Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

8 Kelet-Magyarország 1987. november 3. Ünnepi ülés Moszkvában a nagy október 70. évfordulóján (Folytatás a 7. oldalról) Azok a tényezők, amelyek­ből ez a lendület kialakul, különbözőek, közéjük tartozik az az ferőteljes gazdasági fo­lyamat, amely időnként para­dox formáikat ölt. Például néhány ország a gyengén fejlettség vonásait megőrizve a nagyhatalmak szintjére kerül a világgazdaságban és a világpolitikában. E tényezők közé tartozik ■a nemzetek kialakulása és a valóban nemzeti államok megszilárdulása során szüle­tő politikai energia. A meg­szilárduló nemzeti államok sorában jelentős helyet fog­lalnak el a forradalmi rend­szerű országok. E tényezők közé tartozik a szegénység és Ezek a szervezetek az adott szakasz ellentmondó érde­keinek, szükségleteinek, kö­veteléseinek, ideológiáinak, törekvéseinek és előítéletei­nek sokszínűségét tükrözik. E szervezetek, jóllehet máris a világpolitika jelentős ténye­zői, még nem tárták fel le­hetőségeiket. De hatalmas potenciálról van szó, és még az elkövetkező fél évszázad­ra is nehéz megjósolni, hogy milyen eredményeket érnek el. Egy azonban világos — ez egy egész világ, amely kere­si az egész emberiséget érin­tő kérdések megoldásában való tényleges és egyenjogú részvételének szervezeti for­máit. Ez a világ két és fél milliárd embert számlál. Megjósolható, hogy nem csak a világpolitikára gyakorolt hatása fog rohamosan növe­kedni. hanem ugyanilyen mértékben növekszik a jövő világgazdaságának kialakí­tásában játszott szerepe is. Bármily hatalmas is az ere­je, nem a transznacionális töke fogja meghatározni a „harmadik világ” mozgás­irányát. Sokkal inkább ő lesz kénytelen alkalmazkodni a népek már megtörtént, vagy most történő független vá­lasztásához. S ezek a népek és az őket képviselő szerve­zetek életbevágóan érdekel­tek az új gazdasági világ­rendben. És még egy fontos mozza­nat. A kapitalista világon be­lül az elmúlt évtizedek fejlő­dése szintén új társadalmi ellentmondásokat és mozgá­sokat hívott életre. Ilyenek a nukleáris fenyegetés elleni, a környezet- védelmében indí­tott mozgálmak. a faji meg­különböztetés elleni küzde­lem. az olyan politika elleni harc. amely sikeresekre és kitaszítottakra osztja a társa­dalmat, fellépés az új kapi­Ebből fakad a politikusok felelőssége is. A politika ugyanis csak akkor lehet, reá­lis, ha figyelembe veszi az idők ezen új vonását: ma az emberi tényező nem az em­bertömegek életének és tevé­kenységének, valamint szán­dékainak közvetett és többé- kevésbé esetleges eredmé­nyeként kerül a politika szintjére. Az emberi tényező közvetlenül betör a világ dolgai közé. Ennek megérté­se nélkül, másként fogalmaz­va, az olyan új gondolkodás- mód nélkül, amely a ma rea­litásain és a népek akaratán nyugszik, a politika belátha­tatlan. a saját ország és más országok számára is kocká­zatos rögtönzéssé válik. Ilyen politikának nincs tartós alapja. Ezek alapozzák meg derű­látásunkat az átfogó nemzet­közi biztonsági rendszer meg­teremtésének távlatait illető­en. Teljesen logikusan kapcso­gazdagság kiáltó ellentéte, a lehetőségek és a valós hely­zet eltérése miatti növekvő harag. A fejlődő országok állam­közi kapcsolatainak konszo­lidálódását tükröző szerveze­tekben egyre kifejezettebben és aktívabban érződik a sa­játszerűség és az önállóság ereje. Többé-kevésbé ez min­den ilyen szervezetre jellem­ző, s ezek száma nem kevés: az Afrikai Egységszervezet, iaz Arab Liga, az ASEAN, az Amerikai Államok Szerveze­te, a Latin-amerikai Gazda­sági Szervezet, a Dél-Csen- des-óceáni Fórum, a Dél- ázsiai Regionális Együttmű­ködés Szövetsége, az Iszlám Konferencia Szervezete és különösképpen az el nem kötelezettek mozgalma. talista modernizáció követ­keztében egész