Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

987. november 3.

Kelet-Magyarorfxáf

Ünnepi ülés Moszkvában a nagy október 70. évfordulóján

Folytatás a 4. oldalról)

lazva azoknak a nemzedéknek a tapasztalatait, melyek lerakták október utat — hozzánk és nekünk.

Elvtársak! A forradalom tján haladunk, s ez nem a yengék és a bátortalanok tja, hanem az erőseké és a átraké. A szovjet nép minrosan igaz, amikor a szocializmus történelméről, a nagy forradalom ügyének folytatásáról van szó.

Történelmünk legfőbb, meghatározó jelentőségű tartalma az, hogy e hetven év alatt népünk a párt vezetésével élt és dolgozott a szocializmusért, a jobb, az igazságos életért.

II. A fejlődő szocializmus és az átalakítás

Elvtársak! Sürgető, elodáz- atatlan szükégletek juttat- tk bennünket arra a követ- eztetésre, hogy átalakítás tükséges. De minél mélyebb- 3 hatoltunk problémáink lélyére és értettük meg azo- at, annál világosabbá vált, ogy az átalakításnak széle- ;bb társadalmi-politikai és irténelmi összefüggése is

an.

Az átalakítás nemcsak az őző időszak pangásától és onzervativizmusától való íegszabadulást, az elkövetett ibák kijavítását, hanem a íunka társadalmi megszer- ezésének és módszereinek a irténelem során korlátolt- i, elavulttá vált vonásai fel- támolását is jelenti. Általa szocializmust a tudomá- yos-műszaki forradalom íltételeinek és szükségletei- ek, a szovjet társadalom teilend fejlődésének megfedő legkorszerűbb formákkal uházzuk fel. Ez a társada- >m forradalmi megújításá- ak saját logikával és sza- aszokkal rendelkező, vi- tonylag hosszan tartó folya- íata.

Lenin a szocializmus tör- ínelmi feladatát abban lát- i, hogy évek hosszú sorának tunkájával előkészítik a ommunizmusba való átme- etet. A forradalom vezére agyra értékelte, hogy Marx s Engels képes volt „rendívül gondosan elemezni épen az átmeneti formákat, ogy minden egyes eset onkrét történeti sajátossá- ainak megfelelően állapít- uk meg, miről mire átme- et az adott átmeneti for- ta”.

Minden alapunk megvan rra, hogy az átalakítást leghatározott történelmi zakasznak tekintsük társa- almunk folyamatos fejlődőében. Válaszolva a lenini érdésre, hogy „miről mire" érünk át, teljes határozottággal ki kell jelentenünk: a zocializmust új minőséggel ell felruháznunk; ahogy tondani szokták, új életet ell belélehelnünk, ennek rdekében pedig a társa- alom életének minden ol- alát, mind az anyagit, mind szellemit, alapjaiban kell neeújítanunk, s rendsze- ün'k humanista jellegét a ígteljesebb mértékben fel :ell tárnunk.

Az átalakítás célja az, ogy elméletileg és gyakorla- ilag egyaránt a maga teljeségében helyreállítsa a szo- ializmus lenini koncepció- át, amely vitathatatlan el- őbbséget biztosít a munka mberének, az ő ideáljainak, érdekeinek, valamint a ;azdasági, ,a társadalmi-poli- ikai kapcsolatokban, a kútárában meglévő emberi érékeknek.

A forradalmi megtisztulás- a és újjászületésre vonatozó reményünk abból táp- álkozik, hogy a személyiség, íz emberi tényező aktivizá- ása révén feltárjuk a szo- ializmus hatalmas társadal- ni tartalékait. A szocializ- nus, mint az embert és an- íak felemelkedését szolgáló alóban humánus társadalmi end éppen az átalakítás ■redményeként érvényesft- íeti és kell is hogy érvénye- ;ítse a benne rejlő lehetőségeket. Ez a társadalom az :mberekért van, alkotó nunkájuk felvirágoztatásá- íak, jólétük, egészségük, fi- tikai és szellemi fejlődésük ársadalma; olyan társada- om, amelyben az ember teljes jogú gazdának érzi magát, és tényleg az is.

Az átalakítás sorsát a társadalmi fejlődés két kulcskérdése határozza meg; az egész társadalmi élet demokratizálása, és a radikális gazdasági reform.

Október ügyét folytatva az átalakítás elsőrendű feladattá tette a szocialista demokrácia további elmélyítését és fejlesztését.

