Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

1987. november 14. Kelet-Magyarország 3 Másokon segíteni Először 18 évesei Fiatal, mosolygós, komoly gondolkodású. Ez az a három jelző, amely Dopita Judítot hallgatva eszembe jut. A má­sodéves biológia—testnevelés szakos főiskolai hallgató más­ról is nevezetes. Hatszoros véradó, ami ebben a korban nem számít gyakori dolog­nak. Volt kitől tanulnia. Szü­leit tekinti példaképének, hi­szen mint kiderül, édesany­ja, a nagykállói intézetveze­tő főnővér hetvenszer, édes­apja pedig hatvanszor nyúj­totta karját, hogy másokon segítsen. — Ők lassan leállnak, ne­kem kell átvennem a staféta­botot — mosolyog Judit. A példát tehát a családban lát­ta, az iskolában pedig foly­tatta. Az általánosban tiszta­ságfelelős, a gimnáziumban már vöröskeresztes pártoló­tag volt. Az első véradásra ma is pontosan emlékszik. Érettségi után a debreceni Bartók Kórházban dolgozott, 18 évesen ott adott vért elő­ször. Nem tagadja, nem ta­lálta kellemesnek. Hogy még­sem ment el a kedve? Hogy mehetett volna, amikor meg­tudta: RH negatív vércso­portja igen ritka, a balesetek viszont annál gyakoribbak. Szükség van rá, így hát nem maradhat tétlen. A felisme­rés csak megerősítette ab­ban, hogy szükség van segí­tőkészségére. Rövidesen ké­szenléti véradó lett, akit bár­mikor szólíthattak, ha szülés­nél, szívműtétnél az ő vér­csoportjára volt szükség ... A főiskolai felvételi nem változtatott felfogásában. Sőt, ha lehet még elszántabbá tet­te, s másokat is magával hí­vott. — A véradás szervezését igen fontosnak tartom — mondja —. hiszen a jelenle­gi helyzet tarthatatlan. A fő­iskola kétezer hallgatója és .100 dolgozója közül legutóbb is csak harmincán voltak véradáson. Szerencsére van­nak jó példák. Dallos Sándor lanár úr és Ördögh János, a kollégium gondnoka eddig még egyetlen alkalommal sem hiányoztak. Szeretnék változtatni a fiatalok jelenle­gi hozzáállásán. Fel kell ráz­ni a diákokat, s ehhez sze­rintem "apró dolgok is ele­gendőek. Ha a hallgatók tud­ják, kinek adják a vért, bi­zonyára szívesebben jelent­keznek majd. A Vöröskereszt tagjai között szívesen látnék több fiatalt. Lehetetlennek találom, hogy ma egyeseket a harmincforintos tagdíj tart vissza a szervezettől, s hogy a fiúkat ma még képtelenség véradásra hívni... Igaz, ke­vés az időnk, sok az elfog­laltság. Ügy gondolom, mások megsegítésére egy leendő pe­dagógusnak mindig kell időt szakítania . . . Nem csinálok én semmi különöset, csak végzem a munkámat — szabadkozik dr. Harsányt József ajaki körzeti orvos, amikor arról kérde­zem. hogyan telnek napjai, s minek köszönhető: hogy im­már több mint két évtizede végzi ezt a nem könnyű fel­adatot. — Mindig is körzeti orvos szerettem volna lenni, s ezt ma sem bántam meg — mondja. — Megszerettem ezt a falut, úgy érzem, engem is megszerettek. Az itt élőkkel közösen alakítottuk ki a ren­delőt, építettük a szolgálati lakást. Három éve már a sa­játomban lakom. Leteleped­tem, itt szeretnék megöreged­ni. Miért szép a körzeti or­vos munkája? — néz rám, s szeméből látszik, erre a kér­désre nem kell keresnie a választ. — Azért, mert szüle­téstől a halálig végigkísérheti egy ember életét. Itt minden­hez érteni kell — mondja tö­mören. A körzeti orvos munkájá­hoz a felvilágosító előadások is hozzá tartoznak. Harsányi doktor már fiatalon kedvel­te, s boldogan végezte ezt a feladatot. Főleg praktikus dolgokról beszélt szívesen, hi­szen az emberek is erre vol­tak leginkább kíváncsiak. — Én nemcsak itt lakom, itt is élek — mondja falu­járól, amelynek ma legin­kább egy gyógyszertárra len­ne szüksége. A helyet, a pénzt már elő is kerítették, jelen­leg a tervezés folyik. Az aja­ki vöröskeresztes szervezet­nek hire van a megyében. Nem is csoda. Ott nemcsak szervezkednek, együtt is gon­dolkodnak az emberek. A munka oroszlánrészét kezdet­től a falu orvosa vállalta ma­gára, aki közben hat évig já­rási főorvosként is dolgozott. Az a feladat egyáltalán nem volt ínnyére. mint mondja, ő soha nem hivatalnok, mindig