ipari övezete­ket sújtó bajok ellen. Ezek­ben a mozgalmakban milliók vesznek részt, ösztönzőik és vezetőik a kultúra és a tu­domány nagy hazai és nem­zetközi tekintélyt élvező ki­emelkedő személyiségei. Továbbra is igen fontos szerepet játszanak több or­szág politikai folyamatában — s van ahol befolyásukat növelik is — a szociáldemok­rata, szocialista és munkás­pártok, valamint a hozzájuk hasonló vagy kapcsolódó tö­megszervezetek. Tehát minden mutató — a gazdasági, politikai, társa­dalmi mutatók — tekinteté­ben azt láthatjuk, hogy a mai világban mindenütt iga­zolódik az a megállapítás, amelyet Lenin az egyik leg­alapvetőbbnek tartott a mar­xizmusban, azaz: a történel­mi cselekvés megalapozott­ságával együtt növekedni fog azoknak az embereknek a tömege, akiknek ezt a cse­lekvést véghez kell vinniük. Ez pedig a társadalmi hala­dás, s egyben a béke legmeg­bízhatóbb jele és legerősebb tényezője. Valóban, napjaink nagysá­ga és újdonsága abban mu­tatkozik meg, hogy a népek mind »nyilvánvalóbban és mind nyíltabban a történe­lem előterébe lépnek. Olyan helyzetbe kerültek már, hogy kikényszeríthetik, hogy ne csak végsősoron, hanem köz­vetlenül számoljanak velük. Ezzel együtt egy új igazság is kiviláglik: a történelem mozgására a XX. és a XXI. század mezsgyéjén mind jel­lemzőbbé válik az állandó választás. A választás he­lyessége pedig attól függ, hogy miként és mennyire ve­szik figyelembe a milliók, százmilliók érdekeit és szán­dékait. lódik ehhez a védelem kér­désében elfoglalt álláspon­tunk. Amíg fennáll a háború veszélye, amíg a társadalmi revans a Nyugat stratégiájá­nak és katonai programjai­nak talpköve, továbbra is minden szükségeset megte­szünk azért, hogy a védelmi képességet olyan szinten tart­suk, ami kizárja, hogy > az imperializmus katonai fö­lénybe kerüljön a szocializ­mussal szemben. Elvtársak! Ezekben az ün­nepi napokban méltókén- pen emlékezünk meg a nem­zetközi kommunista mozga­lom eredményeiről. A nem­zetközi ösztönző erejét most is őrző októberi forrada­lom a forrása e mozgalom életerejének. A nemzetközi kommunista mozgalom az egyes országok talaján fej­lődik; de a kommunisták­nak bármely nemzethez tar­tozzanak, és' bármely ország­ban dolgozzanak is, van egy közös vonásuk. Ez pedig a jobb, a kommunista társada­lom eszméi iránti odaadás, hűség a dolgozókhoz, s el­sősorban a munkásosztály­hoz, az ő alapvető érdekei­ért, a békéért és a demok­ráciáért vívott harc. Gondolom, hogy évfordu­lónkon méltó módon kell megemlékeznünk a harma­dik, a Kommunista Interna- cionáléról is. Még hátra van a róla szóló teljes igazság helyreállítása, hiteles és tel­jes történetének megírása. Mozgalmunk nagy múltjá­nak része a Komintern, bár­milyen fogyatékosságok és tévedések is voltak tevé­kenységében, bármilyen ke­serű az emlékezés történel­mének bizonyos szakaszaira. Az Október által életre hívott Komintern nemcsak az internacionalizmus és a forradalmi testvériség isko­lája volt. Az internaciona­lizmust a dolgozók érdekei­ért, a népek és a nemzeti­ségek társadalmi haladásáért vívott küzdelem gyakorlati fegyverévé tette. Soraiból a XX. század igazi lovagjai­nak csapata került ki, a kö­telesség és a becsület, a nagy távlatok, a tántorítha­tatlan bátorság embereinek csapata, olyanoké, akiknek fájt a világ kizsákmányolt millióinak sorsa, akik meg­hallották e milliók hívó sza­vát és akik harcba szólí­tották őket. A kommunisták elsőként fújtak riadót a fasizmus ve­szélye láttán, elsőként vették fel ellene a harcot és első­ként váltak áldozataivá. Ök voltak az elsők, akik a világ különböző sarkaiból érkezve, Spanyolországban fegyver­rel szálltak szembe a fasiz­mussal. Elsőként emelték fel az ellenállás zászlaját népe­ik szabadsága és nemzeti méltósága nevében. És éppen a