Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-20 / 274. szám

1987. november 20. Kelet-Magyaronzág 3 Öteier blézer Válogatás a KSH megyei igazgatóságának jeleatésébfil (3.) Tudja-e, hogy ••• SZALONCUKOR SZERENCSRŐL. A Szerencsi Csokoládégyárban az idei karácsonyra több mint 800 tonna szaloncukrot, valamint 1000 tonna üreges csokoládéfigurát és füg­geléket készítenek. (MTI-fotó) „Ma itt letenni a kalapácsot, holnap ott felvenni...” A „leány", egy Későn tudtuk meg, nem hinném, hogy mint régi dolgo­zók, csak ennyit érdemeltünk... — Sikerült hamar jó kapcsolatot kialakítani. — Jobb, hogy nem ígértek fűt-fát az embernek ... Három vélemény egy ügyben, egy év után Nyíregyházán. ... a kiskereskedelmi for­galom az év első kilenc hó­napjában meghaladta a 18,5 milliárd forintot. A forgalom volumene szeptember végén 2,2 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát. ... a magánkereskedelem fejlődése lelassult és a koráb­bi 40—50 százalékkal szem­ben 17—18 százalékos forga­lombővülés tapasztalható. ... a bolti élelmiszerekből és élvezeti cikkekből a visz- szafogottabb vásárlás volt jellemző, a forgalom volume­ne elmaradt az egy évvel ko­rábbitól. Ehhez hozzájárult, hogy időszakonként és terü­letenként hiánycikkek kelet­keztek. T.. az idényáras cikkek piaci felhozatala jóval elmaradt az előző év azonos időszakától, ez magyarázza a 27 százalékos ár­növekedésüket. Drága volt a csirke, a pulyka, a tojás, a tej­fel, a vöröshagyma, a zöldbab, a zöldborsó stb. ... a vendéglátóhelyek for­galma változatlan áron már 8 százalékkal esett vissza és tendenciáját tekintve év vé­géig sem várható lényeges változás. ... a ruházati cikkek volu­mene mindössze 0,7 százalék­kal nőtt, bár a forgalmat a III. negyedévben szezonvégi engedményes vásár is élénkí­tette. ... a vegyesiparcikkek érté­kesítése az előző évinél is dinamikusabb volt, volumene mintegy 8 százalékkal nőtt. Forgalmát a jelenleg is tartó rendkívül élénk kereslet be­folyásolja, sok az előrehozott vásárlás, s ezt a kereskede­lem egyre kevésbé tudja ki­elégíteni. Napról napra bő­vül a hiánycikkek köre. Az árufőcsoport iránti kereslet várhatóan az év további ré­szében is élénk marad. ... a hitelleveles vásárlá­sok ugrásszerűen emelked­tek, a tartós fogyasztási cik­keké 31 százalékkal nőtt, a háztartási és lakástextíliáké pedig megtízszereződött. E gy gyenge közepesnél is haloványabb eszt- rádműsor keretében osztották ki szerdán este a Spéter Erzsébet által alapí­tott Erzsébet-díjakat. Le­bomlás volt ez a 200 ezer dolláros alapítvány hat­százalékos kamatában meg­testesülő aranyborjú előtt. Egy feltűnési viszketegség- ben szenvedő Amerikába szakadt hazánkfia (lánya) manipulációja, ahol lénye­gében nem is a díjazott a fő, hanem az alapítványt tevő. Es ehhez asszisztáltak a kormány, a társadalmi és művészeti élet reprezentán­sai. Hadd . mondjam meg: négy évtized óta egyetlen Kossuth-díjnak nem csap­tak ekkora hűhót. A rava­szul megfogalmazott alap­szabály eleve kikötötte ez esetben, hogy hűhó legyen. Hiába, a show az show, tudni kell a saját szobrot jól eladni. Különben ma Magyarországon Spéter Er­zsébet az egyetlen olyan élő személy, akinek megszob- rott alakja a jutalmazot- taknál díszeleg. ... a bolthálózat újabb 76 bolt­tal gyarapodott, a vendéglátóhe­lyek száma pedig ismét csökkent (19-cel), így a III. negyedév vé­gén 2234 bolt és 842 vendéglátó- hely alkotta a kiskereskedelem üzlethálózatát. Egy év alatt 17 szerződéses bolt és 8 jövedelem­érdekeltségű vendéglátóhely üze­meltetése szűnt