségi élet megnyilvánulássá avatásának egy csak közSzaturnusz-újdonságok A Jupiter után a Naprendszer legnagyobb, más szempontból pedig a legérdekesebb tagja a Szaturnusz. Fénye erős, mint az elsőrendű csillagoké, s minthogy többnyire nem pislákol, aránylag könnyű felismerni, mert lassú járása következtében évekig tartózkodik ugyanabban a csillagképben. Érdekessége elsősorban abban rejlik, hogy szabadon lebegő gyürűrendszer veszi körül, amely festői látványt nyújt a távcsővel szemlélődő földi ember számára. Korábban a csillagászok még úgy vélték, hogy a gyűrűrendszer csupán hat tagból áll, esetleg nyolcból, ha az egyesek által látni vélt nagyon halvány gyűrűk is léteznek. Az egész eddigi tudományos szemléletet alapjaiban megrázkódtatta 1980 novemberében az amerikai Voyager—1 űrszonda. Az űrszonda tíz éve, 1977 szeptemberében indult útjára, 1979 márciusában haladt el a Jupiter szomszédságában, és már akkor felbecsülhetetlen értékű tudományos felfedezéseket tett. Az igazi szenzációt azonban a Szaturnusz közeiéből juttatta a Földre. Amint az űrszonda mind közelebb került a bolygóhoz, és egyre jobb felbontású felvételek érkeztek, a gyűrűk száma úgyszólván óráról órára növekedett. A mai álláspont szerint legalább 300 keskenyebb-szélesebb, hal- ványabb-erősebb fényű gyűrű övezi az égitestet, de nem tekinthető kizártnak az a lehetőség sem, hogy a gyűrűk tényleges száma elérheti vagy meghaladhatja az ezret is! Korábban úgy vélték, hogy a Szaturnusz légkörét metán alkotja. A Voyager—1 ibolyántúli spektrométere azonban molekuláris, valamint atomos és ionizált nitrogén jelenlétét mutatta. A metán aligha fordulhat elő egy százaléknál nagyobb mennyiségben. A Voyager—1 tizenhat olyan holdat talált, amely a Szaturnusz rendszeréhez tartozik, ezek közül háromról nem volt tudomásunk. Az űrszonda még egy meglehetősen fogas kérdés megoldását is lehetővé tette. 1966-ban földi megfigyelésekkel sikerült kimutatni a Janes nevű hold létezését, de senki sem volt biztos abban, hogy egyetlen magányos égitestről van-e szó, vagy kettőről, amelyek egymáshoz nagyon közel vannak. A Voyager az utóbbi feltevést igazolta, s így a Janus nevet többé nem használják. helyette ma már az S—10 és S—11 jelzésű holdakról beszélünk. Ezek csaknem tökéletesen azonos pályán keringenek. Szatumusz-felkelte. A fényképet az USA New-Mexicó egyetemén készítették a Földről, 60 centiméteres teleszkóppal. lirsadalni-iazdasáBi megújulás hazánkkan (2.) Amin változtatni kell poretilag irányítható konstruált zárt rendszer (mechanizmus) elve nem felelhet meg. A hierarchizált struktúrát csak az önigazgatáson alapuló nyitott rendszer képes hatékonyságában és kreativitásban felülmúlni. A nyitott rendszer irányába való fejlődés egyaránt erősítő feltételei: a kulturális színvonal növekedése; az informatika, önállóság, demokrácia növelése és a hierarchia lebontása. A szervezetrendszer fejlesztésében az Ipari Minisztérium létrehozásával, a vállalat és piacfelügyelet új alapokra helyezésével, a kisvállalkozások térnyerésével, s legújabban a bankrendszer kétszintűvé válásával sokat léptünk előre, A /állalaton belüli viszonyok tekintetében — ami e kérdésnek a kulcsa — az eddigi előrehaladás nagyon szerény. Kiinduló tétel e tekintetben az lehet, hogy a vállalatok belső szervezeti struktúrája 1968 ellenére alig változott. Lényegét tekintve hierarchikus, azaz a központi irányítás idején kialakult formájában merevedett meg. A szocialista vállalatok ezzel — a gyakorlati tapasztalatok szerint — messze potenciális lehetőségeik alatt működnek. Tá- gabban közelítve is, ma már a polgári közgazdaságtanon belüli vállalatelméletek is elvetik a szervezetek és a vezetői szerep klasszikus felfogását, kimutatják a felülről strukturált és irányított hierarchikus szervezetek fejlődését akadályozó sajátosságait. A mára tehát mindenképpen túlhaladott felfogáson alapuló struktúra ennélfogva, a vállalati önállóságnál alkotmá- nyOíSan is garantált, minőségileg más, fejlettebb autonómia kialakulásának, a kollektívák és egyéni képességek, a tulajdonosi jogosultság szélesítésének és a vagyonérde- keltség kibontakoztatásának is gátja. Napjainkban viszont ez (ezek) a gazdasági fejlődés igazi korlátja, amihez képest a mozgástér hangoztatott formájú bővítése fontos, de mégis csak másodlagos kérdés. A