kommunistáké, mindenek­előtt a szovjet kommunistá­Az SZKP-nak nincsenek kétségei a kommunista moz­galom jövőjét illetően: a mozgalom a kapitalizmus al­ternatívájának hordozója, a békéért, a függetlenségért és az országuk haladásáért, a föld valamennyi népének barátságáért legbátrabban és legkövetkezetesebben harco­ló serege. Elvtársak! A világtörténe­lemnek a nagy október utáni legfontosabb mérföldköve — a szocialista világrendszer megjelenése. Immáron négy évtizede, hogy a szocializmus számos nép közös sorsává, korunk civilizációjának meg­határozó tényezőjévé vált. Pártunk, a szovjet nép nagyra értékeli a barátaival való együttes cselekvés lehe­tőségét, akik — csakúgy, mint mi — már több évi izédé vise­lik az állami felelősséget a szocializmusért, a szocializ­mus előrehaladásáért. Min­den egyes szocialista ország sok érdekeset és hasznosat halmozott fel a szociális, gazdasági és ideológiai fela­datok megoldásában, az új élet építésében. A szocialista rendszer, a gyakorlat által ellenőrzött út­keresés összegyűjtött tapasz­talatai az emberiség egésze számára jelentősek. A szocialista rendszer fel­kínálta a világnak válaszait az emberi lét alapvető kér­déseire, bizonyította huma­nista és közösségi értékeit, középpontban a dolgozó em­berrel. A szocialista rendszer a méltóságnak, az ország gazdájának érzetét oltja a dolgozó emberbe, szociális biztonságot és a jövőbe ve1 tett hitet ad neki. Teret nyit a tudás megszerzése és a kultúra előtt, megteremti a feltételeket az egyéni képes­ségek és adottságok kibon­takoztatásához. A szocialista országok né­pei által elért vívmányok kö­zös büszkeségünk tárgyai. Annál is inkább, mert sok­éves gyümölcsöző együttmű­ködés eredményei ezek, párt- és társadalmi szerveze­tek, termelő kollektívák, al­ké volt a döntő hozzájárulás a II. világháborúban a fa­sizmus megsemmisítéséhez. A kopnmunisták most is ugyanolyan határozottsággal és bátorsággal állnak a re­akció és a népbutítás ellen folyó harc első soraiban. A legendás hősiesség és az oda­adás emberei ők. Nem csak egyesek, hanem százezrek vannak, akiket egy akarat, vasfegyelem és kérlelhetetlen elvhűség szervez és tömörít egységbe. A Komintern, a Tájékoz­tató Iroda, sőt a kötelező döntéseket hozó nemzetközi tanácskozások időszaka el­múlt. De a nemzetközi kom­munista mozgalom él. A pártok teljesen és visz- szavonhatatlanul önállóvá váltak. Mi már. a XX. kong­resszuson szóltunk erről. Igaz, hogy nem rögtön sza­badultunk meg a régi beideg­ződésektől. Mára azonban ez már megváltozhatatlan rea­litássá vált. Ebben az érte­lemben az SZKP XXVII. kongresszusa véglegesen és megfordíthatatlanul szintén mérföldkővé vált. Ügy vé­lem, hogy az átalakítás során a testvérpártokhoz fűződő kapcsolatainkban ezt a gya­korlatban bizonyítottuk be. A nemzetközi kommunista mozgalom fordulópont előtt áll, ugyanúgy, mint a világ fejlődése és az őt mozgató erők. A kommunista pártok a századfordulón mélyreható változások közepette keresik új helyüket. Internacionalis­ta mozgalmuk megújul, és a bizalom, az egyenjogúság és az * őszinte szolidaritás ugyancsak megújuló normái iránti tisztelet forrasztja egy­be. Ez a mozgalom nyitotta párbeszéd, az együttműködés, a közös tevékenység, a töb­bi forradalmi, demokratikus és haladó erővel való szövet­ség előtt. kötő szövetségek és kultu­rális intézmények érintke­zéseinek, családi és szemé­lyes kapcsolatoknak, sok ezer ember együttes munkájának és tanulásának, soha koráb­ban nem látott szélességű és nyíltságú, valóban testvéri együttműködésének gyümöl­csei. A megtett út végéről sok­minden jobban látszik. Ma­ga az élet helyesbítette a szocializmusra való áttérés törvényszerűségeiről és üte­méről, a világszocializmus szerepéről kialakított elkép­zeléseinket. Távolról sem gondoljuk, hogy