Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
Hatvanadik évében jár Kása Béla, a nyírteleki nagyközségi pártbizottság titkára. Bűdszentmihályon született, életének első szakasza a tanácsi munkával kapcsolódott össze. Szülőhelye községi elöljáróságán kezdte, majd dolgozott a nyíregyházi járási tanácson, Nyírteleken 1953 óta él. A helyi termelőszövetkezetbe 1965-ben került át személyzeti vezetőnek és alapszervezeti párttitkárnak. A nagyközségi pártbizottság élére 1978-ban választották meg. 1985-ben egy újabb ciklusra kapott bizalmat. Mező- gazdasági végzettségét munka mellett felsőfokú politikai képesítéssel erősítette meg. Két gyereket nevelt fel, családja körében három unokának örvend. Munkáját magas kitüntetésekkel ismerték el. • Azok, akik mindenen fanyalognak, „bátor” megjegyzésként mondják: minek megint programot készíteni, amikor cselekedni úgyis nap mint nap kell. — Csakhogy nem mindegy, mennyire mérjük fel helyzetünket. Amikor a cselekvési programról beszéltünk, nálunk is volt, ■aki felvetette: az itt gazdálkodó szerveknél nincs gond, akkor minek nekünk programot készíteni. A hozzá közel ülő gazdasági vezető adta meg iá választ: igaz, hogy gond nincs, de az eredményekre rá lehet tenni egy lapáttal. Ne a többet hangsúlyozzuk, hanem a korszerűbbet, a minőséget. • Ezek szerint a nyírteleki nagyközségi pártbizottságon nem tekintették kipipálandó feladatnak a helyi cselekvési program elkészítését? Tudtak olyan feladatokat megszabni, amelyek tükrözik a község sajátos helyzetét? — Éppen enne volt szükség ahhoz, hogy ä magunké legyen az ,a cselekvési program. A Központi Bizottság július 2-án született állásfoglalásából már ki lehetett indulni. Ismertük a megyei és a városi pártbizottságok állásfoglalásait is, bár szeptember 15-én tulajdoniképpen ezeket csak alapnak tekintettük. Véleményem szerint nem is lenne jó, ha egy irányító pártszerv „felüliről”, másoktól várná iaz utasítást, hogyan kell a helyi feladatokat megoldaná. A megújulás abban vian, hogy a nagy elképzelések, iaz irányelvek ismeretében mennyire tudjuk feltalálni magunkat. ^ Mi jellemzi a nagyközséget? — Talán annyit — ami sokak által köztudott —, hogy sok szempontból eltérő helyzetben vagyunk. Van termelőszövetkezetünk, vannak ipari üzemeink, amelyek közül az Agrogép Leányvállalat önállóan dolgozik, míg a perliitgyár és ia Biogál Gyógyszergyár telepe gyáregységi formában. A közel hétezer lakosú községre jellemző, hogy nagy kiterjedésű, hatalmas tanyavi- lággal rendelkezik. Nyíregyházához alig tíz kilométerre vagyunk, ennek élvezzük az előnyeit, de számólunk a nagyvárosi közelség bizonyos hátrányaival is. Pártbizottságunk a cselekvési program elkészítésekor ezekből a helyi sajátosságókból indult ki, ennek alapján készített helyzetelemzést. A Ennek alapján jogos a bevezetőben említett elégedettség? — Annyiban feltétlenül, hogy nagyobb feszültségekről nem lehet beszélni nálunk. Ipari üzemeink mindegyike növelni tudta termelését — állapítottuk meg. Ráadásul az átlag tízszázalékos növekedés mellett a létszám 7 százalékkal csökkent. Ez összhangban van a hatékony foglalkoztatás elvével, viszont nyilván megkérdezheti bárki, akkor hogyan állunk a liakosságmegtartás elgondolásával? Ebben elsősorban a tanácsi vonalnak van feladata. Kiemelten kezeljük, hogy legyen elegendő házhely az építkezni szándékozóknak, kiegyensúlyozott legyen a lakosság ellátása. Dózsaszőlő és Görögszállás, a település két legtávolabbi része között 13 kilométeres a távolság. Ilyen körülHétvégi interjú Kosa Béla pártbizottsági titkárral a helyi cselekvésről mények között volt megnyugtató, hogy a legtávolabbi területekre is eljutott a vezetékes víz, a község központjában vezetékes gáz is található. A vonzó feltételeket bizonyítják, hogy nemcsak a fiatalok építkeznek az öregek mellé, hanem városiak is költöznek ki hozzánk. A Ám a következő évek közscgpolitiká- jában azzal is számolni kell, hogy szűkösebbek lesznek a tanácsi fejlesztési pénzek, nem jut mindenre. — Tudjuk, hogy nekünk