Az átalakítás központi kérdése a társadalom demokratizálása. Attól, hogy ez utóbbi miként megy végbe, függ magának az átalakításnak a sikere is, és — túlzás nélkül állíthatjuk — egészében véve a szocializmus jövője. Ez a politikában és a gazdaságban megvalósítandó átalakítások legszilárdabb biztosítéka, s ez zárja ki bármiféle visszaút lehetőségét.

Az országban jelenleg folyó átalakulások alighanem az október utáni leghatalmasabb lépést jelentik a szocialista demokrácia fejlesztésének útján.

Gazdasági és politikai rendszerünk átalakításakor egyrészt meg kell teremtenünk az összes dolgozónak az állami és társadalmi ügyek meghatározásába való tényleges bevonását szavatoló megbízható és rugalmas mechanizmust, másrészt a gyakorlatban meg kell tanítanunk az embereket arra. miként éljenek a kibontakozó demokrácia körülményei között; szélesítenünk és szilárdítanunk kell az emberi jogokat, ki kell alakítanunk a tömegek korszerű politikai kultúráját. Más szóval — tanítani és tanulni kell a demokráciát. .

Forradalmunk hetvenedik évfordulójára emlékezve és

a jövőn elgondolkodva gondosan figyelnünk kell arra, hogyan zajlik a társadalom demokratizálása, - s mi az, ami zavarja ezt a folyamatot.

E téren sok és olykor váratlan nehézség és ellentmondás támad, nem lehet elkerülni az új, az előrevivő harcát a régivel, a túlélttel. Némi bizonytalanság és határozatlanság is tapasztalható.

Az októbert követő első napokban Lenin megjegyezte, hogy a munkásak és a parasztok még mindig „bátortalanok”, még nem elég határozottak, még nem tudatosult bennük, hogy a kormányrudat saját kezükbe kell venniük, „Az 1917-es októberi forradalomnak azonban éppen abban rejlik az. ereje, életrevalósága, legyőzhetetlensége — írja Lenin —, hogy felébreszti ezeket a tulajdonságokat, szétzúz minden régi akadályt, széttöri az ósdi bilincseket, az új élet önálló teremtésének útjára vezeti a dolgozókat.”

Még most is látjuk, hogy az emberekben mennyire nehezen tudatosul az új légkör, annak lehetősége és követelménye, hogy a demokratikus módszerekkel élve döntsék el a kérdéseket. Sokan „bátortalankodnak” még, nagy vigyázattal ténykednek, félnek a felelősségtől, még mindig az elavult szabályok és instrukciók rabjai. Feladatunk az, hogy a minden szintű termelési és társadalmi ügyek kezelésében megszerettessük az emberekkel az önállóságot és a felelősség- tudatot, maga a nép által és érdekében megvalósuló nép- hatalomként fejlesszük az önigazgatást.

Demokrácia, radikális gazdasági reform

Az önigazgatás fejlődése elsősorban a tanácsokon keresztül történik. A párt elgondolásai szerint ezeknek teljes mértékben igazolniuk kell azt, hogy hatalommal felruházott, döntéshozó szervek szerepét töltik be. Az utóbbi időben minden szinten lényegesen kibővültek a tanácsok jogai és lehetőségei. Ez a folyamat a jövőben is folytatódik, tehát a tanácsok tovább fognak erősödni, a tanácsi demokrácia tovább fog mélyülni.

Megkezdtük a választási rendszer korszerűsítését. Az ez év júniusában lefolytatott választások meggyőztek minket az új módszerek helyességéről és hasznosságáról. A választások a nép megnövekedett politikai aktivitásáról tanúskodtak, arról, hogy az emberek érdekeltek abban: a tanácsokba valóban a dolgozók legjobb képviselőit válasszák meg, bár ezek a választások sem voltak mentesek a formalizmustól és a túlszervezettségtől.

Az átalakítás, a demokrácia fejlesztése lehetővé teszi, hogy teljes mértékben hasznosítsuk a szakszervezetek, a Kom- szomol és más társadalmi szervezetek energiáját, lehetőségeit és jogait, ide értve az utóbbi években létrejött

olyan szervezeteket is, mint a háború és a- munka veteránjainak országos szervezete, a nőszervezetek, a szovjet kulturális alap, a Lenin gyermekalap.

Fontos, hogy ezek mindennapi tevékenysége kapcsolódjék a létfontosságú kérdések megoldásához, kifejezze a dolgozók széles tömegeinek érdekeit.

