Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-23 / 276. szám

1987. november 23.

Kelet-Magyaronzág

T

Mi van Oláh Katival?

T ájf utógondok

Véget ért a tájfutóideny. Megyénkben az utolsó verseny a Globus Kupa volt. Itt találkoztunk a Konzervgyár SE vendégével, dr. Szarka Ernővel.

— Milyen évet zártak az idén a tájfutók?

— Rosszat. Reményteljes várakozás előzte meg részünkről a franciaországi VB-t. Sajnos, az elért eredmények miatt a mexikói labdarúgó VB-hez hasonló kudarc állapot uralkodik most. Lantos Zoli sérülésével vezéregyéniség nélkül maradt a csapat, de minden valószínűség szerint formaidőzési hiba is közrejátszott ebbe a teljesítménybe. Például Oláh Kati nem sokkal a VB után legyőzte azt a csehszlovák versenyzőnőt, aki ott remekül szerepelt.

— Kérem, Kati világbajnoki teljesítményét jobban értékeljük ki, hiszen ő szabolcsi.

— Nagyon tehetséges, higgadt, jó adottságokkal rendelkezik. Én őszintén szólva az első tízbe vártam. Nemrég érkezett az IOF Bulletin (a Nemzetközi Tájfutó Szövetség lapja), amely részletesen értékeli az ő teljesítményét is, amit alapvetően egy térképhiba határozott meg. Az első pontnál ezért kb. hat perc hátrányba került a többiekkel szemben. Ha ez nincs, akkor — a részidők alapján — a 12. helyen végez. Én meg merem kockáztatni, hogy ha sikerült volna az első pontot írtba nélkül megtalálnia, akkor az első tízben van.

— Mi hiányzik még belőle, mi az a plusz, ami őt igazi világklasszissá teheti?

— Az úgynevezett tájfutóintelligencia. Értem ezalatt azt, hogy meg kell tanulnia térképhelyesbítők, és a pályakitűzők fejével is gondolkodnia. Ez Monspart Saroltánál is csak 1972-ben alakult ki teljesen, amikor megnyerte a VB-t.

— Szükségem lenne a „Tájfutósuli" videójára, és különböző szóróanyagokra. Tudna ebben segíteni?

— Sajnos, nem sokat. A sajtó- és propagandabizottságunk csak papíron létezik. Sem a szóróanyagok nyomtatása, sem pedig azok terjesztése nem megoldott.

— Ez azt jelenti, hogy az ismeretlenség homályába fog merülni a sportág. Van már ennek valami előjele?

— Azért ennyire nem tragikus a helyzet. 1978 óta a

Megyénkben népszerű a tájfutás ...

tájfutók száma nem változik, viszont, egyre többen ismerkednek meg vele a különböző tömegsportversenyeken. Egyébként egyre erősebbek a sportág gyökerei is.

— Mikor járt utoljára Nyíregyházán?

40 evvel ezelőtt. Ezért is jöttem nagy öremmel ide.

— Nem unalmas a nemzetközi versenyek után a Glóbus Kupa?

— Nem. Egyrészt nagyon szeretem a természetet, a túrái erdő pedig tényleg nagyon szép. Másrészt viszont az a véleményem, hogy minden versenyen lehet tanulni valamit. Valami kis apróságot mindig el lehet lesni. Latom az „aprókon" az igazi sportörömöl. A versenyről is csak jót mondhatok: korrekt, jól pergő, jó pályákkal.

— Megkérdezhetem, hogy „civilben" hol dolgozik?

— Az Országos Találmányi Hivatal. gyógyszeripari osztályának vagyok .főelőadója.

Száraz Attila

Marika Parasznyáról

Az átlövő hölgy rövid hajú és barna, mosolygós és jó kedélyű. Mindezen túl a Mátészalkai MTK NB Il-es kézilabdacsapatának tagja. Neve Laczkó Mária, foglalkozása laborvezető a szálkái Zöldért Vállalatnál.

Egy kis Szabolcs-Szatmár megyei községben, Nyírpa- rasznyán Ádám József testnevelő tanítványaként ismerkedett meg a kézilabdával, később — középiskolás korában — a debreceni vegyipari szakközépiskolában folytatta. Ekkor figyeltek fel rá a hajdúságiak, előbb a Medicor ifi,‘majd a felnőtt csapat játékosa lett. Miután befejezte tanulmányait, Mátészalkára került, az MMTKMég hiányzik egy aláírás

Ibolya ingázása

Már többször összeállítottunk egv terjedelmes Hatót azokról ,i szabolcsi sportolókról. akik n még jobb reményében csomagoltak össze és igazoltak el a megyéből. Az itteniek hiába kérték, kérlelték a versenyzőket, a felsőbb sporihiatóságok sportági érdekre hivatkozva láttáik el kézjegyükkel az átigazolási liapot. Most talán fordult a kocka. Nyithatunk egy olyan dossziét, am élvben azok neve szerepel, akik visszajöttek Szabolcsba. És itt nem azokra gondolunk.