valamennyi, a Világban végbemenő progresszív vál­tozás feltétlenül csak a szo­cializmushoz kötődik. De az, ahogyan az egész emberiség számára legfontosabb kérdé­sek felvetődnek, s ahogyan a megoldási módozatok felku­tatása folyik — megerősíti a világban végbemenő haladás és a szocializmus, mint vi­lágméretű erő. közötti elvá­laszthatatlan kapcsolatot. Ez a kapcsolat különösen jól lát­ható az atomkatasztrófa megakadályozásáért folyta­tott harcban és a nemzetkö­zi erőviszonyokban, ame­lyek lehetővé teszik a külön­böző népeknek, hogy nagy sikerrel védjék meg az álta­luk választott társadalmi­politikai utat. A felhalmozott tapasztalat révén jobban építhetők a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatok az ál­talánosan elismert elvek alapján. Ezek: a feltétlen és teljes egyenlőség; a kormá­nyon lévő párt felelőssége a dolgok alakulásáért saját ál­lamában, s népének hazafi­as szolgálata; gondoskodás a szocializmus közös ügyéről. Ilyen elv — egymás tiszte­lete, a komoly hozzáállás a barátok által elért vívmá­nyokhoz és kipróbált tapasz- , tálatokhoz, az önkéntes, sok­rétű együttműködés. Ilyen elv — a békés egymás mel­lett élés elveinek szigorú tisz­teletben tartása. Ezen alapul a szocialista internacionaliz­mus gyakorlata is. A szocializmus világa nap­jainkban a maga teljes nem­zeti és szociális sokféleségé­ben áll előttünk. És ez jó és hasznos is. Meggyőződtünk arról, hogy az egység ko­rántsem jelent azonosságot, egyöntetűséget. Meggyőződ­tünk arról is, hogy a szocia­Tudjuk, hogy milyen ká­rokat okozhat, ha meggyön­gülnek az internacionalista alapok a szocialista orszá­gok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékeny­ségben eltérnek a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segít­ségnyújtás elvétől, és figyel­men kívül hagyják a szocia­lizmus általános érdekeit. Megelégedéssel állápítjuk meg, hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert és javultak az összes szocialis­ta országokhoz fűződő kap­csolataink. S természetesen még gyümölcsözőbbé, még gyakorlatiasabbá vált az együttműködés a Varsói Szer­ződés és a KGST keretein belül, ami egyébként semmi­képpen sem jelenti résztve­vőik elvi elkülönülését a többi szocialista országtól. A XXVII. kongresszus pon­tosan meghatározta az SZKP álláspontját: a politikában és az egyes szocialista orszá­gokkal való együttműködés összes többi szférájában az a meghatározó, ami biztosít­ja a kölcsönös érdekek ösz- szeegyeztetését a szocializ­musnak, mint egésznek az érdekeivel. A szocialista or­szágokhoz fűződő barátság erősítése és a sokoldalú együttműködés fejlesztése — ez a Szovjetunió nemzetkö­zi politikájának legfőbb pri­oritása. Ha ma a szocialista orszá­gok küldötteit üdvözöljük, akkor személyükben a szocia­lista országok népeit üdvö­zöljük. Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendégek! Eredményeinket s elvein­ket a kommunista eszmék él­tető ereje ösztönözte és ösz­tönzi. Ezeket az eszméket ír­tuk a forradalom zászlajára, ezek vezették harcra és ter­melési sikerekre az emberek millióit, akik szentül hittek Ez a párt minden szerve­zete és minden egyes kom­munista számára fokozottabb felelősséget jelent a társada­lom ügyeinek alakulása iránt. Pártunk közel húszmillió kommunistát — országunk felnőtt lakosságának egytize- dét — tömöríti. Hatalmas erő ez. A párt hatóereje, az át­alakításra gyakorolt befolyá­sa azonban még nincs teljes mértékben kihasználva. A XIX. Országos Pártkonferen­cia előkészületei és lebonyo­lítása komoly ösztönzést kell, hogy adjon e bonyolult és fáradságos munka javításá­hoz. A mi kezünkben van a nagy forradalom ügye, a le­nini ügy sorsa. Ismét járat­lan úton haladunk; ez kü­lönleges felelősséget ró a pártra, s mindannyiunkra. Lenin szavaival