orvos akart lenni. A Vöröskereszt tagjai so­rába ma is szervez újabb ta­gokat. A véradásnak komoly hagyományai vannak Aja- kon. Évek óta mindig Vízke­reszt napján tartják, s a szervezésből a falu két lel­késze is kiveszi a részét. Har­sányi doktor számára az je­lenti a legnagyobb örömet, hogy a véradásban folyama­tos az utánpótlás. A fiata­lok köréből állandóan látni újabb jelentkezőket, akik nemcsak a jelent, a holna­pot is képviselik ... Komputeren a véradók Nincs könnyű helyzetben, aki a tiszavasvári Alkaloidá­ban dr. Fodor Istvánnét sze­retné megtalálni. Nemcsak közvetlen munkája, a labora­tóriumok veszik el idejét. Sok elfoglaltságot jelentenek számára a különféle társa­dalmi megbízatások is, ame­lyek között mint mondja, a Vöröskereszt a legkedvesebb a szívének. A szervezet tagjainak so­rába már debreceni egyete­mistaként beiratkozott, ő lett a véradás felelőse. Ma is ezt szervezi a legnagyobb aktivi­tással, ő maga 38-szoros vér­adó. Munkájának, személyé­nek is köszönhető, hogy az Alkaloidában ma már 14 alapszervezetet, 950 vöröske­resztes tagot tartanak nyil­ván. Nem is akármilyeneket. Négy évvel ezelőtt a Ma­gyar Vöröskereszt országos vezetőségének oklevelét, két éve pedig a Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta a kollektíva. A gyár jellegéből adódóan két dologra figyelnek kiemel­ten. Egyik az elsősegélynyúj­tás, másik pedig a véradás. Utóbbiban megyén belül is igen szép helyet foglal el a 2100 főt foglalkoztató Alka­loida. Amíg 1977-ben 188 fő összesen 66,3 liter vért adott, addig 1987-ben már 879 fő összesen 357,9 liter vérrel se­gített a rászorulókon. Egye­dülálló a megyében az is, amit Fodorné férje a közel­múltban fejezett be. Számí­tógépes nyilvántartásba vet­te a rendszeres véradókat, így ma már nem okoz gon­dot a szervezés. Fodorné ma is boldogan emlékszik arra, hogy leg­utóbb a nyíregyházi értesítés­től számítva négy órán belül már a megyei véradóban vol­tak az alkaloidások. Ennél nagyobb örömet csak az je­lentett számára, hogy onnan visszatérve munkatársai el­mondták: mennyire örülnek, hogy megmenthették egy kis­fiú életét... — Azt hiszem, véradásra szervezni jelentkezőket csak úgy lehet, ha az eddiginél is közelebb kerülünk az embe­rekhez. Szerencsére ebben ma már a gyár vezetése is kitű­nő partner. Nálunk a vér­adóknak nyújtott erkölcsi el­ismerés mellé anyagi segít­ség is társul, aminek mérté­két kollektív szerződésben is rögzítettük. Ma sokat beszél­nek arról, hogy az emberek elfoglaltak, nem jut idejük másokra ... Ez valóban így van. Én azonban úgy gondo­lom, hogy az érdekeltséget is megteremtve, jó szóval meg­győzve ma is szívesen vállal­koznak az emberek mások megsegítésére. Én elmondha­tom, hogy nálunk nemcsak van, hanem dolgozik is a Vö­röskereszt .. . Kovács Éva *■ / lyenkor gyak­ran járom az erdőt, az er­dőalját, erről a fo­lyón és túl. Most nem egyedül, két gyermekkel, a szom­szédéval és az enyémmel. Hogy mesét költsék nekik a mesés őszről. A levegő üde és jégkristálytiszta, mint az idekomorló nagyszőlősi Kárpá­tok csúcsai. A nap is különbözik nyári korától. Távoli, el­nyújtott sarló ala­kú útjáról szelíden süt vissza, bátran lehet vele szemezni, belenézni. Bágyadt pillantásaival két- két felhőt között — szomorú ' szerelmet és elrévedezést olt belénk búcsúzó me­sés világa, a folyócs­ka partmenti lomb­jai iránt, melyek száz színben égnek, dohognak vagy mo­solyognak. Halál előtti tobzódás ez. Fiam közben dob­bant egyet, s a be­felé nyilaló halak hullámlökésekben táncra kél az egész part, összekavarod­nak a színek. Majd ismét kisimulnak, elválnak, s tekinte­tünk egyenesen rá­vetődik a legpiro­sabb lombra, a ve­resgyűrű majdnem bordó törpe bokrá­ra. — Milyen szép! Türdérszép! — mu­tat oda Csaba. tartja a havat, nem ő seperheti le a jár­dáról meg a disznó- ölök előtt. Látom, tovább ré­vedezik tekinte­tük. Lassan, lassan egyre feljebb a kö­kényre, mely erősza­kosan könyökölve, szurkapiszkálva fö- lénőtt az iméntiek­— Igen — tódítom megjegyzését, s kez­dem a