is sorolni, kell. Az egészségügyi ellátás megoldott még a távolabbi tanyák esetében is (nagyon jó orvosnő rendel Görögszálláson, Varjúlaposon, aki nem ismer fáradságot), azonban ötéves tervünk legfontosabb célja, hogy 1988 végére felépüljön a község középpontjában az új egészségügyi központ, amelyben gyógyszertár, fogorvosi rendelő is lesz. Erre adta a településfejlesztési hozzájárulást a lakosság, ezért mondtuk, hogy inkább más beruházás maradjon el — valószínűleg a szennyvízvezeték építése halasztódik —, de semmiképpen sem veszíthetjük el a hitelünket a lakosság előtt. Amikor megszavazták a tehót, komoly politikai munkát fejtettünk ki a külterületi lakosságnál, megértették a céljainkat, ezért fontos ez a létesítmény. • A községpolitika alakítása könnyebbnek tűnik, ha ezt összehasonlítjuk az ipari üzemekben folyó pártmunkávai. hiszen egy gyáregységben központi utasítások vannak, ilyen körülmények között kell hatással lenni a helyi cselekvésre. — A vállalati irányítás is figyelembe veszi a gyáregységek termelési tevékenységét és egyezteti a népgazdasági feladatokkal, ennek jegyében határozzák meg a szakmai célokat. Így mondhattuk el a perlitelem- gyárnál, hogy az eddig gyártott kertészeti, szűrő-, és építőipari perlit gyártásán túl szorgalmazzák a termékek továbbfeldolgo- zását. Ezért indult meg egy vakolatkeverő üzem működtetése. A Biogál Gyógyszergyár iá belső elszámolás korszerűsítésére törekszik. A görögszállási üzemben állati takarmányokat és premixeket gyártanak, ezt a termékszerkezetet lehet tovább alakítani. Van egy jól bevált bérezési rendszerük, ahol pályázati alapon lehet több pénzhez jutni. Ezt szintén csak támogatni tudjuk. Az Agrogép Leányvállalatnál pedig éppen a napokban tárgyalják a jövőt, valószínű, hogy sikerül az anyavállalat vállalati tanácsának olyan, mindkét fél számára előnyös megállapodásra jutni, amely lehetővé teszi a teljes önállóságot. Ezen az alapon folytathatják a termékszerkezet már jól haladó korszerűsítését. • A legnagyobb egység, a legtöbb párttagot foglalkoztató üzem a termelőszövetkezet. Kcll-e náluk valamilyen gyökeres változtatás? — Egy évtizeddel korábban gyengélkedett szövetkezetünk. Azóta kialakult a mai vezetés, amely eredményesen dolgozik. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a szakmai színvonal iaz, amin mindenképpen javítani kell. Kedvező, hogy kialakították az önelszámoló egységek rendszerét, de itt még nincs megfelelő összhang. Azt kell elérnünk, hogy senki se csak a maga egységét nézze, hanem lássa hatását az egészre is. Erre különösen a pártvezetőségnek kelil odafigyelnie. Aztán beszélhetünk a termelőszövetkezetben is a termékszerkezet korszerűsítéséről. Arra gondolok, hogy eddig főleg a hagyományos növénykultúrák termesztése folyt, mint a búza, kukorica, miközben már mód nyílik például a borsó, a szója, a csemegekukorica eredményes termesztésére is. És hogy tartanak kapcsolatot azokkal az üzemekkel, intézményekkel, amelyek a község területén vannak ugyan, de más pártirányítás alatt? — Azt hiszem, ennek is megtaláltuk a sajátos helyi módszerét. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság talán legnagyobb egysége nálunk található, Gyulatanyán. Azzal, hogy az ottani pártalap- szervezet titkára a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsági tagja, máris közvetlen lett a kapcsolat. Ugyanígy tevékenykednek más vezetők a községi közművelődési egyesületben. Az a célunk, hogy egy irányban húzzunk, s ez, érzésem szerint sikerült. Vannak-e olyan feszültségek, megol- dásra váró gondok, amelyek túlnőnek a községi hatáskörön? — Nagyobb figyelmet fordítunk a külterületen élő idősebb emberek helyzetére. Szerencsére többségük közvetlen hozzátartozóikkal együtt él, így megoldott gondozásuk. A tanácstagok figyelmét ismétlődően felhívjuk az egyedülállókra. Partner volt az áfész, amely a külterületi boltokba is adott hűfőt, olcsóbb árut kínálnak. Azért arról is beszélhetek, hogy Nyíregyháza közelsége negatív hatással szintén lehet. Megtalálhatók a lumpen elemek — szerencsére nem sok —, de kis számuk ellenére ás irritálják a becsületes embereket. Egyre több a társadalmi tulajdon elleni cselekmény is, ami ellen szintén fel kell lépni. • Eddig többet beszéltünk a mai helyzetről, a jövő kívánalmairól, de kevesebb szó esett a hogyanról. Amikor a helyi cselekvési programot kidolgozták, milyen módszert alkalmaztak? — Talán újnak tűnt, hogy széles körben kikértük mások véleményét. A társadalmi és tömegszervezetek vezetőinek éppúgy megküldtük az elképzeléseket, mint a nyolc alapszervezet titkárának. Áttanulmányozták, összejött vagy hetven ember, amikor előzetesen megvitattuk. Jóleső érzés volt hallani a különböző megnyitvánulásotkat, a hasznos javaslatokat. Azt értettük meg, hogy az eddigi határozataink következetes végigvite léről van szó, az új körülmények között kell ezeket alkotó módon alkalmazni. Az sem közömbös, hogy hangsúlyoztuk a pártellenőrzés fontosságát. ^ Ennek már van látható jele? A cselekvési program sikerének tekintjük, hogy azóta az alapszervezetekben megvitatták a helyi feladatokat, amelyek jónak bizonyultak. Az őszinte helyzetelemzés adta meg a lehetőséget a folytatáshoz. A Amikor önt kerestem, azért késett, ^ mert éppen egy panaszost fogadott. Máskor is megesik, hogy üres az irodája, a területet járja? — Ment akikor érzem igazán jól magam, ha kötetlen formában beszélhetek az emberekkel. Nem ismerek távolságot és fáradságot, ha megoldandó ügyek vannak. Szokásunk, hogy a tanácselnökkel együtt felkeressük az üzemek vezetőit, oda-v,issza informáljuk egymást, mert csakis így lehet gyorsabban megvalósítani a jó elképzeléseket is. Mindez persze része a pártetlenőr- zésnek is. A Ebben a pár-tbizottsági titkár személye w a meghatározó? — Részben. Ennek kialakult módszere van ia területünkön. Rendszeresek a beszámoltatások, amihez kapcsolódnak a különböző munkabizottságok elemzései. Sokszor megesik, hogy nem a vizsgálódás a fő célunk, hanem a tapasztalatok összegyűjtése. Kialakító ttunk egy viszonylag egységes szempontrendszert, aminek alapján megítéljük az egyes határozatok végrehajtásának helyzetét. Kétségtelen, a következő hónapokban “ nehezebbé válik a politikai munka, hiszen a kormány programjából kiderült, hogy 1990-ig sokkal nagyobb teher hárul a lakosságra. Mennyire készültek fel ennek a fogadására, megértetésére? — A cselekvési programunk meghatározza az ideológiai nevelés területén megvalósítandó feladatokat is. Mindenekelőtt a tájékoztatás, az információs munka megjavítása a célunk. A párttagok vitakészségének javításával, a folyamatos meggyőző munkával szeretnénk elérni, hogy mindenki az ország nehéz helyzete alapján lássa saját lehetőségeinket. Szeretnénk megtartani egy bizonyos optimizmust, ugyanis a gondok ellenére jónak ítélem meg a község hangulatát. Úgy szoktam mondani, hogy mi, a falusi emberek könnyebben tudunk alkalmazkodni a nehezebb körülményekhez, mint a városi polgárok. Még az idősebb emberek is megtalálják azt a formát, amellyel kiegészítsék saját ellátásukat. Valószínű, hogy valamivel több baromfit tartanak ezután az udvarokon, újra beálUít egy hízót az, aki az utóbbi időben felhagyott a sertéstartással, egyáltalán, megpróbál takarékoskodni a maga módján. Nekünk azt kell tudatosítani mindenkiben, hogy jó célokért akarunk többet tenni, nagyobb erőfeszítésekkel. • S erre lesz több alkalom a közeljövőben? — Egyet feltétlenül kiemelek; készülünk a párttagsági könyvek cseréjére. Ez több hónapos munka, egyáltalán nem adminisztratív féladat. Ha most felhasználjuk azokat az elbeszélgetéseket, amelyeken minden párttaggal szót válthatunk az ország és magunk dolgairól, akkor jobban megismeri mindenki a saját feladatát és szólhat erről szűkebb környezetében is. Ehhez kedvező a meglévő őszinte politikai légkör. Köszönöm a válaszait. Lányi Botond . .. megér időnként egy meditációt; milyen a közlekedési kultúránk. Szerintem pocsék. Mondom ezt mint gyalogos, mint autos és mint átlagos állampolgár, aki naponta részese a. közlekedésben