élve: „ ... a forradalom ideje a cselekvés, a felülről és alulról való cse­lekvés ideje.” Ez az új típu­sú párt hagyományos jellem­zője, legelső lépéseitől kezd­ve. S ez követelmény a szov­jet társadalom élcsapatával szemben a szocializmus fej­lődésének jelenlegi bonyolult, de sajátos, újszerűségében is lelkesítő szakaszában. Elvtársak! Az emberiség igazi történelmének küszöbét lépte át 1917-ben. Ugyanak­kor az elmúlt hetven év, a gazdasági - megrázkódtatá­sok és társadalmi katakliz­mák, amelyek a fasizmushoz, lizmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan „mo­dellje”, amelyhez mindenki­nek fel kellene zárkóznia. A szocializmus fejlődésé­nek kritériuma a különböző szakaszokban és országokban — a tényleges sikerek összes­sége és minősége a társada­lomnak a dolgozók érdekei­nek megfelelő átalakításában. bennük, s életük céljának és értelmének tekintették őket. A nép munkája és harca, a szabadon választott cél eléré­se iránti határtalan eltökélt­sége, öröme és szenvedése — mindez testet öltött napjaink szocializmusában, amely a forradalmi átalakítás útján halad. S ebben van október ereje, a forradalom ereje, amely tovább folytatódik. A hetven esztendőn át mindvégig a szovjet nép élén állott kipróbált élcsapata — a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és októ­ber elválaszthatatlanok! A marxista—leninista elmé­lettel felvértezett párt nélkül nem győzött volna a szocia­lista forradalom. A párt nél­kül, amely megtanulta az új társadalom építését, nem lett volna szocializmus, nem lé­tezne a mi nagyszerű álla­munk. Nem létezne az az alap sem, amelyen most van folyamatban a társadalmi élet minden szférájának meg­újítása, az ország társadalmi­gazdasági fejlődésének fel- gyorsítása. Az idő azt köve­teli, hogy a párt az új körül­mények között is a forradal­mi megújulás élén haladjon, kitartóan és következetesen növelje politikájának haté­konyságát, fejlessze a de­mokratizálást a társadalmi élet minden vonatkozásában és minden szintjén. A párt szerepének növelé­se — törvényszerű folyamat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a szavak és a formális beidegződések ha­tározzák meg. E szerep az elemzések és értékelések mélységében, a politika át­gondoltságában, a cselekvé­sek határozottságában, va­lamint a rész és az egész, a személyes és a társadalmi, a pillanatnyi és a hosszú távú dolgok összeegyeztetésének képességében rejlik. a második világháborúhoz, a „hidegháborúhoz”, a fegyver­kezési hajszához, a termo­nukleáris katasztrófa fenye­getéséhez és a globális vál­ságokhoz vezettek, azt bizo­nyítják, hogy az előtörténet még mindig szívósan fogva tartja az emberiség jelentős részét. S mégis, azt az idő­szakot, amelyben élünk, a XXI. század küszöbét, bát­ran nevezhetjük különleges­nek mind a Földünk lakói előtt álló társadalmi változá­sok, mind pedig a feladatok átfogó volta tekintetében. Ma látjuk: az emberiség nincs arra ítéltetve, hogy örökké úgy éljen, ahogy 1917 októberéig élt. A szocializ­mus hatalmas, növekvő, fej­lődő valósággá vált. Éppen október, éppen a szocializ­mus mutatja az emberiség számára a jövőbe vezető uta­kat, s a valódi emberi kap­csolatok új értékeit. Önzés helyett — kollektivizmus. Ki­zsákmányolás és elnyomás helyett — szabadság és egyenlőség. A kisebbség önkénye he­lyett — valódi népi hatalom. A társadalmi erők ösztönös és kegyetlen játéka helyett — az értelem és a humanizmus növekvő szerepe. Az, elnyo­más, viszály és háborúk he­lyett — az emberiség össze­fogása és béke. (Folytatás a 9. oldalon) Egyre növekszik a fejlődő országok szerepe Fordulópont előtt a kommunista mozgalom Á szocializmus sokszínűsége Á párt és a forradalom elválaszthatatlanok Á ma nemzedéke felelős a civilizáció sorsáért

Next

/
Thumbnails
Contents