Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
1987. október 31. Kelat-Magy oromig 3 Beleszólás! ügyekbe Politikai megújulás több szinten Svéd és dán exportra évente 100 ezer raplakmagasítót készítenek a Pannónia Építő Vállalat tiszaadonyi faipari üzemében, (farkas) Szanálás vagy falszámolás? Nem mindig van mentőöv Ha a Tisza időnként nem állná útját a közlekedésnek, a szomszédos Bodrogköz jó néhány községe erősebb szálakkal kötődne Szabolcshoz. Különben is ráférne arra a vidékre egy kis segítség, hasonló nehézségekkel küzd, mint szőkébb hazánk határ menti, gyenge adottságú területei. S egy valamiért érdemes figyelni a szomszédra: a cigándi termelőszövetkezet rekordnagyságú, a vagyonát meghaladó adósságot „gyűjtött” össze, már nem szanálásról, hanem felszámolásról tárgyalnak az illetékesek. AMIÖTA NYILVÁNVALÓVÁ VÁLT — s a párt kibontakozási programja beszélt is róla —, hogy nincs gazdasági megújulás politikai megújulás nélkül, másként nézünk a politikai intézményrendszerre, a politika csinálásának és érvényesítésének mechanizmusára is. Ez egészen természetes, hiszen a politika megújításán nem a harminc év nemzeti üggyé váló törekvésének megváltoztatását, a bevált elvetését értjük, hanem a mai objektív érdekek eredményesebb feltárását, a cselekvésre késztető mai mozgatók létrehozását. Egyszóval a politika eredményesebbé tételét a gazdasági fejlődés érdekében. Ez pedig nagyban azon múlik, miként működnek, működhetnek a párt nagyobb ösztönzésének engedelmeskedve a népképviseleti szervek, a különböző érdekképviseletek, tömegszervezetek. Azon, hogy képesek-e társadalmilag alakítani és ellenőrizni a politikát — a gazdaságpolitikától az oktatáspolitikáig — meg tudják-e fogalmazni képviseltjeik érdekeit, de tennivalóikat is, amelyek a közjó, s maguk javára reájuk várnak. Azt hiszem, ma nincs is olyan alakulata a politikai szférának, amelyet kívülről és belülről illetnének az elégedetlenség kifejezésével. Társadalmi méretekben ugyanis nem tapasztalni mindig súlyukat, jelentőségüket. Hol a belső érdektelenség, hol a számukra kiparcellált szűkös mozgástér tünteti el szemünk horizontjából e szerveket, testületeket. Melyik képviselet tagjai ne emlékeznének vissza olyan kényszerű döntésre, amelyet „felsőbb intencióra” hoztak meggyőződésük, tapasztalataik ellenére? Nem kell kétségbe vonni a pressziót gyakorlók jóhiszeműségét, amivel talán egy felsőbb érdeket képviselnek, ám ez a módszer akkor sem eredményes. Minden érdeket a köz ellenőrzése alá lehet, s kell is vonni. És „alulról” is felvetődhet olyan szempont, összefüggés, ami kérdésessé teheti a legkomolyabb kormányzati meggondolásokat is. A LEGGYAKORIBB KÉRDÉS politikai intézményrendszerünk hatékonyságát illetően: milyen legyen a társadalmi-politikai szervezeteknek, képviselőszerveknek viszonya a párthoz. E kapcsolat „gyenge láncszemeiről” ma már nyíltan beszélünk. Mindenekelőtt arról, mennyire helytelen és nem célravezető, ha a pártszervek eszmei, politikai vezetés helyett beleszólnak a társadalmi szervezetek döntéseibe. Itt az így születendő hamis határozatnál is nagyobb kár, hogy az önkormányzati szerv nem tud íejiődni, feladatához felnőni. A jelenség másik oldalról nézve is előfordul. Nevezetesen, vannak szervek, amelyek félve döntéseik súlyától, előbb a pártszerv jóváhagyását is kierőszakolják. Mindkét hiba megszüntetésére van rendező elvünk. Az elv: a párt vezető szerepe társadalmunkban történelmi szükségszerűség, de az is az, hogy a pártnak a hatalom gyakorlásába be kell vonnia a társadalom minden szervezett erejét, olyan munkamegosztást valósítva meg, amelynek eredményeként felszínre törhetnek az érdekek, a cselekvési vágyak pedig kielégíthetők. Munkát megosztani csak arra képes emberek között lehet. Ezért is mindent meg kell tenni, hogy a politikai és társadalmi szervezetek megerősödjenek. A párt erre minden bizonnyal példát is fog mutatni. Az operatív beavatkozás, a formalizmus, a papirosmunka leküzdése, és az igazi pártdemokrácia ki- fejlesztése — ez a tétje ennek a munkának, miközben azt is tudomásul kell venni, hogy a párt nem vonulhat ki az ország életének egyetlen szférájából sem. Felelőssége meghatározó, azonban nem kizárólagos. Azt kell elérnie, hogy az állam szervezetei, a nép képviselői önállóan, egyértelműen meghatározott felelősségei végezzék munkájukat. A SZEGEDI ELMÉLETI TANÁCSKOZÁS egyik fő következtetése volt, hogy nem intenzifikálható gazdaságunk extenzíven terjeszkedő politikai intézményrendszer mellett. A mélységekbe nem hatoló, formális munkával túltengő. igazi eredményeket nem hozó politikai munka, könnyű belátni, minden, csak nem munka, még kevésbé politikai. Gazdasági hatékonyság — politikai eredményesség. Ez a két követelmény, amelynek elérését a párt kibontakozási programja célul tűzi. A nyolcvanas évek végének nagy dilemmája, vajon elérjük-e. Persze csak ma lehet feltételes módban kérdezni. Holnap már bizonyossággal hozzá kell látni a munkához, ha nem akarjuk, hogy az ország megrekedjen, kívül maradjon a fejlődés sodrán. Ne higgyük ugyanis, hogy csak gazdaságunkat teszik próbára, a belső és külső változó feltételek. A politikai szférát is hozzá kell igazítani azokhoz a más körülményekhez, amelyek évtizedünket olyannyira megkülönböztetik a korábbiaktól. így szakíthatok fel azok a gátak is, amelyek az anyagi és szellemi termelő erők útjában állnak. Minden évben akad néhány termelőszövetkezet a megyében, amelyik nehezen birkózik az időjárással, kevés a tartaléka, akad sokszor vezetési hiba is, így a záráskor pénzügyi hiányt, veszteséget mutat ki a mérleg. Megbomlott egyensúly Olyanok is vannak amelyek évek óta a veszteség szélén egyensúlyoznak, közben nem jut erő a szükséges fejlesztésekre, felélik saját vagyonukat is. Mégis, egy korábbi beidegződés szerint várják a „megmentő” megyei tanácsot, a szanálási eljárást, hogy utána minden kezdődjön előliről. Pedig egyre inkább rá kell jönni — s éppen a cigándi példa igazolja — hogy azt a bizonyos mentőövet nem biztos, hogy odadobják, kimondhatják a felszámolást is. Az új csődtörvény életbeléptetésével egyidejűleg, jó egy éve működik az Állami Szanáló Szervezet. Most épül ki megyei hálózata, mert a rendelet értelmében 1988. január elsejétől ez a szervezet hivatott a termelőszövetkezetek esetében is lefolytatni az eljárásokat. Az előrejelzések szerint tucatnyi közös gazdaság zárhatja veszteséggel az évet. Többnyire egy-ikét millió forintos hiánnyal, de mindenképpen megbomlott pénzügyi egyensúllyal. A múlt év szeptember elsejétől érvényes eljárások szerint kérheti a fizetésképtelenné váló gazdálkodó, hogy hívják össze hitelezőit, adjanak haladékot, hogy helyreállítsa gazdasági egyensúlyát, de jelentkezhet bármelyik hitelező is ilyen kéréssel. A megegyezésnek az lenne a célja, hogy meggyorsítsák a döntést, ne kelljen minden részletre kiterjedő szanálási eljárást indítani, mert annak lefolytatása — a legjobb szándék ellenére is — inkább a megszabott három hónap felett, mint alatt van. Márpedig egy ilyen damokieszi karddal a fejük fölött hosszú távú, nyugodt gazdálkodásra alig van lehetőség. Egyezségre jutni Meglepően rosszak a tapasztalaitok. Mondhatnánk, hogy jó egy év alatt látványosan bebizonyosodott a bizalmatlanság, a gyakorlat mutatja, hogy a jószándékú rendezés egyelőre nem vezet eredményre. A megyében 14 termelőszövetkezet esetében hívta össze a területi szövetség a hitelezőket. Kiderüli:, hogy a legkisebbeknél is 60—80-ian vannak, közülük legfeljebb néhány kisiparos mutatkozott igazán nagylelkűnek, átérezte a fizetőképtelenség tényét, s adott féléves haladékot. Mások inkább kórusban követelték kinitlévősógeik behajtását, nem fogva fel a tényt, hogy éppen a fizetésképtelenség miatt gyűltek össze, nem várhatják az adósság megadását. Egyezségre jutni azzal, akin látszik, hogy hosszabb távra helyre tudja állítani a gazdálkodását, mindenképpen érdemes — legalábbis ezt tételezte fel a rendelet. A sikertelenség viszont nemcsak azt bizonyítja, hogy senki sem várhat, ment lán- codatszerűen akkor ő tartozik másoknak, hanem arra is rámutat, hogy szinte egyáltalán nem ismerik azt a bizonyos alaprendeletet, amely az egyeztető eljárásról, a majdani szanálásról intézkedik. A csődtörvény nem élő A szeptemberben múlt egyéves vállalati csődtör- véxy az eddigi tapasztalatok szerint alig-alig funkcionál. Nem látszik a késztetés sem, hogy ne várjon senki -ajándékba kapott