Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-10 / 239. szám

1987. október 10. Kelet-Magyarország 3 Miből gazdálkodnak a tanácsok Honnan mit vegyenek el? Hofi Gézától tudom, — ő meg a nagyapjától —, hogy, ha a szabó a gomblyukat egy arasszal nagyobbra vágja, az már zseb. Nem ismerem az új műsorát, de lehet, hogy ezekben a hetekben az ellenkezőjét mondja el a Madách Kamaraszínházban. Mert lassan — némi túlzással — a gomblyuk is elegendő nagyságnak bizonyul ahhoz a pénz­tárcához, melyből a tanácsok gazdálkodhatnak. — Az idén hárommilliót vontak el — mondja Czakó János, Vásárosn.amény ta­nácselnöke, majd azzal foly­tatja, hogy többségét az in­tézményekre hárították. Nem szívesen tették, mert az alap­ellátás színvonalát nem sze­retnék csökkenteni sem az oktatásban, a művelődésben, sem az egészségügyi intéz­ményeknél, és azt sem akar­ják, hogy a műszerezettség lássa kárát, vagy az iskolá­sok hasán kelljen spórolni. Akkor mit és honnan ve­gyenek el? Ahol tartalékot látnak. Lehet mérsékelni a vásárlásokat és lehet növel­ni a saját bevételeket is, ész­akkor, ha csökkentették is az intézmények pénzét, az „nem lett kevesebb”. Sok helyen elhanyagolták elleriőfizni; hogy befizetik-e az étkezési hozzájárulást a gyerekek, az­tán, amikor nem volt pénz, kértek — a tanács pedig adott. Adott olyankor is, ha nem volt előrelátó a terve­zés, ha valami később jutott az intézmények eszébe. Most egy nehéz helyzetnek kellett elérkezni ahhoz, hogy rá- kényszerítsen mindenkit a gondolkodásra, a gazdálko­dásra. Hitel—de megéri Természetesen gondokat is okoz a forintelvonás. A kór­ház felújítása például el­odázhatatlan, mert a padló­zat, illetve a nyílászárók ki­cserélése már nem halaszt­ható tovább. Ami a fejlesztéseket illeti, tulajdonképpen itt sincs el­keseredve a tanácselnök. Azt mondja: nem tartják rossz pozíciónak, .ahová eljutottak, a legfontosabb beruházáso­kat ugyanis sikerült elindíta­ni. Elkezdődött a szakmun­kásképző és a kollégium épí­tése, amelyik ki fogja szolgál­ni a gimnáziumot is. Költsé­ge — benne a tornaterem is — 162 millió. Ezt a pénzt csak úgy tudták összehozni, hogy 30 millió hitelt vett fel a tanács. A visszafizetés és a kamat a következő ötéves tervet terheli. Kiszámolták, hogy közel 50 millió forintot kell majd visszafizetni, de még így is megéri, mert a szakmunkásképző a városi emberek foglalkoztatási gondjait is segít megoldani és a szakember-ellátottság javí­tását eredményezi. Külön örülnek neki, hogy kereskedelmi és vendéglátó szakmát is lehet itt tanulni, amire eddig csak Nyíregyhá­zán volt lehetőség. És ptt a vízművesítés, ami annál is inkább fontos, mert ebben a programban Varsánygyüre, Aranyosapáti és Olcsva is ér­dekelt. A mennyiség már most elegendő, de a víz va­Éppen lecsót tettem el. Megcsörrent a telefon. Ré­gen nem látott volt kollé­ganőm hív: — Nem zavarlak? — kér­di udvariasan. Udvarias kérdésre őszin­te felelet jár: — Éppen lecsót rakok el. Már forr, de még van vagy három percem. — Hát, ha zavarlak, le is tehetem — hallom a választ kissé sértődötten. — Mondom, hogy van még három. Nem, már csak két és fél percem. — No jó — folytatja. — Hallod, hogy a Manci né­ni még kórházban van? — Igen, hallom, de már sas, és szűrését még nem tudják