Sok keresgélés után

Már a helyén a kapus

„Horgaszgatott'’. de mindig a zavarosba nyúlt. Es ahogy lenni szokott, rendszerint ö járt rosz- szabbul. Elégedetlensége hajtotta egyik csapattól a másikig, jobbat keresett, de ritkán választott szerencsés kézzel, csöbörből vödörbe került. A kapusok között 30 évével még mindig inasnak számít. Ezért is bízik a feljebb jutásban Fenyvesi Zoltán, a Raka- mazi Spartacus labdarúgója.

Nem azért ment a Nyíregyházi Vasutashoz focizni, mert a mozdony füstje megcsapta. Egyszerűen mamája együtt dolgozott Dékány Pista bácsival, a csapat akkori edzőjével, és ez jó ajánlólevélnek bizonyult. A nyurga fiúval a szakvezető még külön is foglalkozott, hátha lesz még belőle jegyzett kapus. 1974- ben még az ifik hálóját őrizte, egy év múlva már a felnőtt csapat l-es számú mezét kapta. A megyei I. osztály megnyerése után 1977-ben Kisváráéval és Záhonnyal játszottak osztályozót. Még csak készülődtek a meccsre, amikor egy küldönc loholt be a pályára: ..Gyerekek vége a csatának! Megkötötték a szerződést a Spartacussal”. Minden mindegy alapon ki is kaptak ezután . . .

Két évig még az NYVSSC-nél szorgalmasan eljárt az edzőtáborokba, a tartalék bajnokságban ha kellett védett, ha kellett csatárként játszott. Pilcsuk és Kál- mánchelyi mögött jószerivel csak ennyi lehetőség adódott számára. Mikor Temesvári „átigazolt” kapusdömping volt a csapatnál. Pilcsuk ugyan abbahagyta, de Kálmánchelyi, Májer, Szendrei. Buús még ott toporgott előtte. Megunta az állandó fészkelődésl a kispadon, megvált a nyíregyházi klubtól.

Nem kaphat ki a csapat. bármi legyen az ára ... — még álmában is ezt mondogatta Drukk Elek (a továbbiakban csak egyszerűen Elek) az Alkondási Lendkerék EFCÉ labdarúgócsapatának fő, egyben egyedüli szurkolója. Valóban, az alkondásiak sorsdöntő mérkőzés előtt álltak: ha a záró fordulóban legalább fél pontot szereznek, teljesítik a tervet. Igen ám, de a meccset a szomszédvár. Fefkonda otthonában kellett vívni, és ezek a rangadók labdaemlékezet óta véres, bicska- hegyre menő csatáka: hoztak.

És Elek számot vetvu mindennel: becsületei,

sőt életét is képes feláldozni a Lendkerék színtelen színeiért. Gálád fondorlatokat eszelt ki Előbb a pszichológiai fegyvert vetette be. Névtelen levelet írt az ellenfél kapusa, Lepkési feleségének. amelyben közölte az asszonnyal, hogy hites ura megcsalja a kocsmárosnéval. A lélektani hadviselést praktika követte. A mindent eldöntő összecsapás előtti éjjel átlopakodott Felkondára. Előbb a pályát csapdáz- ta fel. A tizenhatos környékén gödröket ásott, a földet megette, majd a visszahajtott gyeptéglákat karóval támasztotta ki. Erre cukorspárgát

kötött, amit kivezetett a pályaszélre, tgy, ha az ellen csatára a kapu környékén veszélyes helyzetbe kerülne, csak egy rántás, és elbukik a sok gödör egyikében. Már pirkadt, mire el esi-, gázva. de felcsigázva hazatért. Alig várta, hogy felvehesse az ünneplőt és indult Felkondára.

szén leginkább ez alkalmas a sárkányeregetés- Bikor a bíró megadta a jelt a kezdésre. Elek már magánkívül volt. Am agytekervényei még dolgoztak, végső elkeseredésében előkapta a fiától etkunyerált kapsz- lis pisztolyt. Túszul akarta ejteni önmagát, hoey váltságdíjként a

Bár ne tette volna, hiszen minden fondorlat kárba veszett. Lepkési- né nem vonta kérdőre férjét a levél miatt, sőt megjegyezte, hogy egálban vannak. Mert ő is megcsalja urát, és a szívtipró nem más, mint Ficere III.. az alkondási center. A kapus bosszút esküdött Ficere III. ellen. A pályára érve Elek előtt összedőlt a világ: dugába dőlt minden. Vasárnap délelőtt a felmondási pulyák kint bóklásztak a legelőn, azaz a pályán. és egyikük észrevette a cukorspárgának álcázott cukorspárgákat. Gyorsan ösz- szeszedték mindet. hidöntetlent kérje. Peché- re tette, mert előkapván a félelmetes mordalyt. véletlenül a mellette álló Üllősi gyomrájba könyökölt. A felkonfdásiak cukorbeteg kovácsa az esetet inzultusnak vette, és csupán önvédelmileg tarkón tagiózta Eleket, aki összecsuklott, mint középen a buszok.

Mire magához tért.

mar csak másodpercek voltak hátra a mérkőzésből. AzonnaJ az

elektromos eredményjelzőre pillantott, amit a kocsma felőli kapu mögött álldogáló öt-öt klottgatyás, illetve mackóalsós suhanc jelentett. Működése egyszerű volt

és az áramkimaradás sem veszélyeztette: amikor a hazaiak szereztek gólt, egy klottgatyás, az ellenfél találatakor egy mackóalsós gyerek. rohant a hírrel a kocsmába. Amitől az ott ülő törzsközönség vagy fel- viHanyozódott, vagy sem.

Elek alig akart hinni a szemének, hiszen mind a tíz gyereket látta, így null-null (pardon nulla-nulla) volt az eredmény.

Sőt éppen Ficere III. került ígéretes helyzetbe a hazai kapu előtt. Am ekkor valami váratlan történt. Elek — nyilván még sokkhatás alatt — felkiáltott: Hajrá,

Lendkerék! Amire Ficere III. megrémült és elesett, ö még ilyet nem hallott! Ez volt a szerencséje. mert a kapujából kirohanó Lepkési már nem tudta korrigálni röppályáját, és a csatár helyett egy tehén lángoson landolt. A labda pedig akadálytalanul ván- szorgott a háló helyére. Az éber játékvezető előbb kerékpárja felé osont, majd a nyeregből előbb megadta a gólt, aztán lefújta a mérkőzést. A bravúros eredménnyel a Lendkerék teljesítette célját: az al- körzeti sokadosztály utolsó előtti helyén végzett.

Mán László

Hat hónapig Kótajban. Ibrány- ban. Nagy kálióban edzegetett, majd fél évre Kótajnak kötelezte el magát. Már-már veszni látszott minden, elkönyvelte magában azt, hogy a megyei I-ből megy „nyugdíjba”. amikor az Asztalos SE megkereste és gyorsan „berántotta” katonának . . . Két évig az NB II-ben — megelégedésre — védett. Várta a „Szpari” ajánlatát, helyette a Ti- szavasvári Lombiké érkezett. Még meg sem melegedett rajta a kapusmez, már átigazolt Kótajba, majd Baktalórántházára. Kereste a kiugrás lehetőségeit. Végül két éve Rakamazra került.

Nyáron, mikor Buús György lett a rakamaziak edzője, megváltozott a kapusok számára az edzések menete. Az egykori kapus „szakító” tréningeket tart. A hangulatember Fenyvesi, aki ha úgy hozta a sors, kivédte a leglehetetlenebbnek látszó labdákat is, máskor meg potyagólokat kapott, egyre jobban megváltozott. Lehiggadt, megnyugodott, magabiztosan irányítja hátulról játékostársait. A ruganyos kapus emellett továbbra is vállalja a rizikót, bátran belemegy a csínyekbe. még ha ezekből egy-két kéz- és lábtörés ki is jut neki.

Nem mondott le a feljebb kerülésről. Ha a csapat megtartja lendületét, már jövőre egyet lépőét felfelé. A zavaros végre kezd kitisztulni Fenyvesi szamára.

Máthé Csaba

'akik elérve a „nyugdíj'korha- 'tárt", befejezve sportpályáiul fásukat, mintegy levezetésként jönnek vissza. Azokra, akik segíteni tudják a szabolcsi csapatokat a feljebb lépésben.

A névsor Siposné Tóth Ibolyával kezdődik. Hét évet kellett visszapörgetni az újságot ahhoz, hogy találkozzunk nevével. Akikor, 1980- ban fél csapatra való játékos vonult vissza az NYVSSC ,női röplabdacsapatá'tól. Maradtak az ifik, élükön Tóth Ibolya. Az érettségi előtt álló tehetséges játékost a Nyíregyházi Tanárképző és a DMVSC szakvezetője is megkereste. Döntött az elérhetőbb cél az NB I-es tagság lehetősége, Debrecenbe adta be jelentkezését a Tanítóképző Főiskolára.

Nem is csalódott. Az első év után bejutott az együttes •az NB I-be, ahol azóta is szerepel. Ibolya elvégezte a főiskolát és közben kezdőjátékosként lépett pályára. Bár töhbször javasolták a DMVSC vezetői, hogy megoldják lakásgondját, mindannyiszor nemet mondott. Vállalta a napi ingázást a két megyeszékhely között — haza akart jönni.