mesét. — Mert az nagyon ha­ragszik. Legkoráb­ban, legjobban ő vörösödik, mérgelő-. dik be, mert levél­seprűnek, hóseprű­nek mindenki őt vágja. Bicskával, metszőollóval. De látod ott felette azt a halványsápadt lombot? ... Azt meg a sárga irigység öli, mivel rokona, feketegyűrű, és a kutyának se kell, nem hordják haza az emberek. így egész^télen hátán nek. ő régebben le­vetkezett meszte- lenre, még zölden. ■Mivel hogy ő nem -tud színeskedni, más arcokat vágni, göm­bölyű, sűrű gyü­mölcsdudoraival di­csekszik. Bele is kóstol az arra téve­dő kóborlászó. Az biztos, míg meg nem puhul, meg nem töri a dér, még egyszer nem kíván­ja az ízét . . . A karcsú, fehér bőrű nyárfákra hi­ába néznek le ko­moran a rőtbarná- san zsörtölődő töl­gyek, leveleik, az a néhány is, ami még megmaradt, szüntelenül illeg- nek-billegnek, tán­colva, incselkedve a szellőkkel. Ezüs­tös hátukkal a nap­ra is vissza-vissza- villognak, míg le nem buknak — Hát az a zöld ott? — Mintha tavasz lenne! — kiáltják felváltva a fiúk. — Az éger az. 0 az, aki nem tart egyikkel sem. El is hajlik tőlük, majd­nem vízszintben a víz fölé. A jégkor­szakból hozta hi- degszeretetét. A fa­gyos, korai tavasz­nak hízeleg csak, akkor virágzik, leg­korábban. Csüngő barkáit máris fel- agatta, eljegyzésre készül, míg a töb­biek búcsúznak. mg agy ívben visz- fV szakanyaro- dunk a tész­tapuha földútra, az esteledő falu alá, mögöttünk hideget jósló örvényléssel varjúk serege száll- ja meg az erdőt. Makay Béla Korszakváltás Beszélgetés időszerű ideológiai feladatokról — A szocializmus hazai és nemzetközi fejlődésében kor­szakváltáshoz érkeztünk, a hetvenes évek elejétől új feltéte­lek, körülmények és követelmény között kell dolgozni. En­nek megfelelően sok mindent át kell gondolni. A korszak- váltásból keletkező gyors mozgások meg a külső hatások azt követelték meg. hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk egészét átgondolva, gyorsabban váltsunk bizonyos területe­ken. A vizsgálódás és a váltás igénye tavaly a novemberi központi bizottsági ülésen fogalmazódott meg. Az azóta el­telt egy esztendő hazai és nemzetközi fejleményei még in­kább előtérbe állították a váltás igényét. Milyen hatással volt ez a politikára? — erről kérdeztük Kemény Lászlót, az MSZMP KB propaganda-alosztály vezetőjét. — Az ön által említett felismerés négy nagyon fontos politikai döntéssorban nyilvánul meg. Kezdődött a társa­dalmi-gazdasági kibontakozási programmal, melynek felada­ta meghatározni, hogy az adott helyzetből milyen stratégia alapján akar a párt kiutat mutatni. A július 2-i KB határozat ezért született meg. Ideológiai megújulásra is szükség van, tehát az ideológiai kérdésekben a pártnak állást kellett fog­lalnia, ami a mostani KB-ülésen megtörtént. A harmadik, hogy a párt vezető szerepének kérdését a megváltozott kö­rülmények között újra kell fogalmazni és egyúttal korsze­rűsíteni kell a politikai intézményrendszert. A negyedik elem, hogy nyilvánvalóan az ilyen mélyreható és minőségi változtatásokhoz személyi változásokra is szükség van. Tehát kellenek azok az emberek, akik ezt a minőségi változást vezérelni tudják. Jelenleg abban a fázisban vagyunk, ami­kor ez a négy nagyon fontos politikai döntés még nem ért össze. A kibontakozási program elkészült, erre épült a kor­mány munkaprogramja a végrehajtáshoz, és az elmúlt na­pokban a Központi Bizottság állást foglalt az ideológiai munka időszerű kérdéseivel kapcsolatban is. Várhatóan a jövő évben pedig a párt vezető szerepével és az intézmény- rendszer kialakításával kapcsolatos elképzelések megvitatá­sára kerül sor. — Milyen nemzetközi feltételek között kezdhetünk eh­hez a nagyon nehéz, jövőnket alapvetően meghatározó mun­kához? — A korszakváltás nagyon sok gyötrelemmel jár mind­egyik szocialista ország számára. Vannak bizonyos megtor­panásaink is. Történelmi rálátással azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy a szocializmus, a társadalmi fejlődés ‘irányát tekintve, reális alternatíva. Segít bennünket a