megnyilvánuló emberi kapcsolatoknak. Munkahelyi szobám ablakából naponta vagyok hívatlan tanúja . közlekedési afféroknak: a postaudvar szűk bejáróját elállják a magánkocsik, nem tud befordulni a festékbolthoz a pótkocsis teherautó — akkor aztán mint a bomba robban a vita, nyomdafestéket nem tűrő kölcsönös sértegetéssel. Ezek lépten- nyomon arról győznek meg: nehezen tudjuk elviselni egymást, csekély a képességünk a toleranciára, eltűnőben a figyelmesség, és a másik emberben az ember megtisztelése, gyakran az elvakult önzés diktálja az indulatos kitöréseket. Ok, alkalom bőven adódik a bosszankodásra, elég kimenni az utcára. Például: ki tudná megmondani, miért úgy állították be egy- egy útkereszteződés jelzőlámpáit, ahogy jelenleg működnek? Sok helyen a gyalogosok életveszélyes produkciót hajtanak végre, miközben átkelnek a zebrán. Ugyanakkor — nem tudni, milyen szabály szerint — indokolatlanul hosszú pirosokat kapnak az autók, azt meg már csak félve merem megjegyezni, hogy más városokban közismert a „zöld hullám” fogalma — ami nálunk véletlen kivétel. Külön lélektani tanulmányt érdemelnének a „motorgyilkosok", illetve a hajnali túráztatok. Akik semmivel sem törődve bő- getik a motort a ház előtt félórákon át, és eszükbe sem jut, hogy mások esetleg pihenni szeretnének. Meg akik „Forma 1-esre” beállított kipufogóval közlekednek, teljes gázzal, maximális hangerővel. Ügy tudom, a magyar légitársaság egyes repülőgépek leszállásáért komoly bírságokat fizet nyugati repülőtereken, mert a zajuk a megengedettnél erősebb. A turáztató mo- torgyilkolók vajon nem merítik ki a kömyezetszeny- nyezés fogalmát? S ha már környezetszeny- nyezésröl van szó: nem értem, hogyan hagyhatják el a gyárak, vállalatok, stb. portáit olyan műszaki állapotban az autók, ahogyan a nyíregyházi utakon találkozni lehet velük. Bűzt okádnak a teherautók, füstöl a busz, a Zsuk. Más országokban ezt is komolyan veszik, és nem csak a bírságolok, hanem az autók tulajdonosai is, hiszen értékről van szó. Bosszantóak azután a közúton azok az agresszív vezetők, akik a nagyobb lóerő pozíciójából diktálnak. Kierőszakolják maguknak az elsőbbséget, befurakodnak két rendesen közlekedő kocsi közé, miközben veszélyhelyzetet teremtenek. Nyíregyházi megfigyeléseim szerint a nagy teherautók és egyes buszok vezetői is előszeretettel élnek ezzel a módszerrel. És miután elébevágtak, nem bírnak menni, összetorlódik a kocsi- oszlop, kész a dugó. Többször hallottam már megjegyzéseket az országban mindenütt megforduló autósoktól, fővárosi csúcs- ■ forgalomhoz szokott vezetőktől: Nyíregyházán valami helyi külön KRESZ van érvényben, s aki ezt nem tudja megszokni, eheti a mérget. így van ez például a sajátosan kialakult helyi irányjelzési szokással. Nálunk nagyon sok vezető nem előre jelzi irányváltoztatási szándékát, hogy a közlekedés más résztvevőit informálja, mire számítson, hanem jó esetben a kanyarodással egyidőben, vagy utána mintegy önmagának jelzi, hogy merre ment. Ez félrevezető, és miatta lelassul a forgalom, veszélyes helyzet alakulhat ki. Példa: balra kanyarodnék, balról jön egy kocsi, már befordul, de csak mellettem jelez. Régen elmehettem volna, ha tudom, hogy nem megy egyenesen tovább. De ugyanígy tapasztalható ez a rossz gyakorlat a megállásnál is. Mi lehet az oka? Frissen vizsgázott úrvezető meséli: az oktató úgy tanította a kanyarodást, hogy a kereszteződésben lassítani kell, esetleg megállni, meggyőződni a továbbhaladás lehetőségéről, és akkor kitenni az indexet. Mit mondjak? Remélem, egyedi a módszer, és nem terjed tovább. Mert óvatosnak valóban óvatos, de éppen ennél fogva balesetveszélyes is. Arról nem is szólva; milyen idegesítő — és én valahogy úgy vagyok vele, hogy nem szeretem, ha a közelemben az autók volánja mellett ideges emberek ülnek. Nyíregyháza ma még kisváros — közlekedését tekintve. De nem mindig lesz az. Jó lenne erre felkészülni, ha az úton előre akarunk haladni. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987, október 10, , ^