milliókat, so- kadszori haladékot aikkor, ha rosszul gazdálkodik. Az -előbb említett cigándi példa mutat rá arra, hogy történhet olyan felszámolás, amikor alacsonyabb formájú — például szakszövetkezeti — gazdálkodással kívánják megteremteni a föld hasznosítását. Ennek réme fenyegethet a megyében is néhány üzemet, azonban tudjuk, hogy ez nem lehet az igazi megoldás, hiszen jó vezetéssel, megfelelő termelési szerkezet kialakításával még a gyengébb adottságú területeken is vannak igen eredményesen gazdálkodók. A szanálási hiteleket, a pénzügyi rendezést nem fogják ingyen adni az új rendszerben sem. A feltételek egyre szigorúbbak, de reális esélyt teremtenek egy távlati stratégia kidolgozásához. A cél az lenne, hogy mindezt gyorsan lebonyolítsák, „tiszta lappal” indulhasson az, aki veszteségbe szaladt. Ennek lebonyolítása a tapasztalatok szerint igen akadozó. Talán a szanáló szervezetnek is jobban figyelembe kellene vennie a megyei sajátosságokat, mihamar túljutni az eljárásbeli gyermekbetegségeken, mert különben a cél vesztik el a huzavona közepette. Lányi Botond Komornik Ferenc Ebben a tanévben közel száz férfiruha-készítő szakmunkástanuló sajátítja el a szakma gyakorlati fogásait a Vörös Október Ruhagyár vásárosnaményi gyárának tanműhelyében. Képünkön: Demjén József né szakoktató a nadrágkészítés gyakorlati műveleteit ismerteti a tanulókkal, (cs) Családpótlás El kell mozdulni végre — mondja a megyei tanács gyermek- és ifjúságvédelmi főelőadója Kovács István, mielőtt sorba vennénk, milyen elképzelésekről folyt a vita a közelmúltban megrendezett országos tanácskozáson. Megint egy újabb jogszabály — legyinthetnénk cinikusan. Ezúttal azonban másról — remélhetőleg többről — van Szó: jövőre törvényben vagy törvényerejű rendeletben szabályozzák majd (ezzel is nagyobb súlyt adva a kérdésnek) a gyermekvédelmi, ifjúságvédelmi tevékenységet. Szinte minden vélekedő egyetértett abban, hogy a megelőzésre az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell fektetni; fontos az úgynevezett társadalmasítás. Ugyanakkor alapvető változtatásokra szorul a családpótló, az intézeti nevelés, az állami gondozás (újabb terminológiával: állami nevelés), és a gyermekvédelem rendszere is. Hogy mik a lehetőségek? Sza- bolcs-Szatmárban például elavultak a gyermekvédelmi intézmények. . Érdemes (és szükséges) továbbfejleszteni a nevelőszülői hálózatot — még akkor is, ha ezen a téren viszonylag jó áll a megye. Kevés a hivatásos nevelőszülői státusz, ebből is jóval több kellene. Régóta bizonyos ugyanis, hogy az életre való felkészítés csak igen nagy nehézségekkel valósítható meg intézeti körülmények között. Végre lépni kell abban is, hogy a felnőtt korba érő volt állami gondozottak ne kerüljenek egyik pillanatról a másikra szinte az utcára — szerepel ezért a tervekben egy nyíregyházi ifjúsági otthon vagy albérlők háza felépítése is. Ezek a konkrét elképzelések —. ennél persze jóval több megvalósításra váró terv van, amelyekre még visszatér lapunk is — 'de a változások lényege legjobban talán egy mondatban fogalmazható meg: az eddigieknél jobban ’ pótolni a hiányzó családot. P. D. Marian Chikel; A szépséges alvó leány Óvatosan kinyitottam az ajtót és bementem. Odabent meglepő csönd uralkodott. Ügy tűnt, hogy itt minden mélységes álomba dermedt. Körülnéztem, és már fel akartam kiáltani: „Van itt valaki?" — amikor észrevettem egy feltűnően szép lányt, aki lehunyt szemmel, kecses pózban állt mozdulatlanul. Hosz- szú szőke haja gömbölyű vállára omlott. Bátortalanul közelebb mentem, és megálltam. Közelről még gyönyörűbb volt. Megbabonázott- a hosszú fekete szempillája, a kicsi, pisze orrocskája, meg az elbűvölő, puha ajka ... Hallgattam az ütemes lélégzését, és eszembe jutott a szépséges alvó lányról szóló mese. És legott királyfinak képzeltem magam, roppant vágy fogott el, hogy megszabadítsam a varázslattól a hercegkisasszonyt. Odahajoltam, és reszkető ajkammal hozzáértem a finom, rózsaszín szájához. A hosszú szempilla megrebbent, a leány megmozdult, csodálkozó pillantást vetett rám, s aztán ezt kérdezte: — Mit óhajt? — Kérek egy kilő Cukrot, két zsúrkenyeret és egy csomag margarint — rebegtem. (Fordította: Gellért György)