megoldani. Még a korábbi években, amikor a körülmények job­bak voltak, sürgették a na- ményiak a telefonhálózat és a -központ bővítését. Akkor erre nem volt lehetőség, most pedig a pénz lett kevés. Ennek ellenére terven felül — igaz, ezt is hitelből —, de belevágtak. Vettek egy kon­ténerközpontot, amelyiknek 60 százalékát a posta fizeti, a maradék 40 százalék egy részét pedig megtéríti a me­gye. Várhatóan az idén meg­épül a vezeték Vitkára és Olcsvárai. a gergelyiugornyai •és a jóndi szakasz pedig már elkészült. Számít a várös a vállalatok segítségére is, hj- .szen nekik fontosabb a te­lefon, mint a lakosságnak. Gázvezeték, Tisza-part Nem lehet' Vásárosnamény fejlesztéséről szólni anélkül, hogy ne beszélnénk a gázról. Ebben a tervidőszakban 10 millió értékű gázkötvényt bocsátottak ki, így az idén a Szőlőskertbe és a Kraszna utcába is eljut a vezeték. Mégpedig saját erőből. Bármilyen nehéz is a hely­zet, a Tisza-part fejlesztése sem marad ki a város ter­veiből. Negyven hétvégi tel­ket alakítottak ki a töltés védett oldalán, a belső ré­szen pedig értékesítették a telkeket és a teljes bevételt a part fejlesztésére fordítják. Szeretnének idegenforgalmi szervezeteket is bekapcsolni, mert úgy látszik, hogy érde­mes segítséget nyújtani a ki- kapcsolódáshoz. Kedvező fel­tételeket teremtettek a lakás­építéshez is azzal, hogy vi­szonylag olcsó telkeket tud­tak adni családi házak és sor­házak építéséhez, ennek el­lenére az idén Jelégf ;i|pagy_ visszaesés mutatkozik. áj| i .. Ami a társadalmi tnunkjit,. illeti: az utóbbi években mindig olyan jól sikerült, hogy 15—18 millió lett a vég­eredmény. Az idén különösen fontos volna a jó eredmény, hogy azt a kiesést pótolhas­sák, ami a város kasszájába nem érkezik meg. Mert most nincs pénz útra, járdára, köz­terület-tisztításra — de nem volt kerékpárút építésére sem, mégis megépült. A ta­nácsnak csak anyagról kel­lett gondoskodni és a lakos­ság betonutakat épített, ami nemigen felelne meg orszá­gos főútnak, de kisforgalmú utakról van szó és a célnak tökéletesen megfelelnek. Czakó János mondja: az itt élő emberek nincsenek el­kényeztetve az országos ál­dásokkal, a társadalmi jut­tatásokkal, mégis hajlandók áldozatokat hozni ebben a ne­héz helyzetben is. Velük ju­tott el a tanács oda’, hogy a város fennállása óta több, rriint 300 telepszerű többszin­tes lakás épült; elérték, hogy ha többgyermékes család igényel lakást, egy év alatt megoldják a gondját. Közel háromezer négyzetméterrel nőtt a kereskedelmi hálózat, a szolgáltatásban sikerült a többszektorúságot megvalósí­tani és a város központjában kiépült az infrastruktúra. Most a külső városrészek fej­lesztését helyezik előtérbe és remélik, hogy Vitkára is el­jut a gáz. Előtérben: a foglalkoztatás Egy dologban azonban nem sikerült előbbre lépni. Ez pedig a foglalkoztatás. Most minden erejükkel azon fá­radoznak, hogy legalább a fiataloknak munkahelyet te­remtsenek. Tudják már, hogy nem a nagyüzemek fog­ják megoldani a gondokat, Vásárosnaménynak kisebb üzemek letelepítését kell szorgalmazni és támogatni. Mert ha ma még jónak érté­kelhetik a város lakosságá­nak közérzetét, holnap már nem .bjztós,1 hogy elmondhat­c^iíWod'iöM mm obte es ss ion inöttiQ Balogh József Megújuló kisboltok december 15-re