Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-23 / 276. szám

1987. november 23. Keiet-Magyarország oooooooo Játék SZERKESZTŐI J5T szintén bevallóin [I Kedves Olvasó, sze­retek játszani. Fel­nőtt gyereknek (vagy gyerekfelnőttnek?!) ér­zem magam, s ez az álla­pot minden esetben újabb lendületet ad a munkám­hoz. Mert amit komolyan kell venni, azt úgy is ve­szem, de amit nem, azt nem. Ez pedig teljes ki- kapcsolódást és nem utol­sósorban regenerálódást, bizonyos fokú feltöltődési is jelent. Szerencsére nemcsak én gondolkodom így. Sok hasonló tulajdon­ságú kortársammal talál­koztam már. A játékszeretetemet leginkább a lányaim hasz­nálják ki. Ök még abban a korban vannak, amikor nincs más dolguk, s ehhez nagyon jó partnerre talál­tak bennem. Ha kell tár­sasjátékkal játszom, a két gyerek nagyon szereti a memóriajátékot, s mivel lá­nyok, nekem is meg kellett tanulnom a babákat fé­sülni, sőt még hajat is mosni nekik. De nem okoz gondot az öltöztetésük sem. Persze mint férfi, igyekszem őket rávenni a technikai játékokra is, játsszanak az autóval, a villanyvasúttal. Különö­sebb gondot nem is okoz ez, viszont nekem mindig hiányérzetem van. Hogy miért? Három évtizeddel ez­előtt játszottam azzal a törpeautóval, amelyiknek megnyomtam a fejét és elindult a jármű. Mit lá­tok most a boltokban? Ugyanilyen törpeautót. Meg, a Lemezárugyár má­sik örökké élő termékét, a motorosembert. Vagy: visszaköszön gyermekko­rom egy másik játéka, az űrrakéta. Miért mondom én ezt, amikor most már 2800 forintért import rá­dióirányítású autót lehet vásárolni? Éppen ezért! Ügy érzem, hiányzik a rugalmasság a magyar já­tékiparból (is), ebben sem tudunk felzárkózni az él­mezőnyhöz, de talán a középmezőnyhöz sem. Já­tékboltok, játékosztályok vezetői panaszolják, nap mint nap keresik náluk a tv-sztárokat: a rózsa­szín párducot, a Tom és Jerryt, Willy Foggot és a többieket. Néhány tíz fo­rintért az adást követő másnap már piacra lehet­ne dobni a plüss figurá­kat, és mindenki jól jár­na. Vagy rosszul látom a helyzetet? Aztán vegyük a másik oldalt. Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár megye a játékkínálat tekinteté­ben is messze esik Buda­pesttől. A megyeszékhely egyetlen játékboltjának, a Gullivernek a vezetőhe­lyettese Varga Zoltán mondja: térdig lejárja a lábát az országban, hogy . a budapestit megközelítő kínálatot tudjanak bizto-, sítani. A Trial elsősorban (és utolsósorban is) a sa­ját boltjait látja el, ami marad, azt adja tovább vidéknek. Pedig egy já­tékért bizony nagy luxus a fővárosba utazni. Vi­szont megnyugtató lehet: a Gulliverben azon dol­goznak, hogy karácsonyra, ne legyen rosszabb a kí­nálat, mint más városok­ban. Azzal kezdtem: szeretek játszani. Ezzel is fejezem be, s remélem az unokáim engem fognak tanítani a játékok kezelésére, én pe­dig nosztalgikus meséket mondhatok nekik a törpe­autóról és a motorosem- berröl. Sipos Béla Az olvasó kérdésére Balogh Géza rovatvezető Üj gépsor a Taurus nyíregyh ázi gyárában: a BERSTORFFabroncsgyár!« berendezés. (E. E.) Amikor e sorozatot útjára indítottuk, azt szerettük vol­na. ha a helyi gondok mel­llett szélesebb problémakörö­ket is feszegetnek majd kér­déseikkel olvasóink, továbbá azt vántuk. hogy a nyíregy­háziak mellett a megye távo­labbi pontjain élők is tollat fognák. E héten kívánságunk maradéktalanul teljesült, a kérdések az Erdőháttól a Nyírségen át egészen a Me­zőségig átölelték a teljes me­gyét. Kezdjük a nyíregyházi­akkal! Vári Imre a Vasvári Pál ut­cából azt kifogásolja, hogy a 8, 8/A és a 12-es autóbuszokon rendszerint hiányzik a járat­szám. Elöl még csak-csak, de a busz oldalán, illetve hátulján elvétve látni a jelet. így aztán számtalanszor előfordul, hogy az utas tévedésből másik busz­ra száll, s kényszerű városné­zésen kell részt vennie. A Volán személyforgalmi igazgatóságán elismerték, hogy néhány buszról eseten­ként valóiban hiányzik a já­ratszám. Ez elsősorban ak­kor fordul elő. ha hirtelen egy vidéket járó busznak kell ..beugrania", a városi forga­lomba ... Természetesen ez sem lehet mentség. Ezentúl gyakrabban ellenőrzik majd a pilótákat, hogy a buszok ne tévesszék meg az utaso­kat. A 19-067-es telefonszám tu­lajdonosa is jogosan háborgott: évekkel ezelőtt befizettek egy 1500-as Ladára, s azt a Mer­kúr 1986-ra igazolta vissza. Nos, lassan már nyolcvannyolcat írunk, de a kocsira még mindig nincs semmi remény. A két év alatt kétszer ment fel a kocsi ára, ki fizeti meg a vesztesé­güket? Sajnos, most sem mondha­tunk mást, mint korábban. A Merkúr bárminemű híreszte­léssel szemben nem kereske­delmi, hanem elosztó szerv csupán, ráadásul kiszolgálta­tott helyzetben van. Az ár­emelés pedig nem okozna gondot, ha azzal párhuzamo­san emelkedne a letétbe he­lyezett összegek kamata. Er­re azonban aligha van re­mény, az ország jelenlegi helyzete — azt hiszem — en­nek miértjére is választ ad. örökösföldről érkezett a jel­zés, hogy a városrész sok bér­lakásában rengeteg olyan sze­mély is él, akik nem jelent­keztek be oda, s életmódjuk is enyhén szólva kifogásolható. Olvasónkkal egyetemben én sem helyeslem, hogy a tö- bérlö, aki a lakásért fizet hé't-nyolcszáz forintot. al­bérlőt is tart, akitől egy szo­báért ezerötszáz-kétezer fo­rintot is bekasszíroz. Ám ö csak kihasználja a keresle­tet, a fizetséget pedig 'képte­lenség ellenőrizni. Az árakat csak a megfelelő lakáslét­számmal lehetne letörni, ám ... A randalírozókat pe­dig végsó esetben a rend­őröknek kell megfékezniük. Természetesen a Nyíregy­házi Városi Tanácsot érintő kérdések most sem maradtak ki a kérdéscsokorból. bár annak színkaválkád.ia most nemiképp _szerényebb a szo­kásosnál. Am emiatt a. ta­nács tisztségviselői aligha bankódnak. A Margaréta utcából érkezett a panasz, miszerint a szomszé­dos Nárcisz utcában több olyan telek is található, melyekkel nem törődik a gazda, s az a három porta lassan Borhánya szégyenfoltja lesz. Ugyanők panaszolták, hogy az ottani ál­talános iskola építése során a nehézgépek teljesen járhatat­Hétköznapok ünneplő ruhában TSZ-PANNÓ TÍMÁRON válaszol lanná tették az utcát. Mire szá­míthatnak az ott élők? A kérdéssel ellentétben a válasz tömörebb. A pontos cím -megszerzése után a szó­ban forgó telkek gazdái a termelésfelügyelefci osztály- lyal találják majd szemben magukat, akik -a többség ér­dekében megteszik .a szüksé­ges lépéséket. Az úttal kap­csolatos felelet: a közelben még a tavaszon telkeket osz­tanak. s akkor előkaparjáfc majd az út kijavításához szükséges forintokat is. Török Géza mátészalkai ol­vasónk lapunknak tulajdonítja, hogy a Szatmár-beregl Tájvé­delmi Körzet leghangulatosabb folyóját, az Öreg-Túrt sikerült megmenteni. Mint írja, a ko­rábbi rendkívül alacsony víz­állást már hónapok óta nem tapasztalja, a folyó kezdi visz- szanyernl eredeti arcát. Az ér­dem természetesen a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgatósá­gé, ám a választ is tőlük vár- ju: végérvényes vagy csupán ideiglenes a javulás? Az igazgatóság feltett szán­déka, ha nem is -tudják vi-sz- szaadni -a Petőfi által is meg­énekelt Túr varázsát, de min­denképp arra törekednek, hogy -legalább a mai értékeit megmentsék. A vízállás -ter­mészetesen a mindenkori idő­járástól is függ, ám gondos­kodnak arról, hogy az „Anya- Túrból" mindenkor elegendő utánpótlást kapjon majd a régi, eredeti meder is. S egy­ben kérik: ha bármilyen problémát (tapasztalnák, for­duljanak bátran a nyíregy­házi központhoz vagy a szál­kái szakaszmérnökséghez. A természetvédelemhez kap­csolódik az a Tisza vasváriból érkezett levél is, melynek íróit a megye egyik legszebb ártéri erdejének sorsa aggasztja. Ti­szátok alatt, a Nyíregyházáról ide vezető üt mentén kivágták a töltés melletti botoló fűzfá­kat, nyárfákat. Mi a magyará­zata e pusztításnak? A tiszai-oki tanács vezetői elmondták, hogy a gáterősí- tési munkák miatt kellett ki­vágni a fákat. Ez a töltés- szakasz rendkívül labilissá vált, s bármennyire is sajnál­ták -a vízügyi szakemberek az ártéri vegetációt, a tavasszal kezdődő munkák tiszta -tere­pet -igényelnek. A fák pót­lásáról egyébként gondoskod­nak. Néhány Fehérgyarmatról, Ro- zsálybói, sót messzebbről ér­kezett levelet már hetek óta a fiókomban őrzök. A bennük megfogalmazott kérdés telje­sen azonos: a határ szélén élők mikor foghatják már tisztán a Magyar Televízió adását? Mint a Magyar Rádió es Televízió Műszaki Igazgató­ságán megtudtuk, az ottani szakemberek is tudnak a szaitmári, beregi gondokról. A következő ötéves tervidő­szakban Mátészalka környé­kén eppen ezér.t egy nagy tel- jesítmenvű átjátszó adót épí­tenek majd. Hatalmas fehér lepel borít­ja néhány napja a timári Bé­ke Termelőszövetkezet ebéd­lőjének falát. Az arra járók fel-felnéznek, ebéd közben megáll a kanál. Leleplezésre vár egy pannó. amely itt ké­szült a tagság szeme előtt, így nincs, aki ne tudná, mit ábrázol. De hát lefedték, mert az illem azt kívánja, hogy Zajácz András Budapesten élő, de a faluban született festőművész alkotását ünne­pélyes keretek között avas­sák fel. Addig is: a lepedőn szűrődik át a figurák kör­vonala, és nagyon halványan a színek is. Pásztor András elnök iro­dájában egyelőre a falhoz tá­masztva áll a valóságban 11 méter hosszú és két méter magas alkotás kisebb mása. Ezt a tervet fogadta el a tsz kollektívája, valamint a hi­vatalos zsűri, amely nemso­kára az ebédlőbéli valóságos változatot is szemügyre ve­szi. Négyesben nézegetjük a vásznat Petróczi János fő- agronómussal, Supér László nyugdíjassal, az egykori el­nökkel, és itt a mostani ve­zető is. A kompozíció alkotója, mintha csak érezné, hogy ró­s A park ódivatú padjait mindenki utálta már. öntöttvasból készül­tek a karjai, és arra erősítet­ték fel valamikor a léceket. A vasat ki tudja hányszor festették le. ezáltal olyan vastag volt rajta a sok réteg, hogy cserepekben vált le. Rozsdás volt és sánta, de ez még nem lett volna nagy baj. Leginkább azért nem szen­vedhették, mert boldog-bol­dogtalannak odacsípte a fe­nekét a sok lötyögő léc. Be­leakadt a nadrágba a kiálló szálka, és ... No de nem so­rolom, lassan senki nem ment a padoknak a közelé­be sem. Ám a park, és a padok nem azért vannak, hogy ne szol­gálják a?t a magasztos célt, amit szolgálniuk kell. Hol­mi önállósult padok miatt nem veszíthetik el azt, ami a feladatuk. Azok, akiknek ez ügyben határozniuk kell, nem késlekedtek. Legalább­is nem sokáig. Jól tudták, hogy a pad kicserélése nem szenvedhet késedelmet. Kü­lönösen akkor