Az 1986-os évet még végigjátszotta, majd anyai örömök miatt már nem kezdte el a felkészülést az idei évadra. Júniusban ikreknek adott életet. Ekkor már komolyan fontolóra kellett vennie: vállalja továbbra is az ingázást, vagy elfogadja a SZÁÉV SC egyre gyakoribb átigazolási ajánlatát?

Az utóbbi mellett döntött, azért is mert a csapat veretlenül áll az NB II-ben és hasonló a célja, mint annak idején a DMVSC-nek volt: bejutni az NB I-be.

Ibolya három hete kezdte meg az edzéseket. Januárig óvatosan, azután már teljes intenzitással szeretne készülni új csapatával. Egyelőre átigazolási lapjára nem került oda a végső aláírás, a két egyesület nem egyezett meg egymással. 1980-ban mindenfajta költségtérítés nélkül igazolták át a debreceniek Ibolyát. Most hasonló eljárást remél a SZÁÉV is.

(máthé)

Cselgáncs vb

Vasárnap újabb 2—2 női és férfi súlycsoport küzdelmeivel befejeződtek a 15. cselgáncs világbajnokság versenyei Essenben. A záró négy kategória csatái előtt sok szó esett a szombati döntőkről. Nem ok nélkül, hiszen már korábban is akadtak meglepetések. . Ezúttal is Japán sportolói játszották a főszerepet, most szerezték ötvenedik vb-aranyérmüket, őrzik hegemóniájukat. Másik szembeötlő tény: kis nemzetek — Tajvan, Ausztrália — kerültek az éremszerzők közé.

hoz igazolt, Balogh András lett az edzője.

— Karrierjét tehát falujától számítja? — kérdezem a ragyogó szemű játékost.

— Tulajdonképpen igen — bólintott. — De már korábban is játszottam.

— Hol?

— Az udvarunkban Ilona nevű nővéremmel, aki ismert játékos volt, később Budapestre került.

— És már akkor észrevették?

— Hát. .. nem hagytam magam, s ez jó ajánlólevél volt.

Közben Szálkán kapott munkát. Mondja: megbecsülik, jól érzi magát csapatában, ahol beállósként kezdett, most átlövő, a kényszer vitte rá, hogy elöl legyen.

— Közepes NB IX-es csapat a mienk — mutatja be együttesét — korábban az NB I B-ben is játszott a szálkái gárda.

— Mit jelent játékosnak lenni Mátészalkán?

— Azonkívül, hogy sokan ismernek, tisztelnek bennünket — kevés mást jelent. Heti négy edzésen veszünk részt, ehhez jönnek a mérkőzések.

Munkahelyén segítik abban, hogy rendszeresen kézilabdázzon. Igaz, egy sportoló hamar megsérül, de Marika nem kényeskedő típusú lány, nem tagadja, otthon is sokat dolgozik. A sikerek megsokszorozzák erejét, ilyenkor még szorgalmasabban készül csakúgy, mint csapattársai, akikkel jó kapcsolatban áll.

— Mit csinál szabad idejében?

— Szabad idő? — kérdez vissza. — Ilyen nálam vajmi kevés van. Ha nem edzek, vagy dolgozom, odahaza ténykedek a ház körül édesanyámmal és egyik bátyámmal. Disznót hizlalok, libát, baromfit nevelek ...

— Miért csinálja, játszik?

— kérdezem.

— őszintén mondom, már többször felmerült bennem a gondolat, abbahagyom a játékot. De nem tudom megtenni. A többiekért, a csapatért csinálom, s mivel inkább a szívemre hallgatok — játszom tovább.

— Hogy gólerős vagyok-e?

— morfondírozik. — A csapatban legtöbbször Papp Magdi, Rácz Adél és jómagam osztozunk a gólokon. Az utolsó mérkőzéseken — sajnos — kevés találatom volt.

— Mit gondol, ki az, aki a legjobban ismeri?

— Hm ... Talán édesanyám. Ő azonnal megérzi például, ha valami nem stimmel, rögtön észreveszi, ha szomorúan megyek haza.

— Mi tud szomorúságot okozni?

— Ha lélektelen játék után kapunk ki, meg az, ha igazságtalanság ér.

— Mi a legnagyobb öröm?

— Természetesen, ha jól játszom, és nyer a csapat.

Laczkó Máriát minden mérkőzésen ott találni a szálkái csapatban. Nélküle el sem képzelhető a szatmári együttes. Amolyan győzni akaró típus, húzóerő.

— Van egy nagy célunk mondja most már felszabadultan. — Szeretnénk NB I B-s csapatban játszani Mátészalkán.

Kovács György

Még nem hagyja afcba