tervezik a nyitást, addig a mozgóbolt­ban vásárolhat a település lalk ossága. A bedőbokori élelmiszer- boltban a korszerűsítés mel­lett 50 négyzetméteres bőví­tést terveznek a rekonstruk­ció keretében. Az átalakítá­son — meily 1 millió 300 ezer forintba kerül — javában dolgoznak a nyírteleid lakás- szövetkezet szakemberei. A zavartalan ellátás érdekében átmenetileg egy faházban rendezett be üzletet az Áfész a kistelepülésen. A nyitást itt is december 15-re ígérik. Csak, hát tudod, félek, hogy lekozmál a paprikám ... Levegőt vesz és folytatja. Újra szólok. Sértődött csend, majd visszafogott hang: — Kérlek, hát ha zava­rok, le is tehetem ... Ha a tisztelt olvasót ér­dekli: a lecsóm alja egy kissé odapirult. Gyorsan ál , kellett töltenem másik Iá- ' bosba. Egyébként a telefonálót i visszahívtam, és még én | kértem, hogy ne haragud­jon. i Haragudott. Pedig nem kellett vol- 1 na ... I (sárdi) / Két kisbolt korszerűsítését kezdték meg a közelmúltban a nyíregyházi fogyasztási szövetkezetben a kistelepülé­sek rekonstrukciós program­ja keretében. Mandabokor- ban, ahol az elmúlt évek alatt alaposan elhasználódott az épület, a felújítás mellett bővítést is terveznek. Har­minc négyzetméterrel növe­lik az eladó- és a tárolóteret, így a raktárban szakosított árutárolásra nyílik lehetőség. A SZOLIVÁL Kisszövetkezet november végére vállalta az 1 millió forintos munka befe­jezését. A berendezés után /Vem zavarlak? sokkal jobban van, hama­rosan kiengedik. E perctől levegőt sem véve folytatja. Mondja, hogy ő igazán bement vol­na meglátogatni, de hát, ha már jobban van, akkor ugye nem megy. Viszont képzeljem csak el, van egy szomszédasszonya, annak a sógornőjét éppen tegnap vitték be műtétre, és nem tudta, hova tegye a kutyá­ját, és a szomszédasszony most elvállalta és ... Megpróbálok közbeszólni: — Igen, igen, értem. „Akciós" alma Vajáról Budapestre Válogatott alma, tálogai Irakkal A kertben a család apraja-nagyja jelen van, de a fa ko­ronáiba csak Sovány Mária merészkedik. Ott a legszebb az alma. Élvezet szedni. Jó ötlet volt a budapesti vasutasokkal üzletelni. Ma attól hangos a főváros, hogy „erős gyerekek”, a BVSC sportolói reklámáron almát árulnak. Közelebbit a nem mindennapi tranzakcióról Balogh Gyula, a vajai Rá­kóczi Termelőszövetkezet ke­reskedelmi főágazatvezetője mond. — A budapesti vasútigaz- gatósággal állapodtunk meg, hogy kartondobozokban ré­szükre almát szállítunk. Egy- egy dobozba húsz kilo­gramm gyümölcs fér, és en­nek az ára 240 forint. Az al­mát a sportolók a pályaud­varokon, és szerte a főváros­ban árulják. Eddig a vasuta­soknak 350 tonna első osztá­lyú almát szállítottunk, de még tart az akció. — Jó ez? Mi haszna ebből a termelőszövetkezetnek, a termelőknek, a vasutas spor­tolóknak és legfőbbképpen mi hasznuk van a vásárlók­nak? A főágazatvezető fordított sorrendben válaszol. Ügy vé­li: miközben nincs nagy be­csülete felvásárlói szinten a téli almának, a fővárosi pia­cokon, a zöldséges standokon 20 forintos áron kínálják a jonatánt. — Mi dobozostól, a gondo­san válogatott almát kilón­ként hat forintért adjuk. A sportolók 12 forintot kérnek kilogrammonként a gyümöl­csért. Ebbe a tizenkét forint­ba minden belefér, az alma és a doboz ára, a szállítási költség és az a szerény nye­reség is, amit a sportolók az árusításért kapnak. A legna­gyobb hasznuk természetesen Sovány Józsefné a szó igazi értelmében is gazda. a fogyasztóknak van. Nyolc­tíz forintot takarítanak meg minden kilogramm almán, és ez a mai árak mellett nem lebecsülendő. Azt nehéz távolról megítél­ni, hogy a BVSC vállalkozó szellemű fiataljai a sportkör kasszájának gyarapításához a 350 tonna alma eladásából mennyit tettek. De ha csak egy-egy forint is a haszon, az máris 350 ezer forint. Könnyebb kiszámítani, hogy a fogyasztók, mert akciós al­mához jutottak, a 350 tonna almánál minimum 2 millió 800 ezer forintot takarítottak meg. Na, és a termelő? Az ezzel kapcsolatos véleménymon­dáshoz egy gazdabizottsági tagot keresünk a vajai ker­tekben. Az almaszüret Vaján még javában tart. Sovány József­né gazdabizottsági tag min­denek előtt a jóra fordult időt dicséri. Egy hete még fáztak, de újra süt a nap, ereje is van a sugaraknak, így könnyebb, vidámabb a munka. De tényleg vidám^é? — Egy hónapja még nem volt valami jó a hangulat. Lesújtó volt a gazdák véle­ménye az almaárakról és ál­talában az almatermesztés­ről. A magam nevében is mondom, hogy a felvásárlási ár nincs arányban azzal a munkával, amellyel a gyü­mölcsöt megtermeljük. Most, hogy van ez az akciós alma, ez csillapítja a kedélyeket. A kertben, a Hubert-tag- ban kétféle csomagolóesz­közbe — kartondobozba és Szatmár ládákba válogatják, rakják az almát. A karton­dobozok Pestre, a farekeszek exportra mennek. Mi arra vagyunk kíváncsiak: milyen az alma a dobozban, és mi­lyen a rekeszekben. — Meg lehet nézni — mondja Soványné. — Mi Bu­dapestre is a színe-javát küldjük. Megfizetnek érte. A hat forint jó ár, és ezt azzal becsüljük meg, hogy minő­séget adunk. A fenti véleménnyel akár le is zárhatnánk az akciós al­ma ügyét. Mindenki jól járt, senki sem csalódott. Példa ez arra, hogy miként lehet, vagy lehetne sokak meg­nyugtatására ügyesen keres­kedni. Erről tehát ennyit, viszont említés történt egy kevésbé ismert reszortról, miszerint Sovány Józsefné gazdabizottsági tag. Mi ez? — Olyan megbízatás, ami­vel csak közösségi munka jár. Itt Vaján, illetve a ter­melőszövetkezetben vállalko­zói módon termesztjük az almát. A vállalkozók érdeke­it a gazdabizottsóg képviseli, illetve a gazdabizottsági tag több gazdával tartja a kap­csolatot. Engem tizenöten vá­lasztottak. Mihez van jog­köröm? Mindenhez, ami az almatermesztéssel kapcsola­tos. Metszéstől a betakarítá­sig és értékesítésig sok prob­léma adódik. Kell, hogy va­laki intézkedjen, a gazdatár­sak nevében eljárjon. Tulaj­donképpen ami gond-baj előfordul, azzal elsőként a gazdák nálunk jelentkeznek. Dolgozunk jelzés nélkül is. Ellenőrizzük a permetezése­ket, vigyázunk arra, hogy minden, mindig rendben tör­ténjen. A beszélgetésnek vége. Még készül néhány fényképfelvé­tel és aztán már csak abban gyönyörködünk, hogy ragyog az ősz, szép az almafán és a fa alatt. A szépség élvezeté­hez azonban nagyon kell az a megnyugtató tudat, hogy a végzett munkának becsülete, az árunak értéke van. Ügy is, ahogyan az a Pestre vitt almával történik. Seres Ernő Szüret a vajai almáskertben. Az alma részben szovjet ex-3 portra, másrészt akciós almaként Budapestre megy.

Next

/
Thumbnails
Contents