meg, tovább nőtt viszont a szerződéses vendéglá­tóhelyek iránti igény, már 415 működik ebben a formában. ... az idegenforgalom foga­dási feltételei javultak, a ke­reskedelmi szálláshelyek fé­rőhelyei 472-vel gyarapodtak az előző év hasonló időszaká­hoz képest. A fogadási felté­telek javulását a vendégfor­galomnak csak igen mérsé­kelt növekedése követte, eb­ből a külföldiek száma az előző évihez hasonló volt. Megnövekedett viszont a vendégek átlagos tartózkodá­si, ideje, a belföldieké job­ban, a külföldieké kevésbé. ... a megyében 1637 lakás épült, kilenctizedé az idén is magánerőből, többsége a köz­ségekben. ... a megye közműellátása tovább javul, év végére 169 településen lesz közüzemi vízhálózat. A csatornahálózat fejlesztése jóval elmarad a vízhálózatétól, így a közmű­arányossági mutató tovább romlik. ... a megfigyelt népgazda­sági ágakban dolgozók 6,2 százaléka volt táppénzen az év első kilenc hónapjában, kevesebben mint tavaJy. Egy táppénzes átlagosan 22 napot töltött betegállományban. A táppénzes napok 7 százalé­kát gyermekápolásra vették igénybe. ... az általános iskolai tanulók száma 2 százalékkal csökkent, az első osztályosok ismét keveseb­ben vannak. A 8. osztályosok száma folyamatosan emelkedik, ebben a tanévben közel tizedével haladja meg a tavalyit. Ettől a tanévtől érezhető igazán a nagy létszámú korosztályok átlépése a középfokú oktatásba. (Vége) Tudom, a dollár kell. Sőt, a cent is. Azt viszont már .vitatom, hogy ennyire meg kell hatódni attól, hogy valaki a nagyon sokból nagylelkű. Bocsásson meg a világ, de ilyenkor mindig eszembe jut a nyugalma­zott tarpai tanítónő, Hajni- ka néni, aki szintén tett alapítványt. Kis nyugdíjá­ból jutalmazzák minden évzárón a legjobb magya­rost. Akit a szaktanár je­löl ki. Es iHajnika néni nem ül a díszelnökségben. Mert nem ő, hanem a diák a fő. Igaz, neki nem is csinál senki propagandát, de nem is igényli. Több mint két óra hosz- szat szenvedett, aki erre hajlandó volt a műsort nézve a tévé előtt. Aztán lefeküdt, s azon gondolko­dott, megint túlbecsülünk valamit, ami kintről jön. Péterfillérnek nevezték egykor az egyháznak adott alamizsnát. Változnak az idők. Ma spéterfillérnek hívják. A körítés viszont barokk, az asszisztencia fő­papi. Jó lenne elfeledni. Bürget Lajos De nézzük közelebbről. Gazdaságunk korszerűsíté­se, a reformfolyamat több olyan fogalom „misztikumát” oldja fel, mely eddig szent­nek és sérthetetlennek tűnt. Üj kifejezésekkel is ismer­kedünk, mint leépítés, pro­filtisztítás — ezek szükség- szerű tényékké válnak. A fo­galmak mögött azonban min­dig ott vannak az emberek, a kollektívák is. A változá­sok elérték a szabolcsi üze­meket is, a TIGÁZ Szabolcs- Szatmár megyei Kirendeltsé­ge építési részlegét tavaly át­adta az ÉPSZER leányválla­latának. Á kényszer nagy úr... — Vállalati döntés szüle­tett a profiltisztításról, ha nem veszi át a kollektívát az ÉPSZER — mivel nincs le­hetőségünk a fejlesztésre — esetleg leépítésre kerülhetett volna sor. Az újonnan ala­kult leányvállalat pedig la­kossági szolgáltatásait akarta bővíteni — így az érdekek találkoztak — mondja Ko­vács István kirendeltség­vezető. — Mi nagyon sajnál­tuk őket, sok jó szakembert vesztettünk el, de a kényszer nagy úr. Nemeskéri László, az épí­tési részleg volt vezetője, mai titulusa szerint a leány- vállalat gázszerelőüzem-ve- zető je: — Egy héttel előtte hívtak be (mert táppénzen voltam) és közölték az átadás té­nyét, úgy mondták „szőrös- től-bőröstől”. Ott álltunk több mint harmincán, én nyomatékosan arra kértem a dolgozókat, maradjunk együtt, legalább egy fél évig. S ha azután úgy gondolják, elmehetnek, de addig tart­sunk ki becsülettel. Én sem ígérhettem másít, mivel szá­momra is bizonytalan volt a jövő. — Az fáj az egészünknek a legjobban, hogy olyan ké­sőn hozták tudomásunkra ezt a tényt — kapcsolódik a be­szélgetésbe Nagy János he­gesztő. — Én 1969 óta dolgoz­tam a TIGÁZ-nál. Nem hi­szem, hogy csak ennyit érde­meltünk — szedjük össze a szerszámokat, a jövő héten már más lesz a „gazdánk”. Semmi mást nem ajánlottak fel, a gondolkodási idő is na­gyon rövid volt. Sok problé­mánk volt a kezdeti időszak­ban. Ez a leányvállalat előtte nemrég alakult. Nem voltak felkészülve a szolgáltató te-, vékenységre. Gondot jelen­tett az anyagok kiszállítása, az új munkahelyre költözte­tés. Apró, de bosszantó hiá­nyosságok voltak ezek. Mégis a legnagyobb meglepe­tés télen ért bennünket — ez építőipar, rá kellett jönnünk erre — decemberben elfo­gyott a munka, mehettünk fagyszabadságra. Érzelmi szálak — Azt hiszem direkt vár­tak a közléssel az utolsó pil­lanatig, hogy nehogy „szét­széledjünk”. Hallottuk mi a suttogást már előtte is, de nem hittük el. A közlés mód­jával nem értettünk egyet. Csak néztünk egymásra, mint akit fejbe kólintották. Én itt voltam tanuló — mondja Dankó Zoltán brigádvezető. — Nagyon jól éreztük ma­gunkat régi helyünkön, mi­vel kis üzem volt, ismertünk mindenkit. Sok minden ide kötött bennünket; például együtt építettük társadalmi munkáiban a sportpályát. Mi­kor átkerültünk ide az ÉP- SZER-hez, csak tébláboltunk először. Rák János főművezető, aki az ÉPSZER-esek közül beke­rült a kollektívába. — Sikerült hamar jó kap­csolatot kialakítani, tudtuk, hogy jó szakembereket ka­punk. Az átadáskor még az „utolsó szeget” is hozták ma­gukkal, de sajnos amit a legjobban vártunk, az új technológiához alkalmas mű­anyaghegesztő-berendezések­kel ők sem rendelkeztek. A munkaszervezés szempont­jából azt hiszem mi sem vol­tunk teljesen felkészülve a fogadásukra, de azóta na­gyon sokat tanultunk egy­mástól. Egy év távlatából sem he­év után gedtek be a sebek, de már túl vannak a nehezén. A leányvállalaton belül is elég nagy az önállóságuk. Már­cius végétől teljes kapacitás­sal dolgoznak. Az emberek nem keresnek rosszul, igaz, sok a túlóra, szorítanak a szerződések. Erre a télre elő­relátóbbak voltak. Már 80 százalékra lekötötték a kapa­citásukat, elsősorban belső szerelésekre. Dolgoznak Nyíregyházán (most fejezik be a Korányi Frigyes utcán 240 lakáshoz a háromezer méteres vezeték kiépítését), Mátészalkán, Vásárosna- ményban, készülnek a ter­vek a többi város gázellátá­sának kiépítésére is. A volt vállalatukkal jó a kapcsolat, maximálisan segítik egymás munkáját. Megtaláltuk a számításunkat — A gondterhelt arcok ma már sokkal vidámabbak — folytatja a beszélgetést Ignác János brigádvezető. — öt ember ment el csak hat hó­nap után. Mi itt ma­radtunk és bátran ki merem mondani, megtaláltuk a szá­mításunkat. Az átlagkerese­tünk legalább 30 százalékkal jobb. A beszélgetésből kitűnik: talán jobb is, hogy nem ígér­tek fűt-fát az embereknek, így ők maguk éltek a lehető­ségekkel, megmaradhatott a jó légkör. Szeretnék ugyan, ha egy-két kisebb probléma megoldódna, például a déli étkezés, a régi munkahelyük által kapott gázkedvezmény beépítése a fizetésbe. Ügy ér­zem a munkát illetően jó vásárt csinált mindenki, de a kötődés nagy dolog. És nem egyik napról a másikra fonó­dik szorosra. Dankó Mihály Szerződés '88-ra Megkötötte első szerződé­sét 1988-ra a nyugatnémet HATEX-céggel a Divat Ru­házati Vállalat. Ezek szerint még az idei esztendő utolsó hónapjában megkezdik an­nak a divatos, mintegy 5 ezer blézernek a gyártását, amely­nek egy részét már decem­berben szállítják, míg a je­lentősebb mennyiséget 1988. januárban kamionok viszik a helyszínre. A Divat Ruházati Vállalat a HATEX mellett más tőkés partnerekkel is megkezdte tárgyalásait az új esztendő­ben végzendő munkák, szer­ződések előkészítéséről, köz­tük tengerentúli piacra való szállításról is szó van. Vigyázni másokra Vízparti őrségek A megyében először Csen- gerben hozta létre a községi tanács a Magyar Vöröske­reszt segítségével a vízi men­tőszolgálatot. A helyiek biz­tosítják a személyi feltétele­ket. A parti őrség szakasz- tagjai kiképzést kapnak, és társadalmi munkában látják el feladatukat. Rendelkeznek a legkorszerűbb mentőfel- szerelésekkel, motorcsónak­kal. Most Tarpán vetette fel a helyi vöröskeresztes alap­szervezet, hogy Tivadarban állítsanak fel hasonló őrsé­get, hiszen itt a fürdőzők száma egyre nagyobb, s minden évben sajnos van sú­lyos, halálos baleset is. Sajnos Vásárosnaményban az eddigi kísérletek nem hoztak eredményt, a városi tanács még nem érzi a szol­gálat jelentőségét, jóllehet itt is tíz- és tízezrek vannak egy-egy hétvégén. Szerencsé­re ez a példa majdcsak egye­di, hiszen a növekvő vízi tu­rizmus, stnandolás hatására több helyen kezdeményezik ia parti őrségeket. Jó ered­ménnyel működik egy se­gélyállomás Záhonyban is, igaz, nem a folyónál, hanem a határátkelőhelyen, segítve a ki-, illetve beutazó turis­tákat baj esetén. A bővülő szakszolgálati hálózat fejlesztéséhez most a polgári védelem is felaján­lotta segítségét, szakembere­it. szerkesztőségi \ szobánk egy hátsó _ udvar­ra néz. Kietlen, si­vár, mint az ilyen udvarok általában. Ide nyílnak a boltok raktárai is, így az­tán állandó a hang­zavar, az autózúgás, a felfordulás. Nyáron homokot, szemetet kavar a szél, ősszel meg bokáig ér a sár. Fél évtizede is több már talán, hogy észrevettük a kis fát. Pontosabban nem fa volt az még akkor, inkább lát­szott bogáncsnak, vagy valami effélé­nek innen a magas­ból. Fának semmi­... a középiskolákba ismét többen iratkoztak, a tanulók 22 százaléka az idén fejezi be tanulmányait, szinte ugyanannyian, mint a múlt tanévben. A tévében láttuk (S)péterfillérek képp. Megjött a tél, betemette a hó, s nem is igen törőd­tünk vele, de táv asz- szál újból kihajtott. A raktárak fala tek.. ; a fa a legked­vesebb vendégek egyike volt. Talán több is unnál: kö­zénk tartozott. Ködös, csúnua idő ágai is' egyre erőtle­nebből remegtek ...... Azóta nagy a fé­nyesség, nincs, ami beárnyékolja a szo­bát. Csak ránk, ben­sőnkre borul néha irny, a szikár fa hi­ánya. S a gyengébb hiábavaló küzdelmé­nek példája ... értel­metlensége. Pedig akár tanul­hatnánk is tőle. Szí­vósságot, leleményt, élni akarást. Mert mégha bele is pusz­tult: de megpróbálta legalább. Ez is a fa példája,. A sokra nem tartott, hitvány ecetfa pél­dája. Balogh Gél» volt a minap. Szellő sem. rezdült, mikor látjuk ám, hogy a fa mégis bolondul haj­ladozni kezd. Két férfi püfölte a törzsét egy életlen baltával. Kisvártatva u jár­dán, meg az autók felvágta pocsolyában feküdt. Mint a leölt jószágból, mikor száll ki az élet: a fa és a betonjárda kö­zötti hajszálnyi repe­désbe fészkelte ma­gát, s fittyet hányt minden zord jóslat­nak: élt és virult. Koronája már ma­gasabb volt az eme­letünknél, ágai az ablakhoz simultak. Ha kinyitottuk, a zöld levelek az író­asztal fölött integet-

Next

/
Thumbnails
Contents