tulajdonlás sokszínűbbé tétele A tulajdon társadalmasítása a tőkés magántulajdon tagadásának jegyében fogant. A tulajdon szerkezete, formakészlete sokáig a puszta tagadás primitív ideológiájára alapozódott, s elszegényedett. A szocialista tulajdont is „csak mint köztulajdont ábrázoltuk. félretéve azokat a marxi fejtegetéseket, amelyek a szocializmus céljaként az egyéni tulajdon helyreállítását hangoztatják — a közös birtoklás alapzatán.” Sokáig az állami tulajdont tekintettük a .társadalímasí- tottság legmagasabb fokának. A gyakorlatban ezzel szemben óriási szakadék alakult ki a lakosság, sőt a vállalat! dolgozók állami és személyi tulajdonban való kötődése között. Problémáink többsége viszont egyértelműen a tulajdonosi kötődés hiányára vezethetők vissza. Leegyszerűsítve az állami tulajdon mintegy „mellékesen”, a bérmunkástudat, az elidegie- nedési viszonyok továbbéléséhez vezetett, s a büfokrati- zálódásnak is melegágyává vált. A mai helyzet további jellemzői: az állami vállalatoknak nemcsak gazdaság, hanem a társadalmi tulajdonon belüli elkülönülése is létezik; a .szövetkezeti tulajdon nem alacsonyabb rendű tulajdon, bár igaz. hogy az utóbbi másfél évtizedben sok mindent telttünk a szövetkezeti tagok tulajdonosi tudatának a leépítése érdekében is; a személyi és kismagán- tulajdon egyéni tulajdonformába való átmenete figyelhető meg; a szükségletek te- rebélyesedés kielégítésükre alkalmas, rugalmas kisvállalkozások, a tulajdonforma- készletének sokszínűbbé válását kényszerítette ki (az ilyen igények kielégítésére a nagyüzemi forma sehol a világon nem alkalmas, s nem is vállalkozik rá). Ma tehát ott tartunk, hogy a társadalmi tulajdonszerkezet fejlődését gátló korlátúinak lebontása, s ezzel párhuzamosan a munkavállalók tulajdonosi gazda tudatának az erősítése, a tevékenységek tényleges társadalmasítottsá- gi fokának megfelelő reális elsajátítási formák keresése a feladat. E téren nehezíti a fejlődést — és ez a következő időszak tudományos kutatómunkájának egyik feladata —, hogy elméletileg és gyakorlatilag sem kellően tisztázott, mit tartalmaznak a dolgozók „tulajdonosi funkciód”, hogy kapcsolódnak ezek a munkavállalói funkcióhoz, mennyiben azonosak, és mennyiben és hogyan kapcsolódik a dolgozók tulajdonosi volta az adott vállalat eszközeihez és a nemzeti vagyonhoz — és ennek kapcsán a szocialista demokrácia, a politikai közélet továbbfejlesztésének témaköréhez stb. Az alcím eleve dilemmát sejtet. Stabil és legitim értékrend nélkül — s ez több évtizedes történelmi tanulság — előbb-utóbb minden társadalom felbomlik. A társadalmi értékrend nagyon ösz- szstiett jelenség. Karakterét az uralkodó ideológiákon kívül (égy társadalomban, s nálunk is egyszerre több ideológia is létezik és hat), a történelmi hagyományok, nemzettudat, szokások, kulturális színvonal és más kultúrák befolyásolják leginkább. Az ÉrléM Értékrendünknek a népesség gazdasági aktivitása szempontjából legfontosabb visszahúzó tulajdonsága, hogy sok tekintetben középszerű és aszimmetrikus. Középszerűsége a marxi gondo- LatrendSzer vulgarizácíójából eredő egyenlősdit favorizáló szocializmus felfogásban gyökerezik. Aszimmetrikussága a kevéssé hatékony tevékenységek támogatásában, a kiugró teljesítmények honorálására való képtelenségében, a tehetségekkel való pazarló gazdálkodásban, egy kontraszelekciós mechanizmus kialakulásában érhető leginkább tetten. Ez az út viszont az önpusztíitás útja, tehát meg kell állni, amíg nem-késő. Van-e, és ha igen, mi a kiút? Szerencsére van. Röviden és mértéktelenül leegyszerűsítve: mai és a gazdasági aktivitás szempontjából fordított értékrendünk talp- raállítása; a tehetség, a kreativitás — innovativitás felkarolása; a vállalkozó szellem honorálása; a társadalmi mobilitásban a teljesítményelvnek rendező elv rangjára emelése. Ez utóbbi tekintetében sajnos sok, mára túlhaladott konzervatív felfogással is le kell számolni, ún. a törzs- gárdaitagsággal járó előnyök — egyes rétegek dinasztizáló- dása, a társadalmi rétegződés nyugvópontjára jutása, az erőforrások átcsoportosításából járó előnyökkel szemben az abból eredő konfliktusok hangsúlyozása, a kádercsere társadalmilag normálisnak tekinitattségét eredményező mechanizmusa, helyette rotációs rendszer kiépítése. Dr. Barta Imre a közgazdasági tudományok kandidátusa