érezték ezt igazán, amikor az egyik kü­lönösen renitens pad egy la van szó, telefonon jelent­kezik Budapestről. — Szülőföldem előtti tisz­teletem ez a pannó — hallat­szik kérdésemre a kagylóból a távoli hang. — Gyakran találkozom a gazdaság ve­zetőivel, és amikor legutóbb náluk jártam, megpillantot­tam az új ebédlő falán azt a hatalmas üres fehér felüle­tet. Azonnal éreztem, mekko­ra lehetőség és egyúttal kihí­vás. Ha ott van önök előtt a kép kisebb változata, ak­kor egyúttal követhetik, mit akartam: a timári embert, az ottani tájat, és az év legbol­dogabb szakaszát, a betakarí­tást szerettem volna képbe komponálni és elébük tehni. Oda, ahol nap mint nap lát­ják. Az, iroda falát és az épület más helyiségeit is szép fest­mények díszítik. Sziki Ká­roly nyíregyházi művész al­kotása — stílszerűen alkal­mazkodva a hely szelleméhez — egyetlen hatalmas szal­mabála a forró búzatarlón. Tenkács Tibor Tokajból egy Tisza-parti tájjal szerepel a sorban. — Évek óta rendezünk tárlatokat — mondja az el­% jelentős személyiség alatt egyszerűen összeszakadt. A padokat márvány ülő­kékkel cseréljük fel — hang­zott a határozmánv. Mit ne­künk öntöttvas és mit ne­künk rozoga deszka. A már-v vány örök életig tart. nem csípi be a nadrágot, és fő­leg nem szakad össze. Jöttek a munkások, és a kiszolgált köztéri bútorokat elszállítot­ták, jobban mondva kidob­ták, mert a MÉH nem enged­te be a telepére: mondván, használhatatlan. A legszebb vörösmárvány lapok érkeztek meg a távoli hegyvidék bányájából, és igazán szemet gyönyörköd­tető formájú alkalmatossá­gokat építettek belőle a mes­teremberek. A park teljesen új formát kapott. Még a fák is csodálkoztak a jövevények külsején, idegenségén. A nők. — Gyakori vendégünk Soltész Albert, Csisztu Mi­hály, és akikről már szó volt. Népszerű a tagság körében az ilyesmi, és nem ritkák a vásárlások. A művészek szí­vesen jönnek, mert úgy érzik, a képi fogalmazásban is egy nyelven beszélnek az itt élőkkel. — A pannó, amit rövide­sen leleplezünk, olyan al­kotás, amely nagyon közel áll hozzánk — fordul ismét a mú felé a főagronómus. — Az ebédlő tulajdonképpen kultúrháznak is szolgál, és még sok minden másnak. Jó dolog, hogy a mindennapi életünk — ünneplőbe öltöz­ve — olykor is közöttünk ma­rad, amikor pihenünk, szó­rakozunk, ünnepelünk. — Kell nekünk egy ilyen festmény — húzza ki magát Supér László. — Ha másban kiemelkedők vagyunk, már­pedig van mire büszkének lenni, akkor miért ne adjunk lehetőséget falunk szülötté­nek, hogy nekünk valami olyat csináljon, ami másnak még nincs? törzsvendégek eleinte sietős­re vették lépteiket, mintha máshol akadt volna dolguk, valahogy senkinek sem aka- ródzott leülni. A gyerekek törték meg a jeget. Egy dél­után megszállták a parkot, és hancúrozás közben időn­ként nekitámaszkodtak a si­ma kőlapoknak. D e nem sokáig. Hamar- vást odébálltak, * mert nagyon hidegnek ta­lálták. Nem sokat törődtek ezért vele, inkább játszottak tovább. Ámde a nekibátoro­dott nyugdíjasok is odakö­nyököltek, de az első néhány pletykán nem nagyon ju­tottak túl, mert a könyökük hamar tiltakozni kezdett. Ez a pad használhatatlan — méltatlankodtak, és többen visszasírták a faléceket. Dör- zsölgették a karjukat egy kicsit, beszélgettek tovább állva. Míg aztán szórakozott­ságukban csak letették a fe­neküket a márványülőkére. Fészkelődtek. mozgolódtak, mígnem az egyik megszólalt. Nézd már ... így meg mele­gít . .. (és) Esik Sándor _________3__

Next

/
Thumbnails
Contents