Szov­jetunióban megindult megújulási folyamat. Mára megta­nultuk, hogy mindegyik szocialista országnak a saját felté­teleit, lehetőségeit kell figyelembe vennie a saját megoldá­saihoz, a saját pályát kell a legjobban kihasználni úgy, hogy közben egymástól tanulunk. Nagyon pontosan kell tudni, hogy mi az, ami kedvező, és mi az, ami kevésbé az. — Beszélgetésünket azzal kezdtük, hogy a szocializmus építésében korszakváltáshoz érkeztünk, és most keressük a megfelelő válaszokat. Felmerült egy csomó régi kérdés, amelyre azt hittük, hogy már megadtuk a választ. Letud­tuk egyszer és mindenkorra. Most az új körülmények kö­zött teljesen új módon kellene válaszolni rájuk és nincse­nek megfelelő válaszaink. Egyetért ezzel? — Azzal értek egyet, hogy meg kell találnunk a helyes válaszokat. Bátorít és kötelez erre bennünket a Központi Bizottság mostani állásfoglalása is. Példát is mondanék fel­adataink egyikére: mondjuk a tulajdonviszonyok kérdését. A termelőierők fejlődésében olyan elemek jelennék meg, amelyek másfajta tulajdoni elrendezést igényelnek, nem megkérdőjelezve egyik alapértékünk, a különböző formá­jú társadalmi tulajdon meghatározó szerepének létjogosult­ságát, sőt elsődlegességét az épülő szocializmusban. Ennek nem mond ellent, hogy reális igények életre hívják a tu­lajdon különböző kombinációit. — Véleménye szerint a mai magyar társadalomban mi­lyen sürgetően figyelmet kívánó ellentmondások léteznek? — Két súlyos ellentmondást emelnék ki. Az egyik, hogy egy ilyen kis ország, amely nyersanyagban szegény és ko­rábbi elmaradottságát még teljes egészében nem tudta le­küzdeni, a sokoldalú nemzetközi munkamegosztásban való maximális részvételben érdekelt, amiből azonban számunk­ra jelenleg alig származik valami pozitív impulzus. Meg­fogalmazták, hogy a KGST megújítására van szükség, az integráció elmélyítése és szervezeti struktúrájának megújí­tása azonban a gyakorlatban éveket fog igénybe venni. A fejlett tőkés országokkal való kapcsolatainkban is részben a mi gyengeségeink, részben a hátrányos megkülönböztetés miatt, lényegében negatív impulzusok érnek bennünket, na­gyon nehéz megtalálni azokat a réséket, ahol számunkra kedvezőek a feltételek. A másik nagy ellentmondás belső dolgainkból fakad: a népgazdaságunk teljesítménye stagnált, vagy minimálisan növekedett, miközben az emberek szükségletei dinamikusan növekedtek. Mit lehet tenni ilyenkor? A teljesítményt min­denképpen növelni kell. Amit rövid idő alatt vissza tudunk fogni, az a fogyasztás. Ezzel viszont a szükségletek és iá fo­gyasztás lehetősége között keletkezik ellentmondás. — Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása szerint jelentős szerepe van az ideológiának, amely segít ezéket az ellentmondásokat időben feltárni, segít az alter­natívák keresésiében és a közíottük való választásbanx Olyan ideológiai munkára van szükség, amelyik nyitott, demokra­tikus, nem zár le folyamatokat, hanem gondolkodásra kész­tet és a társadalomnak az összes gondolkodásra kész alko­tó erejére épít. — Tovább folytatnám a gondolatot, a szocializmus de­mokrácia nélkül nem létezik, a szocializmus egyenlő a de­mokráciával. Az érdékpluralizmuis alapján intézményesen kell biztosítani az érdekek közötti ütközésit és vitát, az ér­dekek rangsorolását, az érdekprioritások megfogalmazását es a politikai'döntésékbe való beépítését. Ugyanakkor az ér­dekeket befolyásolni is lehet, és a politikának, az ideológiá­nak egyik legfontosabb feliadata, hogy megfogalmazza a megfelelő célrendszert. — Az visz most előre a társadalomiban, ha lenini stílus­ban a valós helyzetből, a reális folyamatokból szűrjük le a megfelelő tanulságokat, és ezek alapján keressük a meg­oldásokat. A fejlődés gyorsítása végett olyan ideológiai munka szükséges, amely a progresszív gazdasági-társadalmi folyamatok kibontását, tudatosítását, a törvényszerűségei­nek felismerését és tudatos gyakorlati alkalmazását segíti elő. B. L. „Én itt is élek...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents