Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-19 / 273. szám
1987. november 19. Kelet-Magyarország — BOKSZMECCS EZ A JAVÁBÓL. ADOK ÉS KAPOK ALAPON. IGAZ, NEM KIÜTÉSRE MEGY A JÁTÉK. AMIKOR VÉGE, AKKOR KEZET FOGUNK, S BARÁTOK MARADUNK. AHHOZ, HOGY ÍGY LEGYEN — MONDJA SZU- LICS IMRE TSZ-ELNÖK —, AZ KELLETT, HOGY megbízható partnerként fogadjalak Kesernyés az őszi rétközi köd. Pihenő, hóra vágyó földek fölött úszik. Ember már sehol. Ilyenkor a tsz irodájában élénkül az élet. Bujon is így van. A folyosón az üzemi ebédlő felől a délre készülő pirított máj illata száll. A könyvelésen gép kopog, a főkönyvelő a bruttósításon töri a fejét, a pénztár előtt négy gyermekes cigány asszony vár egy kis előlegre. Az elnöki szobában találom Szulics Imrét. E láthatóan megingathatatlanul nyugodt ember most is kicsit mackósán kel fel, csak szemén látszik, hogy belül vibrál valami. Előre nézni — Az idei esztendőn túlvagyunk, azon már aligha változtat bármi. Sejtjük, mennyi lesz a nyereség, de most jobban izgat, hogyan készülünk a jövő évre. Sokfelé vagyunk érdekeltek, mondhatom hát, haditerv kell ahhoz, hogy megfeleljünk a tagság várakozásának, s a partnerek igényeinek is. — És milyenek a partnerek? •— kérdem. Annyi mindent mondanak arról, hogy kiszolgáltatottság, blankettás szerződés, egyenlőtlen viszony. — Nem panaszkodom — így az elnök —, bár ez nem volt mindig így. Meggyőződésem, hogy el kell fogadtatni magunkat, s amelyik tsz- ről beigazolódik, hogy korrekt, az hasonló bánásmódra számíthat. És ez a jövőben döntő, mondhatnám meghatározó lesz. Mert kereskedni, vállalkozni, termelni Csak úgy lehet, ha akár becsületszóra is mehet az üzlet. De azt tartani kell, ha belehalunk is. Aztán kiderül: az almát a TSZKER-e n át értékesítik, tengerijüket és a búzát a gabonaforgalmi veszi meg, paprikájukkal a konzervgyárral szerződnek, lakatosüzemük dolgozik a HAFE-nak, a Taurusnak, a HAÉV-nak, kapcsolatban van varrodájuk a HÓDIKÖT-tel, tagjai a Kereskedelmi Banknak, 10 millióval részesek a rakamazi léüzemtársulásban, állataikat, igaz, nem sok van, az állatforgalmi veszi át. Kiadós partneri kapcsolat van tehát. — Ami fixáras, ott kevés keresnivalónk van — mondja Szulics Imre —, vegyük mondjuk a kukoricát. De ez se mozdulatlan, hiszen egy aszályos idő után van tsz, amely szabad piacon vesz. Magasabb árért. így aztán meggyőződésem, hogy ameny- nyiben a gabonaforgalmi nem akar lemaradni, javítania kell a kondíciókon. Nem hiszem, hogy tartható az is, hogy mondjuk a TSZKER két százalékért pecsétet üt a papírra, s ezzel a munkája be is fejeződött. Mi már megtanultuk pár partnertől, hogy másként is mehet. Alakuló feltételek Perceken belül kiderül, kire is gondol az elnök. A HA- FE és a konzervgyár a fő példa. Igaz, a HÓDIKÖT-ről is hallunk majd, de ez egy kis kitérő lesz. — Lakatosüzemünket jól felszereltük, vannak kiváló szakembereink. Így kivívtuk magunknak, hogy stabil partner lett a HAFE — fejtegeti Für László ipari ágazatvezető. Exporttermékeiknél vállalunk munkát, nem is keveset. Pontosság, minőség — ez alapkövetelmény. — És amikor az árakról van szó, akkor azt mondhatom: bokszmeccs ez a javából. Adok és kapok alapon. Amikor vége, akkor kezet fogunk, s barátok maradunk. Ahhoz, hogy így legyen — mondja a tsz-e)nök — az kellett, hogy megbízható partnernek fogadjanak el. (Amikor a HAFE-ban rákérdezek Hekman László igazgatóra, hogyan is áll a kapcsolat, ezeket mondja: — Jók, korrektek. Vitázunk az áron, hiszen nekünk szellemi munkánk is fekszik a termékben, az árut terheli szállítás, a haszonnak itt is jelentkeznie kell. Ha hatékonyak, pontosak, akkor mindketten jól járunk. Nekünk Búj nem gyarmat, hanem partner. Nem is akármilyen.) — De hozhatnám példának a HÓDIKÖT-öt — folytatja Für László —, akiknek mi saját gépeinken dolgozunk. Sokba kerültek, de megérte. Fizetnek, s amikor nem volt pénzük, akkor anyaggal elégítettek ki bennünket. Ettől kezdve mi is gyártunk, közvetlenül piacra. Amennyiben van saját gép, ember, piackutatás, akkor ez megy. A függőséget is lehet mederbe szorítani. Fehérözön — A másik a paprika — folytatja az elnök. Ez a mi községünk gazdagsága. A fehérözön és az almapaprika. Partnerünk a konzervgyár. Védett árakkal szerződik, de reagál a piaci ármozgásra. Igaz, követel minőséget, határidőt. (A konzervgyárban Szőke Sándor termeltetési osztály- vezető mondja: — Búj adja a paprikaszükségletünk felét. Hatalmas mennyiség ez. Okos tsz, tömbösítetten termelik a háztájit is. Megnézzük, s látjuk, mit ígér a tábla. Adjuk a védőárat, ez így korrekt. De amikor a konkurencia ráígért, mert olyan volt a piac, mi is hajlandók voltunk emelni. Egy partneri kapcsolatot nem lehet rövid távra tervezni. A kölcsönösség alapkérdés.) Közben az irodában jönnek és mennek, akiknek dolguk van. Kérdés a forgácsolóműhelyből, tájékoztatás az almatárolóból, telex a konzervgyárból: Kedden, november 24-én várjuk az elnököt a jövő évi egyeztetésre. — Nem vitatom, hogy sok üzlet és kapcsolat ecetében nélkülözhetetlen a személyes kapcsolat — fejtegeti. Szulics Imre — de ez csak ^korrektség kapcsolata leheti. Elmúlt az olyan idő, amikor barátságból bárki is üzletfél lehet. Pénteken 13 órakor a Nyíregyháza Dohányfermentáló Vállalat bemutatásával kezdődik az a kétnapos rendezvénysorozat, melyet a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület helyi üzemi csoportja szervez Iparági számítástechnikai találkozó néven. A bemutatkozás után előDe lehet az üzletfél barát, s ez nem is baj. (Írás közben visszacseng bennem, amit Hekman László mondott: — Van, amikor kimegyek Bujra. Van, amikor veszekszem velük, hogy legyenek hatékonyabbak. Minden kapcsolat csak any- nyit ér, amennyi tisztesség van benne. Én szeretem a bujiakat.) Közben Szulics Imre alma- ügyben tárgyal. Mert tároltak, telepítenek, terveik vannak. De nem kapituláns tervek, nem almafakihúzósak. És nem is csak léalmás elképzelések. — Bár ez se utolsó dolog már — így az elnök —, hiszen tagok lettünk Rakama- zon, mégpedig 10 millióval. Ezt csak azért mondom, hogy lássad: a tsz-ek közti társulásban is csak akkor van jövő, ha egyenrangú a kapcsolat. Elvileg jó, ahogy megegyeztünk, de én bizony vitázom azon,, hogy a gesztor az árbevétel három százalékát kapja, vagy a nyereségét. De vitázni jó, abból mindig kijön valami. Keményebb feltételek Amikor Fürrel és Szulics- csal a jövőről esik szó, nem látok rajtuk elkeseredést. Pedig mindketten mondják: keményebbek lesznek a feltételek. — Piacot kell kutatni, rá kell jönni, hogy a nem fixáras terméket hol lehet a legjobban eladni, illetve beszerezni. Ha úgy hozza a sors, nem kell attól se félni, ha a megyén kívül nézünk szét. És bár vannak stabil termékeink, érdemes azon is gondolkodni, hol és mivel lehet kitörni. (És hadd említsem ismét Szőke Sándort a konzervgyárból: — Búj időben kapcsolt. A paprikában profik. Dőreség lenne, ha nem becsülnénk egymást. Mi árat, ők minőséget és mennyiséget garantálnak.) A buji termelőszövetkezetet sokan elfogadták és elismerik. A szorgosságnak, a bátorságnak, a rendnek megvan az eredménye. De itt, a Rétköz peremén mindazt, amit tapasztal ma az ember, talán a legjobb Bessenyei György kétszáz éves szavaival összefoglalni: ahhoz, hogy elvegyék az élettől, amit az kínál, okos ■ fők kellenek. A pénzt a szorgalmatos kereskedés, gondolkodás szüli, az okosság pedig a tanulástól függ. És az itt élő tudja: a tudományok virágzásával egybekötött haszon, ha az egész nemzetnek serénysége felébred. A köd estére még sűrűbb lett. Lábujjhegyen sétál át a Rétközön. Szulics Patak felé néz. — Hó kellene, sok csapadék! Itatná a földet. A jövőre gondol. Bürget Lajos adás hangzik el a vállalat számítástechnikai rendszer- fejlesztéséről, majd tapasztalatcsere következik a Pécsi Dohánygyár és a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat szakembereivel. Szombaton gyakorlati rendszerbeli u tatókra és ke- rekasztal-beszélgetésre kerül sor. Ipari számítástechnikai találkozó A Baktalórántházi Dózsa Termelőszövetkezet fémipari horganyzó üzemében a Leninváro- si TVK megrendelésére különböző méretű műanyaghordókhoz 150 ezer zárópántot felületkezelnek. (elek) A sárga pont S ok, és sajnos egyre több cukorbeteg él köztünk. Vannak köztük fiatalabbak, de zömük idős ember. Szorgosan elmennek az orvoshoz, aki próbálja gyógyít- gatni őket. s visszatérőn mondja: diéta, jól megválasztott étrend. Mennek is szorgosan a boltokba, van is. már ahol van, nekik szánt élelmiszer. Csak éppen szétszórtan, néha jel nélkül. És kevés az információ, a bolti eladók zöme nem ismeri, nem is ismerheti, kinek mi a jó. Nem új dolog, van ahol kitalálták és csinálják is. írják ki a kenyeres pult V, ___________________________ fölé, melyik kenyér, pékáru kinek és mire jó. összpontosítsák egy gondolára mindazt, amit a cukorbetegnek kínálnak, befőttet, ezerédest, tésztát. csokoládét és így tovább. Persze az se rossz, ha a mind több és több üzlet jelentkezik ilyen kínálattal. És nemcsak a városokban, ugyanis a cukor- betegség nem kizárólag itt található. A diétás, a sárga jelű ételek nem olcsók. Arra se lehet hivatkozni, ami manapság divat: nem gazdaságos. De ha így lenne is. Van gazdaságosabb az egészségnél és az életnél? (b.) _________________________> Olvasónk írja Mesekert A szép parkjairól híres Nyíregyházán van egy Mesekert, ahová a gyermekeket és felnőtteket is élményeket ígérőén, szeretettel várják. A művelődési ház égisze alatt, az úttörőházban működik most a nagymúltú, véleményem szerint fénykorát élő bábszínház. Vezetője, Bárdi Margit országosan elismert, tehetséges, koncepciózus szakember. A közelmúltban emlékezetes találkozón vettünk részt Nyíregyházán: a Mesekert és az ajaki bábcsoport (vezetője Szabó Antalné, szintén nagyon képzett, tehetséges ember) fellépésében gyönyörködhettünk, majd beszélgettünk a színpadiraállí- tás kérdéseiről, a műsorok esztétikai, pszichológiai és pedagógiai hatásáról, a további célokról, törekvésekről. Baráti találkozóra is sor került a bemutatók alkalmából, és meggyőződhettünk róla, miként kovácsolódott össze, közösségé, családdá a Mesekert. A szakmai értékelésen megállapítottuk, hogy ezt minden művelődési háznak látnia kellett volna, hogy'a tájolásra is vállalkozó együttes műsorát ajánlani tudják, akár más megyéknek is. Olyan szépségben, tartás élményben volt részem, hogy úgy érzem, gazdagodva hagyT tam el Nyíregyházát. dr. Bagi Rozália főiskolai tanár, Szarvas Káposztattrnesztők Jó néhány család szombatvasárnapi programja volt novemberben Fehérgyarmat határában a zöldség betakarítása. A Zalka Máté Termelő- szövetkezet sokak számára teremtett lehetőséget arra, hogy sárgarépa, cékla, vagy éppen vöröskáposzta termesztésére vállalkozzon. A téglagyár közelében november közepén benépesült a káposztaföld. Ki-ki erejéhez (családjához) mérten vállalkozott a betakarítás nagy munkájára. Akik a Zöldért fehérgyarmati telepén akarták értékesíteni termelvényü- ket, azoknak egészséges, s legalább egy kilogramm súlyú példányokat kellett leadniuk a hűtőházba, illetve az NSZK-exportra kerülő szállítmányba. Képünkön: 73 esztendő szakértelmével. Elkésett levelek A z óvoda zseb- kendőnyi parkjában reggelente Pista bácsi hűségesen összesepregeti a vastag harmat által éjjel és hajnalban leszaggatott leveleket. Teszi mindezt nyár vége óta. A gyerekek a legszebbeket a napos vénasszonyok nyarán összeszedegették és rajzlapra ra- gasztgatták. A derek óta azonban lucskos minden és már meg se szárad egész nap. Pista bácsi azért reggelente továbbra is hűségesen összesepregeti a leveleket, de ezek már nem a régiek. A harmat sem kell nekik, csak úgy el-elengedik az ágat, akár van egy kis szellő, akár nincs. Nem mindegyik persze. Pista bácsi amint seprés közben megvizsgálja a még fán lévő maradékot, látja, hogy egyik másikat az ősz szépszerivel le nem kényszerít a magasból. Ezért aztán a seprű hegyével néha felnyúl a régvolt dús lomb maradványai közé és megsürgeti a még maradni akarókat. Mostmár alighanem tél lesz ... (és) „_3