Sok új, reményt keltő jelenségeknek lehetünk tanúi a dolgozó kollektívákban, a lakóhelyi munkában. Tág teret kapnak a hasznos kezdeményezések, amelyek célja, hogy operatívan, huzavona nélkül oldódjanak meg a felvetődő kérdések.

Az országban kibontakozó új folyamatok új módon vetik fel az általános, a politikai és a jogi kultúra, mondhatnánk, a szocialista demokratizmus kultúrájának kérdéseit. Éppen e kultúra fogyatékosságaival magyarázhatók az olyan hibák, mint a bürokratizmus és a hatalommal való visszaélés, a rangkórság, a gondatlanság és felelőtlenség. Ha a szocialista demokratizmus valódi kultúrájáról beszélünk, akkor elfogadhatatlan a parancsolgató, „nyomást gyakorló” stílus, a szervezeti lazaság, a cselekvést helyettesítő üres fecsegés. Egyik is, másik is idegen a szocializmustól, nem férhet kétség ahhoz sem, hogy minél szélesebb és mélyebb a demokratizmus, annál nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista törvényességre és jogrendre, annál nagyobb szükségünk van a szervezettségre és a tudatos fegyelemre.

A demokrácia kultúrája nem korlátozódhat a politika területére. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok minden szféráját. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus olyan társadalom, amelyben növekszik az emberek ítéleteinek, egymás közötti kapcsolatainak, tevékenységének sokfélesége. Minden embernek megvan a saját társadalmi tapasztalata, tudásszintje, műveltsége, sajátosan érzékeli az eseményeket. Ebből következik, hogy a vélemények, meggyőződések, értékelések széles skálája jön létre, amely természetesen figyelmes tanulmányozást, egybevetést igényel. Pártoljuk a közvélemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem kell félnünk attól, hogy nyíltan felvessük és megoldjuk a társadalmi fejlődés bonyolult kérdéseit, bíráljunk, és vitatkozzunk. Éppen ilyenv körülmények között születik az igazság, így formálódnak a helyes döntések. A szocialista demokráciának minden ' lehetséges módon a szocializmust, a dolgozó emberek érdekeit kell szolgálnia.

Elvtársak! A minden irányú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósítandó gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. Maga az átalakítás is csak akkor nyerheti el teljes erejét, ha alapjaiban megmozgatja a népgazdaságot. Ez pedig elképzelhetetlen a gazdálkodási mechanizmusban, az egész gazdaságirányítási rendszerben

végrehajtandó mély átalakítások nélkül.

Az országban megkezdett radikális gazdasági reform célja az, hogy a következő két-három évben biztosítsuk az áttérést a túlságosan központosított, utasításos gazdaságirányításról egy demokratikus, főként gazdasági módszereken, a centralizmus és az önigazgatás optimális összekapcsolásán alapuló gazdasági rendszerre. Ennek feltétele, hogy erőteljesen kiszélesítik az egyesülések és vállalatok önállóságát; hogy azok rátérnek a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra, s hogy a dolgozó kollektívákat az ehhez szükséges teljes jogkörrel felruházzák.

A gazdasági reform nem csupán 'terv, illetve szándék, >s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, mégpedig tartósan, mélyrehatóan. Ma már jelentős számú ipari, építési, közlekedési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dolgozik a jövedelmezőség és az önfinanszírozás alapján. A jövő év elejéitől kezdve az ipari termelés 60 százalékát biztosító vállalatok ilyen feltételek között tevékenykednek majd. Életbe lép az állami vállalatokról és egyesülésekről szóló törvény.

Mindez már hatást gyakorol a gazdálkodás gyakorlatára. Jelentősen növekszik a kollektívákban az érdekeltség a munka pénzügyi-gazdasági eredményei iránt, megkezdték ténylegesen összevetni a ráfordításokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és kicsiben egyaránt takarékoskodni, s rájönnek a problémák leghatékonyabb megoldására. Most újra szilárdan ki kell mondanunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a gazdasági reform elfogadott elveitől. Minden elhatározott átalakítást meg kell valósítani, s azok teljes mértékben meg is valósulnak majd.

Egészében véve a gazdasági refom és az átalakítás kifejezetten az embert állítja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk 'az egyéni képességek megnyilvánulásaira, erkölcsileg és anyagilag elismerjük azokat, akik jobban és többet dolgoznák, akik példát mulatnak.

Az igazi tehetségek, a kiváló egyéniségek felmérhetetlen társadalmi értéket jelentenek, gondot kell fordítani rájuk, s minden szükséges feltételt meg kell teremteni alkotómunkájukhoz, életükhöz.

A tudomány, a technika az embert szolgálja

Azt akarjuk, hogy mindenütt tiszteljék az egyén méltóságát, tudását, munkáját és képességeit, hogy a becsületes, dolgozó, alkotó ember biztos lehessen abban: munkáját megfelelő módon értékelik, mindig bebizonyíthatja igazát és támogatást kap. A dologtalan harácso- lókat, a bürokratákat és talp- nyalókat pedig leleplezik és rendre utasítják. A kedvező változásokat, amelyek itt, nálunk történnek — márpedig ezeket a tömegtájékoztatási eszközök széleskörűen megvilágítják — a dolgozók melegen támogatják.

Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelkiismeretlenség. A korszerű tudással és technikával felvértezett ember egyre többet termel, munkája pedig egyre szorosabban függ a társadalmi termelés ezernyi más résztvevőjének tevékenységétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy munkásé, mérnöké vagy tudósé, rendkívül komoly következményekkel járhat, mérhetetlen veszteségeket okozhat a társadalomnak.

* Külön ki szeretném emelni a szellemi munka jelentőségét, a tudomány, a technika és a társadalom kölcsönhatását, valamint a tudomány humanitárius, erkölcsi-etikai irányultságának és a tudományos-műszaki haladásnak az összefüggését.

Síkraszállunk azért, hogy a tudomány és technika minden eredménye az ember szolgálatába álljon, ne vezessen a természeti környezet károsodásához. Levonjuk a szigorú tanulságot az olyan tragikus esetből, mint amiKorosztályok képviselői az ünnepi ülésen (Tv-felvéte!)

lyen a csernobili tragédia volt. Amellett vagyunk, hogy megszűnjön a tudomány katonai célokra történő felhasználása. Növelni kell a társadalmi felelősséget és a szakmai hozzáértést, az alkotó odaadást — ez ma a mérnökök és tudósok, az orvosok és tanárok, az irodalom és művészet művelőinek kötelessége.

Helyreállítva jogaiban a dolgozók anyagi érdekeltségét, erősítve ennek kollektív formáit, nem engedhetjük meg a szociális-kulturális, erkölcsi-lélektani ösztönzés lebecsülését. Ezek különösen fontosak a közösségi kapcsolatok, az elvtársiasság, a szocialista életforma normális fejlesztése, saját szovjet értékeinknek az emberek tudatában és magatartásában való megerősítése szempontjából.

Elvtársak! Jogosan mondhatjuk, hogy megoldottuk a nemzetiségi kérdést. A forradalom megteremtette a nemzetek nem csak jogi, hanem a szociális, gazdasági egyenjogúságát is, rendkívül sokat téve az összes köztársaság és térség, az ösz- szes nép gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egy szintre hozásában. Október egyik legnagyobb vívmánya a szovjet népek barátsága. Ez önmagában • is a világtörténelem sajátságos jelensége. Számunkra a szovjet állam szilárdságának és nagyságának egvik pillére.

Ma a lenini nemzeti politika kiemelkedő eredményeit méltatva országunk népei mély tisztelettel és elismeréssel adóznak a nagy orosz népnek önzetlen és valódi internacionalizmusáért, felbecsülhetetlen hozzájárulásáért a szocialista, szövetséges, szabad és egyenjogú köztársaságok megteremtéséért, fejlesztéséért és megszilárdításáért, az ország összes népének gazdasági, társadalmi és kulturális haladásához való hozzájárulásáért.

Óvni fogjuk, elvtársak, nagy, , közös vívmányunkat — a Szovjetunió népeinek barátságát. Ezért soha nem fogunk megfeledkezni arról, hogy soknemzetiségű államban élünk, ahol bármilyen társadalmi, gazdasági, kulturális, jogi döntés közvetlenül és közvetve mindig

(Folytatás a 6. oldaton)

s

dig ilyen volt — a nagyarányú társadalmi átalakítások éveiben is, a háborús megpróbáltatások éveiben is, és a békés alkotó munka éveiben is. A nép formálja saját történelmét, saját sorsát, s ez a sors sohasem könnyű, de utánozhatatlan és felbecsülhetetlen értékű, mint maga az emberi élet. És ez sokszo-